Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-27 / 282. szám

Tíz év eredménye : háborús romok helyén virágzó szabad élei, urak országából dolgozók hazája! Szavazz a népfront jelöltjére! A bőrgyár! dolgozók választása egykor és ma MOZGALMAS itZ ÉLET pár »appal a tanácsválr isztások előtt a Simontornyai Bőrgyárban. A párt­irodában egymásnak adják a kilin­cset az aktívák, népnevelők. Hírt hoznak a faluból, az üzemből, • út­mutatást kérnek nr lunkájukhoz. ösz- szejönnek a gyár tanácstagjelöltjei, akiket Czinkon el .vtárs, a gyári párt- bizottság titkára lát el további út­mutatással, ezalí itt lent az ’ üzemek­ben lendületese;a folyik a munka: Ünnepi műszakot tartanak a gyár dolgozói. A bőrgyár — ez az az üzem, amely szinte rányom) p bélyegét a község arculatára — több mint százötven éve létesült S Einte nincs olyan csa­lád a községben, akinek valamilyen kapcsolata ne; lenne a gyárral. Mun­kásai közül sokan gyerekkorukban kerültek ide, nem egy már közel fél évszázada dolgozik az üzemben, mint Cseh Pál elv'társ, aki 47 évvel ezelőtt lépett be a ífyár kötelékébe. Ma a községi tanácstag jelölteknek több mint egyha/.mada a gyár dolgozóiból került ki. A MOST ANI VÁLASZTÁS eszébe juttatja a gyár dolgozóinak, milyen is volt egy választás a múltban Si- montomyjin. Elmondják, hogyan használtá/r fel őket a választásoknál. Rendszerint ilyenkor a részlegveze­tőket tették felelőssé, hogy minden munkás pit legyen és egyhangúlag szavazzcna, az ő jelöltjükre. Sokan * emlékezitek arra, mikor egyszer a harmincas években bíróválasztás volt, felsorakoztatták őket négyes sorokba a gyár udvarán, majd Naj- zer Lajos, a meszes részleg vezetője vezényelt: „Bíróválasztószázad, utá­nam indulj!” Ekkor Fodor Imre föld- birtokost kellett megválasztani bíró­nak. „Egyhangúlag” és „Közfelkiál­tással” választották meg, hiszen hiá­ba tette fel a kérdést a főszolgabíró, hogy követeli-e valaki a titkos sza­vazást, nem mert senki sem felszó­lalni. Hátuk mögött ott voltak Fried úrnak, a gyár gazdájának emberei és aki szólni merészelt volna, más­nap már kitették volna a gyárból. Mert fordult elő ilyen eset is Si- montornyán a múltban. A község la­kói — köztük a bőrgyáriak — hosz- szabb idő óta kérték, hogy a piacte­ret a Vásártérről helyezzék át a la- positérre. Ez sértette a Fried-család érdekeit, hiszen üzleteik a régi piac­térnél voltak. A „Méltóságos úr" — hogy megfélemlítse a munkásokat, máról-holnapra háromszáz embert kitett a gyárból. 1939-BEN egy választási gyűlésre „vezényelték ki” a gyár dolgozóit. Pesti Pál, földbirtokos volt a kor­mánypárt jelöltje. A beszédet Kun-' der Antal, az azóta elítélt háborús bűnös tartotta. Amikor beszédében odaért, hogy „az elmúlt hetekben Németországban jártam és a magyar nép csak örülhet annak, hogy erő­södik a német-magyar barátság” egy parasztember, Csontos Kálmán, köz­bekiáltott: „Nincsen német-magyar barátság!” — a miniszter úr egy intésére, hogy „hülyékkel nem vitat­kozom, vigyék el innen ezt az em­bert” — a csendőrök galléron ragad­ták és a „tisztelt választópolgárok” szemeláttára hurcolták el Csontos Kálmánt. Mindez már a mplté. Csontos bá­csi ma nyugodtan gazdálkodik föld­jén, választókörzetükben Andráskó Pált jelölték tanácstagnak. Megbíz­nak benne, hisz a környéken min­denki ismeri gyerekkora óta. A bőrgyáriak közül tizenheten vannak jelölve a községi tanácsba. AZ ÜNNEPI MŰSZAKRA a kez­deményezés a bpxtaszító részlegből indult el, majd röpgyűléseken a töb­bi üzemrészek is csatlakoztak a ver­senyhez. A bőrgyáriak nagy dologra vállalkoztak, az Él üzem zászló át­vételekor: december 15-re befejezik éves tervüket. Ezt akarják elősegí­teni az ünnepi műszakkal. Nagyszerű eredmények születtek már az első napokban. Nem egy munkás túlszárnyalta eddigi teljesít­ményét. Csapó János tanácstagjelölt a második dekádban. 117 százalékot ért el, hétfői eredménye 140 száza­lék, Mészáros Sándor és Vincék La­jos húsolók 135 százalékról 172-re emelték teljesítményüket. A bőrgyári dolgozók most jó mun­kájukkal, vasárnap pedig majd a szavazólappal szavaznak jobb éle­tükre, szebb boldogabb lövőjükre. Virágok között szavaz majd Szedres népe ... K felségünkben 89 választókerü­let van. Mindegyikben jelölő- gy üléseken tettek javaslatot a dód-, gazók -a tanácstag jelöltekre. A Haza_ fisa NépiEroirilJbizo'ítság, hogy megfele­lően népszerűsítse azokat, akik el­nyerték. községünk dolgozóinak bi- zahaót, valamennyiről fényképet toü- azítffltt és a földművesszö vetke­zet kisártidágánek kirakatában he_ Iyesefcűk ed azokat, hada' lássák a vá­lasztásé munkáik előkészítésébe lel­kesen bekapcsolódott dolgozók, hogy irzréden körzet a legjobbját küldi a he$d tanácsba. így ekhomdänatjuk, hegy nálunk Szedresen is a község •.«fee, java képviseli majd egész köz­ség Másságét a tanácsban. Most a tanéesvátasztásig vissza­térő néhány napot as egyéni agitó- eíóna használjuk fiel. Nem törek­szünk most a választások előtt sem as olcsó dicsőségre. Nenn ígérünk mást ezeken a beszélgetéseken és a üdagyűléseken sem, mint amit erőnk­ből megvalósíthatunk. Beszélgető. '•seink során felhasználjuk a helyi ér­veket: szinte új falú „született“ Szed­resen a felszabadulás óta, bővítik- a kultúrházat, ismét jók az útjaink... De oldalakon keresztül lehetne so­rolni azokat a helyes módszereket, amelyekkel a népnevelők felhívják községünk dolgozóinak érdeklődését a község egy évtizedes múltjára, fej. lődésére. C zedresen, ahol egykor alig volt szavazati joggal rendel­kező dolgozó, most ünnepnek számít a helyi tanácsok megválasztása. Széppé tesszük, díszíteni fogjuk a szavazó helyiségeket. Virágok között szavaz majd Szedres népe a tanács- tagjelöltekre, s vele együtt pártunk új politikájára. Akik egykor ki voltak zárva a vá­lasztójog gyakorlásából, most sza­vazni akarnak. Éppen eáért a Haza­fias Népfrontbizottság a helyi válasz, tási elnökséggel megszervezte a mozgó urnát, hogy azok is leszavaz­hassanak, akiit betegek, vagy olyan időseit, hogy nem tudnak eljönni már a szavazóhelyiségbe. Mi me­gyünk el hozzájuk, hogy élhessenek az alkotmányban biztosított joguk­kal A kültelki dolgozóink gépkocsival jönnek november 28-án a szavazó­helyiséghez, hogy leaajáíi szavazata, kát. » választás előtti két napot z arra fogjuk felhasználni, hogy még egyszer felkeressünk minden szavazót és tájékoztassuk arról, me­lyik választó körzetben szavazhat. Ez alkalommal elmondjuk azt is, ho_ gyan kell szavazni. A községünk fiataljai úgy akarják még ünnepélyesebbé tenni a helyi tanácsok megválasztását, hogy kul­túrműsorral szórakoztatják majd a választókat a szavazó helyiségek közelében. id. Wernke Gyula, Szedres. a Hazafias Népfrontbizottság elnöke, A bonyhádi asszonyok tiltakozása a német fasizmus feltámasztása ellen Szerdán mintegy hetven asszony jött össze a bonyhádi MNDSZ he­lyiségben, hogy tiltakozó gyűlést tart­sanak a Németország Kommunista Pártja ellen indított terrorper miatt. Itt voltak a cipőgyár, a zománcgyár munkásasszonyainak