Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-14 / 271. szám

1954 NOVEMBER 14 NÄPCö 7 „Megbecsüljük és megtartjuk ezt a zászlót, mint egy hadsereg csapatzászlajátu ■ ■ Ünnepélyes keretek közt adták át a Simontornyai Mi újság Bonyhádon? Bőrgyár dolgozóinak az , Elüzem kitüntetést Nagy győzelmet ünnepelte!?; szer­dán a Simontornyai Bőrgyár dolgo­zói. 1948-ban először, s most ismét elsők az országban, a gyár „Élüzem” lett. Jelentős ez a győzelem azért is, mert a kormányprogram megva­lósításában érték el a gyár dolgozói. Eredményeképpen több és jobbmi­nőségű bőrt kap a feldolgozó ipar, több cipő jut az ország lakosságá­nak. Lelkes hangulatban, a büsz­ke öröm érzésével készültek az üzemben a nagy ünnepre. Az üzem­részekben, a munkahelyeken egész nap másról sem beszéltek, mint a nagy eseményről. Már kora dél­után, a kitűzött időpont előtt töme­gesen gyülekeztek a dolgozók a la­katos műhelyben, az ünnepség szín­helyén, ahol a gyár fúvószenekara pattogó indulókat játszott. Megér­keztek a vendégek is: Király László elvtárs, a Megye; Pártbizottság el­ső titkára, Illés János elvtárs, a Já­rási Pártbizottság másodtitkára, Hucker Ferenc elvtárs, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának elnö­ke, a Könnyűipari Minisztérium Bőr- és Cipőipari igazgatóságától Barabás Bálint igazgató és Vajda György főmérnök elvtársak, a Bőr­és Cipőipari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára. Csákó Mihály elvtárs. Itt vannak a bőrgyári dol­gozók versenytársainak), a szakadáti dolgozó iparasztdknak küldöttei is, Gellérthegyi Mihály elvtársnak, a szakadáti „Arany Kalász” termelő- szövetkezet „Kiváló tsz dolgozó” jel­vénnyel kitüntetett elnökének veze­tésével. ök az ünnepség megkezdé­se előtt kis sétát tesznek az üzem­ben elbeszélgetnek a dolgozókkal, megnézik, hogyan készül a nyers­bőrből a csizmánakvaló. Megtudják, hogyan kell kezelniök, ápolni az ál­latokat, hogy jóminőségű bőrt tud­janak adni az iparnak. Megkezdődik az ünnepség A gyár dolgozói szinte mindany- nyian együtt vannak, csak a bete­gek, vagy szabadságon lévők van­nak távol. Czinloon György elvtárs­nak, a gyár pártbizottsága titkárá­nak üdvözlő szavai után Ignácz Já­nos elvtárs, a gyár igazgatója emel­kedik szólásra. „Nagy kitüntetés ért bennünket. -A harmadik negyedévben, pártunk harmadik kongresszusának útmuta­tásai nyomán végzett jó munkánk­kal elindúltunk a mélypontró! a fejlődés felé. Tei vünket túlteljesí­tettük, régi adósságunkat törlesztet­tük. A kormányprogram óta ez az első lényeges győzelme üzemünk­nek” — kezdte meg ünnepi beszé­dét Ignácz elvtárs. Majd a követke­zőkben felsorolja az elért eredmé­nyeket. Az üzem a harmadik ne­gyedévben a befejezett termelési tervét 104.8, a teljes termelés; ter­vét 103.7 százalékra teljesítette. Emelkedett a termelékenység, csök­kent az önköltség, javult a kész­áruk minősége. Az egy napra eső termelés az első negyedévhez viszo­nyítva a második negyedévben 10, a harmadikban 11 százalékkal volt magasabb. Még jobban nőtt az egy munkásra eső termelési érté1?, amely a második negyedévben 14 o/0-kal, a harmadik negyedévben 16 %-kal volt magasabb, mint az első negyedévben. Míg az üzem az első negyedévben 2.7 %-kal túllépte a tervezett önköltséget,■ a harmadik negyedévben már 1.1 százalék meg­takarítást értek el. A dolgozók a harmadik negyedévben 78 újítást nyújtottak be, amelyek előrelátható gazdasági eredménye közel egymil­lió kétszázezer forint. A minőség javulását legjobban az mutatja, hogy a feldolgozó ipartól beérkező reklamációk szinte teljes egészében megszűntek. A dolgozók, műszaki vezetők, gondos munkáját dicséri az, hogy míg az első negyedévben a szabványonkiviili termelés ér­téke 365 ezer forint volt, ez a má­sodik negyedévben 276.000-re, a harmadikban pedig 52.000 forintra, tehát egyhetedére csökkent. Nagy eredményt ért el a vállalat a forgo- alapcsökkentésben is. Hétmillió fo­rint értékű feleslegesen elfekvő árut szállítottak el. Biztosították a télre való felkészülést, erre megfe­lelően átalakították a gőzgépeket. „Eredményeink elérésében nagy sze­repe volt a szocialista munkaver­senynek, különösen a III. pártkong­resszus tiszteletére tett vállalások teljesítésének, *najd ae augusztus 20-i versenynek” — folytatta Ignácz elvtárs, majd a feladatokról be­szélt. — Mindenekelőtt meg kell javítani az ütemszerű termelést, ahol még sok a hiba, gyakori a hó­végi rohammunka. Meg kell javí­tani a munkafegyelmet is. Most a legfontosabb, hogy ne pihenjünk meg babérainkon. Rajtunk is múlik az egész dolgozó nép anyagi és kul- túrális életszínvonalának emelése. Az ország azt várja tőlünk, hogy többet, minőségileg jobbat és olcsób­ban termeljünk. Legelső az orsósban Ignácz elvtárs beszéde után Ba­rabás elvtárs üdvözölte a Könnyű­ipari Minisztérium nevében a gyár dolgozóit. „A dolgozók jó munká­jának eredményeképpen az üzem most nemcsak az elsők közé ke­rült, hanem az iparon belül a leg­első lett az országban. Az egész vi­lágon a napokban ünnepelték a dol­gozók a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. Ez az ün­nep fjgvelmeztet bennünket a vi­lág proletariátusa iránti kötelezett­A szakadáti dolgozó parasztok üdvözlete A hu*?adék és selejt elleni harc a Tolnai Textilművel ben A Tolnai Textilművekben a ta­nácsválasztás tiszteletére indított versenyszakaszban az üzemi párt- szervezet irányításával a szakszer­vezet harcot indított a. hulladék é» a selejt-százalék csökkentéséért. Az üzem udvarának legforgalmasabb részén táblát helyeztek el, ahol szá­mokkal, szemléltetően mutatják be, ha csak egy deka hulladékot dob el egy-egy dolgozó, ez naponta 4 kiló, egy hét alatt 28, egy év alatt pedig 1.333 kiló anyagveszteséget jelent. Ebből a pamutmennyiségből a gyár hétezer négyzetméter áruval többet szőhetne. Számoljunk csak, mit jelent ez? A hétezer négyzetmé­ter anyagból 1,200 darab női ruha mon kívül bevezették az ipari ára­mot is. Villany hajtja majd a szecs­ka- és répavágót, a darálót, ezzel az állatgondozók mentesülnek a nehéz fizikai munkától. * A község megválasztott tanácstag­jelöltjei egyénileg beszélgetnek el választó körzetük polgáraival. Tóth Gyula, az I. típusú Úttörő termelő­szövetkezet elnöke rendszeresen fog­lalkozik a 9-es körzet lakóival. Fi­gyelemmel kíséri a vetés állását, a kapások betakarítását, a szárvágást. Figyelmét semmi sem kerüli el és mindig megtalálja a módját, hogy a bajokon segítsen. — Szomszédom földjét időben felszántotta — mond­ja. — Telnek, múlnak a napok, sőt a hetek is, s látom, hogy a föld vetetten. — Az elmúlt napokban mi­után már maga is sokallotta a késle­kedést felkereste szomszédját. — Te, szomszéd a Mikes utca gazdálkodói már befejezték a vetést, egyedül a te földed bevetése van még hátra. Ez csak egy félnapi munkát jelent, de ha nem érsz rá, szívesen segítek, mert én már befejeztem az őszi munkákat, — A beszélgetésből aztán kiderült, hogy a szomszéd már rég elvetett volna, de nem tudott vetőgé­pet szerezni. Tóth elvtárs segítségé­re sietett, vetőgépet szerzett a kés­lekedőnek. A Mikes utcai gazdák va lamennyien befejezték a vetést. Tóth elvtársnak azonban mindig akad dolga. Most a begyűjtést kell szorgal mazni, bár a kapások beadásával is jól áll a környék, azonban a sertés, a baromfi beadásánál és az adófi­zetés szorgalmazásánál van még ten­nivaló. — így látom én, mint tc.nács tagjelölt a feladataimat, de egyéb gondjaim is vannak. Már az elmúlt tanácsválasztáskor is beválasztottak tanácstagnak, s ekkor elhatároztam, hogy kiharcolom nagyforgalmű ut­cánk kikövezését. Ez nem sikerült. Tervemről nem mondok le, s úgy gondolom, ha körzetem dolgozói az időben végzett munkával, a beadás teljesítésével eleget tesznek köteles­ségüknek, erre is sor kerülhet. ■k A járási szülőotthonnak egész év­ben nagy volt a „forgalma”. Még- csak véletlenül sem lehetett találni az évben üres ágyat. „Az elmúlt hó­napban volt olyan nap is, hogy 5 újszülött látott napvilágot” — új­ságolja megelégedetten a szülőott­hon vezető madámja. — És talán ar­ról is érdemes megemlékezni, hogy szülőotthonunk négyszázadik kis polgára, Zsilkán Nándorné tanácstag jelölt 3.20 kilós kisfia volt. k A járási kultúrotthonban nagy silr gés-forgás van. Major elvtárs a kul­túrotthon igazgatójának minden le­leményességére szüksége van: a kul­túrotthon is a tanácsválasztásokra készül és pedig nem akárhogyan. A képzőművészeti szakkör tagjai port­rékat, a fotó szakkör tagjai fénykép- felvételeket készítenek a község ta­nácstagjairól. A rajzok és fényképek színes tablón a község forgalmas helyén lesznek kifüggesztve. Estén­ként a színjátszó, vagy a tánccso­port próbál, — mert, mint ahogy Major elvtárs mondja — ünnepi he­tekre készül. November 23-án, a választás napján egész napos kul­túrműsort adnak, de készülnek a község felszabadulásának tizedik év- fordulójára is, amelyet november 30-án ünnepelnek. Hírek lOeif cdih CJádús fa n (lesta (j jeJ(Hí füzfeleiéte Két Hegedűs János volt egyszerre a szekszárdi Kendergyár csinos kis kul túrtermében. Az egyik a falról mosolygott le ün­nepélyes arccal, ünneplő­be öltözve, mellén a mun kaját dicsérő, elismerő ér­mekkel, kétszeres sztaha­novista, a „könnyűipar ki­váló dolgozója”. A másik Hegedűs János most lépett be az ajtón poros munkaru hában. Fáradt arcán azon ban ugyanaz a mosoly tündökölt, mint amelyik a képről sugárzik*. Jól vá­lasztottak a Kendergyár körül lakó dolgozók, ami­kor Hegedűs Jánost jelöl­ték tanácstagnak, ök ma­guk is tudják ezt, hiszen mindenkinél jobban is­merik ezt a magas, már dereshajú, jóságosszavú embert, aki határozóit és kemény is tud lenni, ha szükség van rá. A Ken­dergyár dolgozói együtt ünnepelik a Faluszínház művészeivel tanácstagje­löltjüket, Hegedűs Jánost, aki már 10 esztendeje dől gozik köztük becsülettel. Az ő tiszteletére csendül most az ének, muzsikál a versek ritmusa, hangza­nak el jeles íróink vidám írásai a színészek ajkán. Az első padsorokban bámész szemmel ülő gye­rekhad figyel. A mögöt­tük ülő, vagy álló ken­derporos, néhol pozdorjás ruhájú munkások, munkás nők azonban, akik mun­kából jöttek éppen, ugyan csak rácsodálkoznak a kis színésztársaságra. Azután csattan a taps, jelezve, hogy tetszett az illető vers, énekszám, vagy hu­moros novella a művé­szek tolmácsolásában. He­gedűs János pedig felesé­gével együtt csak moso­lyog szerény boldogság­gal. A tanácstagjelölt mo solya egy nagy fogada­lom: ekkora megbecsülés ben, megtiszteltetésben van részem, én meg majd a munkából veszem ki a részem, hogy ne csalat­kozzanak bennem, akik engem jelöltek erre a tisztségre. A kerek kis műsor le- pergése után hamarosan felzúgott az autóbusz mo­torja, búcsúztak a színé­szék sok sikert kívánva Hegedűs Jánosnak. Igye­keztek, hogy időben el­jussanak abba a község­be, ahol este majd Shakespeare-t tolmácsol­ják. Senkire és semmire nem illik úgy rá a köz­mondás, hogy „Kebelén kenyere, hátán háza”, mint a Faluszínházra, ter­mészetesen modern érte­lemben. A nagy autóbusz, a színészek tanyája hó­napokon át. Járják az or­szág megyéit, falvait, vi­szik a kultúra éltető vi­lágosságát az egyszerű dolgos emberek ezrei kö­zé. Nyomukban vidámság, felfrissült erő marad és táguló látókör, — Az értényi Dózsa termelőszö­vetkezet október végére befejezte az ősziek vetéséit. A 93 hold búza, 10 hold rozs és 5 hold takarmányke­veréküket istállótrágyával és mű­trágyával trágyázott földbe vetet­ték. A mélyszántásnak is mintegy 65 százalékán végeztéik már el. — Szálka község dolgozó paraszt­sága az őszi kapások betakarításá­val egyidőben állam iránti kötele­zettségét is igyekezett teljesíteni illetve túlteljesíteni. Kukoricából 117, burgonyából 103, hüvelyes növé­nyekből ÍOO, napraforgóból pedig 99 százalékra teljesítette begyűjtési tervét. — A teveli Alkotmány termelő- szövetkezet egy kovácsot keres fel­vételre. A mester részére a lakást is biztosítja. (Ludas András tsz el­nök.) — Megyénk községeiben kuitúr- csapartok, DISz fiatalok és az MNDSz asszonyok előkészületeket tesznek, hogy méltóiképpen ünnepel­hessék meg a felszabadulás tizedik évfordulóját. A decsi asszonyok például községük felszabadulásának tizedik évfordulóján vendégül lát­ják azokat a fiatalokat, akik most töltik be tizedik életévüket. Pakson pedig a pedagógusok, valamint is- kolatársailk fogják koszonteni a ti­zedik életévüket betöltő fiatalokat. •AlkSlözhsfetlen az agitöcUt ségelnkre. A Simontornyai Bőrgyár dolgozói becsületesen teljesítették kötelességüket nemcsak az ország népe, hanem a világ proletariátusa iránt is” — mondotta. Majd meg­említette, hogy a jó munka nemcsak erkölcsi elismerést jelent, hanem anyagiakban is megmutatkozik az eredménye. A gyárban az átlagke­reset az év eleje óta száz forinttal emelkedett. Az elkövetkezendő fel­adatok ismertetése után átadta az „Élüzem” zászlót, melyet a gyár dol­gozói nevében Ünnep György szta­hanovista tőkemunkás, a harmadik negyedévi munkaverseny legjobb eredményt elért dolgozója vett át. „Örömmel és büszkeséggel veszem át ezt a zászlót, a munka hőseinek zászlaját. Megbecsüljük és megtart­juk ezt a zászlót, mint egy hadse­reg a csapatzászlaját — mondta Ün­nep elvtárs. — ígérjük, hogy e zászló alatt harcolunk tovább a dol­gozók jólétéért, a békéért. A zász­lót megtartjuk és azon leszünk, hogy elnyerjük melléje a Miniszter- tanács és a SZOT vándorzászlaját is”. Gellérthegyi Mihály elvtárs, a szakadáti küldöttség vezetője szólt ezután az üzem dolgozóihoz: „Sza­kádét dolgozó parasztjainak üdvöz­letét hoztam el az elvtársaknak. Mi nemes versenyben állunk a bőrgyári dolgozókkal és e verseny is nagyiján hozzájárult ahhoz, hogy ma ilyen győzelmet ünnepelhetünk. ígérjük: Mi is kiteszünk magunkért. Rajta leszünk, hogy minden munkás asz­talára bőségesen kerüljön hús, zsír és kenyér”. Befejezésül a munkás­paraszt szövetséget és a békét él­tette Gellérthegyi elvtárs. Az ünnepség végén a jól megér­demelt jutalmakat osztották ki a legkiválóbb dolgozók között. 44 dol­gozó kapott különböző összegű pénz­jutalmat, versenyzászlót, oklevelet. Az ünnepség „hivatalos” része ez­zel befejeződött. A dolgozók a zászló alatt átvonultak a járási kul- túrotthonba, ahol vidáman, zeneszó és a csasztuskabrigád műsorának meghallgatása mellett fogyasztották el az ünnepi vacsorát. készülhetne. Érdemes ezeken a szá­mokon elgondolkozni Szépvölgyi I.ászlónak, Biró Máriának, Lauten­bach Józsefnek és a többieknek, akik notórius anyagpazarlók és se- lejtgyártók. A selejtgyártó, a pazarló .súlyosan megkárosítja a népgazdaságot és egyben saját magát is. A Tolnai Textilművekben is bevezették a Bonyhádi Cipőgyár példájára a se- lejtbirságolást, s ez érzékenyen érin­ti Szépvölgyi Lászlót, akinek fizeté­séből 38.74 forintot vontak le, de hasonlóképpen jártak el a többi se- lejtgyártóval is, mert Biró Mária pél­dául 61.81 forint bírságot fizetett. 2 A Bonyhádi Zománcmüvekben a 5 forradalmi hét befejezésével nein tetőkként, hanem emelkedett a dol- 2 gőzök versenylendülete, hogy a kor- \mányprogramm célkitűzéseinek meg «felelően minél több közszükségleti 5 cikkel lássák el a dolgozókat. Na- + ponta ezrével készülnek a külön­bjeié edények, A raktár, az udvar te­ile van áruval, s úgyszólván félórán­kként gördülnek ki a hatalmas, edény- 2 nyel megrakott tehergépkocsik az «üzem udvarából. Viszik az ország «minden tájára a szebbnél-szebb zo- <máncedényt, az asszonyok örömét, — 2 így megy ez már két hónap óta — t mondja Reizer elvtárs, a raktár ke- «zelője, s találomra fellapozza a szál- 2 lítási füzetet. — Itt van, november 2 0-én például 6 és féltonna edényt « szállítottunk, s a kisebb háztartási 2 felszereléseken kívül 300 darab kü­2 lönböző méretű zsírbödönt, nagy­3 mennyiségű zománcos üstöt és 20 « literes félnehéz lábosokat szállítot- 2 tunk, melyek különösen keresett dk 2 kék a disznóvágások idején. 1 * 5 A Cipőgyárban mindenki ismeri és «szereti Tamás István talpszél fara­2 pót, aki közel 20 éve dolgozik az 2üzemben. A talpszélfaragás nagy fi­igyeimet és szaktudást igénylő mun- Í kafolyamat, s nagymértékben befo­3 lyásolja a dpő minőségének alakulá- 2 sát. Tamás elvtárs nagy ügybuzga- J lommal végzi felelősségteljes mun­4 káját, amelyet igazol az is, hogy a 4 legutóbbi termelési időszakban 22.000 2 pár dpő megmunkálásánál mind- J össze egy pár kifogás alá eső ter- 4 méket gyártott. 4 * 2 A gépállomáson november 1-vel 2megkezdték a téli gépjavítást. Az Jtizem pártszervezete a munkák be­1 indulása előtt kommunista aktívát 2 hívott egybe, ahol megbeszélték a 2 brigádterveket. A munkát géptípu- j sónként osztották fel: négy erőgép, • négy cséplőgép, egy-egy vetőgép, tár 2 csa, eke és karbantartó brigádot 2 szerveztek. A gépállomás kommunis­tái ezen a megbeszélésen vállalást 5 tettek: Elhatározták, hogy február J25-e helyett 15-én, 10 nappal a ha- 2 téridő előtt befejezik a gépjavítást. 2 A mennyiségi vállaláson kívül az el­eműit év hibáin okulva ígéretet tet­etek a minőségi munkára és páros- ! versenyre hívták ki a teveli gépál- S lomás gépjavító brigádjait. Fricsi • József körzeti szerelő párosverseny­• társának, Erős Ambrust, a teveli gép j állomás szerelőjét választotta. Az • értekezleten egymást követték a vál­lalások. Rein Péter munkaérdemren- J del kitüntetett zetoros 4 tagú brigád­jával felajánlotta, hogy február 1-iq Is darab 30 soros vetőgépet, egy mű- j trágyaszórót, egy zetort. és a Lanz- \Buldogot javítják ki. A gépállomás i kovácsa, Miholics József 15 mázsa i szénmegtakarításra tett vállalást, Jamely egy család téli szénszükségle- j tét biztosítja. * i ! Szépen fejlődött a Szabad Föld ! termelőszövetkezet állatállománya, \jelenleg 52 darab szép szarvasjószág | gal dicsekedhetnek, Az állatállomány | elhelyezése azonban komoly gondot \okozott a tsz tagságának. Az idén I kormányzatunk segítségükre sietett, |s részben állami segítséggel egy 50 \férőhelyes modern istálót építettek. Az istálóban 24.000 forintos költség­ágéi villamosítottak, s a világító ára­

Next

/
Thumbnails
Contents