Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-21 / 17. szám

TOI vom nmniamtamütJErart MAI SZAMBAN: A párizsi egyezmények ratifikációs törvény- javaslatai a Köztársasági Tanács bizottságai előtt. (2. o.) — Néhány szó Madáchról és „Az ember tragédiájáéról. (2. o.) — Az üzem se­gít... (3. o.) — Szedresi jegyzetek: Az elmúlt tíz év alatt minden hatodik család házat épí­tett. (3. o.) — A Pálfai Általános Iskola éle­téből. (4. o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI PA'RTBIZOTT5AOA'NAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM ARA 50 FILLER PÉNTEK. 1955 JANUÄR 21 MEGYÉNK ELETEBOL S Bánva is Építőipari Egyesülés Halmaija a faddí Kossuth tsi-t Teljesült a tamási gazdák megalakult kívánsága a gazdakör A Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Ven«tősége 1953 június 27—28-i ülése mező- gazdaságunk tovább­fejlesztését tűzte ki főcélul. Nem lehet közömbös számunkra ez, mégha nem is a mezőgazdaságban dől gozunk közvetlenül. Életszínvonalunk ál. landó emelkedésének döntő láncszeme a mezőgazdaság fejlő­dése, s ezen belül is állami gazdaságaink, tsz-ink fejlődése, ter­melési eredményeik növelése. A termelőcsoportok előmenetelét nagyon elősegíti, ha jó a könyvelése, helyes az egész számvitele. Mi, a Tolna Megyei Ta­nács Bánya- és Épí­tőanyagipari Egyesü­lés számviteli dolgo­zói úgy gondoljuk, hogy a termelőcsopor toknak szükségük van számviteli, ktlny vclési vonalon is se­gítségre, — írja hoz­zánk beküldött leve­lében Horváth József elvtárs, — éppen ez­ért vállaltuk a faddi Kossuth termelőcso­port patronálását, könyvelésének és számvitelének rende­zése terén. A termelőcsoport vezetősége és vala­mennyi tagja öröm­mel fogadta e segít­séget, mert amikor kint voltunk náluk, nagy segítséget tud­tunk adni nekik könyvelési és szám­viteli vonalon. Felkérjük minden üzem, vállalat, hiva­tal, intézmény szám­viteli dolgozóját, hogy tegyenek hason­ló vállalásokat. Le­gyenek tudatában an­nak, hogy ezzel is a mezőgazdaság fejlő­dését, az új szakasz politikájának megva­lósítását segítik elő. Január 16-án a köz ségi tanács hangos- híradója tudtára ad­ta a tamási gazdák­nak, hogy este tartja alakuló gyűlését a gazdakör. A tamási gazdákat különöskép­pen érdekli a gazda­kör, ezért el is men­tek valamennyien. — Este a gazdakör ala­kulógyűlésén Kardos Ferenc, a községi ta­nács végrehajtóbi­zottságának elnöke, röviden ismertette a gazdakör alakulásé - nak célját, jelentő­ségét és a gazdakör­re háruló feladato­kat. Az alakulógyűlésen mindjárt meg is vá­lasztották a gazdák a vezetőséget. Elnök­nek Tóth József egyé íuiög gazdálkodó pa­rasztot választották. Van a gazdakör ve­zetőségi tagjai közölt termelőszövetkezeti tag is. A gazdakör alaku­ló-gyűlésén azt is le­szögezték a tamási gazdák, hogy most a kezdetben hogyan rendezik be második otthonukat. A községi és a járási kultúrház tói kap a gazdakör székeket és egyéb felszereléseket. A földmű vessző vetkezet pedig biztosítja, hogy vasárnaponként a gaz dák kellemesebb szó­rakozása érdekében szeszesitalt is árusí­tanak. Versenyre léptek a sióagárdi gazdák Tahi) m nl egymi íió lór iit értékű írni vásárollak egy hínap alatt a tolnai kisároházban December 19-én nyitották meg Tolnám a földművesszövetkezeit kisáruházáit. Tehát pon­tosain ez év január 19-én volt egyhónapos. A tolnai dolgozó parasztok örülnek a kisáruház- nak, szívesen mennek ide vásárolni. Az áru­ház rövid idő alatt népszerű lett. Nemcsak a tolnaiak vásárolnaik itt, hanem a piaci na­pokon ideutazó bogyiszlói, fácámkerti és faddi dolgozóik is. Az áruház dolgozói nagyon körültekintően, udvariasan szolgálják ki a vevőket. Ennek meg is van az eredménye. Egy hónap alatt közel 25 ezer vásárló, több, mint egymillió forint értékű árut vásárolt a tolnai kisári!- házban. Több, mint 50 férfi és női télikabátot, 50 pár csizmát adtak el többek között. A fű- szerosztály dolgozóinaik is megvan a munká­juk egész napra, egy nap 7—800 dolgozót szol gálnak ki. Az élelmiszerellátást a helyi áru­alapok ésszerű felhasználásával egészítik ki. Felszabadulásunk 10. évfordulóját a sióagárdi gazdák is jobb munkával akar­ják ünnepelni. Ezért lépnek egymással ver senybe, ki munkálja jobban a földjét, ki­nek lesz nagyobb tér mése. — Málinger György 12 holdas gazda a 13 holdas Sági Istvánt hívta ki versenyre. Málinger György a következő vállalást tette: A trágyahordást január 25-ig befejezi. Az őszről visszama­radt szántást lehe­tőség szerint a tél fo­lyamán elvégzi. Az őszi gabonafélé­ket a tavasz folya­mán kétszer fejtrá­gyázza. A termésát­lagot egy mázsával emeli. A talaj- és vetési munkáknál az agro­technikai módszerek alkalmazásával mi­nőségi munkát végez. A tavaszi vetést a minisztertanács hatá­rozatában megszabott határidő előtt 5 nap­pal befejezi. Nagyobb termés el érése érdekében a vetésforgót az összes földterületen beveze­ti. Nem maradnak azonban tétlenül a többi gazdák sem. Málinger Györgyöt viszont Fekete Mi­hály hívta ki verseny re a gyümölcs- és szőlőtermelésben. — Rajtuk kívül Deli Mihály és Sági Jó­zsef lépett versenyre egymással. Felszabadulási verseny a gépállomásokon; „Agépállomás becsületéről van szó" C ok termelőszövetkezeti tag, sok egyéni gazda várja, ^ hogy elmúljon a tél. A tavaszi szél megfújja a földe­ket és a gépállomás traktora hozzákezd a simitózáshoz és az őszről megmaradt mélyszántások befejezéséhez. Bizony a sár- pilisi gépállomás traktorosait, — február 10—20-a között méa hiába hívnák dolgozni. A helyzet ugyanis az, hogy nagyon sok még a javítanivaló. Ennek részben az a magyarázata, hogy a sárpilisiek későn kezdték el a gépjavítást, december 9-én még egyetlen erőgép sem volt kijavítva, pedig erre az időre legalább 11 traktornak olyan állapotban kellett volna lenni, hogy kezdhesse a munkát. Szóval, ami igaz az igaz: a sár­pilisiek a kezdet kezdetén elhibázták a dolgot. | gépállomás mérnöke, Finta József elvtárs azt mondja, mit sem ér naponta elmondogatni, hogy hol követték el a hibát. Ehelyett most cselekedni kell, méghozzá gyorsan Igaza van, valóban gyors és jó munkára van szükség most a sárpilisi gépállomáson, mert a legutóbbi értékelés szerint még csak 65 százaléknál tartanak például az erőgépek javításával. Egyes munkagépek javításával pedig még ennyire sem állnak a sárpilisiek. Tehát alaposan meg kell fogni minden szerelő­nek, minden traktorosnak a munka végét, hogy valóban be­fejeződjön a gépjavítás február 20-ra. ^ gépjavítás meggyorsítása érdekében a sárpilisi gépállo­más vezetősége bevezette azt a módszert, hogy munka­idő után is dolgoztak. Az elmúlt héten például több szerelő és traktoros önként vállalkozott arra, hogy este 9 óráig dol­gozik, mondván: „Nem kevesebbről, mint a gépállomás kollek­tívájának becsületéről van szó.” Ezért pedig érdemes mindent megtenni. Németh István kommunista szerelő ja szavát állj; Az elmúlt év decemberé­nek második felében a bony­hádi gépállomás kommunistái aktíva-értekezletet tartottak. Ezen az aktíva-értekezleten a gépjavítás meggyorsításáról beszélgettek. Mikor a trakto­rok javítása került szóba, a tekintetek Németh Istvánra szegeződtek. Ő is kommunista, ő is egy traktorjavító brigádot vezet és bizony decemberben le volt maradva a gépjavítás­sal. Németh István ezen az aktíva-értekezleten Ígéretet tett arra, hogy januárban be­hozza a lemaradást, és januári tervét is határidő előtt telje­síti. Németh István kommunista szerelő állja szavát. Sokszor előfordult ebben a hónapban, hogy brigádjával együtt reg­gel 7 órától este 9 óráig dol­gozott, sőt az is megtörtént, hogy egész éjjel esztergált vagy egyéb más munkálatokat végzett, hogy másnap zavar­talanul végezhessék a hozzá beosztott emberek a -munkát. Törekvése nem is eredmény­telen. A bonyhádi gépállomás traktoros brigádjainak verse­nyében jelenleg ő az első. Tóthi János brigádja rövid időn belül befejezi a gépjavítást Az iregszemcsei gépállomás vezetői ebben az évben külö­nös módszert alkalmaztak a téli gépjavításoknál. A trakto­rosbrigádok maguk javítják ki erő- és munkagépeiket. Ez a módszer jól bevált, mert úgy vigyáz minden traktoros és traktoros brigádvezetö a mi­nőségi munkára, mint a sze- mefényére, mert tudja, hogy egész évben neki kell azzal a traktorral, munkagéppel dől gozni, amit jól, vagy rosszul javított ki. Tóthi János brigád ja vigyáz is a minőségre, per­sze mennyiségi munkára is nagy gondot fordítanak. A gép állomás traktoros brigádja; között ugyanis versenymunka van. A vezetőség jutalmat tű­zött ki annak a javítóbrigád­nak, amely minőségűéig, meg mennyiségileg is legelőbb vé­gez a javítással. Jelenleg úgy nézi ki a hely­zet Iregszemcsén, hogy Tóthi János traktoros brigádja vé­gez elsőnek a javítással. — Amint a gépállomás üzemgaz­dásza mondja, Tóthi elvtársék erő- és munkagépeik javítását január 19-ig 90 százalékban végezték el. A traktoros brigádok verse­nyében jelenleg második Tóth János elvtárs brigádja. Ez a traktoros brigád az 1954-es esztendőben sokszor volt me­gyei első. Kossuth-brigád, me­lyet Tóth János elvtárs vezet, az idén is első akar lenni a megyei traktorosbrigádok ver­senyében. Ezért a Kossuth- brigád tagjai is igyekeznek. Jelenleg 85 százaléknál tarta­nak. Felszabadulási versenv a Dombóvári Vajiizcmuél Nagy Ignác és társai újabb fogadalmat tettek I'intér Anna közel húsz éve dolgozik a Dombóvári üzemnél. A múlt év júniusában „Kiváló dolgozó“ jelvénnyel ] tüntették ki. Munkája igen fontos a vajgyártásnál, a vajkul-(| túra tenyészet kezelése van rábízva. Ezek azok a nemesített J baktériumok, amelyek a vajnak a jellegzetes aromáját adják I meg. Rendkívül fontos itt a tisztaság, mert vigyázatlanság ese. a tén a tenyészet más baktériumokkal is fertőződhet és ekkori már nem lehet elsőosztályú az ezzel készített vaj. Pintér Anna J hosszú idő óta végzi ezt a munkát, amiben hozzáértése nagy ( lelkiismeretességgel párosul. A felszabadulási verseny első de- kádjában 128 százalékra teljesítette normáját. Nagymértékben' múlott rajta, hogy az üzem az első dekádban 33 mázsa első-* osztályú vajat gyártott terven felük RITKÁN VAN egy újság­írónak abban része, hogy va­lahol várják. Engem leg­utóbb az a váratlan öröm ért, hogy vártak a kajmádi állami gazdaságban. „Már egy hét óta várok egy új­ságírót, el akarom mondani, hogy a tehenészek teljesítet­ték ígéretüket és újabb fo­gadalmat tettek, — így fo­gadott Nagy Ignác, az egyik állattenyésztési brigádvezető. — Itt az alkalom, hát csak mondja Ignác bácsi. — Tudja, én olyan ember vagyok, — meg a többiek is olyanok, — tette hozzá gyor­san — hogy nem szeretünk ;,nagyot” mondani. Azért ígértük legutóbb, hogy az istállóátlagot 7.5 literről 7.8 literre emeljük. Tudom, hogy egyesek kinevettek bennün­ket a három tizedes felaján­lással. De ez nem baj. Nem keseredtünk el, mondtuk: „az nevet, aki utoljára ne­vet”, — így kezdte mondani­valóját Ignác bácsi. ŐSZINTÉN SZÓLVA igaza van. Valóban nem szép do­log olyasmit ígérni, amit az ember nem tud teljesíteni. De annál inkább dícséretre- méltó, ha valaki a termelési lehetőségek alapján olyan vállalást tesz, amit nem könnyűszerrel lehet teljesí­teni és ezt mégis messze ‘úl- szárnyalja. Ignác bácsi és kajmádi állami gazdaság lob­bi tehenészei legutóbb ezt tették. Az ígért 7.8 literes istálloátlag helyett 9.2 liter tejet fejtek átlagosan egy- egy tehéntől naponta. — Tudja, mikor ezt a vál­lalást megtettük, nagyon rá­kapcsoltunk, — így folytat­ta a beszélgetést Nagy Ig­nác bácsi. Szeszgyári moslék­kal etettük a teheneket, az­tán emelkedett a tej napról- napra. Gyorsan, pontosan gondoztuk és etettük és fej­tük a teheneket. Ezt azért tettük, hogy egv-egv napszak bán minél többet és mindig egyformán pihenjenek a te­henek. — Eddig most már eljutot­tunk. de azért még mindig nem vagyunk megelégedve. Most azon iparkodunk, hogy a jelenlegi 9.2 literes istál­lóátlagot a felszabadulás tisz­teletére tett fogadalmunkon belül rövidesen 10 literre emeljük. Természetesen en­nél többet is akarunk, de egyenlőre csak ezt ígértük. Ha teljesítettük, akkor majd újabb fogadalmat teszünk, — ezzel fejezte be a mondani­valóját a brigádvezető. — Még aztán hozzátette: — Most írják ám meg az új­ságban azt is, hogy az ered­ményekben a főállattenyész­tőnek is vannak érdemei. Az a cikk, ami legutóbb meg­jelent, nem említette meg a főállattenyésztőt, pedig nél­küle nem sokra vittük volna. Megmondom őszintén röstel- tem is a dolgot... NAGY IGNÁC BÁCSI kü­lönös természetű ember, vagy másszóval nagyon igaz­ságos. Amint beszél a tejter­melés emelkedéséről, min­den második szavában bent volt: „A mi tehenészeink olyan emberek” és minden harmadik szava: „mert ne­künk olyan főállattenyész­tőnk van, hogy nincs több ilyen a környéken”. Ebből kitűnik, hogy Nagy Ignác bácsi nem magának könyve­li el az érdemeket. A fő­állattenyésztőnek, vagy bár­melyik tehenésznek éppen annyi — vagy talán még több — érdeme van az elért eredményekben, mint mond­juk magának Nagy Ignác bácsinak. Persze azért az ő érdemeit sem szabad lebe­este pedig ő az utolsó, aki ha­zamegy az istállóból. Mindig pontosan nyilvántartja azt is, hogy ki mennyi tejet fej na­ponta, viszi a hírt az egyik istállóból a másikba, mindig elújságolja az eredménye­ket. Buzdítja az embereket, sőt még azt is megmondja: „Ki látott még ilyeneket, mint. akinek nem keli a 100 forint zsebpénz. A félreérté­sek elkerülése végett meg­mondom, hogy a vezetőség 100—100 forint jutalmat tű­zött ki azon istálló dolgozói­nak, akik előbb elérik a 10 literes napi istállóátlagot. JELENLEG úgy néz ki a helyzet, hogy a hármas-istál­ló dolgozói győznek. Istál­lójukban ugyanis jelenleg 9.5 liter az istállóátlag. Persze ez még nem biztos, könnyen megtörténhet, hogy az egyes­istálló dolgozói nyerik eí a jutalmat. De egy az biztos, a verseny győztese most a felszabadulási versenysza- <1 kaszban is a dolgozó nép lesz. Többet, jobbat és olcsób bán termelnek az üzemek­ben, az állami gazdaságok­ban, több jut mindenkinek az asztalára.

Next

/
Thumbnails
Contents