Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-27 / 73. szám

4 1955 MÁRCIUS 27 VASÁRNAPI JEGYZETEK Március szelében Még én is emlékszem, tizennégy, tizenötéwel ezelőtt, ilyen­kor márciusban indultak meg a cselédek, akik már ősztől kezdve vándoroltak tanyáról tanyára, hogy hol akad számukra valami munka. A szerencséscbbje az ősszel elhelyezkedett, kon­vencióba, melyhez lakás is járt, igaz, hogy csak képletesen lehetett lakásnak nevezni azt a sötét és piszkos odút, melyhez hat családnak járt egy konyha. Somogybán az 1940-es években olyan eselédházat is láttam a kegyesrendi papok birtokán, melyben két, vagy három család kapott egy közös szobát. Mind­egy, a szerencsésebbje ilyenkor már „helyben volt'“ s a többiek, épp úgy, mint négyszáz év óta valamennyi ősük, rótták az országutakat, „maguk előtt tolva furikjukat, vagy hátukon ócska zsákból összevarrt tarisznyával, rongyosan, bocskorban, vagy kopott csizmában. Sokan vállukra vetve vitték csizmá­jukat, hogy ne kopjék a porban és a sárban..— amint ez ilemenyik Zsigmond könyvében, az egyik legszebb magyar em­lékiratban olvasható. Néha az utak megnyúltak, országhatá­rokon túl egész Amerikáig értek, ahcl a vándorlás és ínség kezdődött élőiről. Mindezt tudjuk, történelemből és tapaszta­lásból, de az utasember, aki ezekben a márciusi napokban vé­gigjárja Tolnát, már egészen mást lát. A vándorló és munkát kereső cselédek helyett benépesült földek ötlenek szemébe, gazdag termést ígérő tájak, melyeken ember és gép közös mun­kája nyomán sarjadnak a rendek. S nem ismerné meg az utas azt az egykori cselédet sem, akivel egy évtized előtt talán ta­lálkozott Is, amint rótta az országutat, maga előtt tóivá furik- ját s öcsim zsákban cepelve össze ingóságát. Mert az egykori cseléd azóta tulajdonos lett, saját földjén szánt a traktor s a fia mar csalt a történelemórán tudja meg ,hogy több, mint négyszáz éven át nem így volt. Persze az egykori cselédember és a mai utazó egyformán tudja, hogy mindez tíz év eredménye. Tíz év nem nagy idő, de ha messze kilátást nyit a jövőbe, egyszerre történelemmé válik. S így lesz nem múló szimbólummá a traktor és az em­ber, aki elindul a földje felé, megy a március szelében s talán még maga sem tudja, hogy a jövő felé indult el s egyre me­lyebbre süllyed emlékében és az időben az egykori cselédház, az országutak viszontagsága, a csendőrök puskatusa és mind­az, ami a Horthy-korszakot s azon túl négyszáz év minden ke­gyetlenségét jelentette. A hajdani vándorló cseléd így március felé talán gondolt arra a régi márciusra, mely szabadságot és egyenlőséget vívott ki, de ez alig jelenthetett számára valamit. A mai szabad parasztemberben azonban ennek „ régi már­ciusnak emléke cggyéolvad azzal az éppen tíz esztendő előtti április negyedikével, mely valóra váltotta nemcsak a száz év előtti márciust, de a szegény parasztság négyszáz éves álmát. Az ember tehát utazik ezen a megváltozott földön svamig kisérti a múlt, az elégedett jelennel eggyéválik szeme előtt az ígéretes jövő. S megáll, hogy itt is, ott is szót váltson az em­berekkel. akik olyan otthonosak a földeken, mintha nem is tíz év óta lennének gazdák. S éppen ez a jó, mert szemünk annál biztosabban keresi a jövőbe vívó utat .melyet sok helyütt már megtaláltak, máshol csak most kezdenek keresni. A bonyhádi Dózsa Népe tsz egyik tagja azonban, akivel a betonút szom­szédságában levő lóidon találkoztunk, így beszél: — Az a baj, elvtárs, hogy egy kicsit kifutottunk az időből. Március derekára mar el kellett volna vetni. Baj bizony, — csóválja a fejét — de azért így együtt, közös munkával mégis csak könnyebben birkózunk meg az idei esztendővel. CSÄNYIlaszlö Kommunisták, pártonkiviiliek a Tolnai Napló terjesztéséért A sajtó éles fegyver a dol­gozó nép kezében. Nagy taní­tóink útmutatásai nyomán a mi megyénk területén is egyre többen ismerik fel e tanítás hatalmas jelentőségét. Külö­nösen pártszervezeteink érzik, hogy milyen nagy segítséget aa agitóciós, felvilágosító munká­jukhoz a minden nap megjele­nő sajtó és ezen. keresztül a Tolnai Napló is. Mint minden más .területen, itt is érvényesül az az örök igazság, hogy ha a pártszer­vezet, a kommunisták állnak élére egy mozgalomnak, ott a siker feltétlenül hamar meg­mutatkozik. Ezt bizonyítja á tolnai példa is. Tolnán a párt- szervezet és a postások jó együttműködése eredménye­képpen 39 Tolnai Napló előfi­zetővel bővült a sajtót olvasók tábora. A postások az előfize­tési díjat is beszedték. A pártszervezetek ilyen ko­moly segítsége az egyes kom­munistákat is nagyobb ered­mények elérésére lelkesítette. Felsőnyéken például Bedő Ist­ván elvtárs 20, Karácsonyi Im­re elvtárs a szekszárdi AKÖV- nél 24, Fürgédén, Varga Já­nos elvtárs 12, Sebestyén Ká­roly elvtárs Tamásiban szintén 12 Tolnai Napló előfizetővel bővítette az újságolvasók lét­számát. Az ilyen nagyszerű példák a pártonkívüli népnevelőket is hasonló jó eredmények eléré­sére buzdítják. Farkas Gyula harci kézbesítő például 13, özv. Bemáth Sándorné az Állami Biztosító szekszárdi dolgozója 23 új előfizetőt szervezett a megyei pártbizottság lapjának, a Tolnai Naplónak. Valamennyien hozzájárul­tak, hogy a dolgozók közelebb kerüljenek a párt megyei lap­jához sok értékes tanulságot vonjanak le belőle, s emellett szórakozzanak is. Népnevelő­ink már sokszor bebizonyítot­ták, hogy ,munkájukra bátran építhet pártunk. Bizonyára így van ez most is. Belkes mun­kájukat ezután is siker koro­názza, melynél a végső cél az, hogy a megyei pártbizottság lapja megyénk minden terü­letén minden nap a dolgozók asztalára kerüljön. . Legfőbb kincsünk a gyermek Édesanyám! Mennyi melegsé get, szei-etetet fejez ki ez a szó. Az a csöpp gyermek is, akinek először formálódik szó az ajkára az anya nevét sut­togja. Szekszárdon ifjú Leipold Ja- nosnét látogattuk meg az el­múlt napokban, ott az apró fehér kád, babakocsi és meg­annyi játék közepette kötöt­tünk ismerettséget a legifjabb, az alig féléves Jancsikával. Nem sírt, hogyan is gondolhat valaki is erre, jó fiúcska ő, tudja, hogy csak akkor szabad nyöszörögni, mikor a barátsá­gos kis szobában a tavaszi es­te veszi át az uralmat. Ilyen­kor jön haza a nagyapa, aki karjába veszi aranyos kis unó Icáját. Szabad ezt? — kérdeztük az édesanyát. ' — Igen, szüksége van a gyér meknek dajkálásra, ez azon­ban nem jelenti azt, hogy ha a gyermek elsírja magát, ak­kor azonnal dajkálni kell. Ez­zel elkényeztetik sokan a gyer­meket. Igaza van az édesanyának, szabad, sőt kell is szeretni a gyermeket, de úgy, hogy ne rontsák el, mert később, na- I gyobb korában akaratossá vál. 392 művészeti csoport, 630 egyéni versenyző nevezett a DISZ kulturális seregszemléjére Egyre szélesebb körben bontakozik ki megyénkben a készülődés az ifjúság kultu­rális seregszemléjére. A DISZ szervezetek megértet­ték általában, hogy milyen jelentőséggel bír az ifjúság­nak ez a kulturális megmoz­dulása és a meglévő csopor­tokkal beneveztek a verseny­be. Emellett azonban új szín­játszócsoport, énekkar, tánc­csoport aldkult és aránylag sok egyéni szám tarkítja majd a bemutatók műsorát. Eddig 392 művészeti cso­port és 630 egyéni versenyző adta be nevezését, de még mindig érkeznek elkésett — de nem túlkésőn érkezett — jelentkezések, bár több he­lyen már lezajlott, vagy most zajlik a helyi bemutató. A gyöntci járásban például, ahol az elmúlt kultúrverse- nyen aránylag a legkevesebb csoport vett részt a többi já- rásoikhoz viszonyítva, most 44 művészeti csoport szerep­lésére és 143 egyéni műsor­számra számíthatunk a ver­seny során. A 143 egyéni számból 136 szavalat. Ez a szám megmutatja, hogy fia­taljaink között mennyire nép­szerűek a szép, lelkesítő han­gú költemények. Ha más já­rásokban is ilyen szép szá­mú szavaló jelentkezik, ak­kor az ifjúság kulturális se­regszemléje már elérte egyik célját: méltó emléücet állított József Attila születése 50. évfordulóján a költő emlé­kének. A szavalok ugyanis éppen a jubileum alkalmá­ból túlnyomórészt József Attila verseivel pályáznak. Igen szép eredményekre utal a tamási járás DISZ szervezeteinek, illetve művé­szeti csoportjainak nevezési száma. A járás 15 községéből 69 művészeti csoport neve­zett a versenyre és ebből 35 színjátszó együttes. Ebben a járásban a legaktívabbak a gépállomási fiatalok ilyen vonatkozásban. A bonyhádi járásban pedig az a legnagyobb eredmény, hogy a seregszemle meghir­detése 15 új kultúrcsoportoi hívott életre, amelyek remél­hetőleg a verseny lezajlúsi után is együtt maradnak és tovább tevékenykednek. Sok szervezésbeli, vagy megnemértésből származó hibát kell még leküzdeni a seregszemle előkészületeiben, de az eddig kibontakozott eredmények biztatók a si­kerre. Az ifjúság megértet­te a hívó szót, a nagy kultu­rális megmozdulásra, amely­nek zászlaját a DISZ bontot­ta ki. Este népi táncokat tanul, nappal pedig szorgalmasan dolgozik a bátaszéki Búzakalász 19 DISZ-f iatalja VÉGRE BEKÖSZÖNTÖTT a várva-várt tavasz. A jó me­leg naipsütésben gyönyörűen zöldéi a legelő és az őszi ve­tés, a bátaszéki Búzakalász tsz határában. A falutól több kilóméternyire fekvő mezőre már a kora reggeli órákban el­indul a vidáman nevetgélő fia­talok lelkes csoportja. Néhá- nyan a szőlőben maradnak Kol bach András DISZ titkárral, a szőlészeti brigád vezetőjé­vel. A 2 holdas vadalany te­lepen karókat raknak le, s drótháló segítségével ide fut­tatják fel a vadhajtásokat, hogy ősszel 40.000 szőlővesszőt adhassanak a szőlőtermelők, nek. A fiatalok másik csoportja megkezdi a 178 holdas őszi búza fejtrágyázását. Közel 50 hold legelőn már befejezték ezt a fontos munkát s a búzatáb­lán már gyakorlott mozdula­tokkal gyorsabban haladnak előre. Mészáros László, a tsz el­nöke 14 óra tájban elindul, hogy megnézze a határt: a traktor munkáját ellenőrzi, de ellátogat a fiatalokhoz a sző­lőbe, a búzatáblára .Amikor a hegyoldalban meglátja a fürgén mozgó fiatalokat, elis­meréssel beszélni kezd mun­kájukról. — ILYEN FIATALOKKAL hegyeket, lehet megmozgatni, — magyarázza a tsz elnöke, — 19 DlSZ-fiatalunk van, nagy igyekezettel kezdtek munkához s lelkesedésük a tsz idősebb tagjait is felfrissíti, az eddiginél jobb munkára serkenti. Ahogy megindultunk az idén, úgy látom jó eredmé­nyeket érünk el. Beszélgetés közben azt is megtudjuk, hogy az elmúlt évben mindössze 4 fiatal dol­gozott a közel 600 holdas Bú­zakalász tsz-ben. Általában ke vés volt a munkáskéz s a cu­korrépa, és a kukorica egye- iéssel nagyon«* megkéstek, de a burgonya töltögétés és a betakarítás gém készült el időre. — Szégyen erről beszélnf, — tfo!ytatt.a Mészáros elvtárs mélyen elgondolkozva — de az az igazság, hogy burgonyá­ból 75 mázsát, kukoricából pedig alig 15 mázsát takarí­tottunk be holdanként. Még most is a szívembe fájdul, ha rágondolok, hogy legalább 100.000 Ft értékű jó lucerna- szénát nem tudtunk időben be­takarítani s értéktelen takar­mány lett belőle. NÉHÁNY HÉTTEL EZ­ELŐTT gyökeresen megválto­zott a Búzakalász tsz életé. Pécsi András növénytermelési brigádvezetőnek két lánya visszatért a tsz-be. Példájukat még 3 DISZ fiatal követte s utánuk 10 dolgozó paraszt kérte felvételét a közösségbe. — Már attól is felélénkül az ember, ha a fiatalok terve­zését, tevékenységét látja, — mondja Mészáros elvtárs. .— Amikor 19 fiatal találkozott a .szövetkezetben, azonnal meg­alakították a DISZ szerveze­tét. Titkáruknak Kolbach András kommunista fiatalt választották, aki szíwel-’élek- kel képviseli a fiatalok ügyét, de ott van mindenütt a gya­korlati munkában is. Az utóbbi időiben minden - este sokáig ég a villany a tsz lcultúrotthonában. A fiatalok vidám kultúrműsorral készül­nek hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójára. Fárad­hatatlanul ropják a táncot, ta­nulnak, gyakorolnak. Ez azon­ban nem fárasztja el az egész­ségtől viruló, jókedvű lányokat és fiukat, mert másnap -eg­ge! már 6 óra előtt igyekez- ••».pír rminVp'ba. ÉGY HATÁROZTAK, hogy i 5 holdon mintaparcellát léte­rifenek, melyen cukorrépával, burgonyával, kukoricává' ec cikóriával kísérleteznek: Meg akarnak győződni arról, hogy jó agrotechnikai módszerek­kel, szorgalmas munkával mennyit lehet termelni a bá­taszéki habárban. Az igazság kedvéé-: azonban el kell mondani, hc-gy a fia­talok azért dolgoznak 'ilyen lelkesedéssel a Búzakai ász tsz-ben, mert a pártszervezet és a tsz vezetősége mindenben segíti őket. Igyekeznek elesel tenni a fiatalok jogos kérései­nek és megteremtik a felté­teleket, hogy dolgozhassanak, szabad idejükben pedig szóra­kozzanak. A kultúrotthonban rádió mellett jóu könyvek áll­nak a fiatalok rendelkezésére. A lány dk hamarosan táncru­hát kapnak. Az udvarban röp­labdapályát építenek. Az idő­sebb, tapasztalattal bíró ve­zetők jó tan ácsokkal látják e! a díszeseket, akik azt öröm­mel fogadják, mert látják, hagy a vezetőség csak jót akar nekik. A kölcsönös bi­zalom aztán bőven gyümölcsö­zik a Búzakalász tsz-ben. Este táncolnak, nappal pe­dig szorgalmasan dolgoznak a DISZ-fiatalok. 1 Ary Róza, A megye több községe tiltakozik az elhuíiánzott vsíndorszíntársulat munkája ellen Az utóbbi másfél esztendő alatt egyre több magánkézben levő vándor színtársulat, artis­tacsoport kereste fel a megye falvaik Az együttesek azon­ban bár a megyei tanácsnál az Országos Műsorközpont ját­szási engedélyével jelentkez­nek, a legtöbb esetben nem ki­elégítő műsort visznek falura, sőt az is előfordult, hogy a megyei tanács t’Iaima ellené­re rendeztek előadásokat. Kü­lönösen sok panasz merült fel a Ferenci Margó-féle társulat ellen, amely selejtes műsorral, rossz előadással csalta ki a falusiak zsebéből a pénzt. A Radó-féle együttes a Lcányvá- sár című operettel járta me­gyénket. A rossz díszlet, zc- nekíseret nélküli előadás után a legtöbb faluban az embe­rek úgy érezték, hogy becsap­ták őket. Több Tolna megyei falu tiltakozott a megyei tanácsnál és a népművelési miniszté­riumnál is s kérték az Orszá­gos Műsorközpontot, az eddi­ginél szigorúbban vizsgálja fe lül a vándortársi'lat munká­ját, előadásait. Na"y sikert aratott a Tolnai Selyemfonó kulíiircsoportjának helyi bemutatója- A DISZ ifjúsági seregszemléjének hírére szinte azonnal reagáltak a Tolnai Selyemfonó fiataljai. Thész Máriával, a kultúríelelősse! az élen, megbeszélték a kulturális seregszemle jelentőségét, számbavették erőiket, lehetősé­geiket, megindult a tervezgetem, majd a ké­szülődés az első, a helyi bemutatóra. A Selyemíonóban túlnyomrészt leányok dol­goznék, fiúk nem igen vannak, ezért a hon­védséggel közösen készítették elő a műsort. A honvédségtől kaptak fárflszereplőket, tán­cosokat. Az üzemi fiatalság és a honvédség kapcsolata e téren is eredményesnek bizo­nyult. Ahogy Thész Mária elmeséli, Széles Ferenc szakaszvezető az egyik leglelkesebb, legtehetségesebb táncosuk. Ö tanítja be a 4 párból álló kis táncegyüttesnek a népi táh- cokat. A helyi bemutató le is zajlott szebben, eredményesebben, mint a fiatalok tervezték. A mindennapos próbák meghozták gyümöl­csüket. A Selyemfonó fiataljaiból álló ku> túrcsoport nem mai keletű, a szereplők már több éve vesznek részt az üzem kultúrálta munkájában. Ez a többéves fcultúrrnunlka, az üzemben együtt végzett termelőmunka, a vi­dám, meleghangú latú kiubüé’utánok ková­csolták össze a kultúrcsoport tagjait. A helyi bemutatón .eljátszott vidám jelenet. Bajza Anna és Zsidó Kati szavalata, a tánc- együttes ványai csárdása. Wittinger Maral: szólóéneke osztatlan sikert aratott olyannyi­ra, hogy a bíráló bizottság úgy döntött, hogy az április 4-i szélese’oibkörű versenyre vala­mennyi műsorszámuklkal tovább mehetnek. A bemutató sikerén együtt örült a fiata­lokkal szinte az egész üzem a pártlitkártóí a portás bácsiig, hiszen munkájukat mindenki figyelemmel kísérte. A próbák most is folynak, hetenként 2—3 alkalommal jönnek össze a szereplők és szé­pítik, csiszolgatják a műsor-számokat; hegy a legközelebbi bemutatón még tökéletesei*;, még lúfoátlanabb legyen az előadás. A kultúrcsoport tagjai megbeszélik az egy- felvonásos darabot, Széles Ferenc szakaszvezető a ványai csárdás lépéseit mutatja meg. A 1 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents