Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-12 / 36. szám

2

NAPLÓ

1855 FEBRUAR lí

(Folytatás az 1. oldalról)

és gondolkodók műveiben nincs semmi olyasmi, mint Leninnek és Marxnak az a tanítása, hogy a két rendszer ösz- szeegyeztethetetlen,, hogy az egyiknek közülük el kell pusztulnia. Ez egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek aggasztják az amerikaiakat, mivel ők úgy vélekednek, hogy a Szovjetunió hosszúlejáratú terveiben ez a tanítás tükröződik.

N. Sz. Hruscsov megjegyzi, hogy az erő pozíciója és a gyen geség pozíciója természetesen különböző dolgok. A szovjet emberek elismerik, hogy minden országnak jogában áll és kell is gondolnia saját biztonságára és olyan fegyveres erők létrehozására, amelyek biztosítják biztonságát. De, amiről Kingsbury Smith beszélt, az az erők egyensúlya: Churchill viszont, majd Dulles is az „erő politika” jelszavával állt elő. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyik fél rá akarja kényszeríteni saját akaratát másokra. erősebb akar lenni másoknál. Ez a politika komoly veszélyeket rejt magában. Ha az egyik fél növeli erejét, a másik fél kénytelen ugyanezt tenni, ami csak azt eredményezi, hogy a légkör izzóbbá válik. Ö, ■ Hruscsov úgy véli, hogy az „eriípolitika’* hibás politika; mert egy újabb háború kirobbantásának veszélyét rejti magában.

Ami pedig azokat a meg jegy zéseket illeti, hogv a háború után az Egyesült Államok de- mobilizált, a Szovjetunió pedig nem tette meg azt, ő, Hruscsov szeretne rámutatni először is arra, hogy míg Amerika vesztesége az elmúlt háborúban néhány tízezer ember volt, addig a Szovjetunió veszteségei emberéletben milliókat tettek ki. Miről tanúskodik ez? Ez arról tanuskod'k. hegy a háború alatt az eg'sz Szovjetuniót, az egész országot mozgósították. A háború befejezése utón a szovjet fegyveres erőket demobilizálták. Csupán annyit hagytok meg, amennyit az ország biztonsága szükségessé tesz.

Ha reális tényekből indulunk ki, ezek nem igazolják azokat a kijelentéseket, amelyeket Hearst tett és amelyeket nem ritkán tesznek más nyugati személyiségek is, nevezetesen. hogy a Szovjetunió nagyobb fegyveres erőket tartott meg, mint a Nyugat és hegy ezek a fegyveres irők fenyegetést jelentenek.

A Szovjetunió nem akart azok kárára eljárni, akik szövetségesei voltak a hitlerizmus ellen vívott harcban. Ismeretes, hogy öt évvel ezelőtt az Egyesült Államok kevésbé volt mozgósítva, mint most. Ha a Szovjetunió meg akarta volna támadni a Nyugatot, akkor azok nézetei szerint, akik úgy tartják, hogy a saját szcmpontbóH legelőnyösebb pillanatban keli támadni, a Szovjetuniónak akkor kellett volna ezt megtennie. A Szovjetunió azonban nem tette ezt. Miért? Azért, mert a Szovjetunió békés ország, azért, mert a szovjet emberek ellenzik a háborút, bár meg fogják védeni országukat, ha megtámadják és nem kétséges, hogy min dent el fognak követni a támadók szétzúzására.

A történelem tapasztalatai ezt bizonyítják.

Ami a kölcsön és bérlet kérdését illeti, tagadhatatlan, hogy ez jelentős Segítséget nyújtott a háború alatt. Helytelen volna ezt tagadni. De ő, Hruscsov, szeretné emlékeztetni beszélgető partnereit arra, hegy a Szovjetunió vérrel fizetett a kölcsönért és bérletért. Semmiféle arannyal, semmiféle áruval nem lehet megfizetni azt a vért, amelyet a szovjet nép a közös ügyért vívott harcban ontott. A hitleri Németország ellen vívott közös harcban résztvett egykori amerikai partnereiknek a szovjet emberek elmondhatják magukról, hogy önfeláldozóan és becsületesen harcoltak a közös ellenség ellen és kivívták a győzelmet.

