Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-22 / 303. szám

X född

TOLNAI

VUÁC PROLETÁlUAl E5V&ŰLJETEK}

A MAI SZAMBÁN:

N*«y Imre elvtárs beszéde az országgyűlésen (1—2. e.) — A Rákosi Mátyás Művek felhívása az ország dolgozóihoz <3. o.) — TJj alapokra kell helyezni a földművesszövetkezetek tömegszervezeti munkáját (3. o.l — El- ü’.em-avatás Iregszemcsén, Tolna megye legjobb gépállomásán (4. o.) — Egy kis község nagyszerű hétköznapjai (4. o. )—

v ----------------------——————^

A

Z MOP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTT5ÄGA'NAK LAPJA

XL ÉVFOLYAM, 3*3. SZÁM

ARA 50 FILLER

SZERDA, 1954 DECEMBER 22

Nagy Imre elvtárs beszéde az országgyűlésen

— Tisatelt országgyűlés!

— Tisztelt ünneplő közönség!

— Kedves elvtársak I

— Ezeréves hazánk dicsőséges történelmének kimagasló ünnepére gyűltünk ma egybe Debrecenbe, a „szabadság fővárosába”, melynek ősi falai nagy idők nagy emlékeit őrzik. Egy század messzeségéből is ■megdobogtatja szívünket Kossuth Lajos nagy szelleme, nemzeti múltúnk egyik legdicsőbb korszakának csodálatos forradalmi lendülete, szabadságáért küzdő népünk szinte felülmúlhatatlan hősiessége. Innen hirdette a nemzetmentés igéit Kossuth apánk és vezette a harcot a magyar szabadságért, a haza függetlenségéért. Alig száz esztendő múlt, 1944 december 21-én a református kollégium ódon falai újra történelmet formáló szavakat visszhangoztak. Tíz esztendővel ezelőtt a magyar nép, amely fölött már-márösz- szecsaptak a háború szennyes hullámai, az utolsó pillanatban magára talált és kezébe vette sorsának intézését. Széles, demokratikus alapon megválasztotta szuverén és törvényes képviseleti szervét, az ideiglenes nemzetgyűlést, amely rávezette az országot az újjászületés, a nemzeti felemelkedés, a népi demokrácia útjára.

— Tíz esztendővel ezelőtt, ugyanebben az órában, a négyszáz esztendőnél öregebb református kollégium ősi falai között dolgozó népünk választott képviselői történelmi tanácskozásra ültek össze, amely a reménység sugarait gyújtotta fel népünk lelkében és a lángoló hazaszeretet fé nyével ragyogta be hazánk felemelkedésének jövő útjait. Az ideiglenes nemzetgyűléssel, amelynél magya- rabb, népibb és demokratikusabb parlamentje sem összetételében, sem célkitűzésében azelőtt nem volt az országnak, népünk életének új korszaka kezdődött.

— Debrecenből szállt a szózat a szélrózsa minden irányában: lesz magyar újjászületés! Debrecen, amely Rákóczi idején végvára volt a kuruc szabadságharcosoknak, s 1849-ben utolsó menedéke a függetlenség ügyének, az újjászülető szabadság bölcsőjét ringatta falai között 1944 december 21-én. Pergessük vissza emlékezetünkben a történelem lapjait.

kózni a létünkre tört ellenséges erőkkel. Amikor a Horthy-rezsim, a háborús bűnösök az országot a katasztrófa lejtőjére taszították, a szétforgácsolt magyar demokrácia szár- nyaszegett volt, erőtlennek bizonyult a nemzeti szerencsétlenség megakadályozáséra. A magyar nép súlyos árat fizetett ezért. Az országvesztök nemzetünk zégyenére, áf^vtöltelék- nek dobták oda Hitlernek a magyar honvédséget, vágóhídra hajtották a magyar nép fiainak száz- és százezreit az ukrán mezőkre, a Don mellé, Voronyezs alá.

— A diadalról-diadalra, feltartóztathatatlanul előnyomuló Szovjet Hadsereg egymás után mérte megsemmisítő csapásait Hitler csatlósaira, majd Berlinben, a fasiszta barlangban megadta a kegyelemdöfést a hitlerista fenevadnak.

