Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-21 / 302. szám

NA P C Ő 1954 DECEMBER 81 2 Külföldi hírek A szovjet kormány válaszjegyzékei Finnország, Jugoszlávia, Svédország, Svájc és Ausztria kormányának Moszkva (TASZSZ) A szovjet kor­mány megkapta Finnország, Jugo­szlávia, Svédország, Svájc és Auszt­ria kormányának válasz jegyzékeit »z díszeurópai kollektív biztonsági rend­szer kérdésével foglalkozó értekezlet összehívásáról szóló szovjet jegyzék­re. A Szovjetunió külügyminisztériu­ma december 17-én megküldte Finn­ország moszkvai követségének » szovjet kormány válaszjegyzékét a finn kormány november 19-i jegyzé­kére. A jegyzék rámutat arra, hogy a szovjet kormány, figyelembevéve a finn kormánynak azt a kijelentését, hogy pozitív álláspontra helyezkedik a Szovjetuniónak az európai kollek- tív biztonsági rendszer megteremté­sere irányuló erőfeszítései iránt, saj­nálatát kénytelen kifejezni amiatt, hogy Finnország kormánya nem ta­lálta lehetségesnek részvételét az európai kollektív biztonság kérdésé­vel foglalkozó értekezleten. A jegyzék a továbbiakban hang­súlyozza: „A szovjet kormány úgy véli, hogy Finnország kormánya hozzájá­rni az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozásához.” Ugyanaznap a Szovjetunió külügy- ' minisztériuma megküldte Jugoszlávia moszkvai nagykövetségének a szov­jet kormány válaszjegyzékét a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság no­vember 24-i jegyzékére. A jegyzék hangsúlyozza: nagy je­lentősége van annak, hogy a jugo­szláv kormány kellő módon értékeli a német Wehrmacht újjászületésének veszélyét, hiszen Jugoszlávia népei egy emberöltő alatt kétízben voltak a német militarizmus által kirobban­tott pusztító háború áldozatai és hoz­zájárul az európai kollektív bizton­sági rendszer megteremtéséhez. A szovjet kormány december 17-én Svédország moszkvai nagykövetségé­hez intézett válaszjegyzékében saj­nálattal állapítja meg, hogy Svédor­szág kormánya nem találta lehetsé­gesnek, a részvételt az európai kol­lektív biztonsági rendszer megterem­tésének kérdésével foglalkozó érte­kezleten, bár a svéd kormány jegy­zékéből látható, hogy értékelte a szovjet kormány ilyen értekezlet ősz" ■«(•hívásáról szóló javaslatát és olyan lépést látott benne, amelynek cél­ja a nemzetközi feszültség enyhítése és az európai bäte megszilárdítása. A szovjet kormány jegyzéke utal arra, hogy mivel a svéd kormány jegyzéke az európai kollektív bizton­sági rendszer létrehozásával kapcso­latos szovjet javaslatra vonatkozó néhány kérdést tesz fel, a szovjet kormány szükségesnek tartja kifej­teni a következő elképzeléseit: Amint az a szovjet kormány által február 10-én a berlini négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten előter­jesztett tervezetéből és a szovjet kor­mány e kérdéssel foglalkozó ismere­tes jegyzékeiből kitűnj, a szovjet javaslat azt irányozza elő, hogy az „összeurópai kollektív biztonsági szer ződés”-ben résztvevő államok létesít­senek különböző szerveket azoknak a feladatoknak gyakorlati megoldá­sára, amelyeket a szerződés az euró­pai biztonság biztosítása terén előírt. Az említett szervek egész tevékeny­sége és általában a javasolt szerző­désben résztvevő országok kölcsönös kapcsolatai a nagy és kis államok függetlensége és szuverenitása elvei­vel, továbbá a belügyeikbe való be nem avatkozás elveivel összhangban épülnének fel. A tervek szerint a szerződés résztvevőinek az európai kollektív biztonság fenntartásával összefüggő kötelezettségei és akciói teljes mértékben összhangban állná­nak fiz ENSZ alapokmányának téte­leivel. Ami a szankciók rendszerére vo­natkozóan feltett kérdést illeti, a szerződés résztvevői kölcsönös, az európai béke helyreállításához és fenntartásához szükséges segítség- nyújtásának, egyebek között katonai segítségnyújtásának rendjét is ké­sőbb kell megvizsgálni és meghatá­rozni. A szovjet kormány jegyzéke rá­mutat arra, hogy az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása kér­désében elfoglalt ilyen álláspont tel­jes támogatásra talált a moszkvai értekezleten résztvett kormányok ré­széről és hogy az értekezlet résztve­vői leszögezték: Készek e kérdéssel kapcsoiatban bármilyen más javas­latokat is megvizsgálni. A Szovjetunió külügyminisztériu­ma december 17-én megküldte Svájc moszkvai követségének a szovjet kormány válaszjegyzékét a svájci kormány november 24-i jegyzékére. A Szovjetunió külügyminisztériu­ma december 17-én megküldte Ausztria moszkvai nagykövetségének a szovjet kormány válaszjegyzékét az osztrák kormány november 27-i jegyzékére. Az osztrák kormány — mutat rá a jegyzék — olyan hivatkozással indokolja elutasító álláspontját, hogy csak abban az esetben vehetett volna részt az európai országok ér­tekezletén, ha azon mindazok a ha­talmak résztvesznek, amelyek meg­szállva tartják Ausztriát. A szovjet kormány szükségesnek tartja ezzel kapcsolatban felhívni az osztrák kormány figyelmét arra, hogy Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányai — igyekezve megvalósítani Nyugat- Németország újrafelfegyvérzésére irá nyúló terveiket — megtagadták a Szovjetunió által javasolt tárgyalá­sokon való részvételt, kijelentették, hogy czidőszerint nincsenek meg a „Németországgal, Ausztriával és az európai biztonság más vonatkozásai­val” foglalkozó értekezlet sikeressé­gének biztosításához szükséges fel­tételek. A jegyzék a továbbiakban hang­súlyozza: Azok a tervek, amelyeket a pári­zsi egyezmények Nyugat-Németor- szág militarizálásara és a volt hitle­rista tábornokok vezetése alá kerülő nyugatnémet hadsereg megteremté­sére vonatkozólag irányoznak elő, szükségképpen fokozzák az anschluss veszélyét a militarista Nyugat-Német ország részéről, ami újabb akadályo­kat gördít az osztrák kérdés végér­vényes rendezésének útjába,*’ A szovjet kormány a fentemlített országok kormányaihoz intézett vá­laszjegyzékeihez mellékelte az 1954 december 2-án az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezleten résztvett álla­mok által jóváhagyott deklarációt, amelyet a Kínai Népköztársaság kor­mánya is támogatott. PÁRIZS Mint Haiphong bél jelentik, a kö­zeli camph&i szénbányában a bánya tulajdonos francia társaság pénte­ken megkísérelte a bánya gépi bérén dezésének leszerelését, hogy azt el­szállítsák, ha majd a francia expe- diciós hadtest kivonul ebből az öve­zetből. A bányában alkalmazott tíz­ezer vietnami bányász azonban el­lenszegült e kísérletnek és megaka­dályozta a gépi berendezés leszere­lésé*. BANDUNG Az utóbbi időben Jávám és Szu- mátráin erős trópusi esőzéseik voltak. Kimnek íkövel&eztöbein Kelet-Sziumát- ráfban nagy árvizek keletkeztek. Az ár elmosta a hidakat, a városok kö­zött megszakadt a forgalom. Mint ez „Awtana" hírügynökség jelenti, Járva szigetén az áradás nagy károkat okozott. Soktízezer hektár rizsültetvény megsemmisült, sok falu elpusztult PEKING A japán politikai pártok megkezd­ték előkészületeiket a jövő év ele­jén tartandó országos választásokra — jelentik Pekingből. Joszida nemrégen lemondott mi­niszterelnök Liberális Pártjának ve­zetői, a hírek szerint igen borúlátóak a küszöbönálló választásokkal kap­csolatban. mert attól félnek, hogy a liberálisok több képviselőházi man­dátumot elveszítenek. A „Kiodo” hír ügynökség egyik december 16-i jelen tése szerint a liberálisok máris el­vesztették minden bizalmukat abban hogy az országos választások során megtarthatják jelenlegi mandátumai­kat. ROMA Mint a „L’Unitd" jelenti, Észak- Közép- és Dél-Olaszország sok ipari vállalatában az üzemi bizottsági vá­lasztásokon a CGíL jelöltjei a sza­vazatok 68.6 százalékát kapták. A szavazatok 31.4 százaléka az összes többi szakszervezeti szövetség jelölt­jei köaött osztott meg. NEWYORK Mint az „AFP° jelenti, egy olasz utasszállító repülőgép, amely a newyorki repülőtérre akart lcszállni, a rossz látási viszonyok folytán bele ütközött egy kőgátba, A gép egyik része az utasokkal együtt belezuhant a tengerbe, a másik része kigyulladt és szintén a tengerbe zuhant. Hat utast megmentettek, 13 meghalt, és további 13 sorsa még ismeretlen. BUKAREST A bukaresti katonai törvényszék angol kémszolgálatba beszervezett kémcsoport perét tárgyalta. Mint a vádirat elmondja és mint a perben megállapítást nyert, Ion Bodea-t, a kémcsoport vezetőiét, az angol hírszerzőszolgálat beszervezte, kiképezte és a Komáin Népköztársa­ság területére csempészte. Ion Bodea 19ö3 szepteimibarábei’ Romániába érkezett, ö és bűntársé', rádiióleadóval is rendelkeztek és en­nek segítségével rejtjelekkel kétnér- te-s-ü léseket adtak • le különböző ausztriai, nyugatoémetországi és izraeli címeikre. A vádlottak beismerték bűnössé­güket, A katonai törvényszék Ion Bodeat halálbüntetésre, cinkostánsait külön­böző időtartamú kényszermunkára ítélte. KAIRO Az egyiptomi sajtó körű, hogy to­vább folyik a különböző Irányzata ellenzéki személyek letartóztatása, akik síkra szálltak Kassier kontúr nyáriak politikája ellen. Kairóiján tovább folytatja tárgya­lásait az a három különleges katonai törvényszék, amely a „muzulmán testvériség" tagjainak ügyével foglal­kozik. Eddig a szervezet százhetven­hét tagja fölött ítélkeztek, közülük hatot kivégeztek, 28-at életfogytig tartó kényszermunkára, 59-et tíz— tizenöt évi kényszermunkára, 20-al különböző időtartamon börtönbünte­tésre ítéltek. Mint a lapok közük, a „muzulmán testvériségnek” még többszáz letar­tóztatott tagja várja a bírói ítéletet. PEKING A Kínai Népköztársaság államta­nácsa december 16-án tartotta har­madik plenáris ülését. Az ülésen el­fogadták a katonai szolgálat szabály zatáról, a kínai népi felszabadító hadsereg tisztijeinek szolgálatáról, a népi forradalmi háborúk során érde­meket szerzettek rendjeledről ée ér­demrendjeiről, valamint as 1953. évi népgazdaságfejlesztési kötvényekről szóló törvényjavaslatot. SZÓFIA Szombaton este ünnepélyes kere­tek között nyitották meg Szófiába* a magyar vendéglőt. Az ünnepélyes megnyitáson megjelent lelő PeMv- szki belkereskedelmi miniszter, Vé­szeim Gcorglev, a fővárosi népi ta­nács végrehajtóblzoítságának elnök­helyettese és Kuti Jenővel, a szófiai magyar nagykövetség ideiglenes ügy vivőjével az élen a szófiai magyar kolónia tagjai. ' r avalyelőtt késő ősszel két fia- talember jelent meg nálunk a kolhozban. Az egyik szemüveges volt, a másik nem, viszont bőrtás­kában fényképezőgépet hordott a vállán. — Jónapot kívánok! Mi az Önök védnökei vagyunk, elnök elvtárs — fordultak hozzám és valami írást mutattak a kerületi pártbizottságtól. — Nagyon örvend ek — mondtam. Azzal mindjárt feltettem a kérdést, hogy’ mivel akarnak a segítségünkre lenni. A védnökök összenéztek és elmo­solyodtak. Aztán huncutul össze- kacsinfottak. Az egyik, amelyik nem viselt szemüveget, így szólt: — Hát a mi intézményünk olyan, hogy se cserepet, se fát, se gépko­csit nem várhatnak tőle ... — Hát akkor mit várhatunk? — mondtam kíváncsian. — Szóval és írással segítünk Önök nek. Előadást tartunk. Minta faliúj­ságot és fényképkiállítást készítünk es így tovább. Megkérdeztem: — Hogy .hogy? Ilyen szegény az intézmény üli? A köztársasági lap szerkesztősé géből jöttünk' — felelték. Bevallom, hogy kissé megijedtem, Meggondoltam, hogy a kerületi új­ság nem valami nagy dolog, de az­zal is mennyi bajunk van, akkor a köztársasági lappal bizonyára még töc.b lesz. Gazdasági vezetőnknek, Filipp Fjcdorovicsnak éppen aznap volt a névnapja. Meghívott feleségestől és meghívta a vezetőségi tagokat meg két brigádvezetőt is. Célzást tettem arra, hogy meghívhatná a védnökö­ket is. Gondolkodott, gondolkodott egy darabig, aztán azt mondta: — Hát jól van. Híjjufc meg őket. Csak jó lehet az, ha az embernek barátai vannak a köztársasági lap­nál. Az itófcéból is futja ... Meghívtuk hát (Siet. Remek volt a névnapi lakoma. Védnökeink is velünk idaogáltek és bevallották, hogy nagyon szívesen ülnek így együtt velünk. Inni 1 akartunk az egészségükre, de ők csak valameny- nyiőnk egészségére voltak hajlandók inni. Akkor Filipp Fjodorovics fel­állt és így szólt: — Drága barátaim, volna egy kor­szakalkotó indítványom: kérjük meg vendégeinket, készítsenek egy fény­képet az egybegyűlt társaságról, örö kítsék meg életem e nevezetes nap­ját, hogy minél tovább őrizhessük az emlékét. Az egybegyűlt vendégek helyesel­tek, a védnökök pedig azt tanácsol­ták, hogy kényelmesen helyezked­jünk el az asztal körül. Én a közép­re ültem Filipp Fjodoroviccsal, a többiek körülvettek bennünket. — Megtöltöttük és felemeltük poharain kát, még nótára is gyújtottunk, hogy „Fogd ki a lovakat, hadd megyünk aludni...“ Aztán Fiiipp Fjodorovics lelkes szavakkal mondott köszönetét a jö­vendő fényképért: — Drága vendégeink! Úgy várjuk a fényképet, mint a tavaszt! em sokáig kellett várni... Ne­1 ' gyednapra az egész köztársa-' ság gyönyörködhetett bennünk. Véd­nökeink a legfeltűnőbb helyen kö­zölték képünket a lapban. Olyan volt az a kép, hogy még ma is szik­rázik a szemünk, szinte belecsúszik a homlokunkba, ahogy énekelünk. Ráadásul Kugyelica brigádvezető va­lami rézüstöt tartott a fejem fölé... Micsoda szégyen! A kép alatt ez állt: „Fogd ki a lovakat, hadd men­jünk aludni.“ Aztán a kép alatt még egy egész hektárt teleírtak... — Ahogy megláttuk Filipp Fjodóro- víccsal. egymásra néztünk és elné­multunk. De nem is nagyon volt időnk a beszédre. Gépkocsi állt meg a veze. tőség előtt; egész bizottság jött ki a kerületi vezetőségtől. Este az egész világ füle hallatára kellett felolvasnom a cikket. Pedig mik voltak abban! Irtait a mezőn rothadó cukorrépáról, a klubról, ahol borsót és babot tárolunk és asszo­nyokról, akik nem járnak munkába... önkritikaképpen elismertem, hogy mindez igaz, de még ezután is sok mindent a fejünkre olvastak a gyű­lésen. Hajnalban fogtam egy nagy kést, kézenfogtam p. feleségemet és vit­tem ki a' mezőre répát fejelni. Dől. gozott ám aznap a gazdasági vezető is, meg a brigádvezető is, az egész néppel együtt. Múltak a hetek és hónapok, de a védnökök nem mutatkoztak. A tél derekán jött tőlük egy agronómus. Kis kézikönyvtárat hozott magával, meg sakk- és dominófelszerelést a klubnak. Tartott néhány előadást a miicsurini tudományról, segített meg szervezni az agronómiái laboratóriu­mot és az agrotechnikai oktatást. Én ültem elsőnek az iskolapadba, a gaz. dasági vezetővel együtt; csaknem az egész kolhoz követte példánkat. JZ eményen dolgoztunk a tavaszi hónapokban is, s a vetésnél elsők lettünk a kerületben. A répa- egyelést ütemterv szerint elvégeztük. Az embereket már nem kéllett „csa­logatni“ a munkába. Jötték az asz- szonyok is. — Amikor minden rendben van, nem tudnak jönni ezek a védnökök, — dömiögött Filipp Fjodorovics. De mikor aztán szénakaszálásra került a zor, megint csak ott voltak a védnökök', ugyanazok, akik elő­szói- -jöttek: a szemüveges ás a xná­sik. Kedveseik voltak, barátságosak; úgy jöttek, mintha hazajönnének. — Végignézték az istállóitat, a gabona­táblákat: gyönyörködtek, dicsértek bennünket, de volt is miért. Filipp Fjodorovics odasúgtg nekem: — Most még a fényképezéstől sem félnék. Egyszercsak megálltak a védnö­kök az egyik ugartábla előtt. — Hát ez miféle növény? — kér­dezték. — Burján... — vallottam be. — Vetették? — kérdezte az egyik. — Nő magától is, az átkozott. Pe­dig nemrégiben mentek végig a kul- tivátorok — füllentettem. Negyednapra megjött az újság. — Dicsérő cikk állt benne az élenjá­rókról, a komszomolistákról és a klubról. De volt benne fénykép is: ott állóit a gyomnövényekkel benőtt tábla előtt a'gazdasági vezetővel. Ki. sérő szövege: „A kolhoz elnöke és gazdasági vezetője gyönyörködik a fekete ugarban...“ Mit lehetett tenni: nem vártuk meg a bizottságot, futottam az fe* ál­lóba és árkon-bokron át- vágtaxlam a gépállomásra. —- Negyvennyolc órán belül egy szál gaz se legyen az ugartáblákon, mert különben írok a védnökeink­nek! — mondottam. A gépállomás igazgatója megnyug­tatott. Még aznap küldött két trak­toros kiüti vá tort, de estére mégis csak megvolt a gyűlés. Újra kezd­hettem az önkritikát, de a többiek­nek is jól megmostam a fejét. Ismét új éllet kezdődött. Jobban, szervezettebben csináltuk végig a be gyűjtést és a kaszálást, mint azelőtt. Olyan magas lett a búzánk, mint a nád és idejében elkészültünk, a be gyűjtéssel. Ahogy kicsépeltük utolsó a&> tagot, megint ott voltak: a szemüve­ges és a másik. — Hallottuk, milyen jól dolgoztak az idén —- mondták. — örülünk az eredményeiknek. Ebédszünetben a szemüveges ott a helyszínen, a szérűn, előadást tar­tott a nemzetközi helyzetről. Aztán mindketten elbeszélgettek az embe­rekkel, fényképeztek is, meg fel­jegyzéseket készítettek. Engem is a gép elé állítottak, Filipp Fjodorovics . csal együtt. Majd meghűlt a vér bennem a gondolatra, hogy mit ínnak megint a kép alá. Néhány na­pot töltöttek nálunk, aztán elutaztak. Volt is öröm, amikor megjött az újság! Középső két hasáb mind ró­lunk szólt. Olaifestékkel sem lehet szebb képet festeni, mint amilyene­ket az élenjárókról csináltak. Közé­pen volt az én képem a Filipp Fjo- Qorovicséval együtt. A két hasáb fölött nagy betűkkel ott állt: „A Zvezda Öktyóbrja-kolhoz az élenjá­róik sorába került.“ J ólesett olvasni a cikket. Rólam is gyakran volt szó benne. Az egyik komszomolista azt ajánlotta, hogy írjunk levelet a védnökeinknek. Meg is írtuk, csaknem g,z egész kol­hoz aláírta. Az állt benne: „Drága védnökeink! Fogadják mégegyszer szívtől jövő köszönetünket segítségü­kért, helyénvaló, bíráló szavaikért. Látogassanak meg minél gyakrab­ban!” Idén tavasszal aztán közleményt olvastunk az újságban a kitüntetet., tékről. De ezt már olvassa el az elvtárs személyesen... ... A kolhozelnök, akivel beszél­gettem, kigombolja nagykabátját, hogy belső zsebéből kivegye a kér­déses lappéldányt. Aranycsillag dísz­lett a gomblyukában. Pordította' EUlmy Perane VÉDNÖKÖK Irta: J. KRAVCSENKO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents