Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-21 / 302. szám

4 /NAPLÓ 1954 DECEMBER 21 Egy jódolgos és jóláncos Issues lányról Véletlenül ismerkedtem meg vele és azóta az első véletlen találkozás óta eggyel több kedves ismerőst tar­tok számon. Vidáman, csicseregve perdült be az irodáiba, mint egy gond tálán madárka. Ez az iroda tulajdon­képpen nem is olyan komoly érte­lembe vett iroda, ahol reggeltől a munkaidő lejártáig toHpencegésen és hivatalos tárgyalásokon kívül nem hallani egyebet. Ez a termelő­szövetkezet irodának kinevezett szo~ bá.;a, itt székel a könyvelő és ide térnek be melegedni, cigarettázni és vitatkozni a te gok, ha arra jártuk­ban ráérnek. Márpedig most télen van idő és tóma a beszélgetésre ép­pen elég, különösen a jó zárszáma­dás után és az újesztendei tervez- getések idején. Szó es;k ilyenkor a moziról, a vendégszereplő színészek játékáról, és a szövetkezet fiataljai­nak mozgolódásáról is. Bizony nem tétlenkednek a maki „Ut a szocializ­mus felé” termelőszövetkezet diszis- tái, — mert hogy szavamat ne felejt­sem róluk van szó. Közülük való az én kis ismerősöm. Takács Matild is. aki már két esz­tendeje tagja a szövetkezetnek. A fiatal lánv — ahogy elmeséli — özvegy édesanyjával él és a tsz-ben egész éven át szerzett keresetéből meglehetősen jó módban, még csinos öltözködésre, kelengyére is telik. Eb­ben az évben 172 munkaegységet szerzett a fürge, jódolgos Matild és az édesanyja büszkén dicsekedve me séli a szomszédoknak, ismerősök­nek, hogy mi mindent vitt haza a lánya a zárszámadáskor. De most nem azt akarom felsorolni, hogy mi­ből, hány mázsát, hány kilót kapott a tsz-es kislány, hanem őt magát akarom bemutatni megyénk termelő­szövetkezeti fiataljainak, ahogy én megismertem: mint a kultúnmunká- ért is lelkesedő, vidám, (jótáncos lányt, hátha több termelőszövetke­zeti fiatal kedvet kap, felbuzdul Ma­tild és vele együtt a nalki ifjúság példáján. Terveikről Matild mesél bővebben. — Most léptek be a legkedvesebb barátnőmék: Baló Margiték a tsz-be, — kívánkozik ki Matildból a legna­gyobb öröme. Most nem győznek ter­vezgetni Matilddal, hogy milyen jó is lesz majd együtt dolgozni, ha meg kezdődik tavasszal a mezei munka, meg, hogy jó lenne egy ifi-brigádot szervezni^ — Most együtt járunk a kultúrcsoport próbáira, — meséli Matild. — Három egyfelvonásost ta­nulunk. de csudajó mindegyik. — Sok baj van a szereplőkkel, a fiatalabb lányokkal — panaszolja tréfás komolysággal (Matild a 19— 20 évével rangidősnek érzi magát). — Hol az egyik sértődik meg, hol a másik. Én ilyen rövid szerepet nem vállalok, — mondja az egyik, én nem leszek öregasszony .— így a má­sik. Pedig a darab szerint mindennek lennie kell Azért rábeszélünk, meg­győzünk minden duncáekodót. Én bi­zony szeretek öregasszony szerepet játszani, most is az leszek. Kará­csonyra tervezzük a műsort, és most már majdnem minden este van pró­ba. Itt az irodában próbálunk — pe­reg a nyelve Matildnak, hogy minden ről tájékoztasson, ami őket most leginkább foglalkoztatja. — Tánccsopcrtunk még nincs — mondja, — de alakítunk majd, hi­szen nagyon szeretek táncolni, és nemcsak én, hanem a többiek is. Ee­het, hogy a karácsonyi műsorban már járunk majd valamilyen egysze­rű magyar táncot, amit addig meg tudunk tanulni. Azóta, amióta én beszéltem a ked­ves, közvetlen Matilddal, már bizto­san ropják is a táncot az esti próbá­kon. Szinte látom, az én kis isme­rősöm kipirult, nevető arcát, röpülő szőke haját. Sz. J. V ■ Otecukin: FALUSI HÉTKÖZNAPOK AZ EMBERI LÉLEK MÉRNÖKEI XXIII. Martinov szörnyen únta már a doleot Tátntt száiia! ásított, és a faliórára pillantott. „Fél egy. Hol­nap reggel nyolckor a Kommuniz­mus Hajnala-kolhozban kell len­nem” — gondolta. Borzov felállt. — Azt hittem, Viktor Szemjono- vics, hogy okultál a történtekből — szólalt meg Martinov —, de te most is ostobaságokat beszélsz. „Most más idők járnak!” Milyen idők? Ar­ra gondolsz talán, hogy „divatba jött” a kritika, és te ennek a „di­vatnak” vagy az áldozata? „A törté­nelem kereke alá kerültem!” Azt hiszed talán, hogy az egész hibád csak annyi, hogy ostobán jártál el Muhinnal szemben? De arról miért nem beszélsz, hogy milyen ál­lapotban hagytad itt a kerületet. — Hogy papíron átlagos, de valójában miiven rossz itt a helyzet? És arról sem beszélsz, hogy miért ju­tottunk ide? És hogy hogyan fo­gunk kikecmeregni a kátyúból. Martinov szerette volna Borzov szemébe mondani mindazt, ami ösz- szegyűlt a lelkében azóta, amióta ő az első titkár, és tisztában van az­zal. hogv első fokon ő felel a kerü­letért. „Három éven át elfojtottál itt minden önálló gondolatot. A titkár­ság tagjainak a véleményét soha meg nem kérdezted. Kifutófiúkká próbál­tad változtatni őket. Most pedig gúnyolod a hízelgőket: „A volt hí­zelgőim” — • ondod. De miért sze­retted az efféléket? A felelős mun­kakörökbe betűrágókat és lelkiisme­retlen karrieristákat ültettél. Olyan kádereket válogattál ki, amilyen te magad vagy. Te voltál a mintakép, és hozzád hasonlókkal vetted körül magad. Augiász istállóját hagytad itt magad után és most, ugye, más tisz­títsa ki! Ha valaki utadban volt, vagy meg akajrtad büntetni, vala­miért, akkor kolhozelnöiköt csinál­tál belőle, mondván: falura küldünk egy lemaradó kolhozba, például a „Tőke Bukásá”-ba ... Voltaképpen ki kellene téged zárni a pártból, már csak azért is, mert gúnyt űztél a kolhozelnökök magasztos tisztségé­ből. Pedig mi lehet nekünk, kom­munistáknak, szentebb dolog az em­bernél, a földnél, a kenyérnél!... És miért vagyunk mi, kommunisták, ha nem azért, hogy minden kolhoz éle­tét gazdagabbá és örömtelibbé te­gyük? ...” Sokat szeretett volna mondani, de arra gondolt: mi értelme lenne mind­ennek? Hogyan lehet a vaknak meg mutatni a tej fehér színét? Legyin­tett és a fogashoz indult kabátjáért és sapkájáért. — Nem tanultál te semmit... és nem is fogsz tanulni! Képtelen vagy megérteni, mi is történt körülötted. Más nyelven beszélünk mi ketten. — De nagyon tűzbe jöttél! Várj csak egy kicsit... Borzov arcára kényszeredett sajnálkozó, gúnyos mosoly telepedett. — De nagyon tűzbe jöttél! — ismételte. — Majd még lelohad ez a nagy lelkesedé­sed. Ülj csak le még egy percre. El­mondom, milyen szándékok lobog­tak bennem akkor, amikor idejöt­tem. És azt is, hogy miért nem lett belőlük semmi. Ha megengeded, át­adom a tapasztalataimat. — Menj a csudába a tapasztala­taiddal! Tőled semmi okosat sem hallhat az ember!... Miután Borzov kilépett az ajtón, Martinov leoltotta a villanyt és uta­sította a folyosón álló kályha lobo­gó lángja mellett bóbiskoló éjjeli­őrt, hogy zárja be a dolgozószobát. Aztán gyorsan leszaladt a lépcsőn, utolérve és maga mögött hagyva Borzovot. Kint a szél ugyancsak hordta a havat; száraz, éles hókristályokat vá­gott Martinov arcába. A párttitkár felhajtotta gallérját, mélyebben hom­lokába húzta sapkáját és hazafelé sietett. A háta mögül még sokáig hallotta Borzov ellenkező irányba távolodó lépteit..: így váltak el. Január közepén megenyhült és gyönyörűre fordult az idő. Fagyott ugyan, de nem fújt a szél, és min­den reggel ragyogott a nap. Vékony hótakaró borította a város utcáit. Troick nem nagy város. Magasan, egy domb lejtőjén fekszik. Körös- körül, a messzeségben falvak terül­nek el és rétek zöldülnek a Szejm folyó árterületén; a dimbes-dom- bos földek mögött erdők sötétlenek. Troick ma egy mezőgazdasági terü­let kerületi központja, amelynek minden intézménye és vállalata a mezőgazdaságot, a kolhozokat szol­gálja. De valaha ez a város erőd volt Oroszország déli határán. Kül­városainak neve is ezt mutatja: „nyilas-telep”, „ágyús-telep”... — Egyike azoknak az erődöknek, ame­lyeknek lakóiról énekli azt a régi orosz ballada, hogy: „kopja-hegyről etették, sisakban dajkálták...” A város nyolcszáz éves, de sokkal fia- talabbnak látszik. A háború alatt elpusztított épületek helyébe újakat emeltek, a parkokat rendezték, a kerületi kultúrház mellé fiatal ju­harfákat és nyírfasorokat ültettek. Sok a diák a városban; a pedagó­HIRKIi KEDD, DECEMBER 21 ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR: 11/1. sz. All. gyógyszertár. NÉVNAP: Tamás. — IDŐJÁRÁS JELENTÉS: Várható időjárás kedden estig: — Eresen felhős idő, többfelé ónoseső, eső, esetleg havazás. Mérsékelt déli- délnyuasti, majd nyugati szél. Eny­hülés. Várható legalacsonyabb hő" tnéríélk’ét ma éjjel: nyugaton mí­nusz 1—plusz 2, keleten plusz 1— mínusz 2, legmagasabb nappali hő­mérséklet kedden: 3—6 fok között. A fűtés alapjául szolgáló várható középhőmérséklet . kedden 0—plusz 3 fok között lesz. MOZI Garav filmszínház: December hó 22-ig: GRANT KAPITÁNY GYERMEKEI. Werne Gyula ka'andos regénye nyo-mán készült szovjet film. Kezdések: vasár- és ünnepnap 4, 6 é§ 8 órakor. Hétköznap: 6 és 8 órakor. giai főiskola hallgatói. Arra még nem volt idő, hogy új, divatos név­re kereszteljék a várost, például ilyenre: Szejmi-Gabonavár vagy Ke­nyérvárad. Talán azért nem került még erre sor, mert a termés eddig soha sem sikerült úgy, ahogy kel­lett volna. Martinov vasárnap nagyon későn, féltizenkettőkor kelt fel — hajnal­ban tért csak haza a kerületből. Az asztalára készített reggeli mellett három cédula feküdt. Az egyiket a fia írta: „Elmentünk sízni, ma nagy verseny van. Későn jövök, ne várja­tok!” A másikat a felesége: „Varró­nőhöz mentem. Sajnáltalak felkel­teni, nélküled reggeliztünk. Ha el­mégy, a parkban találkozunk.” A harmadikat unokanővére írta, aki a ház asszonya volt: „A piacra men­tem. Ha a tea kihűlt, melegítsd meg a villanyfőzön.” Martinov megreggelizett, felöltö­zött, bezárta az ajtót és kilépett az utcára. Éjszaka ragyogó, fehér lepel terült a városra. A keményre fa­gyot utakat friss hópelyhek borítot­ták, a nap vakító fénnyel verődött vissza a szűziesen fehér hókristályok ról. A kerületi bizottságban Marti­nov le sem vette kabátját, az ügye­letesnél átnézte az éjjel érkezett táv­iratokat. Be sem lépett dolgozószobá jába. Ma pihenni akart, csavarogni a városban, felfrissülni..; A parkhoz vezető főutcán, Borzo- vék hajdani háza közelében ismerős hang szólította meg. — Pjotr Illarionovics! Erre jársz és be sem köszönsz hozzám? Martinov megfordult. Szőrmebun­dában — fehér, kötött gyapjúkendő a fején — Marja Szergejevna állt a tornácon. Éppen a kesztyűjét húzta fel. —< Nem is gondoltam, hogy itt vagy ... Jóegészséget! — köszönt vissza Martinov. ;— Hát visszajöt­tél? összeszeded a holmikat? — Visszajöttem. És te, sétára in­dulsz? Én is kijöttem a friss leve­gőre. Jaj, de síkos ez a lépcső! Martinov karonfogta Borzovnét és lesegítette a lépcsőn. (Folytatjuk) Rár thír eh Értesítjük az elvtársakaí, hogy a Magyar Párttörténet II. évfolyamán az első témából a konferenciát de­cember 22-én, szerdán délelőtt fél 10 órakor tartjuk a megyei Pártoktatás Házában. Kérjük az elvtársak pontos meg­jelenését. RÚZSA JÁNOS konferenciavezető. Ríalállhoxé támaszpontok Nyugat-Németország- ban, amerikaiak bittburgi katonai tá­maszpontján szeptem­ber 23-án balul sike­rült .Jdsérlet“ követ­keztében felrobbant egy óriási földalatti raktár, ahol lóikbajtá_ sós repülőgépekhez va_ ló üzemanyagot tárol­tak. 29 ember meghalt, több, mint 50 súlyosan megsebesült. Az ameri­kai hatóságok, tartva a további robbanásoktól, minden elővigyázat nél­kül millió és millió li­ter üzemanyagot en­geditek ki a szomszédos raktárakból a közeli pa­takokba és földekre. A kiömlött gyúlékony üzemanyag fölött ter­jengő gázok megmér­gezték a levegőt. A nyugatnémet sajtó köz_ leményei szerint sok. 3záz hektárnyi szántó­föld művelésre alkal­matlanná vált. Gya­korlatilag nagy terület pusztasággá változott. Azóta kiderült, hogy a kár még ennél is na­gyobb. A Frankfurter Allgemeine Zeitung ci- mű burzsoá lap közli, hogy a raktárakból ki­engedett üzemanyag patakokban folyik a Mosel és Rajna folyó­ba, megfertőzi vizüket és a környék talaját. A folyókban kipusztulnak a halak. Szákértők sze rint a mezőgazdaság évekig érezni fogja a Rajés a Mosel me­dencéjében a folyó, és talajvizek megfertőző, sének káros következ­ményeit. „Szörnyű a veszély" — írja a Frankfurter Allgemei­ne Zeitung. Az amerikai hatósá­gok bűnös önkénye fel­háborodást keltett az országban. Nyugat-Né- metország lakossága lát ja, hogy az amerikai katonai támaszpontháló zat még békeidőben is komolyan veszélyezteti életét és vagyonát. A német egység bizottsá­ga szerfölött tanulsá­gos adatokat közölt ezeknek a támaszpon­toknak elhelyezkedésé, ről. Kiderült például, hogy Kaiserlautern vá_ ros nyugati pályaudva­ra mellett a vasúti pá­lyatest és az utca kö­tött ötmillió liter be­fogadóképességű föld­alatti üzemanyagraktár van. Ez az egész vá­róét veszélyezteti. Még nagyobb üzemanyag- raktárak vannak a baumholderi pályaud­var közelében. Óriási üzemanyagraktárakat helyeztek el Aachentől néhány kilométerre északra, a sűrűlakoesá- gú bányavidéken. Igen. sok lakott hely közelé­ben vannak hadianyag, köztük atomgránátrak. táraik is. A német egység bízott sága és a német demo­kratikus sajtó a haza­fiak millióinak nevé­ben követeli, hogy szüntessék meg a né­met földön a halál the* zó „atlanti“ támáase pontokat. SPORT A Szekszárdi Dózsa tornaszakosztálya készfii a december 21-i országos Dózsa tornász- bajnokságra Aj MTSB tora* társadalmi szövetsége de­cember 12-én * szekazirdi toz*»ad»sá.,'i Technik.uim tornatermében rendelte meg az 1954. évi minősítő tornaver*enyét A szek­szárdi Dóüsa. tornaszakosztéJya ezen a ver­senyen ränderte meg szakosztályának házi­versenyét. A verseny izgajflnasnak bizonyult, mert az itt elért eredmények alapján állí­totta össze csapatát a Dóz-sa, aanely részt- vesz a december 21-én, Budapesten sorrake- rülő Dózsa SE országos tor nászba jnokságán. A Dózsa tornászszakosztály tagjainak szá­nba 27 és a legtöbbjük 14—'15 éves. Ezek a fiai a iota a leglelkesebb tagjai a sportkör­nek. Az alábbiakban ismertetjük a minősítő verseny jobb eredményeit. Serdülő lány I. osztályú: 1. Péterbencze IIooia 27 pont, 2. Sánta Ed kó 2b.2, 3. Kun Teréz 25.7 pont, 4. Gede Ildikó 25.6 pont. Péterben©*« Ho®a gyakorlata^ igea arl»vo­nalasaik voltak, úgyszintén Sánta Ildikóé, aki már mz. első verrsenye AÍkaLtoávaá jól szereped! Ifjúsági leány II. osztály«: 1. Réti Aona 26.8 pont, 2. Pintér Marta 26.5 pont, 3. Már­ton Zsuzsa &>-5 pont, Réti Anna most ke­rült ki Az általános iskolából biztos, kőnv- nyfi mozdulataival nagy ta-psot kapott a közönségtől. Felnőtt női II. osztályú: 1. Rajosányi Má­ria 27.3 pont, 2. Miilder Mária 26.4 pont Ifjúsági II. ositályú férfi: 1. Görbéi Já­nos 25.9 pont, 2. Csuka Ferenc 25.3 pont, 3. Bolüár Miklós 25 pont. Megállapítható, hogy a Dózaci sportkörnek a tornászszaikosz- tóiya jó munkát végez és előreláthatólag az országos bajnokságon is megállja helyéi. Alapos javulás mntatkoxik a női kóíép- ée hosszútáv In tás ban ▼. közlemény. A női versengsz ám okban a 40© és 500 mé­tere« táv középtávnak, a 800 méter pedig hosszútávnak számít. 800 méternél hosszabb távon nők pályán nein versenyeznek egy­mással. Egyszerű a magyarázat: a tudomány jelenlegi álláspontja azerint íigyelambevéve a női alkatot, a 800 méteT az a táv, amely még nem hat károsan a női szervezetre. Ha az eknu.lt évi eredmémyékct. átlagokat vizsgáljuk, örömmel kell megállapítanunk, hogy az elmúlt évi eredményeikhez képest alapos javulás mutatkozik. Az atlétikának, már a tolnaimgyei atiétikának, nem sok ága van, amely ilyen javulással dicsekedhet 1954- ben. Természetesen nem szabad ismét orszá­gos szemmel néz-ni a kérdést, maradjunk ml osalk Tolna megyénél. Az eddig elért ered­ményekhez képest alapos javulás van és ez a körülmény feltétlenül biztató a jövőre nézve. Négyszáz méteren csak tavalv óta tartunk nyilván eredményeket, 500 méteren pedij eddig nem is volt nyilvántartott ered­mény. Legkorábban a 800 méter honosodott meg. Már 1952-ben nyilvántartottuk még aff. ötös átlagot is. A közlendő táblásatok mind azt mutatják, hogy egyenletes fejlődés kap­csán mind szélesebb aln.poik.ra helyeződik mind a három versenyszám. Nézzük most. ezek elóbbrebocsátása után, hogy az egyes versenyszámok milyen képet nyújtanak. 4M »éter: Legjobb eredmények: 1953: Ti-már, Tamási 74.6 1954: Tóth, Gyönk 69.3 Átlagok: Hármas öf-fts Tízes 1955: 73.3 74.1 73.0 1954 : 71.2 71.7 73.1 1954. évi legjobb eredmények: 1. Tóth Irma, Gyönk 69.5 2. Nagy Lidia, Bonyhád 72.0 3. Haj dics Klára. Taanási 72.2 4. Széki Sára. őcséiiy 72.4 3. Horváth Mária, Bátuszók 72.5 6. Palotás Mária, Palks 75.5 7. Házi Erzsébet, Dombóvár 73.9 8. Molnár Erzsébet, Bonyhád 74.8 9. Szállási Anna, Bonyhád 75.2 10. Kerekes Gabriella, Tamási 75.3 Tóth Irma első helyét nem veszély ezt ért te senki. Annál értékesebb eredménye, ha te­kintetbe vesszük, hogy Gyönkön nincsen futópálya, örvendetes, hogy a helyezettek között bonyhádi, tamási, bátaszéki, paiksi. dombóvári versenyzőket is találunk, ami azt bizonyíta, hogy nem elszigetelten fo-glaOkoz­nak a megyében ezzel a versenyszúnnmal. A mindenünnen megmutatkozó vetélkedés minden bizonnyal a következő esztendőre még jobb eredményeket fog majd hozni. 560 méter: Hármas CM<Ss Tizes átlag: 1954: 1:38.1 1:38.6 1:39.9 1. Palotás Mária, Paks 1:37.8 2. Szitkovics Éva. Dunafö-ldvár 1:37.9 3. Házi Erzsébet.Dombótár 1:38.6 4. Tumpek Katalin, Paks 1:39.2 5. Deli Erzsébet. Dombóvár 1:39.7 6. Böröczli Erzsébet Dombóvár 1:40.6 7. Héjjós Júlia, öcsény 1:40.9 8. Kimer Júlia, P-aks 1:41.0 9. Hiiffner Katalin, Paks 1:41.8 10. Tóth Irma, Gyönik 1:41.8 Első ízben jegyeztük fel a legjobb átla­gokat. Már azt is erediménynek^kelíl elköny­velnünk. hogv mindjárt az első alkalommal még a 10-es átka* is lerögzíthető volt. Azt gondolhatná valaki, hogy a 400 és az 500 mé­teres síkfutás szinte teljesen azonos ver­seny-szám, hiszen mindössze 100 méter kü­lönbség van közöttük. Mégsem ezt matat­ják a tavalyi eredmények. A 400 méteres síkfutásban listavezető Tóth Irma éppenhogv csak be tudott kerülni 500 méteren az első 10 közé. Ezzel szemben 500 méteren a lista- rezet ő Palotás 400 méteren kénytelen volt megelégedni a szerény hatodik helyezéssel. Természetesen alapos javulásra vár mind a két verseny szám, de az a köriUraény. hogy Pak so n, Dunaiföld váróit, Dombóváréi»!, öcsényben és Gyönikön egyaránt szeretettől foglalkoznak ezzel a versenyszámmal, ant sejtteti, hogy a következő években alapoa javulás lesz várható. 804 métert Legjobb eredmények: 1951. — 1952: Rajesányi, Snéksffiárd 2:49.8 1953. Tóth. Tamási 2:56.4 1934: Tóth, Gyönk 2:47.9 2. Ivamcsik Klára, Gyönk 2:48.5 3. Palotás Mária. Pák* 2:52.0 4. Fater Anna, Paks 2:53.0 5. Krepsz Anna, Gyönk 3:03.5 6. Taanasuca Júlia, Gyönßc 3:05.4 7. Kirtamann Erásófoet, Gyönk 3:06.0 8. Miklai Erzsébet, Bonyhád 3:09.4 9. Ifland Maria, Bonyhád 3:16.8 10. Fuesek Júlia, Bonyhád 3:16.9 Átlagok: Hármas tkö« átlag: Tízes 1952: 2:51.1 2:55.3 1953: 2:57.1 2:58.7 5:0h 1954: 2:49.4 2:53.« 5:01.9 Ennek a versenysaámnak is óriási még « fejlődési lehetősége, hiszen a világrekord már 2:10-en belül van. Nagyszerű; töreti«* a fejlődés, s ha a versenyzőknek lesz tü* relmiik, akikor ugyanilyen is maradhat még néhány éven keresztül. Az a körülmény, hogy ebben is a gyön.ki Tóth lett az első, azt mutatja, hogy nagvobb igyekezettel 500 mé* térén is jobb eredményt érhetett volna el. Amennyire örvendetes, hogy a vidéki atlé­tika milyen nagy léptekkel fejlődött az el-* múlt években, éppen annyira szomorú, liogv a szekszárdi mennyire visszafejlődött. Á most megemlített 30 versenyző között sem találunk egyetlen szekszárdit sem. Ismerd meg az úi helyesírási szabályokat A Társadalom- és Természettudós mányi Ismeretterjesztő Társulat 1954 december 21-én (kedden) este 6 óra­kor Szakszárdon a kórház kultúirter-* mében ankétot tart az új magyar helyesírásról, melyre ezúton is min­denkit szeretettel meghív a Társulat Irodalmi Szakosztályának vezetősége. Az anlkéiot vezeti: Kovács Antal ta-* nár. TOLNAI NAPLÓ szerkeszti a szerkesztőbizottság Felel«? kiadó- Király László Kiadja: a Tolnai Napi« Lapkiadó Vállal»! Terjeszti a megye összes postahivatala Szerkesztőség telefonszáma: 20-tft. Kiadóhivatal telefonszáma: 20-11 A szerkesztőség és kiadóhivatal címe: Szckszárd, Széchenyi utca 18. Előfizetéseket a megye valamennyi posía“ hivatala felvesz Előfizetési díj: Sevi ti.— Ft Baranya megyei Szikra nyomda Pécs, Munkácsy Mihálv utca 10, sz. Telefon: 20-27 Nyomdáért felel: Melles Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents