Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-24 / 279. szám

J [jbOmju jj * . ' í í o 7 OLuW>2XXrcOÍy TOINÄI NAP VTLÁG PROLFTÁBJA! EGVZfÜLJETEK] A MAI SZAMBÁN: A. J. Visbuaklj elvtárs héttőn Newyorkban meghalt (2. o.) — Értekezlet a Hazafias Népfront feladatairól (2. o.) — Választási nagygyűlések Tolna megyében (3 o.) — Közel 800 fiatal vett részt a tolnai ifjú vá­lasztók nagygyűlésén (4. o.) — A tanáestagjelölt dolgozó parasztok példát mutatnak a begyűjtési terv teljesíté­sében (4. o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTT5AGANAK LAPJA XL ÉVFOLYAM, 219. SZÁM ARA öl) FILLÉR SZERDA, 1954 NOVEMBER 24 Ne sajnáljuk az időt, a fáradságot a türelmes meggyőzésre! Az alkotó munkát segíti, a nép egységét szilárdítja, oki a Hazafias Népfront jelöltjeire szavaz Választási nagygyűlések Tolna megyében TVasárnap ismét megyénk, dolgozóinak ezrei vet- ’ tek részt a választási nagygyűléseken, hogy a helyi tanácsok újjáválasztása alkalmával meghallgas­sák az országgyűlési képviselőjük, az ország és megye vezetőinek beszámolóját a gazdasági, politikai és kul­turális fejlődésben elért eredményekről, a legfontosabb tennivalókról és az új szakasz célkitűzéseiről. Ezen a napon ismét ezrek tehették mérlegre megyénkben is népi demokráciánk fejlődésének kézzelfogható bi­zonyítékait — szemben a felszabadulás előtti ígérgeté­sekkel. A választási nagygyűlésekre fellobogózott kocsi­kon, nemzetiszínű és vörös zászlók alatt vonultak fel a dolgozók a gyűlés színhelyére. Vass Istvánné Szeksiárdon: „A mi választásunkon egy felszabadult nép saját fiaira, lányaira adja szavazatát“ Még néhány nap és az ország né­pével együtt megyénk dolgozói is az urnák elé járulnak, hogy leadják szavazatukat, amellyel megerősítik a jelölőgyűlések javaslatait de egyút­tal azt is jelenti szavazatuk, hogy egyetértenek a párt júniusi politiká­jával és készek harcolni a kitűzött feladatok megvalósításáért. Még né­hány nap választ el a szavazástól, s ezt arra kell felhasználni, hogy a népnevelők még november 28-a előtt felkeressék a dolgozókat és elbeszél­gessenek velük ügyes-bajos dolgaik­ról. a község, a város problémájáról, a párt és a kormány politikájáról. A választások előkészületei azt bizonyítják, hogy a pártszervezetek szívesen népszerűsítik a jelölőgyűlé- sen elfogadott tanácstagjelöltet. Az egy-egy körzetben dolgozó népneve­lők is elmondják azoknak, akik va­lamely oknál fogva elmaradtak a jelölőgyűlésekről, hogy miért éppen azt a dolgozót választották meg je­löltnek, akinek neve a listára került. A kisgyűlések és a jelölőgyűlések alkalmával tapasztalhattuk, hogy a választási agitáció tartalmában egyre gazdagabb, színesebb lett. Bár sok jó eredményt értünk el, mégis most sokkal magasabbra kell emelni a mércét, a mértéket, amellyel a nép­nevelőmunkánkat értékeljük. A ta­pasztalat az, hogy a jelölt népszerű­sítése mellett rendszerint elfelejtik elmondani a népnevelőink: amikor a választópolgárok leadják szavaza­tukat, akkor nemcsak a jelölteket erősítik meg, nem csupán azt jelen­ti, hogy bíznak a jelölt eljövendő munkájában, hanem azt is, hogy egyetértenek a mezőgazdasági ter­melés fellendítésével, a dolgozó nép életszínvonalának emelésével, a köny nyűipar gyorsütemü fejlesztésével — egyszóval egyetértenek pártunk egész politikájával, amelynek közép­pontjában az ember, a dolgozó áll. A népnevelők fontos politikai munkájuk során főleg arról beszél­nek, hogy a júniusi határozatok előtt milyen hibákat követtünk el. Helyes, ha erről is beszélgetnek a választók­kal, azonban csak erről beszélni any- nyit jelent, mint eredményeinket figyelmen kívül hagyni, évtizedes eredményekben gazdag munkánkat semmibe venni. Igen sok eredményt értünk el, amelyekre mindannyian joggal büszkék lehetünk. Csupán né­hány adat álljon itt a sok közül: Soha nem épült egy évtized alatt annyi mélyfuratu kút, soha nem épült annyi korszerű munkásszállás Tolna megyében, mint az elmúlt há­rom-négy év alatt. Az üzemek leg­többje korszerűen felszerelt, bölcső­dék, napköziotthonok sokasága van már megyénkben. Az állami gazda­ságokban korszerű munkásszállók biztosítják a pihenést. Miért ne be­szélnénk arról is, hogy egykor me­gyénk szinte melegágya volt a tbc- nek, ma pedig a járási székhelyeken korszerűen felszerelt tüdőgondozók mellett a szekszárdi kórházban az új tüdősebészetesen gyógyítják ki dolgozóinkat az egykori „magyar be­tegségiből. Igaz az, hogy volt számos helyte­len intézkedés, tűztünk ki magunk elé erőnket meghaladó célokat, ame­lyeket nem mindig sikerült megvaló­sítani. Az új szakasz politikája, cél­kitűzései azonban reálisak, megvaló­síthatók, mert a meglévő lehetőségek figyelembevételével határoztuk meg azokat. Erről is beszéljenek népneve­lőink, Még a tanácsválasztások előtt min­den választópolgárt, legyenek azok egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tok, termelőszövetkezeti tagok, kis­iparosok, pedagógusok és orvosok, keressük fel őket és beszélgessünk el velük. Ne féljünk őket felkeresni. Ne féljünk a velük való találkozás­tól! Ha a pártszervezetek népneve­lői nem mennek el ezekhez a jó- szándéku, segíteniakaró és segíteni tudó emberekhez, akkor soha nem ismerik meg pártunk politikájának lényegét, célját, nem értik meg a helyi politika kialakításának jelentő­ségét, a község fejlesztésére vonat­kozó legfontosabb tudnivalókat. Nem eredményez a népneveiő- munika aktivitást, ha az egyoldalú, ha nem ad feleletet a dolgozókat érdeklő politikai kérdésekre, ha nem népszerűsít és nem hívja fel a figyel­met a feladatok megvalósításának módjára. Tapasztalható, hogy megyénkben a dolgozó parasztok igen aktívan kap­csolódtak be a tanácsválasztások elő­készületeinek munkájába. Ez érthető, hiszen alig van nap, hogy ne talál­koznának a tanáccsal kapcsolatos problémákkal. Magukénak érzik a tanácsokat, eredményeikkel, hibáik­kal együtt. Napjainkban olyan taná­csok választására készülnek, ame'vek az elért eredményeinkre támaszkod­va sikeresen valósítják majd meg a helyi politika kialakítását is. Fontos ügye a munkásosztá.ynak s a tanácsvá'asztás neki kell dia­dalra vezetni ezt a harcot, mint mór annyiszor az elmúlt évtizedek során. A júniusi út. amely már kezdetben is jelentősen emelte népünk életszín­vonalát, s egy sor igen hasznos dol­got adott egész népünknek, csak a munkásosztály vezetésével járható meg sikeresen. A munkásosztály élet színvonalának emeléséről van szó. akkor, amikor a mezőgazdasági ter­melés fellendítéséről beszélünk. Csak akkor lesz több hús, kenyér, sajt. vaj az üzemi dolgozók asztalán, ha a mezőgazdaság több sertést, több te­jet. több búzát termel. A júniusi út nem parasztpolitika, ez népi politika, amelyben minden becsületes dolgozó megtalálja nyugodt megélhetését, életszínvonalának emelését. Ennek eléréséhez kellenek többek között a helyi tanácsok, — s az ő munkájuk­ért a munkásosztály a felelős. Az újonnan megválasztott tanácsok úgv fognak majd dolgozni, amilyen mér­tékben a forradalmat, az egész né­piét vezető osztály segíti. Még néhány nap és dolgozóink országszerte megválasztják a helyi tanácsokat, s ezzel egyúttal állást foglalnak pártunk és kormányunk politikája, — az új szakasz célkitű­zései mellett. Most a visszalévő né­hány napban az a feladat, hogy te­gyük még tudatosabbá ezt — így sokszorozzuk meg mindem leadott szavazatnak értékét. Fontos, igen fontos, hogy ezekben a napiokban a népnevelők mellett a tanácstagjelöltek is, akiknek neve a választók bizalmából került a listára, felkeressék választóikat és elbeszél­gessenek velük. Ezek a baráti talál­kozások — legyenek azok család- látogatások, vagy kisgyűlések — hangja ne hivatalos, frázisokkal te­lített legyen, hanem az egyszeri, szép, ízes magyar nyelven szóljunk a választókhoz. Csak így értik meg a dolgozók legszélesebb rétegei is igazán a párt és a kormány szavát, csak így tudják valóban erejük leg­javát adni az életszínvonal emelését biztositó több termés eléréséhez, Mintegy ezerkétszáz aolgozó gyűlt össze vasárnap délelőtt Szekszárdon a városi tanács épülete előtt, hogy választási nagygyűlés alkalmával meghallgassák Vass Istvánné elv­társnő, az MDP Központi Vezetőség tagjának ünnepi beszédét. A dolgo­zók üzemenként nemzetiszínű és vö­rös selyemzászlók ailatt vonultak fel a nagygyűlésre. Ott voltaik a szek­szárdi üzemek dolgozói, sok dolgozó paraszt, orvosok, p>edagágusok, kis­iparosok, alkalmazottak. A Himnusz, valamint Ady: A ha­dak útja című verséneik elhangzása után Szabó József, a városi ta­nács elnökhelyettese mondott meg. nyitót, majd Vass Istvánné, Szek- szárd város országgyűlési képviselő­je mondotta el ünnepi beszédét. — Most a választás alkalmával mérlegre kell tennünk eredményein két, a jövőre vonal ózó terveinket, a dolgozók széles tömege előtt kell megvitatnunk legfontosabb feladata­inkat, — s csak ezután, így kérjük, hogy adják szavazatukat a Hazafias Népfront jelöltjeire november 28-án A mi választásunk sokban különbö­zik a felszabadulás előtti választás: komédiáktól. Akkor a hatalom bitorlói közül senki nem merte megkérdezni az ország lakóinak többségét, hogy mi a véleménye a kormány mun­kájáról, a politikáról, az ország vezetéséről. Féltek a dolgozóktól. Ezután rámutatott arra, hogy a burzsoázia a választási hadjárata so­rán tejlel-mézzel folyó Kánaánt ígér tek a kertesek, azonban soha nem teljesítették adott szavukat. Soha Háromszáz ember impozáns tün­tetése volt a párt, a népfront mel­lett, a hőgyészi választási nagygyű­lés. Az óvónőképző énekkara, valamint az általános iskola rövid kultúrmű­sora után B a r d ó c László, a köz­ségi népfrontbizottság elnöke nyitot­ta meg a nagygyűlést. Háromszáz ember feszült érdeklődéssel hallgat­ta Rév András elvtárs szavait. — TanáesváLasztásra készül az ország, a megye és Hőgyész község dolgozó népe. Különös jelentősége van a 28- án lezajló választásnak nálunk, mi­vel egybeesik a megye felszabadulá­sának tízéves évfordulójával — mondotta bevezetőben. Utána arról beszélt, hogyan élt népünk a sza­badsággal, milyen eredményeket ért el az elmúlt tíz év során. —> Mindenki emlékszik még e község lakói közűi az 19311-as évekre, amikor 612 munkanélküli állt a „koplaló-téren“ itt Hő- gyészen, hiába várva a munkát, a munkalehetőséget. Ez a helyzet régen megváltozott. Az elmúlt tíz év alatt hatalmas mére­tekben megnőtt a népi áLlamhataLom. amelyben vezető erő a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság, nem számoltak be arról, hogy mit tettek adott szavuk valóraváltásáért, iert nem volt miről beszámolni«''' A beszámolóban részletesen ele­mezte a burzsoá választási törvényt, amely a nőknek csupán 30 éves ko­rukban, a férfiaknak pedig 24 éves korukban biztosított csak szavazati jogot. Ugyanakkor hosszabb idejű egyhelyben lakáshoz kötötték a vá­lasztójog gyakorlását. — A mi választásunkon egy fel­szabadult nép saját fiaira, lá­nyaira adja szavazatát, olya­nokra, akiket a saját soraikból választanak meg a dolgozók. Ezután részletesen beszámolt ar­ról Vass Istvánné, hogy mi mindent kapott Szekszárd város a felszaba­dulás után. Me gear V ítette, hogy mintegy 4 millió forint beruházással — Azért erős a mi államunk, mert olyan dolgozók építik eb­ben a községben U, mint Ker­tész Nándor, János Lajos egyé­ni dolgozó parasztok, vagy Zav- racsáni István gépállomási dol­gozó, Lónyai Dezső pedagógus és még sokszázan, a község legki­válóbb dolgozói. Az elmúlt tíz év bebizonyította, a népi államhatalom magasabbrendű- ségét. Hatalmas eredményeket ér­tünk el pártunk vezetésével a gaz­dasági és kulturális élet területén Is. — Utána a községben végbement fejlődésről, változásról beszélt. — Ebben a községben ötmillió forintos beruházással gépállomás épült, mely munkája negyven százalékát az egyé­nileg gazdálkodó parasztok földjei­nek megművelésére fordítja. Ezen­kívül gépjavító műhely, gyapjúter­melő vállalat létesült. A községből közel nyolcvan fiatal jár magasabb iskolába. Óvónőképző működik a községben, s megnőtt a forgalom a boltokban is. Mindezek az eredmé­nyek bizonyítják pártunk politikájá­nak helyességét. Utána az ellenség ténykedéséről beszélt, mely eredmé­nyeink láttán dilhödten védekezik, próbálkozik, megépült a mezőgazdasági gépjavf- tó, korszerűsítették a Szekszárdi Kendergyárat, munkéslakást építet- tek, 2 új középiskola nyílt, az orvo­sok száma a kórházban megkétsze­reződött, a tüdősebészet osztály nagy- segítséget ad a tbc elleni harcban, Ezeket az elért eredményeket a jú­niusi határozatok szellemében fo­kozni akarjuk. — Azt kérjük a választópolgá­roktól, — mondotta többek kö­zött, — hogy e nagy célok meg­valósításához, az eddigi eredmé­nyeink folytatásához adják majd le szavazatukat november 28- án. Ezután beszélt arról is, hogy a párt júniusi határozatai osztatlan örömöt keltett dolgozó népünkben, igen nagy lelkesedéssel fogadták vá„ roson és falun egyaránt azt a dolgo­zók, hogy a párt és a kormány po­litikája középpontjába az ember, a dolgozó áll. Ennek nyomán ország­szerte megnövekedett a dolgozó pa­rasztság termelési kedve. Számok­kal bizonyította, hogy ez a helyzet Szekszárd városban is. Ünnepi beszédét a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a munkás­paraszt szövetség éltetésével fejezte be. A város országgyűlési képviselő­jét számos virágcsokorral köszöntött téfc, majd Iván Mária pedagógus szólt hozzá az elhangzott ünnepi be­szédhez. A Garay Általános Gimnázium ve­gyeskara régi katonadalokat adott elő, majd Szabó József zárszava következett. A nagygyűlés a Szózat­tal ért véget. — Ellenségeink kísérlete kudarc­ba fullad — mondotta. — Ök azok, akik újabb háborún tevé­kenykednek. ök voltak azok, akik a második világháború bor­zalmait hazánkra zúdították, ök felelősek azért is, hogy Itt a köz­ségben 180 halálos áldozata volt a háborúnak. Népünk egységesen kiáll a Hazafias Népfront, az új szakasz politikája mellett. Nincs olyan erő, mely leté­rítene bennünket a helyes útról, mely a nép erejét, egységét megbont hatná. Utána a Hazafias Népfront szere­péről, a községi népfrontbizottság munkájáról beszélt. Beszédét a kö­vetkező szavakkal fejezte be: —1• Já­ruljon hozzá a község dolgozó né­pe is, hogy 28-án hatalmas válasz­tási sikert arasson a Hazafias Nép­front, hogy helyi jelöltjeire, az új tanácsok tagjaira adják, le szavaza­tukat. Éljen a Hazafias Népfront választási győzelme! Éljen Hőgyész község dolgozó népe! (Hosszantartó taps.) A nagygyűlés a Szózat eléneklé- sével ért véget Rév András elvtárs ügyészen: „A régi úri állam romjain építettük fel a nép államát, melyben maga a nép az ur!ft

Next

/
Thumbnails
Contents