Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-19 / 301. szám
4 NÄPCÖ 1954 m’CmTRr.R 19 NEMZETKÖZI SZEMLE A londoni és a párizsi egyezmények államainak fővárosaiban ver senyt futnak az idővel: lázas sietséggel igyekeznek elfogad, tatnl a parlamentekkel az egyezményeket, még mielőtt a gyorsan bontakozó népi ellenállás hullámai és a józanabb burzsoá körök növekvő aggályai ezt lehetetlenné tennék. Mint a dicstelenül kimúlt európai védelmi közösség esetében, most is Francia- ország az az ország, amelynek pulzusán rajta tartják kezüket a német felfegyverzés összes hívei, Uullestől Adenauerig és ennek most éppúgy megvan a magyarázata, mint ahogyan akkor meg volt. A „Frankfurter Zeitung” című nyugatnémet lap néhány nappal ezelőtt aggodalmaskodva írta. hogy „A francia politika ismét visszasüllyedt a bizonytalanság. sőt majdnem a tanácstalanság állapotába. A miniszterelnök többsége mindenegyes szavazásnál kisebb és kisebb.” Ilyesféle aggályokról Mendés France helyzetével kapcsolatban két- három hónappal ezelőtt aligha lehetett beszélni. Hogy most lehet, annak számos oka van. Oka elsősorban az azóta nagyra növekedett népi ellenállás; a józanabb és felelősségtudattal rendelkező polgári körök sokasodó aggályai és Adenauerék mind leplezetlenebbé váló agresszivitása. A polgári aggályok teljesen indokoltak, hiszen Adenauer maga jelentette ki például a nyugatberíini választási hadjárat alatt, hogy „a párizsi megállapodások ratifikálása sokkal hatékonyabban 'előmozdítja majd a német területi követelések érvényre jutását...” és hogy ilyen területi követeléseket Adenauerék nemcsak kelet felé támasztanak, azt nagyon jól tudják Franciaországban, Belgiumban es Hollandiában. • Oka ezeknek az aggályoknak legfőképpen a moszkvai deklaráció, az abban foglalt tárgyalási javaslat és komoly figyelmeztetés. E deklaráció hatása napról-napra jobban megmu- I átkozik. Ha mindemellett tekintetbe veszik azt. ami a bonni parlamentben a napokban lejátszódott, láthatjuk, hogy a helyzet távolról sem a Mendés- France kívánta irányban fejlődik. A bonni parlament csütörtökön első olvasásban elfogadta a párizsi .és londoni egyezményeket. A vita korántsem zajlott le simán; a szociáldemokraták részéről komoly szavak hangzottak el, olyan szavak, amelyek arra figyelmeztettek, hogy ezeknek az egyezményeknek az elfogadása veszélyt hoz Európára és elzárja az utat Németország egységének helyreállítása előtt. Volt azonban ennek a vitának egy igen visszataszító vonása; megszólalt Hitler és Göbbcls hangja. Immár nem a katonaszövetségek gyűlésein, nem müncheni söröspincékben, hanem a bonni parlament tanácstermében uszítottak a bonni koalíció pártjainak képviselői a háborúra; a bonni parlament szószékéről hangoztatták a német imperializmus területi követeléseit, onnan citálták Hitler „Mein Kampf”-jának részleteit. Ez az arcátlanság még a nyugati sajtötudósítókat Is felháborította. Kijelentették ezek az újságírók, hogy ilyen nyílt fasiszta fenyegetések még sohasem hangzottak el a nyugatnémet szövetségi gyűlésben. Pedig nem kellett volna ezen csodálkoznak, hiszen a szónokok nagyrésze a nácipárt tagjai közül és Wehrmacht tisztjei és tábornokai közül került ki Akiben van becsület és józan ész, annak — ha eddig nem látta — most már igazán nem nehéz világosan látni, hová visz Dulles, Eden, Adenauer és Mendés-France útja Párizson a világ szeme. Mendés-France és támogatói azonban vaknak és süketnek tettetik magukat. Igyekeznek továbbra is maguk útján járni, nem törődve azzal, hogy a Bidault, Pleven, Pinay és a többiek útján járó Mendés- France tekintélye, politikai súlya olyannnyira csökkent, hogy Dulles amerikai külügyminiszter szükségesnek tartotta előbbrehozni párizsi látogatását Mendés-France helyzetének megerősítése végett. Franciaországban a moszkvai deklaráció és a francia tömegek nyomása következtében távolról sem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan a jelenlegi kormánykörök és külföldi szövetségeseik óhajtanák. A nemzetgyűlés bizottságaiban a párizsi és londoni egyezmények körül folyó viták megmutatták, hogy az óhajtott szilárd többség nincs meg a ratifikációhoz. Loustanau-Lacau polgári képviselő, a hadügyi bizottságban azt javasolta, hogy halasszák el az egyez menyek végrehajtását a négyhatalmi tárgyalások eredményeitől függően, majd amikor Loustanau-Lacau lemondott előadói tisztéről, az utána megválasztott Badie előadó a ratifikációs vita elhalasztását javasolta. Aumeran tábornok független képviselő szintén a vita elhalasztását kérte A december lö-i szovjet jegyzék, nnely újabb figyelmeztetés volt Franciaországhoz és bejelentette, hogy a Szovjetunió kormánya érvénytelennek fogja tekinteni a francia-szovjet háborúutáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer ződést, ha a francia parlament ratifikálja a londoni és a párizsi egyezményeket, újból megerősítette meggyőződésükben az egyezmények ellenfeleit és újabb politikai köröket ejtett gondolkodóba. Nagyon sok francia burzsoá képviselő teljesen igazat adott a szovjet álláspontnak, így például Aumeran tábornok lényegileg azt a gondolatot fejtegette, hogy nem lehet egyszerre két vonaton ülni, különösen ha ez a két vonat homlokegyenest ellenkező irányban halad. Louis Vallon volt gaul- leista képviselő kijelentette, hogy „a szovjet kormány legújabb jegyzéke nekünk címzett figyelmeztetés, amely nek lehetőségével korábban sokan talán nem akartak komolyan számolni.” A burzsoá lapok zavarukban „látványos propagandának” nevezik a jegyzéket és „nyugalomra” intenek, de éppen ez teszi világossá a jegyzék óriási hatását. Azt is kénytelenek elismerni, hogy a Franciaországhoz intézett isr ítélt jőakaratú szovjet fi- gyelmeztcteseknek — mint az ,.AFP‘‘ írja — logikusan erre az állásfoglalásra kellett vezetniük. Holnap kezdődik Párizsban a ratifikációs vita. A tények egész sora szól amellett, hogy a béke és a népek ellenségeinek nem lesz könnyű dolguk a francia nemzetgyűlésben. V. Ovecskin FALUSI HÉTKÖZNAPOK Tovább növelik a kínai selyenigyártást A világpiacon egyre növekszik a kereslet a kínai selyem iránt. A kínai selyemtermelők legutóbbi értekezletükön elhatározták: jelentős mértékben növelik a selyemhernyótenyésztést. 1954-ben eddig kétszerannyi selymet gyártottak a Kínai Népköztársaságban és 75 százalékkal több selyemgubót tenyésztettek, mint 1950-ben. Az ország déli részén a selyemgubókát évente nyolcszor is leszedik. 1955-ben további 11 százalékkal növelik a selyemhernyótenyésztést és a textilgyártást Kínában. Egy kiállítás, amely hozzá járul az életszínvonal emelkedéséhez Irta: JOSEP RERICHA A gottwaldovi Moszk va-szálló 11. emeletén széliünk ki a felvonóból. Kellemes zene fogad bennünket. A korín vezet igen barátságos, mint általában minden szép kiállításon. Mégis ez u kiállítás bizonyos mértékig elüt a többitől. A kiállítás meggyőzően szemlélteti a közszükségleti cikkek fogyasztásának növekedését a gottwaldovi kerületben. A képek, a grafikonok és a kiállítási szekrények előtt a látogatók élénken beszélgetnek. Az asz_ szonyokat főképpen az ízléses selyemcikkek mintái éraeklik. Az adatokból megtudjuk. hogy a gottwaldovi kerületben a különböző, textíliák for. gaima egy év alatt megkétszereződött, a szappanfogyasztás 80 százalékkal nőtt, az Idén több fényképezőgépet és hűtőszekrényt vásároltak a dolgozók, mint egy esztendővel ezelőtt. Már m^ábavéve ez is 'hasznossá teszi a kiállítást. A kiállítás célja azonban nemcsak az eddigi eredmények bemutatása. Az asztalokon több „kívánság könyv“ fekszik. A látogatók ezekbe írják be az észrevételeiket. Sok elismerő mondat igazolja, hogy Csehszlovákiában az 1953. szeptemberikor, mánynyilatkczat . óta gyorsabb ütemben emelkedett az életszínvonal. A dolgozók azonban arról is Írnak. mi az elképzelésük a j&r6ém. tervvel kapcsolatban. Bírálják a kereskedelem és az ipar kapcsolatának ed digi hiányosságait, ész. revételeikkel utat mutatnak arra, milyen cikkeket gyártson az ipar, hogyan javítsa meg munkáját a kereskedelem. A kilállL tás látogatói jó alkalomnak tekintik a „kí- vánságkönyvek“-et ar. ra. hogy felsorolják az üzletekben nem kapható fontos cikkeket, illetve azokat az árukat, amelyek nem megfelelő mennyiség, ben vagy minőségben szerezhetők be a boltokban. A kiállítás szervezői a megfelelő helyre juttatják majd el a „kívánságköny- vek“-et, s ezáltal tovább javul majd a lakosság életszínvonala. AZ EMBERI LÉLEK MÉRNÖKEI XXII, Megállapodásunk szerint Martinov másnap a hivatalos óra előtt ment be a kerületi bizottság hivatalálba, de Marja Szergejevna, Borzova felesége nem jött el. Ebéd után, két óira tájban azonban hívta Marti- novot telefonon és közölte vele, hogy elutazik férjéhez Boriszovkálba, meg nézni, hogyan helyezkedett ed új munkahelyén. „No, szerencsét utat!' — Martinov sajnálkozva gondolta: — Mégsem marad itt. Hát persze, ha egyszer belenyugodottt a sorsába! Végül is együtt éltek, amig magas állása volt a fékjének és tisztelték őt, most hagyná el, amikor rosszabbul megy a sora?” Eszébe jutottak Marja Szergejevna szavai: „Kisírom magam, megnyugszom — és úgy élünk tovább, ahogy eddig". Egy hét múlva maga Borzov jelent meg Martinovnál a kerületi bizottság irodájában. Már előző napon titkára Szasa Tnubicin elmesélte Mar tinowiak, hogy Borzovot és feleségét látták a városban. Azt mond jók: a holmijukért jöttél:, mert Boriszovká- ba költöznek. Borzov késő este jött el a kerületi pártbizottságba; Martinov egyedül volt már hivatalában. Borzov kezet nyújtott Martimovnak. — Jó egészséget! Hogy vagyunk? — Csak lassan — felelt Martinov és kézfogás után a karossziéfkből átült a díványra. — Foglalj helyet! BorzmT elővette cigarettatárcáiét, rágyújtottak. — Azelőtt nem dohányoztál — jegyezte meg Martinov. • Evekkel ezelőtt dohányoztam, később abbahagytam, aztán újrakezdtem ... Talán azt hiszed, hogy az izgalmak miatt szoktam újra rá? — Nem hiszek én semmi ilyesmit. Csák úgy szembe jutott, hogy azelőtt nem dohányoztál. Borzov körülnézett egykori dolgozószobájában. Semmi sem változott, Martinov nem tartozott azok közé a vezetők közé, akik munkájukat azzal kezdik, hogy hivatali szobájuk- ,ban egyéni ízlésük szerint átrendezik a bútorokat. — Mi újság? — kérdezte Borzov, cigarettaszipkáját rágcsálva. — Sokat piszkolnak azok, akik azelőtt hízelegtek? — Hangjából valami mesterkélt lncselkedés csengett ki, mintha tréfálkozni vagy vitatkozni akarna valakivel. — Nem szokatlan ez olyan embernél, akitől féltek egykor, de ma már nincsen hatalmon. Ilyen, em bér körül szokott megindulni a suttogó pletyka. „Tudja, hogy a baromfi tenyészetből évente legalább ezer tojást utalt ki magának! A halgazdaságból ingyen kapta a halat! Állami kocsin járt vadászni!” — Akik most utólag szórnak rád szennyet, azokat kikergetem innen! — felelte Martinov. — Nem hiszek nekik. Miért hallgattak azelőtt az értekezleteken, meg a plénumokon? Ma téged rágalmaznak, holnap, ha engem váltana!: le, ellenem intrikálnak. Pokolba küldöm az effajta embereket! — Jól teszed! Az ilyenekre úgysem számíthatsz soha. Másfajta emberekre, olyan kommunistákra támaszkodj akik nem esnek hasra az új titkár előtt és nem hízelegnek a szemébe. „Jó tanács” — gondolta Martinov. Borzov olyan volt, mint régen: szé les váltó, iámos nyakú, borotvált ko- ponyájú, köipcös alakja nem fogyott le, arca sem változott. Ha arcbőrének színe nem lenne fakószürke, mint a föld, makkegészségesnek him né az ember. — Az átigazolásomért jöttem. Remélem, elengedtek? — Ha nagyon akarod, elengedünk felelte Martinov. — De nem zavarunk el. Itt is kaphatsz munkát. — Ugyan? Nem zavartok el? Talán nem is örülsz annak, hogy elutazom ... Azt mond ják, Marja Szerge- jóvnának itt valamiféle munkát aján iották öt alcarod itt tartani, vagy engem? ... Martinov, amennyire csak tudta türtőztette magát. — Hát bizony Marja Szergejevna nem rossz munkaerő, kár volna elengedni — mondta. Borzov görbe szemmel, elboruló tekintettel nézett Martinovra. Ajkára bizalmatlan gúnyos mosoly ült. De továbbra is fesztelen, tréfálkozó han got ütött meg. — Milyen munkát adnátok nekem? Kineveznétek a baromfikeltető igazgatójának? Vagy a Mezőgazdasági Áruellátó Vállalathoz, innen öt kilométerre, Vtoroj Troickba? Köszönöm szépen ... Értsd meg az én helyzetemet, Pjotr Illarionovics. Valahogy nincs kedvem gyalog mászkálni azokon az utcákon, amelyeken valaha Pobedán utaztam. Inkább új utakon, más városban, ott jobb lesz. — Igazad van, jobb lesz — bólintott Martinov. — Hát akkor elengedünk ... Tarts meg jó emlékezetedben.! Borzov szippantott még egyet-kettőt a cigarettájából, a mennyezet felé fújta a füstöt. Még egyszer körülnézett a dolgozószobában. Nagy sokára ismét megszólalt. De most már komolyan; a mindig szigorú, kemény a re kifej ezée éhez egyáltalán nem illő mesterkélt mosoly eltűnt arcáról. — Előbb vagy utóbb észtekbe jut még Borzov! — jelentette ki mély meggyőződéssel. — Nagy munkát bíznak majd még rám! Nem lehet a kádereket így elherdálni. Jön idő, amikor majd megértik ezt az elv- társak!... Nem én dolgoztam éjszakákon át ebben a szobában? Mennyi energiát öltem a munkába! Itt vesztettem el az egészségemet! Előfordult, hogy éjfél után lóét órával átírtam le körteieíomt a községi tanácsoknak: .^Hívják össze a kolhozelnököket és a brigátíjvezetőketf* Miért tettem ezit? Hogy az emberek érezzék a párt ti‘káruk elől még éjjel sem bújhatnak sehová. Nem aludtam, de a kerület sem aludt! Az államnak a vezető pozíciókban erélyes emberekre van szüksége... Mondhatnak rólam amit akarnak, de azt senki sem mondhatja, hogy pipogya voltam. Az egész kerületet kézben tartottam, féltek tőlem... — Ez igaz. Ezt el kell ismemi: féltek tőled — bólintott Martinov. És magában ezt gondolta: rossz vezető a^ akitől mindenki fél.., — Mégis helytelenül mondja rólam a területi bizottság határozata — folytatta Borzov — hogy „durván elfojtottam a kritikát...” Az a bizonyos dolog pedig egyáltalán nem úgy történt, ahogyan széjjeLkürtölték. — Igaz ugyan, érdeklődtem az ügyésznél, miféle ember ez a Muhin, aki az aktíva-ülésen csökönyös szamárnak nevezett engem, de nem adtam utasítást, hogy indítson eljárást ellene. Ostobaság! Ha valaki nem követ el bűncselekményt, miért indítanának eljárást ellene? De maga az ügyész mondta nekem egyszer: „Ez ellen a Muhin ellen eljárást kell indítani a kolhozalapszabály megsértése miatt: lábon álló takarmányt adott el a traktoristáfcnak”. Én csak aziránt érdeklődtem, megindították-e ellene a vizsgálatot, és ha igen, hogyan áll az ügye... Most más idők járnak.., erről van hát szó! A tizenkilencedik kongresszus határozata, az új alapszabály ... ,,A bírálat elfojtása nagy bűn .. .* „Aki elfojtja a bírálatot...” Nos hát fel kellett valakit áldozni, hogy a többiek okuljanak. Én voltam, akit feláldoztál:. én kerültem a történelem kereke alá.,, (Folytatjuk.) f A mosnyicki falusi klub vezetője, V. KULIKOVA homszomolista naplójából) Augusztus 18. A városi komszomol bizottságban átadták új munkahelyemre szóló megbízatásomat. Hol. nap utazom. Ismerősöm nincs, nehéz munka áll előttem, én vezetem majd a klubot. — Elsősorban is aktívákat gyújts magad köré — tanácsolták a kerületi szovjet végrehajtó bizottságának kultúrál is osztályán. — Minél több érdekes estét rendezz a fiatalságnak — mondatták a városi komszomol bizottságban. Augusztus 1. Eltelt az első munkanap. Igaz, nem minden ment terv szerint, de talán jobb is így. Sokat gondolkoztam azon, hogyan ismerkedem meg majd az emberekkel. Egészen egyszerűen ment minden. Há_ ziasszonyómtól megtudtam, hogy az ifjúság ma társadalmi munkát végez. Korán reggel kimentek a veteményesbe. Elindultam utánuk. Paradicsomot szedtek. Engem is beosztottak egy brigádba. Vidáman, dalolva dolgoztunk Ebédszünetben sokáig beszélgettem a fiatalokkal. Igen érdekli őket a klub munkája, megígérték, hogy segítenek. Sokan közülük a kultúrgárda tevékeny részvevői voltak. Most már van kikre támaszkodnom. Augusztus 28. Nem mondhatom, hogy első naptól kezdve elégedett vagyok a munkával. Sok minden nem tetszik nekem. A klub helyisége hideg, barátságtalan. A faluszovjetben, a kolhozvezetőségben elismerik ezt, azt is mondják, hogy feltétlenül szükség van javításokra. A kolhozelnöík, amikor találkozom vele, megígéri, hogy a termés betakarítása után elintézik a klub ügyét is. A faluszovjetben pénzt adtak és így bocsátottak utamra: — Ügyesen gazdálkodjék. Honnan vegyek építőanyagot, szakmunkásokat? Elhatároztam, hogy a klub tanácsának ülésén megbeszélem az elvtársaikkal. A tanácskozás sokat segített. Volt, akinek eszébe jutott, hogy a kolhozban van tégla, mások javasolták, hogy kiket hívjunk segítségül. Azonnal elhatároztuk, hogy az apróbb javításokat magunk végezzük el. Szeptember 8. Az emberek nem is emlékeznek, miikor szűntek meg a szakkörök. Azelőtt a színjátszó- csoport igen jól működött. A faluban sokan szeretik a művészeteit. Egy újabb nehézség is felmerült: ki legyen a vezető? Én régóta résztveszek a különböző kul- túrgárdák munkájában, de másokat tanítani bizony nem tudóit. Ismét a klub tanácstagjai segítettek. Emlékeztek:, hogy azelőtt a színjátszó-csoport Pjotr Petrovics Volkov. falunk egyik lakosa vezette. láda Szorokina, Ljuszja Sosed rovta, Juriz Kuznye- cov társaságában felkerestem Pjotr Petrovicsot és előadtam kérésünket. Sokáig beszélgettünk ezen az estén. Pjotr Petrovics elmesélte, milyen jól dolgozott azelőtt a faluban a színjátszó-csoport kollektívája, és milyen sikeres előadásokat rendeztek. Végülis beleegyezett és elvállalta a vezetést. Nemrégen 2 egyfelvonásos darabot választottunk ki és szétosztottuk a szerepeket. A próbál: már megkezdődtek. Szeptember 19. Nagy lendülettel folynak a javítási munkálatok. A fiatalok korán reggel összegyűltei: a klubnál és megkezdték a munkát. Most már csak a meszelés van hátra. Patronálóink megígérték, hogy a faliújság és a dicsőségtábla részére szép üvegszekrényt készítenél:. Vannak ügyes rajzolóink. Jurij Szorokin tizedik osztályos tanuló vállalta, hogy elkészíti a feliratokat. Október 14. Sok izgalmat okozott az első ifjúsági est. Elhatároztuk, hogy Nyifcolaj Osztrovszkij emlékének szenteljük. Az előadót a szomszédos faluból hívtuk. Alekszan- ara Fjodorvna Abalihina orosz nyelv- és irodalom tanárnő igen érdekes előadást tartott. A nyolcadikos Tamara Zsukova és Nadja Mamonova részleteket olvasott Osztrovszkij ,,Az acélt megedzik” című könyvéből. Ezen a napon megértettem, milyen fontos, hogy érdekes estéket rendezzünk. Az emberek így szívesen eljönnek. November 10. Napróljnapra jobban meggyőződöm, mennyire szükséges az én munkám és milyen hasznos. Ez nagy örömmei tölt el. Megismerkedtem a falu lakóival, most már sok a megbízható segítségem A forradalom évfordulójára rendezett ünnepi est sikerült, az emberek valóban jól szórakoztak, pihentek. Tehát nem hiába dolgoztunk. Arra gonaolok, hogy újévkor talán jelmezes bált kellene rendezni. A klub tanácsán majd megbeszéljük. Olyan sok a mimika, hogy észre sem veszem, milyen gyorsan telnek a napok. Milyen sokat kell tudni! A legkülönbözőbb kérdésekkel fordulnak hozzám, gyakran kell előadást tar- • tanom. Még kevés a tapasztalatom, igyekszem minél több szakirodalmat olvasni és rendszeresen figyelemmel kísérem az újságokat és folyóiratokat. Jövőre feltétlenül beiratkozom az egyetemre levelező-hallgatónak. ÉJ MUNKÁN
