Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-20 / 43. szám

4 NAPLÓ 1955 FEBRUAR 20 A szovjet film ünnepi hetének műsorából „Az őserdő foglyai“ dfmű színes szovjet film a Magyar- Szovjet Barátsági Hónap ke­retében megrendezett szovjet film ünnepén kerül bemuta­tásra. Két gyermek izgalmas kalandjait meséli eL Kusza növényekkel befutott regényes bjelorussz tájra vezeti el a film a nézőt. Izgalmas kalan­dokon keresztül leplezi le két testvér, Mihasz és Oleszja az áruló Gluskát. Villany nincs, mégi§ megnyal! a mozi Páifan 100,000 for’nt értékű társadalmi munkával kultúrház épül Gerjenben A Hazafias Népfront-bizott- ság kezdeményezésére, a párt és a tanács segítségével vég­re megnyílt a mozi . Pá'sfán. Nagyon régi vágyuk teljesült ezzel a pálfaiaknak. A nyitás azonban nem ment könnyen, sok nehézséget kellett leküzde- nünk. Mindjárt a legnagyobb hiba, hogy községünkben nincs még villany. Ezen segített a Mozi­üzemi Vállalat, amikor vado- natúj agregátorral felszerelt mozigépet kaptunk. A mozi­gép kezelését 10 hetes tanfo­lyamon tanulta meg a község „ezermestere“, ifjú Zsargó Jó_ zsef. A megnyitáskor bebizo­nyította, hogy valóban ért is hozzá. A helyiség kérdése volt a másik nagy nehézség. Itt a helyi pártszervezet és az álta­lános iskola hozott áldozatot a moziért, ugyanis helyiségese, révei, egy kevés átépítéssel sikerült igen alkalmas mozi­helyiséget létrehozni. Az átépí­téshez kevés volt a pénz, de segített a pálfaiak áldozatkész sége. Az általános iskola igaz­gatója, Oláh Mihály, Romhá­ny i nevelő elvtárs az iskola VI., VII. és VIII. osztályos nö­vendékeivel, a DISZ részéről ifjú Szőke István, a Gyenei testvérek és még néhányan gyors kubikosmunkával mene­telesen emelkedővé tették a mozi padlóját. A községi tanács hidat csi­náltatott a mozifeljáróhoz. A helyi legeltetési bizottság pe­dig Simon Gyula és Mányoki Lajos kezdeményezésére fát adott az ülőhelyek elkészíté­séhez. A népművelés is szív­ügyének tekintette a mozi kér dését, székeket és függönyöket adott, ezenkívül lelkes irányí­tó és szervezőmunkával vette ki részét a mozi létesítéséből. Ekkora lelkes összefogás után meg kellett lenni az ered ménynek, hiszen az egész falu együtt dolgozott. Meghatottan vette át végülis a mozit a község dolgozói ne­vében Csike József tanácsel­nök Rugási Endrétől, a Mozi­üzemi Vállalat megyei igaz­gatójától. A községi kultúrott­hon színjátszó- és táncegyütte­se, valamint zenekarának rö­vid műsora előzte meg az el­ső film, a „Rákóczi hadnagya” vetítését. örömmel jelenthetjük, hogy a Hazafias Népfront kezdemé­nyezésének eredménye boldog megelégedéssel tölti el a köz­ség minden lakóját és ez az eredmény további összefogás­ra buzdít a község felemelése terén. Uj és nagy feladatok állanak előttünk: villany, meg­felelő kultúrház, jó utak és nem utolsó sorban a falu né­pének nevelése. Pável Tamás né levelező. Gerjenben, a Kossuth Lajos utcában egy erősen hepe-hu- pás, lejtős, üres telek áll, de nem magában és nem elha­gyottan. Pár nap óta nagyon megelevenedett itt az élet: társadalmi munkával kultúr- házat építenek ide a gerjeniek. 10—12 ember szorgoskodik a kiemelkedő részeken s két kocsira rakják a földet, amit a gödrökbe hordanak. Több, mint 50 köbméter földet kell megmozgatni ahhoz, hogy egyenlővé tegyék a felszínt és megkezdhessék a kultúrház építését. A gerjenigk azonban nem riadnak vissza a nehéz munkától, örömmel dolgoznak azért,, hogy rvégre kultúrház legyen a községben, — Amikor tanácselnök he­lyettesnek választottak, többen azzal köszöntöttek, hogy most mutassam meg mit tudok, — magyarázza Tibai József. — Én meg is mutatom, hogy rö­videsen lesz kultúnháza a fa­lunak. Azt fájlalták legjobban a gazdák, hogy nincs egy hely, ahol legalább nagy ünnepeken szórakozhatnának. Középtermetű, erős, vállas ember Tibai elvtárs, aki nem csak szervezi a társadalmi munkát, hanem saját maga jár elől. a fizikai munkában Is. Egészségtől piros arca gyön­gyözik az izzadtságtól, amikor nagy igyekezettel rakja a föl­det, hogy minél előbb meg­kezdhessék az építkezést. A tanácstagok, — az elnök- helyettes példamutatása nyo­mán — egyre többen jelent­keznek társadalmi munkára. H. Vajda József kőműves, Sz. Vajda Benő asztalos és mások társadalmi munkával végzik el a legfontosabb szakmunkákat. A dolgozó parasztok pedig vál­lalták, hogy fogattal és gya­logosan annyit segítenek, amennyi a kultúrház felépíté­séhez szükséges. A szakemberek véleménye szerint Gerjenben, — a tanács tagokkal az élen, — több, mint 100,000 forint értékű társadal­mi munkát végeznek a 'kultúr, ház építésén. Úgy tervezik, hogy a 300 főt befogadó nagy­terem mellé olvasószebát, tár­salgót, könyvtárt, öltözőt és pénztárfülkét is építenek. A gerjeniek nagy lelkesedés- sel kezdtek hozzá a kultúrház felépítéséhez. A kezdeti ered­mények azt bizonyítják, hogy Gerjenben hamarosan megva­lósul a lakosság évszázados álma: a füstös kicsi kocsma helyett korszerű, tágas kul­túrteremben szórakozhat a falu apraja és nagyja egya­ránt. Ary Róza, Minden szerdán drlután ingyenes ;ooi tanácsadás szerkesztőségünkben Lapunk szerkesztőségében február 16-án tartottuk az el­ső jogi tanácsadást, melyet minden héten szerdán megis­mételünk. A tanácsadáson Dobra And­rás megyei ügyész és dr. Vida Lajos megyei bíró adott vá­laszt 8 panaszosnak, de felvi­lágosításit adtak a szerkesztő­séghez érkezett panaszos leve­lekre is. Felhívtuk olvasóink figyel­mét a legközelebbi tanácsadá­sunkra, melyet február 23-án, szerdán délután 3 órakor tar­tunk a Tolnai Napló szerkesz­tőségében (Széchenyi u. 18.) A tanácsadó ingyenes. Kérjük olvasóinkat, hogy panaszaik­kal, jogvitás ügyeikkel keres­sék fel szerkesztőségünket, a nevezett napon, de írásban be­küldött kérdéseikre is választ adunk. Megjelent a Pártépítés februári száma A Pártépítés februári száma a következő fontosabb cikke­ket tartalmazza: Dunajszki András—Veméczy János: Színvonalasabb párt­munka — több, olcsóbb ipari tennék. — Vita pártmunkánk módszereiről. — Kéri János: Népfront-mozgalmunk további fejlődéséért. 1— Havasi Fe­renc: A nemzetközi kérdések agitációnkban. — Nagy Jó­zsef: A falusi pártmunka erő­sítése. — Gyenis István—Lő- rincz Miklós: Pártmunka a gépállomáson. — Nagy László: Emeljük magasabbra az egytemi pártmunka színvona­lát. Tisztasági hónapot tartanai Györkönyben A legutóbbi tanácsülésen 30 dolgozó paraszt tanácstag pá­rosversenyre lépett egymással a ‘beadási kötelezettségek ,tel- (esítése és a tavaszi munkála­tod időben való elvégzéséért. A gyűlésen dr. Kovács Lász­ló körorvos javasolta egy böl­csőde létesítését. Javaslatát el. fogadta a tanács. Áprilisban tisztasági hónapot tartanak. Ennek sikere érdekében azt ja vasolta dir4 Kovács elvtárs, hogy a rovarok vegyszerekkel való irtása mellett hozzul rendbe a közkutakat és a rossz állapotban lévő utcákat A tanácstagok a község dol­gozói nevében vállalták, hogy a tanácsház előtti különösen rossz utat mintegy 300 méter hosszúságiban társadalmi mun­kával megjavítják. A kutakat is társadalmi munkával fog­juk helyrehozni. Szűcs Márton tanácstag, Györköny, Levelezőnk írja: Kajdacson megélénkült a kulturális munka Kajdacson hónapokon át meglehetősen elhanyagolták a kultur dis munkát. A népmű­velési ügyvezető hivatalos mun kaja mellett nem tudott meg­birkózni a népművelési felada tokkal is. A közelmúltban új népmű­velési ügyvezetőt, illetve kul- túnház igazgatót kapott a köz­ség. Len.key Imrémét szeretik a fiatalok, becsüli a tanács és a tömegszervezetek. Móg meg sem kapta a megbízást, már külön szorgalomból és a fiatalság iránti szeretedből ta­nította őket új népi táncra, és egyfelvonásos színdarabok­ra. Előadást is tartottak a ta­nult műsorszámokból és a ren dezvény bevételét az MNDSZ- nek adták. Ez a vékony kis asszonyka két apró gyerek édesanyja, de ha nem alusz­nak el koráin a kicsik, magá­val viszi őket a próbára is. Lelkesedése nem ismer határt. Példa rá, hogy kölcsönkapott egy színdarabot, de mivel más nap vissza kellett adnia tulaj, donosánaík, éjijei írta le a sze­repeket. Együtt látogattunk el vele egy este a kultúrháaba. A fia­talok március 15-re készülnek, körmagyar táncuk már szépen kidolgozott Próbálták az egy« felvonásosokat is, egyelőre ősz szeolvasás formájában. A nagyteremben a helyi tűzoltó egyesület próbálta a február 20-án előadásra kerülő „Bu- jócska" című színművet. A kézimunka szakkör nem a kultúrotthomban, hanem Fe­jős Ádámné szakkörvezeiő 'a- kásán dolgozik A szakkör tag jai, asszonyok, lányok vegye­sen neccelni tanulnak A szor­gos kezek munkája nyomán szefo'bnél-szebb virágminták, fügönyközépre való díszítések alakulnak ki. Már 10 óra felé járt az idő, de a kézimunká­zok a barna rámák fölé ha­jolva még sietve öltögették a szálakat. Megindult tehát Kajdacson is a kulturális élet, bár még igen sok a helyrehozni, javí­tani való. Lassan új dalok kel­nek szárnyra a fiatalok között, új népi táncok születnek. A legszívósabb munka pedig azért folyik, hogy az időseb­bek is megszeressék a kultúr- otthont, éljenek az általa nyúj­tott szórakozási, művelődési lehetőségekkel. Kántor Antalné levelező. \z aszódi diák“ — Zombán délelőtt néhai (Babits Éppen egy hónapja múlt, hogy dél­után 3 órakor meghalt özv. Babits Mi- hályné szül. Tanner Ilona, írói néven Török Sophie Budapesten. Betegágyá­ból még utoljára, révedező tekintete rá­kapcsolódott az alig egy hónappal ez­előtt bekeretezett szeretett Mihá}ya arc­képére és örökre lehunyta széniét. A híradás nem szolt arról, hogy milyen betegség is okozta halálát, ö „tüdőgyul­ladásban” szeretett volna meghalni, mint mondotta annak a kis szekszárdi küldöttségnek, aki közvetlen karácsony előtt bekopogtatott özvegyi otthonába, hogy elvigye a párt gondoskodását, a megyei tanács ajándékát 10 liter vö­rösbort az ünnepekre. Az írónő tréfált, nevetett, jókedvű volt. A Jagelló úti kis lakásba besugár­zott a napfény és a küldöttség úgy ta­lálta, hogy Török Sophie betegsége el­múlik, mint egy kiadós influenza. Beszélgettünk a december 17-én le­folyt Babits ünnepségről, az emléktábla leleplezéséről, amelyre igen szeretett volna lejönni és le is jött volna, ha nincs eltörve a lába. Ö még most annyi év után is Mi- hályra emlékszik a legszívesebben. Idéz a Siraíóból: „S nekem csak annyi dolgom iíí> hogy halálod képtelen ténye ellen lá- zadozzamJ‘ Babits Mihályra való emlékezésein keresztül gondolkodik és beszél. „Mihály szerette Szekszárdott”. — „Mihály minden évben hozatott fel egy kis borocskát az ünnepekre és lám most, hogy kitalálták!” Felélénkült, fényképalbumokat kért az ágyához és mesélni kezdett. Ez Jó zsef Attila Mihállyal, itt meg Ady End­rével. Ha meghalok a szekszárdi mú­zeumra hagyom. — Ugyan hova gondol? — Tudom én azt, amit tudok. Búcsúzni kezdünk, de valósággal kér­lel bennünket: Maradjanak még, ne akarjanak olyan udvariasak lenni. Higyjék el, jól esik Szekszárdra emlé­kezni és beszélni róla, hiszen a cipő­jükön levő port, valamikor Mihály is taposta. összenézünk, maradunk. — Nézzék itt a Sirató. Egy példányt a múzeumnak ajándékozok. Tintaceru­zát kér és nehézkesen induló betűkkel írni kezd: „Emlékül a szekszárdi múze­umnak Babits Mihályné, Török Sophie — Szeretném, ha Mihály íróasztala, könyvei és ez a paraván, meg más egyéb, amit kiválasztanak, a szekszárdi múzeumba kerülne. — Ezt a paravánt itt az ágyam mel­lett még fiatal tanár korában kapta Min hály, — majd hozzáteszi — sajnos meg­eszik a molyok. Részletes utasításokat ad a kijavítását illetően. Aztán más témára tér át, barátokra, ismerősökre, hogy végül is újra Szek- szárdon kössön ki. Hirtelen a Babits- ház jut eszébe és a Séd. örül, hogy az utóbbit szabályozták és az előbbit ta­tarozták. — 1946-ban, amikor ott jártam a nép­művelés igyekezett tataroztatni a há­zat, mert nagyon elhanyagolt volt. — Azóta rá sem ismerne, úgy meg­szépült. — A kerítés is? — Az is. — Az ám! Meg sem kóstoltuk a szek­szárdi bort — mondja. — Tudják mit, kóstoljuk meg. Szabadkozunk. — No, ha maguk délelőtt nem isz­nak, nekem már úgy is mindegy, én bizony kortyolok egyet. Búcsúzunk, Török Sophie az ágyból integet mosolyogva. — Viszontlátásra Szekszárdon. — Majd a temetésem után, fényké­pemen a múzeumban — mondja bú­csúzóul. TÓTH NÁNDOR, A zombai kultúrotthon és a DISZ együttes színjátszó cso­portja vállalkozott rá, hogy előadja Fiisi József nagysikerű színjátékát, amely Patőfi Sándor diákéletének három napját mutatja be drámai erővel. A fiatalokból álló műkedvelőgárda szembeszállt azzal a téves felfogással, amely szerint falvai,nk népét csak a könnyű és felszínes szórakozást nyújtó vígjátékok és operettek ér­deklik, és több, mint egy hónapon át szorgalmasan készült „Az aszódi diák” előadására. Már a próbákon meglátszott, hotgy a szereplő ifjúság magáénak érzi a Petőfiről szóló drámát s ki-ki igyekezett beleélni magát a nekivaló szerepbe. Az előadás sikere bebizonyította, hogy a zombai ifjúság jól választott. A kultúrház nagyterme szűknek bizonyult a nagyszámú érdeklődő befogadására. S a közönség nem csaló­dott sem a darabban, sem a szereplőkben. A nézők megillető- déssel, helyenként szinte áhítattal figyelték a dráma pergő jeleneteit, mohón itták magukba az ifjú Petrovics Sándor izzó szavait, akinek ifjúi heve, az igazságért lángoló és a zsarnok­ság ellen lázadó szelleme elönti mind a három felvonást. A falu népe maga előtt látta a nagy költő ifjú alakját, aki ellem, állhatatlan hatással van környezetére, akit szeretet és rajon­gás vesz körül, s aki szinte egyedül harcol a maradi pedagógiai rendszer, s a feudális társadalom igazságtalanságai ellen. A szé­pen zengő párbeszédekben a gyermek költő megcsillogtatta költészetének első zsengéit és megmutatta lelki arcának azokat a vonásait, amelyekből egy nemzet előtt álló hősi példakép jelleme alakult ki. De felemelő hatást gyakorol a Petrovics- házaspár megjelenése is a színen. „A jó öreg kocsmáros"-ból csak hiányosan ismert, lobbanékony, hirtelen-haragú apa sze­münk láttára engedi le ütésre emelt karját és öleli magához az igazságért halni-kész fiát. S az a forró anyai szeretet, ame­lyet csak halványan ismerünk meg Petőfi családi verseiből, a maga élő valóságában tárul elénk „a legszeretőbb édes­anya” alakjában. A dráma előadásának színpadi, technikai nehézséget! köny­nyűszerrel győzte le a szereplők lelkesedése, akik egytől-egyig dicséretreméltóan oldották meg feladatukat, s akik közül nem egy kapott többször is nyíltszíni tapsot. „Az aszódi diák“ zombai előadása fényesen igazolja, hogy az egyszerű falusi emberek igényiig a komoly irodalmi értékű színműveket, s elsősorban a DISZ-ifjúsáigon múlik, hogy ezt az igényt színvonalasan kielégítse. A zombai előadást kétszer is meg kellett ismételni. A nagy élményt nyújtó előadást Csamóy Zsuzsanna ta­nítónő és Boros Béla általános iskolai igazgató rendezte,, , » ♦

Next

/
Thumbnails
Contents