Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-05 / 289. szám
z NAPCO 1954 DECEMBER 5 (Folytatás az 1. oldalról) német köztársasági elnöknek joga volt a „rendkívüli helyzet1' bevezetésére, amit a német militaristák a demokratikus jogok és szabadságjogok megszüntetésére, a munkásszervezetekkel való erőszakos leszámolásra, fasiszta diktatúra bevezetésére használtak feL A párizsi egyezmények a „megszállási rendszer megszüntetéséről‘‘ beszélnek és azt mondják, hogy Nyugat-Németország úgynevezett szu vercnitást kap. Valójában azonban Nyugat-Németország „szuverenitása'. amelyről a párizsi egyezményekben szó van, egyértelmű azzal, hogy hadsereg felállítására adnak jogot a nyugatnémet militaristáknak és re- vansisztáknak, amely hadsereget a párizsi egyezmények kezdeményezői ágyutöltelékként szándékoznak felhasználni saját céljaik érdekében. Ugyanakkor a párizsi egyezmények alapján Nyugat-Németország kénytelen volt elfogadni, hogy az Egyesült Államok, valamint Anglia és Franciaország csapatai 1998-ig meghosszabbítsák Nyugat-Németország területének megszállását. Ilymódon a párizsi egyezmények alapjában vé. ve katonai támaszponttá változtatják Nyugat-Némctországot, amely az Egyesült Államok agresszív céljait szolgálja Európában. Ilyen körülmények között nem ne. hez megérteni, mit érnek azok a kijelentések, hogy Nyugat-Németoi*- szág úgynevezett szuverénitást kap, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a párizsi egyezmények érvényben hagyják a szolgai feltételeket tartalmazó bonni szerződés fő intézkedéseit. Ellentétben azokkal a kijelentések kel, amelyeket a nyugati államok egyes államférfiul hangoztatnak a párizsi egyezményeket nem lehet egyébnek tekinteni, mint tulajdon- képreni lemondásnak a német kérdés rendezéséről, hosszú illőre történő lemondásnak Németország egységének békés és demokratikus alapokon való helyreállításáról. Azok a tervek, amelyek Nyugat-Németország felfegyverzését és katonai csoportosulásokba való bevonását irányozzák elő, jelenleg alapvető akadályt képeznek Németország nemzeti egységének helyreállítása útján. Ez azl jelenti, hogy ennek az akadálynak az eltávolítása Lehetővé tenni. hogy megegyezés jöjjön létre a négy hatalom között Németország egységének és szuverenitásának hely leállításától és az össznémet szabód választások megtartásáról, a nényet nép érdekeinek kellő figyelembevételével. A bonni politikusul', számításai szerint egy félmilliós nyugatnémet hadsereg felállítására és felfegyverzésére körülbelül százmilliáril márkára van szükség, ami teljes súlyával a nyugatnémetországi dolgozók vállaira elsősorban a munkásosztály vattaira nehezedne, ami elkerül, he tétlen ül a nyugatnémet dolgozók életszínvonalának erős süllyedését vonná maga után. Nyugat-Németország felfegyverzése csak a nyugat- németországi monopóliumokat és az ezekkel szoros kapcsolatban álló amerikai, angol és francia monopóliumokat kecsegteti előnyökkel. Ezek a monopóliumok máris csettintgetik R nyelvüket, ha arra gondolnak, milyen hatalmas nyereséggel kecsegtetnek az újonnan létrehozandó nyugatnémet hadseregnek szóló fegyver, szállítmányok. Ezek a fegyverkereskedők már nem egyszer hasznot húztak a háborúból, amely Európa népeinek csak mérhetetlen áldozatokat és nélkülözéseket hozott. Most megismétlik azt, ami már előfordult a második világháború előtt, amikor a nemet konszernek a külföldi, különösen az amerikai monopóliumok támogatásával és közvet len részvételével kovácsolták a fegy. vert a hitleri agresszióhoz. Ma az Egyesült Államok államhatalmi szerveiben mindinkább megnyilvánul azoknak a kapitalista monopóliumok nut a befolyása, amelyek annakidején elősegítették a második világháború előkészítését és kirobbantását. A párizsi egyezmények azt bizonyítják. hogy egyes hatalmak, és mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok vezető körei, most is a német militarizmus feltámasztására törekszenek és imperialista terveik Ta- lóraváltásában megpróbálnak Nyugat-Németország felfegyverzésére támaszkodni. Ezek az egyezmények megteremtik az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország agresszív köreinek a német militarizmussal alkotott katonai tömbjét. Ezek az egyezmények olyan alkut jelentenek, amelyet a német nép háta mögött, továbbá a többi európai állam népeinek háta mögött kötnek; e népeket ugyanis — mint ismeretes. — ez