Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-15 / 297. szám

itfo« DECEMBER 15 NAPLÓ / 3 „Már most lerakjuk a jövő évi jövedelem alapjait41 Elmondtaj: VARGA ANDOR, a gyulaji VJ Barázda tsz elnök« A gyulaj.i Uj Barázda termelőszö­vetkezet tagsága is nyugodtan vár­ja a telet. Már régen elvégez]tük az összes kinti munkáikat. Vetéseink szépen zöldéinek, érdemes volt vet­ni. 250 he’d búzát, 60 hold! rozsot, 60 hold árpát, 30 hold tak/ármány- keveréket és 30 hold repc/it vetet­tünk. Még az őszi mélyszántás fo­lyik. Ez viszont elég lassam halad a gépkiesések miatt. Ez nemcsak nekünk rossz, hanem a traktorosok, nak is, mert ha áll a gép, nem tud­nak keresni. A dalmantflá gépállo­más Sztalimyece segített fjét nap, de aztán azt is elvitték. Petiig nekünk már jobb lenne, ha befejeződött vol_ na az őszi mélyszántás. Reméljük, a hőgyészi gépállomás m ost a tél fo­lyamán jól kijavítja gépeit. Most a téli időben ia lesz elég tennivaló a tehenészeiben, a ser­téstenyésztésben és du többi mun­kában is. A tehenészetben nem­rég tértünk át a napi háromszori fejesre. A tehenészek kezdett)«! bizony el­lenkeztek, az,t mondáik, hogy úgy sem megyünk sokra a háromszori fejessel. Azért is priibálták bebizo­nyítani igazukat, mert kezdetben va. lóban visszaesett a tejtermelés. Az­óta nap-nap után bebizonyosodott, hogy a háromszor) tlejés a gazdasá­gosabb. Nemcsak a (Tejtermelés emel­kedett, hanem a tej zsírtartalma is. Természetesen, ha fejni akarunk, akkor etetni is kell. Bevezettük az egyedi takarmányozást, a tejhozam, nak megfelelően kapnak abrakot a tehenek. Nem kell attól tartani, hogy nem lesz elég a takarmányunk, 600 köbméter siló készítése áll befejezés előtt. A jövő évben a beadáson felül 100 darab sertést szerződünk le hizlalásra. Ebből a tavaszi mun­kák megkezdése előtt akarunk előleget adni a tagságnak és majd ősszel, a zárszámadáskor ebből lesz a készpénzrészese­dés. A tavasszal leszállított hízók árából szeretnénk teherautót is vásárolni, ami ugyancsak megkönnyítené a szállítást. Eléggé kiesünk a forga­lomból és nem egyszer gondot okoz, hogyan szállítsuk el az eladásra ke­rülő terményeket. Ezért lenne nagy szükség a teherautóra. Fogatosaink most a trágyahordás­sal vannak elfoglalva. Évek óta hal­mozódott fel a trágya, nem lett ki­hordva a földekre. így nem lehet csodálkozni azon, hogy gyengék vol_ tak a terméseredmények. Gondosko­dunk arról is, hogy a tagságnak meg legyen a téli tüzelője. Egy 16 főből álló brigád dolgoz% kint az erdőn, egy bizonyos idő után újabb Ifi fő váltja fel őket, akik eddig más mun. kán dolgoztak. A tél folyamán újabb pénzke­reseti forrást létesítünk, egy 17 holdas halastavat a meglévő 10 holdas mellé. Csak arra várunk, hogy a műszaki rajzok elkészüljenek és megkezdjük ezeket a munkálatokat is. A meglé­vő halastavat a tavasszal halásszuk csak le, így a halállományt át keil teleltetni. Időnként ez is munkát ad majd, a télen ha befagy, lékeket kell vágni a jégen. Ha azt akarjuk, hogy a jövő év­ben nagyobb jövedelmünk legyen, a télien sem ülhetünk összetett kézzel. Ehhez az is szükséges, hogy nevel­jük, tanítsuk a tagságot. A termelőszövetkezetben politi­kai oktatás is folyik, mintegy 20 tag vesz azon részt. Már most a tél folyamán igyekszünk min­dent megtenni, amit csak lehet, hogy jövőre nagyobb jövedel­met érhessünk el, mint ebben az évben. Az alapot mér sikerült- megteremte, ni. A tehenészet csak ebben a hó­napban mintegy 12 ezer forintot jö­vedelmez. Ugyanúgy meglesz a ha­szon a tavasszal a sertéshízlalásból és a halastóból is. Ehhez még csak egy szükséges, a tagság lelkes, oda­adó munkája. Üj műsorral mutatkozott be as ozorai népi együttes December hónajiban új műsorral mutatkozott be az ozorai népi együt. tes a község dolgozóinak. Az egész falu nagy érdeklő/áéssel várta az elő- saást és az érdeklődésnek megfele­lően zsúfolásig megtelt a kultúrte­rem. A várakozás azért volt olyan nagy az előadással kapcsolatban, mert a népi együttes műsora az ozo­raiak lassan már feleoésly merülő szokásait, hagyományait gr tó re cso­korba és ezt adta ajándékul. A mű­sort különösen az idősebbek fogad­ták megilletődve, hisz saját fiatal­ságuk elevenedett meg szemük előtt. Az előadás anyagát, táncokat, szokásokat, rigmusokat az együttes vezetője, ifjú Poór Ferenc gyűjtötte ég dolgozta fel. Sokat segített neki a gyűjtésben a 77 éves Rácz István bácsi, aki szinte kimeríthetetlen az emlékezésben, adatszolgáltatásban. — Dicséret illeti az együttes tagjait is, akik időt és fáradságot nem kímél­ve készültek, a szereplőik szüleit, akik ugyancsak segítették a műsor kialakítását tanácsaikkal. További terveink az együttes bő­vítése és Ozora gazdag néprajzi anya gának továbíb feldolgozása. Decem­ber 19-én együttesünk Pincehelyen mutatkozik be, a pincehelyiek pedig január folyamán községünkben fog­nak csereműsort adni. Ezzel kíván­juk elmélyíteni a szomszédos falvak közötti kulturális kapcsolatot. A megyei tanácstól az együttes megerősítésére és továbbfejlesztésé­re kapott pénzösszegből ozorai nép­viseletű tánoruhát vásároltunk a fiúknak. Terveink között szerepel, hogy a tél folyamán a különféle mű sorokkal szerzett pénzen a leányok­nak veszünk egyforma ozorai tánc­ruhát. A hosszú téli estéken ismeretter­jesztő előadásokkal és műsorokkal tanítjuk és szórakoztatjuk a falu né_ pét. Legutóbb Pintér Endre Zsig- mond pedagógus, Ozora történelme, ről tartott előadást. A DISZ fiatalo­kat pedig a Petőfi-iskola keretén belül oktatjuk és neveljük megis­mertetve őket községünk haladó töi- ténelmi és népi hagyományaival is. Gácsi Ferenc kultúrotthon-igazgató. JNem hagyjuk a szövetkezet vagyonát elherdálni A pálfai -földművésszövetkezet vezetősége a nyáron közel 3000 fo­rint értékű fogyóeszlzözt, kanosokat, poharakat vásárolt az italbolt ré­szére, hogy a község lalcosságát italfélékkel jobban ki tudják szolgálni, mivel a községben csak ez az egy italbolt van. A dolgozók örültek en­nek, mert nem kellett várni egymásra, hogy mindenki el tudja fogyasz­tani a megkívánt italt. A dolgozók öröme azonban rövid ideig tartott. Az italboltkezelő, Bandes István lassan megfeledkezett magáról. Azt gondolta, ha very- dég nincs,, ő is fogyasztó lesz. Úgy is lett. Naponta Icittasodott, megfeled kezeit árnál, hogy őt azért állították az italboltba, hogy a dolgozókat szol­gálja ki. Ittas állapotban a poharakat összetörte, nem törődött a ven­dégekkel. A boltban állandóan rendetlenség uralkodott. Amikor a veze­tőség és *a dolgozók felelősségrevonták, azzal fenyegetődzött, hogy a „a nagyilejszét veszi használatba”, ha neki parancsolni mer valaki. Nem. használt a szép szó, munkáján nem változtatott. Ezért a veze­tőség hittározatot hozott leváltására. Átadáskor sok pohárról és apróbb berendezési tárgyról nem tudott számot adni, a vezetőség számonkérte a. hiányzó tárgyakat, amire azt válaszolta, hogy majd vész a szövetke­zet helyette, van sok pénze. A szövetkezet vezetőségének azonban más a véleménye. Nem azért adtak 3000 forintot berendezési tárgyakért, hogy azokat ilyen Bendes Istváv-féle emberek összetörjék és elherdálják. A vezetőség megteszi a szül&égcs intézkedést ebben az ügyben és még jobban megszervezi a né­pi ellenőrzést, megvédi a szövetkezet vagyonát a hasonló kártevőktől. MOLNÁR JÓZSEF MÉSZÖV, Szekszárd. Látogatás az Állattenyésztési Kutató Intézet középhidvégi gazdaságában KÜLÖNFÉLE HIVATÁS betölté­sére, vagy különböző munka elvégzé­sére születni kell az embernek — mondották azelőtt is, de ma Is az emberek. Ez tökéletesen igaz, mert nem lehet jó naktoros az a fiatal, aki nem gondozza a gépét, csak megy vele árkon-bokron, amíg ki nem aől. Nem lehet jó állattenyésztő az az ember, aki iélek és szív nélkiii fá­sultan, gép módjára irányítja a gond jára bízott áliatók tenyésztését. A rátermettségen, a veleszületettsé- ?en kívül gzív és a munka, a szak­ma szeretet© is kell. Ha ezek a tu­lajdonságok hiányoznál^ az ember­ből, ekkor az nem lesz képes soh:> kielégítő eredményt felmutatni. Ezek e gondolatok jutottak eszem­be, amikor Herditzky Edittel, az Ál. lattenyészrési Kutató Intézet közép. nidvég! kísérleti gazdaságának egyik munkatársával beszélgettünk a je­lenleg 1 eállított borjúte’nevelési kí­sérletről. . — Ennek a kísérletnek a célja, — mondotta Herditzky Edit, — a ma­gyar tarka szarvasmarha leggazdasa. gosabb felnevelési módja, emellett természetesen cél, a tejeSékenység fokozása, és az, hogy a test formá­ja kielégítőbb legyen. A kísérletet összesen 160 darab borjún fogjuk végezni. Pillanatnyilag csak 19 bor­júnk van, mert nem olyan régen alig egy hónapja kezdődött meg a kísérlet. A kísérletet a következő­képpen állítottuk be: A borjakat két, csoportra osztjuk, az egyik 50-es csoport a takarmány 80 százalékát, az ellenőrzésre beállított kontroll­csoport pedig teljes 100 százalékos szabvány szerint megállapított takar, mánymem/iséget kap. Tehát egye­lőre csalt ennyit, a beállított kísér­letről. Többet nem mondhatok, hi­szen a kísérlet eredményei csak hosz. szú hónapok fáradságos munkája után lesz látható. — HOGYAN HATÁROZTA EL magát, hogy nő létére ezt a pályát válassza? — Nem is tudom, hol kezdjem. — mondotta. — hegy mi indított tulaj­donképpen arra, hogy a kereskedel­mi középiskola után az Agráregye-1 lemre iratkozzam? Lehet, hogy az állatok iránt érzett határtalan sze­retet volt az, ami erre a pályára, er. re a munkára ösztönzött. — Városban laktam, ott is nevel­kedtem, csak a nyári vakációk alatt kerültem le vidékre ... Ezeken a nyári napok, hetek alatt mélyült el a mezőgazdaság, az állattenyésztés iránt való vonzalmam. —■ Miért a szarvasmarhatenyész­tést választotta? — EZ TÉNYLEG ÉRDEKES, hogy a ló, juh, a sertéstenyésztés mellett én inkább a szarvasmarhatenyésztés felé orientálódtam. Elgondolásomban az a cél vezérelt, és az is érdekelt, hogy egy állatból hogyan lehet töb­bet kihozni, hogyan, mi módon le­het jféldául egy tehenet több tej tér. melesére ösztönözni. Az előbb elmon­dott kísérlet során is ez az elv ve­zérelt — folytatta tovább elgondol­kodva —, nem bántam meg. hogy ezt a pályát választottam, munká­mat örömmel végzem, mert tudom, hogy hazánkban a szarvasmarhate­nyésztésnek nagy jövője van, amely­nek kialakításában én is szeretnék — és akarok is, — résztvenni. TOINM NAPLÓ GAZDÁT AIM ÁCSA DÓJA A téli istállózás alatt gyakran elő­fordul, hogy a tehenek a falat nyal­ják, a juhok egymás gyapját, a ser­tések pedig egymás fülét rágják. Sok gazda ezt csak rossz szokásnak tartja és ostorral próbálja leszoktat­ni róla az állatokat. Ezeknek a je­lenségeknek nem az ostor, hanem vi­tamin és mészsó az orvossága. Ilyen esetben első és legfontosabb teendő, hogy az egyoldalú takarmá­nyozáson változtassunk. Adjunk a jó­szágnak lucerna-, lóhere- vagy bük­könyszénát és minden kiló abrakhoz keverjünk másfél-két deka szénsa­vas takanmánymeszet. így elkerül­jük, hogy csonüágyulásba essenek és lesántuljamak állataink. Nemcsak a szántóföldi növények, hanem a gyümölcsfák is jól meghá­lálják, ha istállótrágya mellett mű­trágyát is kapnak. A műtrágyázás hatáséra fejlettebb, szebb lesz a ter­més, nagyobbra nőnek a gyümöl­csök. A műtrágyát a korona által be­borított terület szerint adagoljuk. Pétisóból 2—3, szuperfoszfátból 6—8, kálisóból pedig 3—4 dekát szórjunk négyzetméterenként a talajra s azt az idősebb fáknál egy méter széles árokba ásónyom mélyre, a fiatalabb fáknál pedig 50—80 centi széles árok ba fél ásónyom mélységre temessük alá Az árkot koraiakban a fa koro­nájának nagyságához méretezve ás­suk. A legtöbben gyümölcsfák rovarkár tevőinek pusztítását vegyszeres vé­dekezéssel próbálják megoldani és elfelejtik, hogy a védekezés alapja a fák téli tisztítása. A kéregkapa­rással és keféléssel a kártevők ez­reitől — így a pajzstetvektől is — megszabadítjuk gyümölcsfánkat. A pajzstetvek ugyanis addig életképe­sek, amíg helyükről el nem távolít- juk őket, azaz, amíg a fa kérgébe fúrt szívókájukat a kéregtisztítással el nem szakítjuk. Végezzük el tehát a gyümölcsfák téli tisztogatását mi­előbb, minél nagyobb gonddal. * Nemcsak gondos takarmányozás, hanem a rendszeres itatás is előfel­tétele az álatok jó hús-, tej-, gyapjú és tojás termelésének. Különösen ügyelni kell az itatásra a téli hóna­pokban, amikor több száraztakar­mányt etetünk a jószágokkal. Álta­lában egv kilogramm száraz takar­mányra 4—6 liter vizet számítsunk; Ez a teheneknél általában napi 40— 60, a lovaknál 25—30, a sertéseknél 12—18, a juhokná 6—9 liter víz fo­gyasztását jelenti. A nedvdús takar­mányok — amilyen a takarmányrépa burgonya, silótakarmány — ■ viszont jól pótolják az itatóvizet. De ilyen esetekben is pontosan meghatározott időben, istállómelegre langyított víz­zel, naponta háromszor kínáljuk meg a jószágokat. Hozzászólás Pintér Dezső nyilatkozatához Szerintem csak üdvözölni lehet a Tolnai Napló december 7-i számában megjelent, Pintér Dezső, a kistor­más) Dózsa Népe tsz elnökének nyi­latkozatát, melyben elmondja, hogy milyen hibák gátolják a nagyobb jövedelem elérését termelőszövetke­zetükben. Ez a nyilatkozat bátor ön­bírálat szellemében tárja fel a ter­melőszövetkezetben volt vagy még jelenleg is fennálló hibákat. Azzal egyetértek, hogy a munka­fegyelem lazasága miatt sok mázsa kukoricával és egyéb terménnyel ke­vesebb termett a Dózsa Népe tsz- nek. De véleményem szerint ennek más, jól lehet mélyrehatóbb okai is vannak. Igazságosan és jogosan veti fel az elnök a gépállomás hibáját. Való igaz, hogy a varsádi gépállo­más nem adott meg minden segít­séget, nem látta el maradék nélkül a feladatát — ez is hozzájárult az alacsony kukoricaterméshez. De a gépállomás a kukoricatermés érde­kében nem is' tudott volna többet tenni. Hiába akartunk mi, a kisíor- mási Dózsa Népe termelőszövetkezet ben többször kapálni géppel, nem tudtunk, mert a vetést nem ennek megfelelően végezték el. Ezért me­legen ajánlom a termelőszövetkezet tagjainak, hogy 1935 tavaszán ke- resztsorosan vessék a kukoricát, hogv armejidelén megkövetelhessék a gépállomástól a háromszori, vagy esetleg a négyszeri gépikapálást. Ez az egyik, amit szerettem volna el­mondani. A másik, a bírálat kérdése. A cikk általánosságban beszél a fegvelem- lazítókról, a hibákról. Szerintem ez nem helyes. Névszerint kellett volna említeni egykét olyan tagot, aki az állami gazdaságba ment dolgozni, mikor a termelőszövetkezetben volt munka. Ha ezt így mondták meg egyik, vagy másik csoportgyűlésen is, akkor nem is járhatott kellő ered ménnyel a hibák szóvátétele. Bátran, névszerint meg kell mondani minden kinek a hibáját. Végeredményben nem megengedhető, hogy egyik, vagy másik tag nemtörődömsége miatt a termelőszövetkezet egész tagsága megíkárosodjon. Nem esett szó a pártszervezet, a kommunisták munkájáról. Pedig egész biztos a kistormási Dózsa Né­pe termelőszövetkezetben is vannak példamutató, vagy kevésbé példa­mutató kommunisták. Az a vélemé­nyem, hogy az ő munkájukról nem szabad hallgatni, mert jó vagy rossz munkájuk befolyásolja a termelőszö­vetkezet egész gazdálkodását. Én úgy gondolom, ha a pártszervezet hiva­tása magaslatán állt volna, nem az „örökös menniakarás“ légköre mé- telyezte volna meg a tagságot. örvendetes, hogy a kistormási Dózsa Népe tsz tagjai együttes erő­vel láttak hozzá a hibák kijavításá­hoz. Erre azt tudom csak mondani, hogy a varsádi gépállomás részéről minden segítséget megadunk akár mennyiségi, akár minőségi munkáról legyen szó. SEBESTYÉN ISTVÁN varsádi gépállomás igazgatója. '--- ni-» P ÁRTÉPITÉS Útmutatás! nyújt a mindennapi ; pártmunkása» Hogyan etessük a silótakarmányt ? A gondosan besilózott takarmány­nyal nemcsak a szénaféléket pótol­hatjuk, hanem bizonyos mértékig az abrakot is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy mázsa silóta- karmány kevés olajpogácsával kiegé­szítve 60 liter tej termeléséhez ele­gendő. A siló felbontásánál ügyeljünk, hogy a silótakarmány befedésére fel használt föld ne keveredhessen a takarmánnyal, mert a földes siló hasmenést okoz. A silót az egész meg kezdett felületen egyenletesen, na­ponként legalább 10—15 centi mély­ségben használjuk fel. Védeni kell a siiótakanmányt a fagyok ellen is .Ép­pen ezért a megkezdett silót takar­juk be száraz szalmaréteggel. Az állatokat fokozatosan kell hoz­zászoktatni a silótakarmány fogyasz tásához. Először legjobb szálastákar mánnyal, polyvával, vagy szénsliszt- tel keverten etetni és csak kétheti szoktatás után térjünk át a teljes adagok etetésére. Silóból teheneknek, ökröknek, két­szeri etetésre napi 30 kilót, növen­dék szarvasmarháknak 10—20 kilót, juhoknak 3—4 kilót és süldőknek 2—4 kilót adjunk naponta. Silóete­tésnél rendkívül fontos a só és. a szénsavas takarmánymész adagolása is. Az etetésre kerülő silótakammányt lehetőleg egy nappal előbb készítsük be a takarmánykamrába, illetve az istállóba és helyes, ha csak egy nap­ra való adagot hordunk be a silóból, mert ha huzamosabb ideig a takar­mánykonyhában, illetve az istálló­ban tartjuk, elveszti kellemes, sa- vanykás ízét és az állatok nem fo­gyasztják olyan szívesen,

Next

/
Thumbnails
Contents