Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-26 / 149. szám
4 KSPEÖ 1«55 JÜNItTS n VASÁRNAPI JEGYZETEK Ének aratás előtt A régi magyar költő, Orczy Lőrinc egyik legszebb költeményében a szegény paraszt néphez intézte szavait s a XVIII. század végének elok- venciájával imigy dicsérte: Bol dog a te sorsod, nagy a dicsőséged, Megmarad, örökös lesz te fényességed. A derék Orczynál azonban csak a szándék tiszta és becsületes, a hang, a kor rousseau-i hangulatát idézi, mely kiábrándulva a raffinált városi és polgári életből a természetbe vágyik vissza, s dicsfénnyel övezi a parasztok szegénységét is. Sokkal inkább hihetünk Csokonaynak, aki nem sokkal Orczy után, 1795-ben így énekel együtt az arató parasztokkal: Testünket alig birhatjuk. Lélekszakadva aratjuk Ami kis termésünk jött. így arattak, évszázadokon át a magyar földeken, „lélekszakadva”, hogy a kis termés javarészét elvigye a földesúr, a dézsma, a papi tized, s legfeljebb annyi maradt, ami a meg- haláshoz sok, az élethez kevés volt. Orczy mit sem tudott arról, hogy épp az ő életében fellázadtak az ozorai jobbágyok, megtagadták az engedelmességet, sőt ahhoz is volt bátorságuk, hogy szembeszállja- uak elnyomóikkal. Százötven év múlva ismét itt csapott fel az ellenállás tüze: az 1905-ös aratósztrájk nem elszigetelt jelenség volt, hanem egy elnyomott és kifosztott nép közös ügye. Nem sokkal később, talán az Ozoráról jött újsághírek utócmlékeként írta meg Ady énekét az aratás előtt, mely nemcsak ennek a fojtott kornak hangulatát fejezi ki, hanem az egész magyar parasztságét, amely épp ebben a korban, talaját veszítve József Attila szavait idézve: kitánlor- gott Amerikába, akik pedig itthon maradtak, föld és kenyér nélkül, egyre szegényebbekké váltak s a Horthy-korszak idejére már csak három millió koldusnak lehetett őket nevezni. „Aratásra készülő mezők, Torkon-akadt, gyűlölő szavak” — olvassuk Ady versében, s így folytatja: Kaszák, mik kiegyenesedtek. Ünnep készül, piros, szabad. Csak a versszak utolsó sorából csendül ki a biztatás, amelyre ekkor olyan szüksége volt az elszegényedett Magyarországnak, a vers utolsó sorában azonban a szavak fojtott légköre feloldódik a bizonyosságban: Aratás lesz. ne féljetek! A mai falvakban, az egyre szaporodó könyvek között, az egyre többet olvasó parasztemberek egészen más lélekkel forgathatják költőinket, mert mindaz, amiről eddig évszázadokon át csak álmodni lehetett Magyarországon, most valósággá vált. Az önnek, a piros és szabad ünnep elérkezett, s itt van az aratás is, amikor mindenki saját csürjébe takaríthatja be azt, ami a saját földjén termett. Mert amikor tíz évvel ezelőtt az első szovjet Katonák kenyeret adtak az éhe ző magyaroknak, az a kenyér jelkép is volt egyben: ekkor és immár végérvényesen ura lehetett földjének a magyar paraszt. S ha a felszabadulás előtt még úgy kellett betakarítania kis termését, mint Cso- konay versében, „lélekszakadva, alig bírva testét”, most ez is múlt lett és történelem. A búzatáblákon ezekben a napokban már ott vannak a kombájnok, hogy a thrmelőszövetke- zeti földek javarészén a legnehezebb munkától szabadítsák meg a parasztságot. S így történelemmé válik a régi. sárközi népdal is, amely szerint a szegény arató még ágyba se jutott a nyári időszakban. Mert az ember nemcsak a földnek ura, hanem a népnek is, gazdája ennek az egész szép és boldog országnak, ahol így Pé- ter-Pál napja felé derűsen, a jövőbe vetett hittel csendül fel az aratási ének. CSÄNYI LÁSZLÓ A dombóvári népkönyvtárban nyáron sem csökken az olvasók száma Kedvesmosolyú fiatalasszony a dombóvári népkönyvtáros. Délután gyerekek veszik körül, estefelé a felnőttek térnek be olvasnivalóért, a kölcsönző helyiség sohasem üres. Fehérvári Lajosné csak a múlt ősz óta vezeti a könyvtárt, de lelkiismeretes munkája igen szép eredményeket hozott máris. Az ő érdeme a könyvtár csinossága, rendje is — mondják róla a járási tanács népművelési csoportjánál. Fehérváriné nem restelte kimosni a piszkos térítőkét — bár ez nem tartozik a feladatai közé — és a felesleges térítőkből függönyöket varrt, amelyek most habos fehéren takarják az ablakot és barátságosabbá teszik a könyvtár helyiségét. A kölcsönzések száma is jelentősen emelkedett munkája nyomán. — Mikor idejöttem, ezer körül mozgott az átlagos havi kölcsönzés és azóta voltak olyan hónapok, amikor háromezer is volt, — mutatja a statisztikát. — Több könyvtáros panaszkodik, hogy most a nyári hónapokban csökken a.kölcsönzések száma, én ezt nem tapasztaltam — újságolja örömmel Fehérváríné. Hogy miért nem, azt már csak a későbbi beszélgetés folyamán mondja el. Fehérvármé eredményes munkájának egyedüli titka, hogy szereti a munkáját, szinte szórakozásnak találja, ö maga is sokat olvas, ismeri a könyveket és tud róluk beszélni az érdeklődő olvasóknak. Különösen ért a gyerekek nyel vén. Kifogyhatatlan ötletekben. Az ifjúsági olvasók között meg szervezte a könyvbarátok körét. A kör tagjai, 8—10 ifjúsági olvasó állandóan segít munkájában, a könyvek karbantartásában, javítgatásában. A kölcsönző szoba falán kis tábla lóg, rajta a felirat: könyvtárunk büszkeségei. Erre a kis táblára azoknak a gyermekeknek a neve kerül fel, akik a legtisztábban, vagy legpontosabban hozzák vissza a könyveket és azoké a felnőtt olvasóké, akik a leggyakoribb látogatói a könyvtárnak. A közel múltban irodalmi versenyt rendezett a gyermekek számára, amelyen 10 kérdésre kellett megválaszolni és a győztes, illetve győztesek könyvjutalmat kaptak. Ezt a versenyt — mint mondja — máskor is megrendezik. Egyelőre túlsúlyban vannak a beiratkozott olvasók közül az ifjúsági, a gyermekolvasók. Rajtuk keresztül azonban a .szülőket is próbálja beszervezni az olvasók táborába, ez gyakran sikerül is. Nincs olyan nap, hogy valaki be ne íratkoz nék a könyvtárba. Fehérváriné elmegy az üzemek dolgozói közé is és napról-napra gyarapítja a könyvbarátok, az olvasók táborát. A fent elmondottak magyarázzák tehát, hogy a dombóvári népkönyvtárban miért nem csökken nyáron sem az olvasók száma, ellenkezőleg gyarapodik. ■ Utolsó simításokat végzik a decsi „Sárközi ház“-on A decsi Háziipari Szövetkezel a Népi I pairművészeli Tanács segítségével sárközi házat rendez be, amely kívül- belül magán viseli és őrzá Sárköz ősi népi kultúrájának jellegzetességeit. A szövetkezet egy sajátosan sárközi, sajátosan magyar építésű „gömbölyű külábas” (házat vásárait meg és azt alakíttatta, tatarozta újjá, ragyogóvá. A szövetkezet 150 asz- szonya is szorgalmasan dolgozott a tavasz óta, hogy a ház környéke, udvara is szép legyen. Mar csaknem készen áll a remekmű, mert csakugyan az a hófehérre meszelt sárközi ház zöldre festete ablakaival, ajtóival, piros muskátlijaival. Belül már csak a takarítás van vissza és be lehet rendezni a szobákat. A bútorok legnagyobb része együtt van. Ott láthatjuk a festett ágyvégeket, egyiken a dátum: anno 1852, elmúlt 100 éves. Több ilyen darab is van, csengős fogas, függönytartó, székek, ládák, valamennyit az ismert sárközi motívumok díszítik. Vincze Józsefné, a Háziipari Szövetkezet elnöke nem győz eléggé örülni a szép gyűjteménynek. Hogyne örülne, amikor ő fáradt legtöbbet érte. Nem volt könnyű a régi szép darabokat beszerezni. A szekszárdi múzeumban azt a tanácsot kapta, hogy próbálkozzék a tanyákon. Valóban, ott akadt rá a legtöbb, a legszebb és legrégibb sárközi bútordarabokra. A bútorok megvásárlása is nehezen ment, hiszen tulajdonosaik nem akartak megválni utolsó darabjaiktól, amelyeket mint ereklyét őrizték. Nem is minden bútordarab régi, a szövetkezet csináltatott is néhányat, természetesen hűen lemásolva az eredeti mintákat A ház első szobájában rendezik be az úgynevezett sárközi „tiszta szobát". — Nem múzeum lesz ez csupán, alhol gyönyörködhet a szem, lakhatóvá teszik és vendégszobaként használják. Kályhát is állítanak bele, úgynevezett szemeskályhát (ez is sárközi jellegű), amelyet égetett cserépből raknak. A sárközi házban zajlik a Háziipari Szövetkezet egész ügyvitele. Az elnöki szobát is sárközi bútorokkal rendezik be, a többi helyiség azonban teljességgel a szövetkezet termelő munkájának ügyvitelét szolgálja. Lesz még egy iroda, a raktárhelyiséget pedig, ahol a vagyonitérő sárközi szőtteseket tárolják az elszállításig, már el is készítették. A szövetkezet asszonyainak termelő munkájáról csak annyit, hogy az első negyedévben mintegy 360 ezer forint értékű szőttest termeltek. Jelenleg nyári, ruhaanyagokat szőnek. Eddig 2,200 méter ruhaanyag készült él, de oly nagy a ke-' resiet a sárközi mintájú szőttes női ruhaanyagok iránt, hogy a szővetkezet még 1000 méterre topott rendelést. A Háziipari Szövetkezet dolgozói azonban nemcsak szőtteseikben őrzik a Sárköz hagyományait, hanem kulturális munkájukban is. Egy leány tánc csoport és menyecskékből alakult táncegyüttes működik és szerepel nemcsak ünnepi alkalmakkor, hanem gyakran más községekben is vendégszerepei. A sárközi házban szép, nagy kultúrtermet is építettek és ez még inkább elősegíti a szövetkezet tagjai kultúrmunká- jának fejlődését Czencz János gyűjteményes kiállítása a szekszárdi múzeumban Czencz János, az évek óta Bálán élő (jeles festőművész most töltötte be hetvenedik évét, s ebből az alkalomból a megyei tanács és a szekszárdi múzeum közös rendezésében mutatta be öt évtized festői termésének legszebb darabjait. A kiállítás, mely Czencz János művészetének pontos keresztmetszetét adja, ünnepi eseménye Tolna megye képzőművészeti életének, mert nemcsak egy eredményekben gazdag művészpályáról ad számot, hanem arról is, hogy az utóbbi években hogyan fordult Czencz János mind több szeretetted és figyelemmel mai életünk témái felé. A 30-as években készült festményeikben még van valami nagyvilági könnyedség, személytelen tökély, ami elsősorban a gondosan megmunkált, nem egyszer bravúrosan megfestett aktokra vonatkozik. De ugyan ékkor a mélyebb lélekábrázo- lásról is hírt adnak Czencz János művei: egy női arcképe, a korsós lány, vagy az olvasó nő az elmélyültségről is ■tanúskodik. Ez a festészet, mely kezdetben a franciák, elsősorban Fragonard és Watteau nyomán járt, mind több kapcsolatba került a magyar földdel. Nemcsak, és elsősorban nem külsőségeiben, a népi 'úeRegze tess égek ábrázolár sában, hanem sokkal inkább a leiekből fakadóan, úgy, amint Csók István művészete is a párizsi tanulóévek után teljesen magyar atmoszférát tudott megteremteni. Czencz festészete akkor teljesedett ki. amikor az 1940-es években Bátára került, ahol nem sokkal később meg is telepedett, s művei ebből a tájiból, ennek a népnek életéből merítettek ösztönzést és erőt. Sóik kép örökíti meg a valóban festői bátai tájat, pompás szánérzék- kel és nagy megjelenítő erővel látjuk viszont a Dunát, melynek színe együtt változik az évszakok és a nap változásával, a bátai hegyet, a falu utcáit, házait. De ennek a tátinak emberei is szerepet kapnak Czencz János művészetében s emberábrázolásában nem a néprajzi érdekesség vezeti. A képein megjelenő emberek a valóságból lépnek elénk, munkájuk, szórakozásuk közben s ez adja me.g hitelességüket. * Sokszázra menő színvázlatai ból is láthatunk a kiállításon néhány darabot, mely azt bizonyítja, hogy nem 'bízza magát Czencz János az első impresszióra, hanem lelkiismeretesen készül minden egyes képéhez, azzal a gondossággal, amire az alkotás az igazi művészt kötelezi is. A hetven éves Czencz János jó erőben és egészségben van ma is. A legutóbbi években készült képei azonban ezen túl arról is tanúskodnak, hogy .látóköre bővült, élményei gyarapodtak, ami mind helyet kap festészetében. Ez a gyűjteményes kiállítás, ha összefoglalja is eddigi alkotásait, arra is enged következtetni, hogy még sok szép művet várhatunk Czencz Jánostól. (cs. 1.) Vörösmar ty- iinnepségekre készülnek megyénkben Az idén novemberben lesz 100 éve, (hogy meghalt Vörösmarty Mihály. A nagy költő ifjúkorában több éven át lakott a Tolna megyed Bonyhád- Börzsönyben, mint a Perezel-^ fiúk, közöttük Perczel Mór. a szabadságharc tábornokának nevelője. De itt töltötte jogász évét is Görbő községben, mint az akkori alispán patva- ristája. A Vörösmarty évforduló megünneplésének előkészületeit már megkezdték megyénkben. A megyei tanács népművelési osztálya elkészítette a fiatal Vörösmarty Tolna megyed tartózkodásának hiteles történetét, az ősz folyamán pedig sorozatos előadások lesznek a megyében a 100 éve meghalt költőről. A TT1T elhatározta, hogy Görbőn emléktáblát állít Vörösmarty egykori lakóházán, a bonyhádi járás DISZ-szervezete pedig a Bonyhád-börzsönyi Vörösmarty házat hozatja rendbe és alakítja át múzeummá. Az ünnepségek sorába bekapcsolódik a tolnai gimnázium is, amely a Csongor és Tündét adja elő Szekszárdon és a megye több községében. Hogyan vélekednek a látogatók a szekszárdi múzeumról Megyénk dolgozói, de általában a Szekszárd városában megforduló más megyebeli dolgozók is, gyakran látogatják a Balogh Ádám múzeum kiállításait. A múzeumlátogató dolgozók; ifjak és felnőttek, fizikai és szellemi munkások, benyomásaikat, észrevételeiket szóban, írásban egyaránt kifejezésre juttatják. A dolgozók különböző rétegéből jövő bíráló hangokból egyre határozottabban csendül ki a múzeumok hivatásának, kulturális jelentőségének felismerése. A múzeumok ma már nem a „világ csodáit’’ fitogtató, rosszul rendezett gyűjtemény raktárak, hanem a realista tudományok eszközeivel gondosan felépített kiállítások csarnokai, gyarapítják ismereteinket, reális világszemléletre nevelnek, tanítanak, szórakoztatnak. A múzeumok hivatását és munkáját a dolgozók mind jobban méltányolják. Erről tanúskodnak többek között a szinte naponként beérkező írásbeli vélemények, bírálatok. Ismerjünk meg ezekből néhányat annak igazolásaképpen, hogy a dolgozók magukénak érzik a múzeumot, szerető gonddal kísérik azok fejlődését. * Nádor Tekla VIII. b. osztályos tanuló, Szekszárd: — A történelem tanulásakor sokat hallottunk az itt látott fegyverekről. Nagyon érdekes az összeállítás, egészen az őskori kőbaltától a remek művű török kardokig ... Sokat tanultunk ebből. Sík Magda általános iskolai tanár. Szekszárd: A kiállítás értékes, tanulságos, s igen szemléltető. Különösen a VI. osztály történelmi anya gához kapcsolhatjuk. Sokkal érthetőbb a növendékek részéve a'tananyag a kiállítás megtekintése után. Pápai Ágoston tanító: A múzeum igen szemléletesen mutatja be a társadalmi fejlődést. A képtár sok értékes, művészi alkotást mutat be. Nagy haszonnal látogatják az iskolák. A fegyverkiállítás is gondos összeállítású. Katics László főkönyvelő, Szekszárd: A fegyvertörténeti kiállítás elrendezése, az ízlésesen elhelyezett magyarázatok úgyszólván marasztalják a látogatót és közben természetesen oktatják a fiatalt, időset egyaránt. Az Ízléses elhelyezés és tisztaság jellemzi egyébként a múzeum minden helyiségét. — Minden tárgy elhelyezése gondosan és hozzáértően történt. Simon 'Ferenc földműves, Várdomb: A múzeumban kiállított dolgok igen sok tanulságos anyagot mutatnak be. Az emberi kor fejlődése és átalakulása terén igen élethűen jellemzik az őskorban élő ember harcát az életért. Ezt mutatják a kezdetleges eszközök, amelyeket maguk készítettek lét- fenntartásuk érdekében. Dr. Török Mihály oki, vegyészmérnök, Budapest: A múzeum anyaga nagyon meg kapó, kellemes, tanító és főleg a műízlést fejlesztő hatású. A régiségek és a néprajzi anyag különösen becses tanulságokkal szolgált, örülök, hogy kifejezhetem elismerésemet e pár sorban. Szani Pál cipész, HossZú- hetény: Hosszúhetény eléggé távol van Szekszárdiéi. Eljöttem azért, hogy lássam, milyen a szekszárdi múzeum. Sok szépet láttam már és ezek közé tartozik a szekszárdi múzeum is. Igen értékes és rendes, tiszta. Sok látogatót fogok szerezni a szekszárdi múzeumnak. DR. MÉSZÁROS GYULA múzeumvezető.