Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-16 / 13. szám

1955. JANUAR 16. NAPLÓ 5 AM ELSŐK KÖZÖTT... A pincehelyi gépállomás ud­vara úgy néz ki, irránitiha gép. kiállítást rendeznének. Kató- * nás rendiben sorakoznak a ki - Javított t raktárok, tárcsák é s bultivátarok. A seemelőműlhi ly ebből kihalt!k a nesz. J ez emberek fúrna'k-kcpácsolma k, ütik-verik a vasat. Úgy jár a kezük, minit a motolla. Mogy is a munka, mint a karil ra- csapás ... Gépjavítás helyett építkezfc rk? A pincehelyi szerelő és ti raík- torosgárdának ugyanig var : egy fogadalma. Úgyszólván, — ► ha szabad így mondani — , ,,ösz- szeesküvést" szerveztek a me_ gyeközpont vezetősége «rillen. Mert a pincehelyiek szí 'rétik a rendet, szeretik vezető lüket, de még annál is jobb ín az igazságot. Aztán mégis meg­történt, hogy a gépjavítás kez­detén valahol elhibázták. a dől. got, vagy ők, vagy a i megye­központ. Hogy aztán mégis melyik tévedett azt net léz len­ne leszögezni, mert be nem is­merné tévedését tán a világ összes aranyáért sem t vz egyik, sem a másik. Szóval elég az hozzá, hegy a gépáller nás igaz­gatóját Simon Mihál.v elivtár- sat, meg a gépállomás főgé­pészéit, Buzás elvtársi it decem­ber 6-án „fegyelmi“ elé állí­tották, mert a gépjav !Jtá®t, vagy pontosabban a traktorok ja­vítását nem kezdték, meg idő­ben. Novemberben ki kellett va’na javítani 4 I raktárt és a pincehelyiek nem javítot­tak ki egyet sero. Ehelyett építkeztek, mert, 'hogy kinek a hibájából, — e öt is nehéz va’na megállapítani — a sze­relőműhelyek épít ősét a trak­torosoknak, meg a szerelőknek kellett befejezni, és csak az­után javíthattak. Szóval meg­történt a fegyelmi és kész. Persze a dolog itt még nem fejeződött 'be, sőt csak most kezdődött... A traktorosok szerint nem volt igazságos a főgépész és az igazgató fegyelmije, ők ezt nem is vették jó néven. Fel- mérgieseditek és kijelentették: „Megmutatjuk a megyeköz­pontnak és mindenkinek, hogy idejé­ben befejezzük a gépjavítást". Ettől a perctől kezdve a pin­cehelyiek útjában nem volt akadály. Még azon sem akad­ták meg, ha egyik vagy má­sik alkatrészből hiány volt.;. Megtörtént a brigádok be­osztása, 4—4 embert osztot­tak egy brigádba, a brigád éléne pedig kommunista sze­relőt, vagy kommunista bri- gádvezetőt óilMtottafc. A brigá­dok első pillaniaittól kezdve egymással versenyezve végzik a javítást. És íme itt az ered­mény: az utolsóból első leitft. Nem hiába fogadkoztak a traktorosok, meg a szerelik, de megmutatták, hogy állják is szavukat. Persze azért nem kell azt hininii, 'hogy Pincehelyen min­den ment magától, erről 'Egy­általán nincs szó. Bizony sok éjszaka nem aludt Buzás elv. társ, a főgópész, a gépáll lomás gépkocsivezetője, igazgyatója. Sdksacir utazással töltötték él az egész éjszakát. Mert őszin­tén szólva, ha arra vártak volna, hogy majd a mergyeköz, pont szerez ezt vagy lazít, nem tartamának itt. A pin/:ethelyietk nem vártak mindert t a me­gyeközponttól. Magi ’/k is so­kat csinált aik, azaz, hogy sokat segített a patronáló vállalatuk, a 11. számú autóközlekedési váilliailiat is. Egy traktor főja­vításéit teljesen elvégezték, a Zator javítását pedig ezután végzi/k eb No, meg az elnomgá- lódoftt alkatrészeik felújításá­val is sokat segítettek a 11. számú Autóközlekedési válla­lat dolgozói. Jőlehet ez nem éppen igazságos utón ment Állítólag van egy olyan ren­deltet, mely szerint Budapes­ten. az egyik csepágyfelújító KTSZ a gépállomásnak nem javíthat. Az Autóközlekedési vfflláfeitmiak viszont minden to_ viálbbi tnélllkül felújíthatja a csapágyaikat. A páncehélyiek tehát „rugalmasam“ oldották meg a csapágy felújítások problémáját. Felvitték a patro- náló vállalatukhoz és „azon ke­resztül kijvítitatták a KTSZ-eL De azéirt nem éffit meg ide­haza a munka. Mert vajon mit szólnia egyik vagy rnátsük termélőszövetkezeti vezető ha a tavasszal csupán azért nem kezdhetnék el időben a si- mitózást, mert az a traktor, amelyik pontosan náluk sdmi- tózma, nem jó, nem tudták fel­újítaná a csapágyát. A becsü­let az mégis csak kötelez. „Felelősségre, jó munkára van most a gép­állomásokon szükség“, — így mondja ezt Nagy Imire elvtórs a pincehelyi gépállomás egyik traktor javító brigád vezetője. Jól mondja. Valóban ennek alapján lett a pincehelyi gép­állomás a gépjavításban első. A felelősségtudat, ae adott szó valóraváltásta buzdította mun. kájukbam az embereket. En­nek alaipjá.n véigez a pincehelyi gépállomás legkésőbb február 10-re a téM gépjavítással. „Er­re az időre átfestünk minden gépet, az udvart lesialakazzuk, aztán jöhet a szemlcbizottság. Megnézheti akárki, hogy mi­lyen javítást végeztünk. Még a megyeközpont igazgatója is eljöhet, sőt elvárjuk, hogy itt legyen a szemlén". — mondja Kardira elvtárs egy másik traktorjavító brigád vezetője. Azért áJtljunk meg egy szó­ra, még ugyanis nem tartunk a szemléméi. Még azért javítanivaló is álcád Pince­helyen. Jól meg IketU fogná a munka végét minden szerelőnek, min­den traktorosnak, hogy 3 hét alatt befejeződjön az összies javítás. No, meg aztán még sok minden történhet a szem­le napjáig. Még qz síinra ki­zárva, hogy esetleg valame­lyik gépállomás megelőzi a pincehelyieket Persze erről ők hallatná sem akarnak. Bizto­saik a maguk dongáiban. „Ha mi egyszer megmondtnik, hogy így lesz, ekkor annak Így kell tenni“, — jelenti kd határozot­tam Török elvtórs a gépállo­más esztergályosa. A pinceheLyd traktorosok és szerelők elárulták, hogy azért is dolgoztak ályen fáradhatat­lanul, mert meg akarták mu­tatná ... De azt csak félig-med- dig mernie kimondani, hogy a felsaalbadulósi versenyben a megye gépállomásai között el­sők akarnak lenni. Pedig bát­ran kimondhatják azt is. Ahol olyan vezetők vannak, ahol a kommunisták úgy érzik a fe­lelősséget az egész gépállomás­ért, ahol olyan versenyszellem van, mint Pincehelyen, ott van biztosíték az adott szó valóra, váltására, arra, hogy a felsza­badulási versenyben a pince­helyi gépállomás kollektívája legyen az első. Megbecsülik az ipari munkást a gépállomáson Egy patronáló leveléből — Lassan egy hete, hogy elment, pedig nem akartam, tavaly még le tudtam be­szélni, de az idén nem. Leg­alább írna, legalább tudnám, hogyvan, de szörnyű is ez a bizonytalanság. Délelőtt szokott jönni a posta, ilyen­kor minden kopogtatásra összerezzenek. A gondolatok különböző variációi egymást kergették, a feleség Ecsedi Sándorné agyában. Egy szép napon, amikor már beleunt a várásba, a postásbácsi mosolygós arccal nyújtotta át az olyan régen várt kedves levelet. Az asz- szony felbontotta és azonnal a levél olvasásába mélyedt. Arca szinte sugárzott a bol­dogságtól, amikor férje olyan régen hallott kedves szavait olvasta. „Edesem! Nem akarok mentegetőáz- ni, tudod jól, hogy nem ke­nyerem a levélírás, de azok az események, amelyek ve­lem történtek mióta az RM Csőgyárból megérkeztem ide a teveli gépállomásra, arra késztetnek, hogy mielőbb be­számoljak neked erről. Emlékezz csak vissza, iá­val y ilyenkor is leakartam jönni, segíteni a gépállomá­son dolgozó elvtársaknak, de te nem akartad, — nem jöt­tem. Most már elárulom, hogy félembernek éreztem magam, amikor társaim arról beszélgettek, hogy