— Az ideiglenes nemzetgyűlés történelmi ülése idején, tíz esztendővel ezelőtt azonban a német miliíariz- mus vandál hordái, az ország egy részét és a magyar nemzet élniaka- rásának, múltjának és jövendőjének szimbólumát, szeretett fővárosunkat, az agyongyötört, megkínzott és kiéhezett Budapestet dúlták és rombolták.

— A Szovjet Hadsereg felszabadító harcai nyomán felpirkadt a szabadság hajnala a német militariz- mus és a magyar bérenceik által rombadöntött hazánk felett. — Az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes nemzeti kormány széttépte azo kát a rabláncokat, amelyekkel a népellenes kormányok hazánkat Hitler hadiszekeréhez kötötték és beletaszították a háború poklába, a Szovjetunió és a többi demokratikus, szabadságszerető nép ellen.

— Az ideiglenes nemzeti kormány hadat üzent Németországnak, hogy a magyar nép is kivegye részét saját maga felszabadító harcából és hazánk, valamint az egész emberiség legádázabb ellensége, a barbár* német militarizmus szétzúzásából, egyben fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól és a szövetséges hatalmaktól, hogy megtegye az első lépést azon az úton, amely visszavezeti hazánkat a szabad, demokratikus népek családjába.

— Emlékezzünk a tíz év előtti napokra! Semmink sem volt, csak erős hitünk és törhetetlen bizalmunk. — Hittünk és bíztunk a magyar népben, a magyar nép alkotóképességében és a Szovjetunió támogatásában. És a magyar nép fáradságot nem ismerő lelkes munkája a Szovjetunió támogatásával valóságos csodákat művelt. A tegnapi csatateret,

amivé a német militariamus, a Hor- thy-reakció és a nyilas bandák segítségével tette az országot, a békés építő-alkotó munka a népi demokrácia és épülő szocializmus hazájává varázsolta.

— Felszabadulásunkkal olyan történelmi változások vették kezdetüket, amelyek példátlanul állnak hazánk gazdasági, politikai és kulturális fejlődésében. Elindultunk azon az úton, amelyen haladva ma már diadalmasan építjük országunkban a szocializmust. Uj honfoglalás volt ez, melynek nyomán új ország épül a régi helyén, amelyben nem a kiváltságos úri osztályok, hanem a dolgozó nép az úr, amelyben nem a vagyon, hanem c munka a megbecsülés alapja, amelyben az ember a legnagyobb érték.

— Bűnös vezetői által végzetes háborúba sodort és porbesujtott hazánk visszanyerte legféltettebb kincsét, szabadságát, függetlenségét és nemzeti szuverénitását. Felszabadulásunkkal végleg lezárult sok megpróbáltatást átélt népünk életének leggyászosabb szakasza és országunk történetének derűsebb korszaka kezdődött.

— Azokban a nehéz időkben hazánk sorsa, népünk jövője, a szocializmus ügye azon fordult meg, talpra tudjuk-e állítani gazdasági életünket, mert a termelő munka volt az, amely féléinél Irt te az országot abból a szakadékból, amelybe a háborús bűnösök taszították. A nemzet élniakarásának felemelő megnyiTisztelt Országgyűlés!

— Felszí, bad- j' -.mkkal * hazánk fölött Svoriüit vihar • clült ugyan, de a javakban és lelkekben okozott romboló munkájának megszüntetése még reánk várt. Újjá kellett építeni az ország anyagi és szellemi javait, úfjá kellett alkotnunk nemzeti ideáljainkat a [ demokrácia, a humanizmus, a" béke, a szocializmus nemes eszményeinek szellemében.

— Ezen a téren a magyar nép a felszabadulás utáin fényes bizonyítékát adta alkotó képességének. A magyar nép millióinak leghőbb vágya az volt, hogy végre eljöjjön számukra az idő, amikor becsületes munkájuknak élhetnek, és munkájuk gyümölcsét zavartalanul élvezhetik. A nép ellenségei, a légi rendszer hívei azonban demokratikus vívmányaink ellen, dolgozó népünk békés élete ellen ádáz harcot indítottak. A demokrácia erejét éveken át alkotó, építő munka helyett, a belső ellenség elleni harcra kellett irányítani, mindaddig, míg munkásosztályunk a dolgozó nép támogatásával teljesen meg nem hódította a hatalmat. A történelem tanúsítja, hegy nemzeti újjászületésünk és jövendőnk számára milyen felbecsülhetetlen szolgálatót tett a Magyar Kommunista Párt, amely ezekben a nehéz Időkben szilárdan állta a tégi világ sötét erőinek ostromát és erős kézzel, előrelátó politika biztos irány tűjével vezette a népet.

— Nemzeti újjászületésünk a Magyar Kommunista Párt kimagasló érdeme. Azé a párté, amely a har- mintíhatesztendős hősi múltjából egynegyed századot a kizsákmányoló, reakciós rendszer ellen bátor és áldozatos harcokban küzdött végig a magyar munkásosztály és a dolgozó nép felszabadításáért. Azé a párté, amely nagyszerű munkásosztályunk élén, népünk bizalmától övezve, a hatalom birtokéban eredményesen rakja le a szocializmus alapjait országunkban. Azé a párté, amelynek vezetésével hazánk egy évtized alatt fejlődésének olyan útját tette meg, amelyhez foghatót nem ismer történelmünk.

— A Kommunista Párt cselekvő- képességével és tetterejével egykettőre mély gyökeret eresztett e magyar társadalomban, amelynek sorskérdéseire, a haza jövőjének kilátásaira világos feleletet adott, eleiéit erőit életre keltette és munkára serkentette. A Magyar Komlatkozása volt, hogy népünk nem várt biztatást a munkára, hanem sajátmaga, családja és a nemzet egyetemes érdekében szíwel-lélekkel, minden ereje megfeszítésével dolgozott. Nem volt akadály, melyet el ne hárított volna, nem volt nehézség, melynek leküzdése előtt megtorpant volna, s a háború nyomán ránksza- kadt nélkülözés csak fokozta az erőfeszítéseket a jobb élet megteremtésére. Sikerekben gazdag hősi korszak kezdődött, amelynek ragyogó eredményei dolgozó népünk alkotó képességét és tetterejét dicsérik és valamennyiünket a jogos büszkeség érzésével töltenek el.

— Hős munkásságunk két keze nyomán, az üszkös romokban heverő üzemekben lassan felengedett a megdermedt élet, megindult a ter- nNP> munka és nyomában az ország gazdasági vérkeringése, amely megteremtette népünk felemelkedésének anyagi alapját. A felszabadult munkásosztály gazdasági életünk helyre- állításának heroikus munkájában az élvonalban dolgozott, öntudatának, áldozatkészségének, az ország jobb sorsáért érzett felelősségének felejthetetlen példáját mutatta. Az elmúlt tíz esztendő történelmének legragyogóbb fejezetét munkásosztályunk írta: oroszlánrészét vállalta a munkának üzemeink felépítésénél és beindításánál, a közlekedés helyre- állításánál éppúgy, mint a földosztás gyors végrehajtásánál, a nemzeti bizottságok munkájában, vagy a törvényhozásban. De a termőföld

mumista Párt, a bíz esztendő küzdelmeiben. az országépítés nagyszerű munkájában elért eredményei és érdemei jogán nép iínk, hazank vezetőjének tiszteletét, megbecsülését és elismerését vívta ki magán-ak.

— A mai ünnepi évfordulón a Magyar Dolgozók Pártja, a kommunisták pártjának méltó utóda népünk határtalan szeretebét és bizalmát élvezi. Eggyéforrva a néppel, benne látja és tudja a magyar dolgozó társadalom hazánk, jövőnk, sorsunk biztosítékát.

— A kishitűék, mert akkoriban ilyenek nem kevesen voltak, nem igen bíztak abban, hogy ebben az országban lesz még szabadság, lesz függetlenség, hogy szabad nemzeti életünket nyugodtan élhetjük, hogy lesz gazdasági felvirágzás. Sokain el— Tisztelt országgyűlés!

— Hazánk a fölötte elviharzott századok folyamán nem egyszer sodródott a (pusztulás örvényébe, hol ellenséges búlarö, hol balviszály miatt, hol uralkodó osztályai bűnéből. Történelmünknek sajnos, gyakran ismétlődő gyászos fejezetei azt bizonyítják, hogy nyomukban hazánk idegen elnyomás alá került, ami gazdasági és kulturális fejlődését hosszú emberöltőkre, néha századokra visszavetette.

Első eset a magyarság évezredes történeimáben, hogy tíz évvel ezelőtt nem igy történt, mert a Szovjetunió hadserege nem hódi Jóként, hanem felszabadítóként lépett hazánk földjére. Hogy hazánk és vele dolgozó népünk nem került idegen hódítók és sa'át kizsákmányoló urai kettős igájába, hogy az országiban dúló szörnyű háború vilhará/tól porba- sújtott népünk a legsötétebb jövő kilátástalansá.gából szinte napok alatt a hit, a bizalom, az újjászületés biztató reményével gyülekezett Debrecenben, annak köszönhetjük, hogy a Szovjetunió szabadította fel hazánkat. Megmentett bennünket attól, hegy német gyarmattá legyünk. De megmentett bennünket attól is, hogy bármilyen imperialista- militarista törekvések gyarmati sorba süllyesszék hazánkat, amelynek önállóságát és függetlenségét nemcsak a német miíitarizmus akarta eltiporni. Az angol-amerikai imperialista körök ugyanezt a sorsot

nagyrésze is megműveietlenül tekintett leendő új gazdáira és termékenyítő munkájukat várta. Dolgozó parasztságunk szorgalma és fáradhatatlan munkája a háborútól feldúlt* gránátszaggatta földjeinket aranykalászos mezőkké változtatta. Munkája -nyomán életet adott a föld* biztosította népünk mindennapi kenyerét. Eggyéforrva az újjáépítés nagy munkájában, a parasztság és a haladó értelmiség közös erőfeszítései eredményeképpen városainkba és falvainkba visszatért a békés élet* a nyugodt termelő munka.

— Népünk múltjában voltak dicső korszakok, Dózsa, Rákóczi, Kossuth harca egy-egy ragyogó fejezet* Méltán sorakozik ezek mellé 1945 tavasza, amikor a fiatal magyar népi demokrácia kibontotta szárnyait és nem volt hatalom, amely diadalmas előretörését megállíthatta volna. Befejeztük azt a munkát, amit Kossuth 48-ban megkezdett, de amit a magyar reakciós, feudális rendszer befejezni nem engedett. Három emberöltővel azután, hogy Kossuth Lajos kibontotta a forradalom zászlaját, a feudalizmus utolsó fellegvárában újra meghirdettük a magyar földműves nép új honfoglalását, a földosztást. Bevertük a cövekeket az úri földekbe, amelyiknek mindegyike egy-egy koporsószög volt a nagybirtok ravatalán, de a magyar föld robotosai számára új világ, új élet beköszöntését jelentette azon a nagyszerű tavaszon, szabadságunk hajnalán.

vesztették a reményüket, hogy ebben. a hazában valaha is boldog lesz még a nép. A Kommunista Párt volt uz-, amely a kjsh i ti*ékkel -szemben táplálta az önbizalmat, a reménységet, hogy erős, harcos akarattá váljon, amellyel hozzáfogunk az ország építésiéhez. És ma visszapillantva, megállapíthatjuk, hogy nem a kis- hitüeknek, hanem a Kommunista Pártnak volt igaza. Bíztunk a magyar népben, mert az országépítés, a felemelkedés az erejét csak a népből merítheti. Mi a néphez fordultunk, amely annyi szenvedés, megpróbáltatás és keserű csalódás után odaállt a népi demokrácia mellé és mint az eredmények mutatják, a szocializmus építése során új országot, boldog, szabad életet teremtett a dolgozóknak.

szánták már a második világháborúban a meggyengült, elvérzett országnak. Gyarmati helyzetünkben csak a gazda változott volna. A veszély nagysága, amely fenyegette országun kát, ma már világosan áll előttünk. Meggyőzően mutatja ezt számos kisebb nyugati ország, de nem egy nagyhatalom sorsa, amelyet az amerikai imperializmus mind megaiá- zóbb függő helyzetbe, egyre súlyosabb gyarmati sorba süllyeszt.

— Abban, hogy tíz esztendővel ezelőtt nem ismétlődött meg történelmünk gyászos fejezete, hogy Debrecen ormán szabadságunk zászlaját lengette a szél, hogy nemzeti Himnuszunk hangjai mellett fogtunk hozzá alkotmányos állami életűnk törvényes megalapozásához, d.ön:ö

szerepe volt annak, hogy nem az úgynevezett történelmi osztály, nem a régi uralkodó osztály, hanem a dolgozó nép hallatta szavát az ország sorskéidéseiben. Az ideiglenes nam- zetgyüics szózatában, a nemzeti kormány kiáltványában, a kinyilatkoztatott szabadságjogokban a felszabadult nép adott hangot országépítő célkitűzéseinek, élén a munkában és harcokban megedzett nagyszerű mun kásosztállyal, amely ma tíz esztendeje elfoglalta helyét a hatalomban, amelyben döntő szerepe és súlya lett.

— Tíz esztendő fejlődése folyamán illami berendezkedésünk demokrata musa olyan mértékben domborodó:- ki, úgy lett a néphatalom megteste(Folytatás a 2. oldalon)

A Szovjet Hadsereg felszabadító harcai nyomán ielpirkadt a szabadság hajnala hazánk felett

— A második világháború szárnyú poklából a dicsőséges Szovjet Hadsereg győzelmes harcai szabadították ki hazánkat és hozták meg számunkra a történelmi pillanatot, amikor a horthysta-fasiszta Magyar- ország romjain újra magasba emelhettük nemzet, lobogónkat — szabadságunk és függetlenségünk szimbólumát, amelyet 1944 decemberé fjen itt lengetett a szél Debrecen falain, ahonnan elindult — most már végső diadalra — a szabadság, a függetlenség, a népi demokrácia magasztos ügye.

— A letűnt reakcióé rendszer egy elpusztított, felperzselt, romokban heverő országot hagyott maga után. Az országvesztő Horthy-rendszer 25 esztendős népellenes, németbarát politikájával Hitler karjaiba taszította az országot és belesodorta a háborúba a Szovjetunió ellen, az ellen az ország ellen, amelynek soha, semmiféle baja nem volt a magyar néppel, amely sem területi, sem más követelést nem támasztott hazánkkal szemben, amely a vele határos országokkal, így velünk is a jószom szédi viszony fenntartására törekedett. A Horthy-rendszer erre a baráti gesztusra gálád orvtámadással válaszolt.

— A Horthy-rendszer és a nyilas rémuralom volt az oka annak, hogy az ideiglenes nemzetgyűlés megalakulása idején a németek oldalán még mindig harcoltak magyar csapatok, hogy hazánknak a német fasiszta járom alóli felszabadításáért a Szovjet Hadsereg még súlyos véráldozatokat volt kénytelen hozni. Mi lett volna hazánkkal, mj lett volna a kultúra, a civilizáció sorsa az egész világon, ha nem lett volna a Szovjet Hadsereg? A pusztítás, a barbárság, a sötétség szennyes fasiszta áradata, a barna pestis hulláma öntött volna el mindent. Ettől mentette meg a világot, ettől mentette meg hazánkat is a Szovjet Hadsereg. Pozdor- jává zúzta a német fasizmust, győzelmet aratott a humanizmus, a kultúra, az egész haladó emberiség legádázabb ellensége fölött és meghozta számunkra is a várva-várt szabadságot, a békét. A magunk erejéből és emberségéből nem tudtunk megbirElindultunk azon az úton, amelyen haladva ma mar diadalmasan építjük a szocializmust

— Tisztelt ünneplő közönség!

— Hazánk, amelynek földjén a háború szörnyű vihara szántott végig, felszabadulásának idején rendkívül súlyos helyzetben volt. Fennmaradásáért és felemelkedéséért élethalál harcot kellett vívnia a német megszállók és hazaárulók, ország- vesztő magyar csatlósaik ellen.

Nemzeti újjászületésünk a Magyar Kommunista Párt kimagasló érdeme

Munkásosztályunk volt a múltban és marad a jövőben is a népi demokratikus rendszer legszilárdabb alapja