Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-26 / 149. szám
2 P? A P C ö 1955 JÜNTOS M A majosi tsz pártszervezete felkészítette a tsz tagságát az aratásra A majasi Kossuth termelőszö vetkezetre ifi vonatkozik az az örvendetes megállapítás, hogy az idén az eddigieknél sokkal lendületesebben és természetesen sokkal nagyobb eredményekkel folyik a munka. Az elmúlt évben például a munka- szervezetek kialakítását, a járási tanács segítségével is csak májusban sikerült kialakítani. így is jobban ment a munka, mint azelőtt, de mégsem ment úgy, mint ebben az évben. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a pártszervezet, a tsz vezetőségével együtt már a télen megkezdte a szervező és felvilágosító munkát. A párt és kormányhatározatok ismertetése nyomán elérték, hogy az idén már úgy nézett ki: nem is lesz annyi területük, mint amennyit a tagok megművelésre vállaltak. A pártszervezet javaslatára újjászervezték az ellenőrző bizottságot, s azt kommunistákkal erősítették meg. öt éve ugyanis, hogy a termelőszövetkezet működik, de az ellenőrző bizottság eddig csak papíron volt. Taggyűlésen egy- öntetűleg határozták el a kommunisták, hogy javasolják a tsz vezetőségének: aki a vállalt területét határidőre, pontosan, jóminőségben nem munkálja meg, oda mást állítanak be, mégpedig az illető terhére dupla munkaegységért. Örömmel újságolják a tsz-ben, hogy erre még eddig nem voít szükség. A kukoricájukat másodszor kapálják, mi tavaly 30 holdat harmadába adtak ki kapálni. Igyekeztek jó előre felkészülni az aratás nagy munkájára is. A pártszervezet javaslatára a gépek igénybevétele mellett kaszás brigádokat is alakítottak, s ezekbe a legjobb kommunistákat pártmegbízatással küldték, hogy ott saját példájukon és felvilágosító szavukon keresztül mozgósítsák a tsz tagságát a minél kevesebb szemvesztes- séggel történő aratásra. Olyan elvtársak kerültek az egyes brigádokba, mint Fehér Ignác, Hideg Károly, ifj. Héjjá József, Balogh József elvtársak, s az egyik brigádba maga a tsz elnöke, Molnár Albert elvtárs. Egy másik brigád 8 fővel a gépi aratásnál segédkezik, s ide Csöntör Istvánná elvtársnőt osztották be. Ezek az elvtársak példamutatásuk mellett felvilágosító munkájukban jó érveket használnak fel már most, az aratás idején különösen mit jelent a tsz-nek, minden egyes tagnak és az egész országnak a szemveszteség minél kevesebbre csökkentése. Elmondják például, hogy körülbelül 100 hold gabonájuk van, s ha csak holdanként 30 kilogram szem megy tönk re a késlekedés miatt, ez búzából 20 mázsa veszteséget, pénzben közel 6000 forint kárt jelent a termelő- szövetkezetnek. Ez legalább 8—10 ember egészévi kenyerét jelenti. Az egyes tagok is körülbelül munkaegységenként 20 dekával kaphatnak kevesebbet. A 20 deka így első hallásra nem sokat jelent, de a pártszervezet felhívta a figyelmet arra, hogy ez 400— 500 munkaegységnél bizony már egy mázsát jelent. Tehát egy tagnak majdnem félévi kenyere megy kárba, vagy pénzbe átszámítva, 280 forintot dob nak ki az ablakon. Nem is egy akadt a termelőszövetkezetben olyan, mint Miklós Gábor, Ambrus József, akiknek általában 500-nál több munkaegységük lesz az idén is. A tsz pártszervezetének az a terve, hogy az aratás megkez dése előtt közvetlenül újra ősz szehívja a kommunistákat, hogy mégegyszer megbeszélje velük mi a feladatuk a gyors és a legkisebb szemvesztesség- gel történő aratás elősegítésében. iaírck a% oktatás előkészületeiről A bonyhádi járásban is folyik az 1955—56. évi pártoktatási év előkészítése. A járási pártbizottság különösen nagy gondot fordít a termelőszövetkezetekben folyó pártoktatás megszervezésére. Ennek nyomán a következő oktatási évben mintegy 10 olyan termelőszövetkezetben indítanak politikai oktatást, ahol tavaly nem volt. Ezzel valamennyi III. típusú termelőszövetkezetben lesz politikai oktatás. Az oktatás színvonalának emelése érdekében a járási pártbizottság tagjai és munkatársai vezetik e szemináriumok nagy részét. A lengyeli állami gazdaságban tavaly előtt a Bolsevik Párt története I. évfolyamát végezték el a hallgatók, s a múlt évben a kongresszus anyagát sajátították el sikeresen. A hallgatók az oktatási év befejezése alkalmával egyöntetűen határozták el, hogy a következő évben az SZKP történet II. évfolyamán folytatják tanulásukat. A vezetést újra Csaba János elvtárs, a párt- szervezet titkára vállalta, amellett, hogy egyetemen is tanul. Kismányokon már nem készült fel ilyen jól a pártszervezet a jövő évi pártoktatás előkészítésére. A könnyebbik és nem célravezetőbb oldalát választották a szervezésnek. Ba- licz Dénes elvtársnak, a párt- szervezet titkárának is az a vé leménye, hogy ezt a fontos munkát csak a taggyűlésen lehet elintézni. Az igaz, hogy végeredményben á taggyűlésnek kell eldöntenie, jóváhagynia az oktatási tervet. De ez nem jelenti azt, hogy ezenkívül a pártszervezetnek mást nem kell tennie. Ez az oka annak, hogy tervet még egyáltalán nem készítettek, s a hallgatókkal elbeszélgető bizottságot sem alakították meg. Az oktatási év előkészítéséhez mindezek elengedhetetlenül szükségesek. * Mórágyon a pártszervezet taggyűlésen vitatta meg a jövő évi pártoktatás feladatait. Meg állapították, hogy tavaly például a párttagoknak mintegy negyedrésze tanult csak. Éppen ezért ebben az évben nagyobb gonddal láttak hozzá az előkészítéshez, s már eddig elérték, hogy a párttagoknak több mint 50 százaléka jelentkezett oktatásra. Egy kommunista agronómus — Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ez a tábla megadja a 13 mázsás átlagBaros Gábor elvtársat a télen helyezték ki a gépállomásról agronómusnak a decsi Búzakalász tsz-be. A legelső, ami felkeltette a figyelmét az volt, hogy a tagok nem valami megnyugtató bizalommal néztek rá. Akármerre ment, a tagok ha csak tehették, elkerülték. Munkára is szívesebben ment mindenki oda, ahol nem volt ott az agronómus. Baros elvtárs még arra is gondolt: „Ha tudom, hogy ilyen fogadtatás vár, inkább kubikosnak megyek, mini ide agronómusnak...” A kinevezés azonban megtörtént és ez nem olyan „add vissza a babaruhámat“ dolog: egy kommunista, ha szavát adja, legyen is ura annak. Hogyan lenne az összeegyeztethető a párttagság fogalmával, hogy most nem olyan fogadtatás várt, amit szememszám megkívánt és ezért megszöknék a nehézségek elől? — kérdezte önmagától. Igyekezett olyan látszatot kelteni, mint aki semmit sem lát és tud a tagok idegenkedéséből, mint aki nem veszi észre a szúrós tekintetermést — jegyzi meg Baros elvtárs a búza termésbecslése közben. teket: előre köszönt mindenkinek, hol egyikhez, hol másikhoz ment oda munka közben beszélgetni, de különösen ügyelt arra, hogy munkájában semmi kifogásolnivalót ne találhassanak. Egy meghitt beszélgetés közben aztán megkérdezte az egyik kocsistól: — Mondja elvtárs, maguk rossz néven veszik, hogy engem idehelyeztek? Nemvárt, nyílt, egyenes választ kapott: — Megmondom minden kertelés nélkül... Nekünk elegünk van az agronómu- sokból... Az előző agronó- must, jobbanmondva agronómus „urat” tavaly télen egyszer tudtuk kicsalni a határba, de utána három napig sem mozdult el a kályha mellől, mert egy kicsit megázott. Alig vártuk, hogy ezt a selyemembert lerázhassuk a nyakunkról. Baros elvtárs most már nem csodálkozott a furcsaságokon: tudta honnét fúj a szél. De azt is tudta, hogy mi a teendője: „Vagy megkedvelten magát, mint kommunista agronómust, és akkor megbecsülik a tsz-ben, más szemekkel néznek rája, vagy elődje sorsára jut...” Nem sajnálta a fáradtságot, kora hajnaltól késő estig járta a gazdaságot, minden munkánál ott volt, tanácsokat adott, szép szóval igyekezett megértetni a tagokkal, hogy mit miért kell csinálni, miért kell igyekezni a vetéssel, javasolta, hogy a területet osszák ki a tagoknak és követeljék meg mindenkitől a megmunkálását. Közeledett a széna betakarítása. Baros elvtárs azt javasolta az elnöknek, ifjú Medgyesi Jánosnak, hogy géppel vágják le a lucernát. A válasz szóról szóra ez volt: „Ha azt akarod, hogy megverjenek, akkor javasolhatod a tagoknak ..Baros elvtársat ez nem kedvetlenítette el, a tagság elé terjesztette javaslatát. Hát meg éppen nem verték, de nem sok hiányzott. — Szó sem lehet, hogy ilyen kiadásba verjük magunkat, — hangoztatták — és a kaszálás különben is emberi munka, azt nem lehet gépre bízni. — Baros elvtárs egészen berekedt, annyira bizonygatta, hogy sokkal kevesebbe kerül a gépi munka, mint az emberi, eredménye azonban nem sok lett: nem tört meg a jég. Baros elvtárs biztos volt igazában, látta, hogy sok a munka és ha az emberek elkezdenek kaszálgatni, megkésnek vele és így természetesen nem mondott le a gépről. De mit tegyen, ha a tagság mm egyezik bele? Egész éjszaka ezen töprengett. A tagság akarata ellenére nem hozhat gépet a tsz-be, mert ahhoz nincs joga. Más módszerhez folyamodott. Arra kérte a tagokat, hogy csak kipróbálásra engedjék a gépet a lucernába. Ezt már megengedték. „De csak kipróbálásra." Baros elvtárs pedig elment a gépállomásra és megmondta a vezetőknek: „A legjobb gépet és traktorost küldjék ki, mert most dől el, hogy a gépi munkát megszeretik-e a tsz- ben, vagy nem. — Amikor a gép megérkezett, Baros elvtárs az egész tagságot kihívta a lucernatáblára: lássa mindenki, hogyan dolgozik a gép. Egyet fordult a Zetor a kaszával, a tagok mentek utána, kísérték, nézték adudén mozzanatát. A férfiak kénytelenek voltak elismerni, hogy ők sem tudnák különbül lekaszálni, a sok derékfájásról nem is beszélve ... Az első forduló után a gép le akart állni, mert hát a „próba” megtörtént. A férfiak azonban azt mondták: forduljon még egyet, még utóbb kiderül, hogy... A második fordulónál aztán kijelentették: mehet tovább a gép. A kaszálás megtörtént. Utána azt mondta Baros elvtárs: „Jó lenne rendsodrógépet is alkalmazni.“ Az aztán igazán nem gépi munka — vágtak vissza neki. — A kaszálógép jó, de a rendsodró ... az aztán nem idevaló. „Próbáljuk ki” — mondta Baros elvtárs. Kipróbálták és ennek is az lett a vége, hogy a tagságnak megtetszett a munkája és „mehet tovább a gép ...". Baros elvtárs ilyen módszerekkel honosítja meg az újat a tsz-ben mind nagyobb és nagyobb sikerrel, harcol, cselekszik a tsz gazdaságának fellendüléséért. És nem csoda, hogy ma már nem szúrós tekintetekkel találkozik a tsz-ben, hanem mindenki bizalommal fordul hozzá tanácsokért, szeretik, tisztelik munkája után és azt mondják a kommunista agronó- musra: — Kár, hogy nem előbb helyezték hgzzánk... MNDSZ-asszonyok a termelőszövetkezetek felvirágoztatásáért Termelőszövetkezeteinkben ebben az esztendőben összehasonlíthatatlanul jobban halad a növényápolási munka, mint az elmúlt évben. Ez nem kis részben köszönhető, hogy az asszonyok egyre nagyobb részt vállalnak a közös munkából. A SZAKADAT! TERMELŐSZÖVETKEZETBEN például az asszonyok az Anyák Világkongresszusa tiszteletére vállalták, hogy a répát és a kukoricát legalább háromszor megkapálják. Két csoportban dolgoznak, s versenyben állnak egymással. Az arajást is úgy szervezték meg, hogy minden férfi munkaerőhöz egy-egy asz- szony vállalta a segítséget, így mintegy hatvanötén felkészülve várják az aratás megkezdését. A KÖLESDI HALADÁS termelőszövetkezet nagyszerű eredményeinek elérésében is nagy szerepük van az asszonyok munkájának. Az idei növényápolási munkák 90 százalékát ők végzik. Az a véleményük, hogy: egyrészt dolgozunk a saját jobblétünkért, másrészt élünk a jogunkkal, hogy férjeinkkel együtt küzdjünk termelőszövetkezetünk felemelkedéséért. A GYÖNKI VÖRÖS CSILLAG termelőszövetkezetet az elmúlt években bizony nem a legjobb híréről ismerték megyeszerte. Az idén e rossz hírnek már nyoma sincs. Jó munkájukkal igyekeznek felzárkózni a legjobban dolgozó termelőszövetkezetek közé. Ma rend és tisztaság honol a termelőszövetkezet portáján. Az állam iránti kötelezettségük teljesítésénél is nagy javulás van. Tej, tojásbeadási kötelezettségüket teljesítették. így most például szabadon adhatják el a tejet. A hely beli napközit, és a szocialista otthont már ők látják el tejjel. Mindezen jó eredmények elérésében nagy szerepük van az asszonyok munkájának is. A kukoricát már kétszer megkapálták. Az asszonyok vállalták, hogy az aratásból is kiveszik a részüket. A DECSI ALKOTMÁNY termelőszövetkezetben dolgozik Kiss Antalné MNDSZ asszony. Neve mindig ott szerepel a legjobban dolgozó tsz tagok nevei közt. A tavaly szerzett munkaegységeire többek között 15 mázsa búzát, 50 kiló cukrot, számottevő mennyiségű kukoricát- burgonyát kapott, nem beszélve a pénzről. A TAMÄSI VÖRÖS SZIKRA termelőszövetkezet MNDSZ asz szonyai is példamutatóan kiveszik részüket a növényápolási munkákból. Nem húzódoznak még azok az asszonyok sem a munkától, akiknek kisgyermekük van. Vállalták, hogy ha néhány órára is, de a saját házi munkájuk elvégzése után kimennek a termelőszövetkezet közös tábláira is dolgozni, s egy-két hold kukoricát, répát megművelnek. Tamás Istvánná elvtársnő A DUNAFÖLDVÄRI alkotmány termelőszövetkezet tagját jól ismerik, nemcsak Dunaföldvá- ron, hanem megyénk többi részén is. Sokan csodálkoztak, hogy Tamás elvtársnő hogyan tud elérni egy hónap alatt 40 munkaegységet is. E csodálkozó kérdésekre Tamás elvtársnő így válaszol: Már 5 órakor kint vagyok a földeken, s mire egyesek kimennek, én már 300 négyszögöl területet megkapálok. A dohányültetésnél is például 200 négyszögöl volt a szokásos munkaterület. Én meg csináltam 270—2.80 négyszögölet egy nap, s míg délben mások pihentek én mindjárt meg is locsoltam. — A jó munka ju talma nem marad el az idén, sem, hiszen tavaly például Tamás elvtársnő évi jövedelmét csak nagyjából átszámítva pénzre 18.000 forintot tett ki. A ZOMBAI BÉKE termelőszövetkezet asszonyai tisztába vannak vele, hogy férjeik mellett nekik is érdekük termelőszövetkezetük erősödéséért dolgozni. Éppen ezért vállalták, hogy a rájuk bízott feladatokon kívül személyen- kint 200 öl cukorrépa, 400 öl kukorica és 200 öl maghozó répa művelési munkálatait elvégzik. így mintegy 12 holddal csökkentik a növénytermelési brigád területét, úgy hogy a brigád is jobb munkát tud végezni, többet tudnak termelni. Június 12-én a járási székhelye ken a termelőszövetkezetekben dolgozó MNDSZ asszonyok találkozókat rendeltek. Itt meg beszélték eddigi eredményeiket és a további feladatokat. Meghívtak erre az értekezletre egyénileg dolgozó parasztasszonyokat is. Az alábbiakban részletet közlünk a dombóvári tanácskozás vitájából: BALOGH IMRÉNÉ naki 12 holdas egyénileg dolgozó parasztasszony: A naki MNDSZ asszonyok üdvözletét hozom az elvtársaknak és elvtársnőknek. Elmondhatom, hogy eddigi munkámat mindig teljesítettem, az esedékes mezőgazdasági munkákat is mindig idejében elvégeztem. Férjemmel együtt most a nagyüzemi gazdálkodást választottuk, s ősszel belépünk a termelőszövetkezetbe. Tudom, hogy az első idők kissé nehezek lesznek, de harcolunk fáradhatatlanul. A naki tsz-ből Vámosiné: Mi is beálltunk a tsz-be. Eleinte nagyon féltem a tsz gazdálkodástól, de most már teljes meg elégedést érzek. Szorgos munkával elértem célomat. l;j fiatalokkal erősödik a párt A DISZ egyik legfontosabb feladata, hogy biztosítsa a párt tagság utánpótlását, a párt sorainak fiatal, friss erőkkel való felfrissítését. A megye több járási DISZ-bizottsága alapos körültekintéssel, nagy felelősségérzettel hajtja végre ezt a pártmegbízatását: úgy neveli a fiatalokat, hogy közülük a legjobbak alkalmasak legyenek pártunk soraiba és ezeket a példamutató fiatalokat tagjelöltnek javasolja. Több helyen különösen nagy gondot fordítanak a DISZ-titkárok nevelésére és arra törekednek, hogy lehetőleg minél több titkár tagjelölt legyen. A szekszárdi járási DISZ bizottság nemrégiben 15 fiatalt javasolt tagjelöltnek. Köztük találhatjuk mintegy 3—I DISZ-tit- kárnak a nevét is. Többek között a Ilarc-janyapusztai DISZ- szervezet titkárát is a járási DISZ-bizottság javasolta tagjelöltnek. A gyönki járási DlSZ-bizott- ság nemrégiben a nagyszékelyi DISZ-titkárt, Molnár Mária elvtársnőt javasolta tagjelöltnek.
