Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-19 / 301. szám

S9S4 DECEMBER 13 NÄPta 7 A Bonyhádi Cipőgyár dolgozóinak harca az adósság csökkentéséért Alig két hét választ el bennünket az év végétől. Ebben a két hétben igen komoly feladatok hárulnak a Bonyhádi Cipőgyár dolgozóira. Isme­retes, hogy a Bonyhádi Cipőgyár sú­lyos mértékben adósa a nép államá­nak. A november havi értékelés sze­rint évi tervteljesítése csupán 90.23 százalékos volt. A lemaradás beho­zása az év végéig szinte lehetetlen, _ azonban az adósság csökkentésére még mindig van lehetőség. Ennek megvalósítására a dolgozók és a műszakiak mindent elkövettek s, már látni lehet, hogy kezdeményezé­sük eredménnyel jár. November utolsó dekádjában a minőség 64.86%-os volt, decem­ber 8-ra az aljaüzem I. köre el­érte a 78.3%-ot, a II. kör. a 75.8 •/o-ot, a in. kör pedig jóval magasabb eredményt ért el 88 *'0-os eredményével. Globálisan a novemberi harmadik dekád 64.84 százaléka helyett december 8-ára az üzem a minőségnél 83 százalékot ért el. Az új szervezés, a dolgozók lendü­lete meghozta az eredményt. A mennyiségi tervnél történt le­maradás komoly nehézségekre ve­zethető vissza. Az elmúlt év augusz­tusa óta — a kormányprogram si­keres megvalósítása céljából — a gyár kétműszakos munkára tért át. Közel 200 új dolgozó került az üzem be, részben a mezőgazdaságból, a háztartásból, részben az iskolából. Az új dolgozók betanítása igen ko­moly nehézségeket okozott nemcsak a vállalat vezetőségének, hanem a közvetlen műszaki vezetésnek is s sztahanovistáknak, az élenjáró dol­gozóknak megfeszített munkát kellett végezni a munkamódszerátadás te­rületén, hogy az új rrfcnkások ha­sonló értékű munkaerőkké váljanak, mint a régiek. E feladat megoldása nagyrészben sikerült, de nem teljes mértékben. Az elmúlt évben 22 át­képzés volt, most 53-an tanulják a szakmát Ezek tudása csak a jövő évben lesz teljes értékű, amikor majd a futószalagra kerülnek, ott mutatják meg, mennyire sajátították el a szakmát. Nagy mértékben fejlődött az újí­tó mozgalom is. Ebben az évben a dolgozók 159 újítási javaslatot nyúj­tottak be, amitől 79-et fogadtak el. Vannak köztük olyanok, amelyeket más üzemek is átvettek. Egyik legnagyobb jelentőségű újítás Felszegi Ferenc és Haip Reinhat újítása a futószalagok sebességének szabályozására, a láncszakadások megszüntetésére, amely nemcsak a mennyiségi tervteljesítésnél komoly jelentő­ségű, hanem a minőségi munka megjavításánál is. Segíti a minőségi munka javítását a minőség premizálása. Az aljaüzem III. körének dolgozói novemberben 11.854 forint minőségi prémiumot kaptak. Anyagtakarékossági prémi­umként a vállalat 6.234 forintot fi­zetett ki. Az elkövetkező termelési évre bi­zakodó a hangulat. A dolgozók tud­ják azt, hogy mit kell teljes íteniök ahhoz, hogy az 1955-ös év feladatai­nál megállják a helyüket. Kétszeres okuk is van erre. Az egyik, a gyár elvesztett becsületének helyreállítá­sa, a másik a jelenlegi nemzetközi helyzetből adódik, a béke fenntartá­sa, a szabad haza védelme, a német fasizmus, militarizmus feltámasztásá­nak megakadályozása. Strumberger István csákozó — a „Könnyűipar kiváló dolgozója” — nagyon jól állta meg a helyét ebben az esztendőben. Csupán anyagtakarékosság te­rén eddig 45.800 forintot takarí­tott meg, átlagosan 150—160 szá­zalékra teljesítette normáját, Strumberger István őszinte szavait kell idéznem, amikor kijelenti: „sok­kal jobban fogom megállni a helye­met, mint ebben az évben, mert ezt várja tőlem a béke megvédésére, a német militarizmus feltámasztásá­nak megakadályozására irányuló nagy mozgalom. Két gyermekem van — mondja Strumberger elvtárs — feleségem is a gyárban dolgozik, havi keresetem átlagosan közel két­ezer forint, megelégedett, boldog em­ber vagyok. Nemcsak személyemben van, mit megvédenem, hanem szabad hazám nevében is, mert a mi rend­szerünk tette lehetővé, hogy gond­talanul, boldogan élhessünk csalá­dunkkal.” Hasonlóan nyilatkozik Landherr Mária, fejtőző is, aki szintén a „Könnyűipar kiváló dolgozója” ki­tüntetés birtokosa. Sok kitüntetést kapott az elmúlt években. Évek óta mint fejtőző, az üzem­ben az első helyen áll. Átlagban 140—150%-ot teljesít, 100 száza­lékos minőségi munka mellett. ö is bizakodó az új tervéwel kap­csolatban. Elmondja, hogy a munka­módszerátadásnál még jobban meg akarja állni a helyét, mert az ipar­nak, ezen belül a Bonyhádi Cipőgyár nak is igen nagy szüksége van jól- képzett szakmunkásokra. , .Tisztá­ban vagyok a rám bízott feladatok nagyságával — mondja — és tudom azt, hogy az életszínvonal emelését, a párt új politikájának megvalósítá­sát csak úgy tudjuk maradéktalanul elvégezni, ha egy emberként állunk a termelés frontján. Bízom benne, hogy az üzem az elkövetkező évben olyan eredményeket ér el, mint a múlt év tavaszán, amikor kétszer egy másután lett második helyezett az él üzem címért folyó küzdelemben”. így vélekedik és bizakodik ma minden sztahanovista a Bonyhádi Cipőgyárban, így vélekednek azok a dolgozók, akik magukénak érzik a gyárat, akik szívügyüknek tekintik a termelés emelését, az ország lakos­ságának jobb ellátását. Horváth József A terv túlteljesítésén dolgoznak a Tolnai Selyemfonóban Csatlakozások a Szekszárdi Szövetkezeti Bízottba» versenykihívásához. A Szekszárdi Szövetkezeti bizott­ság — mint arról már hírt adtunk — hazánk felszabadulása tizedik év­fordulójának tiszteletére versenyre hívta ki a megye összes kisipari szö­vetkezeteit. Eddig már négy szövet­kezet jelentette be csatlakozását a ver senyhez. A Teveli Vegyes KTSz, a Szekszárdi Építőipar, a Dombóvári Ruházati és a Bátaszéki Ruházati Kisipari Termelő Szövetkezet. Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy a Tolnai Selyemfonó dolgozói éves tervüket befejezték, most már a terv túlteljesítésén dolgoznak. Nem lankadt a verseny a gyárban a tanácsválasztások után sem. A fo­nók közül a hónap első dekádjában [Ladányi Sándorné tört az élre, 146 százalékos eredménnyel, azelőtt csak 120—-125 száazlékot szokott elérni. Nyomon követi őt Potyondi József né, aki csak egy százalékkal maradt el tőle, eredménye 145 százalék. Igen szép eredményt ért el a gom­bolyítok közül Szabó Anna ifjúmun­kás, akinek teljesítménye 130 száza­lék. Főglein Antalné, aki eddig a gombolyítóban dolgozott, átkerült a trámasodrókhoz, ott munkáshiány volt, ezért kellett áthelyezni. Ha­marosan megszokta új munkahelyét és már túlteljesíti normáját, a hó­nap első dekádjában 119 százalék volt az eredménye. A selyemfonó dolgozói megbecsü­lik a Megyei Tanács és a Sz. M. T. zászlaját, amit a választási verseny­ben nyertek el. Szinte egy ember­ként dolgoznak azon, hogy terven fe­lül minél több selymet adjanak az országnak. A Dun a földvári Cipész KTSZ gyermekcipő részlege Serény munka folyik a dunaföld­vári Cipész K. T. Sz. egyik kis mű­helyében. A szövetkezet nyolc dol­gozója gyermekcipőket készít. A ve­zetőség az új kormányprogramm nyo mán határozta el, hogy ezzel is se­gíteni fogják a lakosság jobb ellátá­sát. A gyermekcipő az egész ország­ban hiánycikk,' így nagy szükség van arra, hogy minél több üzem foglal­kozzék gyermekcipő gyártással. A szövetkezetnek szinte kedvence ez az üzemi'ész, más részlegek is se­gítik munkáját, ahonnan napról-nap- ra hozzák a kész felsőrészeket, a kiszabott talpakat, hogy az üzemrész dolgozóinak szorgos munkája nyomán azokból ízléses kivitelű, puha, de mégis erős cipőcskék váljanak. „Ezt a cipőt a kisgyerek csak kinőni tud­ja, elnyűni nem — mondja moso­lyogva Baksa Kálmán elvtárs, a rész leg vezetője. — A cipőbe semmi pa­pírt nem teszünk, a talpa kruppon, a tálpbélés puha bőrből van, bőr a kéreg is. Mégis könnyűek, hajléko­nyak, hogy ne sértsék az apró lá­bacskákat”. Baksa elvtárs Pestről j'ütt le, ami­kor a szövetkezet vezetői felkérték, hogy segítse megszervezni az üzemet dünk. Hiányos még a felszerelésünk, nincs elég kaptafa. De a legfőbb baj az, hogy nem kapunk elég anyagot. Pedig munkánkkal nagyban hozzájá­rulhatnánk ahhoz, hogy a kereskede­itt még gyermekcipőt fognak gyár­tani. Most aztán nincsenek beter­vezve az anyagellátásba és igen nagy nehézségekbe ütközik beszerezni a gyermekcipőnek való bőrt. De azért segítenek magukon. Pécsről kapnak bőrt, ennek fejében a termelt ci­pők felét Pécsett kell értékesíteni. A szövetkezet vezetői boldogan bele­mentek ebbe; „hiszen — mint mond­ják — ha az üzem teljes kapacitás­sal fog dolgozni a megye szükségle­tén felül bőven jut cipő az ország más részeinek is.” „Jó lenne — mondja Baksa elv­társ — ha a simontomyaiak is gon­dolnának ránk. Olvastuk az újság­ban, hogy elnyerték az élüzem zászlót, rövidesen befejezik éves ter­vüket Terven felül készíthetnének számunkra is gyermepcipő-bőrt, na­gyon megköszönnénk nekik.” A Dunaföldvári Cipész K. T. Sz. már eddig is komoly mértékben já­rult hozzá a lakosság ellátásához. Gumicsizmáit, amelyeket Holmár Jó­zsef újításával autógumihulladékból készítenek, az egész országban hasz­Látogatás a cl a aa földvári vas-műszaki boltban Nem panaszkodhat­nak a dunaföddwárí vas- és műszaki bolt dolgozói arra, hogy kevés vevő fordul meg boltjukban. Ide jönnek vásárolni az egész kör­nyékről, néha még Paksról és Sztálin vá_ rosiból is. Most már egyre kevesebb a pa­nasz az áruhiányra is. Farkas László, a bolt vezetője büszkén mu­tatja legújabb „Kin­cseit“: „Régi panaszuk a motorosoknak, hogy nincs alkatrész. Hát |most már egyre in­kább megszűnik az alkatrészhiány“. A pol­cokon szép rendben sorakoznak a főtenge­lyek, fogaskerekek, lánckerekek és még több olyan alkatrész, amit bizony sokszor hiába kerestek a bolt­ban. Van lámpafej, kuplunglemez, kom_ plefct gyújtóegység is. Farkas László elv­társ, a megye egyik legjobb boltvezetője, vezetése alatt lett a dunaföldvári üzlet a megye egyik legna­gyobb forgalmú vas­műszaki boltja, az üz_ letben példás rend uralkodik. Körülbelül ezt lehet megtudni ró­la a megyei Népbolt- központnál. No és még azt, hogy áprilisban megkapta a' „Belke, reskedelem kiváló dol­gozója“ kitüntetést. Mi a titka a jó mun­kának? — Erre Far­kas elvtárs válaszol: „Nem kell félni az árutól. És nem bele­törődni abba, hogy ez vagy az az árucikk nincs raktáron.“ — Farkas elvtárs harcol az áruért, szívügyének tekinti, hogy minél kevesebbszer kelljen azt mondani a vásár­lónak, hogy „nincs“. Hetenként egy-kétszer körülnéz Szekszárdon, Vagy Bonyhádon és „lecsap rá”, ha valami olyan árut talál, ami boltjában hiányzik. Előfordul, hogy ami­kor rendel, ez vagy az az áru tényleg nincs raktáron. De két nap múlva már lehet kap. ni és bizony ha a ren- celéssel várna a kö­vetkező hónapig, új­ból nem kapná meg. Ezért van az, hogy sokmindent lehet nála kapni, ami más bol­tokban nincsen. Most például húsz kerékpár sorakozik a raktárban. Érkezett gyermekfür­dőkád állvánnyal, le­folyócsappal komplett, ami 231 forint 20 fil­lérbe kerül. A húsda­rálótól a zománotepsi- ig szinte minden ház­tartási eszköz, kisgép megtalálható a bolt­ban. A raktár zsúfol, va van vasáruval. Ti­zenöt mázsa sodrony­szeg a készletük, min­denféle választékban, hét mázsa patkóvas és tíz darab eke. Persze, nehéz lenne elsorolni, mi minden kapható még az üzletben, elég talán annyi, hogy a múlt héten egyetlen napon tizenöt hektónyi hor­dót adtak el. Minaez persze nem egyedül Farkas László érdeme, hiszen ez azt mutatja, hogy iparunk — az új szakasz poli­tikájának megvalósítá- saképen — egyre több fogyasztási cikket, mé. zógazdasági szerszá­mot, kisgépet gyárt. De igen fontos az, hogy a kereskedelmi dolgozó szívvel-lélek- kel végezze munkáját. Nem könnyű dolog előre felmérni, hogy mire van szüksége a lakosságnak. Farkas elvtárs például már most beszerzett 500 darab metszöollót. Majd egy-két hónap múlva a dolgozó pa­rasztok tömegesen fog­ják ezt keresni. Ami­kor megkérdezzük, hogy mit keres most a raktárban az az öt szőlőmoBszoló: „Az a paraszt, aki most adja el a borát, most vásá­rol felszerelést a bor­termeléshez“ — vála­szolja. És igaza van. több darabot már elad­tak belőle. A kereskedelemnek — a szocialista társa, dalomban igen nagy jelentősége van. Kü­lönösen nagy szerepük van e kereskedelmi dolgozóiknak az új szakasz politikájának, a dolgozók életszínvo­nala emelésének meg­valósításában. Farkas László elvtárs, -— és vezetésével a duna. földvári vas-műszaki bolt kollektívája en­nek szellemében végzi munkáját. Jelentkezzünk önkéntes tűzoltónak! Ahhoz, hogy a mezőgazdasági ter­ményeket, a községek dolgozóinak életét és vagyonát eredményesen tud juk megvédeni a tűz pusztításaitól, az ellenség- kártevéseivel, gyújtoga­tásaival szemben, szervezetileg erős, jól működő önkéntes tűzoltóságokra van szükség községeinkben és a szo­cialista szektorokban. Az ezévi tűzesetek is arra figyel­meztetnek bennünket, hogy sokkal komolyabban foglalkozzunk, törőd­jünk falvaink tűzvédelmével. Ez elsősorban is a tanácsok feladata. Gon dot kell fordítaniok a községi tűz­oltóság szervezésére, ütőképességé­nek fokozására. Legtöbb helyen a tanácsvezetők örömmel mutatják meg, hogy náluk a B. M. utasítása szerinti létszám megvan. Igen, meg is van, de csak papíron. A valóságban sok helyen nincs olyan tűzoltóság, akire a ta­nács és a falu dolgozói tűz esetén számíthatnak. A most beindult községi tűzoltóság toborzásnál tanácsaink, községi tűz­oltó parancsnokaink és a tűzoltók a tömegszervezetek segítségével el kell, hogy érjék mindenhol a létszám fel­töltését. Ügyelni kell arra, hogy ne csak a mennyiséggel, hanem' a mi­nőséggel is törődjenek. Felhívjuk a falvak fiatalságát, fel­nőttéit, leányokat és úttörőket, köz­ségi pedagógusokat, iparosokat és I dolgozó parasztokat, hogy jelentkez-1 zenek tűzoltónak. Minél többen ve­gyék ki részüket abból a munká­ból, amely a haza felvirágzását, sa­ját otthonuk biztonságát a megelő­ző tűzrendészeten keresztül segíti elő. Ismeretes mindenki előtt a községi tűzoltóságok odaadó lelkes munká­ja. Társadalmi munkában sokszor nagyon komoly feladatokat oldanak meg községi tűzoltóink. Résztvesznek versenyeken, meglátogatják a dolgo­zókat otthonaikban és figyelmeztetik őket, hogy milyen óvóintézkedéseket tegyenek meg otthonuk biztonsága érdekében. Szükségessé vált a toborzás, mert nagyon sok fiatal tűzoltó katonának vonult be, a létszám csökkent, az ütőképesség ezzel gyengült a közsé­gi tűzoltóságoknál. A toborzás 1954. december 1-től 1955. március 31-ig tart és reméljük, hogy ez idő alatt megyénk területén a községi tűzol­tóságok megerősödnek, meg lesz a falu lakosságához viszonyítva a meg­felelő létszámuk. Törekedni kell ar­ra is, hogy a férfi tűzoltó csapatok mellett a női és úttörő tűzoltóságokat is megszervezzék. Ezek nagy segít­séget nyújthatnak mezőgazdasági tér ményeink megelőző tűzvédelméhez és egyéb . megelőző tűzrendészet! munkákhoz. Egyben így gondoskod­hatunk a megfelelő utánpótlásról is. Előre a toborzás sikeréért! Gombor István tü. szds., tüzr. oszt, vez, Fokozott figyelmet a megelőző tűzrendészetre Közeledik a Fenyőünnep. Ilyenkor minden szülő azon fáradozik, hogy gyermekeinek örömet szerezzen. A II. fokú tűzrendészet! hatóság rajta. Gyakran előfordult, hogy na­gyon szomorú ünnepet ünnepeltek ilyenkor. Az öröm helyett bánat ke­letkezett sok családnál, mert a fe­és vállalja el annak vezetését, öröm­mel teljesítette kérésüket. „Minden erőmmel azon vagyok, — mondja — hogy egyre több cipőt készítsünk ha zónk legifjabb állampolgárainak. Pe­dig igen ■ komoly akadályokkal küz­lem — legalább is a megyében — törölje a gyermekcipőt a hiánycikk­listáról.” Az anyagellátás, ez a legnagyobb problémája a szövetkezetnek. Ami­kor az 1954. évi terveket készítették, még senki sem gondolt arra, hogy nálják — és dicsérik is, erről az ország minden részéből érkező szám­talan levél beszél. Most azt akar­ják, hogy ugyanilyen sikere legyen legújabb gyártmányuknak, a gyer­mekcipőnek is. felhívja a lakosság figyelmét, hogy a fenyőfák díszítésénél nagyon vigyáz­zanak a csillagszórók elhelyezésére, azok meggyújtására, ne hagyják olyankor felügyelet nélkül a fenyő­fát, amikor csillagszórót gyújtanak nyőfától nemcsak a belső berende­zés, hanem az egész lakóház is el­égett. Minden dolgozó ünnepeljen boldo­gan, de fordítson fokozott figyelmet a megelőző tűzrendészetre.

Next

/
Thumbnails
Contents