Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-13 / 37. szám
1955 FEBRUAR 1* PARI Éts PÁR! ÉP 11 ÉS ________» T aggyűlések tapasztalatai a dombóvári járásban Járásunk kommunistái, lakisi alapszervezeteink egyre jobban felismerték szerepüket az új szakasz célkitűzéseinek megvalósításában. Taggyűléseken vitatják meg és döntik el a pártszervezet életének, a párt politikai és gazdasági munkájának minden fontos kérdését. Alapos vitákban alakítják ki a közös véleményt a pártkolilektíva, akarat és cselekvés egységét Falusi és üzemi pártszervezeteink egysége és összefor- rottsága, a kommunisták növekvő aktivitása és felelőssége mutatkozott meg a pártkongresszus, az októberi határozat helyeslésében és azok eddigi végrehajtásában is. A pirogok és tag:e!ö!tek nagy aktivitását igazolják többek között a legutóbbi taggyűlések, amelyeken a párt tömegpolitikai munkáját a tömeg szervezetekkel való foglalkozást tárgyalták meg pártszervezeteink. A januári taggyűléseket a várongi, a szakcsi „Uj Élet“ tsz és a dalmandi alapszerv kivételével mindenütt megtartották, melyeken a tagság 90 százaléka jelent meg. Jelentős esemény pártszervezeteinknél, hogy a megjelenés és a szépszámú hozzászólások mellett magasszínvonalú ideológiai viták folynak le a taggyűléseken. Párttagjaink a kongresszus határozatainak a szervezeti szabályzatban támasztott követelményeknek megfelelően személyre való te. kintet nélkül feltárták a párt szervezési, ideológiai munkájában, a végrehajtás ellenőrzésében mutatkozó hiányosságokat és hibákat. Alsóleperden például a tagság b'rálta a pár,vezetőséget, hogy nem ellenőrzi a szak- szervezet munkáját, hogy nincsenek ifjúsági brigádok, hogy a termelési munkában nem kielégítő a párt ellenőrzése. Szakoson, Döbröközön, Kur- don, de a többi pártszervezeteknél is bőven foglalkoztak a nemzetközi helyzet, a békeharc kérdéseivel, a pártoktatás eredményeivel, hibáival. Nagyobb önállóságot adtunk pártszervezeteinknek abban, hogy maguk állapítsák meg a vezetőségi és taggyűlések idejét, s annak egyes napirendi pontjait. Ennek eredményeként növekedett pártszervezeteink öntevékenysége, aktivitása. Ügyelünk azonban arra, hogy ne szűk prakticista szemszögből vizsgálják s fontos Kér déseket. í! na: i tsz pártszerveze’ében bátran bírálták a járási és megyei párt-végrehajtóbizottságát, személy szerint valamennyi elvtársat, hogy ellenőrzésük során még mindig csak a vezetőség egyes tagjaihoz jutnak el, azokat látják el szempontokkal, keveset foglalkoznak a pártszervezet egyes tagjaival. A januári taggyűléseken minden községben foglalkoztak pártszervezeteink a békemozgalom kérdéseivel. Valamennyi községben, üzemben a párttagok példamutatásával folytak az aláírási mozgalmak. Bekapcsolódtak ebbe a munkába a tömegszervezetek is, a I>ISZ, az MNDSZ és az új tanácstagok, akik saját maguk íratták alá a békeívet választóikkal. Egyre jobban felismerik a falusi pártszervezeteink a Hazafias Népfront szerepét, és maguk a párttagok is segítik a népfront politikát végrehajtani községükben. A liocso’ai konwünis’ák maguk is segítséget nyújtanak a falusi gazdakör megalakításában, a helyiségkérdés megoldásában, azonban mögöóuK marad ebben a munkában a vezetőség, személy szerint a párttitkár munkája . Az újdombóvári do'gozó parasztok személyesen kérték fel a járási párt-végrehajtóbizottságát, hogy ünnepi előadóval nyissa meg részükre a Népfront által létrehozott gazdakört A párttagság aktivitásának növekedése mutatkozik meg a szakcsi, lápafői, naki párt- szervezetekben, ahol határozatban szögezték le, hogy rendszeresen megtartják hetenként a vezetőségi üléseket, népnevelő gyűléseket és havonta a taggyűléseket A párt tagjai vállalták, hogy havonta rendszeresen tartanak kisgyűlése- ket a nemzetközi helyzetről és állandó békeagitációt folytatnak a lakosság között CsIM'on a taggyűlés jelölte ki és hagyta jóvá, hogy kit adjon át a pártszervezet a tömegszervezeteknek, a DISZ-nek, az MNDSZ-nek, az MSZT-nek rendszeres pártmunka elvégzésére. A januári taggyűléseken, mint valami tükörben, látszott meg az alapszervezetek sokrétű élete, ideológiai és szervezési munkája. A taggyűlések lefolyásában minden kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy milyen magas fokon áll járásunk kommunistáinak aktivitása a politikai, társadalmi és termelő munkában. Tolnai bajos Dombóvár J. B. A 7 IFJÚSÁG NEVELÉSÉRŐL ííi a felelős a DISZ tagok neveléséért ? VASÁRNAPI JEGYZETEK A tízéves MNDSZ Tíz évvel ezelőtt az ország egy részében még dúltak a harcok, a másik, nagyobb fele a szörnyű pusztulás után szinte teljesen romákban hevert. Ebben a szinte valószerűtlen pusztulásban szólaltak meg a magyar nők s láttak munkához, hogy a romok között új, boldog életet (teremtsenek. Nekik kellett legjobban tudnick, mit jelentett az igazságtalan és oktalan háború, az ő férjüket, gyerekeiket hurcolták a csataterekre s nem egyszer a gyilkos haláltáborokba. A kifosztott, elszegényedett ország alig jutott az első szabad levegőhöz, megszólaltok az asszonyok is, mintha Vörösmarty versére akartak volna választ adni: A kisdedeknek néma szája kér, Hogy adj nekik hazát. Ne vond meg azt, Áldás vagy átok vár e válaszért: Határozz és kimondtad sorsodat. A válasz a béke volt, a szorgalmas munka, az építés s ezzel mondták (ki sorsukat s a holnapot. Mert ott voltak mindenütt, az első perctől kezdve, a földosztásnál, a házak, hidak újjáépítésénél, de ott voltak az új ország felépítésénél is .A nők egyenjógosítása minden ajtót kitárt: nők is dolgoztak Sztálinvárosban és Kazincbarcikán, de a traktoron is megálltak a helyrüket, épp úgy, mint az államvezetésben, egyetemi katedrákon, községi tanácsok, vagy nagy vállalatok élén. Mit adhatott nékik a múlt? A „Jobb családok" lányai elvégezték a négy polgárit, esetleg érettségiztek is s ezzel voltaképp nem is jutottak tovább. Ä legtöbb állás, munkahely zárva volt előttük s az egyetlen lehetőség a „jó parti" volt, ezen kívül semmi nem adhatott tekintélyt egy nőnek. S akinek ilyen nem jutott, mit várhatott egy olyan rendszertől, mely lenézte, nem egyszer ki is közösítette a nőket? S azok a nők, akik tíz esztendővel ezelőtt ott álltak az MNDSZ bölcsőjénél, jól tudták, nemcsak az a dolguk, hogy segítsenek egy elesett, földre tepert ország taipraáilításában. Tudták, hogy akkor is munka vár rájuk, ha a romokat eltakarítottuk, a felrobbantott hidakat, lebombázott házakat felépítettük. így teltek meg az egyetemi padsorok fiatal lányokkal, ágy jelentkezett egyra több nő olyan munkára, ahol a férfiakkal teljesen egyforma jogokat élvezhettek. S így történt, hogy még ma is egyre többen jelentkeznek a dolgozók iskoláiba, mert tudják, hogy pótolniok kell mindazt, aminek elmulasztásáért nem ők a felelősele Fiatalabbak és idősebbek egyaránt vállalták ezt s mind több az olyan nő, aki így megkésve szerezte meg az érettségit, az egyetemi végzettséget. A tízéves MNDSZ ezt Is sikernek könyvelheti eL De a legnagyobb eredmény talán az elmúlt évtizedében, hogy együtt haladhat az egész országgal, egyenlő jogokkal és egyenlő esélyekkel. Vörösmarty verse tíz esztendővel ezelőtt lett Igazán Időszerű. A magyar nők megértették és feleltek. S ezzel kimondták sorsukat is, mely a biztos, szép jövőbe vezet. SOKAT OLVASTAM és halottam arról, hogy a fiatalok neveléséért valamennyien, — akik azt valljuk, hogy a szocializmus építéséért dolgozunk — felelősek vagyunk. Nos akkor döntsük el közösen, hogy a kocsolai fiatalok neveléséért elsősorban is kit terhel a felelősség... A kocsolai tanácselnök ízlésesen berendezett irodájában hárman beszélgetünk. Közben betoppan Csató János pedagógus, egyben a községi kultúrház igazgatója. Az idősebbkorú pedagógus feliháborodva hozta tudomására a tanácselnöknek, hogy farsang végén a fiatalok bált akarnak rendezni. — Varga elvtárs, most már csinálni kell valamit ezzel a DISZ-szeM — mondta a pedagógus. EGÉSZ ŐSZINTÉN MEGMONDOM, meglepett, hogy a pedagógus szerint nem tarthatnak a fiatalok bált. Miért? — tettem fel magamban — bűn az, hogy a fiatalok szeretnek mulatni? (!) Később kiderült, hogy nem az a bűn, hogy a fiatalok mulatni akarnak, hanem az a baj, hogy ők is a kultúrházban akarnak multságot rendezni és a termet a kultúrház igazgatója már odaígérte a tűzoltóknak. Persze arról nincs szó, hogy a fiatalok ide nem mehetnek el táncolni. Arról van itt szó, hogy csinál;,on valamit a tanács, a DISZ fiatalokkal, mert ezt az állapotot nem lehet tovább tűrni. A pedagógus szerint nem tudnak a fiatalok elég Hiedelmet, nem tisztelik, sőt kinevetik, kigúnyolják az idősebbeket. Betördelik a kultúrház ablakait, törik, zúzzák a ping-pong asztalt, a sakkfelszerelést, elrontják a zenegépet. Mindezért nem szólhat senki semmit, mert ha szól, rosszul jár, a fiatalok hamar odamondják neki: „fogja be a száját, semmi köze hozzá, hogy mit csinálunk, ha összetörjük, a miénket törjük össze.” A pedagógus szavait Badics András, az egyik DISZ tag is hallgatta. Mikor megsokallta a DISZ gyalázását, „kitört” belőle: — Tanító .úr ne tessék úgy mondani, hogy a DISZ tagok, mert én ezt szégyenlem. Azt tessék mondani, hogy a Jóska volt, vagy a Ferkó. Még maga is a DISZ-t gyaiázza? Hiszen kisül az ember szeme ha az utcán végig megy, mert lépten-nyomon azt hallja: „a DISZ a falu alja“. Csató Jánosnak igaza van abban, Ko- csolán vannak olyan DISZ tagok, akik megteszik, amit elmondott. De viszont Badics András DISZ tagnak is igaza van, nem lehet a DISZ tagokat egy kalap alá venni. Tehát ha van, — mert van — neveletlen DISZ tag Kocsolán, elsősorban ki ezért a felelős? Ez itt a kérdés... VÉLEMÉNYÜNK SZERINT elsősorban a pártszervezet, — amelynek jó- néhány pedagógus is tagja — másodsorban a pedagógusok, a községi tanács és a szülők. A felsoroltak ahelyett, hogy éreznék a felelősséget, valamit is tennének a DISZ tagok neveléséért, maguk is gyalázzák a DISZ-t. Egy durva példa a sok közül. A tanácselnök, Varga Gyula elvtárs, fiatal ember, ö is felháborodott azon, hogy mint tanácselnököt nem hívták meg a DISZ gyűlésre, pedig szerinte ilyen alkalomkor is lehetne nevelni a DISZ tagokat. — Miért nem iratkozik be a DISZ-be Varga elvtárs, hiszen maga fiatalember, — kérdeztem. — És DISZ tag vagyok, sőt annakidején EPOSZ titkár voltam itt Kocsolán. No lám, kiderül, hogy a tanácselnök DISZ tag és fütyül elmenni a DISZ gyűlésre, valamilyen küldöttséget vár, amely ünnepélyesen meghívja. Ez aztán hiba. varga elvtárs, mint tanácselnök, mint tapasztalt ifjúsági vezető, sokat segíthetne a fiatalok nevelésében. PERSZE A DISZ-EN BELÜL sincs minden rendben. Maguk a DISZ tagok sem éreznek felelősséget egymásért, mert ha éreznének, nem tűrnék, hogy a Jóska, vagy a Ferkó miatt, az egész DISZ-t gyalázzák. Pedig a DISZ tagoknak is tudniok kellene, hogy egymásért is felelőssek. Persze tudnia kell a pedagógusnak, a tanácselnöknek, a párttitkárnak, a szülőnek is, hogy amikor a fiatalok neveletlenségét vetik fel, önmaguk felé is bírálatot gyakorolnak. Csak az a baj, hogy sok szülő, sok pedagógus, sok tanácselnök, sok párttitkár elfelejti hozzámondani, hogy mindezért én is felelős vagyok. Molnár Lászlóné. Egy pártszervezet két hónapja A Bonyhádi Építőipari Ktsz- nél két hónapja alakult meg az üzemi pártszervezet. Két hónap nem sok idő, de mióta a Ktsz-nek önálló üzemi párt- szervezete van, erősen javult a munka, ami elsősorban a január havi terv teljesítésében mutatkozott meg. Ha összehasonlítjuk a múlt esztendő ugyanezen időszakát, megállapíthatjuk, hogy a tavalyi 101 százalékos tervteljesítés helyett az idei feszített tervünket 126 százalékra teljesítettük. Kétségkívül a Ktsz-nek azelőtt is voltak jól dolgozói, de a pártszervezet megalakulása óta, a kommunista példamutatás még céltudatosabbá vált. Az üzemi kommunistáink szervezetbe való tömörülése, eredményeképpen létrejött egy olyan lendítő erő, ame,/ eber szemmel figyel arra, hogy a Ktsz dolgozói minden lehetőséget kihasználva, bekapcsolódjanak a párt- és kormányhatározatok megvalósításába. Mily serkentő a tagokra az, ha azt látják, hogy Bíró Imre elvtárs tervét 164 százalékra teljesíti. Mennyire fokozza ez az összes dolgozók munkakedvét és a végső eredmény: a termeié-* kenység növekedése. Feladatunkul tűztük ki, hogy nópnevelőmunkával és példa- mutatással meggyőzünk mindenkit, milyen fontos az önköltség csökkentése, a termelékenység fokozása, a munkafegyelem megszilárdítása. Emel lett a pártópítést sem hanyagoltuk el, és már az első taggyűlésen tagjelöltnek vettük fel Gu- gán Lajost, aki szakmai és társadalmi munkájával — 155 százalék a teljesítménye —■ bebizonyította, érdemes arra, hogy a párttagok soraiba felvegyük. A DISZ DiCS#8ÉG-KéH YWÉBéL Buzánszki Mária a Tornai Selyemgyár DISZ-szervezetének titkára. Sikeresen mozgósítja a fiatalokat a termelésre és jó eredményt ér el politikai nevelés terén is. Kiss János az Ozora-döbrente- pusztai tsz DISZ-alapszervezet titkára, példát mutatva a termelésben, eredményesen vonja be a fiatalokat a termelőmunkába, András Gizella a Tolnai Selyemgyár minőségi fonónője. Példamutató termelési eredményén kívül nevelő és segítőmunkájával is segíti a többi fiatalokat. Somogy vári Ottó a sióagárdi DISZ-aiapszervezet titkára, fiatal igazgató-tanító a felnőtt ifjúság nevelésében is példát mutat. Mint jó DISZ-titkár „Munkaérdemérem” kitüntetést kapott. Horváth Etel a Tolnai Textilgyár szövőnője. 128 százalékos teljesítményével és kiváló minőségű munkájával nagy tiszteletet és megbecsülést élvez a dolgozók körében. Meg kell emlékezni a Járási Pártbizottság, Radó elvtárson keresztül nyújtott konkrét segítségről, amely már az eddigiek során is tapasztalható. Figyelemmel kísérik munkámat, beszámoltatnak eredményeinkről Ez a támogatás arra serkent bennünket, hogy a jövőben még jobban dolgozzunk. Pártszervezetünket még jobban megszilárdítjuk, párton- kívüli társainkkal kapcsolatainkat még szorosabbra fűzzük, hogy elérjük célunkat: egyre nagyobb eredményekkel bekapcsolódni a szocializmus építésébe. Bár csak heten vagyunk és hét ember nem sok, de hét egységbe tömörült kommunista akarata igen nagy erőt képviselhet, segíthet, lelkesíthet, s mi ezt akarjuk továbbra is. Lőwy Ernő Bonyhád,