A „MarshaiUntarvrül“ már sok szó esett. A szovjet emberek úgy vélték és úgy vélik, hogy a „Marslialt-tervnek" politikai céljai voltak, kísérletet jelentett arra, hogy az anyagi segítség látszatával ellenőrzés alá vonjanak, alárendeltté tegyenek más országokat. De míg ezt el lehet érni Görögországban, vagy valamely más országban, addig a Szovjetunió

nem adta és soha nem adja oda függetlenségét kolbászért vagy egyéb árukért.

Térjünk rá a kapitalista és szocialista rendszer békés egymás mellett élésének kérdésére. Az egymás mellett élés kérdése természetesen igen nagy kérdés. Az a tény, hogy ma egyidejűleg léteznek egyfelől a kapitalista Amerika, a kap!taüsta Anglia és más kapitalista országok, másfelől a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság és más népi demokra tikus országok, amelyekben a népgazdaságot szocialista elvek alapján vezetik, önmagáért beszél. Valamennyien ezen a földön élünk és nincs hová mennünk, — jegyzi meg N. Sz. Hruscsov.

önök a kommunizmus és a szocializmus ellen vannak, mi a kapitalizmus ellen. Mi a szocializmus elvei alapján építjük és fejlesztjük gazdaságunkat. Önök azt akarják, hogv a gazdaság kapitalista elvek szérint épüljön. Mi erre azt mondtuk és mondjuk: építsék maguknak egészséggel, de minket ne zavarjanak. A helyzet úgy alakult, hogy a világon egyidejűleg két rendszer létezik. Lehet, hogy önök ezt az Isten rendelésének tulajdonítják. Mi azt tartjuk, hogy ez a történelmi fejlődés eredménye, önök úgy vélekednek, hogv a kapitalizmus megingathatatlan hogy a jövő a kapitalista rendszeré. Mi. a magunk részéről úgy vélekedünk, hogy a kommunizmus legyőzhetetlen ’és a jövő a kommunista rendszeré. Ez két ellentétes állásnont. Váion hol van a kivezető üt ebből a helyzetből? Egyes rendkívül forrófeiii emberek a háborúban látják a kivezető utat. Ez azonban ostoba kivezető út. Mi a nagy Lenin hagyatékát követve a két rendszer tartós, békés egvmás mellett élését kívánjuk, vagyis úgy vélekedtünk és vélekedünk ma is. hogv ez a két rendszer együtt élhet és nem kell harcolnia egymás ellen.

Ka felteszik a kérdést, mennyire lehet tartós ez az egymás mellett élés, akkor azt kell mondani, hogy ez a történelmi körülményektől a történelmi fejlődéstől függ majd. A szovjet emberek véleménye szerint egv nép nem kényszerítheti rá se-iát állam- rendjét egy másik népre. Ha az amerikai nén inkább kapitalista viszonyok között akar élni. ám legyen, senki nem fogja ebben akadályozni. F,n, mint kommunista — mór 51 !a Hruscsov — a kommunistákkal érzek együtt. Beszélgető partnereink A kapitalistákkal éreznek együtt, sőt ők maguk is kapitalisták. Mégis békés beszélgetést folytatunk. Ha ez lehetséges e körül az asztal körül, akkor az ő, Hruscsov véleménye szerint lehetséges a két rendszer, a kapitalista és a szoc!a'!sta rendszer viszonylatában is.

Hearst megjegyzi, hogy diip- ’omáciai síkon a Szovjetunió és az Egyesült Államok állandóan együtt van az ENSZ-ben.

N. Sz. Hruscsov egyetért ezzel, majd azt mondja, hogy beszélgető partnerei természetesen azt tartják, hogy a kapitalizmus fog győzni. A szovjet emberek azt tartják, hogy a kommunizmus fog győzni. Hogy mikor következik ez be, az nem ismeretes. Ami az Egyesült Államok jövő fejlődését illeti, ez magától azame rikai néptől függ és ezt a kérdést senki nem döntheti el az amerikai nép helyett. II. Miklós cár tíz évvel az Októberi Forradalom előtt valószínűleg azt tartotta, hogy trónja megdönthetetlen, hogy örök ké fennmarad. Ezzel szemben tíz év múltán nyoma sem maradt, s emellett az orosz cárizmust nem amerikai, hanem orosz munkások és parasztok döntötték meg. Ki tudja, hogyan haladnak majd az események más országokban, például az Egyesült Államokban. Amerikában van erős munkás- osztály és előbb-utóbb felemeli szavát. De annak a kérdésnek az eldöntése, hogy milyen rendszer győz majd az Egyesült Államokban, az amerikai népre és csak az amerikai népre tartozik.

Ö, Hruscsov, úgy látja, hogy az amerikai politikusok nagyon világosan megértik mindezt, de helytelen értelmezést adnak az egymás mellett élés elvének, hogy a Szovjetunió ellen hangolják az amerikaiakat és megpróbálják meggyőzni őket arról, hogy a Szovjetunió háborút akar. Ez a Szovjetunió megrágalmazása, A szovjet emberek a két rendszer tartós egymás mellett élésének hívei.

Kingsbury Smith megjegyzi, az amerikai véllallkozÓK úgy látják,' hogy az amerikai munkásosztály igen gyakran felemeli szavát, amikor mun- kabéiremeílést követel. Hearst hozzáfűzi, hogy a munkások minden sztrájknál felemelik szavukat.

N. Sz. Hruscsov azt mondja, hogy ez természetesen az amerikai nép belső ügye.

Hearst feözJá, hogy N. Sz. Hruscsovnak azzal a kijelentésével kapcsolatban, amely szerint e kérdés megoldását magára az ameri.toaá népre 'kell bízni, ő, Hearst, szeretné megjegyezni, hogy éppen az amerikai népnek minden egyes választáson alkalma is nyílik a szóbaníorgó kérdés eldöntésére. A maga részéről ugyanezt szeretné mondani az orosz népről is, nevezetesen azt, hogy a Szovjetunió belső rendszerének kérdését magának az orosz népnek kell eldöntenie. Természetesen ő, Hearst. nem vállalkozik annak megjóslására, milyen lesz a végső döntés.

Conniitff megkérdezi, nem mondhatná-e meg N. Sz. Hruscsov, hogy véleménye szerint milyenek e. távolkeleti béke fenntartásának kilátásai, tekintettel arra, hogy Hruscsov járt Pekingben és összejött a kínai kormány vezetőivel.

N. Sz. Hruscsov azt válaszolja, hogy a kérdést olyan formában tették fel hogy arra válaszolva kénytelen lenne a kínai kormány nevében beszélni, ez pedig ellentmondana a közte és beszélgető társai között már létrejött ama megállapodásnak, hogy minden népnek magáért kell beszélni. Ezért ő csak a saját nevében beszélhet, szem előtt tartva emellett a kínai vezetők józan eszét, azt a hozzáértést, amelyet az ország vezetésében és helyes határozatok hozatalában tanúsítanak. Nem szabad elfelejteni, hogy a népi Kína vezetői mögött harmincesztendős háború van, amelyet a belső reakció erői és a japán, valamint más imperialisták ellen kellett megvívni. A kínai nép tettekkel mutatta meg. hogy teljes mértékben támogatja az új Kína kommunista vezetőit.

N. Sz. Hruscsov azt mondja a továbbiakban, hogy ő tudja, kivel folytat beszélgetést és mégis meg kell mondania, hogy nem tudja megérteni az Egyesült Államok mostani cse lekedeteit, illetve nem tud azokra semmilyen igazolást sem találni. A Tajvan-sziget- nek és más Kínához tartozó szigeteknek nem kínai területté nyilvánítása, ellentmond az érvényben lévő nemzetközi egyezményeknek és történelmi tényeknek. Ezt nem lehet másnak. mint hitszegéinek nevezni. Vajon Kína elismerheti-e az Egyesült Államoknak azt a jogát, hogy igényt tartson Tajvanra, vagy egyeíérthet-e azzal, hogy Tajvanra a,z Egyesült Államoknak védelme biztosítása érdekében van szüksége? Ha tekintetbe vesszük azt, milyen távolság van egyrészt a kontinentális Kína és Tajvan között, másrészt az Egyesült Államok és Tajvan között, akkor világos, hogy ezek összehasonlíthatatlan távolságok. .-r Az ő, Hruscsov véleménye szerint azok a cse- ekmények, amelyeket az Egyesült Államok most Tajvan térségében kifejt, szégyenfoltot jelentenek az amerikai nép számára. Egyetlen józan gondolkodású ember sem mentheti — bárminő legyen is politikai pártállása — az Egyesült Államok politikája által előidézet konfliktust. Ami pedig azt illeti, hogy a jövőben hogyan alakulhatnak e térségben az események, ez magától 3,z Egyesült Államoktól függ. Vajon Kína elismerheti-e a* Egyesült Államoknak vagy Csang Kaj-seknek, az Egyesült Éllamök arcátlan bábjának Tajvanra vonatkozó jogát? Emellett N. Sz. Hruscsov megjegyzi, hogy Csang Kaj-sek szerinte Pu Jira, a japánok által annakidején Mandzsúria nyakára ültetett bábcsászárra emlékeztet.

A szovjet embereket — folytatja N. Sz. Hruscsov, — megdöbbentették az Egyesült Államok kormányának cselekedetei. A szovjet emberek a Hitler elleni háborúból partnerükként ismerték és tisztelték Eisenhowert. Számukra érthetetlen az Egyesült Államok Tajvan kérdésében folytatott politikája és nézetük szerint maga az amerikai nép is aligha érti ezt a politikát. Az Egyesült Államok példátlan intézkedéseket tesz a Távol-Keleten és nyilván a leg- reakciósabb körök befolyása alatt mesterségesen élezi a helyzetet. Ha Amerika ebben a kérdésben józanul viselkedik — Kína józanságában ő, Hruscsov, nem kételkedik, — akkor a béke fenntartásában érdekelt más országok részvételével még megakadályozható a távol-keleti összeütközés.

Kingsbury Smith megkérdezi, szaibad-e úgy vélni, hogy a Szovjetunió is ott lesz a Hruscsov által említett más országok között.

N. Sz. Hruscsov azt válaszolja, hogy ez nincs kizárva. A Szovjetunió érdeke a béke fenntartása. Kész minden tőle telhetőt megtenni a kérdés helyes megoldásának és az új háború elhárításának elősegítésére.

Kingsbury Smith megjegyzi, véleménye szerint sem azame rikai kormány, sem az amerikai nép nem vonja kétségbe azt a tényt, hogy Fonmóza, minit olyan, Kína része. V. M. Molotov Hearsttel és vele folytatott beszélgetésében megemlítette, hogy az Egyesült Államok elnöke lQőO-bem ismét kijelentette: az Egyesült Államok szerint Farmóz,a Kínáé. Most azonban olyan kérdés vetődött fel, amely az amerikai vezetők véleménye szerint (és az ő, Kingsbury Smith véleménye szerint, az amerikai nép pedig megérti álláspontjukat) közvetlen kapcsolatban van az egész csesnaesóceán i tár ség biztonságával és az általános békével. Ezzel összefüggésben ő, Kingsbury Smiiith szeretné megemlíteni, hogy az Egyesült Államok: egykor , a béke érdekében kivonta csapatait Koreából. De ott viszonylag hamarosan háború kezdődött és ez végiső soron az egész Távol-Kelet, ha nem az egész világ békéjét fenyegette.

Ezért az Egyesült Államok mindaddig nem lesz hajlandó megfosztani Fcrmózát védelmétől, amíg nem látja úgy, hogy a béke biztosított, bár az Egyesült Államok nem akar ja elvenni Kínától Tajvant, vagy bármely más területét. Ez a jelenlegi amerikai pali-, téka cika.

Kingsbury Smith ezután arról beszélt, hogy ő és társai nagyon hálásak az N. Sz. Hrus- csovval folytatott őszinte eszmecseréért, és feltételezik, hogy ez az eszmecsere csak elősegítheti egymás álláspontjainak tisztázását.

Hearst szintén köszönetét mond a barátságos és őszinte beszélgetésért.

N. -Sz. Hruscsov kijelenti, szeretné hozzátenni, hogy világosan látja, milyen politikát folytatnak az Amerikai Egyesült Államok kormánykörei a Kínai Népköztársasággal szem ben, de úgy véli, ebből a politikából hiányzik mind a bölcsesség, mind az előrelátás. Úgy látszik, hogy e politika kialakítóit nem a józon ész, hanem a kínai nép elleni gyűlölet vezeti. Ez pontosan olyan, mintha egy fegyveres ember belépne egy idegen ház ba és kijelentené, hogy ha a háziak megpróbálnák kiűzni, akkor nem lenne közöttük kölcsönös megértés, hanem háborús veszély támadna. Magától értetődik, hogy Kína nem ijed meg az ilyen fenyegetőzésektől. Kína nagy és büszke hatalom, a kínai nép nem hajt fejet senki előtt és nem enged a zsarolásnak. Természetesen ez nem az ő. Hruscsov, dolga, de meggyőződése, hogy ha az Egyesült Államok ugyanilyen helyzetbe jutna, szintén nem volna hajlandó úgy megalázkodni, mint ahogy azt Kínától követeli. És éppúgy igaza volna, mint ahogy most igazuk van a kínaiaknak.

Ha a múltról beszélünk, akkor neki, Hruscsovnak, meg kell említenie, hogy véleménye szerint Koreában is a

polgárháborúba való durva beavatkozás történt, és ez a beavatkozás nem segítette elő az Egyesült Államok tekintélyének növelését. Jó, hogy a koreai háború véget ért, hogy elfojtották ott a tűzvészt és a Szovjetunió nem szeretné, ha az bárhol ismét fellobbanna.

Hruscsov hozzáteszi, hogy akárcsak beszélgető társai, ő is elégedett a találkozással és hálás az őszinte beszélgetésért. Mi — mondja N. Sz. Hruscsov

— különböző osztályokhoz tartozunk, de úgy gondolom, hogy mint embereknek, közös érdekeinknek is kell lenniük, ilyenek a béke érdekei is. Ha elő fogjuk segíteni a kölcsönös megértés megteremtését, igyekezni fogunk enyhíteni a nemzetközi feszültséget és megteremteni a normális egymás mellett élés feltételeit, úgy ez hozzá fog járulni a világ békéjének megszilárdításához.

Hearst azt mondja, hogy csak háláját tudja kifejezni a beszélgetésért és elnézést kér, hogy sok időt raboltak el N. Sz. Hruscsovtól.

ö, Hearst, nem propagandaszólamként, vagy kérdés formájában, de szeretné megmondani, nem szeretné, ha N. Sz. Hruscsov abból a feltevésből indulna ki, hogy az amerikaiak gyűlölik a kínai népet. Ez helytelen kiindulópont volna. Ellenkezőleg, együtt harcoltak a legutóbbi háborúban és az Egyesült Államok régebben is többször segítette Kínát. Ha az amerikaiaknak a kínai nép iránti érzelmeiről van szó, úgy ezek nem gyűlölködő, hanem a legjobb indulatú érzelmek.

Kingsbury Smith kijelenti, hogy az amerikai népet természetesen nyugtalanítja a Kínában börtönbüntetésre ítélt ame rikai repülőkkel kapcsolatos incidens. Az amerikaiak ezt a koreai fegyverszüneti egyezmény megszegésének tekintik és ez az incidens feltétlenül elősegíti a kínai nép iránti ellenszenv felébredését az amerikai népben.

Conniff megkérdezi, vari-e lehetőség Hruscsov vélerrlénye szerint arra, hogy az amerikai repülők kérdését rendezzék. E repülőket — ezt még a Szovjetunió ENSZ-beli képviselője is elismerte — egyenruhában ejtették foglyul — mondotta.

— Ezeknek a repülőknek a sza badonengedése a helyzet megváltozása felé vezető első lépés lehetne.

N. Sz. Hruscsov megjegyzi, hogy elsősorban a kínai nép iránti jóindulatról tett kijelentésekre szeretne válaszolni. A helyzet az, mondja, hogy a kínai nép nem a szavak, hanem a tettek alapján ítéli meg az iránta tanúsított magatartást, az Egyesült Államok tettel pedig háborúval fenyegetik Kínát. Miként lehet ezt összeegyeztetni a jóindulattal? Talán arról van szó, hogy másmás Kínára gondolnak és amiGenf (TASZSZ): Genf ben megkezdődött a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Tanácsának V. ülésszaka.

Az ülésszak munkájában a tanács tagjai és negyvenkét európai, latinamerikai, ázsiai

Párizs (TASZSZ): Pierre

Pflimlin kijelölt miniszterelnök pénteken kezdi meg puhato- lódzó tárgyalásait s pénteken este vagy szombaton reggel szándékozik végleges választ adni a köztársasági elnöknek, hogy elfogadja-e a miniszter- elnöki megbízatást.