milyen volt a gépállomáson, hogy mennyire megbecsülték mun­kájukat. Egy-két nap múlva szinte testvérként szerették- becsülték egymást. Ez ne­mnAi NAPLÓ «AZDATANÁCSADÓJA A juhtenyésztésről Bizony irt Sr lassan másfél évtizede, hogy juhtenyésztés­sel foglalkíjzom. Én csak azt tudom mondani, hogy a juh- tenyészibésij :.ez is éppen úgy, mint a tíllbbi állatfajták te­nyésztéséhez a takarmányon kívül az állatok iránt érzett szeretet is kell. Nem lehet ál_ latot tat tani, tenyészteni ak­kor, ha 'valaki üti. veri és nem viseli gondját azoknak. A juh­tenyésztés egy-két kérdésére szeretnék válaszolni a Tolnai Napló gazdatanácsadóján ke­resztül. Még gyermekkoromban hal­lottam az öregektől, hogy olyan állatot kell tartani, amely% a szomszéd földjén is megél. Ilyen volt az ő szemükben a juh és a méh. Közmondásnak jó, (de az életben nincs, nem lehet jelentősége. Nem mon­dom igény téten állat a birka, de ha többet alkarunk kíván­ni tőle, akkor abrakolni is kell. Természetesen a vemhes és a szoptatós anyabirkániak több aíbraktákarmányt keli adni, hogy az utódok egészséges és fejlett bárányok legyenek. Itt említem meg azt is, hogy iker- ellégnél mi a teendő. Gyakran előfordul, hogy az anya nem tudja mind a két bárányt szop­tatni. Ilyenkor azt szektám tenni, hogy olyan anya alá teszem a bárányt, amelynek a báránya elhullott. De fennáll­hat az is, hogy megérzi az ide. gén bárányt és nem fogadja el. Ilyenkor az elhullott bá­rány bőrét ráhúzom az élő bárányra, ezzel megtévesztem! i az anyát és elfogadja. A gondos juhász megelő! ii a betegséget. Nem szabad a juhokat hcímclkog területen 1 e. geltetni, mert könnyen szí >r- férgességet kap. A vizeny ős, mocsaras legelőn pedig a rr íáj- méteily a lagigonoszatbb be teg- ség. Nagy gondot kell t ehát fordítaná a legelő megválasz­tására. Nekem 60 ó arab fésűs meri- nói birkám . van. Célom, ter­vem, hogy /legalább 120 da­rabra szapc rítsam a nyájat. Tervem vaui, — sőt már csi­nálom is - - hogy a meriinóit keresztezel? n cigiája fajtával. A kereszt? zés révén egy ket­tős haszni osítású fajtát fogok ■kapni vet gyis a merinói és ri­gója faj ták keresztezéséből származó, utódok szebb, több gyapjúv; ű ég nagyobb tej és hűsítőmé ggel rendelkeznek. Ugyanis nyáron fejem az anya_ binkáka t, a tejből juhsajtot készátei c. így körülbelül szá­mítva is 5—6.000 forintot jö­vedelmi lez a juhtenyésztés. Szalai Ferenc, 2 holdas gazda, Eunakömlőd. , , Amit a somkóróról tudni kell. A tél közepén járunk, de már most fel kell készülni a táv? iszi munkákra. Nagyapám, de talán még amnaik a nagy­apó p is azt szokta mondani ha ’y január, február, itt a nj ár“. Ebben van is vaíjami. E ien a gazdatanácsadón ké­ri isztül azt szeretném elm-on- d imi gazda-társaimnak, hogy a a Emkóróval történő feliülvetés- J lek milyen nagy jelentősége ' van a gazda, de a hepgazda- I ság számára is. Erről a kér­désről nemcsak azért szüksé­ges beszélni, mert kertek alatt van a tavasz, hanem azért is, mert a vetéshez szükséges scmkórómaigról már most kell gondoskodni. Mit keiül tehát tudni a som- kóróról. Emlékszem, először is rozzsal együtt vetettem a somkórót. Abban az évben kedvezett az időjárás, így ősszel tudtam egyszer kaszálni, amikor ösz- szegyűj'töttük az asszonnyal, azt tamácsoltta, hogy égessük el — Dehogy égetem — felel, tem ón, — vigyük csak haza. — A tél vógefelé, amikor fogy­tán volt a széna előszedtem a somkórót és a tehénnel etet­tem. Etettem egy hétig, egy­szer csak azt mondja az asz- szony — mit adsz, te a tehén­nek, hogy nap-nap utón több tejet ad. Akkor mondtam meg, hogy somkórót, amit te eflakar- tál égetni. Tehát fehérje tar­talmánál fogva kitűnő tejelő- talkiarmány. A semkórómagot tavasszal vetem őszivetésű rozsra, kéz­zel, vagy géppel. Ha kedvez az időjárás, akkor ősszel még lehet egyszer kaszálni. A rozs, aratásnál arra kell ügyelni, hogy 'körülbelül 15—20 centi- méteres tarlót 'hagyjunk, ez­zel védjük a somkórót. A kö­vetkező évben hagyom meg a scmkórót magfcigásria. Taná­csolom a gazűatársekinafc, hogy ne féljenek a somkóró ter­mesztésétől, mert az komoly >vedelmet jelent. É:n egy hold és 1000 négy­szögöl roasterületemet fogom tavasszal somkóróval felülvet- ni. A szerződéses somkóró óriási hasznot jelent a gazdá­nak. Először is az első termő- évben a leszerződött terület gabona és húsbeadás alól men­tes. A következő évben, ami­kor magfogásra marad a som­kóró sikkor a Leszerződött te­rület kétszerese mentes gabo- nabeadás és egyszerese húslbe adás alól. A termelt magot pedig 7.50 forint kilogram­monkénti áron veszik át. Ér­demes tehát szerződéses som­kóró termesztésével fcglalkoz. ni. Grósz József, 6 holdas gazda, Paks, A kü’esdi mzäpzlasiii álandó hlzattsíj és a íctmelési bizottság elkészítene egy éves tervét Egyilk^másik községiben elter­jedt az a helytelen nézet, hogy a mezőgazdasági állandó bizottság és a termelési bizott­ságnak télen nem igen van munkája. Ez nem így van. A meEŐgazdasá'Ji áülandóbízott- ság és a termelési bizottság számára télen is van éppen elég tennivaló. Bizonyítékul szolgáljon erre a kölesdi ál­landó bizottság és termelési bi­zottság példája. A kölesdiek nem tétlenked­nek télen sem. Az állandó bi- zotságii tagok, — mikor az idő erre alkalmas — járják a ha­tárt. A termelési bizottsággal közösön meglátogatják a köz­ség gazdáit, megtekintik gaz­daságukat. Keltett ezt tenni a termelési bizottság tagjainak és az ál­landó bizottság tagjainak azért iis, mert ennek alapján készí­tették el éves tervüket. A kö­tesd! határban ugyanis agyik- másiik gazdának .gyengén fej­lődik az őszi gabonája. Miu­tán ezit megállapították, terv- bevették a gyengén fejlődő őszi kalászosok istállótrágyávai való fe’ültrágyázáisát. A terv szerint mintegy 205 hold íelül- trágyázást kell elvégezni a kö­lesdi gazdáknak. Ezt a terme­lési bizottság és az állandó bi­zottság úgy akarja biztosítani, hogy ellj árnak a tagok a gaz­dákhoz, elmondják, hogy gyen­gén fejlődik az őszi kalászo­suk, és egyben meggyőzik a felüiltragyáziások jelentőségé­ről. A növénytermelés egészévi tennivalói melllett az állatte­nyésztés területén is meghatá­rozták a feladatokat. Tervbe veték, hogy számszerint meny­nyivel emelnek. Tervbe vet­ték például, hogy a szarvas- marháik számát 827-ről 901-re emelik. Az anyakocáik létszá­mát pedig 75 darabbal növelik az egész községben. A kölesdi termelési bizott­ság és az állandó bizottság jó tervet készített. Meghatároz­ta sajátmaga számára az egész évi tennivalókat. Most már esek arra van szükség, hogy a tervet meg is valósítsák. Re­méljük ebben sem lesz hiba. A tanács segíti a termelési bi­zottság és az állandó bizott­ság terveinek megvalósítását. A terv elkészítéséiben ig segí­tett a tanács. Ott volt Gorái János az „Uj Élet“ és a „Kos­suth” termelőszövetkezet ki- ha’.yezett ogronómusav Gzaik- tanácsokkal látta el a termelé­si és állandó bizottság tagjait. A tanára végrehajtó bizottsá, ga pedig segített a gazdakör megszervezésében. Pontosan ma egy hete alakult meg a gazdakör. A tanára már intéz­kedett, hogy a gazdakör kap­jon bét hélyiséget, amelyben összejönnek, második otthonra taHálnak a dolgozó parasztok. Itt beszélik meg majd egész éves problémáikat, itt szóra­koznak, társalognak az egyé­nileg dolgozó parasztok. A hatni ezüstkalászos tanfolyam Isaii^atóiaak fogadalma: iíüzatsrisés átlagunkat 1 mázsával emeljük Bátán az ezüstkalászos tanfolyamnak összesen 71 hallgató­ja van. A hallgatók tudomást szereztek arról, hogy a Rákosi Mátyás Művek dolgozói felszabadulási versenyre szólították fel az ország valamennyi dolgozóját. A versenyhez az ezüstkalászos tanfolyam hallgatói is csatlakoztak. Azt a fogadalmat tették, hogy búzatermés átlagukat 1 mázsával emelik holdanként, kn. ' koricából pedig elérik a holdanként! 35 mázsás átlagtermést. kém rosszul esett. Pár nap­pal ezelőtt, amikor Shmidt Antal főmérnök elvtárs meg­kérdezte, hogy lenne-e ked­vem lemenni a teveli gép­állomásra segíteni, a téli gép­javítás ügyét győzelemre vin­ni, akkor én gondolkodás nél­kül azt mondtam, hogy me­gyek. Jöttem és nem bán­tam meg. Nagyon kedves volt az & figyelmesség a teveli gépál­lomás vezetősége részéről, amellyel érkezésemkor fo­gadtak. Tevel községnek nincs vasútállomása, csak autó­busszal lehet megközelíteni. Amikor a szakályi vasútál­lomásra érkeztem és beültem az autóbuszba egyszer csak a következőre lettem figyel­mes. — Itt van az az elv- társ, aki az RM Csőgyárból a teveli gépállomásra érke­zett? — Igen — feleltem meg­lepetve. •— Akkor jöjjön velünk az elvtárs, magáért jöttünk kocsival — mondot­ta barátságosan. Ez a gon­doskodás meglepett és na­gyon jól esett. Az jutott eszembe, hogy lám mennyi­re megbecsülik az ipari mun­kásokat. Ez volt a kezdet, azóta már számtalan olyan dologgal találkoztam úgy a traktorosok, mint a vezető­ség részéről, amely csalha­tatlan bizonyítéka a megbe­csülésnek. Én a magam ré­széről munkával viszonozom mindezt. Reggeltől estig hegesztek, van munkám elég és én örömmel, kétszeres erővel végzem. A napnak minden pillanatát igyekszem kihasz­nálni, hogy ezalatt a rövid három hét alatt, amíg itt le szék, minden hegesztést el tudjak végezni. Itt a gép­állomáson speciál-hegesztő nincs. En vállaltam, hogy amíg itt leszek betanítok egy evtársat, aki majd az utódom lesz. Szeretnék még többet dolgozni, szeretném munkámon keresztül vissza­adni azt a sok mindent, ami­ben én részesülök. Az első nap bizony akaratom ellené­re sem tudtam olyan minő­ségi munkát produkálni, amilyet szerettem volna* Nem én voltam a hibás, ha­nem azok a hegesztéshez szükséges elektródok, ame­lyek egyáltalán nem felelnek meg a követelményeknek. Láttam, hogy ez így nem lesz jó. Segítettem maga­mon. Felszóltam telefonon Budapestre az RM Csőgyár­ba az elvtársaknak, elmond­tam, hogy kellene a hegcsz téshez jó elektród. Már meg is kaptam o kért anyagot* így minőségi munkát tudok végezni. Sok és jó elvtársat ismer­tem meg itt a gépállomáson. Ilyen például Mayer György Ü. B. elnök, aki azonnal gondoskodott ruháról, kö­penyről, lakásról, egyszóval arra törekszik, hogy minden- ben megkönnyítse, segítse munkámat. Magamról még csak any- nyit, hogy nagyon jól érzem magam. Nem a gépállomá­son, hanem a faluban lakom, de még ezt az utat sem kell gyalog megtenni, mindig van jármű oda és vissza. Erdé­lyi Jánosné, a házinéni na­gyon barátságos nénike, es­ténként el szoktunk beszél­getni. Pár nap óta vagyok még csak itt, kissé még szo­katlan a falu, sáros utcái válj csendjével, na meg a hajntt« lonkénti kakas-ébresztőjével^ azért mégis kezdem megsze retni, ilyen sárosán is. Vasárnap lehet, hogy hm-> zamegyek, akkor majd élő­szóval többet mondok. Szeretettel Slel, esófee® SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents