Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-25 / 280. szám

1954 NOVEMBER SS N A P C O 5 fanáesváíasztasra készül Dunaköm­lőd. — Egy fiatal agronómus mun­kájáról — Jó munka jutalma a pré­mium. Megszokott mindennapi életüket már nem veri fel annyiszor a dü­börgő gépek zaja. Egyszerű szürke kis község Dunakömlőd, ott, a nem is olyan régen épült új betonút mel­lett. Nézzünk azonban egy kicsit jobban szét a község területén. Köny nyen észrevehetjük, hogy az első pillanatban tapasztalt csend csak lát szalagos, a valóságban pedig eleve­nen forr, lüktet az élet. A falu ap- raja-nagyja munkálkodik, készülő­dik a tanácsválasztásra. A tanácsház egyik irodájának író­asztalán egy nagy rajzlapot talál­tunk. Erre a. lapra a számtalan kis úttörők egyike energikus betűkkel irta, hogy „Mit kapott községünk a felszabadulás után.“ Betonutat, ár- tézikutat, villanyt, filmszínházat, könyvtárat, kultúrházat, tantermet. A papírra vetett egyszerű szavak ar­ról a hatalmas fejlődésről, átalaku­lásról beszélnek, amely lehetővé tet­te, hogy a község lakossága embe­ribb körülmények között élje le éle­tét. * A község Hazafias Népfront- programja is Dunakömlőd szebbé tételét célozza, A tervek megvaló- sát már meg is kezdték. Sánc­hegy és a Bem apó utca mintegy 1300 méter hosszúságán kibővítet­ték a villanyhálózatot. „Építeni, szépíteni kell községün­ket, ennek a célnak érdekében először is el kell takarítanunk a romokat, ami a község szégyen­foltja. Meg kell javítani a meg­rongált járdákat és hidakat, ahol pedig nincs és szükséges, ott úja­kat kell építenünk. Ezt társadalmi munkával segítjük.” Ez a terv a megvalósulás felé közeledik. Meg­kezdték a romépületek lebontását és a lebontásból nyert anyagból pedig javítják a Petőfi és Sztálin utcák kocsiútjáí. fe Dunakömlődön található rengeteg romépület világosan mutatja azt, hogy az épületek tatarozásával bi­zony keveset törődtek. Uj építkezésről azelőtt pedig hal­lani sem lehetett. A tanács tervbevette és megkezdte az állami tulajdonban lévő házak belső tatarozását. Egyenlőre három épületen végzik el — a sürgősség figyelembevételével — a javítási munkákat. Először is Hanuszka La­jos és Kupcsik József né házának rendbehozására került sor. Vhrin Imre S holdas dolgozó pa­raszt azelőtt nem tudott, nem volt tehetsége még egy istálló felépítésé­re sem. Ma egy téglából épített pi­ros cserepes istálló hirdeti Uhrin Imre könnyebb, szebb életét. * Kecskeméten végezte mezőgaz­dasági szakiskoláját Lehóczki Ádám, a kétyi Alkotmány termelőszövetke­zet jelenlegi agronómusa. — Először állami gazdaságban dol­goztam, — mondotta az ifjú agronó­mus. — Azután kerültem ide a tsz- hez. Nagyon megszerettem a mun­kámat és arra is törekszem, hogy a tudásom legjavával segítsem, támo­gassam az Alkotmány termelőszövet­kezet tagságát. Igen. megszerette Lehóczki Ádám a termelőszövetkezetet. Ezt ő nem­csak udvariasságból mondja. Szavait piros ceruzával húzza alá a tsz el­nöke, Péter István elvtárs. Az elnök elvtárs is elismerően nyilatkozik az ifjú szakember tudásáról és hatal­mas akaraterejéről. — Nem is olyan könnyű munka ez — mondotta Péter István elvtárs, — mint ahogy sokan elképzelik, kü­lönösen a mi tagságunkkal, akiknek legnagyobb része idősebbekből tevő­dik össze. Ezeket az embereket ne­hezebb1 összefogni. — Mi ketten — folytatta tovább — nagyon jól megértjük egymást. Minden este összeülünk — a brigád­vezető, ő meg én — és megbeszéljük a másnapi teendőket. így megy ez, amióta az agronómus elvtárs nálunk van. A beszélgetések azután feltárják az ifjú szakember távolabbi terveit is, amit az egész tagság érdekében akar megvalósítani. Az idén sajnos határidő után fejezték be a vetést. De ez jövőre nem fog előfordulni, mert úgy tervez, hogy a korán le­kerülő elővetemény után vessék az őszi búzát. Lehóczki Ádám trágyázás! tervet is készít, amelyben meghatá­rozza, hogy melyik táblát trágyázzák az idén. Oda még az ősz folyamán szarvasokba hordják ki a trágyát. Több takarmány kell az állatállo­mánynak, ezért jövőre 100 hold vo- rösherét kell és fognak vetni. * Termelőszövetkezeteinknek ko­moly jövedelmet jelentett és jelent a sertéstenyésztés. Erről a dunaföld- vári Alkotmány termelőszövetkezet tagsága is meggyőződött. Több mint 60.000 forintot jövedelmezett a tag­ságnak csak a sertésállomány, pedig tavaly például nem is indultak olyan nagy állománnyal, összesen 93 da­rab volt a felnőtt és a növendék sertésállomány, jelenleg pedig 214. Ennek a szép szaporulatnak az el­érésében nem kis része van Juhász Ferencnek, a tsz sertésgondozójá­nak. Ketten, ő és a felesége, gon­dozzák az állományt. Mégpedig na­gyon szép eredménnyel. Ezt igazolja az is, hogy Juhász Ferenc prémium­ként 15 darab malacot kapott 140 darab malac helyett 200 darab mala­cot választott le anyakocáitól. Ezt a szép eredményt természetesen elő­segítette a nyáron elkészült új sertés fiaztató. Juhász Ferencnek és feleségének lelkiismeretes, jó munkája tehát száz szorosan megtérült a jutalomként kapott malacokon keresztül. Megkérdezték Juhászékat, hogy mit csinálnak a 15 darab malaccal. Mind meghagyják? — Nem — felelte Juhász Ferenc. — Nyolc darab malacot — 750—800 forint páronkénti áron — a vásárban már el is adtunk. A kapott pénz egy részén ruhaneműt vásároltunk ma­gunknak. A család minden tagját el akarom látni télre való meleg holmival. A pénz másik fele egyen­lőre a ládafiában nyugszik. Ehhez adom majd azt az összeget, amit zárszámadáskor kapunk a teljesíteti munkaegységekre. Es ha együtt lesz a pénz, akkor megint vásárolunk. Fel kell ruházkodni, mert hamar megkérdezik ám az embertől, hogy milyen gazdát szolgáltál a nyáron, ha még ruhára sem telik. A vissza­maradó 7 malacot pedig megtartom, felnevelem, majd tavasz felé, ha esetleg kell a pénz, cikkor adok el belőlük. Igen. Könnyen mondja Juhász Fe­renc, hogy majd adok el malacot, ha kell a pénz, mert az állatok fel­nevelése, tartása nem okoz gondot. Hiszen szépen termett a háztájin is, meg a közösből is jut több mint 30 mázsa kukorica. De szépen kaptak burgonyát, zabot és árpát is. ... hciza(itu kMeLeuÁqent... KOT VÁLASZTÁSI nagygyűlésen láttam, ügy ült ott, mintha Arany János „Szegény jobbágyiénak ele­ven illusztrációja lenne ünnepi gunyá ba öltöztetve. Legalábbis hátulról így tűnt, amint görnyedt háttal, fejreva- lóját a térde közt lógatva ült ott a bölcskei választási nagygyűlésen a második sorban. Az arca azonban el­lentmond az első benyomásnak; nem a cselédember élettől, robottól, meg­aláztatásoktól keserű vonású arca, szemében nem alázat, egykedvűség, vagy elfojtott gyűlölet tükröződik, hanem az elégedett, dolgos ember derűje és akkor történetesen feszült figyelem látszott. Ki hát ez a idős ember, aki olyan figyelmesen hallgatja az ünnepi szó­nokot, mintha attól függne minden boldogsága, amit mond. De álljunk csak meg egy kicsit, hát nem attól függ? A beszélő tanácsagjelölt és ő, a második sorban ülő, már élte alko­nyában járó ember is beleszólt a je­lölésbe. November 28-án, a válasz­táskor ugyancsak számít az ő szava is az egész falué kö2ött. Ha pedig a beszélő tanácstag lesz és mindazok a jelöltek, akiket a dolgozók biza­lommal küldenek az államigazgatás helyi szerveibe, akkor csakugyan va­lóság lesz mindaz, amiről beszél. Amiket mond, az mind valószínű és nagyon szép, legalábbis a mi pa­rasztunknak a helyeslő tologatásá­ból úgy látszik, hogy neki is ha­sonló gondolatai vannak. A boldogu­lás útját mutatják meg a szónok szavai olyanformán, mint a párt an­nakidején júniusban, csakhogy ez közelebbről, hiszen az ő falujára, Bölcskére vonatkoztatja a terveket, a feladatokat. ISMERKEDJÜNK MEG hát köze­lebbről a szóbanforgó parasztember­rel. Mihálovics Pál ő, a bölcskei Béke, I. típusú termelőszövetkezet egyik legderekabb, legszorgalmasabb tagja, — így nyilatkozik róla, a községi tanácselnök. — Mi hozta el ide, a nagygyűlésre, ahol politizálnak, a Mihálovics bá­csit, — érdeklődöm. — Hogy mi hozott el? Hm... — Gondolkozik, mint az olyan emberek, akik nem szokták meg, hogy a leg­bensőbb gondolataikat szavakba önt­sék, nem kenyerük a szép szó. De kell-e annál szebb, mint ahogy Mi­hálovics bácsi végülis kiböki a vá­laszt a kérdésre. — A HAZAFIAS KÖTELESSÉ­GEM hozott el, hiszen bolond ember az, aki nem megy el olyan helyre, ahol a saját sorsát intézik, különö­sen, ha ő maga is beleszólhat ebbe az intézésbe. Márpedig most bele­szólhat. Én már láttam egynéhány választást a múltban is — kalando­zik el az öreg és belemelegszik a me- sélésbe, visszaemlékezésbe. — Régen, akkor úgy volt, hogy mindenki kia­bált, hogy ezt akarjuk, meg amazt akarjuk megválasztani. De aztán kiabálhattak, mert a végén mégis az lett, akit az urak akartak, meg a nagygazdák. Én láttam ezt egyszer a saját szememmel, amikor a forma­ság kedvéért azt mondták, hogy hi­telesítsem a jegyzőkönyvet, hogy ír­jak alá. Hát én odamentem gatyába, meg mezítláb, aztán odaírtam a ne­vem, de közben láttam az egész mes­terkedést. — Most meg, hát most mi magunk jelöljük a vezetőinket és csak miután jól meghánytuk, vetettük, hogy csak­ugyan jó lesz-e, akit jelöltünk, az­után válasszuk meg. Most már én sem járok gatyába, de mezítláb se. — No, hány mázsa kukoricája ter­mett Mihálovics bácsi? — veti oda mosolyogva a kérdést a tanácselnök. — Csak annyit mondok, — hunyo­rít hamiskásan az öreg, — hogy az­előtt jó lett volna, ha öt zsákkal kapok, most meg olyan hízóm van... MIHÁLOVICS PÁL megmutatta, hogyha a múltban nem is volt föld­je, mindig a másén dolgozott is, azért a föld embere ő és most a ma­gáéban kiválóan gazdálkodik. Azon van a termelőszövetkezet többi tag­jával együtt, hogy ne csak a szava­zatukkal, hanem a munkájukkal, minden igyekezetükkel, becsületük­kel a saját boldogulásukat és azon­túl a haza boldogulását segítsék. A dun a földvári Cipész KTSZ életéből f] étfőn új részleg kezdte meg munkáját a dunaföldvári Cipész KTSZ-ben: megkezdték a gyermekcipők gyártását. Az első elké­szült cipők igen szép, tetszetős kivitelűek, erősek. Ma még nincs elég kaptafájuk, így a termelés még nem sok. Ha megkapják a szükséges kaptafákat, napi 100—120 pár gyermekcipővel segítik elő az új szakasz politikájának megvalósítását, az őrs szag népének fogyasztási cikkekkel való jobb ellátását. A napokban új sztahanovistákat avattak az üzemben. Holmár József újító, a gumicsizmarészleg vezetője és Benkő Gyula felsőrészkészítő sztahanovista jelvényt és „Kiváló szövetkezeti dolgozóu jelvényt kapott, Müller Jánost és Balogh Lászlót sztahanovista oklevéllel jutalmazták. Kiváló Szövetkezet“ vándor/ászíót kapott a szekszárdi Fodrász KTSZ A szekszárdi Fodrász KTSZ III. negyedévi eredményei alapján el­nyerte a Tolna megyei KISZÖV „Kiváló szövetkezet” vándorzászla. ját, amelyet Gyerő András elvtáirs, a Tolna megyei szövetség elnöke vasárnap este adott át bensőséges ünnepség keretében a szekszárdi Fodrász Szövetkezet dolgozóinak. A négy óve alakult szekszárdi fodrász szövetkezet ezidő alatt ko­moly fejlődésen ment keresztül. A kezdeti nehézségek ma már a múl­té, s mind a termelésben, mind a technikai felkészültségben a terve­ket túlszárnyalva haladnak előre. Az üzlethelyiségeket és a berende­zéseket korszerűsítették. 1954-ben háromszorosára szaporították a fe­hérneműk mennyiségét és gépekre mintegy 25 ezer forintot ruháztak be. — A lehetőség határain belül — írja Hussy Károly, — egyre’ jobban figyelembe vesszük a dolgozók igé. nyelt és igyekszünk annak eleget tenni. Annál is inkálbb, mert a kor­mányprogram ránkvonatkozó kötele- zettségeifiek maradéktalanul eleget akarunk tenni. Állandó szakmai ok­tatáson keresztül emeljük a szövet­kezeti dolgozók szaktudását. Ezenkí­vül alkalmat nyújtunk részükre, hogy az országos versenyeken való részvétel segítségével tapasztalatai­kat bővítve mérjék össze tudásukat ... hogy Dunakömlőd 30 tanácstag- jelöltje között 8 nőt, köztük Farkas Reginát és Lőrincz Sándomét jelöl­ték. ... hogy a faddi legeltetési bizott­ság az elmúlt napokban 20 mázsa kukoricát ajándékozott az árvízká­rosultak megsegítésére. ... hogy Gyönk község fiatalsága a szekszárdi Tatarozó Vállalat hat tagból álló rohambrigádját kéri se­gítségül, hogy a másfél év óta épülő kultúrház építése végre befejeződ­jön. ... hogy Simontornya dolgozó pa­az ország legjobb fodrász dolgozói­val. Ebben az esztendőben is részt- vettünk az országos versenyen és a többszáz főt kitevő mezőnyben ko­moly eredményt értünk el. Dacára eddigi eredményeinknek még bőven vannak hibák is a ki­szolgálás minőségi területén. Ezek­nek a panaszoknak többsége a csúcs_ forgalmi időben végzett munkáknál fordul elő, amikor a dolgozók a ven­dégek • türelmetlenségétől is serkent­ve, igyekeznek minél több munka­egységet elérni. Ez bizony nemegy­szer a minőség rovására megy. Ilyen esetekben kellene, hogy elő­térbe lépjen a társadalmi ellenőrzés, a .panaszkönyv használata. Sajnos, kevesen élnek az építő bírálat jogá­val. Helyette az utcán, piacon, tár­saságban kritizálják csak a szövet­kezeti kiszolgálást, ahelyett, hogy a fenti mód segítségével adnának köz vetlen támogatást hibáink kiküszö­böléséhez. Szövetkezetünk dolgozóinak min­den vágya az, hogy elnyerjük a dol­gozók hozzánkvaló ragaszkodását és szeretetét. Csák ennek birtokában tudunk igazán örülni a kitüntető „Kiváló Szövetkezet“ címnek és ván_ dorzászlónak. A magunk részéről mindent elkövetünk a hibák kikü­szöbölésére, amelyhez kérjük a szek­szárdi dolgozók jóindulatú támoga­tását. rasztsága a tavalyi 62 darab anya­kocával szemben az idén 220, a 136 darab süldő és malac helyett pedig <100 darabot tart. ... hogy a dombori Szabadság Földje termelőszövetkezet körülbe­lül 40 darab hízót fog szabadpiacon értékesíteni, az első szállítmány de­cember 10-én indul a szekszárdi piacra. ... hogy Lehelvári Ferenc, a fácán- kerti Vörös Hajnal tsz könyvelője több, mint 1700 forintot kapott a. földművesszövetkezetnek átadott 12 darab hízottlibájáért. A paksi I. számú Általános Iskola nevelőtestülete és szülői munkakö­zössége, mintegy 150 növendék szü­lője közösen tárgyalták meg az I. negyedévi intőkonferencia eredmé­nyét, amely a tavalyi tanév végi eredményhez viszonyítva több tized­nyit rosszabbodott. A szülők és a nevelők együtt ke­resték a hibák okát és a javítási formát, amellyel a következő év­negyedben javítani lehet a legyen­gült fegyelmet és a tanulmányi ered. ményeket. Sok szülő és a nevelő- testület is abban látja a hibát, hogy a gyerekeket az iskolán kívül túl­ságosan szabadjára engedik, a már késő délután beálló, az évszaknak megfelelő korai sötétedés ellenére igen gyakran látni az utcákon mász káló tanulókat. A sötétség, a fele­lőtlen cselekedetek melegágya és ép­pen ezért olyan határozat született, hoev a szülői munkaközösség és a pedagógusok megszervezik az este utcán tartózkodó tanulók ellenőrzé­sét. Elhatározták azt is, hogy a leg­közelebbi értekezleten az egyik ne­velő az otthoni tanulás heiyes mód­szeréről tart ismertető előadást, hogy ezáltal a szülők is megismerjék a helyes időbeosztást és a tanulás módszerét. Az úttörő szervezet is sokat tehet mind a fegyelem, mind a tanukná-- nyi eredmény javításáért. A fent em­lített szülői értekezleten az iskola két úttörő csapat vezetője beszá­molt és az értekezlet segítségével új feladatokat szabtak az úttörő szer­vezet elé. Mindezek után meleg és közvet­len érdeklődő beszélgetés indult meg a szaknevelők, az osztályvezetők és a szülők között. Rendeietek-határidők Megkezdődött az 1954—55. évi szerződéses sertésvásárlási akció. A minisztertanács 1090/1954. (XI. 4.) számú határozata előnyös feltétele­ket állapít meg a hízott sertés szállí­tására szerződő termelőszövetkezetek nek és egyéni termelőknek. Egyéni termelők 400 forint, mezőgazdasági termelőszövetkezetek 600 forint hiz- halási előleget kaphatnak. A szerző­déses hízott sertés átvételi ára súly szerint 18—22 forint/kg. Az akcióban való részvételt az állami felvásárló szervek mindenütt részleteiben ismer tetik. * További kedvezményben része­sülnek a tenyészüszöt vásárló ter­melőszövetkezetek. A közös szarvasmarhaállományuk gyarapí­tására vásárolt üsző vételárából 500 forint árvisszatérítést kapnak az előbbi számunkban már ismer­tetett szállítási kedvezményen fe­lül. Részletes tájékoztatást a járá­si állattenyésztő állomás vagy a községi tanács végrehajtó bizott­sága ad a kedvezmény igénybevé­telének feltételeiről. Az állami tartalékszőlők haszon­bérlői teljesítsék szerződésben vállalt kötelezettségeiket és most végezzék el a 90/1952. (X. 13.) M. T. számú ren­deletben is előírt pótlást és trágyá­zást. * Egy éven belül meg keli kezde­ni és két éven belül be kell fejez­ni a lakóházépítkezést a földre­form során vagy az azt követően juttatott és még be nem épített házhelyeken. Ha ezt a telek tulaj­donosa nem vállalnál — és erről írásbeli nyilatkozatot ad — a ház­helyet a tanács a saját lakóház­építés előmozdítása érdekében igény beveheti és más igénylőnek jut­tathatja. Az eljárást a város- és községgazdálkodási miniszter 3/ 1954. (X. 30.) V. K. G. M. számú rendeleté részletesen szabályozza. * 1954. január 1-től a magánsze­mélyek által végzett szekérfuvarozást igénybevevő közületek nem a Bel- sped útján, hanem közvetlenül fize­tik ki a magánfuvarosok járandósá­gait. (1093/1954. (XI. 7.) számú mi-» nisztertanácsi határozat.) INNI»-ONNÄÜ Szülők és nevelők közös tervei a jobb tanulásért Kevesen tudják...

Next

/
Thumbnails
Contents