Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-22 / 251. szám
isii OKTOBER 22 N A P t ő n A biriíói „kiskirályok“ hazárdjátéka a nép vagyonával Á fanácsválasztásokra indított munkaverseny nagy jelentősége A homályos feljárati folyosón, ahol csak a becsapódó légáramlat hintáztál ja a pókhálókat, most csend van. Oldalt az egymástól elhatárolt Irodáikban tisztviselők matatnak aktáik és számok fölé hajolva. Látszólag nyugodt, megszokott kép ez, de csak látszólag. A biritói állami gazdaságban ugyanis hosszabb idő óta olyan dolgokat visznek véghez, ami nyílt becsapása a nép államának, merőben ellentétes a jó munka követelményeivel. Az előzményekről csak annyit, hogy a felsőbb szervek „felfedezték'' a hibákat. A Keletdunántúli Állami Gazdaságok Igazgatósága éles hangon bélyegezte meg az állami gazdaságban uralkodó lehetetlen állapotokat. A többé-kevésbé semmittevő adminisztrálást, áz évek folyamán kialakult „haveri'- szellemet, a zavaros könyvelést és felfelé hízelgő talpnyalást. Figyelemreméltó módosításokkal így is van. De nézzük mit mutatnak a tények. A biritói állami gazdaság 19ö4 eltelt időszakában töbhmillió . forintot fizetett rá a gazdálkodásra. A vezetők ezt olyan mondva csinált kifogásokkal akarják megmagyarázni, hogy „mert 1953-ban aszály volt, sokat ráfizettek a gyapotra, meg a területi igazgatóság néha ész nélkül tervezett. Sokszor olyan lehetetlen tervfeladatok végrehajtásával „boldogították" az állami gazdaság vezetőségét, hogy egyszerűen hajmeresztő.'1 Sok igazság van abban, hogy tavaly az aszály miatt nem termette meg a föld, amit vártunk. Az is igaz, hogy a Keletdunántúli Állami Gazdaságok Igazgatósága sok esetben a helyi adottságokat nem vette figyelembe a tervek kivetésénél. No de a gazdaság fennállása óta elkövetett kisebb-nagyobb hibák, baklövések egy csokorba szedése sem ad a vezetőknek menlevelet a mostani hibákra. Annál is inkább nem elfogadható a gazdaság vezetőjének, Kovács Gyulának a magyarázgatása. mert legnagyobbrészt ellentétben áll a tényekkel. ' Úgy érzem, nem volnák méltó jelenlegi beosztásomra, ha nem írnám meg a valóságot, a látszateredményekben elmerengnék, leplezném, hogy a biritói állami gazdaság vezetői hazárdjátékodnak a nép pénzével. Vágjuk fel a lapot találomra Miért volt például az üzemi konyhára többezer forint ráfizetés? Azért, mert a vezetőség beleegyezését adta, hogy 24 labdarúgó „minden ellenszolgáltatás nélkül" ott étkezzék. — Miért nem követelte meg az igazgató, hogy a középvezetőkre kivetett jogos kártérítés a mulasztásokért, géptörésekért a gazdaság pénztárába befolyjon? Mert maga a gazdaság igazgatója is egy év óta tartozik 1.200 forinttal! Miért harapóztak el annyira a lopások? Mert a vezetőség a tolvajokat nem vonta felelősségre, inkább elkendőzte, hogy lopják a nép vagyonát. De mivel minden miértnek megvan az azértja, ennek is megvan. — Akiket éppen azért állított' a párt, az állam a gazdaság élére, hogy úgy vigyázzanak a nép vagyonára, mint a szemük fényére, őrei legyenek a rendnek, a fegyelemnek, maguk csalják, lopják a nép államát. A rend és fegyelem megbontásában ök a kezdeményezők. Dránovics Pál, a gazdaság főállattenyésztője a nagy tábla földből lehasíttatott egy darabot és a saját részére kukoricát termeltetett benne. A györkönyi üzemegység vezetője ezt tudta, s azon elv alapján, ha a f»állattenyésztőnek lehet, neki is, — ő is megműveltetett magának 400 öl szőlőt és a termést betakarította. Az igazgató mind a két esetről tudott, de a felsőbb szerveknek nem jelentette ezt idejében. Jóllehet azért, mert esetleg Dránovics is kifecsegte volna, hogy Kovács Gyula, az igazgató azért engedi az egyéni gazda birkáit a gazdaságban legeltetni, mert. a nevenap- jára birkát kapott ajándékba. Ezek látszólag „kis“ ügyek, egész biztosan nem lenne ezekből több milliós ráfizetés. De nagyon találó jelen esetben az a közmondás: „Alkalom szüli a tolvajt." A gazdaság többszáz mázsa szálastakarmányt megvásárolt, amely több összetételű. A könyvelés most nem tudja kimutatni, hogy melyik takarmányt mennyiért vették. A könyvelő azt mondja: „a takarmányt külön vásároltuk, az árakat viszont összekevertük." — Meg olyant, hogy megvásárolják a dolgozó parasztoktól a szénát, kifizetik és ott hagyják. Csak az nem lopja, aki éppen nem akarja. A jogtalanul kiadott munkásruhákat az igazgatóság többszöri figyelmeztetése ellenére, sem kérték vissza. Nagyon helyesen állapította meg a közelmúlt ban vizsgálatot tartott bizottság, hogy „a gazdaságot általában a fegyelmezetlenség és társadalmi tulajdon iránti teljes érzéketlenség jellemzi." Nem lenne teljes a kép, ha szó nélkül hagynánk, hogy mind ezekért kit terhel a felelősség. Elsősorban a gazdaság vezetőségét — ez csak természetes. Visszaéltek a dolgozó nép bizalmával, párttaghoz méltatlan módon cselekedtek. De semmivel sem kevesebb felelősség nyug. szik a Keletdunántúli Állami Gazda, ságok Igazgatójának, Polya elvtársnak a vállán. Polya elvtárs a feljegyzések és bejelentések alapján tudott a biritói áldatlan állapotokról. De féléven keresztül csak szemlélője volt az eseményeknek. Több alkalommal elrendelte ugyan, hogy teremtsenek rendet, egy-két középvezetőt állítsanak fegyelmi elé, de arra már nem volt kíváncsi, hogy ezt végrehajtották-e. Az igazgatóság azt is nagyon jól tudta, hogy több, mint 90 mázsa búzát elloptak. De. hogy mi lett a sorsúk a tolvajoknak, arról még a madár sem szólt. Kovács Gyula, az igazgató már félévvel ezelőtt azon siránkozott, hogy egyedül van, a gazdaságban nincs senki segítsége. Az igazgatóság nagyon jól tudta, hogy minden funkció be van töltve, de nem vizsgáltatta meg idejében a helyzetet, nem intézkedett, hogy a nem megfelelő középvezetőket más területre, történetesen termelőmunkába állítsák, helyettük megfelelő emberek a sarkukra álljanak és irá. nyítsanak. Mindezek csak kiragadott szűk ismertetések abból a zűrzavarból, korrupcióból, ami most a biritói állami gazdaságban van. A paksi járási pártbizottságon is többen vannak, akik már régóta látják a fennálló rendellenességeket. — Hangjuk azonban mindig gyenge, bizonytalan volt. Hat hónapon keresztül ők is csak szemlélték, hogy sorozatosan elmulasztották a párttaggyűléseket, a pártvezetőségi üléseket. Ebből következett aztán, hogy a kom munisták felvetését, az igaz szó érvényesülését, az egyszerű embereket letorkolták. A párttagok és a becsületes pártonikívüli dolgozók ezek után feleslegesnek látták, hogy bárkinek, bármit is elmondjanak. C§ak maguk között bélyegezték meg a nagylábon élést, a rendellenességet. Az állam pénze, a nép vagyona nem csáki-szalmája. Senki sem gazdálkodhat könnyelműen a rábízott közpénzzel. A pohár már rég betelt. Akik mulasztást követtek el, akik könnyelműen veszik a mi törvényein két, azok feleljenek! És hogy így legyen, az már az ügyészség dolga. rßeizeLyeth fcftj régi érteimiiígiüel VÁLASZTÁSRA készül az ország. Erről beszélnek a dolgozó parasztok, munkások, értelmiségiek. A választások előkészületeivel foglalkoznak napjaink ban a községi tanácsok. Legutóbb Nagyk&nyi községben jártunk, ahol a községi tanács dolgozóival, többek között Retkes István tanácstitkárral beszélgettünk. Retkes István elvtárs most 47 éves. 10 évvel ezelőtt, 1944. október 10-én került Tamásiba, ahol, mint közigazgatási tisztviselő dolgozott. Hamarosan 194$ április 1-én került Nagykónyiba, mint községi jegyző. Azóta itt dolgozik. Beszélgetésünk során ezt megelőző éveiről érdeklődtünk. Elmondta, hogy az egyik alföldi községben, Nemes-Militicsen volt jegyző. — Emlékezetes éveim azok nekem — mondja, — akkoriban érettségi után 2 éves jegyzői tanfolyamot végeztem és utána alig tudtam elhelyezkedni. Egyéves gyakorlat után lehettem volna jegyző és 13 évig kellett erre várnom, mert Endre László alispán úr (akit, mint a fasiszta szervezet tagját kivégeztek) nem járult hozzá előléptetésemhez, mert én csak egy kerékgyártó iparos gyermeke voltam. VOLT ALKALMAM az elmúlt rendszer közigazgatásában is dolgozni és a szocialista közigazgatásból is vannak tapasztalataim. Kétségtelen, hogy államhatalmi rendszerünk ilyen formája sokkal tökéletesebb, hisz valójában a nép széles rétegei vannak bevonva az államhatalom gyakorlásába. Súlyos hiba viszont még az, hogy a bürokrár cia maradványait nem tudtuk felszámolni. Retkes elvtársat szeretik a falu dolgozói, ö maga is így vélekedik: „Van ugyan egy pár ember, aki talán nem jó szemmel néz rám, de ezek olyan emberek, akiket a falu dolgozói is megvetnek, akik nem tartják kötelességüknek a törvények betartását, spekulánsok’1. — MUNKÁNKAT megnehezítette és nehezíti ma még az, hogy a községhez jó 4 kilométerre van Meggyes-puszta, ahol mint egy 450 személy lakik. Én magam is hetenként egyszer, de van úgy, hogy kétszer kimegyek és a kapcsolatot igyekszünk a dolgozókkal fenntartani. Nehezítette a jó munkamódszer kialakulását az igen erős fluktuáció. Csupán az érdekesség kedvéért mondom el, hogy amióta Nagykónyiban vagyok Szabó Mihály, Steiner Ferenc, Szoór Imre voltak bírók — és Hercegh János, Béleczki Sándor, Afinárek János voltak és jelenleg Fenyő László a tanácselnök. Aztán a választásra terelődik á szó. Retkes elvtárs elmondja, hogy a falu dolgozói lelkesen készülnek a választásokra. A végrehajtóbizottság és a tanács dolgozói tervszerűen végzik ezeket a feladatokat. — ALAPOSAN KÉSZÜLÜNK — mondja Retkes elvtárs — a jelölőgyűlésekre, melyek 16-án kezdődnek. A pénteki tanácsülésen megtárgyaljuk a dolgozó parasztsággal, úgy készüljünk a választásra, hogy az őszi mezőgazdasági munkálatokat határidő előtt elvégezzük. A tanácsválasztások tiszteletére egész évi termény- és állatbeadási kötelezettségünket teljesítjük a választás napjáig. Ez a tervünk. Bízom benne, hogy a tanácsülés tervünket jóváhagyja fs méltóan készülhetünk a tanácsok újjáválasztására. Még sok mindenről beszélgethettünk volna a „régi jegyzővel", Mindehhez csak tegyük hozzá azt, hogy Retkes István v. b. titkár érdemeli a falu dolgozóinak szeretetét, megbecsülését. Érdemes is erre az a községi vezető, aki olyan becsületesen végezte munkáját, mint ő az elmúlt évtized alatt. KISTAKÁCS JÓZSEF Hazánk valamennyi területén úav az iparban, mint a mezőgazdaságban nagy szerepe van a szocialista munkaversenynek. Dolgozó népünk magáévá tette pártunk politikáját és harcba indult a terv teljesítéséért. Megszületett és egyre terebélyesedik nálunk is a szocialista munka- versenymozgalom, melyet Sztálin elvtárs így jellemezett: „A munkaversenyben az a legjelentősebb, hogy az embereknek munkában való nézeteiben gyökeres fordulatot idéz elő, mert a munkát szégyelnivaló és súlyos teherból — aminek azelőtt tekintették — becsület dolgává, a dicsőség dolgává, érdem, harciasság dolgává változtatja." Ez az öntudatváltozás hatja át dolgozóink egyre szélesebb tömegeit és ez a fejlődő öntudat az, amely ösztönzi őket, hogy pártunk III. kongresszusa határozatainak megvalósításáért újabb szocialista kötelezettségeket vállaljanak, újabb és újabb munkahőstetteket hajtsanak végre. A szocialista munkaversenynek főleg azért van most nagy szerepe, mert azokat a célkitűzéseket kell végrehajtani, amelyeket pártunk III. kongresszusának határozata szögezett le. Ötéves tervünk utolsó esztendejében és hónapjaiban vagyunk, ezzel szemben nagyok az adósságaink államunkkal szemben, főleg az építőanyagiparban és. a téglaiparban. A hátralevő utolsó hónapok arra köteleznek valamennyiünket, építőipari és téglagyári dolgozókat, hogy tör- lesszjük adósságainkat, hogy adósság nélkül zárhassuk le az 1954-es esztendőt, ötéves tervünk utolsó esztendejét. Adósságaink letörleszté- sének nagyszerű előfeltétele november 28-ra, a tanácsok megválasztására indított szocialista munkaverseny. A Tolna Megyei Tanács Bánya és Építőanyagipari Egyesüléséhez tartozó téglagyárakban is adósak maradtunk a nyersgyártási tervek teljesítésében népgazdaságunknak, úgyszintén adósai maradtunk az égetési terv teljesítésében is, a III. negyedévben. Hogy adósságainkat az elkövetkező hónapokban törleszteni tudjuk, minden erőnket a gépesített üzemeinkre fektettük, melyekben még folyik a nyersgyártás. Dolgozóink kezdeményezése nyomán az Egyesülés műszaki osztálya Ba- gyal István főmérnök elvtárs vezetésével adósságaink letörlesztése végett műszaki tervet dolgoztak ki telepenként, mely magába foglalja, hogy melyik telep hány százalékos tervlemaradással zárta le a III. negyedévet és mennyit kell neki teljesíteni a IV. negyedévben, hogy az előirányzott nyersgyártási, valamint égetési tervét a lemaradásokkal együtt teljesíteni tudja. Ezt a tervet dolgozóink kint a telepen elfogadták. Ennek nyomán születtek meg azok a kezdeményezések és nagyszerű vállalások, amelyek versenybe állították, azt lehet mondani téglagyáraink valamennyi dolgozóját. — Nagyszerű vállalások történtek a bonyhádi gépesített üzemünkben. 50 dolgozó egy emberként tette meg vállalását a tanácsválasztások tiszteletére. Meg kell jegyezni, hogy ez a téglagyár már az október havi nyers gyártási tervét 160 százalékban teljesítette. A gépnél dolgozó nyersgyártási brigádvezetők párosversenyre hívták egymást. Steib György né brigádja vállalta, hogy a napi teljesítményen felül 1500 darab téglát adnak népgazdaságunknak. Ugyancsak ezt a vállalást tette a Kalászi-brigád is. Vállalást tettek ezen a telepen a kemencemunkások is. Vállalták, hogy jelenlegi teljesítményüket 15 százalékkal túlteljesítik, ami dekádonként kb. 20-25.000 darab terven felüli égetett téglát fog jelenteni. Presinszky János kihordó, kinek átlag teljesítménye 140 százalék volt, vállalta, hogy november 28-ra, a tanácsválasztások tiszteletére 150 százalékos teljesítményt fog elérni. Csatlakoztak a szocialista munkaversenyhez a zombai téglagyár dolgozói is. Ezeket a dolgozókat nem a kényszer és .>z erőszak vezette arra, hogy versenyvállalást tegyenek, hanem az öntndat, a be- , csület és az áldozatkészség. Novák Antal okleveles sztahanovista égető vállalta, hogy a jelenlegi 105 százalékos teljesítményét 110 százalékra fogja emelni és minőségi téglát fog égetni. A kemencemunkások vállalták. hogy a kemencemunkát, úgy a be- mint a kihordást, a tanácsválasztások előtt egy héttel befejezik. Ez azt vonja maga után, hogy a jelenlegi teljesítményüket 10—15 százalékkal emelik. Az adósságuk törlesztéséért versenybe indultak a szakcsi téglagyár dolgozói is. A behordó brigád 150 százalékot, a kihordó brigád pedig 170 százalékos normateljesitményt vállalt november 28. tiszteletére. Ez a vállalás azt eredményezi, hogy az eddigi lemaradásokat pótolni tudják és az előirányzott tervüket is teljesítik. A sióagárdi téglagyárban Póri János kemencemunkás rakó és Szabó István behordó versenyre hívták ki Tillmann Ernő kihordót 120 százalékos teljesitmény elérésére. A ver- ’ senykihívást Tillmann Ernő elfogadta. A gyönki téglagyár nem maradt adósa államunknak. Szeptember havi nyersgyártási tervét 166 százalékra teljesítette, aminek alapján 100.000 darab téglával adtak többet a nemzetgazdaságnak. Ebből 3 darab két- szoba-konyhás lakást lehet felépíteni. Az égetési tervét a gyönki téglagyár 108 százalékra teljesítette. A dolgozókat a fenti eredmény arra ösztönözte, hogy még az elkövetkező időkben főleg a kemencemunkánál sokkal nagyobb eredményt és jobbminőségű téglát tudjanak elérni, il-> letve égetni, mint az elmúlt időben. Ez ösztönözte a dolgozókat arra, hogy versenybe induljanak és fogadalmakat tegyenek a tanácsválasztások tiszteletére. Vállalták, hogy az október, valamint a november havi égetési tervüket átszámítással is 110 százalékra teljesítik. Nieder- mayer Henrik behordó brigádja felajánlásán kívül vállalta, hogy a teljesítményét egyénileg is 130 százalékba növeli. Ugyanezt az egyéni vállalást tették a kihordó brigád tagjai is. Jindrik Ferenc égető vállalta, hogy egyéni teljesítményét 120 százalékra teljesíti és kifogástalan minőségű téglát fog égetni. A Tolnanémedi Téglagyárban az október első dekádjában 13 százalékos tervlemaradás mutatkozik. A dolgozók elhatározták, hogy a hónap végére a 13 százalékos lemaradást behozzák, ezen felül pedig a havi tervüket 10 százalékkal túlteljesítik. Az Egyesüléshez tartozó téglagyárakban 150 dolgozó tett vállalást. Ezek a dolgozók az Egyesülés legharcosabb katonái, kiket az öntudat vitt arra, hogy vállalást tegyenek lemaradásuk pótlásáért. Az Egyesülés műszaki osztálya és az osztály minden dolgozójának az a törekvése, hogy a munkaversenyhez, illetve a vállalások teljesítéséhez megadjanak minden műszaki segítséget a telepek dolgozói részére, hogy a vállalás ne csak vállalás legyen, hanem végre is legyen az hajtva. Dolgozóink tudják azt, hogy a pártunk mindenkor számított és számít munkájukra, főleg most, amikor olyan határozatokat kell megvalósítani, melyeket a III. pártkongresszus határozatai szögeztek le. Pártunk az Egyesülés vezetősége bízik azokban a dolgozókban, akik megtették vállalásaikat, bízunk abban, hogy fogadal mukat valóraváltják, ami nagyban hozzájárul adósságaink törlesztéséhez. HORVÁTH JÓZSEF Több mint félmillió toló-szelvény! Egy 12 találatos szelvény akadt, nyereménye: 225.282 forint 11 találat 2.066 Ft 10 találat 185 Ft Már ezen a bélen 250* drb. belép1» jegyet sorsolnak ki a Sportfogadási Oiez tály a Totó-szelvények beküldői kíawrí a magyar—osztrák- mérkőzésre! A „Sportfogadás” szerdán megyfcteöö száma 16 oldalas lesi!
