Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-26 / 281. szám

Védd a békét: népünk hatalmát hazánk függetlenségét! Szavazz a Népfront jelöltjéref Moszkvába érkezett a repülőgép A. J» Visinszkij koporsójával November 25-re virradó éjjel New- yorkból Moszkvába érkezett az a különrepülőgép, amely A. J. Visin- szkijnek, a kiváló államtéréinek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjának, a Szovjetunió külügyminisztere első helyettesének, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa küldöttének koporsóját szállította. A vnukovoi repülőtér gyászba öl­tözött. Ideérkezett V. M. Molotov, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese, a. Szovjetunió kül­ügyminisztere, a temetés megszerve- zésével megbízott kormánybizottság tagjai: M. G. Pervuhin, A. A. Gro- miko, K. P. Gorsenyin, A. F. Gorkin és M. A. Jasznov, továbbá az el­hunyt rokonai és barátai, a Szovjet- unió külügyminisztériumának feledés munkatársai, moszkvai társadalmi szervezetek képviselői. Jelen voltak a külföldi államok követségeinek ve­zetői és munkatársai. 23.50 órakor a repülőgép leszállt. A repülőtéren katonai díszőrség so­rakozott fel. Gyászindulókat játszot­tak. A. J. Visinszkij koporsóját és a koszorúkat kihozták a repülőgépből, majd a gyászmenet elindult a város felé. Á német nép élesen tiltakozik a Karlsruhe; boszorkányper ellen Berlin (MTI) A Német Kommu­nista Párt elleni terrorper tárgyala- sának^ megkezdése óta Nyugat-Né- metország munkásságának, ifjúságá­nak és haladó értelmiségének tö'oi: mint 'száz küldöttsége érkezett Karls- ruheba, hogy tolmácsolja az alkot­mánybíróságnak a német nép eré­lyes tiltakozását a Kommunista Párt elnémítását célzó politikai boszor­kányper ellen. Eddig még egyetlen küldöttséget sem engedtek át a bíró­ság épülete körül vont kettős rend­őr-kordonon. A karlsruhei rendőrfő­nök közölte: utasították, hogy a kar­hatalom kíméletlenül fegyverrel fojt­son el minden tüntetést és a per ellen irányuló más tömegmegmoz­dulást. A. r.yugatr.émetországi és a nyu­gateurópai polgári lapok nagyrésze elítéli a karlsruhei terrorpert. A Süddeutsche Zeitung című mün­cheni lap nyomatékosan felszólítja az Adenauer-kormányt, hogy vonja vissza a Német Kommunista Párt el­len benyújtott beadványát, amelynek alapján megindult a boszorkányper. A Kommunista Párt esetleges be­tiltásával elháríthatatlan akadály gördülne szabad összn-émet válasz­tások végrehajtása és Németország újraegyesítése elé — állapítja meg a müncheni polgári lap. A londoni The Times aggodalmas­kodó hangon mutat rá: A bonni kormány azzal az akció- ’ával, amelynek célja a Kommunista Párt törvényen kívül helyezése, ön­magának tette a legrosszabb szolgá­latot. Az összeurópai értekezlet bolgár küldöttségének összetétele Szófia (TASZSZ): Hivatalosan kö­zölték, annak a kormányküldöttség­nek összetételét, amellyel a. Bolgár Népköztársaság képviselteti magát a Szovjetunió kormányának kezdemé­nyezésére november 29-én összehí­vott összeurópai értekezleten. A küldöttséget A. Jugov, a mi­nisztertanács elnökhelyettese vezeti, tagjai: G. Trajkov, a minisztertanács elnökhelyettese, M. Nejcsev, külügy­miniszter és K. Lukanov, Bulgária nagykövete a Szovjetunióban. Lengyel kormánvkii dörség kijeltése a kollektív biztonsági értekezletre Varsó (PAP): A Lengyel Népköz­társaság kormánya kijelölte a Szov­jetunió kezdeményezésére november 2íLére összehívott európai kollektív biztonsági értekezleten résztvevő len­gyel kormányküldöttséget.. A kül­döttség vezetője Józef Cyrankiewicz a minisztertanács elnöke, tagjai: Ma­rian Naszkowski miniszterhelyettes, ideiglenes külügyminiszter és Wac- law Lewikowski, a Lengyel Nép­köztársaság moszkvai nagykövete. As angol lordok háza jóváhagyta a londoni és párizsi egyezményeket Párizs (TASZSZ): Az AFP hírügy­nökség londoni tudósítójának közlé­se szerint az angol lói ok háza no­vember 21-én szavazás nélkül jóvá­hagyta a londoni és párizsi egyez­ményeket. Mint ismeretes, a múlt héten az alsóház, amelynek 625 tagja van 204 szavazattal négy ellenében, hagy­ta jóvá ezeket az egyezmény eke t. KÜLFÖLDI HÍREK TIRANA Az Albán Népköztársaság nemzet­gyűlésének elnöksége, az Albán Nép- köztársaság állami és társadalmi rendjének megerősítésére, a lakosság politikai, kulturális és gazdasági szín­vonalának emelkedésére, a bűnözés csökkentésére és a törvényesség meg szilárduiására való tekintettel, továb­bá annak a ténynek alapján, hogy számos letartóztatott állampolgár a megbánás jeleit mutatja, a kormány javaslatára elhatározta, hogy a pol­gári és politikai bűnösök egy részé­nek elengedi büntetésük hátralévő részének kitöltését. LONDON Min:, jelentettük, az Angol Mun- láspárt parlamenti csoportja kétórás példátlanul viharos vita után ..meg­vonta á pártfigyelmeztető'’ köriraío- kát attól a hét munkáspárti képvi­selőtől, akik közül hat a párthatáro­zattal ellentétben a párizsi egyezmé­nyek és a német felfegyverzés rati­fikálása ellen szavazott az alsóház­ban, a hetedik pedig a kormánnyá’ együtt szavazott a ratifikálásra. A hét képviselő mindegyike fejen­ként tíz percet kapott védekezésé­nek előadására a munkáspárt parla­menti csoportjának ülésén. Emrys Hughes kijelentette: ren­díthetetlenül küzdők a német felfegy vérzés és általában a fegyverkezés1' verseny ellen. Bizonyosan tudom hogy választóim akaratát fejeztem ki. A pártbüntetéssel sújtott képvise­lők közül néhányan röviden nyilat­koztak álláspontjukról az ülés után. Sámuel Silverman megjegyezte: — Minden nyilatkozatná! ékeseb­ben beszél az a tény, hogy 93 mun­káspárti képviselő ellenzett bárminő fegyelmi megtorlást ellenünk. Ez is mutatja, hogy a közvélemény milyen nagy része ellenzi a német felfegy­verzést. MONTEVIDEO A „Voz Operaria" című brazil lap szerkesztőségi cikkében „Konkrét ja­vaslat az európai béke javára” cím alatt kiemeli, milyen óriási jelentő­ségű a szovjet kormány november 13-i jegyzéke, amelyben az európn5 államok értekezletének összehívását javasolta a kollektív biztonság kér­désének megvitatására. WASHINGTON A TASZSZ kommentált fűz Eisenhower elnök november 23-án tartott, már ismertetett sajtóértekez­letéhez. Eisenhowér azon kijelenté­sével kapcsolatban, „hogy az Egye­sült Államok a londoni és a párizsi egyezmények ratifikálása előtt nem hajlandó tárgyalásokra’' — a TASZSZ megjegyzi: —, A Németország egyesítése kér­désében folytatandó tárgyalásoknak ina az elnök erre gondol) azonban nem volna értelme a londoni és a párizsi • egyezmények ratifikálása után, mert Nyugat-Németország re- militarizálása és katonai csoportosu- 'ásokba vaió bevonása eltorlaszolj? Németország egyesítésének útját. BERLIN Herbert Hoover, az Egyesült Ál­lamok volt elnöke, ak! jelenleg Nyu- gat-Németországban tartózkodik, szerdán u bonni sajtóklubban tartott beszédében helyeselte Nyugat-Német ország újrafelfegyverzését és az úgy nevezett Nyugateurópai Unió létre­hozását. Hoover ugyanekkor kijelen­tette, hogy utóbbi hónapokban lényegesen csökkent a háborús üsz- srsütkőzés veszélye. Az Egyesült Államok volt elnöke annak beisme­résére kényszerült, hogy a nemzet közi feszültség csökkenése java­részben a Szovjetunió békelépése'- nek köszönhető. „Nem azonosítom magam a pesszimistákkal, akik min­den esetben holmi .javasz hátsőgon- rlolatokat” keresnek a szovjet kor­mány békeke/deményezései mögött" — mondotta Hoover volt amerikai elnök. LÓNDON Churchill miniszterelnök novem­ber 23-án választókerületének, Wod- fordnak választói előtt kijelentette1 „Még mielőtt a háború vegeiért, ab­ban az időben, amikor a németek százezrével adták meg magukat, ut­cáinkat pedig ujjongó tömegek lep­ték el, táviratot intéztem Montgo- meryhez és meghagytam neki, hogy gondosan gyűjtse össze a német fegy vereket és raktározza el őket, hogy könnyen ismét szét lehessen ősz tan1 a német katonáknak, akikkel eset­leg együtt kell működnünk, ha a szovjet előnyomulás folytatódnék." Az „AP” hírügynökség rámutat, hogy Churcill e szavainál a közönség köréből ilyen kiáltások hangzottak el: „Szégyen!” „Politikánk — jelentette ki Chur­chill — béke az erő helyzetéből”. Churchill szavai szerint a londoni és párizsi egyezmény „sok tekintet­ben az európai védelmi közösség tökéletesítése”. A moszkvai földalatti új állomása Az Októberi Forradalom évfordulójának tisoteletére üzembeheiyez- ték a moszkvai Metro legújabb állomását, a „P«rvo«n*js*kaja”-t. Az ál­lomás aevezeteasége, hogy az új izmajlovoi negyed központjában, másfél kilométernyire a még működő „Izma jlovszkaja" állomástól a föld ideit épült. Szép és egyszerű ai új állomás épülete. Pénztárcsarnokát világos márványoszlopok díszítik, a padlót színes kerámialapok borítják. A he­lyiséget kellemes fénnyel világítják meg a hatalmas csillárok. Magas márvány boltíven át jutunk be a tágas állomáscsamokba. A csarnok tetőzetét könnyű fémből készült ezüstszínű rácsozat képezi. A racsozatba foglalt üveglapokon keresztül nappali fény árad a csarnokba. A csamofc falait és padlóját kerámialapok burkolják. A képen: Az első kocsi a „Pervomajszkaja“-áflmnáso»i. , Repülő csészealjak” Ausztriában A „repülő csészeal­jak”, amelyek születé­siül helyén, az Egye­sült Államokon kívül, csaknem valamennyi nyugateurópai országot „berepülték” már, sől Közel- és Közép-Kele­ten is jártak, most Ausztriában tették fisz teletüket. A polgári sajtó napokig tele volt ezzel az eseménnyel. Hangos hírverés folyt a rejtélyes „tárgyak” megjelenése körül. A lapok tettetett komoly sággal vitatták az „égi tünemény“ különféle magyarázatait, „illeték kés” személyiségek és szemtanuk cikkeit kö­zölték, találgatták, mi­lyen veszélyt jelente­nek Ausztriára nézve a soha nem látott re­pülő alkalmatosságok. Természetesen ezúttal sem maradtak el a szokásos szovjetellenes kirohanások. A nagy zaj, amelyet az osztrák polgári saj­tó vert fel a „repülő csészealjak“ körül, jel­lemzően erősödött az­után, hogy a nyugati hatalmak elhatározták a német Wehrmacht felélesztését, önkénte­lenül is az a benyomás támadt, ‘hogy a „repü­lő csészealjak” megje­lenésének szenzációjá­val bizonyos osztrák körök háttérbe akar­ják .szorítani az ország létérdekeit érintő .kér­déseket, el akarják vonni a közvélemény figyelmét arról a tény­leges .veszélyről, amely, lyel az újjáéledő nyu­gatnémet hadsereg fe­nyegeti az osztrák ál­lamot. Ki tudja, hogy a la­pok még meddig trali- tálták volna olvasói­kat a titokzatos „re­pülő csészealjak“ me­séjével és eredetük légbőlkapott magyará­zataival, ha nem jön közbe egy másik ese­mény. Salzburg felett no­vember 2-án tucatszám ra tűntek fel „repülő csészealjaik.” A szél dél felé hajtotta a ti­tokzatos kerek tárgya­kat. A salzbürgi rend­őrség fedte fel a^.ég: edények“ titkát. Min­den nehézség nélkül ki lehetett mutatni, hogy Ausztria felett, elrepü­lő tárgyak korántsem égi eredetűek. Kide­rült, hogy a „repülő csészealjak” 'könnyű léggömbök, megrakva rágalmazó, provokációs röpcédulákkal. A lég­gömböket Nyugat-Ne­me tországban engedték fel, s nyilván.. . nem. Ausztriának szánták. A szél véletlenül sodorta oda őket. A salzburgi rendőr- kapitányság nyilatko­zatát egy amerikai re­pülőtiszt is alátámasz­totta. Mint a Das Klei­ne Volksblatt című lap közölte, a repülőtiszt, aki a „titokzatos tár­gyak“ megjelenésekor gépével felszállt, látta, hogy tényleg léggöm­bökről van szó, ame­lyekre röpoédulatartő- tek van erősítve. A* erő hehzefcltől (Állatmese prózában) Irt»: D. ZASZLAVSZKIJ Kémek kerestetnek Köztudomású, hogy Nyugat-Németország a különböző (kémszerve- zetek egjMli fő központ jává vált. Itt vannak az angol-amerikai kém központok fiókjai és a keletkezőben lévő Wehrmacht kémszolgá­lata. Éppen ezért a bonni államban a ké­meket nagy becsben tartják. A kereslet azonban természetesen kínálatot is szül. így tűnt fel például nemrégen a Frankfur­ter Allgemeine Zei­tung hasábjain a kö­vetkező hirdetés: „Hír­szerzésben jártas férfi az Abw.-Sgt (kénel­hárító) volt tagja, több nyelvet beszél, teljesen új rejtjelrendszer fel­találója, keres hasonló jellegű elhelyezkedést. (Jelenleg mint újság­író működik). Levelek VR 4289 jelige alatt e lap szerkesztőségébe intézendok.“ Mint ez a hirdetés mutatja, a kémtevé­kenység jobban kifize­tődik, mint mondjuk az újságírás. Nem lehet kétes, hogy a számos nyugatnémet országi munkanélküli­vel ellentétben a so- katígérő ajánlkozó ál­láshoz fog jutni a bon­ni köztársaságban. 4 z aliiitKert bezárta kapui:. Az utolsó látogató '”*■ is távozott. Eljött az állatok pihenésének, meghitt, esti beszélgetéseinek ideje. Az oroszlánketrec lakói Szenátor, az elaggott afri- kai oroszlán köré gyűltek. Szenátor volt az Állatkert egyetlen sivatagi születésű oroszlánja. A többi mind állatkertben, cirkuszban született és nevelkedett. Si­vatagi őseik életmódja legendának tűnt előttük. Különben maga Szenátor is csak ködösen emlé­kezett vissza ifjú éveire, összekeverte emlékeit az ál­latkerti vezető magyarázatával. Az orosz 1 ántársadalom udvariasan leplezett, gúnyos hitetlenséggel hallgatta meséit. — Nagyapó, meséld el, hogyan száguldoztál Afri­kában! — unszolta Szenátort unokája, a kis kópé Kö­lyök. Ugye, a kutyák nem tudtak utolérni. — A kutyák nem utánam, hanem előlem futottak, — dicsekedett Szenátor. — Mindenki menekült elő­lem. Én voltam a legerősebb a sivatagban. — És milyen volt a sivatagi napirend? — kíván­csiskodott Kölyök. — Naponta hányszor kaptatok en­ni? Mikor kezdődött a látogatási idő? . Szenátor megvetően mosolygott: — Oda nem jártak látogatók. És magam tápláltam magamat. Nappal aludtam, éjszaka zsákmány után néztem. Ó, hogy tudtam bömbölni! A legelső basszus voltam a sivatagban.­-- De miért bömböltél, Nagyapó? — Azért, kisunokám, hogy rémületet keltsek. Amint elbődültem, minden vad elvesztette gondolkodó képességét a félelemtől. Menekültek volna, de lábul; nem engedelmeskedett. Nem tudták, hova bújjanak. — Zsaroltál? — kérdezte epésen Docens, akit a ketrecben a legokosabb oroszlánnak tartottak. — Ugyan, ez nem volt zsarolás. Elbődültem, aztán egy ugrás és vége is volt mindennek. Az antilop kar­maim közt vergődött. Fogaim belemélyedtek, s már zsák a csontok recsegtek. — Megengedték neked, hogy eleven antilopot bánts? — hitetlenkedett Kölyök. — Hosszul emlékszel, Nagyapó, Ilyen szabály nincs. — Nem is Kertem engedélyt. Ott egyetlen szaóaly van: az erősebb megeszi a gyengébbet. Én voltam a legerősebb, min denk J vei azt tettem, amit akartam. — Értem — mondta Docens, aki hallgatni szokta* miről beszélnek a látogatók. — Erre mondják: politika az erő helyzetéből. ‘ Az embereknél sokféle helyzet van. Ilyet is hallottam: a béke helyzetéből, a demo­krácia helyzetéből... — Igen, — hagyta helyben Szenátor. —' Ez így van. Nálunk azonban egyetlen helyzet volt: az erő helyzete. Aki bírja, marja. Hozzám senki sem mert nyúlni. • ­Kölyök sunyin megkérdezte: — Nagyapó, dehát' az érő helyzetéből hogyan ke­rültél a ketrec helyzetébe? • A fiatal oroszlánok vihogtak. A nőstényoroszlán a párját ért sértés mia.U fogát vicsorította. Szenátor felemelte bozontos fejét és így válaszolt: — Igazad van, Kölyök. Rászolgáltam a csúfoké dúsra. Ostoba voltam fiatalkoromban. Nem jöttém rá, hogy az erő helyzete az értelem helyzete nélkül fabat­kát sem ér. A saját helyzetemből ítéltem meg mindent a sivatagban. Azt hittem, nálam erősebb nincs. Aztán kiderült, hogy az ember erősebb. Nála az erő helyzete párosul az értelem helyzetével. — Miért nem bömböltél rá az emberre? — értet­lenkedett Kölyök. ( — Hiszen bömbültecm- így bukkantak rám. Az tár bemutatták nekem az erő helyzetét... —- Fájt? — kérdezte Kölyök részvevőén. — Nem, — szégyeltem magam. Kezemen, lábamon megkötve hurcoltak... — A négy mancsodon — javította ki Kölyök. — Igen. Szóval összekötözve hurcoltak. A kis va­dak meg a bokrokból nevettek. „Ez oroszlán? Nem oroszlán: öszvér” — visították a nyíllak... Igazuk volt. — Maradtak még Afrikában a fajtádból? — kí­váncsiskodott Kölyök. — Hogy Afrikában maradtak-e. azt nem tudom.. De Amerikában még vannak, elegen

Next

/
Thumbnails
Contents