képviselői, há­ziasszonyok, dolgozó parasztasszo­nyok, hogy felemeljék szavukat az amerikai imperialisták lakájkormá­nyának, az Adenauer-kormány fa­siszta intézkedései ellen. Egyhangú­lag fogadták el a következő távirat elküldését az Országos Béketanács­nak: „Mi, bonyhádi MNDSZ asszonyok mélységes felháborodással tiltakozá­sunkat fejezzük ki a Németország Kommunista Pártja ellen indított tér rorper miatt. Tudjuk azt, hogy Nyu­gatnémetországban a kommunisták A Bonyhádi Cipőgyárban szerdán reggel röpgyűléseket tartottak az üzemrészekben, s az alábbi táviratot küldik a megyei békebizottságnak: „Mi, a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói felháborodottan olvastuk a sajtóban, hogy a Nyugat-német reakciós Ade­nauer kormány ismét merényletre készül, bíróság elé állítja a német Kommunista Párt vezetőit, a német nép legjobb fiait. Tudjuk, hogy ezt u harcolnak legkövetkezetesebben orszá guk felfegyverzése és a fasizmus fel- támasztása ellen, az egységes, béke­szerető Németország megteremtésé­ért, és ezért akarják elnémítani őket, hogy meggyorsítsák egy újabb világ­háború előkészítését. Mi nem aka­runk háborút, nem akarunk többe kisírt szemű édesanyákat látni! Mi békét akarunk és el vagyunk szánva arra, hogy a világ . békeszerető asz- szonyaival vállvetve harcolunk a né­met fasizmus feltámasztása ellen és a Kommunista Párt betiltása ellen. Világ asszonyai! Hozzátok fordu­lunk! Fogjunk össze, emeljük fel til­takozó szavunkat, harcoljunk Német­ország Kommunista Pártja legális működéséért, harcoljunk a fasizmus ellen, gyermekeink szebb jövőjéért, a világ békéjéért!” minősíthetetlen cselekedetet azért teszik, hogy elhallgattassák a német nép igazi hangját, hogy zavartalanul folytathassák háborús politikájukat és ismét felélesszek Nyugat-Németor- szágban a militarizmust. Tiltakozunk Németország Kommunista Pártja ve­zetőinek üldözése ellen, követeljük; szüntessék be a kommunista párt betiltására irányuló terrorpert. Bonyhádi Cipőgyár dolgozói.” MuÉá^an a bátaszéki Hizaíias raroníijízoltsái A Hazafias Népfront vezetésével Bátaszék lakói készülnek a novem­ber 28-i választásokra, mely egybe­esik községük felszabadulásának 10 éves évfordulójával. Esténként 8-—10 kisgyűlést tartanak a tanécstagjelöl- tek, megismerkednek és elbeszélget­nek választóikkal. A beszélgetések során a jelöltek foglalkoznak a lakosság ügyes-bajos dolgaival, ismertetik a párt és a kor­mány új politikáját, a mezőgazdaság fejlesztésének programját. Igen sók helyen élénk vita alakul ki. A 16-os körzet kisgyűlésén például a köz­szükségleti cikkek minőségéről esett szó. Egy háziasszony felemelte a vi­zeskannát. — Ide nézzenek az elv­társak, milyen munka ez? Alig két hete vettem, s máris folyik. Meg­indult a vita a selejttel kapcsolat­ban, míg végül is megállapodtak ab. ban, hogy a falu dolgozói jobb áru­cikkeket, több kisgépet és háztartási felszerelést kémek az üzemek dol­gozóitól, de többen megemlítették azt is, hogy a városi munkásság is jog­gal elvárja a falutól, hogy több és jobb mezőgazdasági termelvénnyel segítse elő a város élelmiszer ellátá­sát. Vankó József a bátaszéki vasút­állomás dolgozója járási tanácstag­jelölt. Vankó elvtárs sokat fáradozik a választók ügyes-bajos problémái­nak megoldásáért. Legutóbb Rein­hardt Vincéné 70 éves parasztasz- szony lakás ügyét panaszolta el. A hosszabb idő óta húzódó ügyet Vam^ó elvtáré rövid néhány nap leforgása alatt elintézte, s az idős parasztnéni azóta, mint lelkes népnevelő segíti a tan ácsválasztás okát. A Hazafias Népfrontbizottság a községi tanácson keresztül gyorsan orvosolja a választók panaszát. A kisgyűléseken elhangzott egészséges kezdeményezéseket és javaslatokat megszívlelik. így javult meg a víz­szolgáltatás, a közvilágítás és né­hány helyen a járda is Bátaszé&en. A választópolgárok a tanácsválasz­tás tiszteletére csinosítják, rendbe­hozzák házuk táját, a DISZ fiatalok és MNDSZ asszonyok pedig a válasz­tóhelyiségek dekorálását vállalták c-i. Versenyben ai fi ismi Biztosító tíoigozéi Bekapcsolódtak a tanácsválasztá­sok tiszteletére indított munkaver­senybe az Állami Biztosító tolname­gyei fiókjának dolgozói is. Vállalták, hogy még a tanácsválasztás napja előtt, napi munkájukon felül a me­gye jégkárosult gazdáinak jégkár jegyzőkönyveit feldolgozzák és így a kártérítést még ezen a héten min­denki megkaphatja. így még a vá­lasztás napja előtt 2.730 termelő ré­szére 1,579.000 forintot fognak ki­utalni. Ebből Szekszárd város és környékére 1.100, MadoCsára 600. Faddra és Tengelicre 300—300 ter­melő esik, de Regölyben és Tamási­ban is sok jégkárosult megkapja a kártérítést. Baráti találkozás a választókkal • • • Hogy is volt esak, akkor régen? így választás előtt njjegindult a fal­vak felé a grófok, V járók és fullaj­tárjaik, korteseik serege. ígértek fűt-fát-bogarat, csa'khogy a vokso- kat elszedjék riválisaik- eloL Meg­nyíltak a tele zsebek is, hogy mor­zsákat szórva a bvisás grófi jövedel­mekből, borral és miegyébbel vásárt csináljanak a szarrazók között. Ment * pártharc másként is. A fő-fő kor­tesek é3 a setékben dolgozó fullaj­tárok ellenségeskedéseket szítottak s ennek —■ m? nt ahogy az elmúlt napokban épp; an Kisvejkén hallot­tam — családi perpatvar, sőt halál­eset is lett a Wege. Mindezek eszembe jutottak most, ahogy a döhiröközi tanácsháza aj­taján belépic-m Tuska Pál elvtárs­sal, akit az itteni választók újra je­löltek a rnc.'gyei tanácsba. Milyen, más ez a találkozás, mint a felsza­badulás e>őtti választók és jelölt együttléte. Nincs hajbókolás, egy- egy becs Metes kézszorí tás, kölcsö­nösen szíves köszöntés, meleg ba­ráti hangulat. Nincs félelem, kön­törfalazás, mint egyenrangú felek ■állnak egymással szemben. Egész magatartásuk, beszédjük mutatja, hogy egyaránt felelősnek érzik ma­gukat .'a falu, a megye, az ország sorsáért. Nemi arról folyik itt a szó most, mbit régen, — hogy miként le­hetne,, minél kevesebb költséggel, ígéretekkel, valójában becsapni a falut, melyik kuláknál lesz a dá- ridó, mennyi csendőr, katonaság kell az „igazság” győzelméhez stb, stb. Arról beszélgetnek, mit lehet­ne tenni a falu dolgozóinak jobb életéért, munkájuk megkönnyíté­séért, s megindult-e a jelölőgyűlése­ken, kisgyűléseken elhangzott pana­szok, hibák orvoslása., — Megjött-e a gép az aprómag­vak cséplésére — kérdezi Tuska elvtárs. — Igen, megjött — feleli a tanács elnöke és a párttitkár szinte egy­szerre — jó volt, hogy Tuska elv­társ egy kicsit megmozgatta a dal- mandi gépállomást, hiszen már így is elvagyunk késve véle. De ugyanez a baráti hangulat ki sér bennünket az egész falun vé­gig. — Szabadság, elvtárs, jónapot kivánok, hoztaistem, mutálunk, hangzik minden oldalról, amint be­lépünk a döbröközi Vegyesipari KTSZ bognárműhelyébe. Hörnyei János a szövetkezet sztahanovistája önérzetesen magyarázza Tuska elv­társnak munkájuk jó eredményeit, százalékokban és anyagiakban egy­aránt. Nemcsak a falu dolgozó pa­rasztjait segítik ők munkájukkal, hanem az egész környék, az egész ország dolgozóit is. Büszkén mutat­ják a már elkészült talicskákat, szekéroldalakat, s mág egyéb faáru­kat. Búcsúzóul említik, hogy — va­sárnap a nagy napon — mindnyá­jan ott lesznek szavazni. Takács bácsi éppen a lovakat fogta ki, mikor beléptünk az udvar­ra, Utána szívesen invitál bennün­ket beljebb a szobába. Ö is egyik jelöltje a falunak, de a helyi ta­nácsba. Néhány perc s a kezdeti enyhe zavar feloldódása után már mindenről megfeledkezve beszélget­nek. — Ha beléd helyeztük a bizal­munkat — mondja éppen Takács bácsi — altkor csinálj is , valamit — ezzel fogadnak . mindenütt. Mi­lyenek az asszonyok, vezetékes rá­diót már kaptunk, most kút kelle­ne nekik. Igazuk is van, kellene, de nekünk kell megmagyarázni, hogy egyszerre mindent nem lehet. Jövő­re kapunk igaz egy kutat, de azt oda kell tenni ahol nagyobb szük­ség van rá. — Takács bácsi érzi a felelősséget nemcsak körzetéért, ha­nem az egész faluért. Az útszabá- lyozás, amit sürget, az már a kör- j zet jogos kérése, s ehhez Tuska elv- i társ is felajánlja segítségét. j A gazdálkodás kérdéseiről is szó esik, s Tuska elvtárs kérdésére Takács bácsi elmondja, hogy a kor­mányprogram megjelenése óta nőtt a dolgozó parasztoktermelési kedve. — Én csak magamról beszélek, — mondja megfontoltan. — Azelőtt nyűg volt a két tehén. Nekem is csak egy éve van 2 tehenem. Még szebbek, mint a lovaim — teszi hozzá nem kis büszkeséggel. — El lehet menni ebben az utcában is bárhová, szinte mindenütt így van. Nagyon jó a korpajuttatás is. Több búzát is vetettem most, mint az­előtt. Ezután részletesen elmondja, hogy így többet tud adni például a teheneknek, azok több tejet ad­nak, több lesz a háznál a pénz, több tej jut az ipari munkásoknak. — Nagyon helytelen, aki azt gon­dolja, hogy e kedvezmények nyo­mán, hogy a kormány csak paraszt­politikát csinál — veti közbe fej­csóválva. Az állattenyésztés, az a mindene Takács bácsinak — csak még a disznóneveléssel vagyok lemaradva — mondja. De mindjárt sorolja is terveit. 3 sertése van most. Kettőt a — kisebbeket — meghízlalja a be­adásra, s levágni, s a legnagyobbat meghagyja anyának, hogy ne fogy­jon ki belőle —; ezért is kell a több takarmány, s jó hogy a kormány engedélyezte a takarmánygabona helyettesítését búzával a beadás-1 nál. Mindnyájan tanultunk e besze.­getésből, s hát még mikor Tóth Ferenccel kerültünk össze. —_ A felszabadulás óta legalább 12'—13 csikót adtam el — mondja moso­lyogva a beszélgetés során. Éppen ezért helyesli ő is, hogy több ta­karmány marad meg jövőre a gaz­dáknak, ha több búzát termelnek. — Az egerekkel azonban baj van — szól közbe Tuska elvtárs. — Hát igen — válaszol Tóth Ferenc — a méreg sem a legjobb, meg nem is elég. — Azt mondom azonban, hogy aki idejében vetett, természetesen jól megmunkált földbe az ne fél­jen. A tetejét igaz, hogy lerágja, de az enyém utána hajt. Most in­kább ott garázdálkodnak, ahol fris­sen vetett magot találnak. A választással kapcsolatban is van számos kérdése, melyeket Tus­ka elvtárs részletesen megmagya­ráz. S ez így megy késő estig, egyik választótól a másikig. Eredmények, problémák, amelyek elintézésre várnak, mind-mind Tuska elvtárs fejébe, no, meg kis noteszébe kerül­nek. Természetesen nem azért, hogy ott maradjanak, hanem elintézésü­ket szemmel lehessen tartani, ter­jeszteni lehessen mindenütt a jó tapasztalatokat. így van ez most, — nem úgy, mint régen, — mióta a dolgozó nép van a hatalmon.

Next

/
Thumbnails
Contents