Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-25 / 47. szám
a NAPLÓ 1955 FEBRLJÄE 25 Á bonni parlament csütörtökön reggel háromszoros rend írkordon fedezete alatt megkezdte a párizsi szerződések yitá.át Berlin (MTI): A bonni par- lafhent Washington nyomására, a nyugatnémet lakosság vi harús tiltakozása ellenére csütörtökön reggel kilenc órakor megkezdte a militarista párizsi ' szerződések második olvasásban való tárgyalását. A parlament épülete köré már a hajnali óráikban háromszoros rendőrkordont vontak. A géppisztolyokkal és vízifecs- kendőkkel felszerelt rendőrséget utasították, abadályazza meg, hogy a Nyugat-Németor- szág különböző városaiból tiltakozó menetben Bonnba érkező munkás- és ifjúsági küldöttségek bejussanak á 'pár- laméÉt'be és közölhessék követeléseiket a képviselőkkel A bonni rendőrparamcsnokság csütörtökön reggel megtiltotta, hogy a parlament közelében egy kilométeres körzetben népgy ülést vagy tiltakozó felvonulást tartsanak.-. A. csütörtöki ülés megnyitása után a Szociáldemokrata Párt parlamenti csoportjá • napirend előtti indítványt tett, hogy bizonytalan időre halásszák el a párizsi szerződé-' sek ratifikációs vitáját és tegyenek megfelelő lépéseket a német kérdés békés megoldására a , legutóbbi szovjet javaslatok alapján tárgyaló négyhatalmi értekezlet létrehozására. Az Adenauer füttyére táncoló többség elutasította a szociáldemokrata javaslatot. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói csütörtökön a párizsi szerződések elleni harci napot tartanak. — Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke szerdán este rádióbeszédében mégegyszer felhívta a jíé- met népet* hogy akadályozza meg a békeellenes párizsi szer ződéssk megvalósítását. A volt ellenállók nemzetközi szövetségének léihivása Bécs (TASZSZ): 1955 áprilisában lesz tíz éve annak, hogy visszanyerték a szabadságot a hitlerista koncentrációs táborok foglyai. A tizedik' évforduló a®tel- mából a'volt ellenállóéi nemzetközi .szövetsége felhívást tett közzé, amelyben felszólítja. az . ellenállási mozgalom résztvevőit:, emlékezzenek a hitleristák bűncselekményeire. A hitlerista hóhérok áldozatainak emlékezetére —teng zik a felhívás — rendezzetek tömeggyűléseket Nyugat-Né- metország új rafelíagyvérzésé ellen. Ne engedjétek, hogy ismét fegyvert adjanak a német militaristák kezébe! Követeljétek a tömegpusztító fegyverek eltiltását! Húzzuk ki tíz atomlialál méregfcgát>t Moszkva és Oroszország pátriárkájának és az orosz pravoszláv egyház szinódusának felhívása Moszkva (TASZSZ): Alekszij,- Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, valamint az orosz pravoszláv egyház szinó- üusa felhívást adott ki „Húzzuk ki az! atomhaíál méreg- fogát“ eteméi. j,Az orosz pravoszláv egyház kötelességének tartja,.hogy újból és -.az .egész világ előtt támogassa minden békeszerető ' embernek az atomfegyver felRövid hírek DZSAKARTA Az indonéz külügyminisztérium főtitkára szerdán bejelentette, hogy további öt ország fogadta el a bandungi értekezletre szóló meghívást. Az öt ország a következő: — l.ibérírt,, Nepal, Szudán, Szíria és Dél-Vietnam. A huszonöt meghívott ország közül eddig 13 fogadta el a meghívást. MANILA Tíz ázsiai államban akkreditált amerikai diplomaták március 3-án értekezletre ülnek össze a Fülöp-szigéteken — jelenti a párizsi rádió. Jó értesült tokiói körök szerint az értekezleten megvitatják „a japán-szovjet közeledés következtébe« előállott új helyzetet." Szokolovszkij marsall, szovjet vezérkari főnők fogadása Moszkva (TASZSZ): A Szovjet Hadsereg és hadiflotta megalapításának harminchetedik évfordulója alkalmából V D. Szokoiovszkij marsall, vezérkari főnök fogadást adott. A fogadáson jelen voltak a Moszkvában működő külföldi diplomáciai testület katonai, haditengerészeti és légügyi attaséi. Jugoszláv lap a bangkoki tanácskozásról Béig rád (TASZSZ): Az_ Osz- obogyenye című jugoszláv lap írja a délkelet ázsiai katonai tömb résztvevőinek tanácskozásáról: A manilai egyezmény szeriéi azt állítják, hogy a bangkoki tanácskozás célja „élete lehelni a SEATO-ba és a béke, valamint a szabadság támaszává tenni azt.“ Felmerül a kérdés, lehat-e a mai körülmények között a manilai egyez mény valóban „a béke és' a szabadság támasza?" Az egész világ jól tudja, Interpellációk az angol alsóházban London (MTI): Barbara Castle, az Angol Munkáspárt Országos Végrehajtó Bizottságának tagja az alsóházban kérdést intézett a külügyminiszterhez: Javasolná-e az atlanti szervezetnek, hogy a tagállamok atomfegyverekét csak az összes többi .tagállam előzetes megkérdezése' után használhassanak, még olyan esetben is, midőn az illető tagállam olyan hadműveleteket folytat, amelyekben a több' tag nem vesz részt, tekintettel arra, hogy az ilyen eljárás egyaránt veszélyeztetheti az összes tagállam biztonságát? A távollévő Eden külügyminiszter helyett Churchill miniszterelnök felelt. Arra hivatkozva, hogy Angliának az egész világra kiterjedő kötelezettségei vannak s ezért 'nem fogadhatja el az atlanti szervezet ellenőrzését a szervezethez nem tartozó tevékenységek felett, azt állította: nem javasolhatjuk, hogy . más országok ilyen korlátozásoknak vessék alá magukat. Az atlanti szervezet csak akkqr korlátozhatja a tagok tevékenységét, ha mint ennek a szervezetnek tagjai járnak el. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok Angliában állomásozó légjhad- erejét csak az angol kormány beleegyezésével használhatja. Hector Samuel James H u- ghes (munkáspárti): hajlan- dó-e a miniszterelnök a kormánynak a Formoza és a part menti szigetek körül folyó ellenségeskedéseket illető jelenlegi politikáját ismertetni? Churchill a többi között így válaszolt: Néhány általános jellegű megjegyzést, kell tengnem erről a nagyón aggasztó 'tárgyról. Igen nagy különbség van Formoza és a partmenti szigetek között. : Arróí nincs szó, hogy katonailag belekeverednénk az ügybe, vagy hogy sáükség voina ránk „ - partmenti szigetek védelméhez. — Ezért meg kell gondolnunk mjlyen tanácsot adunk barátainknak és szövetségeseinké inek. A döntés arról a kérdésről, hogy kiürítsék-e ezeket a szigeteket és mikór, nem " az angol kormányt terheli. Arthur William John L e- w i s (munkáspárti): Hajlandó-e a külügyminiszter Cső En-iaj kínai miniszterelnököt Londonba • meghívni különböző' problémák megbeszélésére, beleértve Formozát, vagy hajlandó-e ajánlani, hogy ebből a célból Kínába látogat? Churchill válaszában azzal a hamis „indokolással“, hogy a kínai kormány nem használ- a fel az alkalmat nézeteinek ismertetésére, midőn vissza- itasította az ENSZ meghívását, kijelentette: nem hiszem, hogy a javasolt látogatás hasz- íos volna. hogy a tömbök (a manilai tömb csak 1 a nyugati tömb távol-keleti alvállalata) nemesek, hogy nem vezetnek és nem is vezethetnek „a haladás és a boldogság felé", de a háborús veszély forrásává váltak és elősegítik a fegyverkezési hajszát. Az adott esetben, a manilai egyezmény esetében figyelmet kelt az a tény, hogy olyan ázsiai országok, mint India, Burma és Indonézia, valamint Ceylon, amelyek a békés egymás mellett élésben látják a nemzetközi problémák megoldását, megtagadták a manilai egyezményhez való csatlakozást. Ezzel kapcsolatban — írja a lap, — szem előtt kell tartani a 25 ázsiai és afrikai ország közelgő bandungi értekezletét-, amely megtárgyalja a baráti együttműködés lehetőségeit. Bangkokban viszont öt nem ázsiai és három ázsiai ország ül össze, hogy megszilárdítsa a háborús egyezményt. A különbség szemmelláthatóan rendkívül nagy ... TOKIO Csütörtökön Hokkaido sziget légiterében a levegőben összeütközött majd lezuhant két F-86 mintájú amerikai lökhajtásos vadászgép. tétlen eltiltásáról szóló követelését, hogy szertefoszlassa az embereket egymástól elválasztó félelmet és megvilágítsa a békés egymás mellett élés lehetőségeit — mondja a felhívás. — Mélységes meggyőződésünk, hogy a világ keresztényed minden békeszerető néppel együtt megakadályozzák azt, -hogy néhány emiber bűnéből aíomfergeteg söpörjön végig a földön és egységesen követelik, hogy halogatás nélkül húzzák ki az atomhaíál méregfogát.“, A felhívást aláírták: Afek- szij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, valamint a Szent Szinódus állandó tagjai. Az Angol Munkáspárt Országos Végrehajtó Bizottságának határozata Tajvanról és a délafrikai helyzetről London (MTI): Az Angol Munkáspárt Országos Végrehajtó Bizottsága a tajvani helyzet megvitatása után határozatot hozott. „Újból kijelentjük —mondja a határozat, — hegy a kínai népi kormány képviselőinek felvétele az ENSZ-be a távol- keleti békés rendezés nélkülözhetetlen előfeltétele. A béT kés rendezés felé az első -lépés az ellenségeskedések beszüntetése legyen, valamint Csang Kaj-sek csapatainak visszavonulása a pár Iménti szigetekről.“ A Munkáspárt Országos Vég, röliájtó Bizottságának egy másik határozata hangoztatja, hogy „a délafrikai helyzet a legsúlyosabb aggodalmat okozza az angol nép -legszélesebb köreiben. A délafrikai kormány politikájának célja az európaiak és nem európaiak elkülönítése és a nem európaiak kitoloncolása Johannesburgból. Az angol munkásmozgalom undorral és felháborodással utasítja vissza ezt a faji politikát, amelynek alapja a hit bizonyos fajok állítólagos felsőbbrendűségében és az a szándék, hogy állandósítsák a fehérek uralmát. Ez a politika károsan befolyásolja a fajdk egymás közötti kapcsolatát egész Afrikában.“ Az angol diplomácia mesterkedései a párizsi egyezmények ratifikálása körül Bérűn (TASZSZ): Az ADN hírügynökség jelenti: az utóbbi időiben Nyugat-Némeíarszág politikai köreiben olyan- híreket terjesztenek, hogy a Szovjetunió a párizsi egyezmények ratifikálása után is hajlandó lesz tárgyalni Németország egy ségének helyreállításéról. Mint jól értesült körökből ismeretessé vélt, ezek a híresztelések annak a külön utasításnál* alapján keletkeztek, mely Kirkpatriefctól, az -.angol külügyminisztérium állandó államtitkárétól származik. Kiderül, hogy hasonló híreket terjesztettek el az angol és á francia diplomáciai testület körében is. Á dunquerque-i szerződés sorsa Churchill és Adenauer között nemrég levélváltás folyt le az 194-7. évi franciaangol dunquerque-i szerződésről. A Tribüné de Nation c. francia lap írt erről január 28-i számában. A kezdeményezés Adenauertől ered. Felvetette a kérdést, hogy ez a szerződés nem ütközik-e a párizsi egyezmények. szellemébe és betűjébe, s azt javasolta, hogy az angol kormány „fejtse ki állás pontját”. Churchill ezt a kérést „teljességgel jogosnak” is- merce el, s mint a lap írja, azt válaszolta, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után „az angol kormány hajlandó lesz felvetni Franciaország előtt a dunquerque-i szerződés felülvizsgálásának és a párizsi egyezményekkel való összeegyeztetésének, vagy ha ez szükségesnek mutatkozna, hatálytalanításának I kérdését.” A dunquerque-i szer ződést „összeegyeztetni a párizsi egyezményekkel” olyan fel adat, amely még a Churchillhez hasonló ügyes diplomaták ere jét is felülmúlja. A dunquerque-i szerződés egyike azoknak a szerződéseknek, amelyeket a nagyhatalmak a háború alatt és a háború után az esetleges jövőbeni német agresszió megelőzése végett kötöttek. Ez szövetségi szerződés, amelyben Anglia és Franciaország kötelezi magát, hogy — „együttműködik egymással, valamint a többi egyesült nemzettel a, béke fenntartása és az agresz- szió elhárítása érdekében — az ENSZ alapokmányának ipeg felelően.” A szerződés lényegé az, hogy intézkedéseket és akciókat ír elő arra az esetre, ha a német agresszió í'eiújulna, továbbá „annak biztosítására, hogy Németország ne szeghesse meg leszerelési és remüitarizálási kötelezettségeit és hogy általában ne fenyegethesse újra a békét.” Anglia és Franciaország ebben a szerződésben kinyi labkoztatták, hág/ tanácskozni fognak •— „egymással és szükség esetén a többi olyan hatalommal, amely felelős a Németországgal kapcsolatos cselekményekért” — az esetleges agresszió megszüntetésére legalkalmasabb intézkedések meghozása végett. Ez a szerződés érthetően egyáltalában nem egyeztethető össze a párizsi egyez menyekkel, amelyek főcélja a német mili- . tarizmus felélesztése és elkerülhetetlenül azzal a következménnyel járnak, hogy feléled a német agresszió veszélye. A párizsi egyezmények hatálybalépése természetesen értelmetlenné tenné és keresztülhúzná a dunquer- quei szerződést. Mint tudjuk, a „nyugati szövetség” ti in de Joneiroban, Brari- lia fővárosában, 1954. november 22—december 2 között zajlott le a pánamerikai gazdasági értekezlet, amelyen húsz latinamerikai ország és az Egyesült Államok küldöttségei megvitatták a kölcsönös gazdasági kapcsolatok kérdéseit. A latinamerikai országoknak és az Egyesült Államoknak homlokegyenest ellenkező cél. iáik Voltak. A latinamerikai Országok a közelgő gazdasági válság körülményei között arra törekedtek, hogy az USA- val folytatott kereskedelemben elfoglalt egyenlőtlen helyzetük javításával és amerikai segítséged könnyítsenek súlyos gazdasági helyzetükön. Az Egyesült Államok ugyanekkor az értekezletet a latinamerikai bíszágok további gazdasági és politikai elnyomására akarta felhasználni. A latinamerikai országok népei', ellentétben kormányaikkal, semmiféle reményt nem fűztek az értekezlethez. Az „El Pueblo” c. haladó bolíviai lap azt írta az értekezlet előestéjén: „Rio de Janeiroban a yenkik megint csak bearanyozzák a keserű pirulákat, hosy olyan gyarmatosító terveik valóra váltását megkönny ítő egyezményeket erőltessenek ránk és maximális hasznot szi polyozhassanak országainklétrehozásáról szóló brüsszeli szerződésben szintén voltak olyan pontok, amelyek közös akciókat írtak elő a német agresszió ellen. A párizsi egyezmények szer zői ezeket a pontokat eltávolították a brüsz szeli szerződésből, . s helyettük bevették azt a javaslatot, hogy Nyugat-Német- ország csatlakozzék ehhez a szövetséghez. Ezzel a brüsz- szeli szerződést teljesen kiforgatták eredeti mivoltából. A dunquerquei szerződést azonban még ilyen műtétnek • alávetni is lehetetlen. Churchill azért javasolja, hogy egyszerűen tépjék szét. Aki á-t mond, annak b-t is kell mondania. A nyugati hatalmak a német mi- litarizmust felélesztő párizsi egyezményeik kel automatikusan aláássák azokat a nemzetközi szerződéseiket, amelyeket a német agresszió meg előzése céljából kötöttek. bán”. A lap jövendölése beigazolódott! Az USA kapitalistái a latinamerikai országok külkereskedelmi forgalmának felét, az olyan országokban pedig, mint Mexico, Cuba. Columbia, Ecua dór, Guatemala és Panama az egész külkereskedelem 80 százalékát ellenőrzik. Az északamerikai tőke ragadta magához a latinamerikai országokban a nyesanyag kitermelést, sőt a nyersanyaggal és a kész iparcikkekkel való kereskedelmet’ is. Ez lehetőséget ad az amerikai monopóliumoknak, hogy diktálják a feltételeket: csökkentsék a latinamerikai országokból exportált nyersanyag árait és felverjék az oda importált iparcikkek árait. Az északamerikai monopolisták az így képződő árkülönbség révén mesés nyereségre tesznek szert A számítások azt bizonyítják, hogy az ilyen egyenlőtlen cseréből származó nyereség két és félszer túlszárnyal ja a közvetlen tőkebefektetésekből származó hasznot a latinamerikai országokban. Az ilyenfajta fosztogatás ássa alá a latinamerikai államok gazdasági életét.. Mi las Correro eh'lei közgazdász kiszámította, hogy országa évenkint 22 milliárd chilei pesoval fizeti túl az amerikai árucikkeket és saját áruiért 12 milliárd pesoval kevesebbet kap. Ez együttesen a chilei külkereskedelmi forgalom értékének körülbelül 40 százalékát teszi ki, \ z USA, kihasználva a la- tinamerikai országok súlyos gazdasági helyzetét, arra törekszik, hogy a végsőkig. lenyomja a kávé, a. gyapot, a gyapjú és az ásványi nyersanyagok árát. Ennek következtében 1953-ban Peru külkereskedelmi deficitje ötször nagyobb volt az 1951. évinél. Ugyanilyen helyzet alakult ki Latin-Amerika többi országaiban is. Ezért követelték oly állhatatosan az értekezleten a latinamerikai országok küldött ségei a nyersanyagárak rögzítését és hosszú lejáratú kereskedelmi szerződések kötését az Egyesült Államokkal. Ugyanilyen élesen merült fel a pánamerikai pénzügyi segély alap létesítésének kérdése. A latinamerikai országok jelenleg kénytelenek kölcsönt felvenni az amerikai bankoktól. Ezek a bankok azonban csak célhitelt nyújtanak, hogy fokozzák a latinamerikai országok függőségét az Egyesült Államoktól. Emellett olyan magas kamatot követeinek, hogy törlesztéséhez új kölcsönökre van szükség. Chile küldöttsége, hogy ennek véget vessen, benyújtotta a páname- ; rikai pénzügyi alap megteremtésének tervét, amellyel az amerikai államok szervezetének tagjai maguk rendelkeznének. Ezt a javaslatot az ősz szes latinamerikai ország támogatta. \ z USA küldöttsége megta gadta, hogy érdemben megvizsgálja az árak rögzítésének és a latinamerikai nyers anyagok számára állandó piacot biztosító kereskedelmi szer ződések megkötésének kérdését. Hosszas vita után az USA csupán abba egyezett bele, hogy a jövőben „tanulmányozza” az árak rögzítésének kérdését, de csak a kávéra vonatkozóan. Humprey pénzügyminiszter, az USA küldötte, a pánamerikai pénzügyi alap ötletét is elvetette. Kijelentette, hogy egy ilyen alapra egyáltalában nincs szükség, minthogy az USA bankjai kölcsönt nyújtanak és a jövőben még nagyobb méretekben nyújthatnak. Humprey az alap megterem- tése helyett az USA nevében felajánlotta, hogy az amerikai államok szervezetének „segítséget” nyújt 1.5 millió dollár összegben! Ez valósággal gúnynak hangzott: hiszen a nyolc és fél év alatt (1945 július 1-től 1953 december 31-ig) a „Latin- America Today” című amerikai folyóirat közlése szerint, az-USA csupán nyereség fejében 5.843 millió dollárt szipo- lyozott ki Latin—Amerikából! Az Egyesült Államok egymás után elutasítva a többi ország határozati javaslatait, erőfeszítéseket tett, hogy becsempéssze saját terveit. Ráerőszakolta az értekezletre a maga terveit, amelyek értelmében a latinamerikai országok flottáját háború esetén mozgósítanák és ezekben az országokban növelik az amerikai magán tőkebefektetéseket. Az ÜSÄ küldöttsége minden erejéből arra törekedett, hogy megakadályozza a latinamerikai országok egyesülését, igyekezett elkülöníteni őket és — miint a columbiai El Tiempp c. lap írja — világosan kifejezte, hogy a latinamerikai országoknak egyedül kell „har- colniok létükért”. \ pánamerikai gazdasági ** értekezlet ilymódon elősegítette a latinamerikai országok további leigázását Egyidejűleg azonban leleplezte az amerikai imperialisták valódi szándékait és megmutatta: a latinamerikai országoknak súlyos gazdasági helyzetükből olymódon kell kiutat keresniük, hogy széles kereskedelmi kapcsolatokat létesítenek a világ minden országával, s har colnak függetlenségükért az amerikai monopóliumok túlerejével szemben. Újabb lépés Latin-Ámerika leigázásának útján
