Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-21 / 17. szám

2 NAPLÓ 1955 JANUAR 21 A párizsi egyezmények ratifikációs törvény­javaslatai a Köztársasági Tanács • bizottságai előtt Párizs (MTI) A Francia Köztársasági Tanács hadügyi és külügyi bizottságai szerdán kezdték meg a békeellenes pá­rizsi egyezmények megvitatá­sát. A külügyi bizottság ülésén igen érdekes fejleményekre került sor, amidőn az elnöklő Plaisant, radikális-szocialista szenátor beszámolt Mendes- France miniszterelnökkel ked­den folytatott megbeszéléséről. Közölte' a miniszterelnök kí­vánságát, hogy a Köztársasági Tanács a ratifikációs vitát még január végén kezdje meg. Szerinte azonban ennek nincs semmi értelme, s így a teljes vita megkezdésére február 8-a vagy 10-e előtt gondolni sem lehet. A miniszterelnöktől ka­pott megerősítés alapján beje­lentette azt is, hogy Edgar Faure jelenlegi pénzügyminisz tér, hajlandó elvállalni a kül­ügyminiszteri tárcát, de csak azzal a feltétellel, hogy ha „nem neki kell képviselnie a párizsi egyezményeket a Köz­társasági Tanács ratifikációs vitájában". így azután Ed<?ar Faure számára „külföldi dip­lomáciai utazást" tartottak fenn. hogy teljesíteni lehessen az általa támasztott feltételt Menrles-France pedig magára vállalta, hosy új külüsvminisz tere távollétében a Köztársa­ság: Tanácsban is a párizsi egyezmények védelmére kel­jen. Végül a bizottság elnöke bejelentette. hogy Marius Moutet szocialistapárti szená­tor elhárította a ' meghívást, hogy a bizottságban a párizsi egyezmények előadó tisztségét vállalja. Ezzel kapcsolatban a francia lapok parlamenti tudósítói rámutatnak arra, hogy a szo­cialista szenátor huzódozása az előadói tisztség vállalásától nagyon is érthető. Először is azért, mert a nemzetgyűlés ra­tifikációs szavazata óta szer­felett kiéleződtek az ellenté­tek a Francia Szocialista Párt­ban, másrészt pedig a szóban- forgó szenátor Drome megyét* képviseli és több más mesyé-1 vei együtt ebben a megyében |; is rövidesen sor kerül a sze­nátusi képviselet újjáválasztá- sára. így azután abban maradtak, hogy a volt — gaulleista Mi­chel Debré szenátor vállalja a párizsi egyezmények előadói tisztségének hálátlan felada­tát, kivéve a Saar-egyezményt. Debré azonban már be is je­lentette, hogy a maga részé­ről előadói jelentésében bizo­nyos fenntartásokkal fog élni a ratifikációs törvényjavasla­toknak • a nemzetgyűlés által megszavazott szövegével szem ben és „ilyen vagy amolyan“ formában módosításokat fog javasolni. Parlamenti körökben úgy tudják, hogy Mendes-France miniszterelnök váltig azon lesz, hogy a Köztársasági Ta­nács á Debré által jelzett mó­dosításokat nem kifejezetten indítvány, hanem csak hatá­rozati javaslat formájában fo­gadja el, amelyet azután hoz­zácsatolnának a törvényjavas­latok megfelelő ázövegpontjai- hoz. Utóbbi esetben ugyanis szükségessé válna, hogy a nemzetgyűlés második olva­sásban és ehhez csatlakozó szavazással foglaljon állást. Az ülés további folyamán a radikális-szocialista Pinton szenátor tette meg megjegyzé­seit a párizsi egyezmények ke­retébe tartozó Saar-megálla- podáshoz. Bírálattal illette a kormányt és fenntartotta ma­gának a jogot, hogy követelje Mendes-Francetól: a teljes ra­tifikációs vita során jelentse ki „véglegesnek és megváltoz- tathatatlanoknak” a saarvidé- ki egyezmény azon pontjait, amelyeket Adenauer kancellár most ismét vitássá kíván ten­ni. Végül is a bizottság 22 sza­vazattal 2 ellenében — utób­biak a kommunista szenátorok — hajlandó volt a ratifikálást javasló előadói jelentést elfo­gadni. Az ülés berekesztése előtt a külügyi bizottság úgy 'határo­zott, hogy január 26-i ülésén fogja meghallgatni Mendes- France miniszterelnököt a pá­rizsi egyezmények egésze ügyé ben. Eszerint Michel Debré szenátor csak a bizottság feb­ruár másodiki ülésén terjeszt­heti be véglegesen megfogal­mazott jelentését. Németország Szocialista Egységpártja harci egység létrehozására szólította fe! Nyugat-Némeiország munkásosztályát Berlin (MTI): Németország Szocialista Egységpártjának Központi Bizottsága felhívást intézett a Nyugatnémet Szo­ciáldemokrata Párt vezetősé­géhez és tagjaihoz, a Nyugat­német Szakszervezeti Szövet­ség országos vezetőségéhez és tagjaihoz, valamint a katolikus munkásmozgalom tagjaihoz. Németország Szocialista Egy ségpártja — utalva arra a sú­lyos veszélyre, amellyel a pá­rizsi szerződések ratifikálása a munkásosztályt, a német né­pet és a békét fenyegetné — harci egység létrehozására szó­lította fel Nyugat-Németország dolgozóit. Németország Szocialista Egy ségpártjának Központi Bizott­sága javasolja a nyugatnémet­országi munkásoknak és szer­vezeteiknek, hogy a Német Demokratikus Köztársaság munkásszervezeteivel akció­egységben követeljenek nép­szavazást a párizsi szerződé­sekről és állapodjanak meg közös rendszabályokban sza­bad össznémet választások elő­készítésére, valamint a demok­ratikus, békeszerető Németor­szág zökkenőmentes egyesíté­sére. Kalföldi hírek LONDON A BBC bonni tudósítójának jelentését közli arról, hogy a nyugatnémetországi szociálde­mokraták, szakszervezeti veze­tők, valamint a protestáns egy­ház bizonyos körei újabb kam­pányt indítottak Nyugat-Né­metország felfegyverzése ellen. A tudósító megjegyzi, hogy a jövőbeni bonni hadügymi­nisztérium több vezetője „az utóbbi időben sok időt töltött azzal, hogy leszerelje a felfegy­verzéssel szembenálló politikai és társadalmi szóvivők érvelé­sét, ennek azonban eddig nincs sok látszata”, WASHINGTON Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára szerdán dél­után Washingtonba érkezett, jelenti az AFP. Hammarskjöld Washingtonban tárgyalásokat folytat Dulles külügyminisz­terrel. DAMASZKUSZ Tájékozott damaszkuszi kö­rök megállapítják, hogy az iraki-török egyezményt óvatos formában támogató Angliának az a tulajdonképpeni célja, hogy az arab országokban ko­moly mértékben gyengítse az Egyesült Államok befolyását. E körök szerint Anglia jól tudja, hogy az arab országok meghiúsítják ezt az Egyesült Államok által Törökországon keresztül sugallt egyezményt. Damaszkuszban felhívják a figyelmet arra, hogy a teljes mértékben Angliától függő Jordánia élesen síkra száll a török-iraki egyezménnyel szem ben. PEKING A Kínai Népköztársaság kor­mánya és Afganisztán kormá­nya közös nyilatkozatot tett közzé a diplomáciai kapcsola­tok felvételéről. A nyilatkozat a többi között a következőkép­pen hangzik: A Kínai Népköztársaság kor mánya és Afganisztán kormá­nya — miután kölcsönösen óhajtják kapcsolataik fejlesz­tését —- megegyeztek, hogy normális diplomáciai kapcsola­tokat létesítenek és nagyköve­teket cserélnek a két ország között. A Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség „Németország újraegyesítéséért küzdő népi mozgalmat** hív életre Berlin (MTI): A Nyugatné­met Szakszervezeti Szövetség Országos Elnöksége a nyugat­német munkásság harci el­szántságának hatása alatt ha­tározatot hozott „Németország újraegyesítéséért küzdő népi mozgalom” életrehívásáról. A mozgalmat — a határozat szerint — a Szakszervezeti Szövetség elnöksége, a legna­gyobb tizenhat szakszervezet és ismert közéleti személyisé­gek irányítják majd. A Francia Szocialista Párt országos intézőbizottságának kizáró határozata a párt 18 hazafiasait gondolkodó képvisclőtagjával szemben Párizs (MTI): A Francia Szocialista Párt országos inté­zőbizottsága szerdán este ülést tartott és azon Guy Mollett főtitkár és klikkjének követe­lésére úgy döntött, hogy kizár­ja a parlamenti frakció és ez­zel együtt a párt soraiból azt a 18 szocialista képviselőt, aki december 30-án, á francia nép­pel szembeni felelőssége tuda­tában és szívén viselve hazája sorsát, fellázadt a pártvezető­ség ellen és a háborús párizsi szerződések ratifikálása ellen szavazott. A kizártak között van Edmond Naegelen képvi­selő is, aki a decemberi több fordulóból álló izgalmas köz- társasági elnöki választások idején még pártjának hivata­los jelöltje volt. A kizárt kép­viselők végleges sorsáról a február 5-ére és 6-ára Párizs­ba egybehívott rendkívüli párt kongresszus hivatott dönteni, amennyiben a most kizárt kép viselők vagy egyesek közülük, szükségesnek találják, hogy fellebbezéssel éljenek az or­szágos intézőbizottság döntése ellen. Paul Ramadier lesz Franciaország képviselője a Schuman-terv főhatóságában Párizs (MTI): Francia politi­kai körökben nagy feltűnést kelt az az azóta már beigazo­lódott hír, hogy Paul Rama­dier, a volt miniszterelnök — szocialista képviselő, aki a múltban azzal tette ismertté nevét, hogy élvonalban har­colt az EVK-szerződés és a bé­keellenes párizsi egyezmények ratifikálása ellen, most elfo­gadta Mendes-France minisz­terelnök ajánlatát, és hajlandó volt vállalni a megbízást, hogy Jean Monnet utódaként, aki a közelmúltban bejelentette visszalépését, képviselje Fran­ciaországot a szén- és acélkö­zösség, az úgynevezett „hatok Európájának” Schumann-ter- vében. Népi mozgalom Dániában a párizsi egyezmények ratifikálása ellen Oslo (TASZSZ): Larsen, a Dán. Kommunista Párt elnöke a Friheten című lapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a dán nép nem feledte el a német megszállást és, hogy a Wehrmacht helyreállításának terve a dán nép minden réte­gében ellenállásra talál. Dá­niában — mondotta — igazi népi mozgalom bontakozott ki a párizsi egyezmények ratifi­kálása ellen. Ez a mozgalom annyira erős, hogy a dán kor- mánv kénvteien volt letenni arról a szándékáról, hogy azon nai ratifikálja a párizsi egyez­ményeket. Néhány szó Madáchról és „Az ember tragédiája'-ról Nemzetközi ifjúsági tanácskozást rendeznek Rratislavában A Csehszlovák Köztársaság, az Osztrák Szövetségi Köztár­saság és a Magyar Népköztár­saság ifjúságának küldöttei ja­nuár 22-én, szombaton a nyu­gatnémet felfegyverzés elleni küzdelem jegyében tanácsko­zásra gyűlnek össze Bratisla- vában. A magyar ifjúságot képvise­lő csaknem hatvan főnyi kül­döttség Gosztonyi János, a DISZ Központi Vezetősége tit­kárának vezetésével pénteken reggel a Nyugati pályaudvarról! indul Bratislavába. A magyar; küldöttségnek kiváló ifjúmun-; kások, dolgozó parasztfiatalok, \ ifjú írók és művészek, vala-! mit DISZ-vezetők a tagjai. 1 Belga édesanya kéri, hogy a debreceni szemklinikán operálják meg kislányát A Magyar Távirati Iroda tu­dósítása, ..alapján belga újságok is közölték, hogy a debreceni szemklinikán újszerű műtétté: visszaadták az ötéves Csillag Erzsiké látását, aki hathóna­pos kora óta szemszaruhártyá- jának elszürküiése miatt nem látott. A napokban a műtét­tel kapcsolatban két levél is érkezett Belgiumból a kliniká­ra. Az egyikben J. Laurent Fromont kér tanácsot szem­betegsége gyógyításához. A másikait egy. brüsszeli édes­anya írta, aki tudatja,, hogy 5 és féléves kislánya ugyan­csak szaruhártyájának elszür­külje miatt nem lát és sze­retné, ha Kettesy Aladár pro­fesszor vizsgálná és operálná; »eg. ! | IM adách Imre 132 eszten- | dővel ezelőtt, 1823. ja­[nuár 21-én született. Megem­lékezésre azonban nemcsak ez | az évforduló késztet bennün- |ket, hanem az a hatalmas si- I kér, amellyel művét napjaink- !ban a budapesti Nemzeti Szín- ! házban előadják. ! Talán soha nem fordult ak- jkora érdeklődés műve felé, imint ma, talán soha nem be­széltek, vitatkoztak róla any- nyit, minit ma, és talán soha nem készültek annyi lelkese­déssel, annyj műgonddal alko­tásának színrevitelére, mint ma. Mi az oka annak a nagy megbecsülésnek, amelyben mű vészeink és közönségünk egy­aránt részesíti? Az egyik ok nyilvánvalóan az, hogy valamennyien érez­tük, hittük, tudtuk: Madách műve régi irodalmunk egyik legnagyobb értéke, büszkesége, sőt a világirodalom egyik leg­ragyogóbb alkotása és fájt, hogy hallgatunk róla, hogy .ifjúságunkkal alig ismertetjük meg, hogy ez a remekmű ma nem „időszerű”, s ezért jobb nem sokat beszélni róla. Mi volt az oka annak a nagy tartózkodásnak, amellyel hivatalos irodalompolitikánk ezt a művet oly sokáig mel­lőzte? Lényegében két vitathatat­lan tény: az egyik Madách művének pesszimista történe­lemszemlélete, a másik a kom­munista jövőnek egészen ki­ábrándító ábrázolása. | Madách műve nem hirdeti a szükségszerű történelmi előre- ; haladást, s azt sugározza, hogy az ember sorsa mindenképpen a bukás, a boldogtalanság, ak­kor is, ha önző módon önmaga ért él, akikor is, ha a közös­ségért. A történelemben csak tragédiák sorozatát látja, sze­rinte a jövő sem fogja megol­dani a társadalom nagy kér­déseit. Ezt a felfogását foko­zottan tükrözi az, ahogyan a falanszterjelenetben a kommu­nizmust elképzeli és ábrázolja. Ha pedig így fest a dolog, miért mentjük fel mégis Ma- dáchot, miért visszük művét mégis a közönség elé? Elsősorban azért, mert tör­ténelemszemléletünk végső alapelve, a dialektikus mód­szer is ezt kívánja. A dialek­tika szerint ,.minden a körül­ményektől, helytől és időtől függ.” Madách művét sem szabad keletkezése körülmé­nyeitől kiszakítva úgy értékel­nünk, hogy benne ma; eszmé­nyeink tiszta érvényesülését keressük, hanem dialektikusán kell a Madách-problémához is közelednünk. S ha ezt tesszük, egyszerre megnő előttünk az író is, müve is. I átjuk és megértjük, hogy a szabadságharcok bu­kása hogyan rendit: meg Ma- dáchban az elnyomottak ügyé­nek diadalába vetett hitet, ma­gánéletének sok keserűsége pe­dig az egyéni boldogság lehe­tőségében való bizalmat. Lát­juk, hogyan küszködik évekig a nagy kérdésekkel: mi az élet értelme, 'elősegíti-e az em­beriség haladását a sok áldo­zat, mi a helyes emberi maga­tartás a bukott forradalom és a zsákutcába jutott egyéni élet szövevényeiben? És látjuk, hogyan szívja magába vívódá­sai közben kora legújabb tör­ténelmi, természettudományi és filozófiai nézeteit. Ezek azon­ban nem hoznak megnyugvást, megoldás helyett újabb kéte­lyeket és kiábrándulást nyúj­tanak neki. Kiábrándítja a történelem- tudomány, amely nem a tö­megek, hanem a „nagy hősök” történetével foglalkozott, ezek­nek tündöklését és bukását tárgyalta. Ezekből a könyvek­ből ő is, mint valamikor Köl­csey, hiábavaló kákasviadal- nak ismerte meg küszködései­ket. Kiábrándítja a burzsoá történelem tudóméin v úgyneve­zett „körforgás-elmélete” is, amely szerint az emberiség története tulajdonképpen két­féle életformának egymást váltó örökös körforgása. Cso­da-e, hogy ez a pesszimista ta­nítás művének mondanivalóját sötétre színezi? Kiábrándítják kora termé­szettudományos felfedezései is. Megismerkedik a „biológiai de- terminizimis”-sal, amely azt ál­lította, hogy az ember egyé­niségét megmásíthatatlanul az örökölt hajlamok szabják meg, továbbá a phrenologiávail (ko­ponyatan), amely azt hirdette, hogy kinek-kinek a koponya- alkata eldönti képességeit és jellemét. Úgy véli, hogy egy olyan kor, amely mindent a hasznosság szemüvegén át mérlegel, nagyon visszaélhet­ne ezekkel az ismeretekkel: az ősök és a gyermek koponya alkata alapján döntené el, me­lyiket milyen pályára terelje, hogy majd a legjobban kihasz­nálhassa munkaerejüket. Már­pedig, hogy ilyen korszaknak be kell következnie, azt meg­erősítette benne a naprend­szer kihűléséről szóló divatos elmélet, az ú. n. „enifcropia-elv.” De mi előzi meg a végső pusz­tulást? Mit hoz még a jövő? Marx és Engels műveivel nem ismerkedhetett meg, el­lenben megismerkedik Fourier utópista szocialista elképzelé­seivel, valószínűleg Lukács Móricznak az Athenaeumban megjelent rosszindulatú cikke alapján. Különösen az hökken­tette meg, hogy Fourier sze­rint a kommunizmusban az emberek munka- és lakóhelye a 2000 személyes tömegház, a falanszter lesz. Ezt szörnyű­nek találja. Mindehhez járult még, hogv ellentmondó filozó­fiai tanítások: Kant és Hegel idealizmusának és Büchner mechanisztikus materializmu­sának együttesen szereplő, de kibékíthetetlen hatása még nö­velte benne a belső feszültsé­get, amelyben nagy műve meg- •■"•Mett. § T gy érezte, hogy mindent, amit egyéni életéből, a haza bukott szabadságharcá­ból, kiábrándító elméleti ta­nulmányaiból megismert, el kell mondania. Művészi kép­sorozatba tömörítve ábrázolja, . milyen tragikus az emberiség múltja és jelene. Aztán felrém lik előtte a jövő: elkövetkezik majd a föld kihűlésének ide­je, amikor az embereknek min den erejükkel a puszta létért kell harcolniok. A világból száműznek tehát minden fény­űzést, csak. a hasznosság elve érvényesül majd. A mű megszületése körűimé nyeinek ismeretében csodál­hatjuk-e, hogy Madách törté­nelemszemlélete helytelen irányba tolódott s hogy ilyen képzetei voltak a jövőről? Ha valóban dialektikusán szemlél jük életét és művét, nem az elmarasztalás érzése támad bennünk, hanem őszinte meg­becsülés, hogy vívódásainak, kutatásainak keserű tapaszta­lataiból mégis elfogadható kö­vetkeztetést vont le: nem tud­hatjuk, Van-e értelme küzdel­meinknek, emberi méltósá­gunk azonban azt parancsolja, hogy a biztos tudás nélkül is küzdjünk, bízzunk, munkál-i kodjunk. Milyen sokat jelent­hetett ez kora magyarságának amely a mű megírásának ide­jén újraéledő reményekkel várta, a Bach-rendszer buká­sát; ez az alkotás is biztatást tartalmazott: ha kétes is a jö­vő; bízni és küzdeni kell, ez az emberségünkhöz méltó fel­adat. A mű tényleges pesszi­mizmusát így enyhíti a belőle ki csendülő morális optimiz­mus. Ennek a cikknek a kereté­ben nem beszélhettünk a mű különleges művészi értékeiről, lenyűgöző hatásának titkairól, sem egyéb tartalmi és formai problémáiról. Arról sem, hány féleképpen torzították el jó- és rosszhiszemű értelmezői. Csupán megemlítjük, hogy az előbbiekhez még olyanok is tartoztak, akik szerint a falari szetir jelenetben nem a kom­munizmust, hanem a majdnem megszülető fasizmust akarta ábrázolni Madách, Ilyen „jó­akarókra” természetesen nincs szüksége. De olyanokra sincs, akik a művet a falanszter-je­lenet elhagyásával akarták elő adatni. Ha bűn egy író szán­dékának félremagyarázása, úgy még nagyobb bűn remek­műve vegyik lényeges részének tudatos elsikkasztása. Madách nak joga van rá, hogy a maga teljességében szólalhasson meg rutítás és szépítés nélkül. Nem szorul rá például arra sem. hógy a színházi rendezés úgy állítsa be történelmi és utó­pisztikus színeit, mintha ezek nem az ő szemléletét tükröz­nék, hanem csupán Luciferét, mintha Madách nem értene egyet ezeknek a színeknek a mondanivalóival, — ahogyan ezt egy cikkíró a közelmúlt­ban a bemutató előtt a szín­háznak ajánlotta. De még ar­ra sem, hogy elhallgassuk a mű végső kicsengésének val­lásos színezetét. Madách isten ajkára adja a megoldást tar­talmazó végső szavakat: „Mon dottam, ember: küzdi és bízva bízzál!” A sokat csalódott,pesz szimista hangulatú író mene­kül a keserű valóság elől, s úgy érzi, megnyugvást, erőt a küzdelemhez csak istennél ta­lál az ember. A mű úiabb ér­telmezői általában hallgatnak erről. De miért kell ezt el­hallgatni? Hiszen ez sem szo­rul másra, csak megértésre. Mint ahogyan az egész ember és az egész mű nem szorul másra, csak dialektikus szem­lélet alapján történő megér­tésre. S ezt most megkapja. A teljes művet s a teljes embert veti latra a legújabb irodalom tudomány. A művel kapcsolatban ter- mészetesen még sok vi­tás kérdést kell tisztáznunk. Egy azonban máris bizonyos: Madách nemcsak világraszóló írói nagysáe, hanem —- téve­dései és ellentmondásai elle­nére — megbecsülésünkre ér­demes, gondolkodó és ember is. (TTIT) Dr. Kolta Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents