Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-02 / 78. szám

19Ö5 ÁPRILIS "" 1 ■ 1 NAPLÓ Jegyzet és levél A bátaszékiek példájából tanulhatnának az alsónánaiak is Az asztalon betűik­kel .telerótt két papír lap fekszik. Az egyik egy . jegyzet, mely úton szerzett szeméi lyes tapasztalatokról íródott, a másik egy '.evei, melyet, az elo-bíb tett meMéje a postás. , Néztük, miről is szól ,a két írás? Ve­gyük kézibe a jegyze­tet: Az alsónánai Dó­zsa. György termelő- szövetkezetnél ■ a férfi tagok közül legtöbben fogadalmat tettek ar­ra,- hogy feleségeiket, a-csátédíagjaikat nem engedik dolgozni a termelőszövetkezet­ben. Legalább is ez a gondolata támad az embernek, akkor ami kor egyik másik női taggal beszédbe ele­gyedik és úgy tapin­tatosan a termelőszö­vetkezeti tagság kö­zösségi életére, a ta- .gok egymáshoz való viszonyára és általa, bán olyan 'kérdések­re tereli a szót, ame­lyek nagyon is szó­it os- összefüggésben állanak a munkával es a munkák eredmé­nyével. a tagok jöve­delmével. iliként a fehér hol­ló, azért akad: itt az alsónánai Dózsa ter- ineiószövetkezetnél is y gyíkét olyan -aszf iszony, aki derekasan k-veszi a részét a munkából és be is tudja '.bizónykáni azt, hogy végez anpyi es olyan jó munkát, mint"' bármelyik, férfi tag. Pedig ahogy szó esik az ilyesmiről ná­luk, még egy előző tsz elnök idejében íZckássá vált, nagyon nagyon rossz és káros elgondolás uralkodik. Ez pedig az, hogy le­becsülik a termelő- szöitgtkezetöen a nők, a fiatalok munkakész i »égét és munkaképes^ ‘légét. Ebben- a ter- hieiőszövetkeze'.ben liz elmúlt esztendő­ben kristályosodott ki az a helytelen és a továbbiakban meg­engedhetetlen nézet, hogy a nők, a fiata­lok munkája nem ér annyit, mint a férfia­ké. Ez a helytelen nézet a férfiak között alakult ki, mellyel úgy látszik, hogy - a tsz vezetőségié is egyetértett. Ebből az­után az következett, hogy a nők és a fia­talok jórésze lassan c'maradozdtt a ter­melőszövetkezeti kö­zös munkáiból. Sőt most már odáig: fajult a helyzet, hogy a termeiőszövet keze t - nek a tájékára sem mennek. Pedig de el kein-e ott már most a tavaszi munkáik so­rán is az a lebecsült női munkaerő, de hiányzik cunan a fia­talság -kezdeményező, lelkesítő, a jobb, a r. agyon o eredmények­ért harcolná tudó dol­gozni akarása. Ha megkérdezzük azt a néhány asszonyt aki vai ami csodálatos ( véletlen folytán rend.' szeresen rész-tvesz a termelőszövetkezeti közös munkában, — hogy vajon mit csi­ráinak egé-sz eszten­dőben a tsz tagok asszonyai és család­tagjai, a gyerekei ott­hon, a következő vá­laszt ka-pjuk:.— Az asszonyok a ház kö­rű. i munkát végzik és mivel a jegtöbb családiban már felnőt­tek a gyerekek, ezek a fiatalok meg alkal­mi munkát vállalnak, napszámba járnák. Igaz ugyan az, hogy az eianúlt évben volt olyan tag, ki engedte dolgozni feleségét a termelőszövetkezei- bau és az asszony napszámban kapálta a közös kukoricát. Sőt ugyanaz a tag még a fiát is elhívta a közös búza aratása­kor, de miért? Csak azért, mert a fiú ré­széből arathatott a termelőszövetkezet ; földjén. Az alsónánai Dózsa György termeiőszövet pártszervezete, a ter­melőszövetkezet véze tősége és a , tagsága üljön össze és dái*- gyalja meg alaposan ezt a fontos kérdést De addig is olvassák el velünk együtt an­nak az eíőfsb említett levélnek a sorait, me­lyet • Kolbach András elvtárs, a bátaszéki Búzakaiász termelő- szövetkezet DISZ tit­kára küldött címünk­re. A levél így hang­zik: Kedves Tolnai Napló Szerkesztő­sége! A bátaszéki Búza- ■ kalász 'termelőszövet­kezet fiataljai 'ebben a -hónapban 20-án tartották az* első tag­gyűlést. Ezen a gyű­lésen 21 DISZ fiatal vett részt, köztük ol-yancik js, akik alig egy hónapja léptek a tsz-te. Ezek a fiata. lók máris bekapcso­lódtak a DlSZ-szerve •zet munkájába. A fia­talok, közöttük: Fe­renc Jánosaié, And­rás Erzsébet, Kajtár Ferenené és Pétéi’ Vilma hazánk felsza­badulásának, április 4-nek tiszteletére lel­kes verseny-vállaláso­kat tettek, melyeket a DISZ-szervezet dol­gozott ki. A DISZ- taggyűlésen a titkár beszámolójában is_ mentette, a DISZ ta­gok előtt álló legfon­tosabb feladatokat. A DISZ fiatalok elhatá­rozták. hogy 3000 ö! területen ' kísérleti mipíaparceliát • állíta­nak be. Emellett, hogy ezen a terüle­ten kísérletezéseket folytatnak, vállalták, hogy- a közös terület­ből a reájuk eső műn kát időbeni jóminő- ségbeu fogják végez­ni. Példát akarnak mutatni 'Valamennyi tsz tagnak. A titkár beszámolója után a fiatalok versenyre hívták ki egymást. Elekes Józsefné ki­hívta Kajtár Ferenc­nél, András Erzsébet Elekes Veronát és így lőhetne sorolni Lovábib is. A mi f ia tál súgunk lelkes mun­kája megmutatkozik a kultúrmunka terén Április 4-én, fel- szabadulásunk ünne­pen színdarabbal és népi tánccal fognak szerepelni. Továbbá elhatározták a DISZ- üat&lok azt is, hogy rendszeresen fognak sportolni. Mivel még semmiféle sportfelsze -reiésük nincsen, ez­ért elhatározták, hogy vasat gyűjtenek, és az ezért kapott pénz­ből vásárolnak ping­pong, sakk és egyéb túrSasi'átékot, vala­mint sportfelszerelést. Mi a munkán kívül a kultúra minden front jár; is példát akarunk mutatni termelőszö­vetkezetünk vala­mennyi tagja előtt, — fejezi be levelét Köbach elvtárs. Az alsónánai Dó- ‘zsa termelőszövetke­zet vezetőségének azt javasoljuk, hogy a jegyzetből is és a le­vélből is vonja le a következtetést. A bá­taszéki Búzakalász terme 1 őszövet kezet vezetősége részére pe­dig az a javaslatunk, hogy a szociális alap M segítsék hozzá lelkes fiátaljaikat a játék. és sportfelsze­relés mielőbbi beszer­zéséhez. A ' bátaszéki Búzakalász DISZ fia. faijainak egész évi munkájához sok si­kert és szórakozásá­hoz vidám jókedvet kívánunk. Mit tervez a Sárpilisi Népi Együttes? Bogár István, a Sárpilisi Népi Együttes vezetője mi- ' közben a felszabadulási ün­nepély előkészületein dolgo­zik, — már a jövő esztendő­re gondol. Egy év múlva is­mét nagy ünnepet ülnek Sár pilisen, akkor lesz ugyanis 10 esztendős a népi együttes. Egész sor díszoklevél, em­léklap jelzi az elmúlt kilenc év sikereinek, az együttes fejlődésének útját, de a kul- túrházon, iskolák tanterme­in és minden sárpilisi em­beren, az óvódástól kezdve, aki már legalább egy pi­lisi nótát el tud énekelni, meglátszik Bogár István és az általa . vezetett együttes hagyomány gyűjtő, az ősi sárközi népművészet meg­őrzéséért való munkálkodá­sa. Éppen azon dolgozik Bo­gár István, hogy az egész, eddig összegyűjtött anyagot rendezze, az együttes törté­netét papírra vesse; ugya­nis egy pályázaton kíván részivenni ezzel a munká­jával. Eredményes volt az el­múlt kilenc év __és a jövő t ervei? A tavasz és a közelgő nyár lehetőséget is ad Bogát István új elképzeléseinek megvalósításához. Szívesen beszél a tervek­ről, amelyek nagyrészt azt a célt szolgálják, hogy kel­jenek életre a sárközi nép­hagyományok. Az iskolások amióta jó idő van, az iskolaudvaron már jórészt megtanulták a mé- tázást, amely érdekes, régi, népi sportjáték. Gyermek- korában még Petőfi is ezt játszotta, amint a feljegyzé­sek bizonyítják. Bogár Ist­ván nemcsak a pilisi gyer­mekeket tanítja meg a tné­tázásra, hanem a környező falvak nagyobbacska gyer­mekeit is és nyáron sárközi métabajnokságot rendeznek majd. A községi tanács kijelölte már a vasárnapi játszószín­helyét is. Lassan hozzáfog­nak a rendbehozásához: el­egyengetik a földjét, hintát, homokgödröt csinálnak a gyermekek részére, röplab­dapályát, szabadtéri színpa­dot építenek a fiataloknak, a felnőtteknek. A munkát az együttes tagjai vállalták, az iskolások pedig segítenek nekik. A vasárnapi játszón az együttes tagjai a gyer­mekekkel és mindenkivel, akit érdekel, megtanítják a régi táncokat, dalokat, já­tékokat, ezenkívül mesedél­utánokat tartanak, a színpa­don pedig időnként bemu­tatókat rendeznek. Itt zajlik le majd a má­sodik népviseleti bál. Az el­ső után úgy nyilatkoztak a s&rpilisiek, hogy ez igen ügyes ’ dolog. Emellett hagyó mánygyűjtő szempontból is értékes javaslatok hangzot­tak el. Az öregasszonyok ki­jelentették, hogy ezután majd ők öltöztetik fel a fia­talokat a sárközi viseletbe, hogy abban hiba ne legyen. Jó lenne ilyenkor kiállítást is rendezni — javasolták mások. — Helyben vagyunk — gondolta Bogár István és máris tervezni kezdte a ját­szón megrendezendő nép­viseleti bált. Erre szeretné meghívni . megyéiéi különfé­le etnikai csoportjait talál­kozóra, vendégszereplésre. Érdekes elgondolás az öreg táncosok találkozója, mert ezt is tervezi a nyárra Bogár István. Vgy gondolja, ha jól sikerül, akkor leg­alább 10—15 új tánccal gaz­dagodik gyűjteménye. . Közben az együttes ál­landóan tanulja a Bogár Ist­ván által írt népi daljáté­kot, amelyhez, ha hamaro­san megérkezik a zene­anyag, még ebben az évben bemutatják, Az együttes te­hát, mint láthatjuk, nem pihen egy percre sem, állan­dóan tevékenykedik. A nyá­ri tervek valóraváltása és a daljáték bemutatása méltó előzménye lesz az együttes 10. születésnapja megünnep­lésének. A komim s’ák valamsnnyien példát mulatnak Magyarkeszi község dolgozó parasztjai is méltóképpen akarják ünnepelni felszabadulásunk 10. évfordulóját. Ebben nagy szerepe van a helyi pártszervezetnek. A kommunisták valamennyien példamutatóan élenjárnak a vállalások teljesí­tésében. Az olyan elvtársakat, mint Adrián Jánost, Tongor Jánost, Rab Józsefet, id. Béleezki Sándort és a többieket, szí­vesen követik a pártonkívüli doigezó parasztok is. Özv. Krá- nicz Mihályné például azt vállalta, hogy március végéig fél­évi adóját befizeti. Már rendezte is az adóját. Simon Ferenc azt vállalta, hogy tavaszi árpáját március 18-ig elveti. Becsü­lettel teljesítette adott szavát. E jó eredmények elérésében tor. mészetesen a tanácstagok példamutatásának is nagy szerepe van. Valamennyien teljesítették állammal szembeni kötelezett­ségüket. Az ifjúság neveléséről Minden pártszervezet teljes erejével segítse az ifjúság munkáját Az elmúlt hetekben kommunista pártaíktí- vóinfk megyei, járási, városi, községi értekez­leteken vitatták meg pártunk márciusi hatá­rozatából adódó feladatc&at. Sok szó esett ezeken a:-: értekezleteken ifjúságunk munká­járól, s arról, hogy pártszervezeteinknek az eddigieknél, még többet kell törődniök DISZ fiataljaink- munkájával, segítésével. A beszá­molók és a hozzászólások valamennyi helyen azt bizonyították, hogy párttagjaink érzik is ezt a nagy felelősséget. — Sokszor beleesünk abba a hibába, -— mondotta például a Szekszárd városi párt- afctíva értekezlet után Weisz Andor elvtárs, — hogy fiatalságunkat, pártunk aranytarta­lékát elítéljük azért, mert nem végeznek elég párton rácát. Azt azonban nem kutatjuk, nem keressük, hogy mi, idősebb kommunis­ták foglalkozunk-e velük úgy, mint velünk az idősebb elvtársak, foglalkoztak; hogy a DISZ-fiatalak tőlünk tanulhassanak, hogy ta­nuljanak totóink a régi pártélet, a régi párt- munka, különösén az illegális munkásmoz­galom tapasztalataiból. Ha őszintéik akarunk lenni, be kell valla­nunk, hogy bizony a fiatal elv társakkal még igen sok helyen nem foglalkoznak eléggé. Sőt, ami még nagyobb hiba, több helyen a fiatalokat lekezelik, munkájukat nem érté­kelik eléggé. Megtörténik az is, hogy adunk részükre párt munkai, de annak jó elvégzésé­vel már nem törődünk, nem ellenőrizzük, ho­gyan végeztéik el a gyakorlatban, s érmék következtében nem is tudjuk megmutatni azokat a hibákat, amelyeket elkövettek, s ter­mészetesen a hibából kivezető utat sem. Elfelejtjük azt;, hogy mi, az idősebb elvtár- saiktól sokat tanultunk, és ha ők a munkánk­ban hibát találtak, iparkodtak hibáinkat meg­mutatva annak kijavítására ösztönözni ben­nünket. Ennek érdekében idősebb kommu­nisták az elvégzett pár tanunkéról bennünket mindig pontosan beszámoltattak. Nem szabad elhanyagolni az ellenőrző munkát. Nem elég egyszerűen azt mondani, hogy ezt a munkát el kell végezni. Figyelemmel kell kísérni, hogy a rájuk bízott pártmunkát hogyan vég­zik el újaink. Be keli látnunk, különösen a párt Köz­ponti Vezetőségének márciusi határozata után, hogy a jövőben a mi fiatal elvtársaáníkkal többet kell törődnünk. Nem szabad elfelej­teni, hogy a fiatal elvtáxsak pártunk lüktető ereje volt és az ma is. Egy régi példát sze­retnék felhozni az előbbi igazolására. Szolno­kon például 1919 tavaszán a Baross utcában lévő Kommunista Párt helyiségben a párt­élet igen megélénkült. Hetenként kétszer volt szeminárium, de vidéken is igen komoly munkát végzett a pártszervezet. Abban az időben a. szolnoki pártszervezet még nem ren­delkezett elég idős elvtárssal ehhez a mun­kához. így igen sok fiatalt kellett előadónak kiküldőmé nem egy esetben vidékre. Mondanom sem kell, hogy akkor a kikül­dött előadóknak napidíj nem járt, de. még útiköltséget sein számíthattak1 fel. Az élel­mezésünket úgy biztosítottuk, hogy vittünk magunkkal egy kis darab szalonnát és ke­nyeret. Még ezt is sokszor az utca egyik fa­padján fogyasztottuk el, s éjjeli szállást is legtöbb esetben a falu vasúti váróterme nyúj­totta. Ebben az időben is bátran építhettünk if­júságunkra, inért á pártszervezet megfelelően foglalkozott velük. Mennyivel inkább számít­hatunk rájuk most, a felszabadult élet nagy­szerű harcai közben. De most is feltétlenül szükséges, hogy minden pártszervezetünk a régi jó példáikon okulva teljes erejével se­gítse ifjúságunk munkáját, s akikor a jó ered­mény sem marad el. Egészít apos iailtúrm űsor lesz Bonxhádon április 4-én Hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját Bonyhád dolgozói egésznapos műsorral ün­nepük. Az iskolák, a Zománcművek, és a KTSZ 2-én rendeznek háziünnepségeket. Április 3-án este fáklyás felvonulás, tűzi­játék, tábortűz lesz, 4-én reggel zenés ébresz­tő köszönti a község dolgozóit. Délelőtt ünne­pi gyűlésen emlékszik meg a község lakossá­ga a felszabadulás 10. évfordulójáról, majd mcgiposzoiúzzák a szovjet hősök emlékművét, ezt' felszabadulási váltófűtés követi. Délelőtt a bábszínházban szórakoznak a ki­csinyek, a felnőttek egész délutánt betöltő sportműsoron vehetnek részt. Este a járási kultúrházban az iskolák, üzemek és a kultúr- ház kuitúrcsoportjai adnak ünnepi műsort. A műsort tánc követi, amelyen a kultúrház és a Zománcmű egyesített, 14 tagú tánczenekara mutatkozik be. A Bonyhád-börzsönyj Álta­lános Iskola a „Timur és csapata” című szín­darabot routptl» eae» a aapoftj ö Büszkeséggel emlékezünk az elmúlt tíz évre Már csak két nap választ el bennünket fel- szabadulásunk, boldog életünk kezdetének 10. évfordulójától. Ezekben a napokban, amikór emlékezünk az évszázados elnyomás bilincseit nyögő időkre, boldogan, büszkén emlékezünk azokra az időkre is, amelyek fényesen bizo­nyítják, hogy nagy pártunk vezetésével élni tudtunk a szabadsággal. A 10 éves fejlődés mindimind ezt bizonyítják. Az elmúlt 10 év alatt megyénk könnyűipari jellegű üzemei sokat fejlődtek. A múlt urai, a tőkések és nagybirtokosok ellenségei vol­tak minden fejlődésnek, egyetlen gondjuk volt a dolgozók minél nagyobb kizsákmányo­lása kisermmiaése. A termelés növekedésével együtt haladt az ipari munkások életének megváltozása is. A régi, egészségtelen, szinte nyomortonyáik helyett korszerű lakásokban laknak munkásaink. A felső kép a Tolnai Textilgyár dolgozóinak modern 16 lakásos bérházát mutatja, amelyet a felszabadulás utáni években kaptak. Alsó képünk a Torna- némedi Kendergyár munkásöltözőjét és für­dőjét ábrázolja, amely szintén az elmúlt, év­ben készült el. Gyökeresen megváltozott dolgozó paraszt­ságunk élete, munkalehetősége is. Erre a sok közül csak néhány számadatot sorolunk fel. Államunk sokoldalú támogatását bizonyítja az a 131 ezer méterimázsa minőségi vetőmag; amelyet csereképpen kapott megyerik dolgozó parasztsága az elmúlt évben. Rendkívül ko­moly segítség az is, amit a parasztság mű­trágya ellátásban kapott. 1953 őszén és 1954 tavaszán termelőszövetkezeteink mellett az egyénileg dolgozó parasztok mintegy 190 va­gon műtrágyát kaptak és használtak fel a terméseredmények növelésére, Mindezek az adatok mezőgazdaságunk, nagy arányú fejlesztésében azonban még csali a kezdet. Megyénkben kitűnő • lehetőség van például az öntözéses gazdálkodásra. Ezt a nagyszerű adottságot kihasználva a Sárköz­ben az öntözőtelep létrehozásával legalább 30 ezer holdon termelünk majd zöldségfélét. — Ugyancsak a Kapos, Koppány, Sió, Sárvíz, valamint a helyi vizek felhasználásával körül­belül 5—6 ezer holdon öntözéses gazdálkodást kívánunk megvalósítani. Ezekre a nagyszerű eredményekre s a meg szebb jövőre gondolunk napjainkban, amiken felszabadulásunk 10. évfordulóját ünnepel­jük.

Next

/
Thumbnails
Contents