Pflimlin a hírek szerint Pinayt, René Mayert, Brune volt külügyminisztert, Lecort-t, stb. szeretné bevonni megalakítandó kormányába.

A nemzetgyűlés folyosóin megállapítják, hogy Pflimlin kísérlete semmiképpen sem lesz könnyű dolog, sőt egyesek szerint a köztársasági elnök csak azért ajánlotta fel neki a miniszterelnöki megbíkor egyes amerikaiak Kínáról beszélnek, úgy látszik Csang Kaj-sekre gondolnak. De Csang Kaj-sek nem Kína, hanem Kína söpredéke. Az amerikai kormányköröknek azonban józanul szembe kell nézniük a tényekkel és meg kell látniok végül az.igazi Kínát, a Kínai Népköztársaságot és annak Mao Ce-tung vezette kormányát. Vissza kell vonniok csapataikat a kínai területről, ami természetesen elősegítené a Kína és az Egyesült Államok közötti normális kapcsolatok létrejöttét.

Ami a repülök kérdését illeti, ő, Hruscsov nehezen mond hatna bármit is erről a kérdésről. Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára, aki egyenesen ennek a kérdésnek a megtárgyalására repült Pekingbe. valószínűleg jobban ki tudná fejteni a Kínai Népköztársaság álláspontját, mint ő, Hruscsov, aki nem tárgyalta meg ezt az ügyet a kínai vezetőkkel.

N. Sz. Hruscsov kijelenti, hogy meg tudja érteni e repülők honfitársainak érzéseit. De ez az ügy az ország igazságszolgáltatásának és törvényeinek kérdésével kapcsolatos. Ezért úgy látja, hogy ha az amerikaiak több józan ítélőképességet tanúsítanának, ha az amerikaiak elismernék a kínai állam jogelveit, hamarább meg lehetne találni e kérdés kedvező megoldását, ö, Hruscsov szeretné ismét hangsúlyozni, hogy természetesen csak személyes véleményét közli, de úgy látja, hogy a repülők kérdése nem megoldhatatlan konfliktus. Itt az ország szuverenitásáról van szó és az Egyesült Államok kormányának meg kell ezt értenie.

Kingsíbury Smith kijelenti, hogy befejezésül szeretne egy nem hivatalos és talán szerény télén megjegyzést tenni. A nyugati sajtóban, többek között a londoni Timestoan sok szó van az N. Sz. Hruscsov és G. M. Maleekov közötti ellentétekről. De amikor ő, Kings- bury Smith és barátai jelen voltak a Legfelső Tanács ülésén és látták, amint N. Sz. Hruscsov és G. M. Malenkov egymás mellett ült és barátságosan beszélgetett, arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a hírek alaptalanok.

N. Sz. Hruscsov azt válaszolja, hogy ezek a lapok talán valóságnak tüntetik fel vágyálmukat.

Kingsíbury Smith megkérdezi, feljogosítva érezhetik-e magukat, hogy hivatkozzanak N. Sz. Hruscsov e válaszára.

N. Sz. Hruscsov azt válaszolja, hogy ez tőlük függ.

N. Sz. Hruscsov befejezésül tréfásan azt mondja, hogy ha Hearst hazatér Amerikába és a McCarthy-bizottság elé idézik, ő, Hruscsov, tanúsíthatja, hogy Hearst a beszélgetés során buzgón védelmezte kormányának érdekeit.

és afrikai ország küldöttei vesz nek részt.

A napirenden szereplő kérdések a nőknek jogaikért és a béke fenntartásáért folytatott harcával függnek össze.

zatást, hogy kövesse a parlamenti hagyományokat, amelyek szerint mindig annak a pártnak — jelen esetben az MRP-nek — kinálják fel a kormányalakítást, amely az előző kormányt, vagy kormányalakítási kísérletet — ez esetben Pinay kísérletét — megbuktatta.

A parlament folyósóin egyre újabb kombinációk bukkannak fel. Egyesek szerint a szocialista Pineau-nak, mások szerint a radikális Brune-nak. vagy a szintén radikális Edgar Faure-nak vannak esélyei. Úgy hírlik, hogy Faure az esetleges megbízatás reményében már két nap óta tárgyal is különféle politikusokkal,

IVfeskezdődött a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Tanácsának ülésszaka

Pflimlin kormány alakítási tárgyalásai