Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-11 / 268. szám

V VV ' V " V iÁoxjQlAöL TOLNAI világ tmiTÁmiTCTfrüíjmja A MAI SZAMBÁN: A. J. Vlatnszkij elvtárs ünnepi fogadás» a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 37. évfordulója alkalmá­ból (2. o.) — Külpolitikai jegyietek (2. o.) — A szek­szárdi dolgozó parasztok segítségével leleplezték a vá­ros községgazdálkodási osztály korrupt vezetőit (3. o.) — Mégis termelőszövetkezeti tag maradt Heil Jakab és felesége (3. c.) — Két hektár föld (4. o.) AZ MDt> TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTT5ÄGA'NAK LAPJA XL ÉVFOLYAM, 26«. SZÁM ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1954 NOVEMBER 11 £ (1\ w t A mórágyi dolgozó parasztok viszonozzák az állam segítségét A mezőgazdasági munkákban elsők, a begyűjtési tervek teljesítésében utolsók a mucstai dolgozó parasztok Friss szántások, zöldelő vetések váltogatják egymást a mucsfai ha­tárban. Lábonálló kukoricaszárt, vagy sárguló levelű répát imitt- amott lehet csak látni, összesítve: a mucsfai határ azt mutatja, hogy a községbeíi dolgozó parasztok szor­galmas emberek. Az őszi mezőgaz­dasági munkákról szóló feljegyzés is ezt bizonyítja. A tanács hivatalos okmányaiból kitűnik, hogy a község teljesítette, illetve túlteljesítette ve­téstervét. A bonyhádi járás 2« köz­sége között az őszi mezőgazdasági munkákban első Mucsfa. A gazdák nagyon helyesen azt tartják: nincs szó, amely a gazdálkodásnál, a ter­méseredményekért folytatott harc ilyen irányú megnyilvánulásaiból ékesebben bizonyítaná a párt politi­kájával való egyetértést, a mezőgaz­daság fellendítésének helyeslését. A mucsfa.:ak igyekezete, szorgal­ma azt igazoCja, hogy saját jobb jövőjük nagyszerű építői. Ezelőtt pár héttel választották meg a Haza­fias Népfront helyi bizottságát. Olyan emberekre bízták községük ügyes-bajos dolgainak intézését, akik lelkiismeretesek, mindig az egyéni érdek elé helyezik a közös­ség érdekét. A Hazafias Népfront helyi bizottsága már kidolgozta prog­ramját is. A tanácselnök irodájá­ban szemléltető rajzos plakát mutat­ja, hogy mit kell a közeljövőben megvalósítani. Tervbevették a vil­lanyhálózat bővítését, új ártézi kút építését, a legelők füvesítését, a jár­dák megjavítását, két beton-siló épí­tését, gyümölcsös létesítését. Vége­zetül megjegyzi a plakát készítője, nagyon helyesen, — hogy: ebhez pénz kell. Pártunk és kormányunk a község szebbé tétele érdekében eddig is, meg ezután is ad pénzt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a mucs­fai példa. Kultúrházat, iskolát, nap­köziotthont építettek a félszabadulás óta. Többször javítottak már az uta­kat, kutakat, hidakat. Itt kell szóvá tenni, hogy mindezt a mucsfa lak az elmúlt időkben is, meg napjainkban is mostohán viszonozzák ... A községben 214 egyéni parasztot , tartanak nyilván. A felszabadulás óta még egyetlenegy alkalommal sem teljesítette ez a 214 gazda kivétel néikül beadási kötelezettségét. Jelen­leg is mintegy 124 dolgozó paraszt részben, vagy egészében adósa a nép államénak. Vajon jód van-e ez így? Egyáltalán nincs jól! Egy bányász nem elégszik meg azzal, hogy Se­bestyén József tehene a jóminőségü silótakarmány etetése következtében több tejet ad. A bányász azt várja, — tegyük hozzá jogosan — hogy Se­bestyén József mucsfai gazda a töb­bi dolgozó paraszttal együtt tejfoe- adási kötelezettségét is teljesítse, hogy több tejet, vajat, sajtot vásá­rolhasson. De bezzeg, ha abból kel­lene megélni, mondjuk a nagymá- nyoki bányászoknak, amit a mucsfai gazdáik adnak, kiesne kezükből a csákány. Pedig azt nagyon tudják követelni a községbeliek, hogy a földművesszövetkezetben mindig le­gyen friss élesztő, cukor, szerszám és egyéb más, ami szükséges. De mit szólnának az olyanok, mint Lévai Kozma, aki egyáltalán nem teljesíti beadását, ha azt mondaná a boltos, hogy nincs só. csak akikor szállítanak az ipari munkások, ha teljesítette törvényesen előirt beadási kötelezett­ségét. Lévai Kozmának, meg a töb­binek egész biztosan nem tetszene ez. De arra nem gondolnak, hogy az ipar. munkásoknak sem tetszik, hogy olyan sok sertéssel, tejjel, tojással, baromfival adósai a nép államának, összesítve: a mucsfaiak azt akarják: „Az államtól jobb kapni, mint egy kicsit neki adni.” Nem lenne teljes a kép. ha szó néVkü' hagynánk, hogy nrndehhez mit szólnak a község vezetői. Garas János elvtárs. a községi tanács véz- rehaj iábizottságának elnöke azt mondja: „Nagy szégyen ez közsé­günkre nézve, de mit tehetünk. A gazdák azt mondják, hogy nem és nem flttv*»t hánynak a törvénynek“. A párttitkámak is hasonló vélemé­nye van. Valahogy úgy néz ki a helyzet, hogy a mucsfai vezetők megnyugtat­ják. önmagukat, pusztán a dolgozó I parasztok jószér.dékára bízzák a tör­vényesen előírt beadási kötelezett­ségek teljesítését. Pedig úgy lenne jó. ha a mucsfai gazdák egyöntetűen a begyűjtési tervek teljesítésénél is olyan harcot folytatnának, mint az! őszi mezőgazdasági munkák befeje-1 zéséért. Mórágy, a bonyhádi járás egyik legkisebb községe. Ez a kis község a felszabadulás óta annyi segítséget kapott az államtól, mint a megye akármilyek nagy községe. Napközi- otthont, iskolát, mozit, úttörőotthont, gyógyszertárt építettek és a közeljö­vőben fejezik be a tornaterem, vala­mint az iskolások fürdőjének építé­sét. A mórágyiak az államnak ezt a sokoldalú segítségét méltóan viszo­nozzák. A mezőgazdasági munká­kat mindig idejében elvégzik. A be­gyűjtési tervek teljesítésében is pél­dát mutatnak. A 320 egyéni gazda közül csupán kettőnek van hátralé­ka. De mint a begyűjtési megbízott mondja, rövid időn belül ők is ele­get tesznek kötelességüknek. Tojásból 93. baromfiból 73, bur­2-, --------------------------------­Ü nnepség; Pnksun november 7-én Pakson is, mint ez ország min­den táján lelkesen ünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 37. évfordulóját. A délelőtti órákban a tömegszervezetek, üze­mek és a pártbizottság dolgozói meg. koszorúzták a szovjet hősök sírját, majd az úttörők szavalata, énekszá­mai tették színessé az ünnepélyt. Este 8 órákor műsoros estet ren­deztek. ahol ünnep: beszédet mon­dott B'.azsek Károly, a községi nép- frontbizottság elnöke. Beszámolójá­ban ismertette ünnep jelentősé­gét. majd a n.agyar—szovjet barát­ság jelentőségét méltatta. Végezetül az újonnan bevonuló fiataloktól bú­csúzott ezekkel a szavakkal: — Kö­vessétek a szovjet hazafiak példá­ját, Jegyen vezérfonal előttetek a szovjet harcosok példamutatása, sa­játítsátok el a szovjet haditudo- mányt és legyetek gerinces oszlo­pai a béke megvédésének. A beszámoló után az MSZT tánc- csoportra bolgár táncot mutatott be, majd magyar tánccal szórakoztat ták a résztvevőket. Utána a gazda­kör fiataljai jelenetet mutattak be. Végezetül a Magyar-Szovjet Társa­ság tánccsoportja a magyar mc- i nyecske tánccal szórakoztatta az I egybe gyű. Leket. Kovács András gonyából 95. kukoricából 98 szá­zalékra teljesítette egész évi be­adási tervét a község. Szép számban akadnak olyanok is Mórágyon, mint Theisz János, aki már egész évi beadási kötelezettségét teljesítette. Az elért eredmények nem véletle­nül születtek. A begyűjtési aiiandó- bizottság tagjai fáradhatatlanul vég­zik feladatukat. Mikóczi Sándor, Forster Krxnrád, Csehfalvi Gáspár és Theisz János, a begyűjtési állan- dóbizottság tagjai gyakran elmennek elbeszélgetni gazdatársaikhoz, meg­magyarázzák a begyűjtési tervek teljesítésének jelentőségét. Fáradsá­got nem ismerve dolgozik Pataki Ti- bomé. a helyi begyűjtési megbízott is. Mindig tudomása van arról, hogy melyik gazda fejezte be a kukorica- törést és nem teljesítette beadási kö­telezettségét. Az ilyenekhez elmegy beszélgetni, s ha ézekután sem tesz eleget kötelességének, alkalmazza a törvény szigorát. A mórágyi gazdák jogos büszke­séggel dicsekednek mindenkinek ar­ról, hogy mennyi mindent kaptak a felszabadulás óta államunktól. S egyben azt is elmondták a helyi népfront-bizottság alakuló gyűlésén, hogy ezután sem ma­radnak adósai a nép államának. Harcba indulnak a magasabb ter­méseredmények eléréséért, állam iránti kötelezettségeik maradéknél­küli teljesítéséért, mert ezt kívánja meg a népjóiét politikájának meg­valósítása. k bonyhádi üzemek dolgozói tiltakoznak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulójának előesté­jén a bonyhádi üzemekből félórával később távoztak a dolgozók. Köz­vetlen a munka befejezése után mi nden üzemrészben röpgyülést tar­tottak. A Hazafias Népfront helyi bizottságának kezdeményezésére az üzemek dolgozói tiltakoznak Nyugat Németország felfegyverzése ellen. Tiltakozó táviratot küldtek mind a Zománcművek, mind a Cipőgyár, a KTSZ és a többi kis üzemek dolgozói is. A Cipőgyár dolgozóinak tilta­kozó távirata a következőképpen sz ól: „Nyugat-Németország felfegyver zése és a mililarizmus, az agresszív háborús politika következteben egyre gyorsabban halad a megvalósulás felé. Óriási veszélyt rejt ez a világ békeszerető embereire nézve. Ezt bizonyítja a több mint egyezer millió tiltakozó aláírás is. Mi, a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói sohasem felejtjük el azokat a vérgözös időket, melyben a német fasiszták lábbal tiporták szabadsá- ' gunkat, rabolták értékes kincseinket. Emlékeinkben még ma is élnek ezek a szörnyű napok. Ezért tiltakozunk az agresszív politika megvalósítása ellen, követeljük a háborús gyújtógalók politikájának sürgős megszün- tetését. A BONYHÁDI CIPŐGYÁR DOLGOZOD'. * Este az ünnepségen, ahol mege mlékeztek a szovjet emberek dicső harcáról, az üzem valamennyi dől gozója megfogadta, hogy a forradal­mi műszak lendületével továbbra is sikeres harcot folytatnak a tervek teljesítéséért, az előttünk álló nagy feladatok megvalósításáért. Levél a kanacsí állami gazdaságból: A gazdaság vezetői együtt küzdőitek velünk Igv fedeztük be sikeresen az őszi vetést A Népfront-bizottság tag ai pé’damutatásukkal segítették a vetés meggyorsítását Retzólgetés Varga Gyufával a kocs mai ISépfront-bizoKság mangá nról — Amióta a Hazafias Népfront községünkben megalakult — mon­dotta Varga Gyula, Kocsola kül­dötte, a Hazafias Népfront Orszá­gos Kongresszusán — úgy érez­zük, hogy a munka minden terü­leten jobban és lelkesebben fo­lyik. — Most, amikor szemtől- szembe vagyok vele, szintén eze­ket hangsúlyozza. — Huszonnyolc tagú a mi népfrontbizottságunk, — mondja mosolyogva, — de ami­kor összejönnek, rajtuk keresztül az egész falu együtt van. A további beszélgetésből kitű­nik, hogy hatalmas erőnek bizo­nyult egy-egy ilyen tanácskozás a munkák menetének meggyorsí­tásában, Október elején például a vetéssel még körülbelül 30 száza­lékra állt a község dolgozó pa­rasztsága. Az október 16-i nép­frontgyűlés után rohamosan sza­porodott a bevetett földek terüle­te, mert kisgyűléseken, egyéni be­szélgetéseken keresztül a meggyő zó, felvilágosító munka megindult. S november elejére a rozsot 100 százalékban, a búsát pedig 91 százalékban elvetették, de 25—30 gazda túl is teljesítette a búza­vetési tervét. — A népfrontbizottságnak gond ja volt a termelési feladatokra va­ló mozgósítás mellett, a dolgozók jogos panaszának orvoslására is, — folytatja Varga Gyula. — Régi kérésük volt például az Erdősor- utcában lakóknak a villany be­vezetése. Most erre is sor kerül a népfrontbizottság kezdeménye­zésére. — Ezelőtt jónéhány évvel ugyanis, amikor az egész község­ben bevezették a villanyt, ezt a részt ..kifelejtették" a számításból. Régi bajon segít tehát most a népfrontbizottság, természetesen az egész lakosság összefogásával. Megbeszélték a dolgot, hogy ne kerüljön az államnak olyan sok­ba, társadalmi munkával járul­nak a megvalósításához. — Ez a munka már meg is kez­dődött, — mondja Varga Gyula, a nép frontbizottság titkára, nem kis büszkeséggel és örömmel. — A fakitermelés és a dúcok leállí­tása már megtörtént, most már csak a bekötés hiányzik. Nagyon szeretnénk, ha az illetékesek is legalább ilyen gyorsan mozogná­nak vele, hogy december 2-án ez­zel is még bensőségesebbé tehet­nénk községünk felszabadulásá­nak ünnepét. Hasonló panaszok, kérések akad nak még többek is a községben. S hogy mennyire jól látja a nép- frontbizottság a dolgozók problé­máit, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az akcióprogram lényegében egyezik a jelölőgyűlé­seken elhangzott javaslatokkal. A 17-es körzetben például javasol­ták a jelölőgyűlésen megjelentek a Petöfi-utca lekövezését és a jár­dák megjavítását. Még azt is el­mondották, hogy mindenki segít a játdák rendbehozásánál, aki előtt ez történik. A népfrontbizottság programjában nemcsak a Petőfi, de a Petőfi és a Kossuth utcákat összekötő út kikövezése is szere­pel. — Sok panasz volt, — mond­ja Varga Gyula — a közvilágí­tásra is. Tervbevettük, hogy e te­rületen igyekszünk segíteni. A vízellátás megjavítása is sürgős probléma, de egy pékiizem léte­sítése is. Bízunk benne, hogy mindezeket a falu lakóinak és a felsőbb szervek segítségével meg tudjuk oldani. Az eddigiek is azt mutatják, amint Varga elvtárs szavait hall­gatom. hogy valóban az egész falu valamennyi dolgozó paraszt­ja, értelmisége, lelkesen csatlako­zik a Hazafias Népfront-mozga­lomhoz. Az ő érdekeiket védi, se­gíti munkájukat, s így ők is szí­ves-örömest támogatják. — A népfrontbizottságnak nagy része van abban is. hogy tovább erősödik a kapcsolat a termelő­szövetkezeti parasztság és a falu egyénileg dolgozó parasztjai közt — mondja Varga elvtárs. — En­nek legjobb példáit az elmúlt he­tek tapasztalata mutatta meg, amikor nehezen ment a vetés. A népfrontbizottság tagjai nemcsak felvilágosító munkával és példa- mutatásukkal segitetlék a vetés meggyorsítását, hanem javasla­tukra a tsz naponta 2—3 vetőgé­pet is bocsátott a dolgozó parasz­tok rendelkezésére. (í—®> ha nem volt részem olyan megbe­csülésben, mint itt. Ebben az évben sok dolgozó társam részesült pénz­es természetbeni juttatásban.“ Ezeket a sorokat ifj. Meixner Fe­renc, a kanacsi állami gazdaság kombájnvezetője írta. — A magam munkájáról csak annyit írhatok: én i* többször részesültem természet­beni juttatásban munkám után. — Augusztus 20-án több dolgozó tár­sam pénzt és díszoklevelet kapott. Ha kérdezi valaki, miért, csak azt válaszolhatom: jól dolgoztunk. Itt kell megemlítenem, hogy a vezetés egészen más. mint az elmúlt évek­ben volt. A munkások és a vezetők között szoros kapcsolat alakult ki. Az idei őszi vetésnél a gazdaság va­lamennyi dolgozója egvamberkémt állt ki. hogy határidő előtt jóminő­ségben befejezhessük a vetést. A gazdaság vezetői, élükön igazgatónk­kal és agronomusunkkal, fáradságot nem ismerve egvütt küzdöttek ve­lünk. hogy mielőbb a földben le­gyen gabonánk. E nagy feladatot sikeresen oldottuk meg. mert össze­fogtunk, egységesen dolgoztunk. Ve­zetőink, ha kellett, a vetőgép után mentek. Ha kellett, vezették a gé­pet, segítettek, tanácsokat adtak, megoldották a nehéznek látszó fel­adatokat. így fejeztük be sikeresen az őszi vetést és egyéb munkákat, így forrtunk eggyé munkások a ve­zetőkkel. Szeretjük őket, támogat­juk munkájukban, mert közös a harcunk, mely a nép jólétének eme­léséért folyik, „1950 május 3-tó! dolgozom a ka- naosi állami gazdaságban. Még so-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents