Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)
1954-11-09 / 266. szám
1351 NOVEMBER 9 Pf Ä P Cö 8 A HAZAFIAS NÉPFRONT-BIZOTTSÁGOK MUNKÁBAN A dombóvári Hazafias Népfront-bizottság akcióprogramja a megvalósulás útján A dombóvári községi Hazafias Nép front-bizottság is kidolgozta akció- programját. Elsősorban foglalkozott az akcióprogram a község fejlődésével a felszabadulás óta, majd részletesen ismerteti a célkitűzéseiket. — ..A munkás-paraszt szövetség további megszilárdítása érdekében segítséget kívánunk nyújtani az ujdombóvári dolgozó parasztságnak azzal, hogy közel 300 hold területen a vízlevezető árkot társadalmi munkával a tanácsválasztások tiszteletére a i- rülbelül 2000 méter hosszúságban el_ készítjük. Községünk ivóvíz ellátásának megjavítása érdekében ez év végén a már lefektetett vízvezetélihálózator és kutakat működőképes állapotba hozzuk. Községünk elhanyagolt állapotban lévő járdáit folyamatosan megjavítjuk. Elsőnek még ebben az évben 18 ezer forintos beruházással a Rákóczi utcában javítjuk meg a járdát Tekintettel arra, hogy az új 4 tantermes iskola ezévben nem épül meg, biztosítjuk, hogy az alsó tagozat tanulói legalább hetenkénti váltással délelőtt járhassanak iskolába. Ehhez legalább 4 ideiglenes tantermet biztosítunk az új iskola felépítéséig. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy 1955 évben Dombóvárott űttörőház létesüljön, ahol tanuló ifjúságunk hasznos időtöltését és szórakozását biztosíthatjuk. Iskoláskorú gyermekeink egészség védelme érdekében lehetőleg még eben az évben, de legkésőbb 1955 évben valamennyi általános iskola udvarát folyami kaviccsal hintjük be. Községünk égető lakásproblémáin akarunk segíteni akkor, amikor megalakítjuk a lakásbizottságot, melynek feladata lesz még ebben az évben 17 lakás 'biztosítása dolgozóink részére. Az 1955-ös évtől kezdődően megjavítjuk a Kossuth Lajos, a Teleki, az Ady Endre, a Zrínyi és Fő utcát, valamint a malomhoz vezető utcák kövezetét. Dombóvárott és Ujdombóvárott 1955 tavaszára a meglévő játszótereket korszerűsítjük és megfelelő játékeszközökkel, sportszerekkel latjuk el. Dolgozó parasztságunk kérésének eleget téve Dombóvárott és Ujdombóvárott egy-egv gazdakört létesítünk. Ezeken az általános érvényű célkitűzéseken kívül üzemeink a maguk terveinek végrehajtásával szolgálják a Hazafias Népfront politikáját, viszik győzelemre célkitűzéseit. Az akkcióprogram befejezésül felhívást tartalmaz, mely így szól. — Ezek a valamennyiünket érintő célkitűzések megvalósíthatók. Megvalósításuk rajtunk, a mi munkánkon, összefogásunkon is á<ll. Felszólítunk minden becsületes dolgozót, hogy községünk lakosságának boldogulása. még szebb jövőnk építése érdekéiben mindenki tegye magáévá ezeket a célkitűzéseket és harcoljon értük saját munkája minél jobb teljesítésével. * A dombóvári Hazafias Népfrontbizottság akcióprogramja azonban nem maradt csak felhívás. A nép- frontbizottság tagjai kásgyűléseken ismertették Dombóvár község dolgozó parasztjai között és egyúttal a legfontosabb feladatokra mozgósítottak is. Kezdeményezésükre az újdom. bóvári határban már meg is kezdődött a 2000 méter hosszú vízlevezető csatorna kitisztítása. E munkából közel 300 méter hosszú szakaszon már el is végezték a munkálatokat. A népfrontbizottság kezdeményezésére elért eredmény igen jelentős, mivel ez a munka már 3 esztendeje húzódik, halasztódik. Megkezdődött a Rákóczi utca járdáinak rendfoethoeása is, az anyag jórésze már a helyszínen áll rendelkezésre. Megkezdődött a vízikérdés megoldása is. Javítás alatt áll a piactéri kút. A népfromtbizattság tagjai együttesen harcolnak, hogy a vízellátás többi hibáit is kijavítsák. A Hazafias Népfront-bizotfság kezdeményezésére megkezdődöd Pálfa villamosítása Pálfán a felszabadulás óta szinte új községrész született. Ebben a kis községben, ahol a felszabadulás előtt szinte alig élt olyan ember, aki ne lett volna cseléd a környező földbirtokokon. A felszabadulás után a mun kájuk gyümölcseit saját maguk élvezhetik, s ez lehetővé tette, hogy életszínvonaluk ugrásszerűen emelkedjék. Ezt bizonyítja többek között, hogy 1947-től napjainkig 140 új házat építettek a községiben. Most az ősz folyamán újabb 4 szo- ba-konyhás és kétszoba-konyhás családi ház építését kezdték meg. Valamennyien saját erejükből, állami támogatás nélkül építik fel otthonaikat. A községet egykoron átölelő földbirtokok tulajdonosai nem törődtek azzal, hogy van-e megfelelő világítás a cselédlakásokban. Csak a petróleu. mos. lámpák, mécsesek fénye volt látható. A Hazafias Népfront-bizottságra várt az a kezdeményezés, hogy akcióprogramjába felvegye a község villamosítását. A jelölő gyűléseken ismertette is a népfront-bizottság a tervét. A javaslat hamar a megvalósulás útjára lépett. A községi tanács a javaslatot továbbította, s hamarosan 70 ezer forintot kaptak a villamosítás költségeinek fedezésére. A Hazafias Népfront-bizottság azt kezdeményezte, hogy a villanyoszlopokat akácfákból, társadalmi munkával állítsák elő. A dolgozó parasztok a jelölőgyűléseken tett javaslataikkal még ennél is tovább mentek, azt javasolták, hogy társadalmi munkával ássák le a megfelelő helyre az oszlopokat, mert ezzel költségmegtakarítást érnék el. A Hazafias Népfront-bizottság kezdeményezésére tehát megkezdődött Pálfa villamosítása. Kővári Bálint szakadáti esperes levele Kővári Bálint szakadáti esperest a népfront helyi bizottsága megalakulásakor kongresszusi küldöttnek választották meg. A kongresszusról hazatérve az esperes levelet intézett a Hazafias Népfront Megyei Irodájához. „A kongresszuson szerzett mély benyomások és a kapott lelkesítés itt élnek szívemben, midőn e sorokat írom — hangzik a levél. — Teszem ezt azért, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki a szíves jelölésért, hogy csekélységemet a küldöttek sorába állította, — de legyen ez írásos bizonyítéka annak, hogy e magasztos célok érdekében minden tehetségemmel és tudásommal dolgozni fogok édes hazánk felemelkedésére és népünk boldogulására. Hazafias köszöntéssel: KŐVÁRI BÁLINT esperes, Szakadát. ("fiatalos Lendülettel az aj időn . . . A tehénistállóban békésen kérődztek a tehenek. „Narancs“ jámboran áll és tűri, hogy a fürge ujjak munkája nyomán sebesen csörgedezzen a tej az edénybe. Horváth István, a dombóvári Rákóczi tsz új tagja, 61 éves korát meghaladó gyorsasággal végzi a fejes nehéz és erőltető munkáját. — Na, ez is megvan. Ma ezért többet adott, mint tegnap — mondotta Pista bácsi, amikor lemérte a Kifejt tejet. — Majd adnak ezek többet is. Tud nillik nem olyan régen gondozom, kezelem őket, csak november 1-től. Jelenleg 9.2 literes a fejési átlag, de rövid idő aiatt 11 literre emelem. —• Gondolja, hogy sikerül?-- Nem gondolom, ha*- nem tudom, — válaszolta Pista bácsi magabiztosan. — A tehenészetben rendszeres- és lelkiismeretes munka kell és természetesen takarmány. Ha ez megvan, akkor nem kell félni a tejcsökkenéstöl. Van itf jópár darab telién, amely ék tavasszal ellenek. Ezekből 18—20 literes tehenet lehet és tudok majd kihozni. Egyedi takarmányozással egyidó- ben 'történő etetéssel, itatással, fejéssei. Nem vagyok mai gyerek, sokat fejtem én. már valamikor, havonta 4—5000 litert is meghaladott a kifejt tej mennyisége. És ez nem gyerekjáték. A fej és nagyon nehéz, erős karizom munkát igényel. Én megszoktam már. — Mikor gondolt arra Pista bácsi, hogy belép a Rákóczi termelőszövetkezetbe? — Hosszú meséje lenne ennek. A fiaim, feleségein hallani sean akartak róla. Azí mondták, öreg vagy te már ahhoz, hogy hajnalban kelj és későn feküdj. Egy délután azután véglegesen megszületett bennem az elhatározás. Az utcán találkoztak Ö3sze. Fábián Lajos, -a dombóvári Rákóczi tsz elnöke, meleg szeretettel fogott kezet régi kenye- respaításával, Horváth Istvánnal. Valamikor, jó pár évvel ezelőtt együtt dóig''ztak, együtt húzták az igát, a gazdagabbnál, a „szerencsésebbnél“, akit az éjét, a sors minden jóval megjutalmazott. Neki megvolt a háza, kenyere, pénze, jószága, és mi volt, mi maradt nekik. Semmi, csak a munka. Szinte önkénytelenül is erre az időre gondoltak vissza mindketten. — Látja Horváth bácsi, mégis valóravált az álóm. Az a valóság, ami eddig elkerült bennünket. Ugye maga is azt hitte, hogy ebben az életben nekünk jobb sors nem juthat* osztályrészül. Próbáltunk belenyugodni abba, hogy talán a mi gyermekeinknek, unokáinknak talán jobb, gondtalanabb lesz az élete. És itt van, mi is megértük, mi is élhetünk szebb és jobb életet. Ezért érdemes ma dolgozni, mert látjuk és élvezzük munkánk gyümölcsét. — Nem dicsekvésképpen mondom, de itt van a mi termelőszövetkezetünk. — Becsületesen dolgozunk mindannyian. Élenjárunk a versenyben, munkában. Elsőnek fejeztük be a vetést, Napról-napra jobban és jobban dolgozunk, szinte attól félünk, hogy nincs annyi idő, ami elég lenne ahhoz, hogy termelő-szövet kezelőnket virágzóbbá, gazdagabbá tegyük. — Én jól látom ezt öcsém. Gondoltam nem is egyszer, hogy szólok neked, nektek, hogy vegyetek be közétek. De visszatartott valami. Tudod nagyon jól, hogy amióta én élek, mindig csak állatokkal, tehenekkel bántam, késeibb részesarató és cséplőmunkás lettem, Egyszóval nékem nincs egy talpalatnyi földem se, nincs lovam, tehenem, ekém, boronám, nincs semmim, csak a két kezem. Ezért nem szóltam, mert attól féltem, hogy mit szólnak a tagok, hogy én csak üres kézzel jövök közéjük. Ez tartott vissza, pedig örömmel visszajönnék újra a tehenészethez, hiszen ott dolgoztam hosszú éveken át. Elhallgattak mindketten. A kettőjük közé ékelődött csend azonban nem hatott válaszfalként. Ez a csend közelebb hozta egymáshoz azt a két embert, akik már dolgoztak együtt és akik tízjév után újra keresik az egymáshoz vezető utat. Egy-két nappal később a Rákóczi tsz tagsága szeretettel, örömmel fogadta az új tagot, úgy ahogy volt, minden nélkül. Csak a kis történetnek van vége. Horváth Pista bácsi fiatalos lendülettel halad tovább a megtalált úton, amely a 61 éves embert gondtalanná, fiatallá alakította. Jámboran áll a „Narancs“, a „Cifra“ és a többi telién a hófehér illatos tej pedig egyre gyorsabban gyűl, örvénylik a kanna alján Pista bácsi lelkiismeretes munkája nyomán. Folyik a vasgyűjtés a szekszárdi leányiskolában Csak néhány napja adtunk hírt arról, hogy a szekszárdi leányiskola VI/c osztálya hogyan készül a Vas- gyüjtő Hónapra. Miként szervezték meg a brigádokat és hogyan osztották fel a területet. Most újabb híreket közölhetünk a lelkes szekszárdi kislányokról. AVI,c dicsőségét úgylátszik megirigyelték a nyolcadikosok is. mert ők is szorgalmasan hozzákezdtek a v-asgyüjtéshez. Különösen Magyar Erzsébet, es Budavári Éva jeleskedtek. Az egyik eddig már 850 kiló, a másik kislány pe_ dig 700 kiló vasat gyűjtött óssze. Az iskola igazgatói irodájában 'beszélgettünk a két kislánnyal az egyik szünetben. Mint mondották, nem áll. nafc meg ennél az eredménynél, hanem tovább gyűjtenek, még sokáig tart november és az egész hónap a vasgyüjtés hónapja. Most azon lesznek, hogy másokat is serkentsenek a vasgyüjtésre. Reméljük, hogy példájukon felbuzdulva osztálytársaik ;s kiveszik majd részüket e nemes műn kából. Az iskolának azonban fentieken kívül is vannak igen lelkes vas- gyüjtői. Vegyük csak például az V b Töttös-brigádját, melynek tagjai Töt- tös Zsuzsa, Mihály Ágnes, Farkas Mária. Fehér Klára ée Izlsteoker Er_ zsebet. Ök ugyan még nem adták le a MÉH-nek az összegyűjtött vasat, de már kértek kocsit a MÉH-től, mert bizony már több mázsára rúg az összegyűjtött vas mennyisége. Az iskola vasgyüjtésének lelkesítője, irányítója: Komlós Margit elvtársnő, úl- tarőcsapatvezető. Ez a helyzet a lányoknál. A fiúknál azonban egyelőre nagy a csend. Vajon mi ennek az oka? Szeretnék ha legközelebb a fiúikról is komoly eredményekről számolhatnánk be. Tolnai Napi ti-ankét Pincehelyen Mintegy kétszázan jöttek össze pén tek este Pincehelyen, hogy megismer jék a sajtó munkáját, segítséget adjanak tanácsaikkal, javaslataikkal, bírálatukkal megyei pártbizottság lapja további javításához, színvonala emeléséhez. Az amkéton az iskola esasz tuska brigádja, szavaiéi is közreműködtek, melyért ezúton is köszönetét mondunk a pedagógusoknak, s mindazok naik, akik az ankét sikere érdekében tevékenykedtek. Számos értékes javaslat hangzott el a vita során és közel 40 előfizetővel nőtt a Tolnai Napló olvasótábora. Töltött paprika helyett burgonya Levél Murgáról Községünk tanácselnöke pár nappal ezelőtt Bonyhádon volt értekezleten. Mivel a sok fontos kérdés vitatása közben megéhezett, többed- magával elment ebédelni a Sztálin tér 3. szám alatti vendéglőbe. Amikor megkapták az étlapot, látta, hogy azon töltöttpapri'ka is szerepel, Nagyon szereti a töltöttpaprikát, azt rendelt. Hosszas várakozás után végre feltűnt egy kiszolgálónő, aki eleget tett a megrendeléseknek. Mint mindenki elé, úgy az elnök elvtárs elé is letette a kért ebédet, vagyis a töltöttpaprikát. De „uram bocsá“, milyen volt az a „töltöttpaprika“ keresni kellett a paprikát a burgonya között. Elnökünk a csodálkozástól szóhoz sem tudott jutni, hiszen ilyet még nem látott, hogy a töltöttpaprika burgonyából legyen. Szóvá is tette, hogy ő töltöttpaprikát, nem pedig burgonyát kért. De a felszolgálónő kihívóan szólt vissza, — ha nem tetszik ne jöjjön ide ebédelni. Közben egy. MÁVAUT gépkocsivezető iá betért ebédelni, ö borjúpörköltet kért, amely burgonyából és három falat húsból állott. A gépkocsivezető már 'Ismerhette a vendéglő fogiásait, mert rögtön megnézte, hogy milyen húst kapott. Meg is állapította, hogy borjú helyett halat kapott. Ezt mások is megállapították, de a vállalat igazgatója, amikor többszöri hívásra megjelent, kijelentette, hogy ők borjúba kapták, azért főzték borjúpörköltnek. Ebből a rövid eseményből az a tanulság, hogy aki ebbe a vendéglőbe akar enni, az borjúpörkölt helyett halászlevet, töltöttpaprika helyett, pedig sósvíZben. főtt burgonyát kérjen. Horváth Sándor Murga. Hogyan térjünk át a téli takarmányozásra? Most, amikor lassan megjönnek a fagyok, — se a legelő, se a szántóföld nem ad zöldtakarmányt — gyakori panasza a gazdaasszonyoknak, hogy kevesebb tejet ad a tehén. Ez rendszerint akkor fordul elő, ha a zöldtakarmányról minden átmenet nélkül száraztakai-mányozásra fogják a tehenet. A takarmányozási átmenetet különösen a fejősteheneknél és a növendékállatoknál kell gondosan betartani. A természetes legelőről való le- szoktatás nem nehéz, mert ősszel a fű elszárad és elveszti ízét, úgy hogy az állat mind kevesebbet fogyaszt belőle. A legeltetés utolsó szakaszában már nem is a legelő, hanem csak a mozgás válik egészségére. Persze más a helyzet a herefüvesek és lucernások legeltetésénél, ahol elsősorban a talajviszonyoktól függ az őszi legeltetés ideje. Ha a sok őszi esőtől felázik a lucernás, már nem lehet ráhajtani a jószágot, mert több kárt tesz a taposással, mint amennyi a legeltetésből származó haszon. A legelőről beszorult állatokat egy ideig még etessük a szántóföldről behordott zöldtakarmánnyal. Ilyen takarmány a kései vetésű csa- lamádé, s a másodvetésből számlázó édescirok is. Az átmenet biztosítására eleinte szénaszecskát keverjünk a zöldtakarmányból készült szecska közé. Ma ;d fokozatosan csökkentsük a zöldtakarmányadagot, a szénát pedig nagyobb mennyiségben etessük. A zöldtakarmány elvonásával beálló vitaminhiányt pótoljuk leveles répafejjel. A zöld répafejet azonban nagy gonddal készítsük elő, mert ha földdel keveredik, hasmenést okoz. Először a répafejből számosállatonként 4—5 kilót etesesünk naponta és azt 40—50 kilóig fokozhatjuk. Hasmenés esetén a leveles répafejre számosállatonként napi 10 deka szénsavas takarmánymeszet hintsünk, vagy vadgeszíenyedarót keverjünk a répakorona közé. A zöldtakarmány pótlására igen alkalmas a takarmánykáposzta, amely októbertől január végéig etethető. A takarmánykáposztát kétféleképpen takanmányoűhatjuk fej. Vagy az egész tövet szárastól, felszecskázva etetjük, vagy először csak az alsó leveleit, később a felsőket, végül a tövet, amelyet felaprítva, pácolva lőjünk a jószágnak. A takarmányrépa és a silótakarmány etetésénél is be kell tartani a fokozatos átmenetet. A siló és a takarmányrépa egyídőben is etethető de ha sok a répánk, úgy azt etessük először és azután fogyassza a jószág a silót. Ha a gazdák a takarmányozásba» gondosan betartják az átmenetet, nem csökken a tej és jelentős meny- nyiségü abrakot takaríthatunk meg. Lukács Károly a Magyar Tudományos Akadémia főáilatorvosa. timéleti színvonalunk emelését segíti elő az MGMZOIGÍITATÁS B. R.
