Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-01 / 1. szám
6 N A P L ö 1955. JANUAR 1. 175 évvel ezelőtt jelent meg d „Magyar Hírmondó14 az eiső magyarnyelvű újság Ma 175 éve, 1780 január 1-én indította meg Rát Mátyás Pozsonyban az első magyarnyelvű újságot: a Magyar Hírmondó-t. A 'ap megindulásától kezdve 9 évig megszakítás nélkül fennállt és nyomában közvetlenül másik indult, nem állt be szakaaás a magyar hírlapírásban, amíg az idegennyelvű sajtókísérle- tekre jellemzők a hosszú szünetek. Rát Mátyás külföldi egyetemet járt evangélikus pap volt és miután tanulmányi útjáról hazatért, az újságírásnak áldozta tudományát, idejét. Éppen külföldi útján látta hazánk kulturális elmaradottságát más nemzetek mögött és elsősorban ez késztette a lap elindítására. Maga Rát Mátyás így írt erről az első ma. gyamyelvű hírlapban.: „Nincsen még Európában egy országos Nemzet is, afci'á maga Hazájában történő változások, a világnak viszontagságai, az elmés embereknek hasznos, vagy furcsa találmányaik, a Tudósoknak munkáik s több e féle emlékezetes dolgok felől szálló Híreket naponként, hetenként, vagy hónaponként az ő saját nyelvén nyomtatott írásokban tanulság, vagy mulatság ked. véért ne olvasná.“ 1779 november 17-én adta ki az előfizetési felhívást és kevéssel később Mária Terézia megadta a kiváltságlevelet a magyar lapra. Hetenként kétszer jelent meg Rát Mátyás újságja a Pressburger Zeitungnál. Kezdetben 530 előfizetője volt, oe ez a szám rövidesen ötszázra emelkedett. Az akkori közle. kedési viszonyok között rendkívül sok felé jutott el a lap: 103 helységbe, ezenkívül külföldi országokba is. Rát Mátyás minden idejét az újságra fordította és névtelen segéd- szerkesztőikkel dolgozott. Rajtuk kl_ vül szerte az országban lévő levelezőikre támaszkodott. A külföldi országokban történő eseményeket azok lapjaiból vette át. Saját egykorú írása alapján arra törekedett, hogy az érdekes események, a politikai hírek mellett az irodalmi és tudományos életről is pontosan tájékoztasson ilyen folyóiratok hiányában. Levelezőit éppen ezért a műveltebb emberék, elsősorban a tudósok sorában kereste. A levelezők teljesen önként, minden honorárium nélkül dolgoztak, Rát Mátyás bevallása szerint inkább csititani kellett őket, ha írásaik nem jelentek meg azonnal. Rát Mátyás újságjának nevelő hatást tulajdonít. Híreit már kezdetleges rovatozással rendezi. Még nem az újság tartalmában volt a politika, hanem abban, hogy egyáltalán létezett magyarnyelvű lap, amely hírt adott az ország és a külföldi országok eseményeiről, az irodalmi és tudományos életről, hoz. zászoktatta a közönséget a korszerű kérdéseken való gondolkodáshoz. Igen nagy nyelvi nehézségekkel is meg kellett küzdeni az első magyar hírlapszerkesztőnek. ÍJ FILMEK Januárban két új filmet mutatnak be megyénkben. Az egyiket a szekszárdi filmszínház tűzte műsorára január 6—lű-ig, az „Egy nyáron át táncolt“ című magyarul beszélő svéd filmet. Á „Simon Menyhért születése“ című új magyar filmet, megyénkben a dum;p"'-i’-"'ri filmszínház játsza január 21—24-ig. Déry Tibor Kossuth- díjas író elbeszéléséből készült, a magyar filmművészet, új líriai hangú alkotása, amelynek főszerepeit Mészáros Ági és Szirtes Ádám alakítják. Az emberi érzelmeket hűen visszaadó izgalomban és humorban bővelkedő alkotás. A dunakömlődi óvodában Szeles, hideg idő van, az utcán bokáig érő sárban cuppognak a bakancsok, gumicsizmás lábak. „Hol a boldogság mostanában? Barátságos, meleg, szobában.” — jut eszünkbe a költő szava. Itt bent, az óvodában valóban öröm, boldogság az élet. Vígan duruzsol, pattog a kályhában a tűz, tisztaság, rend ui ilkodik a csinosan berendezett teremben. Mint egy virágoskert olyan a dunakömlődi óvoda. Üdezöld muskátlik, jutó kék és különféle dísznövét. yek virítanak az ablakokban és az asztalokon is. A parányi székeken, asztalkákon, a térítőkön, egyszóval mindenen meglátszik, hogy rendszeretetre oktatják itt a gyerekeket, akik vigyáznak is szép óvodájuk csinosságára, rendjére. A szoba kályhák ~rütí részében játszadoznak vagy tízen, a kisfiúk, és kislányok a régi, vagy az új, a karácsonyfa ünnepélyen kapott játékokkal. — Van 50 beiratkozott gyermek, — mondja az óvónéni, — de most sok a beteg, szamárköhögés-jár- vány is volt, azért vannak ilyen kevesen. Ezek a legszorgalmasabb óvodába járók — simogatja meg az egyik kislány fejét. Leül közéjük és énekelgetnek; Télapóról, a havas fenyőerdőről, az új esztendőről, sok mindenről, ami belefér egy-egy bájos gyermekdalba és ami közel áll a gyermekszívekhez. Majd előkerülnek az uzsonnák, a kis napos viszi oda mindenkinek a ikosárkáját, táskáját. Ekkor nyílik az ajtó és borzashajú kislány lépeget be. — Miért késtél el kislányom? — érdeklődik az óvónéni, mert a rendet, a pontosságot már a óvodában meg kell tanulni, meg kell szokni. — Elaludtam — suttogja szemlesütve a kislány. Tehát a szülők, az édesanya hibás, hogy a gyermek pontatlan volt, megzavarta az óvoda megszokott rendjét azzal, hogy csak 10 óra felé érkezett. — Jaksikának nincs uzsonnája — állt fel az egyik kisfiú — óvónéni adhatok neki? — Adhatsz kisfiam, — de te Jaksika miért nem hoztál? — Azért nem adott anyukám, mert nem szoktam megenni — mondja a gyerek. A gyermekek általában finnyásak, de azért így, ha együtt vannak, mindegyik jobbízüen, jobb étvágy- gyal eszik, — meséli az óvónéni. A nyáron amikor még napközi volt, bizony öröm volt nézni, amikor ettek. Az óvónő, Németh Mária csak helyettesít a dunakömlődi óvodában. Fiatal, az idei évben végzett a hőgyészx óvónőképzőben. Amint a gyerekekkel foglalkozik, látszik, hogy kedvvel, szeretettel végzi munkáját, egyformán kedves neki mindegyik rábízott kisgyerek. Nem akartam pedig óvónő lenni, — meséli — de nem vettek fel másik iskolába, mindenütt sok jelentkező volt. Néhány gyakorlati óra után azonban kezdtem megkedvelni a kényszerűségből választott hivatásomat. Most már őszintén szeretem a gyermekekkel való foglalkozást. Igen, az ilyen óvónénik, mint Németh Mária segítik kibontakoztatni a kis emberpalánták nyiladozó értelmet. Amellett, hogy a nevelés gondjának egy részét leveszik a szülők válláról, előkészítik a gyermekeket az iskolai életre. „Cinkosok közt nem maradi néma.. Emlékezés Bodnár István szekszárdi költőre, történetíróra TJoainór Jenő kiváló művész atyja Bodnár István költő, történetíró, írói munkásságának nagy része Szekszárdon kapott ihletet. Haladó gondolkodású, aki évekig dolgozik, azon, hogy Bezerédj-nek szobrot emeljenek és ez a szobor a megyeházáival álljon szemben, okulásul és figyelmeztetőül. Vihart érző, szélMóiltó azok felé a gőgös nagyúriak felé, akiket azóta már áitLépeitt az idő. Bodnár István írónak és költőnek talán voltak emberi és írói gyengeségei, voltak történetírói tévedései, de Babits szavaival: „cinkosok közt nem maradt néma”, hanem megkísérelt tollal és magatartással küzdeni. Amikor a nemzet vezető rétege ájult közömbösséggel áléit a német faji gyűlölet jármába, érzi a veszélyt és Balogh Ádámról, a hős kiurucz brdgadércs életéről írt könyvet, hogy példamutató életével okultas- son. Dodnár István élete a Tolna megyei haladó ha^ gyományok szorgos gyűjtögetésében telik eL ö a megye krónikása. Előszeretettel nyúl a kunjakor és a negyvennyolcas idők hagyományaihoz Tolna megyei vonatkozásban. Mint történetíró, az egyéni helytállás és hősi önfeláldozás szemszögéből nézi a történelmi eseményeket. így ihleti tollát Balogh Ádámon kívül Perczel Mór, Csapó Vilmos, az ozorai diadal. Igyekszik pontos adatközlő lemná. Nemzeti történelműink tájtönténelmének kiváló művelője. Könyvei és tanulmányai eljutnak minden Tolna megyei könyvespolcra. Bodnár István ilyen vonatkozásban többet tett, ‘mint egy sereg történelemtanár, mert hisz nem csak az ifjúsághoz, hanem a felnőttekhez is szólott. Versei Tiszavirágok (1801), Alkonyat (Idill) címen ” összefoglalva jelennek meg,, egyszerű, mély, emberi érzéseket foglalnak rímbe. A jóság, szépség, becsületesség zeng lantján. 1904-től egészen a haláláig 1945 november1 10-lg Itt élt Szeíkszárdon a Bezarédj-uitca 5 szám alatti házban. Termékeny író, ír humoreszkeket, elbeszéléseket, rajzokat. A „Mesemondás” két kötete főleg a Sárközről szóló kedves turpisságokat, apróságokat gyűjti ösz- sze. Valóságos kincsesbányája a néprajzosnak, társadalomtudósnak. Bodnár a szürkébe vesző hétköznapok fáradhatatlan krónikása. A megye minden nevezetesebb mozzanatát írásba foglalja. A Garay-szobor leleplezése alkalmára és az 1941i-ben, kezdeményezésére felállított Bezerédj- szobor leleplezésére albumot szerkeszt. írásaiban mindig oktat, mindig nevel, utálja azokat a paszomántos, kivülmagyarokat, akik nagyhangú tósztotoban. lobogtat, ják a hazafiasságot, de a tettek idején visszahúzódnak. Oöla Is el lehet mondani azt, amit egyik tamilmányáiban Bezerédj Istvánról írt: „Követ köre hordott az igazi szabadelvűség, nemes gondolkodás, emibarszeretet összetartó habarcsába“. Tóth Nándor cJl fiakii iffiuáq íinnefii előadása KARÁCSONY MÄSNAPJÄN a parasztifjúsóig jól sikerült előadást rendezett a DISz helyiségében. Körülbelül két hónapja készülődtek egy háromfelvonásos, énekes vígjátékkal, a címe „Hej de szép a lakodalom“. Ügy érzem, írnom kell ezekről a fiatalokról, akik hihetetlen lelkesedéssel készültek erre az előadásra. Sok kedves epizódot lehetne elmondaná a próbákról s az előadásról, de csak egyet-egyet ragadok ki a sok közül. Sokszor voltam velük, s láttam nagy igyekezetüket, miikor fát vágtak, hogy egy kis meleget varázsoljanak, vagy nagy hirtelen betapasztották a rossz kályhát, mert a füst megtréfált bennünket és ha fújt a szél kizavart mindanmyiánkat az udvarra. Meg kell dicsérni őket szorgalmúikért, a szöveg hibátlan elsajátításáért, összefogásukért, mert valóban csak komoly akadály esetén nem jött el egyik, vagy másik. Előfordult, hogy a szaikkörvezetőjük be_ teg lett és napokon át egyedül próbáltak hiittel-akarattal és kitartással. Példaképül lehetne állítani ezt a 'kis csoportot más község DISz fiataljai elé, hogy tanuljanak tőlük lelkesedést, összetartást, s hogy így felkészülve szolgálják népünk kultú. rális igényeit, szórakozás utáni vágyát. Sok lenne külön-külön írni róluk, de valami kevés mégis papírra kívánkozik velük kapcsolatban. KÉSZÜLŐDTÜNK az előadásra Lenn az öltözőben az előadás előtti izgalom. A lépcsőn két néni ballag le, mindkettő kezében hatalmas motyó! Ruhák, fényes csizmák, kel. lékek. Megszólítom őket: — Ruhákat hoztak néni? — Igen, — mondja mosolyogva az öregebbik, s arcán a ráncok mosolyba futnak, — sok a batyu... de hált hat unokám szerepel és mindnek kell ez vagy az. — Hat? — nézek rá nevetve. Csak nem! — De bizony — mondja rá egy szép arcú, feketeszemű kis leány, a fiatalok leglelkesebbje, Hirczi Maris, ka. — Hatan vagyunk, s elsorolja őket a Hirczi, meg a Haág unokákat. A másik néni, a fiatalabb is közbe szól, (Ö volt a Haág gyerekei édesanyja) s erősíti, bizony úgy van. Most egy apró kisleányt húz elém; — van ám még belőlük, csak ez még iskolás! — A NÉNI IS SZEREPELT valamikor? — kérdem, — Nem, én nem ... szabadkozik de az uram az igent — Abá... mos t már értem, miért ilyen tehetségesek ezek a Haág gyerekek. Örökölték. A két legnagyobb unoka, most szerelt le, s máris beállt a kultúrcsoport tagjai közé. Mindnek így kellene tenni, segíteni, úgy, mint ők teszik. S a legkisebb unoka, ugyancsak megállta a sarat, egymásután kapta a nagy tapsokat! Azután ott volt a szereplők között két kis Feil-leány. Mindkettő először játszott, s mégis kedvesen, megnyerőén. Csak a nevük egyforma, nem testvérek ők! Felsorakozik melléjük a két Till, a szőke, kékszemű Bözsi és a mosolygós János. A kis Bözsi úgy mozog a színpadon, mint. ha otthon járna a kis kertben. Weisz Jósika szép, meleg' hangján messze szállt a nóta: „Csak egy kislány vám a világom.“ A kis Leber méltó utóda bátyjának, aki most már honvédségünket szolgálja. Így nőtt Itt az utánpótlás, bővül a cs<rt port, mimdimikáibb nagyobb a kedv, Nagy volt az érdeklődés, mire az előadás kezdődött volna, már jegyet nem lehetett kapni. Amennyi ember csak befért a DISz helyiségbe, anyiian tapsolták, végig az előadást. Fiatal, pirosarcú lányok ajkán felcsendültek a szebbnél-szébb magyar nóták, hol egyedül, hol párosán énekelték, s az ancokra mosoly derült, a tenyerek összecsapóatak. ELŐADÁS UTÁN bál volt, a fiatalság ropta a táncot. Tervük tovább vinni a darabot a környező községekbe, hogy dalok szárnyán vigyék a kultúrát, a vidámságot népünknek, s a bevételből építsék, szépítsék a DISz helyiséget egy rádióval, vagy könyvekkel, hogy minél szebbé, kényelmesebbé tegyék azt, s ott irányítás mellett nevelődjenek, de egyúttal szórakozzanak is. Említést érdemel két igazán sokat segítő DISz fiatal, Kontra Sándor és Rauch Konrád, akik minden segítséget megadtak, hogy az előadást a fiatalok széppé és ünnepélyessé tegyék. K. A. HÍREK — A Madocsai Általános Iskola úttörő énekkara készül a DISz által hirdetett megyei dalosversenyre. Népdalokat, mozgalmi indulókat dől-, goznak fel és április 4-én számot adnak tudásukról. — Január első felében Alsónánén is megalakul a Gazdakör. A gazdakörön belül különböző szakkörök létrehozását tervezik. — Dömötör Ferenc (Berényi) du- naszentgyörgyi gazda a termelésben és beadási kötelezettség teljesítésében is élen jár. Ezért igen nagy a tekintélye a községben. — Kínából importált háncsrost feldolgozását kezdte meg az év utolsó hetében a Dunaföldvári Kender, gyár, miután annak új gyártástechnológiáját már kidolgozták. E kíniai növény a mi kenderünkhöz hasonlít, csak rostjai sokkal erősebbek. — Nyolc tenyésztehenet vásárolt állatállományának feljavítására az elmúlt évben a paksi „Uj Élet“ termelőszövetkezet. Mina a nyolc tehén törzskönyvezett, napi tejtermelésük tíz liter fölött van. — Emelkedett a házasságkötések és születések száma az elmúlt évben Pakson. Az anyakönyv adatai szerint hetvennel több születés és közel másfélszer annyi házasságkötés történt 1954-ben, mint 1963-ban. — A felsőnyéki gazdakör jól sikerült, vidám szüveszteri mulatságot rendezett, melynek bevételét a gazdakör felszerelésének bővítéséra fordítja. — Ezerhatszáz sertést vágtak sm év utolsó hónapjában Pakson. Ez a szám mintegy másfélszerese az 190®, decemberinek. ♦ n