egyezmények előkészítésénél senki sem kérdezte meg. Egy ilyen agresszív tömb nem szol. gálhatja az európai béke ég biztonság érdekeit. Ennek az agresszív tömbnek a megalakítása kiélezi az európai helyzetet, jelentős mértékben fokozza egy új világháború veszélyét. Ennek az új katonai tömbnek létrehozása ellentétben áll az 1944. évi francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel és az 1942. évi angol-szovjet háború utáni együttműködési és kölcsönös segély, nyújtási szerződéssel, amelyek előírják, hogy Franciaország, Anglia és a Szovjetunió együttes intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a német militarizmus részéről lehetetlenné tegyen egy új agressziót. Ez a katonai tömb ellenkezik mind a jelen értekezleten résztvevő államok, mind más államok nemzetközi egyez menyeivel, amelyeknek célja a béke és biztonság biztosítása minden európai állam részére. Nyugat-Németor- szág felfegyverzése és katonai csoportosulásokba való bevonása összeegyeztethetetlen azokkal a német mi- iitarizmus újjáéledésének megakadályozására vonatkozó nemzetközi kötelezettségekkel is, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, majd pedig Franciaország is vállalt a potsdami egyezmény alapján. — Azoknak a kötelezettségeknek a megszegése, amelyeket az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia az említett szerződésekben és egyezményekben vállalt, aláássa a bizalmat az államok kölcsönös viszonyában és engesztelhetetlen ellentétben áll az európai ncpek biztonságának érdekeivel. Ennek az új katonai csoportosulás, nak a megalakítását azzal indokolják, hogy erre az említett tömbben résztvevő államok biztonsága érdekében van szükség, jóllehet valójában senki sem fenyegeti ezeket az államokat. Nyugat-Németország fel. fegyverzését és egyes nyugati országok katonai csoportosulásaiba va_ lo bevonását azzal próbálják indokolni, hogy a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal va- 'ó visznnvt az erő helyzetéből kiindulva kell kialakítani. Úgy állítják be a dolgot mintha ez a politika kedvezőbb feltételeket teremtene rv tárgyalásokhoz és a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezéséhez. E politika máris eléggé lejáratta magát. de hívei nem titkolják, hogy olyan határozatokat szeretnének rá. kényszeríteni más államokra, amelyek egyes nyugati hatalmak imperialista körei számára előnyösek, — Valójába?) ebben kifejezésre jutnak az említett körök világuralmi törekvései. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, mivel végződtek a vi_ láguralomra törők efféle kísérletei. Ismeretes, hogy egyes európai államok katonai csoportosulásai, ame. lyefc Európa más államai ellen irányultak, a múltban is létrejöttek. A második világháború előtt a hitleri Németország és a fasiszta Olaszország agresszív katonai csoportot létesített, amelyhez a militarista Japán is csatlakozott. Az ..Antikomintern Egyezmény“ néven ismert csoportosulást szervezői „ideológiai ' motívumokkal próbálták igazolni. Ez azonban lényegében olyan lepelnek bizonyult, amellyel e katonái tömb igazi agresszív jellegét próbálták titkolni, amely tömb a világuralom kivívását tűzte céljául. Ismeretes, hogy e katonai csoportosulás szervezői viselik a fő felelősséget a második világháború kirobbantásáért. Valami hasonló ismétlődik meg most, amikor az újabb katonai csoportosulások alakulását e csoportosulások szervezői az államok társadalmi rendszerében mutatkozó különbségekre való hivatkozással próbálják igazolni. Nyilatkozataikban azonban annyi az igazság, amennyi az ..Antikomintern Egyezmény“ szervezőiek nyilatkozatában volt, akik ezt az egyezményt a legutóbbi világháború előkészítésére és kirobbantására használták fel. Mindez azt bizonyítja, hogy az egyes nyugati hatalmak katonai csoportosulásai a remilitarizált Nyugat-Németország részvételével — bármilyen indokokkal is próbálják igazolni létrehozásukat, — nemcsak hogy nem szolgálhatják az európai béke és biztonság ügyét, hanem ellenkezőleg, komoly mértékben bonyolítják az európai helyzetet és elkerülhetetlenül előidézik a fegyverkezési verseny fokozását annak az összes európai és nemcsak az európai államok szempontjából veszélyes következményeivel. Ha az említett európai katonai csoportosulások hadserege, légiereje és más fegyveres eszközei növekedni fognak és odáig megy a dolog, hogy helyreállítják az agresszív német militarizmust, akkor a többi európai állam elkerülhetetlenül kény télén lesz hatásos eszközökhöz folyamodni önvédelme, a támadás elhárítása érdekében. Ebből következik, hogy az európai béke ég biztonság szavatolásában érdekelt összes államoknak arra kell törekedniök, hogy ne engedjék meg a német militarizmus talpraállítását, hogy megakadályozzák a fegyverkezési verseny fokozásának lehetőségét és előmozdítsák az összes európai államok erőfeszítéseinek egyesítését az európai biztonság szavatolása érdekében. A Szovjetunió, a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköz- társaság kormánya fő feladatának nyilvánítva a német kérdés rendezését, az európai béke megszilárdítása érdekében úgy véli, hogy a né. met kérdés megoldása szempontjából, mindenekelőtt elengedhetetlen; azoknak a terveknek elutasítása, amelyeket Nyugat-Németország re- militarizálására és katonai csoporto. sulásokba való bevonására szőttek, ami fő akadálya Németország béke- szerető és demokratikus alapokon való újraegyesítésének; megállapodás létrehozása az 1955- ben megtartandó össznémet szabad választásokra vonatkozóan és e választások alapján az egységes, demokratikus, békeszerető Németország össznémet kormányának megalaki. tása. Ekkor végre lehetővé válik a német békeszerződés megkötése, ami az európai béke megszilárdítása szempontjából elengedhetetlen. El kell ismerni, hogy a megszálló csapatok kivonása Kelet- és Nyugat- Németcrszág területéről, amint azt a Szovjetunió javasolta, nagy mértékben előmozdítaná Németország két részépek egymáshoz való közeledését és a Németország egységének helyreállításával kapcsolatos feladatok megoldását. Az európai biztonság szavatolása megköveteli, hogy az érdekelt hatalmak között jöjjön létre megállapodás Németország egyesítésének kérdésében, mert ez az összes európai békeszerető népek és a német nép érdekeinek egyaránt megfelel. Az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia irányt vett Nyugat-Németország re- militarizálására és katonai csoportosulásokba való bevonására, kizárja az ilyen megegyezés lehetőségét. Ez nemcsak, hogy nem mozdítja elő az európai biztonság szavatolását, hanem az összes* 1; keszerető népek szemében olyan politika megnyilvánulását jelenti, amely veszélyezteti’ az európai béke fenntartását. Az igazi európai biztonság csv.k abban az esetben szavatolható, ha egyes európai államoknak más európai államok ellen irányuló zárt katonai csoportosulásai helyett létrejön az európai kollektiv biztonsági rendszer. Ez a biztonsági rendszer, amely — társadalmi és állami rendszerre való tekintet nélkül — valamennyi európai állam részvételén alapszik, lehetővé tenné az európai államok erőfeszítéseinek egyesítését az európai béke szavatolása érdekében. Természetesen emellett biztosítani kell a német nép egyenjogu rész vételét ennek az összeurópai feladatnak a megoldásában. Ebben a kollektív biztonsági rendszerben résztvehet ne az Amerikai Egyesült Államok is, olyan más államokkal együtt, amelyek felelősséget viselnek az európai béke szempontjából döntő jelentőségű német kérdés rendezéséért. Az összeurópai kollektív biztonsági rendszernek elő kell írnia a részvevő államok kötelezettségvállalását minden köztük felmerülhető viszálynak az ENSZ-alapokmány követelményei értelmében olymódon való megoldására, hogy ne veszélyeztessék az európai békét és biztonságot. E rend szernek elő kell írnia a konzultációt minden olyan alkalomra, valahányszor a rendszerben részt ve lő államok bármelyikének véleménye szerint fegveres támadás veszélye merül fel Európában, hogy meghozzák az ilyen veszély kiküszöbölésére irányuló hatásos intézkedéseket. E rendszernek, hogy hatásos legyen, elő kell írnia azt, hogy az egy vagy több európai állam ellen irányuló támadást a megfelelő összeurópai szerződés valamennyi részvevője ellen irányuló támadásnak tekintik és a szerződés minden részvevője az európai béke és biztonság helyreállítása és fenntartása cél iából támogatást fog nyújtani a megtámadott államnak, minden rendelkezésére álló eszközzel, beleértve a fegyveres erő alkalmazását is. Ilyen összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtése tökéletesen megfelelne a nemzetközi együttműködés megszilárdítása követelményeinek a nagy és kis államok függetlensége és szuverénitása tiszte- letbentartásával kapcsolatos elvek, valamint a belső ügyeikbe való be- nemavatkozással kapcsolatos elvek értelmében. Ilyen kollektív biztonsági rendszer megteremtése nagy mértékben megkönnyítené a német probléma megoldásának lehetőségét, minthogy ez lehetetlenné teszi Nyugat-Németország átalakítását militarista állammá és megteremti a kedvező feltételeket Németország egysége helyreállításához. Az európai kollektív biztonsági rendszer és Németországnak békés és demokratikus alapokon történő egyesítése az az út, amely biztosítja Németországnak, mint a nagyhatalmak egyikének fejlődését. Eltérően a militarista úttól, amelyen Németország fejlődése a múltban haladt és amely szakadatlanul a legsúlyosaK' következményekkel járt a német nemzetre nézve. Németországnak az európai kollektív biztonság megteremtésének feltételei mellett való egyesítése széleskörű lehetőségeket tár fel a német békés gazdaságnak, iparának és mezőgazdaságának fejlődése előtt, Németországnak más országokkal, különösen a hatalmas lakosságú és kimeríthetetlen tarta- léku keletcurópai és ázsiai országokkal való széleskörű gazdasági kapcsolatainak fejlődése előtt. Németország fejlődése békés viszonyok és más államokkal való fejlett gazdasági kapcsolatok mellett széles piacokat teremtenek ipara számára, biztosítaná lakosságának foglalkoztatottságát, előmozdítaná a lakosság életszínvonalának emelését. Németországnak, mint nagyhatalomnak a sorsa ilymódon szorosan összefügg azzal, hogy a békés fejlődés és a minden európai állammal való együttműködés, vagy az új háború előkészítésének útjára lép-e. A békés fejlődés és a nemzetközi együttműködés útja, amelyen a Német Demokratikus Köztársaság halad, Németország feltámadásához és felvirágzásához vezet. A másik út, amelyre a német militaristák Nyu- gat-Németországot igyekeznek terelni, új háborúhoz és esetleg Németországnak a tűz és pusztulás földjévé változtatásához vezet. Mindez azt bizonyítja, hogy a né-1 met nép igazi nemzeti érdekei elválaszthatatlanok a béke és a hatásos európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének érdekeitől. A jelenlegi értekezleten részvevő országok teljes egészükben csatlakoznak azokhoz az elvekhez, amelyek a szovjet kormány által előterjesztett összeurópai kollektív biztonsági szerződésben vannak lefektetve, és felhívnak minden európai államot, együttesen vizsgálják meg az említett javaslatokat, amelyek megfelelnek a tartós európai béke biztosítása követelményeinek. A jelenlegi értekezleten részvevő országok kijelentik, hogy készek megvizsgálni bármilyen más, e kérdéssel kapcsolatos javaslatot annak érdekében, liogv az európai kollektív biztonságról olyan szerződéstervezetet dolgozzanak ki, amely minden érdekelt állam számára elfogadható lenne. A jelenlegi értekezleten részvevő államok mélységesen meg vannak győződve arról, hogy a fentemlített elveken alapuló és az európai államok közötti baráti viszonyok által megerősített biztonság lehetővé tenné annak a helyzetnek a felszámolását, amelyben Európa, időszakonként az európai népektől számtalan áldozatot követelő pusztító háborúkat kénytelen elszenvedni. Néhány nyugati állam parlamentjében a legközelebbi jövőben a párizsi egyezmények ratifikálása kérdésének megvizsgálása várható. Néhány állam hivatalos körei részéről egyre fokozódik a parlamentekre és a társadalmi körökre gyakorolt nyomás, ezen egyezmények ratifikálásának kierőszakolása érdekében. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar ■Népköztársaság, a Román Népköztár saság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormánya kötelességének tartja, hogy felhívja az európai államok, különösképpen pedig a párizsi egyezményben részvevő államok figyelmét, hogy ezen egyezmények ratifikálása olyan aktus lesz. amely a béke megőrzése ellen és az új európai háború előkészítésére irá- nvul. Az ilyen ratifikáció nagy mértékben súlyosbítja az egész európai helyzetet és aláássa a meg nem oldott európai problémák, mindenekelőtt a német kérdés rendezésének lehetőségét. Ezeknek az egyezményeknek a ratifikálása és végrehajtása fokozza a háború veszélyét és ezzel fenyegeti a békeszerető európai államoknak és különösen a Németországgal szomszédos államoknak nemzetbiztonságát. Ez a veszély annak következtében keletkezik, hogy a párizsi egyezményben részvevő államok egyre nagyobb mértékben alkalmaznak katonai és gazdasági intézkedéseket a békeszerető európai államok ellen. Ma már odáig mentek, hogy katonai szövetségre lépteik a német militarizmussal, hozzákezdenek Nyugat-Németország felfegyverzéséhez, fenyegetik a katonai csoportosulásokban részt nem vevő államok további békés életét. A párizsi egyezményekben részvevő államok fegyveres erői magukban foglalnák a hitlerista tábornokok vezetése alatt álló nyugatnémet hadsereget is. Ilyen körülmények között az „erő politikájának’* folytatása közvetlenül a feltámadó német militarizmusra támaszkodna, ami sokban közelebb hozná egy új európai háború veszélyét. A kialakult helyzet időszerűvé teszi azt a feladatot, hogy a jelen értekezleten részvevő államoknak egyesíteniük keU erőfeszítéseiket biztonságuk biztosítása céljából. A békeszerető államok kénytelenek haladéktalan intézkedéseket tenni, hogy a nyugati hatalmak említett katonai tömbjének agresszív erőivel a béke- szerető államok együttes erejét állítsák szembe saját biztonságuk biztosítása érdekében, A jelenlegi értekezleten részvevő államok bejelentik azt, az elhatározásukat, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén együttes intézkedéseket tesznek fegyveres erőiknek és ezek parancsnokságának megszervezése terén, továbbá más olyan intézkedéseket is tesznek, amelyek saját védelmi képességük fokozásához szükségesek annak érdekében, hogy megvédjék népeik békés munkáját, biztosítsák határaik és területük sérthetetlenségét és védelmét az esetleges agresszióval szemben. Mindezek az intézkedések Összhangban állnak az államok elidegeníthetetlen önvédelmi jogával, az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával, a régebben megkötött szerződésekkel és egyezményekkel. amelyek a német militarizmus feltámadása ellen és újabb európai agresszió megakadályozására irányul nak. A jelen értekezleten részvevő államok megegyeztek abban, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén újból megvizsgálják a helyzetet, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek saját biztonságuk biztosítása és az európai béke fenntartása érdekében. A .jelen értekezleten részvevő államokat az az elhatározás tölti el, hogv továbbra is kitartanak egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése mellett, mert az a meggyőződésük, hogy csak az európai államok együttes erőfeszitései teremthetik meg az alapot Európa tartós és szilárd békéjéhez. Ennek érdekében továbbra is készek együtt működni más európai államokkal, amelyek azt az óhajukat nyilvánítják, hogy ezen az úton kívánnak járni. Az európai országoknak az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezletén részvevő államok kormányai meggyőződ tek arról, hogy a béke és az általános biztonság megszilárdítására irányuló politikájuk, valamint a jelen értekezlet által megjelölt intézkedések megfelelnek népeink érdekeinek épp úgy, mint az összes többi békeszerető nép érdekeinek. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Romá_ nia, Bulgária, Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság népei békés alkotómunkát fejtenek ki. Erőfeszítéseik a további gazdasági és kulturális fellendülésre, a dolgozók életszínvonalának állandó emelésére és ezzel nagy szocialista vívmányaik szilárd védelmének biztosítása ra irányulnak. Nincs a világon olyan erő, amely visszafelé tudná forgatni a történelem kerekét és meg tudná akadályozni a szocializmus építését országainkban. Államaink népei tudják, hogy a párizsi egyezmények lényegesen fokozták az új háborít veszélyét. Ők azonban nem engedik meg. hogy az események kialakulása váratlanul érje őket. Népeink biztosak erejükben, biztosak kimeríthetetlen erőforrásaikban. Soha még a béke és a szocializmus erői nem voltak olyan hatalmasak és nem voltak oly szilárdak, mint ma. Minden támadásra háború kirobbantására és népeink békés életének megzavarására irányuló kísérlet megsemmisítő visszautasításra találna. Népeink más népek rokonszenve- re és támogatására támaszkodva mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy szétzúzzák az agresz- szió erőit, hogy diadalmaskodjék igaz, igazságos ügyünk. Népeink békében akarnak élni és baráti kapcsolatokat akarnak minden ,más néppel. Éppen ezért minden lehető módon továbbra is síkra szállva a béke és az általános biztonság érdekei mellett, mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztosítsák fejlődésük további békés útját cs államuk kellő biztonságát.
