Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-22 / 251. szám

2 N A P E ö 1954 OKTÓBER 32 A magyar Dolgozók Parija Központi Vezetőségének katsirozata népgazdaságunk helyzetéről és gazdaságpolitikai feladatainkról hogy minden gazdasági vezető saját munkaterületén önállóan rendelkez­hessék, s teljes mértékben vállalja is a személyi felelősséget; a reá bí­zott feladatok megvalósításáért, a fegyelem fenntartásáért, a mennyi­ségi és minőségi előirányzatok pon­tos teljesítéséért. A gazdasági szervekben és a vál­lalatoknál fel kell számolni a rend- szertelen, kapkodó, szétforgácsolt irányítást, az áttekintés hiányát és az új szakasz követelményeinek meg­felelően ki kell alakítani a korsze­rű, átgondolt, szervezett vezetést, amely az eddiginél sokkal nagyobb mértékben támaszkodik a műszaki vezetők és az adminisztratív appará­tus felelős munkájára. A bürokratizmus elleni eredmé­nyes harc érdekében határozottan csökkenteni kell az alsó szervek ré­szére kiadott rendeletek és utasítá­sok, s a tőlük követelt jelentések és adatszolgáltatások számát; lényege­sen egyszerűsíteni kell a tervezés, anyagellátás, ellenőrzés rendszerét és szervezetét. Ugyanakkor a gazdasági vezetőknek gondoskodniok kell a tervfegyelem teljes betartásáról és fel kell számolniok az elnéző, libe­rális magatartást azokkal szemben, akik megszegik az állami törvénye­ket és rendeleteket, nem teljesítik a gazdasági terveket, semmibeveszik a munkafegyelmet, vagy kezet emel­nek a nép vagyonára. A gazdasági minisztériumok és igazgatóságok ve­zetői, a vállalatok igazgatói, főmér­nökei, főkönyvelői, művezetői, mű­szaki és adminisztratív munkatársai céltudatos irányító munkájukkal, példamutató magatartásukkal ragad­ják magukkal munkaterületük összes dolgozóit, gazdaságpolitikai feladata­ink eredményes megvalósítására. 12. Gazdaságpolitikánk sikerének egyik legfontosabb feltétele, tudomá. nyos megalapozottsága, amit csak a magyar népgazdaság fejlődésének el­méleti feldolgozása és a gazdasági törvények konkrét követelményeinek tudományos elemzése tesz lehetővé. Hogy az itt mutatkozó nagy elmara­dást felszámoljuk, széleskörű közgaz­daságtudományi kutatómunkát kell megindítani. Ugyanakkor gondoskod­ni kell a közgazdaságtudományi is­mereteknek az eddiginél sokkal na­gyobb mértékű elterjesztéséről, mert csak így válik lehetségessé, hogy gazdasági kádereink önállóan tájé­kozódjanak és hogy a pártaktíva és a dolgozók széles körei a gazdasági problémákat helyesen értsék meg. Meg kell tenni a szükséges intézke­déseket a Közgazdaságtudományi In­tézet gyors megszervezésére, a „Köz. gazdaságtudományi szemle“ c. folyó­irat rendszeres kiadására. A pártok­tatásban az eddiginél sokkal na­gyobb teret kell adni a közgazdaság- tan tanításának. 13. Az új szakasz gazdasági fel­adatait csak a pártaktívára és az egész párttagságra támaszkodva, a dolgozó tömegek erejével, minden­napos, öntudatos, lelkes munkájával tudjuk megvalósítani. Gazdaságpoli­tikánk csak akkor válik eleven ha­tóerővé, ha a párt és a dolgozó nép megérti és magáévá teszi. Teljes mértékben meg kell való­sítani a pártvezetés és a párttagság szoros kapcsolatát, elvi-politikai egy­ségét. Nyíltan kell felvetni a párt­tagság előtt a párt politikájának kér­déseit, hogy a párttagok a helyzet ismeretében vehessenek részt a párt politikájának kialakításában és a ki­tűzött feladatok megvalósításában. Nagy súlyt kell helyezni arra, hogy a gazdaságpolitikai feladatokról és intézkedésekről a pártaktíva és a pártszervezetek idejekorán nemcsak általános tájékoztatást, hanem poli­tikailag megalapozott, átgondolt ma­gyarázatot is kapjanak. A gazdaság- politikai feladatok megoldásában az eddiginél sokkal bátrabban kell tá­maszkodni a pártaktívára, amelynek öntudatos, cselekvő fellépése döntő szerepet játszik abban, hogy pár­tunk soraiban felszámoljuk a pasz- szívitás minden megnyilvánulását. Több gondot kell fordítani a kom­munisták nevelésére, hogy élenjár­janak a feladatok megoldásában. El kell érnünk, hogy egész párttagsá­gunk egységesen, fegyelmezetten, példamutatóan zárkózzék fel az új szakasz gazdaságpolitikája mögé. Különös figyelmet kell fordítani fa­lusi pártszervezeteink megerősítésé­re, a falusi kommunisták politikai és mezőgazdasági ismereteinek nö­velésére, hogy a falvak dolgozó né­pét eredményesen tudják mozgósíta­ni a mezőgazdaság fellendítésére. Agitációnknak és propagandánk­nak — elsősorban központi la­punknak: a Szabad Népnek — vilá­gos választ kell adnia a dolgozó tö­megek által feltett kérdésekre, meg­győzően kell lelepleznie a népi de­mokráciával és az új szakasz politi­kájával közvetlenül vagy közvetve szembehelyezkedő nézeteket és a leg­szélesebb néprétegeket kell mozgó, sítani — a több és jobb termelésre, gazdasági feladataink megoldására. 14. A kommunisták csak úgy ra­gadhatják magukkal a dolgozók mil­lióit, ha a nép között élnék, ha fá­radhatatlanul nevelik és szervezik a tömegeket a párt és a kormány ha­tározatainak végrehajtására. Pár­tunk összes szervezeteinek folyama­tos, fáradhatatlan tömegmunkájáara van szükség, hogy népszerűsítsék az új szakasz politikáját a dolgozók milliós tömegei között és bevonják a legszélesebb pártonkíyüli rétegeket az előttünk álló feladatok megvaló­sításába. Világossá kell tenni min­denki előtt, hogy gazdaságpolitikánk következetes megvalósítása az egész nép, valamennyiünk ügye. A szak- szervezetekre támaszkodva fel kell lendíteni a munkaversenyt és azt a város és a falu dolgozóit átfogó, ele­venen ható mozgalommá kell tenni. Csak így tudjuk megszerezni a nép aktív támogatását; csak így tudjuk kiváltani a dolgozó tömegek bátor kezdeményezését és bírálatát, ami az új szakasz gazdaságpolitikájának él­tető levegője. Az öntudatos dolgozó tömegekre támaszkodva el fogjuk fojtani a nép ellenségeinek minden kísérletét, hogy alattomos áskálódá- saikkal zavarják az új szakasz poli­tikájának megvalósítását. A munká­sok, parasztok és értelmiségiek ölttu­datos, fegyelmezett munkával, a ter­melés növelésével, a termelékenység fokozásával, a termékek minőségé­nek megjavításával, az önköltség csökkentésével megteremtik az élet- színvonal további emelésének felté­teleit, biztosítják a szocializmus győ­zelmét! Az új szakasz politikája, amely tudományosan (megalapozott, hatal­mas lehetőségeket nyújt népgazdasá­gunk fellendítésére. Harcokban meg- edzett pártunk, összeforrva a mun­kásosztállyal, a nemzet haladó erői élén új győzelmek felé vezeti dolgo­zó népünket — a béke, a jólét, a szo­cializmus útján. Több mint 200 választási bizottsági tag tette le az esküt Szekszárdin (Folytatás az 1. oldalról) politikánkat az 1953 júniusi és az azt követő határozatok elvi alapjai­ra kell helyezni, minden gazdaság­politikai feladatot és intézkedést az új szakasz politikájának kell aláren­delni. 2. A párt következetes harcot in­dít az 1953 júniusában, valamint a III. kongresszuson hozott határozatok minden elferdítése, az ettől a vonal­tól való eltérések és elhajlások el­len. Biztositani kell, hogy ezeket a határozatokat, az új szakasz gazda­ságpolitikájának alapelveit a párt összes szervei egyöntetűen értelmez­zék és ingadozás nélkül megvalósít­sák. Az új szakasz politikájának kérdéseiben meg kell szilárdítani a párt sorainak elvi egységét és hatá­rozottan fel kell lépni — személyre és a pártban vagy az állami szervek­ben betöltött funkcióra való tekintet nélkül — azok ellen, akik az új sza­kasz politikáját elferdítik, azzal szem ben kétkulacsos magatartást tanúsí­tanak, vagy a kétkedés szellemét ter­jesztik. A Politikai Bizottság hajtsa végre az ebből a szempontból szük­séges káderátcsoportosítást a gazda­sági szervekben és foganatosítson szervezeti intézkedéseket azokkal szemben, akik a III. kongresszus és a Központi Vezetőség határozatait nem teszik őszintén magukévá, akik képtelenek az új szakasz politikáját megvalósítani. 3. Az új szakasz gazdaságpolitiká­ja a nép növekvő anyagi és kulturá­lis igényeinek minél* teljesebb kielé­gítését, a dolgozók életszínvonalának és kulturális színvonalának követke­zetes emelését és ennek biztosítása végett a termelőerők fejlesztését, a mezőgazdasági és ipari termelés fo­kozását tűzi ki célul. A párt megal­kuvás nélküli harcot folytat minden olyan felfogás ellen, amely — bár­mi formában is. — az életszínvonal csökkentésére vagy a termelés és a termelőerők fejlesztésének meg­szorítására irányul, minthogy az ilyen nézetek és törekvések össze­egyeztethetetlenek az új szakasz po­litikájával, a munkásosztály és a dolgozó nép érdekeivel. Ugyanakkor tudatosítani kell a dolgozók legszé­lesebb rétegeiben, hogy anyagi és kulturális igényeik fokozott kielégí­tésének elengedhetetlen feltétele a termelés szakadatlan emelkedése, ami elsősorban a miliiós tömegek erőfe­szítésétől, a munkafegyelem megszi­lárdításától, a munka termelékenysé­gének növelésétől függ. A vezetőszer. vek intézkedései egymagukban nem elégségesek ahhoz, hogy a megnőtt életszínvonal fenntartását biztosítsuk és megteremtsük a feltételeket az életszínvonal további emeléséhez. Ebhez mindenekelőtt arra van szük­ség, hogy a dolgozók öntudatos, fe­gyelmezett, kitartó munkájának és alkotó kezdeményezésének eredmé­nyeként az előállított termékek meny nyisége növekedjék, minőségük javul jón és önköltségük csökkenjen, 4. Az életszínvonal emelésének el­sőrendű feltétele — mint azt az 1U53 júniusi és decemberi párthatározatok megállapították — a mezőgazdasági termelés gyors növelése. Ezért kö­vetkezetesen végre kell hajtani a mezőgazdaság fejlesztésére vonatko­zó határozatokat és gondoskodni kell arról, hogy az ilyenirányú erőfeszíté­sek valóban a párt és állami mun­ka homlokterébe kerüljenek. A mezőgazdaság gyors fejlesztése elválaszthatatlan a paraszti tömegek életszínvonalának és vásárlóerejének növelésétől. A leghatározottabban vissza kell utasítani minden olyan nézetet, amely azt hirdeti, hogy a mezőgazdaság fejlesztését a paraszt­ság anyagi jólétének emelése nélkül, sőt annak csökkentésével lehet meg­valósítani, minthogy ezek a nézetek ellentétesek a marxizmus-leninizmus- nak a parasztkérdésben és a műn- kás-paraszt szövetség kérdésében el­foglalt álláspontjával. Anélkül, hogy ez a mezőgazdasági árak általános emelésére vezetne, biztosítani kell az anyagi érdekeltség elvének követ, kezetes érvényesítését, hogy ez mi­nél nagyobb ösztönzést adjon a ter­melés kiszélesítésére. Különös gondot kell fordítani a kenyérgabonaterme­lés, a szarvasmarhatenyésztés, vala­mint egyes ipari növények és mező- gazdasági export-termékek termelé­sének növelésére, új anyagi előnyök biztosítása útján is. Az egyéni parasztgazdaságoknak gépek, szerszámok, műtrágya és más anyagok rendelkezésükre bocsátásá­val fokozott termelési segítséget kell nyújtani. Ugyanakkor különös gondot kell fordítani a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok megszilárdítá­sára, terméshozamuk és jövedelme­zőségük emelésére, a szocialista nagyüzemi gazdaság fölényének gya­korlati beigazolására, egy pillanatra sem feledkezve meg arról, hogy a termelőszövetkezet a falun a szocia­lizmus építésének fő útja. 5. Az iparban véget kell vetni a termelés egyhelyben topogásának. Végleg felszámolva azt a hibás el­gondolást, amely szerint az ipar fej. lesztése kizárólag a vaskohászat és a gépgyártás növelésén múlik, meg kell indítani az egészséges, a hazai adottságoknak és a baráti országok­kal való gazdasági együttműködés követelményeinek megfelelő iparo­sítást. Fel kell kutatni kiaknázat­lan természeti kincseinket és lehe­tővé kell tenni egészben vagy rész­ben még kihasználatlan ipari terme- lőberendezéseink üzembehelyezését. Nagy gondot kell fordítani az anyag­takarékosságra, a nyersanyagok ter­melésének növelésére és a hazai nyersanyagforrások kiszélesítésére, mert ezek a termelés további növe­lésének igen fontos feltételei. Meg kell vizsgálni a leállított beruházá­sok esetleges hasznosítását fogyasz­tási cikkek és exporttermékek előál­lítására. Végre kell hajtani azokat a hatá­rozatokat, amelyek a leromlott ter­melőberendezések felújítására, vala­mint kisösszegű, de a termelőképes­séget nagymértékben növelő beruhá­zások megindítására vonatkoznak. Ugyanakkor az ipari átcsoportosí­tást az eddiginél határozottabban, éré lyesebben és gyorsabban végre kell hajtani, úgy a termelésben, mint az ipari beruházásoknál. Az ipari ter­melést úgy kell növelni, hogy azzal jelentősen gyarapodjanak a mező- gazdaság fejlesztéséhez szükséges termelőeszközök, a lakosság szük­ségleteinek kielégítésére alkalmas fo­gyasztási cikkek, valamint az ex­porttermékek termelésének arányai. Az átcsoportosítást nem rendszerte­lenül, szétforgácsoltán, apró részle­tekben, hanem szervezetten, átgon­doltan, amennyire csak lehetséges, egész üzemek vagy üzemrészek terv­szerű átállításával kell megvalósí­tani. Nagy figyelmet kell fordítani a széntermelés fokozására, a szénbá­nyászat terveinek teljesítésére. Ez mindenekelőtt a szénbányászat irá­nyításának megjavítását, a feltárási munkák időben való elvégzését, a gé­pek jobb felhasználásának megszer­vezését és a gépesítés kiterjesztését teszi szükségessé. Gondoskodni kell a villamosener- gia termelésének jelentős növelésé­ről. a zavartalan villamosenergia el­látásról. 6. Műszaki és szervezeti intézke­désekkel tervszerűen, következetesen végre kell hajtani a III. kongresszus által a termelékenység emelésére és az önköltség csökkentésére hozott határozatokat. Minden üzem és vál­lalat dolgozza ki azoknak az intéz­kedéseknek a részletes tervét, ame­lyeknek végrehajtása a tervezett mértékben csökkenti az önköltséget. A pártnak erélyesen fel kell lépnie azokkal szemben, akik a béralap túllépésével, selejtgyártással és az önköltséget növelő más visszaélések­kel szemben engedékeny, elnéző ál­láspontra helyezkednek — ahelyett, hogy a dolgozók összességének érde­keit erélyesen megvédenék. A ter­melékenység emelése érdekében min­denekelőtt el kell érni a termelő- eszközök jobb karbantartását, a ter­melőberendezések korszerűsítését, a folyamatos anyagellátásnak és a ter­melés egyenletes, nyugodt meneté­nek biztosítását. A termelékenység emelését sem szabad elsősorban a munkaintenzitás növelésétől várni; ugyanakkor azonban a munkafegye­lem megszilárdítását és a teljes mun­kaidő céltudatos felhasználását a ter­melékenység emelése egyik legfonto­sabb tényezőjének kelj tekinteni. 7. Gazdaságpolitikánkban a leg- messzebbmenően figyelembe kell vennünk a nemzetközi munkameg­osztás és elsősorban a szocialista tá­bor országaival való gazdasági együtt működés követelményeit. A nemzet­közi munkamegosztás olyan kiter­jesztésére kfcll törekedni, amely le­hetővé teszi, hogy leggazdaságosab­ban fejleszthető termelési ágaink ter­mékeinek jelentős részét külföldön, elsősorban a baráti országokban he­lyezhessük el s ugyanakkor ne kelljen nagyobb beruházásokat végrehajta­nunk olyan termelési ágakban, ame­lyek fejlesztésére adottságaink nem kedvezőek. Nagy gondot kell fordítani a kül­kereskedelmi forgalom megfelelő arányaira. Népgazdaságunk számára egész sor fontos nyersanyagot és egyes gépi berendezéseket is csak külföldön tudunk beszerezni. Terme­lésünk zavartalan menete, a forga­lomba kerülő áruk mennyisége és így az életszínvonal fenntartása és emelése is jelentős részben attó-l függ. hogy az ipar és a mezőgazda­ság nagyobb mennyiségben, kisebb önköltséggel, jóminőségben és a szállítási határidők pontos betartá­sával állítsák elő azokat az export­cikkeket, amelyek kivitele megte­remti a lehetőséget arra, hogy a számunkra szükséges anyagokat, gé­peket és más termékeket kellő idő­ben be tudjuk hozni. Mindent el kell követni, hogy növeljük azoknak a cikkeknek a kivitelét, amelyeket a legelőnyösebben tudunk külföldön elhelyezni. Ennek megfelelően min­denekelőtt a mezőgazdaság és az élelmezési ipar termékei, valamint a kevés anyagot és sok munkát igény­lő iparcikkek kivitelét kell növelni. 3. Gondoskodni kell arról, hogy ar­cs bérrendszerünk az eddiginél na­gyobb ösztönzést adjon a fontos köz­szükségleti és exportcikkek terme­lésének növelésére. Meg kell változ­tatni azokat az árszabályozásokat, amelyek egyoldalúan a nehéziparnak nyújtanak előnyöket. A bérek és prémiumok olyan megállapítására kell törekedni, amely fokozza a dol­gozók érdekeltségét, megfelelő mi­nőségű és választékú termékek elő­állításában, a termelékenység növe­lésében. az anyagtakarékosságban, az önköltség leszorításában. 9. Következetesen harcot kell foly­tatni a takarékosságért, a pazarlás és a nemzeti vagyon elherdálása el­len. Meg kell tenni a szükséges in­tézkedéseket, hogy a népgazdaság rendelkezésére álló munkaerőt, anya­gokat és termelőberendezéseket ne fecséreljék el, hanem ténylegesen a termelés növelésére és kibővítésére fordítsák. Csökkenteni kell az állam költségvetési kiadásait. Szervezetten, átgondoltan és emberségesen kell végrehajtani a nem termelő munkát végző dolgozók egy részének terme­lőmunkába való átcsoportosítását, amely a nemzeti jövedelem növelé­sére, az adminisztrációs költségét csökkentésére és az igazgatás meg­javítására vezet. A takarékossági intézkedések kidolgozásában és vég­rehajtásában azonban állandóan ügyelni kell arra, hogy ezek az intéz­kedések a) ne keresztezzék a párt általá­nos politikáját és ne vezessenek a dolgozók anyagi érdekeltségének csökkenésére, széles rétegek élet-, vagy kultúrszínvonalának esésére és hogy: b) ne tereljék el a figyelmet a központi kérdésektől: a termelés nö­velésétől; a termelékenység emelé­sétől, a termelőerők fejlesztésétől, amelyekre erőfeszítéseink nagyobb részét kell fordítani és amelyeket a takarékossági intézkedéseknek is alá kell támasztaniok. 10. Minthogy az új szakasz gazda­ságpolitikájának pontos és részletes kidolgozása ezideig nem történt meg és minthogy ennek következtében különösen megerősödött az a veszély, hogy a tervezés elszakad az új sza­kasz politikájától, a Politikai Bizott­ság dolgozza ki a pártkongresszus és a Központi Vezetőség határozatai alapján gazdasági szerveink vezetői, szakemberek és tudósok bevonásával még ez évben az új szakasz szé­leskörű gazdaságpolitikai munka­programját és a szükséges intézke­dések tervét, felbontva azt az egyes termelési és iparágakra. Ez a prog­ram képezze a kidolgozásra kerülő gazdasági tervek alapját. Pártunk határozatait megfelelő módon ér­vényre (kell juttatni az 1955-ös nép- gazdasági tervben, amelynek az el­ért életszínvonal fenntartása és to­vábbi emelkedése feltételeinek meg­teremtése érdekében biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági és ipari ter­melés jóval nagyobb mértékben nö­vekedjék, mint ebben az évben, a fogyasztási cikkek termelésének emelkedése jelentősen meghaladja a termelési eszközökét; a beruházások­ban a mezőgazdaság, a könnyűipar és az élelmiszeripar az eddiginél jóval nagyobb mértékben részesedjék; a felújításokra fordított összeg 1954 év­hez képest legalább harminc száza­lékkal emelkedjék, a munka terme­lékenysége jelentősen növekedjék és az önköltség legalább három száza­lékkal csökkenjen. 11. Az új szakasz gazdaságpoliti­kája eredményes megvalósításának, az átmeneti nehézségek sikeres le­küzdésének egyik legfontosabb té­nyezője a vezetés határozottsága és céltudatossága. Ennek tudatában harcot kell folytatni a gazdasági vezetés módszereinek gyökeres meg­javításáért. A párt vezető szervei a gazdaságpolitika kidolgozásában és végrehajtásában érvényesítsék a kol­lektív vezetés elvét. A felelős gazda­sági posztokra meggondolt, bátran kezdeményező, önállóan gondolkozó, lelkes clvtársakat kell állítani, akik el vannak szánva az új szakasz po­litikájának erélyes és gyors megva­lósítására. Biztosítani kell a gazda­sági irányítás szilárdságát; ki kell küszöbölni az elhamarkodott, egy­másnak sokszor ellentmondó intézke­déseket, a sorozatos tervmódosításo­kat. Véget kell vetni annak, hogy a gazdasági vezetők egy része gyak­ran felelőtlenül jár el, vagy tehetet­lennek mutatkozik s biztosítani kell, A szekszárdi Hazafias Népfront a városi tanáccsal karöltve 80 válasz­tó kerületre osztotta Szekszárd váro­sát. A választás jó előkészítése ér­dekében megválasztották a választási bizottságokat és azok elnökeit, s több mint 200 választási bizottsági tag már letette az esküt. A választási bi­zottságok komoly segítséget nyújta­nak a népfrontbizottságoknak a je­lölőgyülések megszervezésében és' a választás további előkészítésében. Szekszárdon 18 szavazó körzetet létesítenek, aminek a helyeit már kijelölték s fülkékről, valamint ur­nákról is gondoskodtak. Ugyancsak létrehozták a városi választási iro­dát, ahol szintén megkezdték a ta­gok a választási előkészület mun­káit. A vetés mielőbbi befejezése a sárpilisi gépállomásnak is érdeke Dolgozó parasztságunk, termelőszövetkezeteink tagjai arra töreked­nek, hogy időben befejezzék az őszi kalászosok vetését. A tsz-ek tag­jainak szorgos és iparkodó munkáját kell segíteni a gépállomásoknak is. Ez vonatkozik a sárpilisi gépállomásra is, ugyanis a körzetükbe tartozó bátaszéki Búzakalúsz termelőszövetkezetnél két napig nem tud­tak vetni „üzemanyaghiány“ miatt. Ez a felelőtlenség késlelteti a tsz tagjait, a még visszalévő 50 hold búza elvetésében. Eddig 70 holdon vetettek búzát. Szépen sorol az 55 holdon elvetett ősziárpa, amiből 15 holdon kereszt sorosan vetették el a magot. Kilenc hold rozs és 5 hold őszi takarmány keverék vetését fejezték még be.

Next

/
Thumbnails
Contents