Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-09 / 266. szám

1351 NOVEMBER 9 Pf Ä P Cö 8 A HAZAFIAS NÉPFRONT-BIZOTTSÁGOK MUNKÁBAN A dombóvári Hazafias Népfront-bizottság akcióprogramja a megvalósulás útján A dombóvári községi Hazafias Nép front-bizottság is kidolgozta akció- programját. Elsősorban foglalkozott az akcióprogram a község fejlődésé­vel a felszabadulás óta, majd rész­letesen ismerteti a célkitűzéseiket. — ..A munkás-paraszt szövetség továb­bi megszilárdítása érdekében segítsé­get kívánunk nyújtani az ujdombó­vári dolgozó parasztságnak azzal, hogy közel 300 hold területen a víz­levezető árkot társadalmi munkával a tanácsválasztások tiszteletére a i- rülbelül 2000 méter hosszúságban el_ készítjük. Községünk ivóvíz ellátásának meg­javítása érdekében ez év végén a már lefektetett vízvezetélihálózator és kutakat működőképes állapotba hozzuk. Községünk elhanyagolt állapotban lévő járdáit folyamatosan megjavít­juk. Elsőnek még ebben az évben 18 ezer forintos beruházással a Rákó­czi utcában javítjuk meg a járdát Tekintettel arra, hogy az új 4 tan­termes iskola ezévben nem épül meg, biztosítjuk, hogy az alsó tagozat ta­nulói legalább hetenkénti váltással délelőtt járhassanak iskolába. Ehhez legalább 4 ideiglenes tantermet biz­tosítunk az új iskola felépítéséig. Mindent elkövetünk annak érdeké­ben, hogy 1955 évben Dombóvárott űttörőház létesüljön, ahol tanuló if­júságunk hasznos időtöltését és szó­rakozását biztosíthatjuk. Iskoláskorú gyermekeink egészség védelme érdekében lehetőleg még eben az évben, de legkésőbb 1955 évben valamennyi általános iskola udvarát folyami kaviccsal hintjük be. Községünk égető lakásproblémáin akarunk segíteni akkor, amikor meg­alakítjuk a lakásbizottságot, mely­nek feladata lesz még ebben az év­ben 17 lakás 'biztosítása dolgozóink részére. Az 1955-ös évtől kezdődően meg­javítjuk a Kossuth Lajos, a Teleki, az Ady Endre, a Zrínyi és Fő utcát, valamint a malomhoz vezető utcák kövezetét. Dombóvárott és Ujdombóvárott 1955 tavaszára a meglévő játszótere­ket korszerűsítjük és megfelelő já­tékeszközökkel, sportszerekkel lat­juk el. Dolgozó parasztságunk kérésének eleget téve Dombóvárott és Ujdom­bóvárott egy-egv gazdakört létesí­tünk. Ezeken az általános érvényű cél­kitűzéseken kívül üzemeink a maguk terveinek végrehajtásával szolgálják a Hazafias Népfront politikáját, vi­szik győzelemre célkitűzéseit. Az akkcióprogram befejezésül fel­hívást tartalmaz, mely így szól. — Ezek a valamennyiünket érintő cél­kitűzések megvalósíthatók. Megvaló­sításuk rajtunk, a mi munkánkon, összefogásunkon is á<ll. Felszólítunk minden becsületes dolgozót, hogy községünk lakosságának boldogulá­sa. még szebb jövőnk építése érde­kéiben mindenki tegye magáévá eze­ket a célkitűzéseket és harcoljon ér­tük saját munkája minél jobb telje­sítésével. * A dombóvári Hazafias Népfront­bizottság akcióprogramja azonban nem maradt csak felhívás. A nép- frontbizottság tagjai kásgyűléseken ismertették Dombóvár község dolgo­zó parasztjai között és egyúttal a legfontosabb feladatokra mozgósítot­tak is. Kezdeményezésükre az újdom. bóvári határban már meg is kezdő­dött a 2000 méter hosszú vízlevezető csatorna kitisztítása. E munkából kö­zel 300 méter hosszú szakaszon már el is végezték a munkálatokat. A népfrontbizottság kezdeményezésére elért eredmény igen