Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-07 / 290. szám
1954 DECEMBER 7 Ti » W E O 3 Lessünk mi jövőre elsők is A MINISZTERTANÁCS októberben határozatot hozott a téli gépjavításokról. E határozat kimondja, hogy a traktorok -és munkagépek javítását november Irén kell megkezdeni ' és február 25-ig befejezni. EnV V': nek szellemében kezdték megj a mun kát a bölcskéi gépállomáson? is. Bölcskén - a- nagy szerelőcsarnok előtt éppen |'iy traktor dübiírgött — odaérkezésem Idején-. Ké-slbb megtudom, hogy az egyik kijavított traktort járatják' be.' De lát az ember itt más kijavíWfí'tCgépeket is. Jígy részét látom, a rdjásik. részét Keirtai János elvtárs, a gépállomás vezető mechanikusa soraim-'fél, — 3 cséplőgép helyett ötöt, három traktoreke helyett négyet javítottunk ki — mondja örömmel. — De két kombájn, egy daráló, három elevátor, Víz traktortárcsa, egy gyűrűs és négy simahenger, egy kévekötő aratiágóp, mégy vetőgép is ki van javítj3-, EZUTÁN A PARTSZERVEZET munkájáról beszél, amely mint eddig is, most is szervezője, segítője volt e nagy munkák beindításának, jó elvégzésének. — Taggyűlésen beszéltük meg a gépjavítás . beindítását, a kommunisták feladatait — mondja Kertai elvtárs. — A fúrt vezetőség felhívta a párttagok figyelmét, hogy tavaly is azért tudtak 'jó munkát végezni, azért tudták aa: elsők között elvégezni a gépjavítást, mert a kommunisták nemcsak példájukkal, de' meggyőző szavukkal is helyt álltak. — Az elmúlt ev is az -ő szavuk igazát bizonyítja: iój dolgozni, tervet teljesíteni csak jól kijavított gépekkel lehet. Az eredmáiny most már könnyen lemérhető, htitszen a bölcskei gépállomás teljesítette, illetve túlteljesítette tervfeladatát, s második a megye gépállomásainak versenyében. NEMCSAK ENNYIBŐL áll azonban a pártvezetőség segítsége. Ezt mutatják Kertai elvtárs szavai: „A pártszervezet javaslatára a1 gépjavító brigádok élére a kommunisták legjobbjait állítottuk, akik nemcsak politikailag, de szakmailag is képesek a brigádok munkáját vezetni, segíteni.” Az egyik brigád vezetője például Kiszli Ferenc elvtárs. Itt dolgozik Szalai József elvtárs is a brigádban. S hogy mennyire érzik a nagy felelősséget, az alábbi rövid beszélgetés is bizionyítja. Először is talán a helyzetet írnám le, amelyben őket találtam, — már ez is sokat mond. Egy munkadarab fölé hajolnak, s éppen idehallik a délidő jelzése. Nem ugranak mindjárt kezet törölni. Néhány perces munka van rajta hsak, s mikor kész, elégedetten nézik, mint siet vele a traktoros el. Ha ebédutánra hagyják a javítás befejezését, talán órákat is vesztettek volna. Már pedig ők nem akarnak veszíteni egy percet sem. — Ami tőlünk telik, mindent meg teszünk — mondja Kiszli elvtárs. — Igyekszünk minden alkatrészt felújítani. ITT VAN EZ A TRAKTOR IS — mutat rá a mellette levő gépre — szétszedtük, kijavítottuk, összeraktuk, s új anyag alig van benne. Jó volna, ha még egy esztergályosunk lenne, ugyanis most még mindig sokáig tart az alkatrészek felújítása. — Most Szalai elvtárs szól közbe, — a takarékosságra nagy gondunk van, meg az önköltség csökkentésére, meg arra, hogy az esztergályosunkat tehermentesítsük. Éppen ezért, ha csak lehet nem megyünk hozzá, de a raktárba sem, hanem az alátéteket és más kisebb dolgokat magunk csináljuk meg. — Egyöntetű mindkettőjük véleménye — itt kész lesz a gépjavítás időre, attól nem kell félni. — S most már indulnak a jól megérdemelt ebédjüket elfogyasztani MAGAM MÉG MARADOK néhány percre, hogy a Kertai elvtárssal meg kezdett beszélgetést befejezzem. — Ahova nem tudtunk párttagot tenni a brigád élére — mondja, — ott a legjobb pártonkívüli szakembereket bíztuk meg ezzel, s a brigádjukba osztottunk be kommunistákat. A cséplő gép í a ví t ó brigád élére Kánai 1st vánt tettük, s a brigádba a kommunistákból olyan elvtársak kerültek, mint Papp Sándor elvtárs. Szó kerül az esztergálá-sra is — valóban kevés az esztergályos, de ezen is segítünk, — válaszolja. — Egyrészt a 17-es autóközlekedési Vállalat megígérte, hogy patronál bennünket és küld egy esztergályost. Másrészt magam is segítek a régi — nem éppen jó — esztergapadon a durvább, nem olyan kényes darabokat megmunkálni. így dolgoznak a bölcskei gépállomáson és befejezésül Kertai elvtárs a (következőket mondja1: „Leszünk mi jövőre elsők is. Meg van hozzá minden lehetőségünk, s igyekszünk azt ki is használni. Nem muszáj mindig az iregszemcseieknek elsőknek lenni, — teszi hozzá mosolyogva". Mi a teendője decemberben a gazdának A paksi gazdáknak régi vágyuk volt«*iz, hogy létrehozzanak egy gazdakört. Megalakultunk tehát és alig három héttel ezelőtt egy megfelelő helyiséghez juj ettünk. A gazdák jól érzik, itt masukat vasárnaponként, amikor, korú délutántól a késő estig elbeszélgetnek a napi politika eseményeiről, rá mezőgazdaság fejlesztéséről. v A gazdák ezeken a barátságos délutánokon, estékben elmesélik egymásnak, hogyan gazdálkodnak, hogyan, mily sn módon tudnak nagyobb terméseredményt eléri ű. Én, most ezen a gazdatanácsadón keresztül arról sz Éretnék beszélni gazdatársaimnak, ami nemcsak a mi gazdakörünk tagjait, hanem az egész megye gazdáit keli,, hogy foglalkoztassa, vagyis arról*,, hogy mi a teen- aője decemberben a gazdának. Én napokkal ezelőtt, — amikor a földeken a fagy unegdermesztette az életet, — szarvasáéiba hordtam ki a trágyát azzal, hogy tavasszal szétteregetem és leszántom. Igen ám, de kissé felengedett a fagy, ismét lehetett szántani. Gyorsan széttere- gettom a trágyát és azt leszántottam. Ezzel csak Ízt akarom mondani, hogy leleményesnek kell a gaz dának lenni és a decemberi enyhébb napok minden pillanatát ki kell használni a föld megjavítása érdekében. A gazdáknak azonban a trágya- hordás, trágyakezelés és jószággondozás mellett egy másuk fontos teendője a gazdasági szerszámok. felszerelések előkészítése a télre és a tavaszra. Mert a gazdát megismerni ám szerszámáról, összedrótozott lószerszámáról, az ilyen gazda bizony saját maga magának állítja ki a „szegénységi" bizonyítványt. Gondolnunk kell arra, hogy leghűségesebb segítőtársaink, a szerszámok, kisgépek fedél alatt vannak-e, rozsdamentesen érik-e meg a tavaszt. Azt mindegyik gazda tudja, hogy a szerszám, vagy gép rövid idő alatt tönkremegy, ha áztatja az eső, vagy veri a szél. na meg ha hó a takarója. Ezt azonban nem elég tudni, hanem tenni is kell valamit, hogy ne a kék ég legyen a fedele a széllel ‘bélelt pajtának. Amikor még legény voltam, az apám házánál dolgoztam, bizony nem forciulhatot elő, hogy útközben leessen a kocsikerékről a símvas. — Azt mondta az apám, ha ez előfordul, megver, mert jó gazda csak az lehet és az lesz, akinek égyik szeme mindig a baj megelőzését figyeli. Bognárhoz, kovácshoz, * szíjgyártóhoz tehát most kell elvinni a kocsit, a lószerszámot, mert most nem olyan szoros a munka, mint aratás idején, de éppen most tudunk annak érdekében sokat tenni, jjogy tavasztól őszig minden percet kihasználhassunk. Feil Ferenc 10 holdas gazda, Paks. YUaisuk meg* • Milyen hibák gátolták a magasabb jövedelem elérésében tsz-liliket Elmondta: Pintér Dezső, a kistormás! Dózsa elnöke A bonyhádi tájfajta törzstenyésztő termelő- szövetkezetek iapasztalatcsere-érlekezlete a zombai Szabadság termelőszövetkezetben Az elmúlt időéiben nagy hírnévre tett szerit a bonyhádi lájfajtáju magyar- tarka. szarvasmarha. — A hazánkon ítégigvihar- zött háború nagy károkat okozott a bonylmdi-tájfaj- ta törzsállományban. .— Ahogy a termelőszövetkezeti mozgalom Tolna megyében kezdetlj kibontakozni, az állaittenyésztők egyik főfeládatiuknak tartották azt. hói ev a megmaradt, de szétszórt egye- deket új törzsbe telepítsék le és Ismét kialakítsák a híres bonyühádi-tájfajta szarvasmarha törzseket. A törzsek kialakításában elsősorban a termelő- szövetkezeteV; jártak az élen. Ma már a megyében tizenkét olpan termelő- szövetkezet *van, amely a torzsái:omán<vát a bony- hádi-tájíajtaiju szarvas- marhára alakította ki. —• Ezek a termelőszövetkezetek leküzdve a háború áltál okozott akadályt, ma már híre s törzsállományokkal rendelkeznek. így például a I larci Uj Élet tsz vágj’ a tea gelid Petőfi tsz, ' amely közel 100 darab bonyhádi-tájfajta szarvas- marhával rendelkezik. Míg a múltban a bonyhádi tájfajta tenyésztése lényegében csak a bonyhádi járásra szorítkozott, ma már kiterjedt az egész megyére. A Szekszárdi Törzsállattenyésztő Állomás állandóan figyelemmel kíséri a termelőszövetkezetek ilyenirányú törekvéseit és elősegíti a törzsállatok törzskönyvező sét, ezenkívül az elért eredményeket rögzíti és el látja a tenyésztési szakirányítást. E munkájuk eredményének tudható be az is, hogy a zombai Szabadság tsz-ben, a bonyhádi tájfajtáju törzsállattenyésztési szövetkezeteket tapasztalatcsere értekezletre hívták össze. Az értekezleten tizenkét tsz elnöke, állattenyésztési brigádvezetője és a törzs- állatokkal foglalkozó tehenészek vettek részt. Az értekezleten megtárgyalták az eddig elért eredményeket, továbbá a szakmai tapasztalatokat ét> összhangba hozták a különböző tsz-ek eltérő véleményét. Az értekezleten a törzsállattenyésztők egy séges véleményre jutottak a termékhozam emelése, a növendékek nevelése, a takarmánybázis biztosítása, továbbá a bonyhádi tájfajta nemesítését elősegítő módszerekkel kapcsolatban. Az -értekezleten különböző felajánlások is születtek: így a zombai Szabadság tsz állattenyésztői felhívást intéztek a Tolna megyében lévő bonyhádi tájfajtáju szarvasmarha tenyésztő termelőszövetkezetek felé. A termelő- szövetkezetek tehenészei vállalták, hogy az 1954— 55-ös gazdasági évben törzstehenészeti átlagban négyezer kilogramm tejtermelést és 80 százalékos szaporulatot érnek el, valamint megjavítják a növendék-borjak nevelésével kapcsolatosan elért eredményeiket. A zombaiak felhívását a harci Uj Élet tsz tehené- saei fogadták el elsőnek, és vállalták, hogy ugyanezeket az eredményeket el érik ők