Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-06 / 55. szám

NAPLÓ 1955 MÁRCIUS 6 SS Az iffűtői* neve fenéről Az iskola, a család nevelési módszerének összhangban kell lennie Az elmúlt héten több cikk foglalko­zott az ifjúság nevelésének kérdésével. Teljes mértékben egyetértek a cikkek­kel. Mégis néhány gondolatot szeretnék felvetni magam is. A téli iskolai szünet után a Dombó- vár-bátaszéki vonaton utaztam. Olyan kocsiba kerültem, ahol többnyire vá­járiskolások utaztak. A beszélgetésük­ből hamar megtudtam, hogy többnyire Budapestről jönnek, örömmel köszön­tötték egymást egy hónapi távoliét után. Őszintén szólva azonban férfi lé­temre is pirultam, mert olyan beszél­getésibe kezdtek, melyet nem lehet saj­tóban megírni. Kár. hogy nem vetít magnetofonom, mert felvettem volna beszélgetésüket és később lepergettem volna nekik. Bizonyára maguk is pirul­tak volna. Sokait gondolkoztam a beszél getésükön. Kérdeztem magamtól ki' itt a hibás? Vajon az iskola? Nem hiszem! A család? Kétlem! Inkább az a néhány ifjú, aki úgy véli, hogy ezzel a beszéd­modorral tekintélyesebb lesz társai előtt. Hibásak azok az ifjak is, akik nem merik figyelmeztetni társaikat, hogy az édesanyáról, a nőkről és az is­koláról, a nevelőkről tisztességes han­gon nyilatkozzanak. A bonyhádi utcákon például az esti órákban gyaikran találkozunk részeg fiatalokkal. Ezek kultúrigényeiket a Vendéglátó italboltjában elégítik ki. Pe_ dig ha egyszer elmennének a kultúr- házfoa szórakozni, meglátnák, hogy meny nyivel ölesebb és kedvesebb is az. Ezek a fiatalok helytelenül úgy vélik, a vendiglő arra való, hogy ott állati szín­vonalra igyák le magukat. Vannak olyanok, akik nem látják, hogy józan fővel és takarékossággal könnyebben, jobban lehet boldogulni is, szórakozni is. Az ilyen részeg rendszerint mások gúnyjának tárgya is lesz. Hogy ebben mi az ő .saját mulatsága, azt nehéz ler­ne megállapítani Szerencsére nem ez a jellemző ifjúságunkra. Egy régi mondás jut eszembe, amit nem árt azonban megszívlelni: „Az első pohár bor az egészségé, a második a vidámságé, a harmadik a bánaté, a ne­gyedik a gyalázaté.’1 Ezer évnél idősebb mondás ez, de ma is igaz. Érdekes egy olasz közmondás is, amit hasonlókép­pen nem árt szem előtt tartani: ..Az első pohárban bárányvér,, a következő­ben tigrisrvér, az. utolsókban disznóvér van,” Az utolsó poharak után szület­nek aztán a káromkodások, a legtrágá­raibb beszédek. A vége aztán a szellemi szennyben való fetrengés, az emberi méltóságból való teles kivetkőzés. Azért, hogy az ilyeneknek elejét ve­gyük, valamennyien felelősek vagyunk. Felelős ezért a vendég’ős, aki ittas em­bert kiszolgál, hogy ezáltal anyagi hasz­nát növeltje, felelős a szülő, aki esetleg szó nélkül hagyja fiának ilyen ki'en- gését, de felelősek vagyunk vaiameny- ny'en, akik a nevelés területén dolgo­zunk. ügy kell dolgoznunk, hogy az ilyen duhajkodó ifjak ne a kocsmáiban mutassák meg mily nagy legények, ha­nem a munkában. A részeges ember megérdemli az egész közösség megveté­sét. De ezt meg is kell valósítanunk, hogy nyíltan mindenki elítélje az ilyen eseteket. Végezetül csak annyit. Ha becsületes dolgozókat akarunk nevelni, akkor az iskola, a család nevelési módszerének összhangban kell lennie. Nem enged­hető meg, hcxgy az iskola másként ne­veljen, mint az otthon és fordítva. Egy­séges követelmények és nevelési mód­szerek hozhatnak csak jó gyümölcsöt. Major Mátyás Bonyhád. Közel 1.000 kötetes könyvtár, minden munkáslakásban rádió van az alsőleperdi állami gazdaságban Egy közei ezer kötetes könyvtár komoly anyagi érték, és szinte egy kis szellemi fellegvár, különösen ha olvassák is köteteit, állandóan kézen forognak. Az alsőleperdi állami gazdaságban bizony nem túl stík olvasója van ennek az arány­lag bő könyvállományú könyvtárnak. Átlagban mindössze 40 kölcsönzés történik havonként. Magyarszéki Endre kultúr­otthon igazgató állítása és bizonyítása szerint azonban nö­vekvő irányzatot mutat az olvasottság grafikonta. Egyre in­kább látjuk a gazdaság egyszerű dolgozói művelésének fon­tosságát. Ebben pedig egyik legnagyobb segítség a könyv, mivel az olvasás nincs sem helyhez, sem időhöz kötve. Kocsisok, tehe­nészek, traktorosok, szerelők bármikor és bárhol elővehetik a könyvet, amikor éppen szabadidejük van éj így azt hasznosan tölthetik el. Azt kell elérnie tehát a gazdaság könyvtáro­sának, hogy a dolgozóknál állandóan legyen olvasnivaló. Amíg azonban idáig eljutnak, igen sok tennivaló van, mert termé­szetes, hogy magától nem megy. Ügyes, leleményes könyv- propagandára van szükség. Igen jó és eredményes kezdeményezés az 50 kötetes ván­dorkönyvtár összeállítása, amely üzemegységről üzemegységre vándorol és időnként cserélik könyvállományát. Ezáltal a gazdaság azon dolgozói is mindig friss olvasnivalóhoz jut­hatnak, akik távolesnek a gazdaság központjától. A könyvek mellett igen jó felvilágosító, nevelő, művelő és szórakoztató eszköz a rádió. A. naponkénti rádióhalilgátás lassan, szinte észrevétlenül változtatja meg az emberek gon­dolkodásmódját, szélesíti látókörüket. Örömmel újságolja az alsőleperdi gazdaság kultúrotthon igazgatója, hogy a munkás- lakások legnagyobb részében bekötötték a vezetékes rádiót és a tervek szerint a villanyhálózattal rendelkező üzemegysé­geikbe is bevezetik. VASÁRNAPI JEGYZETEK A barátság jegyében Amikor tíz esztendővel ezelőtt az első szovjet katonával találkoztam, este, kaposvári vendéglátóinkkal vacsoráztunk. Még dúlt a háború, egymást érték a légiriadók és a rémhírek. Természetesen a háborúról beszéltünk, melynek nyomait min­den ház, minden talpalatnyi föld magán viselte. Házigazdánk azt mondta, tíz esztendő alatt sem lehet a pusztulás nyomait eltakarítani, hisz az élet alapjaiban rendült meg. Szovjet ba­rátunk, mikor ezt lefordítottam neki, mosolygott: — Tíz év nagy idő. Tíz esztendő múlva csak emlékezni fogtok a háborúra. Mindnyájan kételkedtünk. Az éjszakában tüzek világítot­tak, s a ház udvaráig látszott az égő taszári, toponári házak fénye. De ha most, tíz esztendő múltán a véletlen összehozna benuünkei, körülbelül ezt mondanám: Barátom, mégis neked volt igazad. Tíz esztendő nagy idő, s bizonyára még te is emlékszel az üszőkre és romra, mely magyarországi utadon akkor várt. Ma mindenütt felépült és épülő házakat, bevetett földeket, igyekvő, többet akaró embe­reket látnál. Mikor néhány évvel ezelőtt franciákkal jártam Pestet 1945-ös fényképekkel a kezünkben néztük az utcákat, épületeket. így nézett ki Buda, ilyen volt akkor a Calvin tér, ez a Margit híd volt, vízbe dőlt íveivel. Nem, nem hittek a. szemüknek, s először valami csalást szimatoltak a képek és valóság között, gyerekes kérkedésre gondoltak, mintha túlozni akarnánk a pusztulást. De a tíz esztendő minden munkájában és minden sikeré­ben ott volt a te segítséged is, mintha magunkon éreztük vol­na tekintetedet s millió és millió honfitársad tekintetét, biz­tató szavát. De túl ezen, soroljam-e, mennyi mindent kaptunk e tíz esztendő alatt az első kenyérszállítmánytól, amely a pesti utcákon várta az embereket, ak:k a pincék félhomályából és halálos rettegéséből értek ki az igazi fényre? Soroljam-e a ■remek szovjet iparcikkeket, a pompás karóráktól a hangle­mezekig, melyeken Bach, Mozart, Musszorgszkij muzsikáján át szól hozzánk a szovjet emberek építő akarata? Mert a tíz esz- tcnúő minden eredményében, fejlődő iparunkban, emelkedő mezőgazdaságunkban ott van a ti kezetek nyoma is, mint ahogy mindennapi életünket is a tőletek kapott derű és re­ménykedés aranyozza be. Ha tíz esztendőnket ünnepeljük, tite­ket is ünnepelünk, s téged is, te derék szovjet katona, aki először beszéltél a biztos jövőről ott a kaposvári házban. S talán most, ezekben a napokban, — hisz a magyar-szov­jet barátság hónapja van — te is ránk gondolsz, mert a sok“ száz kilométer sem választhatja el az igazi barátokat. Ránk gondolsz, s bizonyára elégedettség van a szívedben, mert az első találkozás óta sem váltunk el. Itt éltél velünk, lélekben, minden újjáépített házban, minden felszántott barázdában a te bizakodásod, jövőbe vetett hited is ott volt. S'különösen eggyek vagyunk most, amikor mindnyájunk barátságát ünne­peljük s még jobban egybeforraszt bennünket az a harc, amit napról napra vívunk újabb eredményeinkért, a békéért. CSANYI LÁSZLÓ. Pártunk mijeiig nagy figyel­met fordított és nagy figyel­met fordít ma is a taglétszá­mának növekedésével kapcso­latos kérdésekre. Állandóan gondoskodik összetételének ja­vításáról, arról, hogy a párttag címének elnyerése még meg- tisztelőbb kitüntetéssé váljék. A párt összetétele jelentős mértékben meghatározza a párt egybeforrottságát, fegyel­mezettségét, tudatosságát és végeredményben — a pártha­tározatok sorsát. A párt ereje nő ,a helyesen megválasztott új tagok és tag elöltek felvételé­vel, az alapszervezetek számá­nak ’ szaporodásával. De a párt erejének növekedését jelenti, ha a tagjainak, tagjelöltjeinek elméleti színvonala emelkedik és a tömegbefolyása nő. Pártunk helyes politikája, a szocialista építés eredményei következtében egyre nagyobb lesz azoknak a dolgozóknak a száma, akik kimagasló eredmé nyékét érnek el a szocialista építés terén. Ezzel tesznek ta­núságot arról, hogy szawel­PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS * Javítsuk meg a lag- és íawj^lo'lMvcfeü munka Irányítását és az uj párttagok, tagjelöltekkel való foglalkozást lélekkel követik a pártot. Ha csak az utolsó hónapot nézzük is, világos, hogy megyénk dol­gozói közül is, nagyon sokan tesznek bizonyságot arról, hogy a szocializmus lelkes építői és pártunk hű köve­tői. Ezt bizonyítja az a ha­talmas lelkesedés, amely meg. nyilvánul megyénk dolgozói­nak körében nagy nemzeti ün­nepünk, április 4-re tett ver- senyfélajánlásokban. Pártszer­vezeteink feladata, hogy meg­találják azokat a dolgozókat, akik munkájukkal kitűntek és a párthoz vezessék őket. A dől gőzök közül kinövő új fiatal erőknek a pártba való rend­szeres felvételével a párt friss, eleven erővel, lendület­tel gyarapszik és szorosabbá fűzi kapcsolatait a pártonkí- vüli dolgozó tömegekkel. nem irányítják kellőképpen a párt soraiba való felvételt, gyakran a véletlenre bízzák, így van ez például az ireg- szemcsei alapszervezet'ben is, ahol nem foglalkoznak rend­szeresen még azokkal sem, akik kérik felvételüket a párt­ba. Éppen ezért történhetett meg az is, hogy a legutóbbi taggyűlésen nem jelent meg a felvételét kérő személy. Hí persze az is, hogy maga a já­rási bizottság sem fordít kel­lő gondot a tag- és tagjelölt felvételi munka megjavítására. A tamási járási pártbizottság máscdtitkára, Polányi elvtárs a januári hónapban tartott taggyűléseken nem vett részt. Igen sok esetben járási bizott­ságaink a tag- és tagjelölt felvételieket, annak irányítását egyszerűen az alapszervezetek­re bízzák és maguk nem fog­Az MDP tagiai sorába való felvétel rend hívül nagy fontosságú, felelősségteljes do.og Szüntelen, gondos munkát követei pártszervezeteinktől annak érdekébein, hogy a pár­tot valóban a legjobb, a mun­kában élenjáró emberekkel növeljék, olyanokkal, akik va­lóban megérdemlik a megtisz­telő kommunista nevet. Köz­ponti Vezetőségünk kötelezően előírja pártbizottságaink szá­mára, hogy rendszeresen ellen­őrizzék a pártszervezeteknek a tagfelvétellel kapcsolatos •munkáját A KV utasBtását eljesítve pártbizottságaink és pártszervezeteink vezetőségi üléseken bizonyos időszakon­ként megvitatják a párt so­rainak növelésével kapcsolatos kérdéseket. így például a me­gyei párt vb. a legutóbbi idő­ben napirendre tűzte a dom­bóvári járási párt vb-nak a tag. és tagjelölt felvétellel kap csolatos munkáját. Határozatot is hozott a tagjelölt felvételi munka megjavításával kap­csolatban. A határozat azonban csak akkor lesz teljesértékű, ha azt a dombóvári járási párt vb. saját területén maradék­talanul végre is. hajtja. A tag­os tagjelölt felvételek, vala­mint a pártonkívüli aktívák­kal való foglalkozás terén az utóbbi1 időben mutatkozik némi javulás, de még sem mondhat­juk el azt, hogy ez a javulás rendszeres és állandóan felfe­lé ívelő. Mindazok mellett, hogy egyes pártszervezeteink­nél javult a tagfelvételi mun­ka, a pártonkívüliekkel való foglalkozás, mint például a bonyhádi Dózsa Népe tsz-ben, ahol a januári hónapban 5 tag­jelöltet vettek fel, mégis fon­tos dolog, hogy rámutassunk a pártba való felvétel terén mutatkozó hiányosságokra. Melyek ezek a hiányos'ágoh ? Mindenek egyes helyi előtt £Zj hogy pártszervezetek lalkoznak érdemben ezzel a fontos üggyel. Súlyas hibaként vetődik fel amin sürgősen ja­vítani, kell, hagy pártszerve­zeteink a könnyebbik oldalát zeteknek a tagjelöltfelvételi munkának, elhanyagolják a termelésiben kitűnt egyéni dol­gozó parasztokkal való foglal­kozást. A szekszárdi jb. az, amely igyekszik az alapszerve­zeteknek a tagjelölt felvételi munka megjavításához min­den segítséget megadni. Ta­valy is a szekszárdi járás volt az, ahol a legtöbb egyéni dol­gozó paraszt tagjelölt felvétel volt. Nem mondható el ilyen ja­vulás például gyönki, bony­hádi, tamási járásokról, ahol az egyéni paraszt tag elölt fel­vétel minimálisra csökkent az utóbbi időben. Nem szabod sajnálni sem időt, sem fáradságot, hanem türelmesen kell foglal­kozni mindazokkal az egyéni parasztokkal, akik jó ered­ményt érnek el a termelésben, példásan teljesítik kötelezett­ségüket, akik helyeslik és tá­mogatják pártunk politikáját, különösen pártunk szövetkeze­ti politikáját. Akadályozza még a tagjelölt felvételi munkát az olyan hely télén nézet is, mint például Bikácson Tóth elvtársé, aki azt javasolta, hogy az őslako­sokat ne vegyék fel a. pártba, inkább legyeinek kevbseíbber. Ez az ő titkársága alatt így is volt, mert két év alatt egyet len tagjelölt felvételük sem volt. A tagielölt felvételnél meg­nyilvánul a pártszervezetek nem kielégítő munkáia a tö­megszervezetekkel kapcsolat­ban is, Több tapasztalat bi­zonyítja azt. hogy az előttünk álló feladatok végrehajtására nem tudjuk éléséé a párton- kívütiek széles tömegeü a tö­megszervezeteken keresztül mozgósítani. Több akciónál a pártszerve zetek úgy használják fel a kommunista aktívákat, hogy kiemelik őket a tömegszer­vezetekből. így nyernek egy­néhány kommunista aktívát, de lemondanak a tömegszer­vezetekben dolgozó és akti­vizálható „pártonkívüli aktí­váról." Ez a „pártonikívülii aktíva” kell, hogy egyik leg­fontosabb tagjelölt utánpót­lást képezzen. A bonyhádi járás pártszerve­zeteinek többsége igen helye sen fehnérte a tanácsválasztá. sok alkalmával kitűnt párton­kívüli „aktívák*’ számát és azokkal rendszeresen foglalko­zik. Még közelebb hozzák oérthoz és igen sokat közülük előkészítenek tagie’ö'tséírre. Sztá'in elvtárs 19?,4. októbe­rében tartott beszédében hang­súlyozta: ,A pártnnk’Vuli ak­tíva. tehát nemcsak ös=zekö‘n híd hanem ie.zoD7(jaaaiSb tar­kók is. amelvből pártunk úi •»rőt merít. Éven aktíva nél- kü1 feí’ődés lehetetlen volna A párt nő és erősödik, ha nő és erősödik a párt körül a pár- tonkfvüü aktíva széles rétege”. A másik komoly hiányosság, hogy pártszervezeteink többségé­ben nem foglalkoznak kellő­képpen a tagjelöltekkel Nem látják el őket rendszeresen munkával, nem kísérik fi­gyelemmel fejlődésüket és így nem készítik el őket a párttagságra. Ismeretes, hogy a pártba való belépéssel nem fejeződik be, hanem csupán megkezdődik a kommunistái eszmei, politikai nevelése. A fejlődés minden egyes párt ■taggal és tagjelölttel való fi­gyelmes és egyéni foglalkozás­tól függ, vagyis attól, hogyan vezetik, irányítják a kommu­nisták munkáját. A kommunis ták a szemináriumokon is fej­lődnek. Mégis sok pártszerve­zet elhanyagolja a kommunis. ták ilyen irányú nevelését. Pél dául Tengelicen a mintegy 25 párttagból mindössze 5—6 elv­társ vesz részt rendszeresen a szemináriumokon. Igen sok pártszervezet neir. bízza meg a tagjelölteket mun­kával A párt előtt igen komoly feladatok állnak, amelyek nagyszámban igény­lik a pártmunkában aktívan résztvevő párttagokat és tag­jelölteket. Meg kell nézni, hogy a tagjelölt milyen mun­kára alkalmas, az egyiket be lehet osztani népnevelőmunká- ra, a másikat foglalkoztatni lehet, ha az jó munkás a miun- kamódszerátadásnál, sfb. „Nem kell tehát attól félni — mon­dotta Kalinin elvtárs, — hogy nincs elég munka. Csak gon­dolkodni kell kissé, alkalmat kell adni a kezdeményezésre és meglátjuk annyi munka akad, hogy kevés hozzá az ember.” Annak következményeként, hogy egyes pártbizottságok, alapszervezetek nem fordíta­nak keilő gondot a tagjelöltek nevelésére, nem vonják be őket eléggé a pántmunkába, nem ellenőrzik a nekik adott pártmegbizatások teljesítését, sok pártszervezetnél jelentős számú olyan tagjelölt van, akiknek már évekkel ezelőtt lejárt a tagjelöltségi ideje. így pl. Váralján van olyan elvtárs, aki 5 év óta tagje­lölt, vagy Lengyelen 7 éves tagjelölt van. Az alapszervezeteknél akad­nak olyan tagjelöltek, elég sok számban, akiknek nincs párt­megbizatásuk, akik nem vesz­nek részt a taggyűléseken, inem emelik kellőképpen esz. mei, politikai színvonalukat A pártszervezetek pedig néha közömbösen tudomásulveszik ezt Ennek aztán eredménye, hogy az ilyen tagjelöltek, mint ahogy a fent említett példa iá' bizonyítja, gyakran elszakad­nak a pártszervezetektől, gé­piesen kihullnak a párt tagjai­nak soraiból. A párt nagy kötelezettséget ró minden egyes kommunistá­ra A párt Szervezeti Szabály­zata megköveteli, hogy a párt­tag szüntelenül fokozza tuda­tosságát, fáradhatatlanul ta­nulmányozza a marxizmus-le- ninizmus alapjait, tartsa be a legszigorúbb pártfegyelmet, ve gyen tevékenyen részt a párt és az ország politikai életében,, valósítsa meg gyakorlatban a párt politikáját és a pártszer­vezetek 'határozatait: legyen példakép a munkafegyelem éá az állami fegyelem betartása terén, szüntelenül szilárdítsa a tömegekkel való kapcsola­tait. Minden pártszervezet fel. tétlen kötelessége az új nem­zedék nevelése, annak elérése, hogy minden új párttag esz­meileg fejlődjön, megedződjön. Szabó János Megyei Párt VB munkatársa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents