Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-06 / 31. szám

4

NAPLÓ

1955 Fl TFRtTAR S

A szekszárdi pedapiüsok békegyüiése

Ä szekszárdi Garay János gimnáziumban tartották kül- dötfcváilasztó békegyűlésütet a szekszárdi pedagógusok.

Bársony Róbertné tanár ismertette a Béke Világtanács és az Országos Béketanécs elnökségének felhívását, majd szívbemarkoló közvetlen szavakkal adott hangot annak a veszélynek, amelyet a német mili+arizmus feltámasztása jelentene az egész világ, s egyben a magyar nép számára.

— Hiszen mi, pedagógusok ismervén népünk történetét — mondotta — jól tudjuk, hogy az tele van a német malitariz- mus pusztításának véres emlé keivel- Négyszáz év minden nemzeti gyásznapja — se napok, nehéz esztendők éjszakájának legsötétebb, legmélyebb pontjait jelzik — a német mi- litarizmus rettentő emlékét őrzi, s figyelmezteti a magyarságot: ha túlélte ezt a nyomást, csak azért volt, mert legjobbjainkban soha nem hunyt ki a szabadság iránti lelkesedés, s a küzdeni tudás. A magyar történelem liegdi- csőségesebb nevei Rákóczi Fe- renctől Kossuth Lajosig s a hitleri korszak nemzeti ellenállásának vértanúiig, mind egy száüig a német militarizinus elleni helytállásra, engesztelhetetlen harcra szólítanak. É harc jelszavai voltak évszázadokon át, s maradtak mind a mai napig nemzeti hitva' á- sunik megszentelt igéi.

— Nem felejtettük el azt sem, hogy honnan, nemzeti történetünk milyen mélypontjáról indultunk el tíz évvel ezelőtt, amikor a német militaristák legganoszabb fajtájával, a Hitlerekkel szövetkezett úri bitangság rommá tette ezt az országot, s fiait a vérpadra vitte. Hatszázezer magyar lett az áldozata a hitleri vandalizmusnak.

— Mi tudjuk, mit jelent a háború, s azt is tudjuk, mit jelent a béke.

— Nekünk, kik a jövő nemzedéket neveljük minden eszközzel küzdenünk kell, hogy ifjúságunkat megmentsük a béke számára.

A közvetlen élményekkel! színesített beszámoló nagy hatást ért el a megjelentekben. A hozzászólók a II. világháborúból vett statisztikai adatokkal és saját megfigyeléseikkel mutattak rá a német militanz

l

mus felélesztése és az atomfegyver használata esetén előálló veszélyre. Hangjukból az őszinte békevágy és a háborús gyújtogatok elleni gyűlölet csendült ki.

A békegyűlésen résztvevők Horvay Árpád indítványára 10 tagú küldöttséget választottak, akik a városi és járása küldött választó-gyűlésen képviselik a szekszárdi pedagógusokat.

A jólsikerült békegyűlés végén a Béke Világtanács felhívásán! díszes kivitelű béke- íve1 írták alá a megjelentek, melyben tiltakozó szavukat emelik fel Nyugat-Németor- szág felfegyverzése és az emberpusztító atomfegyver hasz náiata ellen.

Akikről egy ország gondoskodik

Váratlanul és kérlelhetetlen biztosság gal bekopogtat egyszer minden emberhez az öregség. Bekopogtat, és hívás, marasztalás nélkül ás megtelepedik nála napról-napra több kellemetlenséget okozva. Köszvény bújik csontjaiba, barázdákat húz arcára, homlokára, gyengíti erejét, munkaképességét és egy napon arra ébred az ember, hogy tehetetlen aggastyán, nem képes már egyedül fenntartaná életét, segítségre, mások gondoskodására szorul.

„S mit ér a vén? A kanalat elejti, csöppent, etetik s ha ő etet, a malacok habos vödröstül fellökik”?

— mondja ki József Attila sokak meglehetősen embertelen gondolatát.- József Attila korának embertelensége pedig a szegénység, a nélkülözés következménye. Utal a költő ebben a versében a Tiszazugban történi szörnyű gyű kosságoJcra, ahol az öregeket arzénnél mérgezték meg, hogy ne kelljen gondoskodni róluk. A múlt Ínségének kiáltó bűne ez. A tehetetlen vén az egyszerű dolgozó családoknál csak tehertétel, megtűrt kegyelemkenyéren élő valaki volt, hiszen gyakran a kenyérkereső családfőnek, vagy az éhes gyermekszájnak is kevés volt az étel. S mi várt azokra, akik még hozzátartozóik tűzhelye mellett sem húzódhattak meg? A koldusbot, vagy a szegényházak rettegett, szennyes, tetves nyomorúsága.

A költő szavai élénkbe állítják a reménytelenül tűnődő elaggott embereket.

,Mert sok a révülxii való. ha már az ember nem kapál szép, puha gond a pipaszó tört ujjak közt pamutfonál.

Ezek a gondolatok rohannak meg a dunaföldvári szociális otthon öregjei kö zött. Nem. Nem a hasonlat váltotta ki belőlem e gondolatokat, hanem az ellentét, ahogyan itt ebben az otthonban is élnek most az elaggott, hozzátarto- zótlan öregek. Hatvannyolcán élnek itt, ebben a szép, nagy kertes házban, mint egy család. Most tatarozták az épületet többezer forintos költséggel, a folyosókon terjeng még'a friss festékszag. Min der.ütt ragyogó tisztaság. Egyik szoba lakói, tipegő öreg nénikék nagy gonddal simogatják rá ágyukra az új térítőt. Úgy örülnek, mint a gyerekek az újnak, hogy most egyformák az ágyak, még' csinosabb a szoba képe.

Mit csinálnak ilyenkor télen, mivel töltik napjaikat? — érdeklődöm Kertész Ferenc tői, az otthon vezetőjétől.

— Nem túlságosan mozgalmas az élet, de azért lassan, „öregesen” eltelnek a napok. Vannak, akik mér csak ide-oda tipegnek, pihennek, elbeszélgetnék, me sélgetnek egymásközt

A nagy ebédlőben jó meleg van és csakugyan itt gyűltek össze sokan; pipaszó mellett pihentetik, melengetik egy hosszú, nehéz életben elfáradt, felőrlődött, íázós tagjaikat

Mások, a „fiatalabbak” közül' néhányban az esti etetést készítik elő, az istálló, az ólak -körül tesznek-vesznek. Az otthonnak ugyanis külön kis gazdasága van. A két szép tehén megadja mindennap a reggeli kávéhoz szükséges tejet Bámész szemű üszőborjú is nyújtogatja feléink a nyakát

IHMMHMHIMMIIIMUMIIIHnMIIII

Nyílt levél

a Faluszínházhoz

A sárpilisi gépállomás vezetősége és dolgozói lapunkon keresztül kérik az Állami Faluszínház igazgatóságát, hogy a műsortervből ne hagyja ki a gépállomás közvetlen közelében levő Decs községet sem.

— öcsény községbe havonta ellátogat a _ Falusainlház egy-egy társulata, szeretnénk, ha nálunk is szerepelnének — írják a gépállomásról. — A két község között csupán három kilométernyi a távolsága. Tudomásunk szerint a de- csi tanács már többízben írt a Faluszínháznak, de a leveleket válaszra sem méltatták. A legutóbbi „Ludas Matyi” társulat is kihagyta községünket, pedig azt jó út köti össze a főútvonalakkal, kultúrotthonunk és villanyvilágításunk is van. A kultúrotthon hangos híradója biztosítja a közönségszervezést.

Volt rá idő, amikor a Faluszínház szerepelt községünkben, és a -bevételből is -kiderült, -hogy érdemes Decsre jönni. Azóta csak a Tolnai Naplóból értesülünk arról, hogy a Faluszínház megyénkbe érkezett, vagy elment.

Kérnénk a Faluszínház Igazgatóságát, hogy hallgassa meg kérésünket.

— Az egyik tehenünk beírja — magyarázza Kertész Ferenc. -> - Felneveljük és ha három tehenünk1 lesz, nem kell már azt a heti 50 liter ' tejet sem a termelőszövetkezetből ven ni, amiből túró készül a pénteki tésztán a. Mert az otthonban hagyomány a pént ‘eki túróscsusza.

