Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-21 / 302. szám

Í954 DECEMBER 21 NAPLÓ n PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS M A kommunisták példamutató munkája meghozta a gazdag eredményét a juhéi állami gazdaságban Rövid egy esztendő alatt a juhéi állami gazdaság másodszor ért el kiváló eredményt. A harmadik párt­kongresszus tiszteletére indult ver­seny-mozgalomban is első helyezést érteik el megyénk állami gazdaságai között, e most a tanácsválasztások tiszteletiére indult verseny szakaszban is elnyerték a megyei tanács verseny zászlaját. E jó eredmények eléréséiben orosz­lán része van a gazdaság pártszer­vezetének, kommun istáinak. A párt­vezetőség, a kommunisták voltak azok, akik erejüket nem kímélve igyekeztek példamutatásukkal, felvi­lágosító szavukkal a verseny sikere éitiekélxan maguk mellé állítani a gazdaság összdolgozóit. Hogy ez mennyire így van, azt az is bizonyít­ja, hogy ebben a versenyszakasziban avatott 17 sztahanovista között első­sorban a kommunistákat találjuk ott. Beneze Antal, Séleá Lajos elv­társak és a többiek sztahanovista ok­levelet kaptak. De nemcsak most jártak ők élen, hanem már a har­madik pártkongresszus tiszteletére indult versenyben is. Az ilyen kiválóan dólgozó kommu­nisták mellett természetesen az élen­járó párt önki vüiiek egész sora neve­lődött fel, olyanok, mint Pencz Jó­zsef, a mezőgazdaság kiváló dolgozó­ja és kormányon tüntetéséé tehené­szeti dolgozó, ö vezet most is a tej­termelés növeléséért folyó verseny­ben. Második Lechmsnn János. A brigád vezetője, Markács György eivtárs épipen a versenyzászló ünne­pélyes átadása alkalmával tolmá­csolta újabb vállalásukat, hogy még ebben az évben hatvanezer liter tej­jel adnak többet, mint amennyi a tervük. Mindezík az eredmények termé­szetesen nem maguktól születtek. A pártvezetésé® rendszeres munkája az, amit elsősorban figyelembe kell vennünk egy-egy nagyobb feladat végrehajtása előtt. Igen nagy jelentőségű asz, hogy először vezetőségi ülésen, majd azután taggyűlésen tárgyalják meg a feladatokat. Ezeken a meg­beszéléseken minden kommu­nista elmondja bátran a vélemé­nyét, s számtalan jó javaslattal járul hozzá a feladat sikere végrehajtásához. A hozott határozatok azonban nem maradnak annyiban. A pártvezető­ség gondot fordít arra is, hogy meg­győződjön róla, hogyan is hajtották végre azt a kommunisták. Ezt a célt szolgálja egyébként az is, hogy a pártcsoportbizalmiakat rendszeresen meghívják értekezletre, ahol azok beszámolnak a pártcsoportjuk, mun­kájáról. Ez arra is jó, hogy a tapasz­talatokat kicseréljék, s a jóikat elter­jesztve egységesen küzdhessenek a hibák kijavításáért. Ugyanezt tesziik a pártcsoportok is. önállóan is kezdeményezik például egy-egy fontosabb párt- és kormány- határozat megbeszélését. A gépjavító részleg például a téli gépjavítás fel­adatait is így beszélte meg. Maga a pártvezetőség is érezte, hogy meny­nyire fontos a téli géipl'avítás időben és kiváló minőségben való elvégzése. Tervszerű munkájuk nyomán itt már szinte kivétel nélkül mind kommu­nisták dolgoznak. Zsrmyi Antal elv­társ a gépműhely vezetője maga is pártvezetőségi tag. Különösén itt jól irányítja, segíti, neveli a kommunis­tákat. A jobb eredmény nem is ma­rad él. Lelkesen, a felelősség teljes tu­datában dolgoznak itt a kommu­nisták. A beütemezett tervek sze­rint halad a gépjavítás, s a kommunisták találnak időt és módot arra is, hogy újítsanak. Murvai Sándor és Varga László elv­társak például egy használatonkívüli esztergapadból egy trafctorhengemíúró esztergagépet áílítottak össze. Nagy megtakarítást jelent ez az állami gazdaságnak, de a gépjavító brigád­nak is nemcsak pénzben, hanem idő ben is. Nem kell ezeket az alkatré­szeiket máshova szállítani, esetleg hosszabb ideig várná rájuk, hanem maguk is megtudják javítani. Ugyanez a szellem uralkodik a pártszervezet jó munkája nyomán az állami gazdaság más területein is. A feladatok közös megbeszélése, egy­más segítése eredményezte azt is, hogy a sertéstenyésztők éves tervük túlteljesítését vállalták, amely há­romszáz malac nevelésével többet je­lent. A pártszervezet vezetősége nem pihen meg. Nagyon jól tudják, hogy a törzs-állatok nevelése mellett egyik legfontosabb feladatük a hozam nö­velése az állattenyésztésben. Éppen ezért az itt dolgozó legjobb pártta­gokat és a fant említett élenjáró pár- tonkívülieket most e feladatokra moz gósítják elsősorban. A több tejter­melés érdekében például még széle- sebbkörűen meg kell valósítani az egyéni takarmányozást, valamint a takarmányok helyesebb összeállítá­sát. Nem kis feladat ez, de az eddigi tapasztalatok alapján bízunik abban, hogy az állami gazdaság dolgozói a pártszervezet, a kommunisták veze­tésével, példamutatásával ezt is meg oldják. Mi újság az István máj őri Dózsa Népe tsz-ben? Az állatállomány minőségi fejlesztése lesz az egyik legfontosabb feladatunk Készül a jövő évi terv a tamási J ürös Szikra tsz-ben A tamási Vörös Szikra termelő­szövetkezet irodájában nagy munka folyik, a tervkészítés. A papírlapokon különböző rovatokban egymás után szaporodnak a, számok. Az egyszerű szemlélő csak számoszlopokat, szá­raz, hivatalos adatokat lát ezekben. Pedig ezekből a számadatokból a lüktető élet, a munka beszél. Nem kis gond a tervézés. — Az év végére 250 darab szarvas- marhának, ebből legalább 95 tehén­nek kell lenni. 101 borjú lesz jövő­re. 27 tehenet kell a hízóba állítani. A növendékekből korosbítani kell előhasi üszőknek. Olyan üszők is lesznek, amelyek januárban ellenek le. A tinókat már el lehetett volna adni, nincs semmi értelme, hogy tart­suk a jószágot és ne legyen belőle semmi haszon. Üszőket nem lehet ki­selejtezni. — így folyik a beszélge­tés Gulyás István állattenyésztési brigádvezető, Kocsis Sándor agronó- mus, Filotás István párttitkár és a jelenlevő 4 agráregyetemi hallgató között. Az agráregyetem utolsó éves hall­gatói segítenek a termelőszövetkeze­tek tervének elkészítésében. . A beszélgetés folyamán aztán egy­re jobban kibontakozik a jövő képe, hogyan fejlődik a Vörös Szikra — mint törzsállattenyésztő termelőszö­vetkezet, — szarvasmarhaállomámya. Gulyás István brigádvezető erről a következőket mondja: — Az állatte­nyésztésben most elsősorban a minő­ségi fejlesztéssel foglalkozunk. Jövő­re legalább 10 literen felüld istálló- és fejésá átlagot akarunk elérni. A tervezés most folyik és az állatte­nyésztésről még nincs kialakult tisz­ta kép, de az ideinek legalább két­szeresére akarjuk emelni az állatte­nyésztés jövedelmét. A növénytermesztés terve már el­készült. Megállapították, egy-egy terményt milyen területen termelnek és milyen terméseredményre számí­tanak. Külön terv foglalkozik az agrotechnikai eljárásokkal. A tervezésnek azonban vannak hi­bái is. A tervezés nem következetes. Először elkészítették a növényter­melési tervet és most tervezik az ál­lattenyésztést, holott először az ál­lattenyésztési tervet kellett volna elkészíteni és utána növénytermelési tervet, hogy az állatállomány alaku­lásához mérten megtermelhessék a szükséges taikamriánymennyiséget. Hiba még az is, hogy a tervezés mun kaját úgyszólván teljesen az egye­temi hallgatóikra bízták, holott az 6 feladatuk el sósomban a tanácsiadás, Hogyan kapják meg a gazdák a beadott kenyér- gabona utáni korpajuttatást ? Nemrég jelent meg az a miniszté­riumi határozat, amely kimondja, hogy annak a termelőnek, aki az 1955. évi január hó 1. napja után az 1955. évi beadási kötelezettségére ke­nyérgabonát ad be, mázsánként 10 kilogramm korpát kell minden térí­tés nélkül kiadni. A begyűjtési miniszter újabb ren­deleté most részleteiben is szabályoz­za a korpakiadás módját. A rendelet szerint, ha a termelő 1955. évi kenyér gabonabe adási kötelezettségét július 1-e előtt teljesíti, a beadott kenyér- gabona utáni korpajárandóságot a beadással egyidejűleg, vagy legké­sőbb tíz napon belül megkapja. Ha a termelő a cséplés alkalmával adja be a kenyérgabonáját, vagy kenyérgabonabeadási kötelezettsége teljesítése után más cikk helyett ad he kenyérgabonát és ha a részére járó korpajuttatás a 30 kilót nem haladja meg, a korpát ugyancsak a beadással egyidejűleg, de legkésőbb a beadástól számított tíz napon belül kell részére kiadni. Abban az esetben pedig, ha a csép­lés allcalmával beadott kenyérgabo­na után járó korpa a 30 kilót meg­haladja, akkor a Iwrpajárandóság felét, de leaalább 30 kilót a beadás­sal egyidejűleg de legkésőbb a be­adástól számított tíz napon belül kell kiadni a termelő részére. A fenn maradó mennyiséget pedig 1955. de­cember 15. napjától 1956 február 28- ig kell kiadni. A korpa igénybevételére jogosító utalványokat a kenyérgabonát átve­vő terményforgalmi vállalat telepit állítják ki a vételi jeggyel együtt. A korpajárandóság első esedékes ré­szét 1955. szeptember 30-ig, a fenn­maradó mennyiséget vedig 1956 feb­ruár 28-ig lehet kiváltani. A beadási hátralék fejében beadott kenyérga­bona után. korpajuttatás nem jár, hiszen nem ismerik teljes mértékben a szövetkezet adottságait. A tervké­szítést egy munkabizottságnak kel­lett volna végeznie a brigá’ rezetek, munka-csapatvezetők véleménye alap­ján. A tervkészítés egy-két napon belül befejeződik. A Vörös Szikra terme­lőszövetkezet tagságának komoly munkát kell végezni a terv megváló sítása érdekében. Ezen keresztül kell bebizonyítaniok, hogy a nagyüzemi gazdálkodás, jobb jövedelmet és gond tal-anabb életet biztosít, Gondolatban forgas­suk csak vissza az idő kerekét, és egy pár percig időzzünk de­cember 12-énél. Ez a nap az istvánmajori Dózsa Népe termelő- szövetkezet tagságának életében jelentős for­dulatot jelentett, mert ekkor tartották az ün­nepi zárszámadási köz­gyűlésüket. Ezen a na­pon a tagság jókedve, hangulata szinte alig' fért meg Wéber Kál­mán, az egykori birto­kos kastélyában. Szólt a zene, táncolt a fia­talság, az idősebbjei pedig barátságos poha- razgatás mellett beszél gettek az elmúlt év eredményeiről és a jö­vő terveiről. * Az istvánmajori Dó­zsa Népe tsz-ben több, mint 135 tag lépett a szövetkezeti gazdálko­dás útjára. 1953 őszén bizony nem dicseked­hettek a legjobb ered­ménnyel. A tagság kö­zött nem volt egyetér­tés, és bizony majd­nem úgy nézett ki a helyzet, hogy jobb a békesség, inkább vál­jon ketté az útunk. — Bogos Domonkos elv­társ azonban erős kéz­zel ragadta meg a ve­zetés, az irányítás gyep lőjét, aminek eredmé­nye az lett, hogy egy év alatt 1 millió 650 ezer forinttal gyara­podott a szövetkezet kő zös vagyona. * Nézzük meg, hogy egy év alatt csak az építkezés terén mit tett a tagság? Körülbelül 12—13 tag az év folya­mán állandóan az épít késésnél dolgozott. — Szorgalmas munltájuk- lial felépítettek egy 3 000 darab baromfi be fogadására alkalmas ólat, kibővítettek egy 20 férőhelyes lóistál­lót, újonnan építettek egy 600 férőhelyes sül­dőszállást. Régi épü­letből alakítottak át egy 30 férőhelyes elle- tőt. Sorolhatnánk azon bon tovább azokat a kisebb építkezéseket, amelyek a tagság jó munkáját dicsérik. * A Dózsa Népe tsz tagsága számban is gya rapodik, mert a jó eredményeik és terveik valamennyi belépni szándékozó paraszt szá mára igazi biztosíték. Ezt látja is Daradics Sándor, Sándor Lajos, Péter Géza és a töb­biek a hat közül, akik a zárszámadási köz­gyűlésen kérték felvé­telüket a szövetkezeti nagy családba. * Csak egy példán ke­resztül szeretnénk be­mutatni a tsz tagságá­nak boldog életét. — Nagy fába vágja a fej­széjét az az ember, aki házvételre szánja magát. Márpedig a Dó­zsa Népe tsz-ben sem egy, sem kettő olyan tag van, aki házat akar venni, illetve már vett is. Mikó Sándor tag például 23 ezer forin­tért vett házat. Mikó Sándor 1949-ben lépett a tsz-be. Nem szégyen, hanem inkább sajnálni való az, hogy két ke­zén kívül bizony sem­mije sem volt. Legéfiy- ember volt akkor, és ■nem szégyelte megra­gadni a munlca végét. Az elmúlt évek alatt összeszedte magát, csa iádat alapított, az idén meg házat vett. Teheti Mikó Sándor, mégpe­dig könnyen teheti, inert a teljesített mun kaegységek után szé­pen kapott, háztáji gaz dóságában pedig jelen­leg is van 20 darab sertés. * A zord idő beálltáig a kertészetben, gyü­mölcsösben, erdőben bi zony van munka. — Ilyenkor kezdődik meg a nádpallö készítése, gyümölcsösükben pe­dig a közel 1000 darab fa tisztogatása, ápolá­sa. 18 holdas erdejük­ben megkezdték a tű­zifa kitermelést. A gyümölcsös és az erdő mellett, a halastó kör nyékén is hangos a táj. Jelenleg 40 hold halastavat 60 holdra bővíti a tagság. A ha­lastó kubikos munká­ját még e hónapban befejezik. * ötvenkét mázsa ser­tés és 44 mázsa vágó­marha beadását utol­só dekagrammig telje­sítették. Hátralék talán a kövérbaromfi beadá­sánál mutatkozik. Eh­hez azonban hozzá­tesszük azt is, hogy nem sokáig, mert még e héten rendezik kö- vérbaromfi-beadásukai — 135 darab kacsát és 15 darab libát tömnek nap, mint nap a tsz asszonyai. A kövér ka­csa és liba beadásával tehát pontot tesznek a beadás teljesítésére. * A sertésbeadás ma­radéktalan teljesítése után a fennmaradó fe­lesleget úgy hasznúi ja fel, értékesíti a tag­ság, ahogyan akarja. Ezt jól tudja minden­ki. A Dózsa Népe tsz tagsága húsfeldolgozó üzemet állított fel, ahol 110 darab szabad piacra szánt hízóból kitűnő és ízletes sza­lámit, kolbászt, hurkát fognak készíteni. Kéi hízót 300 kilogram« i súlyban már fel is dől goztak. * Végül, de nem utolsó­sorban meg kell emlé­keznünk még a Dózsa Népe tsz patronáló üze mérői, a mázai Vil­lany és Erőműről, amely a komlói szén­bányákhoz tartozik. — Nemcsak szíves szót, hanem anyagi segítsé­get is adták a tsz tag­ságának. Segítő mun­kájuk nyomán körül­belül 30 ezer forint megtakarítást értek el a tsz tagjai. Ezt az óriási segítséget nem­csak „köszönöm szé- pennel”, hanem liszt­tel és burgonyával vi­szonozta az istvánma jori Dózsa Népe tsz tagsága. A propagandisták tapasztalatcseréje Nagyon fontosnak tartom a propagandista jó felkészülését y arjas József elvtárs Bátaszé- ken propagandista. Elmondja, hogy már 1951 óta nagy örömmel végzi ezt a fontos pártmegbizatást. — Olvastam Berek Gyula elvtárs írását „A legjobban bevált mód­szereim ...” címmel — mondja, ami­kor beszélgetek vele, — s helyes­lem is az ilyen vitacikkeket. He­lyeslem módszereit is, és hozzászól­va én is szeretném elmondani a sa­ját tapasztalataimat, az én módsze­reimet. — Amint én tapasztalom, sok he­lyen lemorzsolódással küzdenek. — Nálam nincs ilyen probléma, Elő­ször is azért, mert a beindulás előtt személyesen is meglátogattam hall­gatóimat. s beszélgettem velük a ta­nulás jelentőségéről. így közvetle­nebb kapcsolat is fejlődhet k; a propagandista és a hallgatók közt. Ehhez természetesen hozzájárul má­sodszor az is, hogy az én hallgatóim túlnyomó többségükben már az alap­fokú szeminárium óta együtt, az én vezetésemmel tanulnak. — Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a pártvezetőségek ne Változtassák a propagandistákat. Tavaly ugyanis megtörtént, hogy egyideig átkerül­tem más szemináriumhoz az oktatási év közben. A rövid idő nem volt elég arra, hogy a szeminárium mun­káját fellendítsem, de mire vissza­kerültem az eredeti szeminárium­hoz, ott is nehéz volt belezökkenni a régi kerékvágásba. A z első foglalkozáson megvá­lasztottuk a szeminárium-bi­zalmit, az anyag-, és a faliújság fe­lelőst, tehát az iskola „tisztikarát.” Több évi tapasztalatom, hogy pél­dául a szeminárium-bizalmi nagy segítségére lehet a propagandistá­nak, akár a megjelenések, akár a hallgatók egyéni segítése terén. — Ugyanez vonatkozik a faliújságfele­lős munkájára is. Ha helyesén al­kalmazzuk a faliújságot, — tapasz­talatból tudom, — nagy segítség, kü­lönösen az elméleti színvonal eme­lésében. A jobb, elmélyültebb tanu­lás egyik serkentőjének tartom azt is, hogy Lenin elvtársról neveztük el a szemináriumunkat. Neve és munkássága mindig emlékeztet, lel­kesít bennünket a legfontosabb kö­telességünkre, a tanulásra. Nagyon fontosnak tartom a pro­pagandista jó felkészülését. Nem kis gond ez, azt már tapasztalatból tu­dom. A legfontosabb, a legérdeke­sebb anyagot is lehet úgy előadni, hogy az nem sok érdeklődést vált ki a hallgatókból. A mostani anya­gunk a harmadik pártkongresszus anyaga, nagyon érdekes és főként nagyon fontos. A jó felkészülés te­hát most különösen elsőrendű fel­adat. Az útmutató által adott köte­lező irodalmat, s a javasoltakat is feltétlenül áttanulmányozom és ki­jegyzetelem. Utána állítom össze az előadást, felhasználva a helyi ta­pasztalatokat és feladatokat is. A vitára készülés fontos állomá- sa a kérdések helyes megvá­lasztása. De ez még nem minden. Az anyag jó megértéséhez, a vita elmé­lyítéséhez megfelelő alkérdéseket is kidolgozok. Igv folyamatossá lesz a vita, nincs elkalandozás a tárgytól s az időbeosztást is be lehet tartani. A jó időbeosztás különösen fontos, hiszen pártunk politikájának mé­lyebb megismertetéséből, annak meg­magyarázásáról van szó, hogy ez valóban az egész dolgozó nép poli­tikája. Csak jól felkészülve tudjuk hallgatóinkat s rajtuk keresztül az egész község dolgozóit e népszerű ppiitnüa megvalósítására, még na­gyobb eredményekkel mozgósítani. Szemináriumunkon legfontosabb elérendő eredménynek azt tartom, ha hallgatóim kiváló népnevelőkké válva meg tudják magyarázni: a Ha­zafias Népfront-bizottságok, az új tanácsok megalakulásával dolgozóink részéről megnőtt aktivitást most a nagyszerű tervek ipegvalósítására kell felsorakoztatni. Ehhez megvan minden lehetőség. Pártunk új politi­káját az elmúlt hetek, hónapok nagy szerű eseményei, eredményei is mu­tatják, hogy lelkesen fogadta né­pünk. A fent elmondott tapasztalat ter- mészetesen nem tükrözi egész munkámat, de nagy vonalakban el­mondva mégis ezek segítenek abban, hogy hallgatóim megjelennek a fog­lalkozásokon, rendszeresen tanulnak, I s munkaterületükön igyekeznek a tanultakat tel is használni. I

Next

/
Thumbnails
Contents