Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-20 / 43. szám

im raum ak so Pf A P L 6 3 A Szovjetunió kormányának nyilatkozata az ENSZ leszerelési bizottsága albizottságának február 25-én kezdődő munkájával kapcsolatban Moszkva (TASZSZ) Február 85-én Londonban megkezdi munkáját az ENSZ leszerelési bizottságának albizottsága, amelynek az ENSZ közgyűlé­sén hozott határozat értelmé­ben az a feladata, hogy újabb kísérleteket tegyen a megegye, zés megteremtésére a fegyver­zet és a fegyveres erők csök­kentésének, valamint az atom­fegyver és a többi tömegpusz­tító fegyverfajta eltiltásának kérdésében. Nyilvánvaló, meny nyíre fontos, hogy a leszere­lési bizottság munkája siker­re] járjon. Ámde a bizottság és albizottsága ezideig 'semmit sem tett a megfelelő nemzet­közi egyezmény létrehozásáért. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy nyilatkozatot tegyen. A szovjet kormány e nyilat­kozatban a közgyűlés kilence­dik ülésszakán előterjesztett javaslatai kiegészítéséül szük­ségesnek tartja indítványozni. hogy az államok vállalják az alábbi kötelezettségeket: 1. Az államok birtokában lévő atom- és hidrogénfegyver készletek teljes megsemmisíté­sét, valamint az atomanyagok­nak kizárólag békés célokra való felhasználását. 2. Nem növelik fegyveres erőik és fegyverzetük létszá­mát, illetőleg mennyiségét az 1955. január 1-i színvonal fölé, továbbá nem növelik katonai célú költségvetési előirányza­taikat az 1955. évi költségve­tési élőirányzatok fölé. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban a mellett foglal állást, hogy az említett hatá­rozatok betartása felett megfe­lelő nemzetközi ellenőrzést lé­tesítsenek. — A szovjet kormány elis­meri, hogy minden népnek lét fontosságú érdeke a leszerelés és az atomfegyver eltiltása problémájának megoldása. — Egyetlen államot sem szabad tavoltartajii attól, hogy részt- vegyen ennek az igen fontos és halaszthatatlan feladatnak megoldásában, akár tagja az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek, akár nem. Ezzel kapcsolatban emlékez­tetni kell arra, hogy a Szovjet­unió a többi között a négy ha­talom külügyminisztereinek 1954. januári berlini tanácsko­zásán javasolta egy világérte­kezlet összehívását a fegyver­zet egyenletes csökkentése kér­désében. Ilyen értekezlet ösz- szchívása megfelelne a nem­zetközi feszültség csökkentése érdekeinek, az egyetemes béke megszilárdítása érdekeinek. A szovjet kormány szükségesnek tartia, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezete még 1955-ben hívjon össze világértekezletet a fegyverzet egyetemes csök­kentése és az atomfegyver el­tiltása kérdésében. 1955. február 18. KÜLFÖLDI HÍREK PÁRIZS A Francia Szocialista Párt parlamenti csoportjában to­vább éleződnek a belső ellen­tétek. A csoport mindezideig nem tudta megválasztani el­nökét 1955-re. Eddigi vezető­je, Charles Lussy ugyanis nem volt hajlandó ismét magára vállalni ezt a feladatot. Feb­ruár 17-én Edouard Depreux-t választották meg a csoport el­nökévé, ő azonban kijelentet­te, hogy nem jelöltette magát és nem hajlandó elvállalni az elnöki tisztséget. MOSZKVA Az ENSZ leszerelési bizott­ságának albizottsága február 25-én Londonban megkezdi munkáját. A szovjet kormány Á. A. Gromikot, a Szovjetunió külügyminiszterének első he­lyettesét nevezte ki a Szovjet­unió képviselőjévé az említett albizottságba. A Szovjetunió képviselőjének helyettese az albizottságban J. A. Malik Szovjetunió londoni nagykö­vete. NEW YORK | Mint a United Press hírügy- l nökség washingtoni tudósítója j jelenti, az amerikai államok < szervezetének bizottsága, amely | a nemrégiben lezajlott costa- * ricai hadműveleteket vizsgálta,! nyilvánvaló bizonyítékait talál- | ta külföldi beavatkozásnak, i „A bizottság jelentése rámutat * arra, hogy külföldi segítséggel hajtották végre a „zendülő” < csapatok kiképzését, pénzzel, 1 fegyverekkel és hadianyaggal * való ellátását, valamint a ha- < táron való átdobását. Jóllehet: a bizottság beismerte a kül- < földi beavatkozás tényét, nem l merte nevén nevezni szerve-1 zőit. Ez a magyarázata, hogy ( Ecuádor képviselője a bízott-1 tágban már nem tudta elvi-1 selni a latinamerikai országok 1 közvéleményének e kigúnyolá- 1 sát és kijelentette, hogy a je- ( leütésnek tartalmaznia kellene t olyan adatokat, amelyekből < meg lehetne állapítani a kül- * földi beavatkozás kezdeménye- ( zőit. 1 BECS | Kfei'sky osztrák külügyi ál- < lamtitkár a magánalkalmazot-1 tak Szakszervezetében tartott ( előadásában beismerte, hogy * Molotövhák Ausztriára vonat- j kozó javaslatai haladást jelen- j tenek az osztrák kérdés meg- j oldásának útján. Ez különösen ' orra a szovjet követelésre vo- jj natkozik, hogy a négy nagyha- ] falómnak köteleznie kell ma- j gát: biztosítja annak a határo- j zatnak a betartását, amely! szerint Ausztria nem csatlako-1 eik egyetlen katonai tömbhöz í sem és területén nem engedi 1 meg idegen katonai támasz* j pontok létesítését. Kreisky i azonban elhallgatta Molotov- nak azt a javaslatát, hogy ha­ladéktalanul hívjanak össze Ausztria 'részvételével négyha­talmi konferenciát, amelyen nemcsak az Összes vitatott kérdést lehetne tisztázni, de általános megelégedésre meg lehetne oldani az osztrák kér­dést is. Hogy miért éppen ezt hallgatta el, az kitűnik abból ----------- «■ a válaszból, amit egy kérdésre adott: a hitlerista tábornokok ugyan nem rokonszenvesek ne­ki, de Nyugat-Németország fel­fegyverzését a Nyugat ..jogos” törekvéseinek a fényénél kell megvizsgálni. A német milita- rlzmus helyreállítása melle'tti kiállása megvilágítja Kreisky- nek és az osztrák hivatalos kö­röknek az állásfoglalását. Az angol afsóhiízban London (TASZSZ) Mint,, a hivatalos parlamenti jelentés­ből látható, február 17-én, az alsóiháziban számos parlamenti képviselő ragaszkodott ahhoz, a jogához, hogy vitassák meg az őket nyugtalanító nemzet­közi kérdéseket. A többi kö­zött Bevan követelte, hogy Vi­tassák meg azt a határozati javaslatot, amelyet ő és száz­hét munkáspárti terjesztett elő. Ez a határozati javaslat elítéli a kormányt, mivel el­utasította, hogy a párizsi egyez mények ratifikálása előtt tár­gyalásokat folytasson a Szov­jetunióval a német kérdés­ről. Az elnök visszautasította, hogy időt szenteljenek Bevan és más munkáspártiak határo­zati javaslatának megvitatásá­ra és semmilyen választ nem adott a távolikeleti helyzet megvitatására irányuló követe lésre. A választ azzal az ürügy gyei tagadta meg, hogy ezek a problémák nincsenek kap­csolatban egymással, bár Be­van hangsúlyozta, hogy az általa indítváhyozott határo­zati javaslat kimondja a tár­gyalások szükségességét a nemzetközi feszültség enyhíté­sére. A francia nemzetgyűlés nem iktatta be a PincM-kormányt Párizs (MTI): A francia nem zetgyűlés szombaton, a kora- hajnali órákban bizalmatlan­sági szavazattal megtagadta a Pineau-kormány beiktatását, ötszáznyolcvan szavazó közül háromszáztizenkettő képviselő Pineau beiktatása ellen, 268 pedig mellette szavazott. A Magyar Állami Népi Együttes február 21-én Brüsszelbe utazik Párizs (MTI): A Magyar Ál­lami Népi Együttes február 20-án befejezi sikeres francia­országi körútját és hétfőn to- vábbúfcazik Brüsszelbe. Nagy Imre elvtárs egészségi állapota Nagy Imre elvtárs. a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke e hó elején coronaria trombosisban meg­betegedett. Egészségi állapota azóta lényegesen javult és elő­reláthatóan április hó folya­mán újra munkaképes lesz. 1955. február 19. RUSZNYÄK ISTVÁN, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, FÖLDI MIHÁLY az Orvostudományok doktora. A szovjet harcosok életéből A képen: Igor Laskov és Iván Samov (jobbról) költők katona- költők műveit elemzik A svájci hatóságok nem akarják kiadni a Komán Népköztársaság berni követsége elleni banditatámadás tetteseit Bem (TASZSZ): A jobbol­dali lapok megnyilatkozásai­ból, valamint a hivatalos nyi­latkozatokból kitűnik, hogy a svájci hatóságok nem akarják teljesíteni a Román Népköz- társaság kormányának jogos követelését. A Román Nép- köztársaság kormánya, mint ismeretes, azt követelte, hogy Svájc adja ki a román fasisz­tákat, akik Bernben olyan ál­lam követségének immunitá­sát sértették meg, amellyel Svájc diplomáciai kapcsolato­kat tart fenn. A svájci igazságügyminászté rium és rendőrség február 18­án nyilvánosságra hozott hiva­talos nyilatkozata szerint a svájci területen letartóztatot­tak kiadás-, az tgazságügymi- nisztérium hatáskörébe tarto­zó rendőrkapitánj'ség joga. Bi­zonyos körülmények között — mutat rá a nyilatkozat — e kérdésben a szövetségi bíró­ság is hozhat döntést. A rendőrség vezetősége ezzel Kapcsolatban kijelentette: ..Mi­vel a támadás ténye a svájci büntetőjogi előírásokba ütkö­zik, — minthogy e cselekede­tet Svájcban követték el — e tett a svájci jogszolgáltatás hatáskörébe tartozik.“ az , aj kö-J A kőműves tudja, milyen n?- , héz munka egy ház felépíté­ssé. A kertész is tudja, meny- “ nyi verejtéket hullajt, amíg felnevel egy almafát. Az anya is tudja, milyen nehéz és fáj­dalmas megszülni és felnevel­ni egy gyereket. És nem azért dolgoznak az emberek, —akár oroszok, vagy amerikaiak, angolok, vagy kínaiak, fran­ciák, vagy magyarok, — hogy a lelketlen halálgyárosok egyet len ' "-éré romhalmazzá vál­tozz a házak, szélvész döntst az almafákat, s egyetlen fémdarab elég legyen ahhoz, hogy megállítsa egy ifjú szív dobogását, akiből ta­lán új Petőfi, új Tolsztoj, vagy Newton lett volna. Lehet-e pontosabban, egy­értelműbben kifejezni a kő­műves, a kertész, az anya hő óhaját és akaratát, mint azt az elmúlt héten a Szovjetunió vezetői tették Hearst, Kings- bury Smith és Conniff, ame­rikai újságírókkal folytatott be szélgetésükben? „Valamennyien ezen a föl- | dön élünk és nincs hová men- Jntínk... Lenin hagyatékátItö- J vetve a két rendszer tartós, bé \ kés egymás mellett élését kí- r vánjuk, vagyis úgy véleked­őt tünk és vélekedünk ma is, jj hogy a két rendszer együtt # élhet és nem kell harcolnia f egymás ellen — mondotta N. f Sz. Hruscsov. S ha más sza- j* vakkal, de ugyanezt fejtegét- f te az egész szovjet nép, az régész béketábor nevében Bul- rganyin, szovjet miniszterelnök rés Zsukov marsall is. N. A. \ Bulganyin rámutatott arra, \ hogy a háború alatt a Szov­jetuniónak jó kapcsolatai vol- i tak az Egyesült Államokkal, \ Angliával és Franciaországgal. Js hogy üdvös volna, ha e jó j kapcsolatok ismét halyreáll- j nának. Zsukov kifejtette: ..Úgy ^ vélem, nem az a feladatunk, 4 hogy mentséget találjunk a JShMZEThQZl SZEMLE miliők v;Í2i«i és akarata fegyverkezési hajszára, ha­nem az, hogy megkeressük a háború lehetetlenné tételének gyakorlati útjait.“ Mit állíthatnak ezzel szem­be az amerikai politikusok? Azt, hogy továbbra is atom­bombával hadonásznak, újabb támaszpontokat építenek a bé­ke, a demokrácia, a szocializ­mus Szovjetunió- és Kín.a-ve- zette tábora körül, vág? hogy továbbra is Kína megtámadá­sával, az . erőpolit'kával“ fe­nyegetőznek? Ezek bizeny nem lennének hathatós érvek. — Mint Hruscsov mondotta: „A fenyegetésekből és a megféleín lítési kísérletekből semmi sen jön ki, mert a Szovjetunió so- ha sem hátrált meg és ezután sefti hátrál meg fenyegetések elől.“ De választ adtak a Szovjet­unió vezetői arra a régen hasz nálatos „érvre“ is, amely sze­rint a Szovjetunió a felelős a háború és a béke egyik kulcs­kérdésének, a szovjet—ame­rikai kapcsolatoknak alakulá­sáért. és a szovjet állam csak az alkalmat várja, hogy meg­támadja Amerikát. „Ez a Szov jetunió megrágalmazásá“ — mondotta Hruscsov. ,JEz osto­ba fecsegés“ — jelentette ki Zsukov. Bulganyin, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nöke pedig azt mondotta, az amerikai újságíróknak hasz­nos lenne, ha helyesen és tár­gyilagosan tolmácsolnák, amit megtudtak, — „közöíhenék. . hogy a szovjet kormány öszin tén törekszik a nemzetközi fe­szültség enyhítésére, a népek közötti békére, hogy a szovjet kormány meg óhajtja javítani kapcsolatait az Egyesült Álla­mokkal.” Nem irigyeljük a washing­toni propaganda főnököket. Biztos sok nyugtalan percük, álmatlan éjszakáink van amiatt, hogyan gyengítsék e nyilatkozatok hatását, hogyan győzzék meg a kőművest, a kertészt, az anyát arról, hogy a békés egymás mellett élésnél, az országok közötti normális kapcsolatoknál jobb a z árolás és a fenyegetőzés hogy a hő­kénél jobb a háború. Ebbe a nehéz fába vágta fejszéjét John Foster Dul'es, az Egye­sült Államok kü'ügyminn tér-' — igazi amerikai vállalkozó szellem! — amikor február 16- áu beszédet mondott Newyork bau, a „külpol ikai táx-aság“- ban. Nem k:sebb feladatot vett magára, mint azt, hogy az Egyesült Államok tajvani há­borús kalandor terveit a • béke és szabadság programjának” tüntesse fel. ... de lám. hogy változnak aZ idők! Manapság ahhoz, hogy bebizonyítsák: a béké­nél jobb á háború mégis csak a békéről kell beszéln ök. ami­kor háborúra gondolnak ... Du!les elmefuttatásaiban te­hát nem kevés szót ejted az amerikai kormány „őszinte b \- kevágyáxól“, sőt még bizonyí­tékokkal sem maradt adós. — Meglepő fordulattal azt állí­totta, hogy az Egyesült Aüá- mok haderőinek provokatív fellépése a kínai partok menti Taesen-szlgetek kiürítése al­kalmával — „hozzájárulás a béke ügyéhez.