Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-26 / 149. szám

1935 JtMfS 26 N A P L ó 5 Mi van a nagydorogi Felkelő Nap tsz gyenge munkája hátterében? Mintegy 20 fő — főleg asszo­nyok — kapálja a kukoricái a nagydorogi Felkelő Nap ter­melőszövetkezet földjén Ez rendjén is volna, hiszen most van a kukoricaífcapálás ideje, viszont a tsz — egyedüli a paksi járásban — csak most kapálja először a kukoricát. — Nem lehetett előbb kapál­ni, most kelt csak ki — mond­ják. — Eddig el voltunk fog­lalva a cukorrépakapálással és a trágyahordással. Három év óta bent volt a trágya. — Csak ennyien tudnak ki­jönni dolgozni? — Dehogy, holnap már töb­ben leszünk, csakhát, máshol Is van elfoglaltság. — Igen, reggel ketten szól­tak, hogy elmennek a 'háztáji­ba dolgozni és mégis négyen mentek el. Nem ide kellene jönni elsősorban? Miért va­i gyünk tsz-tagok akkor, ha in­kább a háztájival törődünk. így folyik a beszélgetés, a vita egyetlen kérdés után. — Egy-két kiejtett szóból, egy ellesett beszélgetésből sok mán dent megtudhat az ember. Lás­suk csak, ebből a beszélgetés­ből hogyan derül ki, miért csak először kapálja kukoricáját a Felkelő Nap tagsága? Az irodában Szili Mihályt, a tsz elnökét, a mezőgazdászt és három tagot találunk. Itt újabb problémáról szerzünk tu domást. A tsz-nek vannak olyan területei, amelyek ki­sebb darabokban szanaszét vannak a határban, nem is tudják pontosan, hol. A szö­vetkezet fizetj utánuk az adót, teljesíti a beadást — ugyan­akkor egyéni gazdák bérelik a tanácstól. — Befejeződött már a széna- be takarítás ? — Igen — Aztán mennyit adtak ki belőle részéből? — Talán harminc holdat. A többi húszat közösen vágtuk le. Ki kellett adni, mert nem bírunk a munkákkal. És kiknek adták ki? — Hát a tagoknak, meg egyénieknek is. A háztáji te­henek sem pusztulhatnak éhen. Igen. Olyan „sok" volt a munka, hogy a tagság nem bírta lekaszálni a szénát, ezért kiadta harmadából — saját magának. Minderre csak azt lehet mondani, hogy a tagság nem érzi magáénak a közöst. Elsősorban a háztájival törő­dik, jövedelmet mégis a kö­zösből vár. Vajon ha az alap­szabály szerint, közösen vé­gezték volna a [kaszálást, az 50 hold rétről nem jutott vol­na annyi, amelyből el tudták volna tartani a háztájiban lé­vő tehenüket? Dehogynem. Az, hogy a szénét letakarították, meglátszik az istállóban is.— A lovakat etetni kelL — Nem is panaszkodhatnak, hogy nem kapnak eleget. Olyan képe van az istállónak, mintha a ta­karmányt használnák almazás­ra. És mi a magyarázat mind­erre? — Csak kiforgatják a já­szolból. A télen szívesebben megették az árpaszalmát. Hogy effiször kapálják a ku­koricát, arra az az indok: — Későn kelt ki, nem lehetett előbb kapálni. — A valóság az, hogy a háztáji gazdaság túl sok munkát vesz igénybe. Itt tűnik ki igazán, hogy az alapszabályt teljesen semmibe­veszik. Az alapszabály szerint meghatározott egy hold földön felül Andics Istvánnénak 1124 öl szántó, 400 öl szőlő, Balogh Istvánnak 339 öl szántó, 409 öl szőlő, 878 öl kert, Gerzsei Józsefnek — egyébként 33 hol­das kulák — 862 öl szőlő. Var­ga Istvánnak 3 hoüd, 355 öl szántó, 357 öl szőlő, 397 öl kei t — Molnár Istvánnénak 1324 öl szőlő és 585 öl kert van a birtokáibain. Ezen felül egye­sek ráadásul szerződéses do­hányt is teaméinek. Hogyan várhatnak ezek a tsz-ből jö­vedelmet, amikor munkájukat leköti a háztáji föld, szőlő megművelése? A kulákok a lsz-ben Még csak csodálkozni sem lehet mindezen. Amikor a hát­tér-ben ott találjuk a tsz „sa­ját” dédelgetett kulékjail Ger- zsei Józsefet és Béres Istvánt. Persze igyekeznek szorgalmas, odaadó tsz-tagoknak mutatni magukat, ugyanakkor az ő ke­zük is benne van, hogy részé­ből kaszálták le a szénát és hogy a háztáji gazdaság a mindeneik feletti. Szili Mihály, a tsz elnöke aszerint cselek­szik, ahogyan a tagságnak tet­szik. Nem is tehet másként, hiszen neki is 400 öl szőlője van a megengedett tráztájin kívül. Még egy hét és itt az ara­tás. Amíg a környék többi sző vetkezetei háromszor kapálják meg kukoricájukat, a nagy­dorogi Belkelő Nap csak egy­szer. Vajon számoltak-e azzal, mennyivel kevesebb termést takarítanak be az ősszel? Bi­zonyára nem. Pedig érdemes 1 lenne. Ha aratás előtt három kapálást végeztek volna, szá­míthattak volna 30 mázsás ter­mésre. így viszont legfeljebb 20 mázsa kukoricájuk terem holdanként. Nem »kevesebb, mint 300—400 mázsa kukori­cával 'károsodik így a tsz, eny- nyivel kevesebbet tudnak ki­osztaná a tagság között. Abban, hogy a termelőszö­vetkezet tagsága az alapszabályt sutba vágva dolgozik, hihasak a tanács illetékesei is. Nem törődtek azzal, hogy a tsz-tagok egyúttal egyéni gaz­dák is, elnézték, hogy a kulak befészkelje magát a tagság közé és a 33 hold földet szét­szórt darabokban — ahogyan annakidején összevásárolta — vigye be a közös gazdálkodás­ba és gyengítse, szétaprózza a közös munkát. Mindezekért fe­lelősség terheli a tsz kommu­nistáit is, akik úgyszólván semmit nem tesznek a kulá- kok ellen, s nem magyaráz­zák meg a tagságnak, miért fontos az alapszabály szigorú betartása. A szövetkezet tag­jainak túlnyomó többsége szar galmas, becsületes ember, éb­redjenek öntudatra, lássák meg, az a munka, ami most a tsz-ben folyik, tudatosan ar­ra irányul, hogy megfossza okéi a nagyobb jövedelemtől, hogy kisebbítse a tsz tekinté­lyét. Teremtsenek rendet so­raikban. a párt ehhez minden segítséget megad nekik. A szö­vetkezet 'kiváló helyzeti adott­ságokkal rendelkezik, s ha ezt kihasználják, nagy jövedelmet, gond nélküli, boldog életet te­remthetnek meg maguknak. (- bognár) •. .................... - tiiumMB— m ■ ­É hes disznó makkal álmodik... — Mert tudják-e emberek, mit álmodtam én az éjjel? A kérdés ugyan fölösleges és a borbély kezében mégis megállt egy pillanatra a pa­macs. És mivel a várakozó parasztemberek nem szóltak, a borbély köteles udvariasság­gal fordult a sarokban ülő negyven év forma emberhez, aki magasra emelt tekintettel várta a biztatást. — No mondja már ispán úr. — A sarokban ülő cslzmanad- régos szikár ember még várt néhány pillanatot, a hatás kedvéért. — Én ugyan azt álmondtam hogy Amerikában meghalt a nagynéném és annyi aranyat, de annyit hagyott rám, hogy én annak felével blyan gazda­ságot alakítottam Itt a faluban amelyiknek még a csoport elnöke is csodájára járt. Vasárnap délelőtt volt, mise kezdés előtti idő. Ilyenkor a borbélyműhely „semleges” te­rületén összetalálkoznak az em berek. A szőr egyformán ki- serked a férfi ember állán, akár a saját egyéni útját jár­ja, akár közös gazdaságban boldogul. És amíg sorjára vár a falu borbélyánál, jut idő arra is, hogy a magasabb po­litikát meghányja vesse. Most is várakoztak itt tízen-tizen- öten türelmesen. Az arcokon érezhető az izgalom. — No, most ml lesz ebből? Hiszen aki most a borbély székében ül, nem más, mint a Tölösi — a termelőszövetkezet elnöke. Az is tekintélyes ember Na- kon, de azért az ispánnak is van még szava egyik másik istenesebb gazda előtt. A kár- örvendők, akik irigykednek, hogy ezekből a kopott szegény emberekből néhány év alatt milliomosok lettek, alig . rej­tett örömmel pislogtak az is­pán felé. A másik rész, az inkább az elnök pártján állt, merthogy már erősen gondol­koztak — jó lenne ezekkel együtt gazdálkodni. akárki láthatja nagyon értik a mód­ját, azért viszik ilyen sokra. Alig végzett a borbély a szappanozással és amíg a csip- késszélü szijjon élesítette a borotvát, az elnök félszemmel végigmérte a várakozókat. — No, emberek ki tudná akkor megmondani, hogy me­lyik nagyobb arany nekünk... Ha az ól tele van jó fajta hí­zókkal, vagy ha aranykarpe- receket kapunk az ispán „úr” amerikai örökségéből? Erre azután nekiindult a beszéd. Bizonygatták egyre- másra, hogy bizony a paraszt embernek az az igazi arany, ha sok szép marhája, disznója van. — De gazdatársak, én azt hiszem, az ispán „úr” a mi millióinkat irigylí, ezért álmo­dik idegen aranyról, amiért nem kell dolgozni, mivel dol­gozni nem igen szeretett, csak dirigálni az uraság idejében. Az ispán, aki az utóbbi években felcsapott egyéni gaz­dának, erre nem számított. Visszafelé sült a puslca. — Lám-lám gazdatársak — mondta csendesen az elnök — éhes disznó makkal álmodik. — Úgy bizony emberek — szólalt meg Balog Miska is, a harangozó. — Ismerem én jól az elnököt, amabbul meg — és az ispánra mutatott — csak az irigység beszél,.. mert az elnöknek olyan volt még az apja is, hogy eccer abba a keserves reakciós vi­lágban gyalog mentünk Dom­bóvárra ... Búzaföldön vitt a gyalogút és az egyik táblában, az út mellett a búza között hevert egy göcsös ág. Az öreg lehajolt érte, fölvette. Kérdem tőle, minek fárasztja magát. Erre csak annyit mondott: — Nézd fiam ez búzaföld, ha majd az ember, aki ezt ka­szálja, kilesz fáradva és bele­vág, kicsordul a kaszája ... Hát mért ne segítsek neki, mert ügye apróság az egész, de bosszúsága lehetne belőle másnak... Nohát én csak amohdó vagyok, hogy a fia, a mi elnökünk is így látja az életet. — Hiszen nem is az ispán úr kormányozza ilyen jól a csoportot. .. — Még szerencse ... Az ispán kényelmetlenül szo­rongott a széken. Hol neki vörösödött, hol meg belesá­padt ebbe a fene egy helyzet­be, amit ez a szúrós nyelvű paraszt kevert számára. Még sértés se jutott eszébe, de meg úgy látszik Nakon ma már a'z egyénileg dolgozó pa­rasztok előtt sem lehet „hec- célni” az elnököt. Nagy be­csülete támadt annak, a szö­vetkezettel együtt. Szerencsé­jére az ispánnak, elspt haran­goztak a misére. Sasé jött ilyen kapóra, mint most. Za­vartan. de gyorsan fölállt: — Nekem mennem kell — ma­gyarázkodott — és meri ma­[ ga a borbély sem tartóztatta — hogy van még idő, még 1 sorra kerül,, — hát nagy siet­ve becsapta a borbélyműhely ajtaját. Ott bent, valaki nagyot ne­vetett. Pillanatok alatt zsibon gott, beszélt mindegyik. — No ennek jól megadta szomszéd ... — Hiszen ideje is, mert ne bántsa akárki a mi falunk szövetkezetét, — így beszélt még az egyénileg dolgozó Darázdi is. Az elnök meg hall­gatott, jó meleg bizsergette szivét, ahogy a felbojdult pa­rasztokat nézte és magában csendben számolgatta — ezek közül, hamarosan hány új tag­ja lesz a szövetkezetnek, mert hogy lesz a százharminc tag mellé aratás után harminc­negyven, az biztos ... Ha nem több, mert az lenne ám iga­zán szép, ha nemcsak a szövet kezet lenn-’ milliomos, hanem a* egész falu. SZAMOS RUDOLF KésziiWk a bonyhádi járás termelőszövetkezetei az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Növénytermelési vonalon a járásból 6 termelőszövetkezet jelentkezett a kiállításra. A termelőszövetkezetek a minő­ségi gabonatermeléssel, az ipar; cukorrépa, burgonya és a magas kukorica terméshoza­mokkal fognak szerepelni. A termelőszövetkezetek bemu­tatják, hogy a termelés vona­lán milyen fejlődést értek el az élenjáró agrotechnika al­kalmazásával. Állattenyésztési vonalon a juhépusztai állami gazadság mellett a termelőszö­vetkezetek és az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok borny hádi tájfajta teheneikkel, bi­káikkal és a kiváló sertésállo­mányukkal vesznek részt az országos kiállításon. A járási mezőgazdasági osztály a járás egy növénytermelési és egy állatenyésztési körzeti bemuta­tót is szervez. A bemutatókon az állami gazdaságok, a ter­melőszövetkezetek s az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok egynapos kiállítás ke­retében mutatják be termé­nyeiket és állataikat. Július 31-én Zombán, augusztus 7-én Aparhanton lesz körzeti be­mutató, melyeken részt vesz­nek a környező községek is. Az itt kitűnt magasabb egyé­ni eredményekkel a járás be­nevez az országos mezőgazda­sági kiállításra is. TOIMM NAPLÓ G A ZD V T AN ÁCS A 1)0 J A Alkalmazzunk-c zöldtrágyázást? Sok szó esik mostanában a zöldtrágyázásról, különösen olyan falvakban, ahol a me­zőgazdász foglalkozik a nap­raforgó vetőmag akcióval. Nézzük csak meg érdemes-e alkalmazni, hol, mikor és ho­gyan. Zöldtrágyázásnak nevezzük azt, amikor bizonyos gazdasá­gi növényt jóval érés előtt, de magkötés után trágyázás cél­jából teljes tömegében alá­szántsunk. Bár az istállótrá­gya a legfontosabb szerves trágyánk, mégis nagy jelentő­sége van a zöldtrágyának is. Egyes vidékeken homokon, ■távol a községtől hová az ís- tállótirágya kihordása csaknem lehetetlen, megoldhatatlan a tápanyag, szerves anyag visz- szapótlása. A zöldtrágyázás jelentősége annál nagyobb mi* nél kevesebb az istállótrágya. A zöldtrágyázás különösen mű trágya kiegészítéssel nemcsak az istállótrágyázáshoz hasonló értékűvé tehető, hanem hatá­sában sokszor még felül is múlhatja az istállótrágyázásit. Óriási előnye még az istáiló trágyával szemben, hogy el­marad a trágyahordás, s a teregetés nagy munkája. A sű­rűn vetett zöld trágyanövény gyomot írt, vagy Igalábbis a gyomok elnyomásával gátolja a gyomosodást. Különösen jó hatású a zöldtrágyázás futó- homőkon, ahol megakadályoz­za a szél és a vizerozió rom­boló hatását. Zöldtrágyát ha67. nálunk tehát sovány, humusz szegény homok, de egyéb ta­lajon is. Milyen növényeket használjunk e célra? Zöldtrágyázásra mélyen gyökerező, nagymennyiségű szerves anyagot termő, nem túl hosszú tenyészidejű nö­vényt alkalmazzunk. Egyik legfontosabb zöldtrá­gya növényünk a napraforgó. Különösen akkor jó hatású, ha leszántásakor nitrogén műtrá­gyát is adagolunk. Hogyan érünk él jó eredményt? Az őszi takarmánykeverék után, vagy a korán lekerülő gabona után azonnal ráhint­jük holdanként a szükséges nitrogén műtrágyát és a 25 kiló napraforgót a talaj felü­letére, majd a területet tár­csázzuk, vagy sekélyen le­szántjuk. így elegendő ned­vességet kap a mag és a fej­lődés gyorsabban megindul. Lényegében másodíermésként termelünk zöldtrágya növénye Mikor szántsuk alá? Általában a magképződés kezdetén, az őszi fagyok bekö­szön:*'se szabja meg a leszán- lás ideiét. Az alászántás mély­ségé futóhomokon 18—20, jobb kötött, vágj’ középkötött tala­jon 12—15 centiméter. A nö­vényt úgy szántsuk alá, heg}’ a zóldtömegből semmise lás­sák ki. Minél nagyobb a zöld.- trágya tömege, annál nagyobb gond a talajba juttatása. Ha az ekét a növény fekvésével szembe járatjuk, gyorsan el- tömődik, ezért előbb a szán­tás irányába végzett hengere- zés a szántást segíti. Könjr- nyebb az alászántás, ha hen- gerezés helyett lánccal, vagy terelőkkel felszerelt trakto­ros ekével jól leforgatjuk,* A talajba így nagymennyiségű szerves anyag kerül, amely­nek elbomlásához 4—6 hétre van szükség. Ezért a zöldtrá­gya növényt a tervezett ve­tési idő előtt 4—6 héttel le kell szántani, különösen fon­tos ez a kényesebb növények­nél, mert rossz hatást fejt ki. Próbáljuk ki ez évben mi­nél nagyobb területen a zöld­trágyázást, így tudjuk teljesí­teni a minisztertanácsi hatá­rozatot, a termésátlag növelé­sét, a talaj táperejének foko­zását. KORELL FERENCIVÉ felügyelő. Hozzászólás „Mi a mezőgazdász szerepe a tsz mozgalom fejlesztésében" című mikhez Hozzászólásomban a szőlő- termelés vonalán a követke­zőkben kívánóik hozzászólni: Nemrég Ijerültem a szek­szárdi történelmi borvidékre agronómusnaik. Igyekeztem rö­vid idő alatt megismerni az it-’ ten; szőlögazdálkodást, az eredményeket, a hihákat. A szőlővidék termőszőlőiben a hiánypótlásoknál, valamint az új telepítéseknél főleg azt ta­pasztalom, hogy a termelők egyre inkább a fehér szőlőfaj­tákat kezdik telepíteni. Ezt hibának tartom és ez ellen küzdeni fogok. Hibának tar­tom egyrészt azért, mert tud­valévő az, hogy a szekszárdi borvidék hírnevét a vörösbor adta meg, melyet csak vörös­bort adó szőlőfajtákból lelhet előállítani. Tehát elsősorban azért kell nekünk az itt leg­jobban bevált szőlőfajtát, a kadarkát telepíteni a fehér szőlőfajtákkal szemben. Ezen­kívül a telepítéseknél a ka­darka és egyéb vörösbor szőlő­fajták kiválasztásakor arra is nagy gondot kell fordítanunk, hogy csak azokról a tőkékről kerüljön begyűjtésre a szőlő­vessző, melyek éveken keresz­tül bőséges termést adtak. Ne szaporodhassanak el szőlőink­ben az úgynevezett rúgás, ter­mést nem hozó kadarka-félék. Ezt a törekvésemet már rész­ben sikerült is a szekszárdi Béke termelőszövetkezet közös szőlőgazdaságában megvalósí­tani. A termelőszövetkezet tag­sága ez év tavaszán Kizárólag csak a legjobb minőségű ka­darka szőlővesszőket használ­ta fel az oltáshoz. A szekszár­di minőségi borvidéknek nagy problémája még a telepítések­hez szükséges vadvesszőnek a beszerzése. Az itteni talajviszo­nyoknak a legmegfelelőbb vesz szőfajták nem állnak még olyan mennyiségben rendelke­zésünkre, hogy a telepítési kedvnek megfelelően el tudnék látni a termelőket. A Béke tenmelősizövetikezeit tagsága megértette a vadvessző terme­lés jelentőségét és ezért eb­ben az évben 800 öl területen vesszőtermelő anyatelepet léte­sít. A telep elég vadvesszőt ad a termelőszövetkezeti szőlőben a hiánypótlásokhoz és még új telepítéseikre is jut belőle, A szőlő munkaigényes nö­vény és csak úgy várható bő­séges termés, ha minden mun­káját időben elvégezzük, és permetezünk a peronoszpóra ellen. A termelőszövetkezeti tagság jövedelmének alakulá­sa szempontjából se mindegy az, hogy a sok ráfordított mun ka mellett terem-e a szőlő, vagy sem. A múlt évek ter­méskieséseit sínylette a tag­ság, ezzel szemben ebben az évben a mutatkozó jó szőlő­termést a tagok kapálásokkal, permetezésekkel, általában az időben és jó minőségben vég­zett munkákkal érik el. A szekszárdi. Béke termelő­szövetkezet tagjai eddig már 'kétszer megkapálták s három­szor permetezték szőlőjüket. ZIMMERMANN KÁROLY szőlészeti agronómus

Next

/
Thumbnails
Contents