jelentős, mivel ez a munka már 3 esztendeje húzó­dik, halasztódik. Megkezdődött a Rákóczi utca jár­dáinak rendfoethoeása is, az anyag jórésze már a helyszínen áll rendel­kezésre. Megkezdődött a vízikérdés megol­dása is. Javítás alatt áll a piactéri kút. A népfromtbizattság tagjai együt­tesen harcolnak, hogy a vízellátás többi hibáit is kijavítsák. A Hazafias Népfront-bizotfság kezdeményezésére megkezdődöd Pálfa villamosítása Pálfán a felszabadulás óta szinte új községrész született. Ebben a kis községben, ahol a felszabadulás előtt szinte alig élt olyan ember, aki ne lett volna cseléd a környező földbir­tokokon. A felszabadulás után a mun kájuk gyümölcseit saját maguk él­vezhetik, s ez lehetővé tette, hogy életszínvonaluk ugrásszerűen emel­kedjék. Ezt bizonyítja többek között, hogy 1947-től napjainkig 140 új házat építettek a községiben. Most az ősz folyamán újabb 4 szo- ba-konyhás és kétszoba-konyhás csa­ládi ház építését kezdték meg. Va­lamennyien saját erejükből, állami támogatás nélkül építik fel otthonai­kat. A községet egykoron átölelő föld­birtokok tulajdonosai nem törődtek azzal, hogy van-e megfelelő világítás a cselédlakásokban. Csak a petróleu. mos. lámpák, mécsesek fénye volt lát­ható. A Hazafias Népfront-bizottság­ra várt az a kezdeményezés, hogy akcióprogramjába felvegye a község villamosítását. A jelölő gyűléseken ismertette is a népfront-bizottság a tervét. A javaslat hamar a meg­valósulás útjára lépett. A községi ta­nács a javaslatot továbbította, s ha­marosan 70 ezer forintot kaptak a villamosítás költségeinek fedezésére. A Hazafias Népfront-bizottság azt kezdeményezte, hogy a villanyoszlo­pokat akácfákból, társadalmi mun­kával állítsák elő. A dolgozó parasz­tok a jelölőgyűléseken tett javasla­taikkal még ennél is tovább mentek, azt javasolták, hogy társadalmi mun­kával ássák le a megfelelő helyre az oszlopokat, mert ezzel költségmeg­takarítást érnék el. A Hazafias Népfront-bizottság kez­deményezésére tehát megkezdődött Pálfa villamosítása. Kővári Bálint szakadáti esperes levele Kővári Bálint szakadáti esperest a népfront helyi bizottsága megalakulá­sakor kongresszusi küldöttnek vá­lasztották meg. A kongresszusról ha­zatérve az esperes levelet intézett a Hazafias Népfront Megyei Irodájá­hoz. „A kongresszuson szerzett mély benyomások és a kapott lelkesítés itt élnek szívemben, midőn e sorokat írom — hangzik a levél. — Teszem ezt azért, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki a szíves jelölésért, hogy csekélységemet a küldöttek sorába állította, — de legyen ez írásos bi­zonyítéka annak, hogy e magasztos célok érdekében minden tehetségem­mel és tudásommal dolgozni fogok édes hazánk felemelkedésére és né­pünk boldogulására. Hazafias köszöntéssel: KŐVÁRI BÁLINT esperes, Szakadát. ("fiatalos Lendülettel az aj időn . . . A tehénistállóban béké­sen kérődztek a tehenek. „Narancs“ jámboran áll és tűri, hogy a fürge uj­jak munkája nyomán se­besen csörgedezzen a tej az edénybe. Horváth Ist­ván, a dombóvári Rákóczi tsz új tagja, 61 éves ko­rát meghaladó gyorsaság­gal végzi a fejes nehéz és erőltető munkáját. — Na, ez is megvan. Ma ezért többet adott, mint tegnap — mondotta Pista bácsi, amikor lemér­te a Kifejt tejet. — Majd adnak ezek többet is. Tud nillik nem olyan régen gondozom, kezelem őket, csak november 1-től. Je­lenleg 9.2 literes a fejési átlag, de rövid idő aiatt 11 literre emelem. —• Gondolja, hogy sike­rül?