“ Mit kell ez alatt érteni? Dul­le« szerint természetesen azt, hogy százharminc amerikai hadihajó és hétszáz amerikai A képen: Szovjet harcosok sí- kiránduláson tette: Ezek „átadása“, azaz. visszaszolgáltatása a Kínai Nép köztársaságnak — „nem szol­gálná a béke és a szabadság ügyét.“ Az Egyesült Államok pedig csakis ezt az ügyet haj­landók szolgálni, hiszen kor­mánya el van telve „őszintén békevággyal.“ Csakhogy a bé­ke és szabadság szolgálatáról az amerikai külügyminiszter­nek más elképzelései vannak, mint általában a józan gon­dolkozása embereknek. Wash­ingtonban ezt a szolgálatot úgy értelmezik, hogy például — mint ezt Dulles kijelentette, — ha a Kínai Népköztársaság tör­vényes joga alapján hozzálát ősi, és az Egyesült Államok vezetői által is aláírt újabb keletű nemzetközi szerződések ben neki ítélt területe, Tajvan felszabadításához, akkor az Egyesült Államok — úgy mond — „eleget tesz védelmi köte­lezettségeinek“. Magyarul: fegyveresen beavatkozik. Ez már majdnem nyílt beszéd, amelynek háborús hátsó gon­dolatát még az oly buzgón han goztatott békeszólamok sem rejthették el, nem más ez, mint veszélyes játék a tűzzel. „Ha az imperialisták tá­madó háborút kezdenének — jelentette ki Mao Ce-tung a kínai-szovjet barátsági, szö­vetségi és kölcsönös segély­nyújtási szerződés aláírásának ötödik évfordulóján, — mi, az egész világ népeivel együtt, bi­zonyara le fogjuk őket söpör­ni a földgolyóról!“ De van más lehetőség is, A békés egymás mellett élés, aa államok közötti normális kap­csolatok lehetősége. Ehűek va- lóraváltása a házát olyan ne­héz munkával építő kőműves, az almafát gondosan ápoló kertész, a gyermekét oly sok örömmel és fájdalommal neve­lő anya vágya és akarata — bárhol éljen is a földön .,. KÖVES TIBOIf lökhajtásos repülőgép je'enlj- tében békésen „átengedték“ jogos tulajdonát a Kínai Nép- köztársaságnak. Tették pedig ezt annak ellenére. — micsoda á'dozatkészség a béke érdeké­ben! — hogy a szigetek né­hány kilométerre fekszenek Kínától, s tízezernyire az Egye sült Államoktól, vagyis ha amerikai kézen vannak, ak­kor nyilvánvalóan nem fenye­getik Kína biztonságát, de ha megfordítva, jogos birtokosa, a Kínai Népköztársaság fenn­hatósága a'á tartoznak — az Egyesült Áflfc.mok knmoly fe­nyegetéssel, talán még Ame­rika elözönlésével is számol­nia kell. Ahhoz, hogy ezt a kifacsart logikát világosnak és érthető­nek ta'áljuk. — amer kai kül­ügyminiszternek. de iega'ábbts a Wall Street-i gondolatmenet ben. jártas embernek kellene lennünk. Mi azonban és az egyszerű emberek általában, jobban szeretjük, ha a ténye­ket a valóságnak megfelelően nem pedig a fejük tetejére állítva tárják fel. A valóság tényei pedig azt mond,fák, hogy az Egyesült Államok kormánya nagyobb tengeri haderőt vonultatott fel a Tacsen szigeteknél, mint a második világháború alatt a Japán elleni támadáskor és hogy csakis a kínai néphadse. reg fegyelmezettségén múlott, hogy a háborús konfliktus ki­robbantását célzó amerikai provokáció kudarcot vallóit. Dulles beszélt a kínai par­toktól nyolc-tíz, Tajvantól pe­dig kb. százötven kilométer­nyire lévő többi partmenti szi­getek kérdéséről is és kiféj­»

Next

/
Thumbnails
Contents