Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-11 / 59. szám

1955 MÁRCIUS 11 NAPLÓ A kölesdi gazdák Siőagdrdon lesz megyénkben az első öntözéses legelő — Nekünk a má­sodik otthonunk lett — így mondta Tupi József 6 holdas kö- lesdi gazda, amikor a megalakult gazdakör­re terelődött a szó. Tupi bácsi szavai nyomán szinte ele­ven, élő valóságként el lehet képzelni azt a munkát, amelyet a kölesdi gazdák végez tek, hogy létrehozza­nak egy meghitt, ba­rátságos kört, ahol egymás között, estén­ként elbeszélgethet­nek, ahol jól érezhe­ti* magukat. Nagyon régi vágya a kölesdi gazdáknak a gazdakör megvaló­sítása. Sokszor szóba is került. Az új év elején azonban egy­szer és mindenkorra pontot tettek a szó­beszéd végére, hogy a rég: terv valóra vál jón. A megalakult gazdakörnek szüksége volt helyiségre is. — Helyiség is akadt a községben, csak egy kicsit rendbe kellett hozni. És — dicsére­tükre váljon a köies- d: gazdáknak, hogy — ettől' sem ijedtek meg. Igaz ez Tupi bácsi? — Igaz, amikor megkaptuk a helyi­séget bizony siralma­san nézett ki, de ha már eddig eljutot­tunk, gondoltuk, . ak­kor rendbe is hozzuk. Ne gondolja senki, hogy csak egy ember nek érdeme ez. Nem, a község valamennyi gazdájáé, aki csak egy kicsit is szív­ügyének tekintette a barátságos légkörű helyiség létrehozását. Szabó József, Kőszegi János, Horváth Já­nos, Kovács Géza; Törjék János és a többi gazdák egy em­berként végezték el az asszonyoknak va­ló munkát. Ezt azért hangsúlyozom ki — nem kinevetni való — mert még a terem padlóját is mi mos­tuk fel. Asztalokat, székeket, padokat hordtak a gazdakör helyiségébe és mivel télidőben járunk, fű­teni is kell, hát sze­net is vettünk. Esténként hányán szoktak összejönni Sioagáxdon a tanács mun­kájához sok segítséget ad a termelési bizottság. A bizott­ság elnöke, Fejős János öt- ituldas dolgozó paraszt nagy igyekezettel végzi a munká­ját, hozzá hasonlóan a bizott­ság többi tagjai is. Finta Já­nos, a termelési bizottság sző­lő- és gyümölcstermelési fele­lőse Barsi Mihály rét- és lc- geiőgazdáikodási felelős dol­gozik különös igyekezettel, hogy a község gazdálkodását fellendítsék. Komoly feladatok hárulnak a termelési bizott­ságra ebben az évben. Most készítik tervüket, most szer­vezik újjá a dűlőfelelősölt rendszerét, amelynek segítse gével állandóan ellenőrizni tudják a munkák állását kint a határban. Különösen nagy feladat áll most ebben az évben a ta­nács és a termelési bizottság előtt egyaránt, mert ebben az évben, a niegye területén leg­elsőnek, a községben megva­lósítják az öntözéses legelő­gazdálkodást 110 hold terüle­ten. Eddig májustól legjobb esetben augusztusig lehetett legeltetni, mert később- kisült a legelő, most viszont szep­temberig, októberig kint legel­hetnek majd az állatok. második otthona és miről beszélget­nek? ' — Ilyenkor télen, amikor az istállók körül befejeződik a munka, akkor a gaz­dakörbe megyünk, a második otthonunkba ahol a barátságosan bef ütött helyiségben azután este tízig, ti­zenegyig is beszélge­tünk. Miről is beszél gethet ilyenkor a gazda,, mint az elkö­vetkezendő tavaszi munkákról? Kicsit későn jött a hó, bosz- szankodunk is miatta ekkorra már vetni szerettünk volna. — Többször szóba kerül az is, hogy ki, mit fog vetni még a ta­vasszal, van-e vető­mag. Jómagam is cse­réltem, én zabot ad­tam* Kős*ígi János gazdatársam pedig árpát. Esténként só­gor, koma, jóbarát összejön, sokszor bi­zony vége-hossza nincs a beszédnek és egyszer csak azt vesz szűk észre, hogy ké­sőn van és haza kell menni. — Mi a tervük? — Sokan talán azt gondolják, hogy mi parasztok megelég­szünk azzal a sokéves tapasztalattal, amit mi kaptunk örökül, amit oregapáink ta­nítottak. Nem, mi haladunk a korral és bővíteni akarjuk szak ismeretünket, ezért tervbe vettük, hogy szakkönyveket fo­gunk vásárolni. Nö­vénytermesztési és állattenyésztési szak­könyveket. Ezeket fogjuk olvasgatni és a tapasztalatainkkal összehasonlítva, egy­más között megvitat­ni. Jobb, szebb ered­ményeket akarunk elérni* s ennek együk elengedhetetlen fel­tétele, hogy ne elé­gedjünk meg azzal, amit oregapáink mon dottak, hanem az újakra támaszkodva a kettőt a magunk és mások javára hasz­náljuk fel. Tupi bácsi sok gazdatársa nevében beszélt, akik megta­lálják szórakozásukat csendes beszélgetés formájában a gazda­körben, a második otthonban. Bajnok Sándor az Országos Béketanács tagja Késő éjszaka érkezett ha­za a békeSkongresszusról Bajnok Sándor. Mikor ott­hon bekopogtatott az abla­kon, mindenki felébredt a családból. A hosszú utazás­tól fáradt is, álmos is volt Bajnok bácsi, de a feleségé, menye, addig nem hagyták békén, amíg nem mesélte el élményeit. Újságból, rádió­ból ugyan sokat hallottak arról, mi történt a béke- Itongresszuson, de ha már egyszer ilyen nagy megtisz­teltetés érte a családot, hogy a családfő is ott lehe­tett, nyilván tőle akartak mindent megtudni. Másnap, amikor végigment a hosszú bátai utcán, bi­zony jónéhány helyen meg­állították és kérdezősköd­tek tőle, persze ideje nem volt, mert sietnie kellett a munkahelyére, meg úgy gon dolta, hogy sokkal jobb lesz, ha a község egy-egy részé­ben összehívja a dolgozóitat és ott számol be élményei­ről. Bajnok Sándor már rég­óta olyan ember hírében áll a községben, mint a!ki nagyon szereti családját, de legalább annyira szereli az emberi közösséget is. Vala­hogyan úgy érzi, hogy az ő sorsa nem választható el embertársai sorsától és ha ő nyugodt, boldog életet kí­ván magának, az csak úgy érhető el, ha százak, ezrek összefognak ugyanazért a célért. Hogy mennyire sze­reli a, közösséget, azt jelké­pezi mellén a két kitünte­tés is. A tavaly nyári ár­víznél nemcsak szervezte az embereket, hanem maga is dolgozott. Megtörtént, hogy hat napon keresztül egy­folytában küzdött az árral és amikor a többiek azt mondták, hogy „már nem bírom tovább’’, — ez az ála- csonytermetű, vékonydongá- jú ember megmarkolta az ásó nyelét és azt mondta: „Un maradok, amíg el nem múlik a veszély”. Azon a szakaszon, ahol ö dolgozott a brigádjával, megtört az aradat: megmentettek 36 házat. Ezért kapta a ki­tüntetést. A békének is ugyanilyen lelkes, fáradhatatlan harco­sa. Ezért választották be az Országos Béketanácsba is. A békekongresszusról haza­jövet tapasztalatokban gaz­dagodva fogott munkához: szervezi, toborozza a béke híveit. De meg kell hagy­ni, felelőssége is még job­ban megnövekedeít e nagy ügy iránt. A kongresszuson szorgalmasan jegyezgetett. Feljegyezte Greilich Ferenc soltvadkerti dolgozó paraszt mondását: én nem úgy mon dóm, hogy megettem a ke­nyerem javát, hanem úgy, hogy megtermeltem a ke­nyerem javát... Feljegyez­te a többit is és Valameny- nyiben saját sorsára, életé­re ismert. — Én is megter­meltem a kenyerem javát — mondja, — de még ezután is élni és termelni alkarok. Jól magamba véstem ezt uz új mondást és úgy fogok dolgozni, hogy minél többen így gondolkodjanak. Rövidesen befejeződik a tavaszi búza szétosztása Hogy észen A hőgyészi gazdák türel­metlenül várják már, mikor lehet kint a határban meg­kezdeni a munkát. Lassan március közepéhez érünk, hoz zá lehetne fogni a vetések­hez. Fontos lenne, hogy mi­előbb földbe kerüljön a tava­szi búza, a borsó és a többi tavaszi vetésű mag. Azonban a kedvezőtlen időjárás miatt nem maradnak tétlenek, be­szerzik a még hiányzó vető­magokat, előkészítik azt, hogy amint itt lesz az idáje, ne késleltesse semmi a mezőgaz- aasági munkákat. Most folyik a községben a tavaszi búza vetőmag szétosz­tása. A községben 33 holdon kell tavaszi búzát vetni az őszi búza pótlására. Eddig 27 mázsa vetőmag került kiosz­tásra a gazdák között. Szabó Miklós például egy holdon borsos medár és Győrfi Már­ton fél-fél holdon vetnek ta­vaszi búzát, a többi gazdák kisebb 4—500 öles területükön — amennyi a rendeletben megszabott 35 százalék gabo­naterületből hiányzik. A ve­tőmag kiosztása rövidesen be is fejeződik, nem lesz semmi akadálya a vetéseknek. Kedves András mozdonyvezető és Pál János ín ő Int reá a lió ellen (Tudósítónktól) Sűrű pelyhekben hull a hó, északi szél fúj, hordja a havat. Szorgos ke­zek végzik a felszabadító munkát. A hófúvásnak ^tett részeken a szélvihar­ral dacolva végzik munkájukat a pá- tyamunkáKOk. Kemény harc ez, a vas­utas dolgozók legnagyobb ellenségével, a zord téli időjárással, a hóval meg- küzdeni. Délután 5 órakor a Pécs—bátaszéki vonalról keresik telefonon Bátaszéket: „Kérem a meneíirányrtö elvtársat... Itt Pécsváradról a Pécsi Pályafenntar­tási Főnökség központi lióügyelete — hangzik a vonal túlsó végéről. — A motorvontatásu vonatokat kérem gőz­mozdonnyal továbbítani.., Hosszúhe- tény—Hird között 80—100 méter hossz­ban 60 . centiméteres hófúvás. Nagypall *—Pécsvárad, Báta—Palotabozsok között is hótorlasz van. A szél továbbra is erős, a hómagasság is növekedni fog...” ..Igenis, tudomásul vettem" —, hangzik a' válasz. Gyors intézkedés kell, alig egy óra van vissza a 6441-es motorvonat indu­lásáig. „Baj van, — mondja Szőnyi György mozdonyfelvigyázó, a fűtőház­nál. — Csak egy 342-es sorozatú gép áll rendelkezésre, ez azonban a pécsi vonalon nem közlekedhet. Ellenben tar­talékban egy 375-ös sorozatú gép van. az mehet.” Gyors leváltást igényel a tartalékmozdony kicserélése, hiszen az állomás sem szenvedhet hátrányt. Ne legyen kiesés, mert elég egy fél óra és torlódás állhat elő. Gyorsan előké­szítették a gépet, csali a legfontosabb munkát végezték el. Kedves András mozdonyvezető, aki 18 órakor jelentke­zett szolgálatra, 18.30-kor már ki is járt gépével a fűtőházból, hogy a 6441- es személyvonat menetrendszerinti in­dulását biztosítani tudja. Az idén az első komolyabb hóaka­dállyal kellett megküzdeni. A mozdony nem személyvonati szénkeverékkel volt kiszerelve, hanem a tartalékmozdony szénkiszabásának megfelelő pakura. — és szászvári szén keverékkel. „Kemény munkánk lesz,.János, — mondta a fű­tőnek, Pál Jánosnak. — Azért nem ho­zunk szégyent a Bátaszéki Fűtőhazra”. 18.50-kor pontosan indult a vonat. Bétáig nem is volt különösebb aka­dály. Itt észrevette Kedves elvtárs, hogy a féktuskók szorulnak, a mozdonv alá bújt és megengedte azokat.. Bátát elhagyva jelentkezik az első komolyabb hófúvás, 50—60 méter hosszan 50 centi magas a hó. Ezt sikeresen leküzdötték. Aligíut pár száz métert a vonat és is­mét újabb akadály. Palotabozsokon gép vizsgálat — minden rendben. Vérnén- den is megvizsgálják a gépet, bírja az utat. Kezd melegedni a kis csatló. Kedves elviére gondosan beolajozza és indulnak tovább. Közben kezd csökkenni a gőznyomás. Mozdonyvetető és fűtő biztatják egy­mást. „Egy kis kitartás még, felérünk a dombra és rendbejövünk.” A moz­donyt átjárja a szél, Pál János fűtő homloka verítékes, hősies munkát vé­gez, nem adja fél a harcot. Erőt ad harcához vasutas becsülete, hazája, párt ja iránt érzett szerétété. Erdosmecskére érve, tűztisztítás kö­vetkezik. A keményre összesült tüzet kell a salaktól kitisztítani, nem könnyű munka. Pár perc után készen vannak, folytatódik a küzdelem. Nagypall ál­lomást elhagyva, egyszerre egy nagy lökés éri az egész szerelvényt, a hó szerteszét hull, még a vezető és fűtő is kap belőle. Ez volt eddig a legerő­sebb akadály melyet legyőztek. Majd Pécsig újabb és újabb hótoriaszok. Át­törnek rajtuk. Pécsre beérve pedig büszkén jelentik: „Megérkeztünk, győz­tünk PÁSTI JÓZSEF A f)t§Z-éiet hírei Elmondhatjuk, hegy DISZ-szeryezeíetak életében a kö­zépszerveik újjáválasztására és a DISZ-kongresszusra készülő­dés napjai nagyarányú fellendülést hoztak. Része volt ebben annak is, hogy ifjaink a politikai iskolában fejlesztették tudá­sukat, s a Petöfiriskoíák szellemétől áthatva igyekeztek egyre jobb munkát végezni. Dunaföidváron is mintegy másfél éve nem volt rendsze­res DlSZ-élet. Az utóbbi hónapok alatt azonban a politikai oktatás segítségével kezd erősödni a szervezeti élet. Mináén héten 50—60 fiatal jött össze az ifjúsági gyűlésre, habár még helyiségük sincs. . A tanács és a pártszervezet komoly ígére­tet tett, hogy biztosít helyiséget számukra. így remélhető, hogy a DISZ-szervezet tovább tudja fokozni megkezdett jó munkáját. Felszabadulásunk ünnepének méltó megünneplésé­re már így is lelkesen készülnek, fáklyás felvonulással, tábor­tűz tartásával és kultúrműsorokkal. Az élénkülő DISZ-élet egyre inkább vonzza a szervezeten kívüli fiatalokat is. Az elmúlt hónapban például ennek hatá­sára 15 parasztfiatel lépett be a dunafoldván DlSZ-szerve- zetbe. * Györköny községben is a középszervek újjáválasztására való készülődés eredményezte, hogy komoly mértékben fel- endült a DISZ-munka. Erősödött kapcsolatuk a szervezeten kívüli fiatalokkal. Erre legjobb példa, hogy éppen a küldött­választó taggyűlésen mintegy 18 belépő fiatal volt egyszerre. Igyekeznek a fiatalok magánéletét egyre szebbé, vioémabbá, tartalmasabbá tenni. Legutóbb például az ifjú céllövőik ver­senyét szervezték meg. * Dunaszentgyörgy község DISZ-szervezete is jó úton halad, hogy valóban megfelelő nevelő hatást tudjon gyakorolni a falu ifjúsága között. Ebben természetesen nagy szerepe van annak, hogy a DISZ-szervezet vezetői majdnem mind nemrég leszerelt fiatalok. Habár helyiségük még mindig nincs, mégis igyekeznek főként kulturális megmozdulások rendezésén ke­resztül egyesíteni a falu fiataljait. Legutóbb például igen nagy sikerrel adták elő „A bor“ című színdarabot. Felszabadulásunk 10. évfordulójának méltó megünneplésére pedig a „János vi­téz” című operettet tanulják be. A bevételekből sportfelszereléseket szereznek be. Ezen­kívül megkezdték egy új labdarúgópálya építését is, ahol bő­ven jut hely kosárlabda- és röplabdapályák elhelyezésére is. Megalakult ezenkívül a DISZ-szervezet zenekara is. E jó eredmények eléréséhez nagyban hozzájárul az, hogy a fiatalok igen komolyan veszik a Petőfi-iskolát. Mintegy 20 dunaszentgyörgyi fiatal tanul ezen. Sokat kezdeményez Szőts Albert kismánvoki tauácsíag Szőts Albert 9 holdas kis- mányoki dolgozó parasztot úgy ismerik a községben, mint élenjáró, kötelességtudó gaz­dát. A termelésben, a beadá­si kötelezettség teljesítésében és az adófizetésben egyaránt élenjár. A községben közmeg­becsülésnek örvend és ezért választották meg tanácstag­nak is. Nem is él vissza ezzel a bizalommal. Fáradhatatla­nul dolgozik a község ügyei­ért és lelki ismeretese n segíti gazdatársait ügyes-bajos dol­gaik elintézésében. Legutóbb Kifábel János fordjllt hozzá, hogy egy elhanyagolt préshá­zat szeretne újjáépíteni lakás céljára és kérte: járjon el a tanácsnál, hogy megkaphassa az építési engedélyt. Szőj-s Alberthoz; sokszor még más körzetbeli dolgozók is fordulnak segítségért. Egy a! Italommal gazdagyűlést kez­deményezett. hogy tisztítsák ti a vízlevezető árkokat tár­sadalmi munkában. Ezt a munkát már jórészben be is fejezték a községben. Egy másik alkalommal javasolta a többtermés elérése érdekében, 'hogy a dolgozó parasztok vá­sároljanak közösen olyan ve­tőgépet, amellyel négyzetesen vethetik a kukoricát, mert txz így vetett kukorica több ter­mést hoz. A hely; földműves­szövetkezet már intézkedett egy ilyen vetőgép beszerzése érdekében. Szőts Albert ott van, ha a talajvíz lecsapolását, vagy a megrongált hidak újjáépítését keli megszervezni, de biztosan lehet rá akkor is számítani, ha társadalmi munkára van szükség, például a községben épülő iskolához. Ha valahol hanyagságot* észlel, bátran bí­rál. A begyűjtési hivatalt pél­dául azért bírálta, mert mu­lasztást követett el a borbe­adásnál: a kötelezettség tel­jesítését nem szorgalmazta kellő időben és most már sokkal nehezebben megy a munka. Meg kell jegyezni még azt' is Szőts Albertról, hogy eb­ben az évben már betöltj 60. életévét és kora ellenére olyan lelkesen végzi munkáját, hogy nagyon sok tanácstag példát vehet róla. L—A Február hónapban állandóan az elsők közt szerepelt Vecsei Jánosnc neve a Tolnai Selyemfonó gombolyító részlegének versenytábláján. A felszabadulási verseny második hónapjá­ban 21 százalékkal szárnyalta túl januári teljesítményét. Ja­nuárban „csak“ 121 százalékot ért el, februárban már 142 szá­zalék volt az átlaga. Munkája minőségileg te kifogástalan t t

Next

/
Thumbnails
Contents