Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-22 / 251. szám
VILÁG PROLETÁRJA! EGYEfÜLJETEK! AZ MDP TOLNAMEGYEI PARTBIZOTT5ÄGANAK LAPJA TOLNAI A MAI SZAMBÁN: A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata népgazdaságunk helyzetéről és gazdaság- politikai feladatainkról. (1—2. o.) — A biritói , kiskirályok' hazárdjátéka a nép vagyonával. (3. o.) — A tanács választásokra indított munkaverseny nagy jelentősége. (3. o.) Balassi Bálint emlékest Szekszárdon. (4. o.) — A Szabadság tsz traktorosa. (4. o.) XI. ÉVFOLYAM, 251. SZÁM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1954 OKTOBER 22 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata népgazdaságunk helyzetéről és gazdaságpolitikai feladatainkról i. A Központi Vezetőség megtárgyalta országunk gazdasági 'helyzetét és a következőiket állapította meg: 1. Népgazdaságunk az elmúlt években hatalmas fejlődést tett meg: megnőttek az ország termelőerői, megváltozott a népgazdaság egész szerkezete, igen nagy mértékben ki- szélesedett az ipari termelés, erősen megnőtt a nemzeti jövedelem. Gazdasági erőforrásaink ma nagyobbak, mint bármiikor. Természeti kincseink, főként a bauxit, az ásványolaj és a barnaszén kiaknázása nagy, új lehetőségeket nyitott meg előttünk. Iparunk az utolsó öt évben hatvanöt új nagyüzemmel gazdagodott, termelése mintegy háromszorosa - az 1938-as évinek, felszereltsége, koncentráltsága összehasonlíthatatlanul magasabb fokon áll. Egész sor olyan gépet, közlekedési eszközt, gyógyszert, közszükségleti cikket állítunk elő, amelyeket azelőtt sohasem gyár. tottak országunkban. Mezőgazdaságunkat h áromszázhatv armégy állami gépállomás látja el a traktorok, arató-cséplőgépek és más korszerű termelőeszközök ezreivel, az öntözött terület 8-szor nagyobb, mint volt 1938 ban. A szántóterületnek csaknem harminc százalékán szövetkezeti és állami gazdálkodás folyik, amely egy. re inkább érvényre juttatja a nagyüzemi gazdaság előnyeit. A szocialista tulajdon uralkodó, vezető szere oe modort ad arra, hogy .gazdasági életünkét a tudományos előrelátás alapján tervszerűen, arányosan fejlesszük. Népgazdaságunk szilárd és széles alapokon nyugszik. Rendelkezünk az összes feltételekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a népgazdaság egészségesen fejlődjék tovább. 2. A gazdasági téren elért hatalmas eredmények mellett, az ötéves terv megvalósítása során népgazdaságunk fejlődésében súlyos aránytalanságok és ellentmondások léptek fel. Pártunk Központi Vezetőségének 1953 júniusában hozott nagyjelentőségű határozata megállapította, hogy az ország túlzott iparosítása helytelen volt. Téves volt a felfogás, amely a szocializmus építésének nagy és sokoldalú feladatait pusztán az iparosításra és ezen belül is a nehézipar egyes ágainak fejlesztésére szűkítette le. Ebből a helytelen felfogásból kiindulva a párt általános politikai szempontjait alárendeltük a gazda ságpolitikának, a túlfeszített iparod S4*as érdekeinek, nem eléggé számolva sem a dolgozó tömegek helyzetének alakulásával, sem a munkás-paraszt szövetség fenntartásának és megszilárdításának alapvető követelményével. Hazai erőforrásaink és szükségleteink kellő figyele/nbevétele nélkül túlzott ütemben fejlesztettük a nehézipart, amelynek fejlődésétől a fogyasztási cikkeket előállító iparágak és még inkább a súlyosan elhanyagolt mezőgazdaság messze elmaradt. Az így létrejött számos arány talan.ság és a fejlesztés túlfeszített üteme egyre inkább lehetetlenné bet. te mind a termelés, egyenletes, tervszerű menetét, mind a beruházásokra fordított, túlméretezett összegek ésszerű felhasználását. A túlzott iparosítás a dolgozók élet- színvonalának időleges visszaesésére, a város és falu közötti piaci kapcsolatok szűkülésére, a munkás-paraszt szövetség lazulására, a párt és a dolgozó tömegek közötti kapcsolat gyengülésére vezetett. 3. A Központi Vezetőség 1953 júniusában hozott határozata lehetővé tette, hogy még időben elhárítsuk a túlzott iparosításra irányuló gazdaságpolitika nyomán támadt súlyos veszélyeket. A Központi Vezetőség 1953 júniusi, majd októberi és decemberi ülésén és a III. kongresszuson hozott határozatok világosan megállapítják, hogy a szocialista építés új szakaszában politikánk középpontjába — a szocialista gazdaság alaptörvényének érvényt szerezve — a dolgozó nép életszínvonalának következetes emelését kell állítanunk, A határozatok megjelölik azokat a főfeladatokat, amelyeket a népjólét emelése és az aránytalanságok kiküszöbölése végett meg kell valósítani, a termelőerőknek a hazai erőforrások reális alapján való fejlesztését, a termelési eszközök és fogyasztási cikkek termelésében a lakosság szükségleteinek megfelelő helyes arányok létrehozását, a mezőgazdasági terme, lésnek a piaci kapcsolatok kiszélesítése és a parasztság anyagi érdekeltsége alapján való gyors fejlesztését, a közszükségleti cikkek gyártá. sának erőteljes fokozását, a termelékenység növelését és az önköltség csökkentését, az ipar műszaki fejlesztését, a termelőberendezések jobb karbantartását és a termelés egyenletes, tervszerű menetének biztosítását. Egyedül az új szakasz pártunk által kidolgozott politikája felel meg a munkásosztály és az egész nép érdekeinek, ezért fogadták azt osztatlan örömmel a város és a falu dolgozói. 4. Az 1953 júniusi határozatokból kiindulva pártunk és kormányunk jelentős kezdeti eredményeket ért el az új szakasz politikájának gyakorlati megvalósításában. A dolgozók életszínvonalának emelésére, valamint a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló intézkedések alig néhány hónap alatt megváltoztatták az 1953 júniusa előtt súlyossá vá}t helyzetet. Jelentősen emelkedett, ,e munkásosílaly, a parasztság, az értelmiség életszínvonala, megnőtt a termelési kedv. Az ipar növelte — ha nem is kielégítően, — a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági gépek és eszközök gyártását: a téli átmeneti zavarok után megjavult a villamosenergiával való ellátás; különösem gyorsan fejlődik az azelőtt elhanyagolt helyi ipar és kisipar termelése. A mezőgazdaságban a termelés fellendülését mutatja a tartalékföldek bérbevétele és megművelése: a trágya és műtrágya használatának jelentős emelkedése: az új gépek és szerszámok iránti kereslet megsokszorozódása. Kiszélesedett a takarmánynövények. a zöldség, és gyümölcsfélék termelése; a sertés-, a iuh- és a "baromfiállomány gyors ütemben növekszik. A termelők az ezévi termelés utáni beadási kötelezettséget sakkal pontosabban teljesítik. mint azelőtt. Az egyéni parasz- ’ok jólétének növekedésével egyidő- ben megindult a termelőszövetkezetek megszilárdulása: Megjavult a dől gozók áruellátása; különösen megnőtt a földművesszövetkezetak for galma és erősen emelkedik a szabadpiacon forgalomba kerülő paraszti termékek mennvisége. A'gaz- dasági téren elért eredmények mée korántsem kielégííőek. de nyomukban máris megszilárdult a mumkás- oaraszt szövetség, megjavult a párt és a tömegek közötti kapcsolat. 5. Noha azok az intézkedések, amelyek az új szakasz politikája alapján történtek, kedvező gazdasági és politikai eredményekkel jártak, az 1953 júniusában és azóta hozott nagyfontosságú határozatok végrehajtása a népgazdaságban mind- ezideig nem kielégítő: a túlzott iparosítás gazdaságpolitikáját nem számoltuk fel gyökeresen; gazdaságpolitikánk, különösen tervezésünk nem érvényesíti kellő következetességgel az új szakasz politikáját és több vonatkozásban elszakadt attól. Kezdeti erőfeszítéseink ellenére sem történt még lényeges változás a termelés szerkezetében. Az ipar átállítása közszükségleti cikkek és mezőgazdasági eszközök fokozott elő állítására rendkívül lassan, vontatottan halad. A beruházások átcsoportosítása sem történik a kellő következetességgel; a mezőgazda- sági és könnyűipari beruházások tervének teljesítése továbbra is elmarad a nehézipari beruházások teljesítése mögött. A túlzott iparosítás szakaszában kialakult ár- és bérrendszert, az anyagellátási és hitel- 1 nyújtási szervezetet nem alakítottuk át az új szakasz követelményei szerint. Az új szakasz politikájának határozatlan, felemás megvalósítása következtében a túlzott iparosítás politikájának következményei és még mindig fennálló maradványai jelenleg is nagymértékben befolyásolják gazdasági életünket és igen nagy szerepet játszanak ~. gazdasági nehézségekben. 6. Az átcsoportosi ás vontatott- sága jelentős elmaradáshoz és nehézségekhez vezetett < gazdasági élet több területén. A ipari termelés színvonala egészében alig emelkedett és a termékek minősége sokszor nem megfelelő. A nehézipari, valamim a kohó- és gépipari minisztérium vállalatai töb'oszáz millió forint értékű áruval kevesebb k<, izükságl'.i cikket és a mezőgazcu-.ság számára is jelentősen kevesebb gépet, szerszámot és anyagot gyártottak, mint amennyit a terv előírt. Részint ezért, részint az anyagi érdekeltség még mindig nem kielégítő érvényesítése folytán a mezögs .iasági termelés nem felel meg a követelményeknek: főként a kenyérgabona terméshozama és a szarvasmarhatenyésztés fejlődése maradt el. Különösen kedvezőtlen a népgazdaságban a termelékenység és az önköltség alakulása: terveinkkel egyenes ellentétben a munka termelékenysége az utolsó ívben általában csökkent és az önköltség emelkedett. Az arcsoponos'tásj'an és a termelésiben mutatkozó elmaradás miatt az utolsó évben megnövekedett vásárlóerőt csak úgv tudtuk megfelelő mennyiségű áruval kielégíteni hogy az eredetileg beruházásra szánt eszközök jelentős részét fogyasztási célokra fordítottuk. Ezzel azonban nem oldottuk meg tartósan gazdasági nehézségeinket. amelyeknek csak a túlzott iparosítás maradványainak gyökeres felszámolásával, az új szakasz politikáiénak határozott, következetes érvényesítésével tudunk véget vetni. Csak az aránytalanságok kiküszöbölése. az átcsoportosítás erőteljes végrehajtása, a mezőgazdasági és ipari termelés növelése biztosíthatja tartósan, hogy az árualap léoést tartson az életszínvonal jelentős emelkedésével. 7. Ga^asági nehézségeink alapvető tényezőié: az új szakasz politikájának végrehajtáséban mutatkozó ingadozás, az ellenállás. ame!y vele szemben többé-kevésbé burkolt formák között megnyilvánul. Ezt az el- ’enállást táplálják azok az elméletileg megalapozatlan téves felfogások, amelvek a gazdasági nehézségeket ..vásárlóerő elvonássá!“' — tehát a munkásosztály és a parasztság élet- színvonalának csökkentésével -— javasolják megoldani, a mezőgazdaság fejlesztését a parasztság jólétének emelése nélkül, — tehát a parasztság anyagi érdekeltségének elvét megsértve — akarnák megvalósítani, vagy a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló intézkedéseket és különösen ,a paraszti termékek szafoadpiaci értékesítésének kiszélesítését egyoldalú „parasztpolitikának“ tekintik. Ezek a felfogások összeegyeztethetetlenek a szocializmus építésének marxi-lenini alapelveivel. A szocializmus gazdasági alaptörvénye a dolgozók anyagi és kulturális i eénve: nek maximális kielégítését követeli meg. A szocializmus épftése csak úgy valósítható meg. ha a dolgozóknak nemcsak több jog és szabadság hanem növekvő anyagi jólét is osztályrészül jut. Az életszínvonal csökkentése — a szocializmus békés építésének körülményei között — megingatná a dolgozóknak a szocialista építőmunkába vetett bizalmát, csökkentené a munkaJkedvet és a munka termelékenységét, gyengítené a tömegek kapcsolatait a párttal. Az életszínvonal csökkentése nem a szocializmus céltudatos építésének, hanem a nehézségek előtt való kapitu- lálásnak, a szocializmus építésérő' való tényleges lemondásnak út'a. Ez az út nem járható a dolgozó nép, a munkásosztály, a párt számára. Káros az a felfogás is, amely a parasztság anyagi jólétét csökkenteni, vagy emelkedését akadályozni kívánja. A mezőgazdasági termelés növelését lehetetlen megvalósítani a mezőgazdasági termelők anyagi érdekeltségének fokozása és anyagi jólétük növelése nélkül. Már pedig a mezőgazdasági termékek bősége teszi csak lehetővé, hogy a városok dolgozóit, a munkásosztályt elláthassuk elegendő és olcsó élelmiszerrel és hogy az ipar egyre több hazai, mezőgazdasági eredetű nyersanyaghoz jusson. A mezőgazdasági termelés növelése ezért elsőrendű érdeke a munkásosztálynak és a parasztság jólétének ezzel járó emelése a munkásosztály érdekeinek megfelelő politika. A paraszti vásárlóerő emelkedésének megakadályozása vagy elvonása megrendítené a parasztság termelési kedvét, megingatná a párt és a kormány politikájába vetett bizalmát; a termelés csökkenésére, áruhiány, ra, drágaságra vezetne, aláásná a munkásosztály életszínvonalát, veszélybe sodorná a munkás-paraszt szövetséget. Fejlődésünk jelenlegi szakaszán, amikor a kisárutermelő egyéni gazdaságok teszik ki még a parasztság zömét, a mezőgazdaság fejlesztésének. a munkás-paraszt szövetség meg szilárdításának fő eszköze a piaci kapcsolatok kiszélesítése. Azok az ' ntézkedések, amelyek lehetőséget teremtenek a. parasztság számára hogy termékeinek nagyrészét a szabadpiacon értékesítse, nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megszilárdítsuk a munkás-paraszt szövetség gazdasági alapját: az erősen megalapozott munkás-paraszt szövetség pedig elengedhetetlen feltétele a népi demokrácia fejlődésének, a proletárdiktatúra feladatai megvalósításának. A paraszti vásárlóerő elvonása, a szabadpiac megszorítása, tehát nem a munkásosztály jólétéhez és megerősödéséhez. hanem népi demokráciánk meggyengítéséhez, a munkásosztálynak a paraszti tömegektől való elszigeteléséhez és a városi dolgozók Ínségéhez vezetne. Ez az út épp olyan kévédé járható a munkásosztály, mint a parasztság számára. 8. Alaptalanok és helytelenek azok a nézetek is. amelyek az új szakasz politikáját úgy értelmezik, hogy az iparosításról, az ipari termelés kikkn vitáséról való lemondást jelenti. E nézetek mögött az 1953 júniusa előtt folytatott gazdaságpolitikának az a téves alapgondolata húzódik meg, hogy az iparosítás csak a kohászat és a gépipar egyoldalú, minden áron való fejlesztésével *valósítható meg. A valóságban az 1953 júniusig előtt folytatott gazdaságpolitika nem azért volt téve«, mert az iparosításra tö rekedett, hanem azért, mert az ipa rosítást nem hazai erőforrásaink és szükségleteink reális alapján, hanem azoktól elszakítva, tényleges lehetőségeinkkel nem számolva túlzott mértékben és túl gyors ütemben akarta megvalósítani. A túlzott iparosításnak ezt a gazdaságpolitikáját gyökeresen fel kell számolnunk, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az iparosítás a szocializmus építésének fő eszköze és a népgazdaság fejlődésének nélkülözhetetlen tényezője. Az életszínvonal további emelését, a mezőgazdasági termelés gyors növelését csak akkor valósíthatjuk meg, ha az ipari termelést egyrészt átcsoportosítjuk, másrészt azonban egészséges arányokban, megfelelő ütemben bővítjük is, hogy növekvő árutömegeket bocsáthasson a fogyasztók és a kivitel rendelkezésére és hogy minél több gép és szerszám szállításával támaszthassa aiá a mezőgazdaság fejlesztését. A felsorolt nézetek csakúgy, mint minden ellenállás az új szakasz politikájával szemben, nemcsak átmeneti nehézségeink megoldását gátolják, hanem bennük rejlik nehézségeink főforrása. Pártunknak a leghatározottabb harcot kell folytatni az ellenállás minden megnyilvánulásával szemben, minthogy ezek súlyosan sértik g munkásosztály és az egész nép érdekeit. 9. Az új szakasz politikájának nem kielégítő végrehajtásán, mint alapvető tényezőn kívül átmeneti gazdasági nehézségeinkben jelentős szerepet játszik: a) Az új szakasz helytelen, engedékeny. liberális értelmezése. Sokan a tömegekkel való kapcsolat megszilárdításának ürügye alatt lemondanak arról, hogy szigorúan megköveteljék az állami és munkafegyelem betartását, a társadalmi tulajdon gondos megőrzését: elvárják a népi demokráciától az, életszínvonal emelését anélkül, hogy erőfeszítéseket tennének az életszínvonal emelése előfeltételeinek megteremtésére, a termelés növelésére, a munka termelékenységének fokozására, az önköltség leszállítására: elfeledkeznek arról, hogy a jólét emelése végső soron az üzemekben, a bányákban, a munkapadoknál, a szántásnál- vetésnél, a növénvápolásnál dől el és nem biztosítják "a tervek teljesítését. Ez a helytelen magatartás a munkafegyelem és a tervfegyelem nagymértékű meglazulására. a béralapnak sokszáz millió forinttal való túllépésére és falun sokszor az adófizetési és a beadási kötelezettség teljesítésének elhanyagolására vezetett és mindezek következtében a termelési és áruellétási előirányzatok pontos teljesítésének egyik legkomolyabb akadályává vált; b) Az utolsó években erősen elharapódzott pazarlás, amely a rendelkezésünkre álló termelőerők, valamint a fogyasztás céljaira szánt anyagi eszközök jóimra részének elfecsér- lésére, ésszerűtlen felhasználására vezet. Ez kifejezésre iut az improduktív munkát betöltők számának mértéktelen megnövekedésében és az állami költségvetés lehetőségeinket meghaladó megduzzadásában is. c) A gazdaság irányítása helytelen, bürokratikus módszerei, a rendeletek. határozatok, utasítások, jelentések és adatszolgáltatások tömkelegé, amely elvonja a figyelmet a lényeges gazdasági feladatoktól és amely mögött legtöbbször a vezetés tehetetlensége, az élettől való elsza- kadottsága húzódik meg. Minthogy az új -szakasz kispolgári értelmezése, a munkafegyelem meg lazulása, a bürokratizmus, a pazarlás gazdaságpolitikai feladataink eredményes végrehajtásának komoly akadályai, leküzdésükért — teljes összhangban az új szakasz politikájának alapvető szempontjaival — következetes harcot kell folytatni. Népgazdaságunk fejlődése azt bizonyítja, hogy az 1953 júniusi és az azt követő párthatározatok hosszú időre megmutatták az egyetlen járható utat. amely népünk jólétének következetes emeléséhez, a népgazdaság egészséges fejlődéséhez, a szocializmus eredményes építéséhez vezet. Csak az új szakasz politikájának következetes és hiánytalan, minden elférő Réstől mentes végrehajtása biztosíthatja a nehézségek leküzdését, népünk anyagi és kulturális felemelkedése további feltételeinek megteremtését. II. Népgazdaságunk helyzetét és fejlődésének lehetőségeit, valamint az új szakasz politikájának követelményeit figyelembevéve a Központi Vezetőség a következőket határozza el: 1. A szocializmus építésének egyetlen helyes és lehetséges útja hazánkban a Központi Vezetőség 1953 júniusi, októberi és decemberi ülése, valamint a III. kongresszus határozataiban rögzített politika, az új szakasz politikája, amely a szocializmus építését következetesen a párt és a tömegek közötti legszorosabb kapcsolatra, a munkásosztály és a parasztság közötti szilárd szövetségre alapítja. A párt valamennyi szerve, minden párttag ezt a politikát köteles következetesen és határozottan végrehajtani. Egész gazdaság (Folytatás a 2, oldalon)