-- Nem gondolom, ha*- nem tudom, — válaszolta Pista bácsi magabiztosan. — A tehenészetben rend­szeres- és lelkiismeretes munka kell és természe­tesen takarmány. Ha ez megvan, akkor nem kell félni a tejcsökkenéstöl. Van itf jópár darab telién, amely ék tavasszal elle­nek. Ezekből 18—20 lite­res tehenet lehet és tudok majd kihozni. Egyedi ta­karmányozással egyidó- ben 'történő etetéssel, ita­tással, fejéssei. Nem va­gyok mai gyerek, sokat fejtem én. már valamikor, havonta 4—5000 litert is meghaladott a kifejt tej mennyisége. És ez nem gyerekjáték. A fej és na­gyon nehéz, erős karizom munkát igényel. Én meg­szoktam már. — Mikor gondolt arra Pista bácsi, hogy belép a Rákóczi termelőszövetke­zetbe? — Hosszú meséje lenne ennek. A fiaim, feleségein hallani sean akartak róla. Azí mondták, öreg vagy te már ahhoz, hogy haj­nalban kelj és későn fe­küdj. Egy délután azután véglegesen megszületett bennem az elhatározás. Az utcán találkoztak Ö3sze. Fábián Lajos, -a dombóvári Rákóczi tsz el­nöke, meleg szeretettel fogott kezet régi kenye- respaításával, Horváth Istvánnal. Valamikor, jó pár évvel ezelőtt együtt dóig''ztak, együtt húzták az igát, a gazdagabbnál, a „szerencsésebbnél“, akit az éjét, a sors minden jó­val megjutalmazott. Neki megvolt a háza, kenyere, pénze, jószága, és mi volt, mi maradt nekik. Semmi, csak a munka. Szinte ön­kénytelenül is erre az idő­re gondoltak vissza mind­ketten. — Látja Horváth bácsi, mégis valóravált az álóm. Az a valóság, ami eddig elkerült bennünket. Ugye maga is azt hitte, hogy ebben az életben nekünk jobb sors nem juthat* osz­tályrészül. Próbáltunk be­lenyugodni abba, hogy talán a mi gyermekeink­nek, unokáinknak talán jobb, gondtalanabb lesz az élete. És itt van, mi is megértük, mi is élhetünk szebb és jobb életet. Ezért érdemes ma dolgozni, mert látjuk és élvezzük munkánk gyümölcsét. — Nem dicsekvésképpen mondom, de itt van a mi termelőszövetkezetünk. — Becsületesen dolgozunk mindannyian. Élenjárunk a versenyben, munkában. Elsőnek fejeztük be a ve­tést, Napról-napra jobban és jobban dolgozunk, szin­te attól félünk, hogy nincs annyi idő, ami elég lenne ahhoz, hogy termelő-szövet kezelőnket virágzóbbá, gazdagabbá tegyük. — Én jól látom ezt öcsém. Gondoltam nem is egyszer, hogy szólok neked, nektek, hogy ve­gyetek be közétek. De visszatartott valami. Tu­dod nagyon jól, hogy ami­óta én élek, mindig csak állatokkal, tehenekkel bántam, késeibb részes­arató és cséplőmunkás lettem, Egyszóval nékem nincs egy talpalatnyi föl­dem se, nincs lovam, te­henem, ekém, boronám, nincs semmim, csak a két kezem. Ezért nem szól­tam, mert attól féltem, hogy mit szólnak a tagok, hogy én csak üres kézzel jövök közéjük. Ez tartott vissza, pedig örömmel visszajönnék újra a tehe­nészethez, hiszen ott dol­goztam hosszú éveken át. Elhallgattak mindket­ten. A kettőjük közé éke­lődött csend azonban nem hatott válaszfalként. Ez a csend közelebb hozta egymáshoz azt a két em­bert, akik már dolgoztak együtt és akik tízjév után újra keresik az egymás­hoz vezető utat. Egy-két nappal később a Rákóczi tsz tagsága sze­retettel, örömmel fogad­ta az új tagot, úgy ahogy volt, minden nélkül. Csak a kis történetnek van vé­ge. Horváth Pista bácsi fiatalos lendülettel halad tovább a megtalált úton, amely a 61 éves embert gondtalanná, fiatallá ala­kította. Jámboran áll a „Narancs“, a „Cifra“ és a többi telién a hófehér illatos tej pedig egyre gyorsabban gyűl, örvény­lik a kanna alján Pista bácsi lelkiismeretes mun­kája nyomán. Folyik a vasgyűjtés a szekszárdi leányiskolában Csak néhány napja adtunk hírt arról, hogy a szekszárdi leányiskola VI/c osztálya hogyan készül a Vas- gyüjtő Hónapra. Miként szervezték meg a brigádokat és hogyan osztot­ták fel a területet. Most újabb híreket közölhetünk a lelkes szekszárdi kislányokról. AVI,c dicsőségét úgylátszik megirigyelték a nyolcadikosok is. mert ők is szorgal­masan hozzákezdtek a v-asgyüjtéshez. Különösen Magyar Erzsébet, es Bu­davári Éva jeleskedtek. Az egyik ed­dig már 850 kiló, a másik kislány pe_ dig 700 kiló vasat gyűjtött óssze. Az iskola igazgatói irodájában 'beszél­gettünk a két kislánnyal az egyik szünetben. Mint mondották, nem áll. nafc meg ennél az eredménynél, ha­nem tovább gyűjtenek, még sokáig tart november és az egész hónap a vasgyüjtés hónapja. Most azon lesz­nek, hogy másokat is serkentsenek a vasgyüjtésre. Reméljük, hogy pél­dájukon felbuzdulva osztálytársaik ;s kiveszik majd részüket e nemes műn kából. Az iskolának azonban fentieken kívül is vannak igen lelkes vas- gyüjtői. Vegyük csak például az V b Töttös-brigádját, melynek tagjai Töt- tös Zsuzsa, Mihály Ágnes, Farkas Mária. Fehér Klára ée Izlsteoker Er_ zsebet. Ök ugyan még nem adták le a MÉH-nek az összegyűjtött vasat, de már kértek kocsit a MÉH-től, mert bizony már több mázsára rúg az összegyűjtött vas mennyisége. Az iskola vasgyüjtésének lelkesítője, irá­nyítója: Komlós Margit elvtársnő, úl- tarőcsapatvezető. Ez a helyzet a lányoknál. A fiúk­nál azonban egyelőre nagy a csend. Vajon mi ennek az oka? Szeretnék ha legközelebb a fiúikról is komoly eredményekről számolhatnánk be. Tolnai Napi ti-ankét Pincehelyen Mintegy kétszázan jöttek össze pén tek este Pincehelyen, hogy megismer jék a sajtó munkáját, segítséget ad­janak tanácsaikkal, javaslataikkal, bírálatukkal megyei pártbizottság lapja további javításához, színvonala emeléséhez. Az amkéton az iskola esasz tuska ­brigádja, szavaiéi is közreműködtek, melyért ezúton is köszönetét mon­dunk a pedagógusoknak, s mindazok naik, akik az ankét sikere érdekében tevékenykedtek. Számos értékes ja­vaslat hangzott el a vita során és közel 40 előfizetővel nőtt a Tolnai Napló olvasótábora. Töltött paprika helyett burgonya Levél Murgáról Községünk tanácselnöke pár nap­pal ezelőtt Bonyhádon volt értekez­leten. Mivel a sok fontos kérdés vitatása közben megéhezett, többed- magával elment ebédelni a Sztálin tér 3. szám alatti vendéglőbe. Ami­kor megkapták az étlapot, látta, hogy azon töltöttpapri'ka is szerepel, Na­gyon szereti a töltöttpaprikát, azt rendelt. Hosszas várakozás után vég­re feltűnt egy kiszolgálónő, aki eleget tett a megrendeléseknek. Mint min­denki elé, úgy az elnök elvtárs elé is letette a kért ebédet, vagyis a töltöttpaprikát. De „uram bocsá“, milyen volt az a „töltöttpaprika“ keresni kellett a paprikát a burgo­nya között. Elnökünk a csodálkozás­tól szóhoz sem tudott jutni, hiszen ilyet még nem látott, hogy a töltött­paprika burgonyából legyen. Szóvá is tette, hogy ő töltöttpaprikát, nem pedig burgonyát kért. De a felszol­gálónő kihívóan szólt vissza, — ha nem tetszik ne jöjjön ide ebédelni. Közben egy. MÁVAUT gépkocsi­vezető iá betért ebédelni, ö borjú­pörköltet kért, amely burgonyából és három falat húsból állott. A gép­kocsivezető már 'Ismerhette a ven­déglő fogiásait, mert rögtön megnéz­te, hogy milyen húst kapott. Meg is állapította, hogy borjú helyett halat kapott. Ezt mások is megállapítot­ták, de a vállalat igazgatója, amikor többszöri hívásra megjelent, kijelen­tette, hogy ők borjúba kapták, azért főzték borjúpörköltnek. Ebből a rövid eseményből az a tanulság, hogy aki ebbe a vendég­lőbe akar enni, az borjúpörkölt he­lyett halászlevet, töltöttpaprika he­lyett, pedig sósvíZben. főtt burgonyát kérjen. Horváth Sándor Murga. Hogyan térjünk át a téli takarmányozásra? Most, amikor lassan megjönnek a fagyok, — se a legelő, se a szántó­föld nem ad zöldtakarmányt — gya­kori panasza a gazdaasszonyoknak, hogy kevesebb tejet ad a tehén. Ez rendszerint akkor fordul elő, ha a zöldtakarmányról minden átmenet nélkül száraztakai-mányozásra fog­ják a tehenet. A takarmányozási át­menetet különösen a fejősteheneknél és a növendékállatoknál kell gondo­san betartani. A természetes legelőről való le- szoktatás nem nehéz, mert ősszel a fű elszárad és elveszti ízét, úgy hogy az állat mind kevesebbet fo­gyaszt belőle. A legeltetés utolsó sza­kaszában már nem is a legelő, ha­nem csak a mozgás válik egészségé­re. Persze más a helyzet a herefü­vesek és lucernások legeltetésénél, ahol elsősorban a talajviszonyoktól függ az őszi legeltetés ideje. Ha a sok őszi esőtől felázik a lucernás, már nem lehet ráhajtani a jószágot, mert több kárt tesz a taposással, mint amennyi a legeltetésből szár­mazó haszon. A legelőről beszorult állatokat egy ideig még etessük a szántóföld­ről behordott zöldtakarmánnyal. Ilyen takarmány a kései vetésű csa- lamádé, s a másodvetésből számlázó édescirok is. Az átmenet biztosításá­ra eleinte szénaszecskát keverjünk a zöldtakarmányból készült szecska közé. Ma ;d fokozatosan csökkentsük a zöldtakarmányadagot, a szénát pe­dig nagyobb mennyiségben etessük. A zöldtakarmány elvonásával be­álló vitaminhiányt pótoljuk leveles répafejjel. A zöld répafejet azonban nagy gonddal készítsük elő, mert ha földdel keveredik, hasmenést okoz. Először a répafejből számosállaton­ként 4—5 kilót etesesünk naponta és azt 40—50 kilóig fokozhatjuk. Has­menés esetén a leveles répafejre számosállatonként napi 10 deka szén­savas takarmánymeszet hintsünk, vagy vadgeszíenyedarót keverjünk a répakorona közé. A zöldtakarmány pótlására igen alkalmas a takarmánykáposzta, amely októbertől január végéig etet­hető. A takarmánykáposztát kétféle­képpen takanmányoűhatjuk fej. Vagy az egész tövet szárastól, felszecskáz­va etetjük, vagy először csak az alsó leveleit, később a felsőket, végül a tövet, amelyet felaprítva, pácolva lő­jünk a jószágnak. A takarmányrépa és a silótakar­mány etetésénél is be kell tartani a fokozatos átmenetet. A siló és a takarmányrépa egyídőben is etethető de ha sok a répánk, úgy azt etessük először és azután fogyassza a jószág a silót. Ha a gazdák a takarmányozásba» gondosan betartják az átmenetet, nem csökken a tej és jelentős meny- nyiségü abrakot takaríthatunk meg. Lukács Károly a Magyar Tudományos Akadémia főáilatorvosa. timéleti színvonalunk emelését segíti elő az MG­MZOIGÍITATÁS B. R.

Next

/
Thumbnails
Contents