Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-16 / 13. szám
4 NAPLö V»55, JANUAR T8. GYERMEKEKNEK A varázsköpönyeg — Kazah mese — Hajdanában-danában szörnyű hideg tél tombolt Kazahsztánban. Emberfia nem állhatta a cudar hideget, ha csak nem rókabundában. Aldar Kösse, a hetedhét aul- ban ismert ravasz kópé szőr nyen fázott rongyos köpenye gében. Egyik nap is, amikor a sztyeppén lovagolt, csont ja velejéig hatolt a hideg, az orra megkékült. Süvített a szél, mérgesen cibálta Aldar Kösse fülét. A furfangos kópé váltig töprengett, hogyan szabadulhatna meg nyomorúságos helyzetéből. Sehol egy füstölgő kémény, amely meleg kuckóba hívogatná. Még csak kutyaugatást sem hall, hogy aul közelségében reménykedhetne. Nagyot csördített ostorával, de kiaszott gebéje csak nem szedte gyorsabban a lábát. Konokul megrázta sörényét; lassan döcögött, mint á rossz szekér. — Rossz ez a ló és hosz- szú az út — dörmögött a lovas. — És ez a megveszekedett burán — farkasordító hideg van, utóbb még megfagyok. Egyszercsak észreveszi ám, hogy szaporán ügetve szembe jő vele egy másik lovas- öltözetéről látta, hogy előkelő úr lehet. A furfangos Aldar Kösse tüstént tudta, mitévő legyen. Kigombolta rongyos köpönyegét, kihúzta magát a nyeregben és vidám nótára gyújtott. A lovas közelebb ért, mindketten megálltak és üdvözölték egymást. Az idegen nemes úr meleg rókabundájában is fázott. Aldar Kösse azonban sapkáját a tarkójára tolta és úgy feszített, mintha napsütéses forró nyár lenne. — Nem fázol? — kérdezte a nemes úr a ravasz fickót. — A te bundádban bizonyára fáznék, de az enyémben majd elolvadok, — felelte Aldar vidáman. — Micsoda bunda ez te? — ámult az előkelő idegen. — Tán nem látod? — Hogyne látnám! Hollók rágták ki, több rajta a lyuk, mint a szőrme, — gúnyolódott a nemes úr. — Hiszen éppen ez a jó, hogy olyan sok lyuk van rajta, Az egyik lyukon bemegy a szél, a másikon kijön. Azért van olyan melegem. — Ez valami varázsköpönyeg lehet, — gondolta a nemes, — meg kellene tőle venni. —■ Nem adnád el nekem? — kezdett alkudozni Aldar- ral. — Nem én! Megfagynék nélküle. ' — Cserébe adom az én rókaprémes bundámat. Aldar tette magát, hogy hallani sem akar a cseréről, de félszemével a meleg bundára, meg a pompás lóra kacsingatott. — Neked adom a bundámat és még megtoldom pénz zel is — sürgette az előkelő idegen. — Pénzre nincs szükségem. De ha a lovadat ideadnád, meggondolnám a dolgot. Megörült a nemes úr, levetette a bundáját, átadta a lovát, Aldar meg odaadta neki a maga köpenykéjét, aztán felhúzta a szép meleg rókaprémes bundát, felpattant a paripára és elvágtatott mint a szél. A kórházban ismét megkezdődnek “ a zenedéíutánok Szekszárdon aránylag nagyon kevés opera és hangverseny-alkalom van, egy-egy koncert fehér hollónak számít. A Gördülő Opera, kezdeti fellángolás után térképéből kitörölte Szekszárdot s vitatható, hogy a Baranya megyei Műsoriroda milyen rendezvényeket küld ide. Ennél is súlyosabb hiány a zenei nevelés megoldatlansága, amit csak növel, hogy a szekszárdi zeneiskola évek óta húzódó kérdését .máig sem lehetett megoldani. Valószínűleg ez a sok negatívum tette olyan kedveltté a szekszárdi kórház szombati zenedélutánjait, melyek hosz- szú időn át nemcsak hangulatos hangversenyeket, hanem tömör, okos ismertetőelőadásokat is jelentettek. A kórház üzemi bizottsága, zenebarát dolgozói most elhatározták, hogy a népszerű zenedélutánokat felújítják s a látogatottságot feltehetően növeli, hogy új, mikrobarázdás berendezést szereztek be, ami kiküszöböli a lemezváltással járó eddigi kellemetlen és zavaró szüneteket is. A pompás új berendezés szombaton, január 22-én szólal meg először, amikor Verdi: Trubadur-ját forgatják le hanglemezről. A SZERETETT, kedves tanító, vagy tanár példamutatása, szavai, intelmei még a leghaszontalanabb diákra is hatnak, és ha diákkorban nem is nagyon hallgatunk rá, később, felnőtt korban maguktól felidéződnek és akkor tudjuk meg, hogy mégiscsak meg fogantak. — Én is egy kedves tanárom révén szerettem meg a népköltészetet, a népdalokat és ezek a dalok vezettek el falum népének életéhez — mondja Poór Ferenc ozorai DISZ-titkár. Szemüveges, szinte még diáknak látszó fiatalember, pedig már a katonaélet férfiformáló évein is túlesett. Az ozorai malomban leltem rá, ott adminisztrátorkodik, de minden szabad percében néprajzi vonatkozású dolgokkal, tervekkel foglalkozik. A füzet, amelyben nevek, házszámok sorakoznak — az adat- szolgáltató, főleg idősebb falusi asszonyok, férfiak nevei — és több népszokás, dal, tánc, játék vázlata van bejegyez, AZ OZORAI ve, mindig a fiókjában, vagy a zsebében található. — SOK NÉPDALT hallottam itthon, amit másutt sehol sem énekelnek, a különféle népdalgyüjtemények még nem tartalmaznak és erre lettem figyelmes — meséli tovább Poór Ferenc, hogyan vált Ozo- ra népi hagyományainak lelkes gyűjtőjévé és ápolójává a falu fiatalajival együtt. Még azt is meg kell mondanunk, hogy Gácsi Ferenc népművelési ügyvezetővel a legszebb egyetértésben végzik a népművelési munkát, amely immár megyeszerte ismertté vált, hiszen jónéhány nagyobb rendez vényen tűnt fel az ozorai népi együttes jellegzetes helyi dalaival, táncaival, színpadra dolgozott szokásaival. A DISZ és a népművelés, a kultúrotthon együttműködésének legszebb példáját láthatjuk Ozo- rán és ennek az együttműködésnek az eredményességét, termékenységét tükrözi az ozorai kultúrház élete. — Először színjátszással kezdtünk próbálkozni — emFONO. .. lékezik a DISZ-titkár, — majd az innen-onnan látott-hallott adatokból megszületett az „Ozorai lakodalmas”. Igen, Poór Ferenc nyitott szemmel és füllel jár a bálokban, különféle mulatságokon, nemcsak a csinos fiatal lányokat vette észre,'hanem a körben ülő kísérőket, mamákat, nagymamákat is, sőt elejtett megjegyzéseiket is meg hallotta, hogy: „Hej az én időmben ...” Ezután egy kis kíváncsiskodás, kérdezőskö- dés és régi táncok, dalok, szomorú balladák, vagy érdekes, vidám szokások kerültek felszínre. Mondták is tréfásan az ozoraiak, hogy „Poór Feri az öregasszonyoknak udvarol, azoknak teszi a szépet”. Ez az „udvarlás” nem is maradt eredmény nélkül, amely az egész falu szemelát- tára, á kultúrházban bontakozott ki. — Egy idő óta a kultúrházban rendezünk fonót is. Ilyenkor eljönnek a lányok a ké- j zimunkákkal, a legények ci- 1 terákkal és olyan hangulatos, Gyarapítják ismereteiket a szóagárdi gazdák Ha nem is borítja puha hótakaró a földeket, azért téli álomban nyújtóznak a kis pár cellák és a nagy táblák is a domboldalakon, vagy a völgyekben. Telhetetlenül isszák magukba a lassan, kitartóan hulló esőcseppeket. Korán be- aikonyodik és későn virrad. Ez az időszak a falusi emberek ráérő ideje. Ezt a ráérő időt igen sokféleképpen ellehet tölteni. Ilyenkor esnek a disznótorok, a lakodalmak és esténként jóízűen el lehet beszélgetni a szomszédokkal, a rokonokkal. A tél a legalkalmasabb a falusi emberek képzésére, művelésére is és évről- évre több parasztembert hódítanak meg a különféle mező- gazdasági tanfolyamok és a könyvek. Télen végeznek legeredményesebb munkát a falusi gazdakörök, amelyek a kultúrházak duruzsoló melegében tevékenykednek és az ezüstkalászos gazdatanfolyamok. Sióagárdon is indult néhány hete ezüstkalászos tanfolyam 31 beiratkozott hallgatóval. Olyan is van közöttük, mint Kilián Mihály, vagy Vass Mihály, akik már a második ezüstkalászos kurzust hallgatják végig, azon elgondolással, hogy mindig tanulhatnak valami újat. Az ezüst- kalászos tanfolyam mellett működik a gazdakör is, ahol elbeszélgetnek, gyakran vitatkoznak a gazdák. Igen érdekes volt, ahogy Szabó János elmesélte, hogyan termelt ke- resztsorosan kukoricát. Szabó Jánosnak nem is volt szándékában keresztsorosan vetni, csak egy éjszaka kint felejtette a föld végén a sor jelzőt — ahogy meséli. Valaki éjszaka tréfából keresztsorosan megvonalazta a vetés alá elkészített földet. Ha már megvonalazta, akkor el is vetem így — mondta magában Szabó János és csakugyan keresztsorosan vetette a kukoricáját. Beszélt a művelés könnyebbségéről, meg arról, hogy a saját földjén tapasztalta a keresztsoros vetés előnyét. Nemcsak a munkálása volt azután köny nyebb ennek a kukoricatáblának, hanem többet is termett, mint a nem keresztsorosan veI tett. I Feke Mihály ojtani tanította meg gazdatársait a gazdaköri összejövetelek alkalmával. Elsősorban a szőlőojtás módját magyarázta meg. Málinger György jól ismeri a különféle mezőgazdasági szaklapokat, többet előfizet és ezekből a szaklapokból ismerteti gazdatársaival a korszerű mezőgazdasági eljárásokat, a különféle szakmai fogásokat. A sióagárdi dolgozó parasztok tehát tanulással, művelődéssel töltik el téli ráérő idejüket. Részben egymás tapasztalatain okulnak, részben szakkönyvekből, vagy szakkép zett emberektől. Az ezüstkalászos tanfolyamot Koppány Károly a palánki Mezőgazdasági Technikum tanára vezeti. A téli estéken tanultak előreláthatóan már a nyár folyamán gyümölcsöznek. A tanfolyam hallgatói ugyanis mindannyian választanak valamilyen termelési feladatot, amelyen bebizonyítják, hogy nem volt hiábavaló a tanulás, még az idősebb gazdáknak sem, hiszen „a jó pap is holtig tanul”, — tartja a közmondás. „at köngnek mutatták meg, kel gémét az életben“ IV egyvenezer könyv, 50 fajta újság és folyóirat szépen, glédába állva sorakozik a szekszárdi megyei könyvtár polcain. A falakról az észbe oltott szív óriásai tekintenek felém biz tatóan, aranyozott reliefek, szobrok, képek, Petőfi, Vasvári, Móricz, Arany és Sztálin mintegy bekoronázva a sorozatot. A kiadóasztalban közel 2000 kartoték húzódik meg szépen egymáshoz simulva, az olvasótábor ennyi emberből áll. ök állnak az őrségen szerte a városban, a Kossuth Lajos utcában ép- penúgy, mint Parásztán, vagy Rózsamájban. Két-há- rom hetenként megjönnek és beszámolnak tapasztalataikról, fejlődésükről. Nem órákig tartó beszámolók ezek, csak néhány odavetett, elejtett szó: „Már a nagymama is olvas, valami öreg- betűset kérek a részére, mert felénk még olaj ég a lámpában. Pistikének képeset, mert most kezdi szemezni a betűket.” Dr. Máthé Géza könyvtárvezető tenyere alig hallható tapsra verődik és elismerőleg bólint Véghné felé. Lados Antalt az „integrál” érdekli, Bóvári János jó gazdasági szakkönyvet óhajt. Pali Sándor Alsónyékről utazott fel, hogy Solo- hov, Rideg Sándor és Heine műveit elvihesse. Jó félnapjába került a könyvválogatás, de nem sajnálja. Egy piros-pozsgás, jól kisportolt fiatalember, futballista és birkózó filozófiai munkát visz csak, mert egyenlőre erre jött meg az étvágya.” A kívánságok és kívánal mák megsokasodtak. Mi lesz, ha rövidesen 3— 4.000-re emelkedik az olvasótábor? A fejlődés útja végtelen. Kitágulnak a falak, megsokasodnak a polcok és két kiadó helyett négy, öt, tíz fog járni a polcok között. Az olvasók máris sokat, többet akarnak. Hiány van a szakkönyvekben, bár naponta 150 kötettel gyarapodik az olvasók rendelkezésére álló anyag. De Csatár is megmozdult már és könyvet követel. Egyelőre 168 kötetes könyvtárt telepítenek ki. A tavaszra már az is 300 kötetre kell, hogy szaporodjék, mert „kétszer-háromszor még csak elolvasok egy köny vet, de végeredményben nem vagyok kérődző”, — állapítja meg az egyik csizmás magyar. így is van. Emberek vagyunk, magyarok vagyunk, egyéni és nemzeti sorsunk irányítói és még igen-igen sok a tennivaló. Utak, gépek, egészséges lakások ... Ez az! Ez alakul ki a könyvtár vitasarkában, csak úgy halkan, hogy ne zavarjuk a többit, a másikat, a szomszédot, aki úgylátszik nagy gondban van, mert hosszú kutyanyelvekre jegyezget már reggel óta. A szabadságát tölti a könyvtárban, egy újításon dolgozik. A neve maradjon inkognitóban — külön kért rá. Az ifjúság a legtürelmetlenebb. Pista gyerek már bejárta az egész világot, egyelőre csak a könyveken keresztül, a földgömb segítségével. Kicsi ez a glóbus — állapítja meg. A helikopter építése is érdekelné többek között, pedig még alig látszik ki a földből. Még nem döntött véglegesen, hogy ten gerész lesz-e. vagy pilóta, de szívből sajnálja, hogy Líbiában a oroszlán kipusztulóban van. Vigasztalom, hogy egy-kettő marad még talán az ő puskavégére is, ha sok spenótot eszik és gyorsan igyekszik megnőni, Erősen ( Gorkij) foglalkozik: „Jaj lesz anyukának, mert holnap biztos azt kérek reggelire”. Az olvasóterem az otthon derűjét sugározza kényelmes zsöllyéivel, fehér varázsaival, délszaki növényeivel. Egy akvárium még hiányzik, hogy a sok elfáradt szem egy kissé felüdüljön a színes halacskák cikázá- sán. Lapozgatom a „kívánság könyvet”. Kérem megrendelni a Történelemhamisítók című könyvet, Molnár: Emberevő halak, Statisztika, a Francia felvilágosodás története ... A könyvek egyré- sze megvan, másrésze már nem kapható, jelzi az „elintézés módja”, de antikvice próbáljuk beszerezni... C ok az öröm itt, de amint látszik gondok is vannak. Ezekben a gondokban a könyvtár összes dolgozói osztozkodnak. TÖTH NÁNDOR kedves estéket varázsolnak, hogy néha úgy kell hazazavarni őket — meséli nevetve Poór Feri, majd terveikről beszél. — ÉPPEN A FŐNŐKBŐL kiindulva tervezzük a népi együttes új műsorát. Ez egy változatos, dobos, táncos népi játék lesz, de egyelőre csak a csontváza van meg. A „Fonó”- ba beleépítünk majd egy dramatizált népballadát is és az úgynevezett „Balázsolás” érdekes népszokást Lassan sok ötletből, gondos munkából felépül a műsor, a csontvázat hús, majd színpompás ruha takarja be. — Más tervem is van, amelyet az iskola igazgatójával és az úttörő-vezetővel beszéltem meg, egy gyermekegyüttes létrehozása iskolásokból. Anyaga már lenne az együttesnek, mivel a népi hagyománygyüjtés közben sajátosan helyi énekes gyermekjátékokra is akadtam. Eddig 32 féle játékot jegyeztem fel, de előreláthatóan 50 is lesz. A gyermekegyüttes létrehozása igen életrevaló és kedves gqndolat, emellett biztosítva van vele a jólképzett utánpótlás, mint Poór Ferenc mond ja: — A legfiatalabbakból nevelt együttessel majd jóval könnyebb dolgunk lesz. BIZONY AZ OZORAIAK eddigi eredményeiket nem könnyűszerrel érték el, de Poór Ferenc és Gácsi Ferenc irányításával, a felsőbb népművelési szervek szakmai segítségével jó úton járnak. A népi hagyományokon virágoz- tatják fel a falu új tartalommal megtöltött kultúráját. (Sz. J.) Vöräarty-miizßiini ny.lik Bonyliádon Vörösmarty Mihály több évet töltött Bonyhádon, mint a Perczel-család nevelője. Itt ihleti versírásra a Pérczel Etelka iránt kibontakozott első, reménytelen szerelem. Bonyhád—Börzsönyben ma is áll még a ház, amelyben több, igen szép versét írta. A bonyhádi ifjúság megbecsülve a múlt haladó hagyományait, Vörösmarty halálának 100. évfordulójára méltó emléket kíván állítani a nagy költőnek. Az előkészítő bizottság már megkezdte munkáját. A házat rendbehozzák, vele együtt a ház előtti parkot és oda állítják Vörösmarty szobrát. A ház két szobájában múzeumot rendeznek be a költő különféle hagyatékából, elsősorban verseiből és a velük kapcsolatos tárgyakból. Az általános iskola a cente nárium évében Vörösmarty ne vét fogja felvenni. Az emlékünnepségekre meghívják a bonyhádi fiatalok a járás minden községének ifjúságát, a megye középiskoláit és Vörösmarty szülőfalujának fiatalságát. Az országos ünnepségekből elsőnek akarja kivenni Bonyhád a részét A tervek szerint májusban lesznek az ünnepségek. A szer vezéssel kapcsolatban a bonyhádiak felvették a kapcsolatot a népművelési minisztérium műemlék bizottságával, a szekszárdi múzeummal és a megyei tanács népművelési osztályával.
