Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)
1954-11-21 / 277. szám
A kormány politikája, a dolgozó nép politikája! Éljen népköztársaságunk kormánya! Éljen a dolgozó nép és a kormány egysége! Akik élenjártak a Simontornyai Bőrgyárban as 99Elüsem“-sásstóért folyó harcban Kisipari termelőszövetkezeteink a lakosság jobb ellátásáért Kerekes Dániel gépi színeit», „Kiváló dolgozó”. Teljesítménye 155%. Emellett jó minőségi munkát végez. Mint a pártszervezet vezetőségi tagja, lelkesíti dolgozó társait a jobb munkára. Küzdi Endre, a krómos gyárrészleg vezetője. Vezetése alatt az üzem behozta lemaradását, átlagteljesítményük a III. negyedévben 132.7% volt. Küzdi elvtárs emellett társadalmi munkát is végez: az alapszervezet propagandistája. Mózes István boxfaragó, 1922 óta dolgozik a gyárban, teljesítménye 134%. Állandóan selejtmentesen dolgozik. Tapasztalatait szívesen átadja munkatársainak. Sok ifjúmunkás — aki tőle tanulta a szakmát — ma már kiváló eredményeket ér el. Lres lakások — változatlan lakásínség Szekszárdion Az elmúlt napokban egy mindenre elszánt lakásigénylő meghökkentő dologra határozta' el magát. Megtudta, hogy a Béri Balogh Ádám utca 7 szám alatt a megyei kórház, könyvtár címén 3 nagy helyiséget tart, ebből azonban két szoba hónapok óta üres, senki nern használja, be sém bútorozták. A két szobát kiigényelte. Az üggyel a városi tanács 'végrehajtóbizottsága foglalkozott is. Érdemi döntést azonban nem tudott hozni, mert a Béri Balogh utcai ház a kórházhoz tartozik, felette az egészségügyi minisztérium határoz, s a városi tanács jogköre nem terjed idáig. Az eredmény: a két helyiség egy puszta formalitás miatt továbbra is üresen marad és senkinek semmi beleszólása nem lehet. De hasonló a helyzet a Bezerédy utca 4—6 számú házzal ahol szobák sora áll hosszú idő óta üresen, s a Bezerédy utca 5 számú házzal is hasonló a helyzet, noha !állásnak nagyon is megfelelne, hisz azelőtt is lakás volt. A közelmúltban megszűnt a beruházási igazgatóság, amely egy hatalmas saroképületben székelt a Mikes utcában. A hivatal megszűnése után .azonban itt sem lakásokat létesítettek, hanem ide költöztették a begyűjtési hivatalt. A városi tanácsnak itt sem volt beleszólási joga: a begyűjtési minisztérium rendelkezett így, ami annál is inkább érthetetlen, mert a begyűjtési hivatal nagyon jól elfért eddigi helyén is. A szolgálati lakások.... De ha már itt tartunk, nem lehet szó nélkül hagyni a szolgálati lakások kérdését sem. Sok vállalat három, négy, sőt öt szobás lakásokat tart fenn szolgálati lakás címén, s ezekben a lakásokban nem egyszer csak két, három személy lakik. De az illetőtől elvenni nem lehet, mert szolgálati lakás. Szekszárdon jelenleg 400 család vár lakásra. Ez a szám azonban teljesen hozzávetőleges, mert a városi tanács nem is tudja, hogy kiK az igényjogosultak, s kik nem. Semmiféle összesítő nincs a laikásnélkü- liekről, sőt aki „nem visz címet”, el sem fogadják a kérvényét. Ilyen körülmények között, aki lakást keres, először nyomozó legyen. A lakáskérdés változatlanul súlyos gond a lakosság számára. Az eddigi módszerekkel azonban átmeneti megoldást sem lehet találni, hisz akinek bármilyen helyzeti energiája van, törvényes keretek között mások rovására, lakáshoz jutiiat. A kórházban (sajnos vissza kell térni erre a kérdésre) „jog” szerint a gondnokot kétszobás „szolgálati” lakás illeti meg. Átmenetileg és nagyon helyesen, — mivel az előző gondnok nem tartott rá igényt, — egy nagycsaládú orvosnak adták át a lakást. A jelenlegi gondnok agglegény, magányosan él. Mi történne, ha az illető követelné a neki joggal megjáró szolgálati lakást? Jog szerint megkaphatná, de igazságos lenne-e ez? Aligha. Egyelőre több megértésre lenne szükség nemcsak emberek, hanesn — és elsősorban — a hivatalok részéről. A Tolnai Napló legutóbbi 'lakáscikke után magánszemélyek és hivatalok reklamálásainak özöne érkezett.: még olyanok is reklamáltak, akikről nem is tett említést a cikk. Ezek azzal a hadászatilag preventívnek ■nevezett megfontolással érveltek, hogy csak nem rájuk céloztunk? Természetesen sem érvekkel, sem írásos bizonyítékokkal nem lehet megoldani a lakáskérdést. Ezen a területen csak az őszinteség és megértés segítene és nem utolsó sorban: a Városi tanács nagyobb jogköre. Egy olyan jogkör, amely megakadályozhatná, hogy hónapokig üresen álljanak olyan helyiségek, amelyek világéletükben lakások voltak, csak most egy hivatal, vagy intézmény kinevezte őket könyvtárnak, kultúrteremnek stb. ' A lakáshiány természetesen akkor sem oldódnék meg, ha a tanács igénybevehetné a .jelenleg okkal, ok nélkül üresen tartott volt lakásokat. De mindenesetre enyhülne a helyzet s most, amikor ez a legsúlyosabb kérdés, részletmegoldások is eredménynek számítanának. Az egyes minisztériumok azonban messze vannak, s amíg egy levél megfordul Pest és Szekszárd között, sok idő telhet el. A begyűjtési .hivatal azalatt még több helyiséget foglalhat le, s egy sereg lakás még tovább állhat üresen, amíg valahol eldöntik, hogy lakás helyett könyvtár legyen-e, vagy kultúrterem. (i.ó.) Az 1953. Júniusában megjelent párt- és kormányhatározat új szakaszt nyitott meg népgazdaságunk fejlődésében. Az új szakasz politikájának megvalósítása során fokozottabban fog érvényesülni hazánkban a szocializmus gazdasági alaptörvénye. Nem kis feladat ez. El kell érnünk, hogy az ország dolgozó népének több, szebb, jobbminőségű és olcsóbb áru jusson. Az országban egész sor üzemet, gyárat, vállalatot kell átállítani fogyasztási cikkek termelésére. Fokozottabb feladatok hárulnak a kormányprogram maradéktalan meg valósításának következetes végrehajtásában a helyi ipari vállalatokra, köztük a kisipari termelő szövetkezetekre. Ezek a szövetkezetek a községekben vannak, közvetlenül a lakossággal vannak összeköttetésben, természetesen feladatuk a lakosság igényeinek legmesszebbmenőkig való kielégítése. Megyénk kisipari szövetkezeteiben az átállás a lakosság igényeinek kielégítésére nem ment zökkenőmentesen, még ma is találkozunk komoly ellenállással sok helyen. Ez az ellenállás két oldalról nyilvánul meg. Gyakori eset, hogy a szövetkezetek a régi, megszokott munkájuktól nem akarnak eltérni. Persze, ennek sokszor a szövetkezeten kívülálló okai vannak. Árrendszerünk — mint azzal Bognár József belkereskedelmi miniszter elvtárs legutóbbi cikkében foglalkozott — nem szolgálja minden esetben az új szakasz politikájának végrehajtását. Kisipari termelő- szövetkezeteink gyakran azért nem termelnek egyes közszükségleti cikkeket, mert a magas forgalmiadé miatt nem kifizetődő, veszteséggel jár. Ezért megy nehezen a gyermekruházati cikkek gyártásának bevezetése is. Azonban van mód arra, hogy egyes cikkeknél forgalmiadó mérséklést kérjenek, mint ahogyan ezt a faddi fémipari KTSz a vetőgép cso- roszlya tölcséreknél tette. Igaz, hogy utána kellett járni a dolognak, de ha indokolt a kérés, a pénzügyi szervek elintézik. Tehát a magas forgalmiadéra való hivatkozás sem indokolt minden esetben, inkább a szövetkezet vezetőinek kényelemszeretetét mutatja. Ugyanakkor akadályozza az átállást a rossz anyagellátás is. Igaz, hogy egyes anyagokból nincs megfelelő készlet az országban. De előfordult már az is, hogy meglévő anya got nem kaptunk meg. Például a szekszárdi Cipész KTSz-nek a negyedik negyedévre kiutalt anyagra egy hónapig kellett várni, mert tévedésből Székesfehérvárra küldték. A dombóvári Faipari KTSz nem tud gyúródeszkát, mosóteknőt gyártani mert a kiutalt faanyagát nem kapta meg. Mindezek mellett meg kell állapítanunk, hogy komoly eredményeket értünk már el a júniusi határozat megjelenése óta. Megyénk kisipari szövetkezeteinek termelésében a múlt év első félévének adatai szerint mintegy 20—22 százalékot tett ki az a rész, amely közvetlenül a lakosság ellátását szolgálta. Ez év második negyedében már 25.1%, a harmadig évnegyedben pedig összter melésünk 37.6%-a jutott közvetlenül a lakosság szükségleteinek kielégítésére. Szövetkezeteink mezőgazdasági kisgépeket azelőtt nem gyártottak. Az idén tavasszal a dombóvári Vasipari KTSz 100 darab lókapát készített, ezek minőségével a dolgozó parasztok nagyon meg vannak elégedve. Most ugyanez a KTSz drótkerítés fonatot készít. A tolnai Épületkarbantartó KTSz 30 darab kisméretű, medicagó-rendszerű kalapácsos daráló elkészítéséhez fogott hozzá. A bonyhádi és a döbröközi KTSz pa- rasztszbkereket és talicskákat gyárt. Szövetkezeteink tehát egyre jobban segítik elő a mezőgazdaság fejlesztését is. Ebben az évben szövetkezeteink már eddig jóval több, mint 10 millió forint értékű különböző áruféleséget és szolgáltatást végeztek közvetlenül a lakosság szükségleteinek kielégítésére. Pakson már két műszakban folyik a kötött-cipők gyártása, ami 1948 óta nem volt Ica pható az üzletekben. A bátaszéki Ruházati és Szolgáltató KTSz 3500 db leányka kötény gyártását kezelte meg. A szövetkezet dolgozói vállalták, hogy december 12-ig, az OKISz országos küldöttgyűléséig mind a 3500 darabot el is készítik. Dunaföldváron ezen a héten indult be a gyermekcipő részleg a Cipész KTSz-nél. Ezek az eredmények, — bár szépek, — de nem lehetünk velük megelégedve. Tovább kell fokoznunk a lakosság szükségleteire való termelésünket. A legszebb felajánlás szövetkezeteink dolgozói részéről az, ha az éves terv teljesítése, illetve túlteljesítése mellett azt vállalják, hogy a közszükségleti cikkek gyártását nem csak fokozzák, hanem szebbet, jobbat, olcsóbbat is termelnek. Ezzel szolgálják népünk élet- színvonalának emelését, pártunk és kormányunk politikájának megváló sítását. Fóliák Andor termelési osztályvezető Eljut a tanyákra is a villanyfény Villamosárammal az elmúlt rendszer csak a nagyobb városokat és ipari központok környékét látta el. 'ßafifi DCÓLE&itf tanáejíaqjdöti oálasztúi között Papp Károly, a Bonyhádi Zo- nxáncművek dolgozója a VI. választókörzet tanácstagjelöltje. Munkáját a legnagyobb körültekintéssel végzi, minőségi ellenőr a fül- osztályon bizony az edények minőségét nagyban befolyásolja az osztály jó, vagy gyenge munkája. A minóség mellett azonban állam dóan számontartja a dolgozók mennyiségi teljesítményét is, Forró Ferencné és Frei Anna, az üzemrész legjobb excendermunká- soi nagy elismeréssel beszélnek P&pp elvtársról, aki mindenütt ott van, ahol segítségre van szükség. — Károly bácsi — segítsen a vasgyűjtésben — kérik az üzem DISz fiataljai — és Károly bácsi készségesen segíti őket. Hogyne segítené, mikor látja a diszisták törekvését, akik a tanácsválasztás tiszteletére versenyre hívták a Cipőgyár DISz fiataljait. Az üzem problémáin kívül azonban törődik a község ügyes-bajos dolgaival - is. Éppen ezért bizalommal fordulnak hozzá, hisz ismén a község ajpraja-nagyja. Papp elvtárs esténként beszélgetésre „téved” be, hol az egyik, hol a másik házhoz. Nem szervezett kisgyűlés ez, de ha megtudják a szomszédok, hogy Papp elvtárs a 10-es szám lakóit látogatta meg, percek alatt 10—15-en jönnek össze baráti beszélgetésre. Ezeken a beszélgetéseken aztán sok mindenről szó esik. Megbeszélik a családi problémákat, könnyű neki, hisz tud arról, hogy a körzetében hányán tanulnak tovább. Ilyenkor aztán szóba kerül a bonyhádi iskolák fejlődése. A gimnázium például az elmúlt tanácsválasztások óta 180.000 forintot kapott felszerelésekre. A fiatalok örömére a sportpálya fejlesztésére 150.000 forintot fordítottak. Másutt a begyűjtésről, az adófizetésről, az őszi munkákról beszélgetnek. Ilyenkor megemlíti a gépállomás munkáját, amely 40 erőgépével sok segítséget ad a parasztságnak. Az ősz folyamán az egyénileg dolgozó gazdáknak a járás területén 425 hold mélyszántást végzett a gépállomás, s ennek jórészét a bonyhádiaknak végezte. Ügy kell értelmeznünk a munkásparaszt szövetséget — mondogatja, — hogy kölcsönösen segítve egymást előre vigyük hazánkban a szocializmus építését. Nem mindenhol értenek egyet azonban Papp elvtárssal. „Nagy az adó, sok a beadás” — mondjak itt is, ott is, A tanácstagjelölt nem hátrál meg ilyenkor, kifejti véleményét & egy pár sor példával bizonyítja be igazát. Felidézi a múltat, mert tudja, hogy a körzetében lakó választók hogyan éltek azelőtt, s mennyit gyarapodtak az elmúlt években. Egyik gazda ki- házasitotta fiát, vagy lányát, akinek a kelengyén kivül szoba, konyha berendezést adott. A másik gazdasági felszerelést vásárolt, vagy új gazdasági épületet építtetett. De megemlíti a bonyhád* földmüvesszövetkezetek növekvő áruforgalmát is: ez évben például az elmúlt 9 hónap alatt több mint 23 millió forint volt a földmüves- szlövetkezeti boltok áruforgalma mely minden kétséget kizárva amellett szól, hogy azok, akik szorgalmasan dolgoznak jobban élnek, mint bármikor azelőtt. Papp elvtárs szívesen beszél, de szívesen meghallgat mindenkit. Elve az, hogy „ne fojtsuk egymásba a szót, vitassuk meg együtt pártunk és kormányunk politikáját, melyre néhány nap múlva a körzet is leadja szavazatát. Nagy nap lesz november 28-a népünk életében” — mondja, •— mert a bonyhádi dolgozók is itt döntik el, hogy kik képviseljék a község ügyét a helyi, a járási és megyei tanácsokban. A bonyhádi hatos választókörzet lakói szívesen hallgatják tanácstagjelöltjüket, aki beszél a múltról, jelenről és a jövőről, melynek kialakításában nem kis részük lesz a bonyhádi dolgozóknak. A falvak világában alig, a tanyákra, pedig egyáltalán nem jutott el az áram. Megyénkben a felszabadulás ; előtt mindössze 64 községben égett a villany. Kormányzatunk hatalmas beruházásokat fordított a falvak, állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek villamosítására: 11* községben, 14 állami gazdaságban^ 16 gépállomásra, 22 termelőszövetkezetbe jutott el a villanyfény, s ezzel együtt a kultúra is. Ezévbei; még tovább fejlődik Tolna megye villamoshálózata. Szekszárdon egy szabadtéri transzformátorállomás épül, s ezzel a létesítménnyel biztosítva lesz Szekszárd város zavartalan energiaellátása. De kivezetik a villanyt a bonyhádi út mellett fekvő lakóházakban is. A megyében folyik még a kishálózat bővítése is: Gyön- lcön négy utcát, a Táncsics, az Ady Endre, az erdősort és a külső részen fekvő pásztordombra vezetik ki a villanyt, de befejezés előtt áll Han- gos-Borjád villamosítása is. A Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat dől gozói a tanácsválasztások tiszteletére versenyvállalást tettek, melynek eredményeként a munkálatok rövidesen be is fejeződnek. Olvasd Társadalmi Szemle minden siómét. 5hnél«f: fejlődésedet sogM süft:
