Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-05 / 289. szám

\ JfUUtoUü jwnuj'rvw „ f . 7f JrLiM^^ouvOJ mÁcmBMt®mtmf6uETiaa A MAI SZAMBÁN. Befejeződött as európai béke és biztonság biztosításá­val foglalkozó értekezlet (1—2. o.) — A tanácsválasztás tiszteletére beindult verseny győztesei (3. o.) — Vasár­napi Jegyzetek (3. o.) — „A moszkvai értekezlet nyitva hagyta ax ajtót a tárgyalások előtt” (4. o.) — Tolnai Napló gazdatanácsadója (5. o.) — Tudománnyal a nép­ért (6. o.) — Kultúrmunka a fomádi állami gazdaság­ban (6. o.) — Az üzem legifjabb munkása (7. o.) — AZ MDP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTTJÄGA'NAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 889. SZÁM ARA HO FILLER VASARNAP, 1954 DECEMBER 5 Befejeződött a»európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó értekezlet A résztvevő országok közös deklarációt fogadtak el Moszkva, december 2. (TASZSZ) Az európai béke és biztonság biz­tosításával foglalkozó európai érte­kezlet december 2-án tartotta ne­gyedik, befejező ülését. Az elnöki tisztséget Viliam Siroky, a Csehszlo­vák Köztársaság miniszterelnöke, a csehszlovák küldöttség vezetője lát­ta el. Az ülésen megvitatták a Szovjet­unió, a Lengyel Népköztársaság, a 1954. november 29 és december 2 között Moszkvában megtartották az európai országok értekezletét az európai béke és biztonság biztosítá­sának kérdéséről. Az értekezleten a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársa­ság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztár­saság és az Albán Népköztársaság vett részt. Az említett államok részéről az értekezleten a következő képviselők vettek részt: A Szovjetunió részéről V. M. Mo­lotov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese és a Szovjetunió külügyminisztere (a kül­döttség vezetője), A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének el­ső helyettese, A. M. Puzanov, az OSZSZSZK Minisztertanácsának el­nöke, N. T. Kalcsenko, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnöke K. T. Mazurov, a Bjelorusz SZSZK Minisztertanácsának elnöke, V. T. Lacisz, a Lett SZSZK Minisztertaná­csának elnöke, A. A. Mjuriszep, az Észt SZSZK Minisztertanácsának el­Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Bolgár Népköztársa­ság és az Albán Népköztársaság kö­zös kormánynyilatkozatának terve­zetét. A megvitatás eredményeként az értekezleten részvevő államok kül­döttségeinek minden tagja kijelen­tette, hogy elfogadja az említett nőké, M. A. Gedvilasz, a Litván SZSZK Minisztertanácsának elnöke, V. A. Zorin, a Szovjetunió külügymi­niszterhelyettese ; a Lengyel Népköztársaság részé­ről: Jozef• Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (a küldöttség vezetője), Ma­rian Naszkowszki külügyminiszter­helyettes, Waclaw Lewücowski, a Lengyel Népköztársaság moszkvai nágykövete; a Csehszlovák Köztársaság részé­ről: Viliam Siroky, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke (a kül­döttség vezetője), Vaclav David kül­ügyminiszter, Emanuel Slechta épí­tésügyi miniszter, Josef Plojhar egészségügyi miniszter, Jaromir Vo- sahlik, a Csehszlovák Köztársaság moszkvai nagykövete; a Német Demokratikus Köztársa­ság részéről: Otto Grotewohl, a Né­met Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke. (a küldöttség vezető­je), Walter Ulbricht, miniszterelnök­helyettes, ár. Lothar Bolz minisz­terelnökhelyettes és külügyminiszter, Otto Nuschke miniszterelnökítelyet- tes, Hans Loch miniszterelnökhelyet­nyilatkozat szövegét Elhatározták, hogy a deklaráció aláírására decem­ber 2-án este 6 órakor kerül sor a Kremlben. Az ülés végén Csang Ven-tién, a Kínai Népköztársaság képviselője, külügymíniszterhelyettes, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagyköve­te tett nyilatkozatot. Az értekezleten az elnöklő Viliam Siroky mondott záróbeszédet tes és pénzügyminiszter, Berthold Rose, a Német Demokratikus Pa­rasztpárt főtitkára, Rudolf Appelt, a Német Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövete; a Magyar Népköztársaság részé­ről: Hegedűs András, a Magyar Nép köztársaság Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese (a küldöttség ve­zetője), Boldoczki János külügymi­niszter, Sik Endre külügyminiszter­helyettes, Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykö­vete; a Román Népköztársaság részéről: Chivu Stoica, a Román Népköztár­saság Minisztertanácsának első el­nökhelyettese (a küldöttség vezetője) Simion Bughici külügyminiszter, Grigore Preoteasa, a külügyminisz­ter első helyettese, Ion Rab, a Ro­mán Népköztársaság moszkvai nagy­követe; a Bolgár Népköz1'"««ág részéről: Anton Jugov, a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának első elnök- helyettese (a küldöttség vezetője), Georgi Trajkov, a Bolgár Népköztár­saság Minisztertanácsának elnök­helyettese, Mincso Nejcsev külügy­miniszter, Karlo lAikanov, a Bolgár Népköztársaság moszkvai nagyköve­te; az Albán Népköztársaság részéről: Manush Myftiu, az Albán Népköz- társaság Minisztertanácsának elnök- helyettese (a küldöttség vezetője), Behar Shtylla külügyminiszter, Mi­hal Prifti, az Albán Népköztársaság moszkvai nagykövete. Az értekezleten megfigyelői minő­ségben résztvett Csang Ven-tien, a Kínai Népköztársaság külügyminisz­terhelyettese és moszkvai nagykö­vete. Az értekezlet résztvevői minden oldalról megvizsgálták azt a helyze­tet, amely azzal kapcsolatban alakult ki Európában, hogy aláírták az egyes nyugati államok külön párizsi egyezményeit Nyugat-Németország December másodikén este 6 óra­kor a Kremlben aláírták a Szovjet­unió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Bolgár Népköztársa­ság és az Albán Népköztársaság kor­mányainak közös deklarációját A deklarációt aláírták: a Szovjet­unió részéröl V. M. Molotov, a Len­gyel Népköztársaság részéről J. Cyrankiewicz, a Csehszlovák Köz­társaság részérö’ V. Siroky, a. Német Demokratikus Köztársaság részéről O. Grotewohl, a Magyar Népköztár­saság résziről Hegedűs András, a Román Népköztársaság részéről Ch Stoica, a Bolgár Népköztársaság ré­felfegyverzésére és olyan ka tor'll csoportosulásokba való bevonására vonatkozólag, amelyek a békeszerető európai államok ellen irányulnak. Az értekezlet szívélyes és baráti légkörben folyt le és megmutatta, hogy teljes egyöntetűség uralkodik azokra az intézkedésekre vonatkozó­lag, amelyeket a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása esetén az európai béke biztosításának érdekében meg kell majd tenni. Az értekezlet elfogadta a Szovjet­unió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Bolgár Népköztársa­ság és az Albán Népköztársaság kor­mányainak közös deklarációját. széről A. Jugov, az Albán Népköz- társaság részéről M. Myftiu. A deklaráció aláírásánál jelen vol­tak az értekezleten résztvevő álla­mok küldöttségeinek tagjai, továbbá ,Csang Ven-tien, a Kínai Népköztár­saság képviselője, aki megfigyelői minőségben vett részt az értekez­leten. A deklaráció aláírásánál jelen vol­tak a következő elvtársak: N. A, Bulganyin, K. J. Vorosilov, L. M. Kagánovics, G. M, Malenkov. A. I. Mikojan, M. G. Pervuhin, M. Z. Sza- bnr<’ u, N. Sz. Hruscsov, A. N. Ko-> szigir. V. A. Malisev, I. F. Tyevosz- jan, M. A. Szuszlov, A. M. Vaszi- levszkij marsall, G. K. Zsukov mar­sall és mások. Az értekezlet záróköz keménye A deklaráció aláírása Á Szovjelun’ó, a lengyel Népköztársaság, a Csehsz’ovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Kagyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányának deklarációja A Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége, a Lengyel Népköz- társaság. a Csehszlovák Köztársaság s> Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköz- társaság és az Albán Népköztársaság képviselői, a Kínai Népköztársaság megfigyelőjének részvételével érte­kezletet tartottak Moszkvában abból a célból, hogy megvitassák az egyes nyugati országok londoni és párizsi értekezletének határozataival kap­csolatban Európában kialakult hely. zetet. Az értekezleten résztvevő államok kormányai sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy nem minden európai ország tartotta lehetségesnek, hogy résztvegyen a kialakult helyzet megvitatásában. Nem vettek részt az értekezleten a londoni és párizsi egyezmények kezdeményezői: az Amerikai Egyesült Államok. Fran­ciaország és Anglia sem. November 29-i válaszuk arról a törekvésről ta. nuskodik, hogy bármi áron keresz­tül akarják vinni a párizsi egyeznie, nyék ratifikálását. Október 23-án, a párizsi értekez­leten, Nyugat-Németörszágra vonat­kozó egyezményeket írtak alá, ame. lyet kilenc ország, — az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Francia- ország, Nyugat-Németország, Olasz­ország, Belgium, Hollandia, Luxem­burg és Kanada — Londonban tar­tott értekezlete előzött meg. Ezek az egyezmények előírják Nyugat-Német­ország remilitarizálását és katonai csoportosulásokba — az északatlanti tömbbe és az újonnan összetákolan­dó, úgynevezett Nyugateurópai Unió ba — való bevonását. Nem is olyan régen kísérleteket tettek a német militarizmus talpra- állítására Nyugat-Németországnak a hírhedt „európai védelmi közösség“ zászlaja alatt történő remilitarizálá- sa útján. Ezek a kísérletek, amelyek az európai népek, de mindenekelőtt a francia nép természetes ellenállá­sába ütköznek, kudarcba fulladtak. A német militarizmus talpraállítását most más jelszó alatt próbáljá'i vég­rehajtani miközben mindent elkö­vetnek, hogy c célból meggyorsítsák a párizsi egyezmények ratifikálását. Ilyen körülmények között a jelen értekezleten résztvevő államok kor. mányai szükségesnek tartják fe’hív- ni valamennyi európai állam figyel, mét arra, hogy a párizsi egyezmé­nyek megvalósítása a nemzetközi helyzet komoly súlyosbodásához ve­zet Európában. A szóbanforgó egyez menyek megvalósítása nem csak újabb, még nagyobb akadályokat gór díi a német kérdés megoldásának. Németország mint békeszerető és demokratikus állam egysége helyre, állításának útjába, hanem Németor­szág egyik részét szembeállítja má­sik részével, újabb veszedelmes európai háborús tűzfészekké változ­tatva Nyugat-Németországot. Ezek az egyezmények, ahelyett, hogy elő­segítenék a német kérdés békés meg oldását, szabaddá teszik a nyugatné­met militaristák és revansiszták ke. zét. ezzel fokozottan veszélyeztetve Európa népeinek biztonságát. A párizsi egyezmények szöges el­lentétben állnak a nemzetközi fe* szükség további enyhítésének az utóbbi időben megmutatkozó lehető, ségeivel. A békeszerető államok erő- feszítései révén a múlt év közepén véget vetettek a koreai háborúnak. Az idén megtartott genfi értekezlet elősegítette a nyolc éven át folyt in. dokinai háború megszüntetését és e térségben a helyzet bizonyos rende­zését. Feltétlenül ki kell emelni azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében a fegyverzet általános csök­kentésének és az atomfegyver eltil­tásának kérdésével kapcsolatos tár­gyalásokban bizonyos előrehaladás mutatkozott. Mindez egyes államok­nak a nemzetközi feszültség kiéle­zésére törekvő agresszív körei által elfoglalt álláspontja ellenére tör­tént. Azonban éppen ebben az Időben, amikor megjavult a megérett nem­zetközi problémák rendezésére a helyzet, a londoni és párizsi egyez­mények több résztvevő állaniának uralkodó körei veszedelmes lépést tettek a német militarizmus talpra- állításárá. nem számolva e lépés kö­vetkezményeivel. A párizsi egyezmények félmilliós nyugatnémet hadsereg megteremté­sét irányozzák elő. E nyugatnémet fegyveres erő létszáma ötszöröse an­nak a hadseregnek, amelyet annak­idején a versailles-i békeszerződés egész Németország számára engedé­lyezett, jóllehet, közismert dolog, hogy az annakidején százezer főből álló német Reichswehr a sokmilliós hitlerista hadsereg megteremtésének alapja volt. A német militaristák már most sem titkolják, hogy számításba vet­ték a nyugatnémet hadsereg to­vábbi kifejlesztését és tizenkettőről harminc, majd hatvan hadosztályra emelését. Nyugat-Németország had­seregének megteremtése lényegében e hadseregnek a Nyugateurópai Unióban résztvevő más országok hadseregei fölötti fölényét jelenti, ami elkérülhetetlenül oda vezet, hogy a nyugatnémetországi milita­risták kezébe kerülő fegyveres erők uralkodó helyzetet foglalnak el Nyu gat-Európában. A nyugatnémet hadsereg létreho­zásával kapcsolatos veszély kitűnik már abból is, hogy e hadsereg élé­re a volt hitleri hadsereg vezér­karának képviselői kerülnének, akik még nemrég a kelet- és nyugateuró. pai népek elleni fasiszta agresszió szervezői és résztvevői voltak. A német katonai potenciál felelv múlását előíró nemzetközi egyezmé­nyekkel ellentétben nyíltan helyreál­lítják Nyugat-Németország hadiipa­rát. A Ruhr-vidék nehéziparát egy­re inkább fegyvergyártásra állítják át. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ugyanarról a Ruhr-vidékről van szó, amely nem egyszer fő ar­zenálként szerepelt, ahol a német militaristák agresszív háborúihoz szükséges fegyvereket gyártották. Ezenkívül a párizsi egyezmények megnyitják az utat az atomkutatá­sok előtt, ami lehetővé teszi az atom- és hidrogénfegyver gyártását Nyugat-Némelországban. Emellett a párizsi egyezmények lehetőséget nyújtanak arra is, hogy más álla­mok atomfegyverrel lássák el Nyu­gat-Németországot. Ez egyezmények értelmében lehetővé válik, hogy a nyugatnémet hadsereg fegyverzete között atomfegyver légyen. Ez azt jelenti, hogy atomfegyver kerül azok kezébe, akik nem is olyan régen a hitleri véres „új rend'1 meg­honosítása érdekében halált és pusz­tulást zúdítottak Európára, egész népek kiirtását tűzték célul maguk elé. Ezek békés állampolgárok mii- Hóit — lengyeleket, oroszokat, zsi­dókat, ukránokét, bjelorusszokat, franciákat, szerbeket, cseheket, szlo. vakokat, belgákat, norvégeket, stb. — pusztítottak el a haláltáborokban Ez azt jelenti, hogy olyanok ke­zében lesz atomfegyver, akik niár ma bejelentik európai revansvágyó terveiket. Ezeknek az egyezmények, nek a megvalósítása nagy mértékben fokozza egy pusztító atomháború ve­szélyét, ennek minden súlyos követ­kezményével egyetemben, különösen Európa legsűrűbben lakott terüle­tein. Azok a számítások, amelyek sze­rint a íelfegyverzétt Nyugat-Német­ország felvétele a uyugateurópai katonai szövetségbe, lehetővé teszi majd a német militarizmus növeke­désének bizonyos korlátozott keretek között tartását, jogos bizalmatlansá­got keltenek az európai népekben. Ilyen kísérletek már azelőtt is tör­téntek. de kudarcot vallottak. Nem 'ellet biztosítani Európa békéjét, ha megnyitják az utat a német mili­tarizmus feltámadásához és azzal ál tátják magukat, hogy kitalálnak el­lene valamiféle biztosítékokat, ame­lyeknek hatástalansága teljesen vi­lágos. Az európai béke biztosításá­hoz az szükséges, hogy lehetetlen­né váljék magának a német milita- rizmusnak a feltámadása. Nyugat-Németország felfegyverzé­se azt jelenti, hogy Nyugat-Németor. szagban mindinkább növekedni fog a militarista és revansvágyó erek szerepe és befolyása. E helyzet el­kerülhetetlen következménye az lenne, hogy méginkább elsorvaszta­nák a demokratikus szabadságjogo­kat Nyugaí-Németországban és mili­tarista állammá változtatnák Nyu­gat-Németországot. Jellemző, bogy a párizsi egyezményekben nem jutott hely olyan intézkedések számára, amelyek Nyugat-Németország lakos­ságának demokratikus jogait bizto­sítják, viszont ehelyett megtalálhat, juk azt. hogy a nyugatnémet ható­ságok kötelezik magukat, törvényt hoznak a „rendkívüli helyzetről 4, amely világosan a lakosság demokra­tikus jogai és szabadságjogai ellen irányul. A párizsi egyezmények azzal, hogy ielélesztik a német militariz- must, s ténylegesen hatalmat és rendkívüli jogokat adnak a milita­ristáknak. utat nyitnak ahhoz, hogy katonai diktatúrát hozzanak létre Nyugat-Németországban. Ezek az egyezmények nemcsak a német nép érdekeivel ellenkeznek, hanem egyenesen a német munkás­osztály ellen irányulnak, a demokra tikus erők elfojtását célozzák Nyu­gat.Németországban. Azok a viszo­nyok, amelyeket a párizsi egyezmé­nyek előirányoznak. Nyugat-Német­ország számára, sokban emlékeztet­nek arra a helyzetre, amely nem sokkal a hitleristák uralomrajutása előtt fennállt Németországban. Is­meretes, hogy Hindenburg, akkori (Folytatás a 2, oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents