Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-09 / 292. szám
■''“rr- **'*'***' iw«JTOX.XKAI VfLÁC PSDLZ7ÄSMI EGYETŰl JETEK!---------... -------------------------------------------------------A MAI SZAMBÁN: A magyar nép egy cm bérként áll a moszkvai határozatok mellett (1—2. o.) Egy új tanácstag munkában... (3. o.) — Ünnepségek Paks község felszabadulásának 10. évfordulóján (3. o.) — Megalakult Szekszárd város tanácsa (3. o.) — Beszélgetés egy propagandistával (3. o.) — Tamás József népművész készül a felszabadulási kiállításra (4. o.) XI. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM AHA 50 FILLER CSÜTÖRTÖK, 1954 DECEMBER 9 Harc a nyugatnémet felfegyverzés ellen! A magyar nép eg a moszkvai határosatok melleit A Moszkvában aláírt közös deklaráció meggondolásra készteti a nyugati hatalmakat Feszült érdeklődéssel olvastam a lapok híradását a moszkvai értekezlettel kapcsolatosan. Hegedűs elvtárs nyilatkozatát tanulmányozva, önkéntelenül is eszembe jutott a má sodik világháború borzalma, amelyet mint katona éltem át. Fiatal ember voltam, a tényleges időmet szolgáltam. Az alábbi személyes élmény 1945 márciuséiban történt Körmenden, Vas megyében. A német csapatok és nyilasok fejetlenül menekültek Nyugat felé. Autókon, kocsikon, szállították a leszerelt gyárak gépeit, mezőgazdasági termelvényeket, egyszóval mindent, ami a kezük ügyébe akadt. Az egyik teherautóra egy 45 év körüli póttartalékos akart felkapaszkodni. Úgy látszik az eszeveszett menekülési léz, a német pro paganda őt is megfertőzte, menekülni akart. A gépkocsin ülő német katonák nevetve nézték az idős katona erőlködéseit, s úgylétszott, már- már feljut az autóra. Az egyik német katona ültéből felemelkedett s a gyalogsági ásóval a kapaszkodó kezére vágott. A katona jajgatva esett vissza az út sarába, két kezéből ömlött a vér, s csonka kezét nézve átkot szórt az egész német hadvezetőségre. Napjainkban a nyugatnémet mi- ldtajrizmus újrafelfegyverzése folyik, s egy újabb háború ikirobbamtását készítik elő. A Moszkvában aláírt közös deklaráció meggondolásra kész teti a nyugati hatalmakat, s rá kell jönniük arra, hogy a háború, vagy béke kérdésében nem egyedül diktálják a feltételeket, mert ebben ^ kérdésben beleszólnak a világ békeharcosai, a békét akaró tömegek. Az „erőpoliitiika“ hirdetőinek hozzá kell szokni ahhoz a gondolathoz, hogy a Szovjetunió és az általa vezetett béketábor erői olyan hatalmasak, hogy azt a nemzetközi kérdésekben való döntésekéé figyelmen kívül hagyni lehetetlen. Üzemünk dolgozói békeakar attikai nemcsak szavaikkal, hanem tettekkel is bebizonyítják. Éves tervünket no_ vemben 27-ével befejeztük. A verseny azonban tovább folyik a tervek túlteljesítéséért, a büszke élüzem címért. Iván János, Tolnai Selyemfonó tervelőadója. Trick Ferenc párttitkár: Moszkvában az én gondolataimat9 vágyaimat is kifejezték A Nyugat-Németország felfegyverzését célzó tervek ellen mindnyájunknak erélyesen fel kell lépnünk. Megrendülve olvasom az újságokban, hallgattam a rádióban az ezirá- nyú terveket. Ilyenkor saját megrázó élményeim jutnak eszembe, melyeket nem árt, ha más is megtud. Apám az első világháborúban szerzett betegségében halt meg. Ezt is a német miili- tarizmus idézte fel. Közelebbi és vészesebb emlékem a második világháborúból származik. Akkor nem Hőgyészen, hanem Budapesten laktunk. Mindenfelé robbanások, repülő gépek zaja, ágyúzás döreje, sebesültek sikoltása töltötte be a környéket. Éppen mi is az öcsémmel kiléptünk a bunkerből, mert nagyon izgatottak voltunk. Bár ne tettük volna. Akikor vágott oda, a közeibe egy akna. Magam is enyhe légnyomást kaptam, de öcsém áldozatul esett. — megölte a becsapódó akna. Azóta soha nem tudom elfelejteni azt a pillanatot. Azóta mindig arra gondo_ lök, azon dolgozom, hogyan lehetne útját állni Nyugat-Németország felfegyverzésének. Ezért igyekszem jobban dolgozni munkahelyemen, ezért igyekszem szervezni a tiltakozásokat. Ezért üdvözlöm mélységes örömmel, hogy az egész világ békeszerető népei ugyanígy gondólkodmak. Ennek nagyszerű példája a legutóbb lezajlott moszkvai értekezlet. Meglátásom szerint ott az én gondolataimat, az én vágyaimat is kifejezték. Nem várhatjuk ölhetett kézzei az eseményeket. Nekem is az a véleményem, hogy egyre erősebbnek kell lennünk. Nemrég voiltam a Szov jetunióban. Közelről láttam példaképeinket, a béke, a barátság igaz harcosait. Még jobban megérlelődött bennem, hogy velük összefogva s a többi népi demokráciáik segítségével megvédhetjük szabadságunkat a náciktól és támogatóiktól. Rabacz Jánosné tsz-tag: A kollektív biztonság érdekében szoros kapcsolatot a népi demokratikus államokkal — Ha valaha nagy szükség volt arra, hogy a békebizottságok felvilágosító munkát végezzenek, most rendkívüli fontossággal bír ez a munka. örülünk annak, hogy a mi államunk képviselője is aláírta azt a deklarációt, amely az európai védelmi közösség megteremtésével foglalkozik, — mondja többek között Rabacz Jánosné, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság „Érdem" érmével kitüntetett btitaszéki békeharcos. — Szükséges lépés volt ez, nem lehet, hogy amíg a nyugatiak fegyverkeznek és minden igyekezetükkel azon vannak, hogy épülő szép hazánkat letapossák és gyarmattá tegyék, mi ne készüljünk fel az önvédelemre. Amíg a Nyugat ismét fegyvert készül adni a nyugatnémet militaristák kezébe, szükséges, hogy mi egyre szorosabbá tegyük a népi demokratikus államokkal kapcsolatainkat a kollektív biztonság érdeké- ben. Mi felemeljük tiltakozó szavunkat a bonni kormány kommunista üldözése ellen és követeljük: adja meg valamennyi demokratikus szerv nek a működési szabadságát. — Mi, bátaszéki békeharcosok napjaink legfontosabb külpolitikai dolgozóival. feladatunknak tekintjük, hogy a eseményeit ismertessük községünk Hegedűs András elvtárs rádióéiöadáa Hegedűs András elvtárs, a minisztertanács első elnökhelyettese kedden estefa Kossuth- rádióban beszédet mondott a moszkvai értekezlet jelentőségéről. Az alábbiakban közöljük Hegedűs elvtárs rádióbeszédét. Az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet egyike a második világháború utáni legfontosabb világpolitikai eseményeknek. Az értekezlet összehívására a Szovjetunió kormánya azzal a céllal tett javaslatot, hogy az európai országok — beleértve a nagy és kis országokat egyaránt — Kína és az Egyesült Államok részvételével meg tárgyalják az európai béke és biztonság kérdését. Az európai országok összehívására a jelenlegi külpolitikai helyzetben feltétlenül szükség volt, mert a nyugati hatalmak Londonban és később Párizsban olyan egyezményeket kötöttek, amelyek a német imperializmus feltámasztására irányulnak és erősen fenyegetik az európai országok békéjét, biztonságát. A moszkvai értekezleten a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztáisaságr a Magyar Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, az Albán Népköztársaság kormányainak delegációi és a népi demokratikus Kína kormányának megfigyelője vettek részt. A nyugati nagyhatalmak elzárkóztak az értekezleten való részvételtől, és ennek érdekében nyomást gyakoroltak számos más európai országra is, majd az értekezlet idején is tovább folytatták az európai békát veszélyeztető párizsi egyezménye:: ratifikálásának előkészítését. A nyugati országok vezetőkörei arra hivatkoztak, hogy csak a párizsi egyezmények ratifikálása után hajlandók leülni tárgyalni, azaz akkor, amikor már befejezett ténynek kell tekinteni Nyugat-Német ország felfegyverzését. Ez az álláspont, amit ők „erőpolitikának” nevez nek, megnehezíti a békés kibontakozást, új helyzetet teremt Európában és fokozza a háborús veszélyt. A nyugati nagyhatalmak elutasító magatartása ellenére az értekezlet megtartása — azokkal az országokkal, amelyek a Szovjetunió meghívását elfogadták, és az értekezleten megjelentek — az európai béke és biztonság megteremtése érdekében igen helyes, hasznos és gyümölcsöző volt. Ali lelte szükségessé a moszkvai értekezlet összehívását? Nézzük, hogyan alakult ki az a világpolitikai helyzet, amely szükségessé és halaszthatatlanná tette a moszkvai értekezlet összehívását? A Szovjetunió és a néni demokráciák következetes békepolitikája az elmúlt két" évben eredményeket ért el. Jelentékenyen csökkent a nemzetközi feszültség, sikerült fegyverszünetet kötni — hároméves háború után — Koreában és —- nyolcéves háború után Vietnámban. Olyan eredmények voltak ezek, ».melyek a világ összes békeszerető népeit megörvendeztették. A Világpolitikai helyzet enyhülése mellett azonban több tény is figyelmeztetett arra. hogy a ^nyugati hatalmak urglkodó köreinek jelentős része főleg az Egvesii't Államok imperialistái nem akarnak lemondani a Szovietunió és a szocializmust építő országok elleni háborús kalandok tér veiről. A nyugati hatalmak, megszegve e nemzetközi megállapodásokat, fokozták a Nyugat-Németország felfegyverzésére irányuló törekvéseiket, és leplezetlenül be akarják vonni Nyu- gat-Námetországot az agresszív háborús tömbökbe. Eszeveszett fegyverkezés Nyugat- Németországban Az Amerikai Egyesült Államok részéről Nyugat-Németorszéeban több milliárd dollárt kitevő értékben halmoztak fel amerikai fegyvereket. A francia sajtó nemrégen arról számolt be, hogy Nyugat-Németország nehézipari üzemei, tekintet nélkül a nemzetközi szerződésekre, megkezdték az ultramodern fegyverek gyártását. Az I. G. Farben ismét gázra és baktériumra specializálja magát, a „Volkswagen’'-üzemek már teljesen felkészültek 120 tonnás harckocsi gyártására. Az amerikai és nyugatnémet kormánykörök már megtalálták azokat az embereket is, akiknek segítségével ezeket a fegyvereket használatba akarják venni. Nyugat-Németország felfegyverzé- se jogosan nyi,'"*',,=nította és nyugtalanítja az európai népeket. Ez a megállapítás nemcsak a Szovjetunióra és a népi demokráciákra vonatkozik, hanem az összes nyugat-európai országokra is. A nvugati hata’mak veretőkörei nem tanultak a történelem keeeríí tanulságaiból A nyugati hatalmak vezetőkörei mégis — mit sem törődve népük történelmének keserű tanulságaival — most újra Nyugat-Németország felfegyverzése mellett szállnak síkra és még csak az érveik sem nagyon változtak. Akárcsak ma, a második világháború előtt is azt nSondották, hogy Németország felfegyverzése szükséges a szocializmus országa, a Szovjetunió ellen. De ugyanazok az ágyuk és tankok, amelyeket a nyugati hatalmak segítségével gyártottak a haditermelésre átállt német gyárak, gázolták le Dániát. Belgiumot. Hollandiát, Norvégiát és végű' magát Franciaországot is. A nyugati nagyhatalmak segítségével gyártott repülőgépek támadtak az angol városok és köztük London lakossága ellen is. Ha a nyugati nagyhatalmak megismétlik azt a hibát, amelyet Németország felfegyverzésével — a Szovjetunió figyelmeztetése ellenére — elkövettek a második világháború előtt, mi a biztosíték arra, hogy — a hiba következménye — országaik megtámadása a felélesztett Wehrmacht részéről nem ismétlődik-e meg újra? Egyes imperialista politikusok azt felelik e kérdésre népeiknek, hogy megfelelő garanciát kaptak a nyugatnémet kormánytól. De hihetnek-e az ilyen Ígéretekben a népek? Hitler sem fukarkodott a ..garanciákkal1’, 1934-ben meg nem támadási egyezményt kötött Lengyelországgal, öt év múlva pedig megtámadta. 1936-ban szerződésben biztosította Ausztria önállóságát, két év múlva mégis megszállta. Mit ér Adenauer ígérete, ha megkötik és megvalósítják a párizsi egyezményeket, vagy ha felfegyver- zi'k Nyugat-Németországot. A német militarizmus a párizsi egyezményeik alapján olyan katonai erőt képvisel, amelyik könnyűszerrel felrúghat minden előzőleg megkötött egyezményt. Nyugat-Németország felfegyverzése, éppen történelmi tapasztalatból merítve, erős ellenállásra talál a nyugateurópai népek között is. Erre mutat az a vita is, amely az európai hadsereg kérdésében a francia parlamentben lezajlott, s amelynek eredménye az lett, hogy a franciák nem ratifikálták azt a kormányuk által megkötött egyezményt, amely •ehetővé tette volna a német mili- tarizmus újjászületését. A párizsi egveztnónvek lehetővé teszik a német tnililari/uius erőinek teljes kitejlesztését A nyugati imperialisták nem nyugodtak bele a vereségbe; az európai hadsereg felállításának elvetésébe, így születtek meg a londoni és a párizsi megállapodások, amelyek helyettesítik az európai hadsereg elvetett tervét. Formailag ugyan egy-két pontban különböznek ezek az egyezmények attól, amit a francia nép nagy többsége elutasított, de lényegileg ezek ugyanúgy, mint az előző terv: Nyugat-Németország felfegyver zését, a nyugatnémet támadó imperializmus felélesztését szolgálják. Ezzel éppúgy, mint az előző terv elfogadásával, megnövekednék a háborús veszély Európában. A párizsi egyezmények lehetőséget nyitnak a nyugatnémet militaristáknak hadiiparuk korlátlan fejlesztésére és a német hadsereg teljes felfegyverzésére. Érthető, hogy a nyugatnémet militarizmus felélesztésére irányuló tervet a Szovjetunió és a népi demokráciák — amelyeknek célja népeik jólétének emelése, életszínvonaluk állandó javítása — nem nézhetik tétlenül, mert ez a békés építőmunkájukat, biztonságukat fenyegeti. Mindent elkövetünk Ny imát-Németország f e I íejoyve r zésé n e k raeyakadál yezssa érdekéken A moszkvai értekezleten részvevő országok kormányainak képviselői, érezve történelmi felelősségüket népeik biztonságáért, kijelentették, hogy kormányaik és népeik mindent elkövetnek Nyugat-Németország felfegyverzésének megakadályozása érdekében. A Szovjetunió még a berlini értekezleten javaslatot tett a német békeszerződés megkötésének meggyorsítására, Németország egyesítésére, ideiglenes össznémet kormány megalakítására és a szabad összné- metországi választások megtartására. Ezeknek a javaslatoknak az volt a céljuk, hogy meggyorsítsák Németország nemzeti egységének és a demokratikus, békeszerető Németországnak megteremtését. Ilyen Németország, amely nem tartoznék hatalmi csoportokhoz, hanem mint független, békeszerető és demokratikus ország létezne, dönn hatással lenne egész Európa, sőt az egész világ békéjére. A felfegyverzett Nyugat-Németország viszont háborús tűzfészek lenne Európában és magában hordaná a veszélyét nemcsak az új európai háborúnak, hanem a világháborúnak is. Nyugat-Németország felfegyverzéséről való lemondás, az' európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése lehetővé tenné az egységes, bé- - keszerető Németország létrehozását, amely tartós békét biztosítana nemcsak Európa, hanem az egész világ népei számára is. (Folytatás a 2. oldalon) —