is, sőt túl is szárnyalják. A zombaiak felhívásához egymásután csatlakoztak a törzstenyésztő szövetkezetek és különböző vállalásokat tettek a tejtermelés további fokozására, a növendékek okszerű felnevelésére. A tehenészek és állattenyésztők valameny- nyien részt vállaltak ebből a harcból, melynek célja visszaszerezni a megbecsülést megyénk állattenyésztésének, elter jeszteni az egész megyében a bonyhádi tájfajtáju szarvasmarhát. Az értekez létén az is felszínre jött, hogy a termelőszövetkezetek vezetőinek, tagságának meg kell becsülni a tehenészek munkáját, mert elsősorban rajtuk múlik, milyen jövedelmet biztosít a szarvasmarhatenyésztés. Erre jó példa a zombai Szabadság tsz, ahol ebben az évben az állattenyésztés adta az összbevétel 78 százalékát, A kistormási pózsa termelőszövetkezet tag sága felett Ismét elmúlt egy gazdasági év. Ennek az évnek a tapasztalata, eredménye megmutatja, hogyan kell gazdálkodnunk a következő időkben, hogy még több és jobb legyen. A mi termelő- szövetkezetünkben is voltaik és vannak ered, menyek, én azonban nem az eredményekről akarok beszélni, hanem a hiányosságokról, amelyek a magas jövedelem elérésében fékezték munkánkat. Szándékosan beszélek a mi termelőszövetkezetünkben felmerülő hí bakról, hogy azok kijavításainak módját vitassuk meg közösen. Lehet, hogy furcsa, hogy pontosan én, az elnök vetem ezt fel. Azt szeretném, ha több termelőszövetkezeti elnök hozzá szólna majd az elmondottakhoz, elmondaná, hogy náluk mi a helyzet, hogyan zajlott le az elmúlt év. Biztosan talál közös vonást mindegyőnk a maga tenmelőszövetke. zetében, ami lehet, hogy rossz, lehet, hogy jó, mindenesetre én, de azt hiszem, hogy a többi elnök is a rosz- szon szeretne javítani. A baj gyökere azt hiszem a munkafegyelem lazaságaiban, az •ilapszáoály egyes pont jainak be nem tartásában található. Szinte észrevétlenül hatolt be, legalább is nem akartuk észrevenni a munkafegyelem lazulását. A tagok jöttek is dolgozni, meg nem is. Nem vontunk felelősségre egyetlen egy tagot sem azért, hogy miért megy - az állami gazdaságba dolgozni, miért" a háztájit dolgozza és miért nem a közöset. Ennek a követ ■kezménye, hogy a közös kukorica csak egyszer lett megkapálva és 18 mázsát termett, a háztáji, melyet kétszer kapáltak, 30 mázsát .termett holdanként. Nemcsak e téren, hanem a termelés vonalán is sok hiba voiltés még van is. A tagság egész évi. munkájára, eredményére rányomta bélyegét az örökös „menni akarás." Volt néhány olyan tagunk, alvi már az év elejen bejelentette, ősznél tovább nem marad. Ez munkájukon is meglátszott. Kedvetlenül ool_ goztak, mint akit nem érdekel, hogy mennyi lesz. A kilépni szándékozók igen helyesen azóta meggondolták, és most közös erővel fogunk hozzá a jövő évi magas jövedelem megteremtéséhez. Éveken keresztül hiányzott földjeinkből a trágya az éltető erő. Nem véletlen tehát, hogy az idei évben csak 2 kiló búzát tudtunk osztani munkaegységenként. Igaz. talán oszthattunk volna többet is, de rendeztük adósságunkat, sőt az előző évi kölcsönt is visszaadtuk, hogy az éj évet adósság nélkül kezdhessük. — Tudjuk jól, ha sovány a föld, keveset fizet. De miért sovány aZ a föld. hiszen az egyik istálló előtt még ott van a tavalyi trágya, miért nem lett kihordva? Ezért a „miértért - nem egy ember felelős, nemcsak Rétéi Józsefei, a volt elnököt terhe.í a fele- ’ősség egyszemélyben, hanem az egész tagsá_ got. A tagság legnagyobbrészt azelőtt is szántó-vető paraszt volt, tudták, kellett tud niok, hogy.mit kér a féld cserébe. Én nem olyan régen, alig fél éve vagyok a tsz elnöke, látom, hol van a baj, hol kell a segít_ •ség. — Tudom, tudjuk, hogy van hiba nálunk, de mi nem akarunk a libákban végleg elvesz ni. Én azt hiszem, hogy. sikerűim fog változtat ni „a jelenlegi helyzeten, legalább is én min dent megteszek és hiszem, hogy a tagság is. Igaz, alakulásunk óta már eltelt pár év, de mégis azt gondolom, hogy nem késő, még nem késtünk el, hogy bebizonyítsuk: a jelenlegi 80 ember ki' tud alakítani egy élet_ képes, erős virágzó tér ; nelősaövé tkeze tét, de a gyökeres változáshoz rajtunk kívül a gépállomásnak. a varsán i gépállomásnak is segíteni kell. —r Gépállomásaink azért jöttek létre, hogy minőségi munkával se-' gíteék a termelöszövet kezeteket, hogy. na_ gyobb és szebb átlagtermést tudjanak felmutatni. Nemcsak a termelőszövetkezetet dicsérák meg az elért szép eredményért, hanem a gépállomást is, mert a gépállomás jó. vagy rossz munkája igazi fokmérője a tsz eredményének. Különö sen most, az, őszi mélyszántás időbeni és minőségi elvégzésénél szá miiünk a gépállomás jobb segítségére —mint eddig. Befejeztük a betakarítást, minden erővel hozzáláttunk a trágyahordáshoz,. szarvasokba hordjuk, őszi veté- sei nk legnagyobb részét a tói folyamán fe lüttrágyázzuik, megpróbálunk mindenütt javítani, ahol csak lehet. Németh György, Földes Mihály és a többiek, akik úgy határoztak, hogy nem l\agy ják ott a termelőszövetkezetet, jobban, erő sebben megfogják a többi taggal együtt a munka végét azért, hogy gyökeres változás álljon be további ételükben. Nagyon egyszerű ez kérem . .. — Hány százalékra teljesítették a burgonyabeadást? — kérdezzük Bren ner Mártontól, a dunakömlődi begyűjtési nyilvántartótól. — Nem tudom pontosan megmon. dani — hangzik a válasz. — Ugyan miért? Hiányoznak a vételijegyeik. A paksi földművesszövetkezettől hetek óta nem kapom meg a nyilvántartó hatóság példányát. Emiatt gyakran feleslegesen zaklatom a gazdákat. Be_ idézem őket és kiderül, hogy már nem hátralékosok. — Tehát a gazdák megkapták » vételi jegyet? — Nem mindegyik. Jónéhányan csak kis papírszeletkét kaptak a helyi átvevőtől vételijegy helyett és egyesek hetek óta várnak a krumpli árára is. íme: micsoda fejetlenséget, zűrzavart, és elégedetlenséget csinál egysét hanyag földművesszövetkezeti alkalmazott felelőtlen munkája! Gyerünk át Paksra és nézzünk a szeme közé ezeknek a lusta, nemtörődöm embereknek. A paksi fölaművesszövetkezetben csakhamar előkerül Benkő .kartárs", a dunakömlődi zűrzavar főfelelőse. Amikor a 'dunakömlődi helyzetről érdeklődünk tőle, nagy pátosszal kijelenti: — Nagyon egyszerű! Már holnap elintézem, kérem... Mi bizakodva távozunk, csali Brenner Márton kételkedik: — Nem hiszek nekik. Két hónapja állandóan ezt ígérgetik —mondja. így állunk teliét. Benkő .Jkartár- sék" álnok, képmutató módon, — nyakló nélkül ígérgetnek, de felét sem váltjaik valóra. A dunakömlődi panaszok elintézését nyújtják, mint a rétest. Mi hát a teendő? Nagyon egyszerű. Még ma- felelősségre kell vonni őket, kérem ... Sz. F. XII. 5.