A nagy udvar másik részébt *n disznóólak húzódnak a kőkerítés m ellett. Az egyik akoliban hét darab 150 é \ 200 kiló közötti gyönyörű állat röfög. ,

— Ezeket, mind leöl-jük — válaszai ki nem mondott kérdésemre ai igazgató. — Minden hónapban van disznóölés, disznótor nálunk, néha 1 cettő is. Még huszonöt süldő, két anyai koca és sok apró kismalac biztosítja az u itánpót- lást.

Rőtbajúszú öreg ember tevék myke- dik a nyulketrecek körül. Szép ' házi- nyul tenyészete és baromfiálílct mánya is van az otthonnak. így mindig biztosítva van a friss, változatos húséti ti.

Az öreg nénik segítenek a korcyhán, vagy kézimunkáznak, foltozgatnak:. Igen kedvelt közös munka - a lencsetis?.' títás. Eközben jól el lehet beszélgetni, Ne gandotjuk azonban, hogy csak es nlé- keznek, csak a múltról beszélgetne! ; az otthon öregjei Sok szó esik a mai é jlet- rői is, hiszen nem a külvilágtól elzár tan élnek. Különösen sokat foglalkozta itja őket a békebarc, a békemozgalom. Ez érthető ás, hiszen legtöbbjük két vií tág háború pusztítását élte át. Még mirw lig megkönnyezik özv Kovács Istvánná < ;i- beszélését négy daliás fia pusztulásán VI pedig Kovács néni már nagyon söl t- szor elmesélte, hogyan vesztette el nég v felnőtt fiát, akikben bizakodott, remén; f kedett öreg korára. A háborúban hal! \ meg a négy Kovács-fiú.

Az atomháború és a nyugatnémet fel \ fegyverzés ellen tiltakozó béficeív eljutott az otthonba is és hatvannyolc ráncos, bütykös kéz írta alá. Ez a hatvannyolc aláírás ugyanazokat a gondolatokat fejezi ki: „nem akarunk még egy háborút. Nem akarjuk, hogy békés, elégedett öregségünket feldúlják. Ha már az életünk hányatott volt, legalább életünk alkonya maradjon ilyen nyugodt, i’yen békességes, amilyenné egy egész ország dolgozó népe tette.”

Szabó Júlia.

> ^f=Qj<^^’T<^x¥3i<M<2äor^c^<msar<m^&<mc^o^&iahmmoi^<^c^<3§C)§&mc§c^ ^oScKjK»c^K^oK^<^<a<§ofect<i

BÉKÉS CSALÁDI KÖKBEN

ESTELEDIK. A hideg egyre erősebben marja az arcomat, amint a januári késő délutánon rovom a bátaszéki utcát. A kerítés mellett megmaradt, hó hangosan csikorog a lábam alatt, s a kút környékén, a jószág lábnyomaiban is befagyott a víz. Máté József dolgozó paraszt össze-össze dörzsöli kérges tenyerét, s meleget lehel rája.

A szobából kihallatszó egészséges gyermekkacagás és han. cúrozás zaja mint kellemes muzsikaszó üti meg az istálló leörül tevékenykedő apa füleit. Észrevételenül meggyorsítja a munkatempót. Befejezi a fe- íést, mégegyszer körülnéz, hégy rendben van-e minden az' esti itatás után, s őszülő bajsza alatt széles moso;vra nyílik a szája, amint megindul a zajos szoba felé.

A szobából villanyfény szűrődik ki s amint megnyitom az ajtót, a meleg levegő kavarogva tódul ki a tornácra. A szobát ínycsiklandozó friss kalács illata tölti be. A gyereke^ az anyjukkal együtt izgulnak, hogyan süt az új zománcos asztali tűzhely, amelyben most sül először kalács.

— BÉLA GYERE IDE!

Nézd milyen szép pirog a kalács — kiabálja lelkendezve Marika. .— És hogy megnőtt, csapja össze csodálkozva kövérkés kis kezét. Ugye anyukám én kapok belőle legelőbb

— s hízelegve körülöleli anyja térdét.

— Hát persze, hogy te kapsz

— simogatja meg selymes haját édesanyja és a többi gyerek együtt örül a kicsivel, mert az természetes, hogy „a család

kedvence“ az ötéves kis Marika mindig az első.

Amint jobban szétnézek, meglepődöm, hogy milyen ünnepélyes ez az egyszerű paraszt család, bár hétköznap van, de mindenki gondosan megfésüllkÖQve, szépen, tisztán öltözve. A két nagyobb lány élesre vasalt szövetnadrágot visel, egyiken fehér blúz és piros kardigán, a másikon pedig drapp szövetblúz. Az iskolás Sárika ruháját fekete klott köpeny védi. Béluska, a harmadik osztályos kisfiú szintén jó ruhában. Mindegyik gyerek égő piros arcú, nagy fekete szemű, vidámságot, elégedettséget tükröz.

A szobában rend és tisztaság. Az ágyakat szöveté,gyterí- tő fedi, a tisztára súrolt padlót pedig sárközi szőnyeg. Az ablakon és ajtón csipkefüggöny lóg alá s a rádió cigányzenét közvetít. Az ajtó melletti fogason kockás, barna, drapp és más színű kabátok, felöltők tar kállanak. Az édesanya fiatalos arcáról, friss üde járásáról senki nem mondaná, hogy ez az asszony nyolc gyermeket szült és nevelt fel.

Nyílik a kamra felöli ajtó; a családapa jön s az asztalra teszi a tejet. Sárika már tudja a rendet, készíti a tejeskannát és 6 liter tejet a csarnokba visz. Az apa kényelembe hevezi magát s beszédbe elegye, difit, örömtől ragyogó arccal nézi a játszadozó kislányát és elégedetten sóhajt fel.

— OLYAN JÖ ÍGY békés együttélésben. A nagyobb fiam és egy lányom már kirepült a családi fészekből, de mindegyik nek boldog otthona van.

Nagy ünnepeket együtt tölti a Máté család. Május 20-án eljön az unoka is, mert nagy ünnepet ülnek: ekkor lesz 10 éve, hogy Mátéék igazi otthonra találtak Bátaszélken. Itt kaptáik 13 hold földet, s a szülők fáradságot nem ismerő munkával kezdtek új otthonuk fel építéséhez. Érdeklődésemre elmondják, hogy Bukovinából telepítették ki őket 41-ben,

— De sokat küzdöttünk az urammal már ott is — mondja mély sóhajtások között Má- téné. — 1<2 holdon gazdálkodtunk. Amikor megkezdődött a második világháború, az uramat katonának vitték én pedig ottmaradtam öt apró gyerekkel. Ráadásul leégett a falu

— közben a mi házunk is — s én egy putriban húzódtam meg, ahol ránk szakadt a tető. Véletlen szerencse, hogy életben maradtunk. Aztán jött a kitelepítés. Minket is, mint sok székely családot Bácskába

telepítettek. Mindenünk ottmaradt Romániában s kezdhettük az életet a semmivel.

— BÁCSKÁBAN is megteremtettük új otthonunkat. Éjjel-nappal dolgoztunk, te mindig velem jöttél, hogy a nagy családinak kenyere, ruhája legyen, — szól közbe az apa.

— S mit értünk el vele, — veti közbe az asszony. Még mindig nagyon elgondolkozva.

— Amikor már volt otthonunk, jószágunk, s úgy éreztük, hogy helyben vagyunk, egy éjjel hangos dobszóra ébredtünk.

A férj közbeszól:— Akkor adták tudtunkra, hogy mindenki meneküljön amerre lát.

— Igen. — Feleli az asszony

— S én nagyon sírtam, hogy megint mindent itt kell hagy. ni. Emlékszel, mennyit törtük fejünket, hogy együtt utazzunk-e, vagy külön. Én mindenáron veled akartam menni a kocsin, gondoltam, ha meg kell halni, akkor is együtt legyünk. Te azonban azt javasoltad, hogy menjek a szomszédokkal együtt vonaton, te mész a lovakkal, Barnát pedig hajtja a teheneket, hátha sikerül azokat is megmenteni. S én fájdalmas szívvel búcsúztam tőléd, egy picit az ölembe vittem, kettő a szoknyámba kapaszkodott s a két nagyobb lény utánunk jött.

Mátéméiból most már csak úgy ömlik a szó. Mindent el akar mesélni: Az átélt borzalmaikat és a család találkozását.

— Még most is borzadok, amikor visszagondolok a menekülésre. A három kicsi gye. rekikel és a hirtelen összeszedett kézipoggyásszal a teherkocsiba ültem, de a két nagyobbat személykocsiba tették, mert a szomszédok holmijának is hely kellett. Rettenetes volt, amikor riadót fújtak. Nemcsak a bombáktól kellett félni, hanem olyan alacsonyra ereszkedtek a repülők is, hogy f&rkasszemet néztem a pilótával. A repülőből gépfegyverrel lőttek, halottak és vérben fet- rengő sebesültek tömegei maradtak egy-egy riadó után. Amikor elcsendesült minden, sírógörcsöket kaptam az öröm. tői, hogy életben vagyunk. De ebben a pillanatban távollevő fiamra és férjemre gondoltam s elszorult a szívem az aggodalomtól: vajon ők élnek-e?

így utaztunk három teljes héten ét, míg végre Vas megyében, egy faluban megállapodtunk.

— ÉN JÖL EMLÉKSZEM

mindenre — szól közbe Ágika

— pedig akkor csak négy éves voltam. Anyukám mindig sírt.

— S ti is velem sírtatok — feleli Máténé. — Hideg késő őszi napok jártak, még minden kint volt a mezőn, a háború elvette az emberek kedvét a betakarítástól. Én mindennap mentem valákinek dolgozni, hogy enni adjanak a gyerekek nek. De azért mindenből tettem félre, hátha éjjel megjön az apjuk, vagy Bemét.

— És egyszer csak megjöttem, — veszi át a szót a férj.

— Nem is tuoöm, hogy talál, tam rátok, abban a nagy zűrzavarban. De nem bántam én se lovat, se földet, se házat, csakhogy téged és a gyerekeket egészségesnek láttalak.

— Csak még Bemét hiányzott, — emlékezik vissza az édesanya. — Közelebb jön hozzám, bundabekecsét kigom. bolja és olyan halkan beszél, mintha félne, hogy meghallják:

— Képzelje, egyszer mosok kinn a kútnál. Mosok nagy szorgalommal az eső meg esik. Egyszerre ismerős hang üti meg a fülem. Az erdő felől az én fiam hangiját hozta a szél, szépen fütyült, mint mindig odahaza. A szívemhez kaptam, kiabálni akartam, de hang nem jött ki a torkomon, ájul- tan estem össze. Amikor magáimhoz tértem és azt mondtam, hogy a fiamat hallottam fütyölni, a háziak és az ismerősök igyekeztek azt bizonygat ni, hogy nem őt hallottam, csak képzelődöm, Én csak sírtam és tudtam, éreztem, hogy

a fiam a kőzetemben van. És valóban megjött a fiam, bőrig ázva és képzelje, hajtotta a két tehenet is.

Ismét az apa veszi ét a szót.

— Megőrizte a teheneket Annyi veszély elől, nem is tu. dom hogyan tudta megmenteni egy 15 éves gyerek A menekülő németek mindent elhajtottak, ami az útjukba került. Az én fiam megőrizte, eraőn bújdosott velük és Bácskából Vas megyébe gyalogolt, ahol megtalálta szüleit is.

— És amikor végre együtt volt a család, nagy volt az Őröm, csak épp enni nem volt mit. Semmink sem volt, ott álltunk a tél kellős közepén a jó emberek adakozására számítva.

— No, de végre otthonra találtunk, — mondja elégedetten az apa. Bátaszéken telepítettek le bennünket tavasszal és 13 hold földet is kaptunk.

AZ ANYA ölébe kapja legkisebb leányát, megsimogatja értelmes arcát, magához húzza 9 éves fiacskáját és azt mond.

ja:

— ő;k már itt születtek. Velük együtt mi is nagyon megszoktuk, megszerettük ezt a fa lut. Olyan jó itt. Mindenki szeret bennünket.

Közben egészen megfeledkezett a kalácsról. Megsült a második tepsivel is, s már készítene elő a harmadikat. Az anya a dolga után lát, mi pedig valamennyien ropogós héjú friss kalácsot eszünk. Amikor az órára pillantok, verzem észre, hogy milyen késere jár. Nagyon elbeszélgettünk a békés családi körben.

Arj Róza«

r