Tolnai Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-08 / 107. szám
2 IN AFLÓ 1355 MÁJUS 8 (Folytatás az 1. oldalról.) tas további tokozását biztosítják az ötéves tervidőszakban megkezdett új Borsodi Erőmű és a Tiszalöki Vízietőmü építése, amelyeket részlegesein már 19ö5-bem üzembehelyeznek. Az erőművek teljesítősépes- séigének fokozása nem biztosította teljes mértékben a gyors ütemben növekvő energiaszükséglet kielégítését, ezért a meglévő erőművek nagyfokú kihasználása vált szükségessé. A viUamosenor- giaelosztás sem volt elég tervszerű, ezért egyes időszaiook- b®n ene rgiakorlátozások :-a volt szükség. A villamose.ier- Üael Látásban fellépő zavaró- irat sikeresen küszöbölte ki az ipari energiagazdálkodás. 1954. februárjában bevezetett új rendszere: a „menetrend szerinti gazdálkodás“. A vaskohászat termelése 1954-ben 118 százalékkal haladta meg az 1949. évi színvonalat. Az ötéves terv utolsó évében acélnyersvas- ből 419.00U tonnával, 105 százalékkal, martinacélból 508 ezer tonnával, G5 százalékkal, eléktroacélból 124.000 tonnával, 157 százalékkal, hengeracélból 348.000 tonnával, 74 százalékkal termeltek többet, mint: 1949-ben. Jelentősen bővült a vaskohászat teljesítőképessége: üzembehelyezték Csepelen az új csőgyárat, a Lenin Kohászati Művek 700 köbméteres „Béke“ kohóját, a Sztálin Vasmű nagykohóját és két Mar- ti-n-kemencéjé;, bővítették a lőrinci hengei-művet. Az ötéves tervidőszakban ápült fel a Lenin kohászati művek 1955. első negyedében üzembehe, rezeit középhengersora. , Az ötéves tervidőszak alatt létesített új beruházások és a meglévő termelőberendezések átépítése nagymértékben emel te a vaskohászat műszaki szín vonalát, növelte a kohók fajlagos teljesítményét, fokozta a kohászat gazdaságosságát. A hengerművek — elsősorban a finom lemezsorok — teljesítőképességének növekedése nem tartott lépést a fokozódó szükségletekkel s a tér melés sem volt eléggé programszerű. Jelentősen fejlődött a színes íém kohászat legfontosabb alapanyagát termelő bauxitbáni ászát. j Az 1954. évi bauxittermelés 700.000 tonnával, 125 százalékkal haladta meg az 1949. évi termelést. 1952-ben állították üzembe a halimbai bauxitbánya devecse ,rf üzemét. Az ötéves tervidőszak alatt valamennyi bauxitbányában új telepeket nyitottak meg. Az új telepek termelése az 1954. évi bauxit termelésnek több, núnt felét szolgáltatta. .Gyors ütemben nőtt a bauxitfeldolgozás: a timföldtennelés 194|-ről 1954-re 101.000 tonnával, 330 százalékkal, az alumíniumtermelés 18.400 tonnával, 127%- kal emelkedett. Az alumínium félgyártmányok termelése közel megnégyszereződött. , A vegyipar termelése 1,954-ben 1949. évhez képest csaknem háromszorosára emel kedett. 1954-ben a szerves vegyipar 161.7 százalékkal, a gumiipar 188.3 százalékkal, a gyógyszeripar 451.8 százalékkal, termelt többet, mint 1949bem. 1954-ben 64 százalékkal több műtrágyát — ezen belül 90 százalékkal több foszforműtrá- gyát — 122 százalékkal több kénsavat, 42 százalékkal több marónátront, négyszer annyi anilinfestéket. tízszer annyi DDT növényvédő hatóanyagot termelt a vegyipar, mint 1949ben. A gyógyszeripar lényegesen fokozta az alapanyagok gyártását és számos — korábban importált — gyógyszert termelt olyan mennyiségben, hogy a hazai szükséglet teljes fedezése mellett exportra is jutott. Az ötéves tervidőszak alatt új korszerű vegyigyárak létesültek, köztük a tiszamenti A Központi Statisztikai Hivatal jelentése vegyiművek,, a hajdúsági gyógyszergyár, a Veszprém megyei festékgyár, az ipari gázgyár, a zalai aszfaltgyár. Az elsősorban hazai nyersanyagokat felhasználó szénfeldolgozó vegyipar , és a műanyaggyártás nem fejlődött kellő mértékben. Nem volt-kielégítő a műtrágyatermelés fejlesztése sem, de az ötéves tervidőszakban épített kazincbarcikai új műtrágyagyár és a péti nitrogénművek új műtrágya-üzeme — ame lyeket 1955-ben helyeznek üzembe — biztosítják a műtrágyatermelés nagy fokú növelését. Az ötéves terv időszakában a gépipar az ipái' vezető ága lett. Míg 1949-ben a gyáripar termelésének csak 19 százalékát adta, addig 1954-ben ez az arány közel 28 százalékra emelkedett. 1954-ben a gépipar termelése 267 százalékkal volt több, mint 1949-ben. A gépipar fontosabb termékei közül 1954-ben 103 százalékkal több csúcsesztergapadot, 138 százalékkal több fúrógépet, 97 ' százalékkal több marógépet, 323 százalékkal több tehergépkocsit, 553 százalékkal több autóbuszt, 43 százalékkal több motorkerékpárt, 50 százalékkal több 15 lóerő egységre számított traktort és 37 százalékkal több cséplőgépet gyártottak, mint 1949-ben. Az ötéves tervidőszakban a gépipar számos új gyártmány előállítását kezdte meg. így többek között: új bányagépek (F. 4. fejtő-rakodógép, Sz. 153. rakodógép, forgókalapácsos ré-. selőgép, villamos kézi szénfúrógép, végtelen köteles szállítógép, stb.); új típusú szerszám gépek (Univerzális esztergapad, sugárfúrógép, egyetemes körköszörű, stb.); villamosipari cikkek (nagyfeszültségű és nagyteljesítményű kondenzár- torok, korszerű hangrögzítő berendezések, stb); új mezőgazdasági gépek (arató-cséplőgépek, lánctalpas Diesel-traktor, függesztett kultivátor, fejőgép, stb.); új építőipari gépek (Dumper, hordozható betonkeverőgép, stb); közlekedési eszközök (új típusú elektromos mozdony, trolibusz, háromtengelyes terepjáró gépkocsi, farmotoros autóbusz, háromrészes . „Hargita” motorvonat, stb.) gyártása indult meg. A gépiparban öt év alatt számos új vállalat kezdte meg működését,, köztük a kiskunfélegyházi bányászati berendezések gyára, a gyöngyösi váltó- és kitérőgyár, a gyujtógyertya- gyár, a sztálinvárosi gépgyár, a jászberényi apritógépgyár, a békéscsabai forgácsoló szerszámok gyára, a préslégszerszám- gyár, a mechanikai mérőműszerek gyára, a Ganz árammérőgyár és az elektronikus mérő műszerek gyára. Ezenkívül jelentős bővítéseket és korszerűsítéseket hajtottak végre: többek között lényegesen oővítet- ték a Ganz vagon és gépgyárat, a Gheorghiu Dej hajógyárat; a Vörös Csillag traktorgyár, új dumperszereldével, öntőcsarnokkal, az Emag két kombájnszerelőcsarnokkal, az RM művek új kerékpárcsarnokkal bővült. A Csepel autógyárat átépítették és korszerűsítették. A tervidőszak végén közvetlen befejezés előtt állt a soroksári vasöntöde. A gépipar gyorsütemű fejlesztése lehetővé tette az egész ipar s ezen belül elsősorban a nehézipar mind több új és korszerűbb géppel való ellátását, az építőipar és a mezőgazdaság növekvő mértékű gépesítését, a közlekedés fejlesztését, az exportszállítások növelését, valamint a honvédelem megerősítését. Az elért eredmények ellenére nem fejlődtek kielégítő mértékben a gépiparnak azon ágai, amelyek a könnyű- és élelmiszeripart és főként a mezőgazdaságot voltak hivatva ellátni gépekkel, munkaeszközökkel. Az építőanyag)pár. termelése 1954-ben 1949 évhez képest több mint két- és félszeresére növekedett. A cementtermelés mintegy kétszeresére emelkedett, az égetett tégla termelése közel megháromszorozódott. Felépült a mályi téglagyár, továbbá a hejőcsabai cementés mészmű, az uzsai kőbánya, három új épületelemgyár. Megindult a bővített dorogi mészmű próbaüzemeltetése. Az építőanyagipar műszaki színvonala is növekedett. 1954- ben a nyerstéglamennyiség több mint felét villamosított berendezéssel állították elő, a téglaszárításnak pedig mintegy 20 .százalékát korszerű műszárítóban végezték. Az 1954-ben termelt téglamennyiségnek már több mint 70 százalékát a lényegesen magasabb termelékenységű gyorségetéssel állították elő. Az ötéves terv időszakában szocialista nagyiparrá? alakult az az építőipar Az- egész építőipar termelése 1954-ben 169 százalékkal, ezen belül az állami építőiparé 237 százalékkal volt több, mint 1949-ben. Az állami építőiparban — lényegében az elmúlt öt év alatt indult meg a korszerű nagyüzemi termelési eljárások bevezetése. 1954. év végén az állami építőiparnak csak a fontosabb gépekből több, mint 120.000 lóerőt képviselő géppark állott rendelkezésére. Elsősorban a legnehezebb fizikai erőkifejtést igénylő munkálatokat gépesítették. Közel 300 földmunkagép alkalmazásával 1954-ben a földmunkáknak már 48 százalékát, több mint 1.500 betonkeverőgéppel a, betonkeverés 74 százalékát, 600. habarcske verővel a munkák 55 százalékát végezték el gépi erővel. Az anyagszállítás gépesítését közel 1.000 daru, 3.000 szállítószalag, több mint 200 keskenynyomtá- vú mozdony, motoros és villamos targoncák segítették elő. Az építőipar gyorsabb, eredményesebb munkáját szolgálták az előregyártott építési ebnek, 1954-ben az építkezés helyén előregyártott elemeken kívül 244.000 köbméter üzemileg előregyártóit szerkezetet használtak fel az építkezéseken. Az építőipar a fokozódó gépesítés és a nagyüzemi módszerek széleskörű alkalmazása mellett nem csökkentette az építkezések költségeit, gyakran nem tartotta be a te ívben és a szerződésekben előírt átadási határidőket. Nem mindig volt kifogástalan az építkezések minősége sem. Az építőipar lemaradt a lakásépítkezések korszerűsítésével, a lakások építési költsége magas, az építkezések és főként a befejező munkálatok elhúzódnak. A könnyűipar termelése 1954-ben kétszerese volt az 1949: évinek. 1954-ben 59 millió négyzetméter pamutszövettel, 3.5 millió négyzetméter selyemszövettel, 10 millió négyzetméter len-, kenderszövettel, 7.7 millió pár pamutharisnyá- val, 6 millió pár bőrcipővel tér mellek többet, mint 1949-ben. A ruházati ipar termelése több mint négy- es félszeresére emelkedett. Az utóbbi években jelentősen bővült a könnyűipari cikkek választéka és javult a termékek minőségé. Megindult a nylonból készült női harisnya, a Perion felhasználásával gyár tott férfi és gyermekharisnyák termelése, stb. Az ötéves tervidőszak során kezdték meg működésüket a szegedi textilművek és a kaposvári textilművek. Jelentősen bővült öt év alatt a kőbányai és a lőrinci fonógyár teljesítőképessége is. Az országban a fonóorsók száma öt , év alatt több mint 100.000-rel növekedett. A len- és kenderipari termelés növelésére üzembehelyezték a sarkadi kendergyárat és a mikóspusztai lenüzemét. Több új ruhagyár — köztük Békéscsabán, Zalaegerszegen és Budapesten — megteremtette a nagyüzemi ruházati ipar alapját.' Az ötéves tervidőszakban kezdte meg működését az ország első szalmacellulózegyára Szolnokon. Az élelmiszeripar mintegy 170 százalékkal termeit többet 1954-toen, mint 1949-ben. A fejlődés — elsősorban a mezőgazdasági termelés ingadozása következtében — nam volt egyenletes. 1954-bem az élelmiszeripar 101.090 tonnával több cukrot 3000 tonnával több kolbászfélét, 7.400 tonnával több gyü- möicsikoazervet, négyszeramnyi cukorkát, csokoládét és több mint négyszer annyi sört termelt mint 1949-ben. Az éfielmiszeripar fejlesztésére létesítették a debreceni, győri, kecskeméti, szegedi hűtőipari üzemeket. Zalaegerszegen, Debreceniben, Szolnokon, új, korszerű tejfe’dolgozó üzemek létesültek, öt év alaitt a tejfeldolgozó üzemek teljesítő- képessége több mint 37 százalékkal nőtt. 1950 óta 10 kenyérgyár, illetve nagyobb sütőüzem léteA mezőgazdaság termelőerőinek fejlesztésére jelentős összegeket fordítottak: öt év alatt 9.2 milliárd forint, az összes beruházások 13.8 százaléka jutott mezőgazdasági beruházásokra. A tervidőszak alatt 13.200 traktort, 2.200 arató-cséplőgépet, kombájnt, 2.900 cséplőgépet, 12.000 trak- torekét, 4.900 traktorosvetőgépet, 3.600 kévekötő-aratógépet és több tízezer más ^isehb mezőgazdasági gépet kapott a mezőgazdaság. öt év alatt több mint 150.000 kát. holdat tettek öntözhetővé, mintegy 38O.OOO holdat erdősítettek és fásftot- tak. A mezőgazdasági termelés növekedése — a jelentős beruházás ellenére — nem elégítette ki a népgazdaságnak a mezőgazdasággal szemben támasz tott növekvő igényeit. A teimielősrck- fejlesztése megteremtette a mezőgazdaság szocialista átalakításának anya gi, alapját. 1954-ben az ország szántóterületének egyharmada tartozott a szocialista szektorhoz. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeteik a tervidőszak alatt jelentősen fejlődtek. A mezőgazdaság fejlesztésére fordított erőfeszítések azonban még nem tükröződnek megfelelően a mezőgazdasági termelés növekedésében. Az új szocialista nagyüzemek egy része kezditd nehézségekkel küzdött, a túlsúlyban lévő kisárutermelő gazdaságok nem alkalmazhatják megfelelően a gépesítés és fejlett agrotechnika eredményeit,. s a mezőgazdasági termelés még, túlságosan nagy mértékben függött az időjárástól. A mezőgazdaság uövényi és állati termékek bot együttesen 1954-ben 12 százalékkal nagyobb mennyiséget termelt, mint , 1949-ben, megközelítőleg , annyit, mint a jó 'dőjárás következtében rekord termésű 1938. évben. A mező- gazdaság árutermelése 1954- ’oen 16 százalékkai volt nagyobb, mint 1949-ben. Az ötéves tervidőszakban — 1931—40. évek állagához képest — megváltozott a növény termelés szerkezete: megnöve- kede-tt a munkaigényes, nagyobbrészt ipari kultúráik aránya: csökkent a k-ülterjesebb növénytenmeíéísi ágazatok — elsősorban a gabonaneműek vetésterülete. Az ötéves terv időszakában a kenyérgabona átlagtermelése mintegy 7 százalékkal volt magasabb az 1931—40-es évek átlagánál, az átlagtermés növekedése azonban nem pótolta a vetésterület csökkenését (1938-ban a vetésterület 40.9 százalékán termeltek kenyér- gabonát, az elmúlt öt év átlagában ez az arány 35 százalék körül mozgott.) Az egy főre jutó kenyérgabona-fogyasztás 1954-ben magasabb volt, mint 1938-ban. A legfontosabb takarmány- növények közül a kukorica és az árpa termésmennyisége öl év átlagában némileg meghaladta az 1931—40-es évek állásúit, többek között Sztálinivá^ rostoan, Komlón, Veszprémben, Űzdbn. A könnyűipar és az élelmiszeripar termelésének növekedésében jelentős szerepet játszottak a helyiipari vállalatok ás a kisipari terme'ő-'zövetka- zetek. • Az ipar fejlődése az ötéves tervidőszakban • — az elért 'gén jelentős eredmények mellett — nem volt minden tekintetben zavartalan. A munka termelékenysége a gyáriparban az ötéves terv első éveiben igen gyors ütemben nőtt, a növekedés üteme később lassult, sőt 1954-iben a termelékenység közel egy százalékkal alacsonyabb volt, mint aZ előző évben. A tervidőszak folyamán az ipar számos területén nem volt megfelelő az anyaggal és az energiával való takarékosság, ezért az anyagfelhasználás az indokolt mértéken felül nőtt. A termelékenység nem kielégítő emelkedése, valamint ai anyagtakarekosság hiámyia következtében az önköltség sem az ipariban, sem. az építőiparban nem csökkent az. előírt mértékben, sőt a tervidőszak utolsó évében emelkedett. Az iparosítás érdekében.' végrehajtott beruh ázásoknál nem mindig és nem kellőiképpen érvényesültek a gazdaságosság szempontjai. A beruiiázáaok egy része a tervezettnél többe került, nem készült el az előírt határidőre. A nagy és új beruházások mellett az ipar több területén nem fordítottak keliő gondot a meglévő gépei: és felszerelés felújítására, rend szeres karbantartására. Az ötéves tervidőszakban — elsősorban a régebbi üzemekben — nem fejlődött kellőképpé»! az ipar műszaki színvonala. A gépesítés, az automatizálás és a legkársEérübí) gyártási eljárások • alkalmazásé niak mértéke nem volt kielégítő,-. III. Mezőgazdaság gát. A zabtermelés csökkent. Az állatállomány takarmány- ellátása az ötéves terv éveiben nem volt kielégítő. A burgonya termésátlaga öt év átlagában kát. holdanként 4.4 mázsával, 11,1 százalékkal volt magasabb, mint az 1931— 40-es évek átlaga. A cukorrépából az öt év átlagában több, mint kétszer annyit termeltek, mint 1931— 40-es évek. átlagában. A textilipari növények vetés területe a tervidőszaikfoain 30 százalékkal emelkedett. Az olajos növények vetésterülete csökkent. Zöldséget 1954-ben több mint 50 százalékkal nagyobb területen termeltek, minit 1949-ben. A rizs vetésterülete és termésmennyisége 1954-toen 1949- hez viszonyítva mintegy háromszorosára emelkedett. Az ötéves terv időszakában 40 ezer kát. .hold üzemi gyümölcsöst és 9.300 kát. hold, ebből 19./‘-ben 2.9-00 kát. hold szőló't telepítettek. Az új telepítés azonban nem pótolta a kiöregedett és kipusztult szőlőtőkéket. Az ötéves terv időszakában sz öntözött terület jelentősen megnövekedett: 1954-ben több, mint háncmszór annyi területet öntöztek, mint 1949-ben, ezen belül az öntözéses kertészet mintegy 9.5-sze,vesére növekedett. Az öntözött terület további nagymérvű növelését teszi lehetővé az ötéves terv- időszakiban épített, tiszalöki. duzzasztómű és a keleti főcsatorna. » A növénytermelés fejlesztéséi szolgálta r. műtrágyáiéi hasz náiás növelése és a fökpzódó gépesítés. 1954-ben a mütrá- gyafelh&sznúlás mintegy 160 százalékkal vett. nagyobb, nuiint 1949-ben. A szociálist., nagyüzemek egy k-at. hóidra jutó n:űtrágya-felhasználása az ötéves terv végén kilencszer annyi volt, mint az egyéni gazdaságoké. Növekedett öt év alatt . az istáliótrágyázott terület is. 1954 év végén 312 gépállomás működött. Az egy gépállomásra jutó erőgépek száma 1950. óta 68.4 százalékkal nőtt. A gépállomások által végzett ösz- szes gépi munka mennyisége az ötéves tervidőszak alatt több mint megkátszsrezrődött és az egy traktorra jutó munkateljesítmény 16.3 százalékkal emelkedett. A növényápolást, a kapásnövények és saá asía- k ármányok betakarítását csak kis mértékben végezték gépekkel. Az állami gazdaságokban 1954-ben már az őszi mélyszántás 98.7 százalékát, a tarlóhántás 98.9 százalékát, az aratás 68.3 -százalékát, a sorközi kapálás 21.1 százalékát, a kaszálás 28 százalékát végezték géppel. A háborús -károk követkéz- tódén csökkent állatállomány má;.- 1950. elején elérte a háború előtti színvonalat, de a teí vddószsSobain nem • növekedett kielégítő mértékben. Az 1950. és 19öó. tavaszán végrehajtott álatszámláiás ada lai szerint a sertésállomány öt. év alatt 5.5 millióról 5.8 -millió darabra nőit. A szarvasmarha- állomány öt év alatt 4.2 szá- aléfiakal csökkent. A szarvas- :n.arhaáil;lomiáinyo.i belül csökkent a teheno.o aránya. A tej- hozam nem volt kielégítő. A lóállomány, az ötéves terv időszakúban csaté kevéssé változott, juhállomány a tervidőszak alatt 76 százalékkal évről-évre egyenletesen nőtt. Az ötéves terv éveiben lényegesen1 előrehaladt a mezőgazdaság szocialista átalakítása. 1954. végén 494 állami gazdaság és 4.381 termelőszövet-J kezet működött. , az állami gazdaságok szántóterülete öt .év. alatt több, mint háromszorosára nőt:. Báláz állami gazdaságok ta'-me- icsi eredményei a - legfőbb területen meghaladták az országos átlagot, még nem hasz - hálták ki eléggé a nagyüzemi gazdálkodás Lehetőségeit. Az állami gazdaságok szerepe a lakosság és az ipar ellátásában állandóan növekszik. Az ádamni gazdaságok árutermelése öt év alatt négy.és félszeresre emelkedett. 1954-ben már begyűjtött mennyiség .jelentős hányadát: a. kenyérgabona. 19 százalékát., 3 rizs . 49, a tej 22.5 százalékát és V gyapjú 27.7 százalékát adták az .állami- gazdaságait.' Az állami gazdaságai: állat/ állománya öt év- alatt, ötszörösére nőtt. . 1954-toen a .begyűjtött -vágómarha 23.3 saáza.é- kát, a vágósertés 53.6 százaié/ kát adták az állami ’ gazdaságok és az állami hizlaldák. Az állami gazdaságokban az egy tehénre eső tejhazam 2.744 lir térré emelkedett. Az állami gazdaságok állattenyésztésének gyorsabb fejlesztéséi az utóbbi é vekben féíkeztíe a takar- m,ánytermelés alacsony 'színvonala. Az elmúlt öt .esztendő alatt mély gyökeret1 vert a termelőszövetkezeti mozgalom Az 1953., és 1954-, évi átmeneti visszaesés eileinérie' az - elmúlt év végén csaknem kilencszer anyi család'hatszor airaiyi földterületen gazdálkodott közösen, mint a tervidőszak elején. A termelőszövetkezetek jelentékeny része m-egszilárdult. Lényegesen' javult a munkafegyelem, javult az elvégzett munkáik minősége is. Ezek eredményeként 1954-ben a termelőszövetkezetek csaknem 4t> százaléka már áz országos átlagnál magasabb terméseredményeket ért el. Az 1954. évi kedvezőtlen időjárás edienére több, mint 409 termelőszövetkezetben a bűz., termésátlaga kataszírális holdanként, meghaladta a 9 mázsát. (Folytatás a 3. oldalon)
