Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-05 / 289. szám

■' * V#.' •• 1*54 DECEMBER 5 N A P CO ^ tanácsválas&tás tiszteletére beindult verseny győztesei November 7, illetve a tanácsvá­lasztás tiszteletére beindult nagysze­rű versenymozgalom értékelésének időpontja elérkezett. Majdnem két liónapja, hogy felhívta megyénk dol­gozóit <* megyei tanács végrehajtó- bizottsága és a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa erre a versenyre. Me­gyénk területén több, mint 10 ezer dolgozó csatlakozott ehhez a mozga­lomhoz és hitet tett pártunk és kor­mányunk júniusi politikája mellett. Az egyénileg dolgozó parasztok 7427-en csatlakoztak e mozgalom­hoz és váljék dicséretükre, hogy a vállalásokat tettek követték. Dicsé­ret illeti az üzemek, gépállomások, állami gazdaságok dolgozóit, akik példásan megáilták helyüket ebben a nemes mozgalomban, A győztesek elnyerték a megyei tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának versenyzászlaját. A járások versenyében: Első a tamási járás. A járás dol­gozó parasztjai többi járásainkhoz viszonyítva, különösen az utolsó két hét alatt jó eredményeket értek el a begyűjtés terén. A legutóbbi 4 nap alatt 12 százalékkal emelkedett a sertésbegyüjtési terv teljesítése. A mezőgazdasági munkálatok területén valamennyi járásunk közt a legjobb eredményt érték el. Kenyérgabona­vetéstervüket 105 százalékra teljesí­tenék. E téren az egész őszi idény­ben kezükben tartották a kezdemé­nyezést. A községek versenyében: Első Mőzs község. 100 dolgozó pa­raszt tett versenyfelajánlást s vala­Móricz Zsigmondró! nevezik e) az őcsényi ku! úrotthont Közel 100 ezer forintos költséggel most fejezték be az őcsényi kultúr­otthon átalakítását s ezzel elkészült Tolna megye első tájjellegű kultúr­otthon«. A Sárköz legnagyobb köz­ségében lévő kultúrotthont sárközi hímzésekkel és szőttesekkel díszí­tették, s az ablakokra is az ismert sárközi szád« függönyt tették. A felszabadulás előtti esztendők­ben Móricz Zsigmond sokat járt Sárköz falvaiban, s őcsényben még ma is számos öreg ember van, aki emlékszik a nagy magyar íróra. Az őcsényiek azért úgy döntöttek, hogy kultúrotthonukai Móricz Zsigmond­iéi nevezik el. mennyien teljesítették is .Begyűjtés­ben ugyan szorosan Váróiig község mögött van, de a mözsiek mellett szól, hogy vetéstervüket 108 száza­lékra, mélyszántási tervüket 75 szá­zalékra teljesítették. Emellett me­gyénk 107 községe közül a legjobb eredményt érték el az adófizetés te­rén. A termelőszövetkezetek versenyében Első a dombóvári Rákóczi tsz. — Egészévi beadási kötelezettségüket teljesítették. A talajerő utánpótlásá­ra szántóterületük 20 százalékát meg trágyázták istállótrágyával. Az őszi kalászosok vetését október 13-ra be­fejezték. A betakarítást november 15- ig, a mélyszántást november 20-ig elvégezték, silózási tervüket 150 százalékra teljesítették. A gépállomások versenyében: Első az iregszemcsei gépállomás. fóscT-ös tru ktormi inka tervét 116.2 szá­zalékra, talajmunkatervét 126.1 szá­zalékra teljesítette. Kiváló munkát végzett a gépállomás az őszi kenyér- gabona vetése során. Egy traktor ra eső műszaknormája 107.1 száza­lék. A kiváló eredmény elérésében nagy szerepe van a helyes munka- szervezésnek és nem utolsósorban a gépállomás minden dolgozója lelkes odaadó munkájának. Az állami gazdaságok versenyében: Első a juhépusztai törzsállattenyész tő állami gazdaság. Mintegy 380 dol­gozó kapcsolódott be a versenybe. Kiváló eredményeket értek el a szarvasmarha, sertés és lóállomány Modern pihenői kapnak a traktorosok A tamási gépállomás traktorosai­nak problémát okozott gyakran az éjszakai pihenés. A helyzet ugyanis az, hogy többen járnak be vidékről. Regőlyből 9-en, meg most miután a nagykónyi gépállomás egy részét is tamásihoz csatolták innét is járnak át többen dolgozni. Este mikor be­fejezik a munkát, vagy kerékpáron, vagy autóbuszon, legrosszabb esetben gyalog kellett hazamenniök, hogy ki pihenjék magukat. Rövidesen megszűnik a tamási gép állomás traktorosainak problémája. Még ebben az évben elkészül a 8 szobás, betegszobával, fürdőszobával ellátott traktoros pihenő. Amint a gépállomás vezetője Szlacki elvtárs mondja: — ezt kapják a traktoro­sok „karácsonyi ajándéknak”. szaporítása terén. Hízósertéstenyészté si tervüket 112 százalékra, tejbeadá­si tervüket 107.5 százalékra. Éves marhabeadási tervüket 122 százalék­ra teljesítették. Október 23-ig az öFszes őszi kalászosokat elvetettéit, az őszi mélyszántást november 13-ig elvégezték. A* üzemek versenyében: Első a Tolnai Selyemfonó. A ta­nácsválasztás napja előtt, november 27-én befejezték egész évi tervüket. A dolgozók 75 százaléka versenyben áll. A tanácsválasztás hetében egyes üzemágak, mint a cérnázó és a fo­noda 106, illetve 108 százalékra tel­jesítették napi tervüket. Az ered­mény elérésében nagy részük van a műszaki dolgozóknak. Eddig isme­retlen nevek kerültek felszínre, mint például Felkér Mihályné és Bocsá- nyi Józsefné, akik 226 százalékos eredményt értek el. Ezzel a lendüle­tes munkával minden reményük meg lehet a Selyem fonó dolgozóinak, hogy decemberben elnyerik az él­üzem kitüntetést. * A versenymozgalom e szakasza le­zárult. A győztesek az ünnepi tanács üléseken üzemi gyűléseken megkap­ják a versenyzászlókat. Ez a munka­lendület azonban ne érjen véget. Tanácsaink, üzemeink dolgozói gon­doljanak arra, hogy az év utolsó hónapjába léptünk és e havi jó mun­kánk alapja lesz jövőévi feladataink megvalósításának. Előre, jobb, szer­vezettebb munkával az új szakasz politikájának megvalósításáért, ha­zánk felszabadulásának 10. évfor­dulója méltó megünnepléséért. Kél hold új gyiitnöcsöst lelepít a madocsai Igazság isz A madocsai „Igazság” termelőszö­vetkezet tagjai a sertéstenyésztésből láttak legnagyobb hasznot. Éppen ezzért sertélállományukat akarják fejleszteni. A sertéstenyésztés mellett azon­ban az 1953-as gazdasági évben 6 hold gyümölcsösük is jelentős jövedel­met hozott. A tsz tagok között közei 2 vagon almát osztottak ki. Az 1954-es gazdasági évben kevesebb volt a termés, jégverte, de pótolni is kellene a hiányokat. A hiányok pótlására határozta el magát a tagság. A kiöregedett gyü­mölcsfák kiemelését megkezdték, és még a tél folyamán két hold új gyü­mölcsös telepítéséhez látnak. Négy évi munkám tapasztalatait hasznosítom a tanácsban „jól esett, amikor a jelölőgyűlé­sen az üzemi munkások és alkalma­zottak szavai után Fogarasi József el mondotta, hogy a választókörzet dol­gozó parasztjainak bizalmát tolmá­csolja. De legalább ilyen jól esett az is, amikor arról értesültem, hogy a szavazás napján tanácstagnak válasz tottak meg. Tudom, ez a bizalom az eddigieknél is sokkal többre kötelez engem." Belágyi Adám mondotta el ezeket a szavakat, ö már 1950-ben is tagja lett a helyi tanácsnak, most ismét tanácstagnak választották meg. Is­merik a környék lakói, de a város más területein is ismerősként köszön tik. Sokszor volt a helyi tanács ön­állósága miatt a megyei tanácsnál, de eljutott sok esetben a miniszté­riumokba it, ha egy-egy hozzáérke­zett ügy kivizsgálása, tervek megva­lósítása azt úgy kívánta. A terv- és építésügyi állandóbizottság elnöke volt: A város rendezése, csinosítása, építkezések ellenőrzése az irányítá­sával dolgozó állandóbizottság fel­adata volt. — Nem volt könnyű feladat a leg­különbözőbb problémák helyes meg­oldása akkor, amikor a tanács intéz­kedési jogköre csupán szűk körre korlátozódott. Az új tanács már sok­kal kedvezőbb körülmények között dolgozhat. Nagyobb az önállósága a pénzgazdálkodásban, a tervezésben, a város csinosításában. — Négy év óta végzem ezt a fon­tos, megtisztelő munkát. Most azon­ban, hogy közvetlenül egy meghatá­rozott kerület lakossága küldött a ta­nácsba, még szívesebben, még oda- adóbban fogom végezni a rámbízott felelősségteljes munkát. S mintha a szavainak még na­gyobb nyomatékot akarna adni, elő veszi kicsiny jegyzetfüzetét, felteszi szemüvegét és a már hozzá beérke­zett, feljegyzett panaszokat, kérése­ket, javaslatokat nézte meg, mi is a legközelebbi napok legfontosabb tennivalója. A kis füzet két lapjára apró betűkkel közel 20 különböző problémát jegyzett fel. *Közülük az árkok rendbehozásá’Ml kapcsolatos feljegyzést már törölte: ezt a mun­kát körzetében már bé is fejezték. Amikor észrevette, hogy kíváncsian Nagyszerű eredményeket értek el a dombóvári vasutasok a tanácsvá­lasztások tiszteletére szervezett ün­nepi műszakban. Ezen a héten min­dennap egy túlsúlyos szerelvényt in­dítottak Budapestre, naponta 150 ton na túlsúlyt továbbítottak. Ezzel a hét folyamán egy mozdony útját ta­karították meg. Az állomás kocsi- rendezői az országos versenyben má­sodikak lettek, vasárnapra, a válasz­tás napjára virradóra ezemégyszáz kocsit gurítottak, míg azelőtt a leg­magasabb teljesítmény 1200—1300 ko esi volt. nézem a. „mindenttudó jegyzetfüze­tét“, megmutatja azt. — Mindezt csupán az új tanácsban végzendő munkámnak kiinduló pont jául tekintem. Már azelőtt is sok ügyet: javaslatot, észrevételeket, pa­naszokat hoztak hozzám, hogy segít­sek, adjak tanácsot. Remélem, hogy ezután még többen fordulnak hoz­zám bizalommal. De mielőtt tovább szőné terveit és mondatait, előveszi ceruzáját és is­mét feljegyez valamit füzetébe, amit alig 2 órával ezelőtt hallott és az elintézésre vár, — a szabadban dol­gozó munkások télen melegítő itallal való ellátása. A választások után a vasutas elv­társak munkalendüiete nem csök­kent, továbbra is azon igyekeznek, hogy az őszi csúcsforgalomban mi­nél gyorsabban továbbítsák a vasúti kocsikat rendeltet i i helyükre, minél kisebbre csökkentsék a kocsik tar­tózkodási idejét. A vasutasbecsület­nek szép példáját nyú,tóttá Szeltner János mozdonyvezető, aki 424-es gé­pével kedd délután két órától szer­da délig hat utat tett meg. Ezalatt vontatott munkásszerelvényt, szén­vonatot, majd hatodik útján egy cu- korrépaszerelvényt vitt Kaposvárra. A választási műszak után s^m lankad a verseny a dombóvári vasutasoknál VASÁRNAPI JEGYZETEK A Nép'ront jegyében A választások előtt egyre azt hallottam, hogy a Népfront esak al­kalmi társulás, melynek kizárólagos szerepe a választások lebonyolítása. Még az Optimisták is kételkedtek hosszú életében, vagy legalább is abban, hogy működni, hátin fog« A kételkedők nem ma születtek, sok évszázados filozófia áll mögöt­tük, mert végtére mégis ez a leg­egyszerűbb áUáspont, amely azt mondja, mit lehet tudni. Vagy ká­véházi népiességgel: nem lehessen tudni. Az ember tehát fogja magát, s elmegy a megyei Népfront-irodába, s minden teketória nélkül bekopog. Igaz ugyan, hogy a postai tudakozó szerint, ilyen nincs, de az első já­rókelő megmondja, hogy a Bezc- rédj utcába keli menni. Hunyady naroxy, a siögyw üítoíhsg titkára azonnal fogad, miután itt ismeret­len fogalom a hivatalokban telje­sen úrrá lett kifogás, hogy „az elv- társ értekezleten van", vagy „az elvtárs a minisztérium kiküldöttei­vel tárgyal“, esetleg „házon kívül van“. Hunyady elvtárs mosolyog, meg­igazítja pápaszemét s így beszél: — Mivel foglalkozunk? Végered­ményben mindennel, ami az embe­reket érdekli, javaslatokkal és pana­szokkal egyformán. Afféle közvetítő szerv vagyunk az emberek és a hi­vatalok között, s legfontosabb fel­adatunk talán az, hogy emberi kap­csolatokat teremtsünk az eddig na­gyon gyakran meglévő hivatalos ügyintézés helyett. Falun például most egyre többen kérik, hogy tá­masszák fel a régi gazdaköröket, amelyekben találkozhatott a falu népe, s szombat, vasárnap este po- baraztak .kártyáztak. Az élet meg­előzött bennünket: Pakson már van ilyen. Mo6t Szekszárdon akarunk három gazdakört létesíteni, de szó van a deesi és őcsényi körök feltá­masztásáról is. De vannak panaszok is s ahol le­het, a Népfront-bizottság azonnal segít. A gsrjeni orvosi rendelő építkezéséhez 10 mázsa mész hiány­zott, amit a szekszárdi Tüzép nem tudott azonnal leszállítani. A Nép­front közbenjárására a 73/2 építő­vállalat kölcsönzött a gerjenieknek 10 mázsa meszet s így egy percre sem kellett megállnia áz építkezés­nek. Szász! János szekszárdi dolgo­zó parasztot sérelem érte. 500 forint adótartozása volt, amit önhibáján kívül nem tudott megfizetni, mert Viésede'«nesen kapta meg 'mezőőri fizetéséi. Ennek fejében a túlbuzgó végrehajtó lefoglalta 200 kilós hízó­ját, szőlőprését, darálóját és szüre­telő kádját. A Népfront közbelépése itt sem volt hiábavaló: a városi ta­nács hatálytalanította a bürokrati­kus tú-inizgalmzi, A példákat folytathatnánk. Hu­nyady elvtárs azonban másra tereli a szót. — A legtöbb kérés és panasz persze lakásügyekben érkezik hoz­zánk. Es sajnos ez az a terület, ahol aránylag keveset tudunk tenni, a hivatal további össze-ailtözteí V sével, emberséggel és jóakarattal azonban talán sok átmeneti megol­dást tudunk találni. Tolnán és Fad- don például két érdekes esetünk volt. Papírforma szerint jogosan igénybe lehetett volna venni egy- egy dolgozó család lakásából egy szobát. Ez a „jogosság“ azonban nem jelentett volna méltányosságot is, mert a „papírformán“ túl látni kell az embert is, s „ez a mt mun­kánk, és nem is kevés“, — mint József Attila versében. Amikor a kicsit hosszúra nyúlt beszélgetés után kiléptem a Beze- rédj utcai ház kapuján, az volt az érzésem, hogy a Népfront előtt hosszú és eredményes munka áll. Eredményes munka, mert a hivatali címtábla mögött nem akták halma­za, hanem velünk együttérző em­berek élnek és dolgoznak. CSÄNYI LASZJLÖ. Fásítják a dunaszentgyörgyi legelőt Aminit megyénk egyik büszkesé­gén a Budapest—pécsi betonút Du- naszentgyörgy határában lévő szaka­szán haladunk a jobboldali földe­ken jó néhány embert látok szor­goskodni. Érdeklődve térek le az út­ról hozzájuk. Nem érdektelen dolog az, hogy ilyen csúnya ködös időben is kint vannak a határban. Közéjük érve már látom, de mond­ják is, hogy erdősávot létesítenek itt, a dunaszentgyörgyi legelő meg­javítására. Eddig már mintegy 36 ezer csemetét ültettek el, a mintegy 200 holdas területen. Hogyan is kezdődött el ez a nem éppen kiá vállalkozás? Erre Mácsik József, a helyi Népfront-bizottság itt kintiévé egyik tagja, egyúttal a le­geltetési bizottság elnöke így vála­szol: „Már régebben elkezdtük ezt a munkái. A legeltetési bizottság és a termelési bizottság tagjai, összedug­tuk a fejünket, s az állattenyésztés fejlesztése érdekében kidolgoztuk ennek a legelőnek a megjavítását cél zó tervet. Többen úgy akarták elő­ször, hogy az egészet fásítsúk be. Nem lesz az jó, mondtuk néhány an. Én különösen, mert nekem van ehhez szakkönyvem, meg ismerem a Szov­jetunió tapasztalatait, s így ezeket megismertetve a többiek is bele­egyeztek hogy erdősávot létesítsünk. Nemcsak a vizenyős legelőket javít­ja ez, hanem legeltetni is lehet, míg az újvetésű legelőnk megerősödik. Aztán meg majd a hűvös is jó lesz az állatoknak. De, hogy el ne fe­lejtsem öt-hat év múlva ezek a fák jó nyersanyagot is adnak majd a gyufaiparnak." Ezután arról beszélt, hogy a Nép­front-bizottság megalakulása még na gyobb lendületet adott a munkának, a további tervezésnek. — Nagyobb lett az erő, többet lehet megvalósí­tani. Tavasszal — mondja örömtől sugárzó arccal — megoldjuk társa­dalmi munkával a terület csatornái­nak kitisztítását is. így mind lejjebb szorul a víz a területről. Azóta — folytatja tovább eiedményeik felso­rolását — létesítettünk már itt egy kutat is, amely nemcsak a jószágok­nak «nélkülözhetetlen, hanem a kör­nyező szőlősgazdáknak is. Beszél ezután a legelő közeljövő­ben i trágyázásáról is, még hozzá olyan nagy lelkesedéssel, hogy nem is tudom leírni. De álljanak itt in­kább búcsúszavai: „Nagyon örülök, hogy megértem ezt az időt, amikor ilyen nagy dolgokat valósítunk meg.” (I—ek Olvasd a Társadalmi Szemfe minden számút. Elméleti fejlődésedet se*M «I»! *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents