Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-20 / 249. szám

2 N A P C ö 1934 OKTÓBER 80 Tolna megye kommunistái a Központi Vezetőség határozataiért (Folytatás az 1. oldalról) Joggal merül fel az a kérdés, mi­ben gyökereznek és melyek gazdasági nehézségeink okai? Központi Veze­tőségünk ezekre a kérdésekre is vilá­gos választ adott. Jelenleg nem a Gazdasági nehézségeink fő oka ab­ban \'an, hogy nem folyt kielégítő harc a június előtti hibák kijavító, sóért, az új szakasz politikájának a megvalósításáért. Nem hajtották végre megfelelően a beruházások átcsoportosítását sem az új céloknak megfelelően, amit ugyancsak megállapított a Központi Vezetőség. A viszonylag alacsony ősz. szegben megállapított mezőgazdasági beruházások sem lettek végrehajtva. Tolna megyében az év első 8 hó­napjában az ez évre szóló mezőgaz­dasági beruházási hitelek még 50 szá­zalékát sem használták fel, az állami gazdaságokban is alig éri el a 70 szá­zalékot. A népgazdaság erőinek erélyes és határozott átcsoportosítása nem fo­lyik olyan következetesen, ahogy azt pártunktól az elmúlt 10 év alatt meg szokta dolgozó népünk. Pártunk a jö­vőben nem tűri el soraiban, hogy egyesek nem hajtják végre a párt- határozatokat s ezzel akadályozzak népünk boldogulását. A mezőgazdaság elmaradottsága folytán nem fejlődik megfelelően élelmiszeriparunk és könnyűiparunk, másrészt a mezőgazdasági export ki­esése folytán ' nagyfontosságú ipari nyersanyagokat nem tudunk besze­rezni külföldről, amely zavarokat idéz elő az ipar munkájában. Töb­bek között ez is hozzájárul, hogy az ipar anyagellátáséban igen. sok hiba mutatkozik. Jelenleg egy sor mező. gazdasági termékből importra, beho­zatalra szorulunk, amelyekből régeb­ben rendszeresen exportáltunk. A mezőgazdaság fejlesztése, hosszú lélegzetű program. Az a nagyszabá­sú hároméves program. amelyhez ez évben hozzákezdtünk, végered­ményben csak bevezetője a további munkának. Fejlett szocialista ipa­runkra támaszkodva, — amelyre büszkék vagyunk és a jövőben is tovább fogjuk építeni, de a réginél sokkal szerényebb keretek között, — a szocialista építés egyik állandó feladata lesz a mezőgazdaság fejlesz­tése. Nem lehet ugyanis egészséges az a népgazdaság, — különösen ha ott szocializmust építenek — ahol a gazdasági élet egyirányban fejlődik, ahol csak az ipar fejlődik. Az ipar fejlődése maga után kell vonja, a mezőgazdaság fejlődését is. Ahhoz, hogy eltökélten és ingado­zások nélkül haladhassunk előre a júniusi határozatokban megjelölt úton, amely továbbra is munkánk alapjául szolgál, teljes eréllyel fel kell számolnunk a párt és egyéb szer­vekben jelentkező helytelen nézete­ket, a gyakran tapasztalható kétke­dést és ingadozást. Nem maradhat vezető funkcióban olyan, aki ellen­állást fejt ki az új szakasz politi­kájával szemben, annál is inkább, mert az új szakasz minden célkitű­zésében népünk érdekei fejeződnek ki. Fejlődésünk legkomolyabb akadá­lya tehát az új szakasz politikájával szembeni ellenállás, bár korántsem ez az egyetlen oka. Az is akadályoz­za előrehaladásunkat, hogy egyesek az új szakasz politikájából csak a népszerűbb kérdéseket ragadják ki. Magunk Is elkövettük az eddigiek során azt a súlyos hibát, hogy az új szakasz politikájából elsősorban a kedvezményeket, az életszínvonal emelését magyaráztuk. Arról azon­ban keveset beszéltünk, de még ke­vesebbet tettünk annak érdekében, hogyan lehet biztosítani az életszín­vonal emelésének döntő feltételeit. Az új szakasz politikáját csak akkor lehet sikerre vinni, ha a termelést Hogyan küzdjük le gazdasági ne­hézségeinket, hogyan biztosítsuk to­vábbfejlődésünk zavartalan feltéte­leit, azon túl, amit eddig elmondot­tunk. Népgazdaságunk, amint azt a Központi Vezetőség megállapította, a fennálló nehézségek ellenére, alap­jában egészséges és hatalmas erő­forrásokkal rendelkezik. Van minde­nek előtt fejlett szocialista iparunk, a múltnál lényegesen korszerűbben párt politikájában, nem az új sza­kasz gazdaságpolitikai célkitűzései­ben vannak a hibák, ma az a hely­zet, hogy a párt helyes politikáját, az új szakasz célkitűzéseit csak rész­ben, vagy egyáltalán nem hajtottuk végre. előtérbe állítjuk, mert az életszín­vonal tartós emelésének ez az alap­vető feltétele és reális biztosítéka. Helytelen az a nézet, hogy mivel az új szakasz politikája helyes, népsze­rű, a tömegek támogatják, most már minden magától megy. Mi sem ká­rosabb, mint ez a helytelen szemle­let. Komoly erőfeszítésekre van szük­ség, mindenekelőtt az ipari és me­zőgazdasági termelés területén. Ugyancsak nagy erőfeszítéseket kell tenni, hogy a meglazult terv- és mun­kafegyelmet helyreállítsuk, valamint az állampolgári fegyelmet megszilár­dítsuk. Az állami apparátusban kü­lönösen az a nézet terjedt el, nálunk is, hogy az állampolgári fegyelem megsértőivel szemben ha fellépnek, „megsértik“ a dolgozók érdekeit. Ez azt jelenti, hogy az állam, a nép egyetemes érdekeit alárendelik a ha­nyagok. ca mumcafegyelemlazítók, nem egyszer a közvagyon fosztoga­tók érdekeinek. Határozottan meg kell mondani a dolgozóknak is, hogy az új szakasz nemcsak’ az életszínvonal emelésé­nek, a jólét megteremtésének a sza­kasza, de a termelés emelésének, a rendnek, a fegyelemnek, a takaré­kosságnak is a szakasza. Szét kell zúzni azt a helytelen elméletet és gyakorlatot, ameiy idegen pártunk politikájától, hogy egyesek az új szakaszt eltorzítják, hogy fegyelem helyett liberális, kispolgári fegyelme­zetlenséget valósítanak meg. Ebben a kispolgári áporodott légkörben máris súlyos károk érték népgazda­ságunkat, amelyeket nagyon érez dolgozó népünk. Gazdasági és állami életünkben a pazarlás és az anyagi javak elherdálása, a lopások és ló­gás, a bércsalás, a korrupció súlyos méreteket öltött. Hogy ilyen súlyos és elítélendő ba­jok nemcsak előfordulnak az utóbri időben, de egyre tömegméretübb je­lenséggé válnak, azért elsősorban mi vagyunk a felelősek, a kommu­nisták a felelősek. Az utóbbi időben nem alkalmazzuk megfelelő szigor­ral a felelősségrevonást, nem torol­juk meg a népgazdaság rovására el­követett bűnös cselekményeket. Hozzájárulnak gazdasági nehézsé­geinkhez a vezetés — főleg a gaz­dasági vezetés — helytelen módsze­rei, a mérhetetlenül elhatalmasodott bürokrácia és „papírienger". Renge­teg a határozat, az utasítás, különö­sen az államigazgatást irányító szer­vek. a minisztériumok részéről. A sok határozat végrehajtását az al­sóbb szerveknek lehetetlenség meg­szervezni, még kevésbé a végrehaj­tás ellenőrzését. Ugyanakkor a ve­zetés bürokratikus módszerei a gaz­dasági és állami funkcionáriusokat az eleven szervező munka helyett az íróasztalhoz láncolja. A bürokráciát és az alsóbb szervek munkájában lévő hibákat nagymér­tékben idézi elő a még mindig túl­zott központosítás, centralizmus. Ez a tény nem kis szerepet játszik a át­csoportosítás körüli huzavonában, akadályozza az állami és gazdasági munka erőteljes megjavítását. , Helyesen állapította meg a Köz­ponti Vezetőség, hogy gazdasági ne­hézségeink nem az új szakasz poé­tikájában gyökereznek, hanem ab­ban, hogy ellenállás van az új sza­kasz politikájával szemben, másrészt erőteljesen jelentkezik az új szakasz kispolgári, liberális eltorzítása, nagy mértékű a vezetés határozatlansága, és továbbra is fennáll a bürokratiz­mus. termelő mezőgazdaságunk, nálunk az ipar és mezőgazdaság termékei számára biztosítva vannak az elhe­lyezés lehetőségei, sőt nem tudnánk annyit termelni, hogy az elhelyezé­sét ne tudnék biztosítani. Van nagy­szerű hősies harcokban megedződöí.t munkásosztályunk, dolgos, szorgal­mas parasztságunk és tehetséges ér­telmiségünk. A nehézség leküzdésének az az egyetlen és helyes módja van, amely népgazdaságunk saját erőforrásaira meglévő lehetőségeink felhasználásá­ra támaszkodik. Az árualap és . a vásárlóerő egyensúlyát nem az élet­színvonal csökkentése, vagy külföldi kölcsön útján kell biztosítani, hanem saját, hazai termelésünk emelésével, iparunk átcsoportosításával, az ön­költség rendszeres csökkentése út­ján. Nehézségeinket végső soron az váltja ki, hogy amíg az életszínvonal 'egy év alatt több mint 20 százalék­kal nőtt, ezzel szemben az ipari és mezőgazdasági termelés nem fejlő­dött megfelelően, vontatott az átcso­portosítás és nőtt az önköltség. Le tudjuk küzdeni a nehézségeket, ha a termelés emelése, az átcsoportosí­tás végrehajtása, az önköltség csök­kentése útján helyreállítjuk a he­lyes arányokat, ha a megnövekedett vásárlóerőt saját erőnkből, megfe­lelő árualappal fedezzük. Ez az egyet len1 és a párt által járható út. Meg kell szüntetnünk iparunk egy­helyben topogását, és határozott in­tézkedésekkel hozzá kell kezdenünk mezőgazdasági termelésünk elmara­dásának a felszámolásához. 1955-ben, népgazdasági tervünknek megfelelő­en, jelentékenyen fokoznunk kell az ipari termelést és csökkenteni az ipar önköltségét, ugyancsak fokoznunk kell a mezőgazdasági termelést. A mezőgazdasági termelés fej­lesztése megköveteli, hogy tovább fokozzuk a dolgozó parasztság anya­gi érdekeltségét. Mindenekelőtt ke­nyérgabona termelésünket kell fel­lendíteni, ahol a jövőévi gazdag ter­més ezekben a hetekben és napok­ban dől el. Kormányunk, — a párt javaslatára — a kenyérgabona ter­melés fokozása érdekében, amint is­meretes, olyan, rendszabályt hozott, hogy a termelők által beadásra ke­rülő minden mázsa kenyérgabona után 10 kg korpajuttatást kell biz­tosítani térítés nélkül a parasztság­nak. Másrészt a termelők a jövőben takarmánygabona beadási kötelezett­Elvtársak! Az előttünk álló köz­vetlen feladatokat tömören a követ­kezőkben lehetoj összefoglalni: 1. A legnagyobb mértékben meg­gyorsítani az őszi vetést — ennek érdekében a betakarítást is — külö­nösen a termelőszövetkezetekben, de az egyéni termelőknél is, hogy októ­ber hónapban befejezzük a vetést, a felemelt kenyérgabona vetésterv­nek megfelelően. Ebben a munkában döntő szerep hárul a gépállomások­ra. Részben a vetéssel párhuzamo­san és utána elvégezzük az őszi mély szántást. 2. Nagy figyelmet kell ezekben a hetekben fordítani a tsz-ek további megerősítésére, támogatására. Nem szabad megengednünk, hogy az ellen­ség a rendet és fegyelmet megla­zítsa. A lehetőségekhez mérten to­vább kell fejlesztenünk a szövetke­zeteket s ennek érdekében fel kell lépjünk a tapasztalható szektáns el­zárkózás ellen. 3. Iparunk az év hátralévő 2 és fél hónapjában hozza be az évi terv­ben mutatkozó elmaradást, teljesít­se az 1954. éves tervét. Az ipar és mezőgazdaság közvetlen feladatai­nak jobb megoldására pártszerveze­teink és mozgalmi szerveink széle­sítsék ki a november 7-e és a ta­nácsválasztások tiszteletére kezde­ményezett versenyt. El keli érni, hogy ez a versenyszakasz az előzők­nél is nagyobb eredményekkel jár­jon. 4. Az iparban, — de a mezőgazda­ság szocialista szektoraiban is — határozott intézkedéseket kell tenni az önköltség csökkentése, a termelé­kenység fokozása érdekében. Meg A tömegek felvilágosítása pár­tunk, a kommunisták számára ál­landó, és mindig egyik legfonto­sabb feladat volt. Teljesen helyte­len, hogy a hatalom, meghódítása óta háttérbe szorult a meggyőzés, a ne­velés. Nem harcolunk, agitálunk most olyan szenvedéllyé!^ mint a felszabadulást követő években. Azt a nagyszerű jelszót kell megvalósíta­nunk, —- de ebben a vezetőknek, ma­gunknak kell példát mutatni, — hogy „kommunisták az élre, kom­munisták a tömegek közé.’* Ez ma előttünk a legfőbb követelmény, ha előre akarunk haladni. ségeiket is teljesíthetik kenyérgabo­nából. A korpaiuttatással a dolgozó pa­rasztok régi vágya teljesül, és ez a rendszabály alkalmas arra, hogy meggyorsítsuk a gabonavetést me­gyénkben. Jóllehet, az őszi vetések üteme jobb valamelyest a tavalyi­nál, de ezzel még nem sokat mond­tunk, mert október 10-ig búzából 20.8 százalékra, rozsból 60 százalékra teljesítettük az őszi .kenyérgabona vetéstervet. Ma az a Tolna megyei kommunisták egyik fő feladata, gaz­dasági nehézségeink megoldása érde­kében, hogy jó szervező és politikai munkával biztosítsuk a felemelt ga­bona vetésterv október hónapban "történő teljesítését, jó talajelőkészí­tés mellett valóban a legjobb föl­dekbe vessék a kenyérgabonát. A vetésben mutassanak példát állami gazdaságaink és termelőszövetkeze­teink, segítsék a gépállomások, a termelőszövetkezet és egyéni parasz­tok fontos munkáját. Megyénkben sokat tudunk tenni annak érdekében, hogy növeljük az exportra kerülő mezőgazdasági ter­mékek mennyiségét. Ilyen szempont­ból sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben a baromfi-, a pulykatenyésztésre, az aprómagvak termelésére, a híres szekszárdi bor­vidék továbbfejlesztésére. A munkás-paraszt szövetség erő­sítése megköveteli, hogy a város és a falu közötti .piaci kapcsolatokat fokozzuk. Igen nagy lehetőségek rej­lenek még a kisparaszti termelésben, nem is beszélve azokról az egyen­lőre kiaknázatlan tartalékokról, ame­lyek mezőgazdaságunk szocialista szektoraiban reüenek. Az. hogy egyes mezőgazdasági termékek árát rendezzük, még önmagában nem old­ja meg teljesen a parasztság egyéni érdekeltségét. Ehhez az is szükséges, hogy a paraszti termelés és fogyasz­tás szükségleteit iparunk egyre job­ban kielégítse. kell szilárdítanunk a laza bér- és normafegyelmet. Harcot kell indíta­nunk a lopások, a lógás ellen, fo­koznunk kell a takarékosságot ez állam anyagi eszközeivel. 5. Állami és gazdasági szerveink­nél hadat kell üzenni a pazarlásnak, a közvagyon fosztogatásának. Átgon­doltan és ésszerűen kell végrehajta­ni a költségvetési kiadások csökken­tése érdekében a racionalizálást. Fel kell lépni a vezetésben tapasztalható liberalizmus és bürokratizmus ellen. Felelősségre kell vonni a hanyagsá­gokért felelős személyeket, akik nem szereznek érvényt a párt- és a kor­mány határozatainak. Meg kell szi­lárdítanunk az 'állampolgári fegyel­met is. Tanácsaink és begyűjtő szer­veink kövessenek el mindent, hogy az évi begyűjtési terveket teljesít­sék. különösen kukoricából és hízott­sertésből, ahol legnagyobb az elma­radás. 6. Minden feladat sikere pártmun­kánk megjavításán múlik. Azon, hogy pártunk minden tagja és funk­cionáriusa harcos szószólója legyen pártunk politikájának. Fáradhatatla­nul magyarázzuk pártunk politikáját a dolgozóknak, és járjanak elől pél­damutatóan a kommunisták a köte­lezettségek és feladatok végrehajtá­sában. Pártunk vezetésével egész dolgozó népünket tömörítsük a Ha­zafias Népfront zászlaja alá. Olyan emelkedett politikai légkört kell ki­alakítani, hogy a tanácsválasztáso­kon, népünk erkölcsi és politikai egysége soha nem tapasztalt erővel mutatkozzon meg. Ezek a legköze­lebbi hetekre szóló feladatok, a Köz­ponti Vezetőség határozatából. A feladatok sikeres megoldása érde­kében pártunk funkcionáriusainak és aktivistáinak példamutatóan kell elől járni. Nagyon sok párttagunknál és funkcionáriusunknál hiányzik a kom­munista példamutatás. Ha párttag­jaink példát mutatnak az új szakasz politikájáért folyó haroban, a töme­gek sokkal inkább támogatni fog­nak bennünket. A jó tömegmunka érdekében me.g kell javítanunk a pártmunkát a tö­megszervezetekben és a tömegmoz­galmakban. A szakszervezetek, a DISZ, az MNDSZ, a tanácsok, a népfront-bizottságok és a termelési bizottságok, csak abban az esetben tudnak eredményes munkát kifejte­ni, ha pártunk 'bátran támaszkodik ezekre a szervezetekre, és az e szer­vekben dolgozó kommunisták a leg­harcosabb szószólói lesznek az új szakasz politikájának. A mezőgazdasági termelés fejlesz­tését nem tudjuk eredményesen vég­rehajtani a falusi pártszervezeted megerősítése nélkül. Falun erős, ütőképes falusi pártaktívát kell mun­kaközben kikovácsolni. Járási bizott­ságaink előtt e pártaktíva rendsze­res előkészítése az egyik legfonto-, sabb feladat. Ettől a pártaktívátói függ elsősorban, hogy jut le pártunk politikája a dolgozó parasztság közé. Elvtársak! Központi Vezetőségünk ülése új és az eddiginél is nagyobb lehetőségeket teremtett arra, hogy jó kommumsta munkával soha nem. ta­pasztalt mértékben fellendítsük gaz­dasági és - állami életünket. A Tolna megyei pártbizottság teljes mérték^ ben egyetért a Központi Vezetőség megállapítósasva! és kész minden erejét latbavetni a kitűzött felada­tok jó végrehajtására. Erre a párt- aktívára hárul az a feladat, hogy hahobavigyük Tolna megye minden pártszervezetét, a párt minden tag­ját és a tömegeket az új szakasz politikájának sikeres végrehajtásá­ért. Innen hívjuk fel a kommunis­ták, az ipari munkások, a DI5Z- szervezetek, a tanácsok, a tömegszer- vezeti aktivisták, a gépállomások és állami gazdaságok dolgozóit, a ter­melőszövetkezetek tagjait, egész dol­gozó parasztságunkat, miniden dol­gozót, hogy a Hazafias Népfrontba tömörülve, pártunk vezetésével vi­gyük győzelemre harcokban meged- zptt Központi Vezetőségünk októberi határozatait, egész népünk javára és boldogulására. Vetésben, beadásban elsők a íelsonyéki dolgozó parasztok A késői napsugár beragyogta az egész felsőnyéki határt, a határban dolgozó parasztokat. Ilyenkor dolog­időben nagy szó valakit otthon ta­lálni, szántanak-vetnek, trágyát hor­danak, vagy éppen törik a kukori­cát, vágják a kukoricaszárat. Olyan az egész felsőnyéki határ, mint a megbolygatott méhkas. Dolgoznak azért, hogy időben földbe kerüljön a mag, hogy jövőre még nagyobb da­rab kenyér jusson. Nem kell a fel­sőnyéki dolgozó parasztokat sürgetni, hogy vessenek már, tudják ők köte­lességüket. S ezt bizonyítja az a szám, hogy 260 dolgozó paraszt be­fejezte már az őszi árpa és a rozs vetését, de nagyon sokan vannak közöttük olyanok is, mint K. Molnár József 8 holdas dolgozó paraszt, aki 3 és fél holdon, K. Kiss József, hét­holdas pedig 3 holdon és 350 négy­szögölön fejezte be az őszi búza ve­tését. Szaporán végzik a munkát és ebben segít az Regszemcséi gépállo­más traktoros gárdája is. Jól dolgoz­nak a traktorosak, megszerettették a gépi munkát, s ennek lett eredmé­nye, hogy bár a napokban kezdték meg a dolgozó parasztoknál a szán­tást, máris 25 gazda kérte, hogy trak­torral szántsák fel földjét. Felsőnyék község dolgozó paraszt­sága tehát egy emberként arra törek­szik, hogy jó munkával hozzájárul­jon ahhoz, hogy a község az elsők között legyen. Ez a törekvés, nem­csak most, az őszi szántás-vetés, be­takarítás elvégzésén látszik meg, hanem megmutatkozik a begyűjtés vonalán is. Időben, többet és kitű­nően előkészített magágyba vetnek a dolgozó parasztok és ez azt jelentet­te számukra, hogy állam iránti kö­telezettségüket becsületesen tudták teljesíteni. Az 1953-as évben 5 gaz­dát számoltattak el, az idén egyet sem. A község parasztsága tehát szív­ügyének tekinti a beadási kötelezett­ség maradéktalan teljesítését, ezért dicséret illeti valamennyiöket. Nem­csak a dolgozó parasztságot illeti meg ez a dicséret, hanem Zámbó József tanácselnököt, a termelési- és állandóbizottság tagjait, a tanácsta­gokat, akik személyes példamutatás­sal járnak elől. Nem folyt kielégítő harc az új szakasz célkitűzéseinek végrehajtásáért A nehézségek leküzdésének útja Legfontosabb feladataink „Kommunisták az élre, kommunisták a tömegek közé!44

Next

/
Thumbnails
Contents