Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-25 / 306. szám
DCCEMBER M NAFLO n PÁRT ÉS PARTÉPITÉS + A kommunisták példamutató, szervező és felvilágosító munkája nyomán: élüzem az iregszemcsei gépállomás Sorozata* sikereikre, sorozata* Jő eredményekre tekinthet vissza az iregszemcssi gépállomás valameny- nyi dolgozója. Különösen magas színvonalra emelkedett a gépállomás dolgozói között a versenyszellem. Ezt egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint az igazgató elvtárs szobájában ékeskedő zászlók és dicsérő oklevelek valóságos tömkelegé. Megyénk gépállomásai között már jó idő óta az első helye* vívták ki maguknak. A megyei tanács vándorzászlója, a harmadik pártkongresszus tiszteletére indult verseny jó eredményei nyomán a megyei pártbizottság zászlaja és a tanácsválasztásokra inditott munka- versenyben elért jó eredményeiket bizonyító versenyzászlók után az elmúlt napokban ünnepélyes élüzem avatás volt a gépállomáson. Ezzel nemcsak megyei viszonylatban kerültek az élre, hanem országos viszonylatban is komoly megbecsülést, kitüntetést szereztek a gépállomásnak E jó eredmények elérésében természetesen elsősorban a pártszervezetnek, a kommunistáknak van nagy érdemük. A pártszervezet vezetősége legfontosabb feladatán®« tartotta a kommunisták és rajtuk keresztül a pártonkivüliek segítését, nevelését. Nemcsak szó maradt az ,a fontos jelszó, hogy minden mun- 'kában kommunisták az élre, s példamutatásukkal, segítségükkel, felvilágosító szavukkal valóban élharcosai legyeinek a párt- és kormányhatározatok sikeres végrehajtásának. A gépállomás pártszervezetének ilyen irányú munkáját most a gépjavítási munkák megkezdésében és továbbvitelében is meg lehet találni. Minden nagyobb feladat elvég* zése előtt a pártraervezet vezetősége a szakmai vezetéssel együttműködve részletes tervet dolgoz ki. Ezt a pártvezetőségi ülés után taggyűlésen beszélik meg, s itt a kommunisták figyelmét a legfontosabb feladatok megoldására irányítják. Egyúttal a pártvezetőség egy-egy részletfeladat megoldásának ellenőrzésére meg is biz egy-egy kommunistát.. így volt ez a gépjavítások megkezdése előtt is. A gépjavító brl gádok megalakítása során a pártvezetőség javaslatára e brigádok élére a legjobb kommunista szakembereket tették. Az olyanokat, mint Bugyi János elvtárs alti egyébként pártvezetöségi tag is. De sorolhatnánk a többieket is, mint Tóth János és Polovics József elv- társak. A brigádok dolgozóit is úgy igyekeztek széjjel osztani, hogy mindenütt legyen párttag, vagy pár tankívüli kiváló népnevelő. A gépjavítást megelőző taggyűlésen például két párttagot megbíztak azzal, hogy a javítóhelyiségek rendbehozását segítsék, s ellenőrizzék. Ennek nyomán tökéletesebb lett a javító műhely kitakarítása, s ellátták kályhákkal is, tüzelővel is, mert hiszen a kellemes fűtött helyiségben sokkal gyorsabban és sokkal jobb minőségben lehet elvégezni a gépjavítást. A pártvezetőség a kommunisták javaslatait is megfogadta. Az iregszemcsei gépállomás azért tudott rövid egy év alatt ilyen sorozatos jó eredményt elérni, mert a dolgozók javaslatait megfogadták és igyekeztek azokat meg is valósítani. Már tavaly is az volt a véleményük a kommunistáknak, de a pártonkívüli dolgozóknak is, hogy a gépjavítás és ezen keresztül a következő évi Jobb munka érdekében minden traktoros lehetőleg a saját gépét javítsa. így mindenki közvetlenül érdekelt a gépjavítás minőségi elvégzésében, hiszen jövőre úgy tud dolgozni, úgy tud keresni, ahogy télen megjavította a gépét Ez a módszer, amint az idea Jó eredmények is bizonyítják, tavaly nagyszerűen bevált Ezt javasolták a kommunisták, megbeszélve a pártonkívüli dolgozókkal az idén äs. S a pártvezetőség javaslata alapján így is kezdték el a munkát. A brigádokat vezető kommunistáknak gondjuk van arra is, hogy a most beindult versenyt is a gépállomás vezetősége rendszeresen értékelje, s ezt 10 naponként ismertetik a dolgozókkal. Brigádonként rendszeresen megbeszélik a párt- és kormányhatározatokat, s az ebből adódó helyi feladatokat, a fokozott gondoskodás, a dolgozók munkakörülményeinek javításét « a rendszeres politikai felvilágosító munka eredményeit, ügy gondoljuk leghívebben Bugyi János elvtárs szaval tükrözi: „Harcosak az elv- társak, s ha arról van szó, hogy meg keld fogni a munkát egységesen az a válasz, megfogjuk, meg lesz, ha törik, ha szakad.“ Nincs tehát valami különleges titka annak, hogy az iregszemcsei gépállomás megyénk legjobb gépállomása. Itt az elvtársak megértették, hogy a legnagyobb dologidőben nem hogy hanyagolni, de szinte óráról- órára erősíteni kell, fokozni kell a dolgozók politikai nevelését. Ez a rendszeres politikai nevelőmunka mozgósítja a dolgozókat egyre nagyobb eredmények elérésére, s éppen ennek érdekében fejleszti a munkaversenyt MEGVÉDJÉK A BÉKÉT! Akadályozzuk meg az újabb mesterkedést a béke ellen December 21-én, amint előző híradásunkban is méltattuk, tanácsaink 'szerte a megyében ünnepi tanácsülésekéit tartottak, az ideiglenes nemzetgyűlés megalakulásának 10. év. fordulója alkalmából. Ezeken az ünnepélyes gyűléseken amellett, hogy 10 éves államiságunk nagyszerű ered ményeit méltatták, egyúttal mélységes felháborodásukat is nyilvánították megyénk dolgozói Nyugat-Né- metország újrafelfegyverzése ellen. Az alábbiakban ez ünnepi gyűléseken .megfogalmazott és az Országos Béketanácshoz küldött táviratokból közlünk: „Mi, a dombóvári járási tanács ünnepi ülésén résztvevők, dolgozó társaink nevében is erélyesen tiltakozunk az ellem, hogy a világot már többször lángba borító imperialista kizsákmányolófc és csatlósaik újból ■ feltámasszák a német militarizmust. Minden erőnkkel megakadályozzuk, hogy épülő, szépülő hazánk a nyugatnémet, vagy egyéb imperialisták fegyverei által újból romhalmazzá, özvegyek és árvák sivár tanyájává változzon. Ennek a gondolatnak a jegyében fordulunk a világ valamennyi öntudatos dolgozójához, hogy velünk együtt akadályozzák meg ez újabb mesterkedést a béke ellen. Az ünnepi gyűlés résztvevői nevében: Vaszkó Szilveszter v. b. elnökhelyettes, Dombóvár. A döbrököziek távirata: LES OUVRIERS DES L'ENTREPRISES VOIRT — PARIS III. DOLGOZÓINAK „Mi, Döbrököz község dolgozói sok ■zeretettel leöszöntjük Önöket. Köz. eégünk valamennyi dolgozója egységesen és elszántan harcol országunk megvédése, békénk biztosítása, szebb, boldogabb jövőnk kialakítása érdekében. Egységesen kitartunk kormányunk békepolitikája mellett és követeljük Nyugat-Németország fel. fegyverzéséire irányuló mindennemű szerződés elvetését. Nem akarjuk, hogy szép hazánk földjeit újra náci csizma tapossa. Erre megtanított bennünket a történelem. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez ne ismétlődhessék meg. Felkérjük Önöket, hogy szintén emeljék fel tiltakozó szavukat kormányuknál. Ne engedjék ratifikálni a Nyugat-Németország felfegyverzését célzó egyezményeket. Ez közös érdekünk, Európa békéjének biztosítása érdekében. Békeharcos üdvözletünket küldjük: Döbrököz község dolgozói. TILTAKOZUNK MINDEN HÁBORÚS KÍSÉRLET ELLEN A szekszárdi járási tanács 1954 december 21-én tartott ünnepi ülésén hozott határozatában a járás dolgozói nevében kifejezi abbeli szilárd elhatározását, hogy továbbra is békében kíván élni, dolgozni, tovább építeni szabad, független hazánkat. „Tiltakozunk minden háborús kísérlet, provokáció ellen. Követeljük, hogy a nyugati hatalmak hagyják abba Nyugat-Németország felfegyverzésére, a német mi- litarizmus újjáélesztésére irányuló kísérleteiket. Szekszárdi Járási Tanács. KÖVETELJÜK AZ EGYSÉGES, BÉKESZERETŐ NÉMETORSZÁG MEGTEREMTÉSÉT! A december 15-én megtartott párttaggyűlésünk az alábbi tiltakozó határozatot fogadta el Nyugat-Németország felfegyverzésével kapcsolatosan: „A sajtóból, a rádióból tudomásunk ra jutott, hogy az imperialisták min. dénáron kényszeríteni akarják a párizsi szerződések ratifikálását. Tudjuk hogy a párizsi szerződések ratifikálása egyet jelent az új német hadsereg megteremtésével. Éreztük a múlt világháború szörnyűségeit, a hitleri német hadsereg aljasságát.— Nem akarunk többé háborút, sem német katonát látni! Átérezve a nyugatnémet hadsereg felállításának veszélyét, mi Is felsorakozunk a világ tiltakozó, békeszerető emberiségének tábora mellé. Követeljük az egységes, békeszerető Németország megteremtését és elítélünk minden olyan törekvést, mely a legkevésbé is elő akarja segíteni iaz új német militarista hadsereg megteremtését. A taggyűlés résztvevői nevében: Borbás István titkár, Bikács. * Tiltakozó táviratot küldtek Bikács község dolgozóinak nevében Vincze Ferenc v. b. elnökhelyettes aláírással, valamint 250 erdészeti dolgozó nevében Vida László eraészetvezető és Farkas János ü b. elnök aláírással a szekszárdi állami erdőgazdaság bikács: erdészetéről. MUNKÁNKAT MÉG FOKOZOTTABB LENDÜLETTEL VÉGEZZÜK Az egész országban kibontakozott tiltakozás Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, a mi üzemünkben, a Tc>lna Megyei Tatarozó és Építő Vállalatnál is nagy visszhangot keltett a dolgozók köréten. Az építésvezetőségeken, munkásszállásokon — a déli és esti szünetekben röp- gyűléseket tartanak a békebizottsági tagok. Ezeken ismertetik, hogy milyen veszély fenyegeti a világ, s tenne a mi hazánk tekéjét is. A tiltakozó táviratok aláírásával és munkafelajánlásokkal fejezik ki a mi vállalatunk dolgozói is. hogy nem akarnak háborút, nem akarják a német fasizmus feltámasztását. Táviratot küldtek a Tatarozó Váí. lalat különböző helyeken dolgozó munkásai. így küldtek Simontornyá- ról, a Szekszárdi Vertikális Üzem dolgozói, Tolnáról, Bátaszékről, Dom bóvárról, Paksról és a tervezőcsoport dolgozói. „Tiltakozunk a német militariz- mus feltámasztása ellen irányuló pá rizsi egyezmények ratifikálása ellen — írják többek között táviratukban. Ébreajemek a népek vezetői felelősségük tudatára. Felhívunk minden becsületes magyar dolgozót, hogy emelje fel tiltakozó szavát. Mi n^m háborút, hanem bélkét akarunk Ép. pen ezért megfogadjuk, hogy munkánkat még fokozottabb lendülettel végezzük, ezzel is segítve a békéért harcoló hatalmas béketábort,“ ÜNNEPI JEGYZETEK Békesség Pista barátom szerint az emberi lét bizonytalanságának történetét kellene megírni, azt a szüntelen és állandó harcot, amit az emberiség jobbik fele folytatott azok ellen, akik biztonságára életére törtek. A történelem nyomon követése a királyok uralkodása, udvari cselszövényck, lázadások és hódító háborúk történetén túl valami másra is megtanít, arra, hogy milyen veszélyben forgott maga az ember is, milyen véletlenek mentettek meg, vagy pusztítottak el életeket. Az öregek állandó nosztalgiája a régi után, amikor „minden jobb volt”, kegyes csalás: Euró* pa a görögöktől napjainkig egy szinte szüntelen aggodalomban, a létét fenyegető bizonytalanságban élt. Mert nemcsak a rabszolgát nyakaztat- batta ic rosszkedvű ura, a császári parancs irta Seneca végzetét is s a népvándorlás a császári Kóma vélt gondtalanságát is felborította. S jobb volt-e a középkor, mely máglyákat állított eretnekeknek és boszorkányoknak, akkor, amikor mindenkiről be lehetett bizonyítani, hogy eretnek, vagy boszorkány? Seneca egyik levelében ezt olvasom: Vivere, mi Lucáii militare est, — az élet harc, Lucilius barátom. S Horatius, a másik latin „az anyáktól átkozott háborúról" ír egyik ódájában; de az idézeteket folytathatnék. Nem, akkor sem volt jobb, hisz az élet mindig harc volt s az ember életét háborúk, pallosjog, királyi el fogató parancsok veszélyeztették. S miben bízhatunk ma. az atomkorszak küszöbén? Nem kétséges, olyan hadászati eszközök vannak, amelyekkel 81 óra alatt le lehet tarolni a földet, városokat, otthonokat és mindent, amiért éltünk és élni érdemes volt, a földdel tudnak egyenlővé tenni. A pusztítás technikája szinte hihetetlen méreteket öltött s a lapok arról adnak hírt, hogy Nyu- gat-Németországban egy újfajta atombombával kísérleteznek, amelynek hatása minden eddigi pusztítóeszközt felülmúl. Az elmúlt háború felbecsülhetetlen értékeket pusztított el, s emberek millióinak kellett áldozatul esniük egy esztelen vérontás nak. De mit várhatunk most, a különböző méretű atombombák korában, amikor épp ezekben a napokban szentesítik azokat a párizsi egyezményeket, amelyeknek egyetlen céljuk van és lehet: elpusztítani, a földdel tenni egynlővé a világ jelentős részét. Hihetünk-c még a biztonságban, hihetünk-e még abban az életben, melyet munkával és szorgalommal építünk naponta magunknak és az utánunk jövőknek? Az atombombák hatóerejét növelhetik. szőhetnek gonosz terveket, mégis úgy érezzük ezekben a napokban, hogy a karácsonyi gyertyák fénye áthatol minden sötét szándékon s békességet hirdet nekünk, mindnyájunknak, akik hiszünk az életben és a teremtő békében. Tragikus szimbólum van abban, hogy a Nyugat épp a karácsonyt választotta a bűnös háborús szerződések ratifikálására, azokat a napokat, amikor az egész világ a szeretetet és békét ünnepli. S Bonn, Párizs és London sötét ködén átvilágít ez a hit, mely arra tanít, hogy érdemes dolgozni és érdemes bízni a holnapban. Érdemes bízni, mert a világ minden táján a karácsonyi ünnepek otthoniasságá- ban minden jóravaló ember azt a békét ünnepli, amely erősebb minden sötét szándéknál, s amely mégis dia dalmaskodni fog a világ felett. APOR SÁNDOR Ülést tartott a.városi pártbizottság 1954. december 23-án ülést tartott a Szekszárd városi pártbizottság. A pártbizottság kollektív munkáját tűzték napirendre s tárgyaltak széleskörű vita alapján. A pártbizottság a napirenddel kapcsolatban fontos határozatot fogadott el. „Német csizma ne tapossa többé szép hazánk földjét...“ A danaföldvári MNDSZ békegyűlése A dunaíöldvári MNDSZ-sservezet békegyűlést tartott a tanács háza nagytermében. Zsúfolásig megtelt a tanácsterem, többségben asszonyok vettek részt a gyűlésen. Képviselve volt Itt a község lakosságának minden rétege. Bányácskí Ferencné elvtárs nyitotta meg a gyűlést, majd Korányi Varga Béla elv*árs, a községi tanács VB elnökhelyettese ismertette a gyűlés célját. ” angrily ózta, hogy bé- l phareunk eredményességének egyik előfeltétele, munkánk megjavítása, a dolgozók életszínvonalának emelése. „Vissza kell verni mindent, ami békés munkánkat veszélyezteti, harcolnunk kell Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. A béke érdekében minden hazáját szerető magyar fogjon össze — mondotta. Felszólalt a gyűlésen Gergye Győző belvárosi plébános is, elmen dott egv-két részletet az ő ifjúkori tapasztalataiból, az első világháború idejéből. „Harcolnunk kell a külső ellenség ellen, — mondotta, — de ezt csak úgy tudjuk elérni, ha egymást is megbecsüljük: Helyeselte a német felfegyverzés elleni tiltakozást. Csima Ottó főhadnagy felszólalásában részletesen tájékoztatta ' a gyűlés résztvevőit a moszkvai értekezletről, annak deklarációjáról. Tamás Istvánná, az Alkotmány termelő- szövetkezet tagjának felszólalása mélyen megráita a hallgatóságot. „Elvesztettem a férjemet, de megmentjük az öt unokámat! Német csizma ne tapossa többé szép hazánk földjét! Elég volt a gyilkolásból! Tiltakozom én js Nyugat- Németország újrafelfegyverzése ellen.** Nagy F. Sándor egyé nileg dolgozó paraszt erélyes hangon tiltakozott az újrafelfegyver- zés ellen: „A családomból, a rokonságomból tizenheten pusztultak el a második világháború alatt, amit a német fasiszták robbantottak ki. Háborúzzanak csak a grófok, meg a gyárosok egymással Én még keményebben fogok ezután dolgozni, de ha szükségessé válik, fegyvert fogunk ragadni az imperialista rablók és csatlósaik ellen, ha hazánk földjére mernek betolakodni.” Ezután Korányi Varga Béla elvtárs két pontból álló határozati javaslatot terjesztett a gyűlés részvevői elé: 1. Tiltakozunk Nyu- gat-Némeország újrafelfegyverzése ellen és teljes egészéten egyetértünk a moszkvai értekezlet deklarációjával. 2. A Hazafias Népfronton belül minden hazá'-'t szerető embert harcba hívunk a béke védelmében, fokozottabb munkával emeljük népünk jólétét, erő sítjük országunkat. A gyűlés egyhangúlag fogadta el a határozatot, majd a Himnusz eléneklésével ért véget a békegyűlés. Készen lesznek-e február 10-re a mözsi traktorok? Fogaskérdós ez. Igazság szerint csak az lenne rá a válasz, készen kell, hogy legyenek, mert egyébként „hiba lesz”... Azt mondaná erre a tájékozatlan olvate: „Hiba semmiképpen sem lehet, mert a téli gépjavítás befejezésének végső határideje február 25. Ez igaz. De a mözsiek vállalták, hogy február 10-re befő ezik, sőt ezzel a feltétellel versenyre hívták a megye összes gépállomásait. A 14 traktorból eddig 6 van készen, 8 traktor a műhelyben szétszerelve, csaknem annyira, hogy alig lehet rájuk ismerni. Egyáltalán nem lehet okolni a gépállomás vezetőségét, vagy mű-* szaki gárdáját a jelenleg mutatkozó lemaradásokért A helyzet ugyanis az, hogy a széjjel szedett 8 traktort csupán azért nem tudják összerakni* mert mindegyikből hiányzik egy al-i katrész. Az egyikhez csapágy, a ma" síkhoz fogaskerék, a harmadikhoz ez, a negyedikhez az kellene és nincs. De reméljük, — mint ezt Jurinka Sándor, a gépállomás igazgatója mondja, — „majd csak küldenek alkatrészeket.”
