Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-17 / 247. szám

4 N A P E Ö 1954 OKTÓBER 11 Az elromlott automata Irta: V. MIHAJLOV \ lekszej Nyikanorovics több mint ** húsz esztendeje a legkülönbö­zőbb állásokat töltötte be a legkü­lönbözőbb hivataloknál és vállala­toknál. Akárhol dolgozott, mindig azt tartották róla, hogy ,.jól fek­szik”. Munkakönyvében szép sorban egy más után olvashatók azok a tisztsé­gek, amelyeket mór betöltött. Cipő- pasztagyárat igazgatott, onnan átke­rült illatszergyárba igazgatóhelyettes nek, kenyérgyárat és áruházat veze­tett, üzemet állított át fazékgyártás­ra, nagyvárosi ipari szövetkezet élén állott, volt harisnyagyári igazgató, míg nemrégiben egy könnyűipari kombinát vezetőjévé nevezték ki. Hosszú vándorlása idején, miközben egyik helyről a másikra került, szi­lárdan kialakult benne az a véle­mény, hogy ő bizony egy sokoldalú gazdasági lángelme és nincs olyan munka, amit el ne tudna végezni. Ha fölajánlották volna neki, hogy legyen a Tudományos Akadémia el­nöke, azt éppen olyan könnyen el­fogadta volna, mint a harisnyagyár vezetői állását. — Úgy dolgozom, mint egy auto­mata, s amellett egészen különleges érzékem van a gazdasági dolgok iránt — szereti mondogatni közeli barátainak Alekszej Nyikanorovics. Tényleg úgy dolgozott, mint egy automata, amely pontosan végre­hajtja a kapott utasításokat. Amikor átvette az ügyvezetést a cipőpaszta- gyárban, még aznap fölkereste a fő­igazgatóságot, hogy jóváhagyassa a gyártmányok cikklistáját. — Kérem jóváhagyni, hpgy kétféle színben éspedig barnában és feketé­ben gyártsuk a cipőpasztót — adta elő jövetele célját. A főigazgatóságon elcsodálkoztak: — Ha jól tudjuk, a gyár azelőtt is ugyanebben a két színben készített cipőpasztát. — Ezt nem is vonom kétségbe! — válaszolt Alekszej Nyikanorovics. — Nekem csupán szankcióra van szük­ségem. De Alekszej Nyikanorovics nem állt meg a cipőpaszta színénél, ha­nem tovább ment. — Kérem annak jóváhagyását, hogy a cipőpasztát kerek pléhdobo- zokba csomagoljuk, amelyeknek te­teje ugyanolyan átmérőjű, mint az alja. — Ha jól vagyunk értesülve — mondták a főigazgatóságon — a ci­pőpasztát mindig pontosan ilyen pléh dobozokba csomagolták. Mi tehát a kívánsága? — Szankcióra van szükségem. Amikor később megmelegedett az illatszergyár helyettes igazgatójának helyén, fáradhatatlanul ült a tele­fon mellett és szüntelen kapcsolatot tartott fenn felsőbb szervekkel. — Szemjon Szemjonovics — Kia­bálta a legnagyobb hévvel Alekszej Nyikanorovics a kagylóba — meg­kezdjük az „Esti viola” elnevezésű kölnivíz gyártását. Remélem, semmi kifogásuk nem lesz az ellen, ha a kölnivíz illata tényleg emlékeztetni log ennek a virágnak a szagára? Szó val nem kifogásolják? Akkor ebben az irányban dolgozunk tovább. Üd­vözletem! Beszerzett magának egy külön könyvet, amelynek címkéjén a kö­vetkező felirat állt-: „Felsőbb szer­vek direktívái” és ebbe gyöngybe­tűkkel beírta a telefonon át kapott utasításokat, majd forgalomba hozta amit elrendeltek, kiselejtezte, amit megparancsoltak, átértékelte, amire utasítást adtak. Ami igaz, az igaz, arra vigyázott, hogy képességeit ne értékelje túl. Egyszerre csak beütött a menny­kő. Az automata elromlott. Helye sebben, kikapcsolták. Bekövetkezett a nap, amikor így szóltak az Alek­szej Nyikanorovics típusú dolgozók­hoz: — Elég volt a kicsinyes gyámko­dásból! Tanuljon meg önállóan dön­teni az egyes kérdésekben! Alekszej Nyikanorovics éppen ezek ben a napokban került a könnyűipa­ri kombináthoz. Abban a hitben rin­gatta magát, hogy a régi szokásokat azért mégsem adták át az enyészet­nek. Abban reménykedett, hogy be­szélnek, sokat beszélnek az egyéni kezdeményezésről, a vállalatvezetők személyes felelősségéről, de majd csak megfeledkeznek róla. Várt egy darabig, azután felhívta telefonon valamelyik főnökét és a lehető leg­természetesebb hangon megszólalt: — Előre nem látott eset követke­zett be. Jött egy megrendelő és azt akarja, hogy zsebnélküli nadrágot varrjúrik neki. Tessék? Igen, zseb- nélkülit! Ugyanis azt mondja, hogy a fia mindenféle ócskaságot töm a zsebébe és elszakítja a nadrágot. Igen, szóval ez a megrendelő zseb­nélküli nadrágot kér a fia számára. Hogy mit akarok? Szankcióra van szükségem, mert a jóváhagyott nad­rágszabások közt nincsen zsebnél­küli. Hogy én magam döntsék a kér­désben? De hát akkor mi lesz a jó­váhagyott szabások jegyzékével? Hallo!... A másik oldalon letették a kagy­lót. Alekszej Nyikaronovics egyszerre csak úgy érezte, hogy valami töré­keny kis lélekvesztőben evez a nyílt tengeren és köröskörül nincs egy ár­va lélek sem. A dolgozószobába bejött a varroda vezetője. — Tessék beszerezni a vasalókhoz két új vezetéket. Alekszej Nyikanorovics gépiesen a telefon felé nyújtotta a kezét, hogy megbeszélje valakivel a kér­dést. De alig értek újjai a kagyló­hoz, visszahúzta a kezét, mert eszé­be jutott az előbbi beszélgetés. Ki­fejezéstelen szemmel meredt az al- kalmatlankodóra és úgy dörmögte oda neki: — Majd meggondolom a dolgot, most menjen! Amikor egyedül maradt, elszontyo­lodott. — Könnyű azt mondani, hogy dönts te magad — gondolkodott han gosan — de ki felel majd érte? Szin­tén én magam! Nehéz idők, jaj de nehezek! A telefoncsengő szakította félbe komor gondolatait. Felesége hívta fel. % — Aljosa, — csicseregte, — mit te­gyek a levesbe, metéltet vagy kocka­tésztát? Nemrégen egy ilyen kérdés egy csöppet sem háborította volna fel Alekszej Nyikanorovicsot. Mivel hoz­zászokott ahhoz, hogy mindenre uta­sítást kért felettes hatóságaitól, ter­mészetesnek tartotta, hogy felesége minden áldott nap felhívja és meg­beszéli vele, hogy mit tegyen* a le­vesbe, vagy milyen körítést csinál­jon a húshoz. Most azonban felette fölöslegesnek tartotta az asszony telefonálását. Mérgesen kiabálta a kagylóba: — Ideje, hogy önállóan dönts ilyen kérdésekben! Véget kell vetni az ilyen aprólékos gyámkodásnak. Érted? — és választ sem várva, le­csapta a kagylót. pontosan maga előtt látta, hogy *• felesége most otthon töpreng­ve nyúl a liszt után, nem tudja mit csináljon: metéltet, vagy kockatész­tát, s sehogy sem tudja eldöntetni, mit főzzön a levesbe, mível nem ka­pott rá utasítást. Alekszej Nyikano­rovics úgy látja, hogy megszokott világa megingott és összeomlóban van. Édes álomként lebegtek előtte azok az idők, amikor egyszerűen fog­ta magát és levelet írt: „Kérek en­gedélyt két vasalózsinór vásárlásá­ra”. A kis levél elindult a „címzett­hez”, majd visszatért egy hónap múl­va, de néha két hónap múlva, igaz, hogy most már nem egyszerű levél­ke volt, hanem láttamozták. Ott dí­szelgett rajta különböző osztályveze­tők, főosztályvezetők aláírása, a megmentő aláírások, amelyek mögé annyi éven keresztül elbújt, s nem I érzett aggodalmat a döntésekért, amelyeket mások hoztak helyette. Nyugatnémeí gyárosok fegyverkezési-kérdőívet kaptak Bonn (ADN): Néhány nappal a londoni különérteikezlet befejezése után bizonyos Rajna- és ruhrvidéki vállalkozóik hivatalos kérdőíveket kaptak, amelyekben felvilágosítást kémek gépi felszerelésükről, és ha- dianyagtermelési lehetőségeikről. — közölték szerdán Bonnban. A kérdőíven — amelyeket német és angol nyelven fogalmaztak meg — felvilágosítást kívánnak arról, meny nyi idő szükséges az illető gyárnak ahhoz, hogy átálljon a hadianyagter­melésre. Fölhasználják a gyárak ko­rábbi fegyverkezési—technikai ta­pasztalatait is. Balassi Bálint születésének négyszázadik évfordulójára Négyszáz évvel ezelőtt, 1554 októ- j bér 20-án Zólyom várában született Balassi Bálint, az első nagy nemzeti költőnk, a magas eszmei és művészi ■ színvonalú magyarnyelvű, világi köl­tészetünk megteremtője. 1954 kettős Balassi évforduló, mert ugyancsak ez év június 3-án múlt három évszázada és 60 eszten­deje, hogy az akkor még alig 40 éves költő hősi halált halt Eszter­gom ostromlott falai alatt. Költő és katona volt Balassi, egy zaklatott kor, zaklatott életű gyer­meke. Ka visszapillantunk a költő életére, tanúi lehetünk egy állandó nyugtalanságban és állandó harcok között eltöltött életnek. Ezt a (nyugtalanságot, s , legfő­képp a török elleni harcot elődeitől örökölte. Nagyapja, Balassi Ferenc, Szörényi, majd horvát bán, akinek kezéből a mohácsi csatamezőn hullt ki a hazát védő kard. Atyja nagy­hatalmú világot látott ember, előbb Szolnok, majd Zőlyom és a két észa­ki bányaváros főkapitánya, aki szin­tén kitűnt a tőrök ellen vívott hon­védő harcokban. Vezértársa volt Dobónak Eger híres védelmében. Balassi már ifjúságának hajnalán megismerkedik a hazát pusztító ellen séfegei, ami egész élete számára meg­szabja az útat. Még 8 éves sincss amikor hallhatja Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hósnek, az önfeláldozó katonai bátorság példaképének di­cső hírét. Bálint is korán elsajátítja a kard­forgatást. Atyja gyakran nyeregbe ülteti. A hányadtatások már gyer­mekkorában kezdődnek. Apját igaz­ságtalanul bevádolják és törvényte­lenül letartóztatják Pozsonyban Do­bó Istvánnal együtt. Balassi János vakmerőén készíti elő szabadulását és el is menekül Lengyelországba. Míg ki nem derül ártatlansága, buj- dosik, s családjának is el kell rej­tőznie. A költő nevelője Bornemissza Pé­ter, a kor legismertebb prédikátora és kiváló írója, akitől humanista műveltséget tanult. Bornemissza ar­ra tanította, hogy szeresse a hazát, a haladó tudományt, s minden bi­zonnyal költői szikrája is fellobbant benne, ö adta kezébe a tollat is, amikor a költő szüleinek bátorításá- sára megírta első munkáját a: „Beteg telkeknek való füveskertecskét1'. — Nem eredeti munka, de felér erede­tijével. Műveltségére jellemző, hogy nyolc nyelven írt és beszélt. A szomszéd népek hivatalos irodalmán kívül is­merte azok népdalait, képeiket és hasonlataikat, amelyeket felhasznált saját költészetében. Mégegyszer rövid időre kisüt a napfény a család számára. Rudolf király meghívja koronázási ünnepé­lyére Balassi Jánost és fiát. A 18 éves sudár szép legényen van min­den szem, amikor az uralkodó és a vendégek előtt bemutatja a juhász­táncot. Bálint, hogy Bécs kegyét megnyer­je, résztvesz egy Erdély elleni fegy­veres vállalkozásban, s Erdély ha­tárán sebesülten elfogják. Báthory István erdélyi fejedelem foglya lesz, aki nem mint foglyot kezeli, hanem szabadon él udvarában, hiszen szeg- ről-végről rokona is. Itt ismeri meg alaposan az olasz humanizmust és ennek hatására kezd verseket írni. Báthory Lengyelországba rs magá­val viszi. Résztvesz a fejedelem ol­dalán az ott ■ folyó hadjáratokban. Mikor hazatér, apja már halott, s bonyolódott birtokperek kellős köze­pébe kerül. Bálint ifjú éveinek ener­giája pereskedésre fecsérlődik. A kői tő tolla többet szántja a papírt ké­relem, esedezés, fenyegetés írása, mint költői gyakorlat közben. Házas­sági kísérletei is sikertelenek. Az el­szegényedett költőnek megélhetést a főnemesség körén kívül kellett ke­resnie. 1579-ben beállt a végvári vitézek közé és a híres egri vár hadnagya lett. Egykori feljegyzések szerint bá­tor katona, alárendeltjeivel bajtár- sias. Költészetének témaköre kibő­vül, új hangot kap a honvédő harcok és a természet dicsőítésével. A vitézi élet, a törökkel való küzdelem, s a portyázás lett az' ő eleme, s csodál­ható-e, hogy a „Végek dicséreté“-ben egy évtized múltán oly lelkesen éne­kelte: „Vitézek, mi lehet E széles föld felett Szebb dolog a végeknél?” Egert a „vitézek tanuló oskolájá­nak“, a „jó katonaság nevelő daj­kájának " nevezte. Ugyancsak Eger­ben gyulladt a szíve szerelmi lángra Ungnád Kristóf várkapitány felesége, Losonczy Anna, a temesvári hős leá­nya iránt, aki szerelmi költészetének fő ihletője lett. Hozzá írja előbb az Anna-verseket, majd özvegysége ide­jén a Júlia-dalokat. Mikor Anna elkerül Egerből Hor­vátországba, Balassi vigasztalni akar ván magát 1584-ben merész rajta­ütéssel megszerzi unokatestvérét, Do­bó Krisztinát és várát. E házasság­gal beteljesedik végzete. A törvény tiltja a vérrokonságon alapuló há­zasságot. A Dobó-család Is pert in­dít ellene. Az ügy négy évig- húzó­dik, amikor is felesége otthagyja. Életének tragikus alakulása megtöri a költőt, .a vallásban keres vigászta- lást. Ekkor a csalfa remény feléje mu­tatja álmokul mosolygó arcát. Anna özveggyé lett. Már-már remélheti, hogy hitvesévé teheti „Júliáját“, köl­tészetének örök múzsáját. Anna azon ban visszaretten Balassinak szerte költött rossz híréről és végleg el­utasítja őt. E szörnyű válságot nem tudná itthon kiheverni. 1589 őszén a lengyel-török háború hírére Len­gyelországba siet. A háború azonban elmarad, s céltalanul bolyong Kár­pátoktól a Balti tengerig. Bujdosása, elhagyottsága idején írja legszebb hazafias verseit. Ekkor írja legszebb versét: „A végek dí­cséretét" is. Szerelmi lírája is a buj- dosás idején borul ismét ■virágzásba. Itt szüleinek a híres Coelia-dalok. A hazáját azonban nem tudja feled­ni. „A darvakhoz“ című versében is a bujdosás keserűségét panaszolja: „Bujdosom, mint árva Idegen országba Veszettül, mint zarándok.” A költő alig várja, hogy hazatér­hessen. 1591-ben a török elleni há­ború hírére hazasiet. Ettől kezdve állandóan harcokban tölti életét. Még egy pár istenes-verset ír, amelyek költői tehetségének teljes érettségét jelzi. 1594 májusában ott találjuk a köl­tőt Esztergom falai alatt. Elsők kö­zött rohamozta a vár bástyáit. Az egyik támadás alkalmával mindkét lábát ágyúgolyó sebzi. Mikor a fel­cser lábait vágja le, -Vergiliustól, a latin költőtől idéz: „Most van szük­ség, Aeneas, bátorságra és erős ke­belre.“ Ezer csatában edzett férfihoz illő nyugalommal várta be élete kora­delén, az 1594 június 3-án bekövet­kezett szabadító halált, a szabadság és a szerelem korai dalnoka. Balassi verseinek tárgyuk szerinti hagyományos felosztása: vitézi és vi­rágénekek, valamint az istenes ver­sei. Vitézi énekei a legjobb alkotásai lírájának. Költészete itt a legpozití­vabb, hiszen a török elleni harcot, s a haza önfeláldozó szeretetét énekli meg. 1583-ban írja meg a „Borivók­nak való" című költeményét .A vers­ben az új kor embere áll előttünk, aki már nem túlvilágra készül égre- fordult tekintettel, mint a középkori elődje. A renaissance ember életörö­me zendtil meg a primaverát dicsérő sorokban. Balassi első költőnk, aki magyar nyelven művészi eszközökkel ábrázolja a hazai tájat, ahol született amelyet vére omlásával védelmezett. A szép hazai táj leírása szervesen vezet át a katonák harci készülődé­sének rajzához. „A végek dicsérete” című híres verse csúcspontját jelenti költészeté­nek, amelyben halhatatlan emléket állított a végvári harcosoknak. Mél­tán állítja példaképül a vitézeket a költő. Valóban ők tanították em­berségre és vitézségre koruk ma­gyarjait. A katonaélet szépségeit, ve­szélyeit művészi realizmussal tárja elénk. A versnek a szerkezeti felépí­tése is mesteri. A vitézi élet rajza lelkes, patriotiz­mussal párosul a „Búcsú a hazájától" című versében. Ez volt az első ma­gyar vers, amelyben először fordult elő ez a gyönyörű kifejezés: „édes hazám“. Balassi költészetének első ihletője a szerelem. Habár nem is teljesein elődök nélküli a szerelmi költészete, mégis nagy újságot jelentett korában Abban az időben a szerelmes verse­ket „fajtalan”-nak tartották. Balas­sinak is csak a vitézi és az istenes énekeit merte kiadni nagy tisztelője, Rimay János. A szerelmes versek csak a multt század végén kerültek elő egy kéziratból. A hazafias és szerelmi lírája mel­lett hiba lenne, ha elhallgatnék val­lásos költészetét. A vallás élménye éppen úgy végigkísérte útját, mint a harc, vagy szerelem. Pár szóval meg kell emlékeznünk a költő prózai műveiről. A „Füves- kertecske“ és levelein, kívül régóta tudtunk arról, hogy a költőnek van egy pásztor drámája. Ennek hosszú ideig csali kis töredékét ismertük, s most Güssingben, a régi Németúj- várott egy régi, 16öl-es könyvtár- katalógusból előkerült a mű teljes címe. Feltehető, hogy a dráma ere­detije is ott van. Ez pedig az első magyar dráma lenne. Szlovákiai könyvtárakban is lehet értékes anyag amelyet Klanlczai Tibor irodalomtör­ténész most néz át. Valószínű, hogy életrajzának sok ismeretlen pontjá­ra is fény derüL Mit köszönhetünk Balassinek? Kö­szönhetjük a világirodalmi jelentő­ségű és erejű magyar hazafias és szerelmi líra megteremtését, a ter­mészet és a táj szépségeinek felfede­zését. Tanulhatunk tőle „emberség­ről példát, vitézségről formát", . s megtanulhatjuk tőle a haza forró sze­retetét. Megemlékezésünk azonban akkor lesz csak teljes, ha nemcsak idézzük első nagy költőnket, hanem szere­tettel forgatjuk verseit, hogy telje­sítjük Balassi versei első kiadása elő szavában Rimay által írt figyelmez­tető sorokat: „Neked úgy ajánlom ujobbán ezt a könyvet, hogy ítélettel olvasván minden részét, holta után is meg­becsüld azt, aki életiben való kis becsületivei ily virágzó éles és tudós elmét visel előtted, s ki nagy hasz­nodra is tudott volna lenni, ha el­méjével te tudhattál volna élni”. Kovács Antal EZT OLVASSUK... Alcser—Balogh—Dezséri: ÖNTÖZÉSI ZSEBKÖNYV A magyar szakirodalomban nem je­lent meg eddig olyan könyv, amely az öntözés kérdéseit ennyire tömören röviden, világosan ismertetné. Leg­nagyobb része az öntözéses termelés agrotechnikájával foglalkozik. Muta­tóba néhány címet emelünk ki: „ön- tözésrendszeneink“, „Uj öntözőtelepe_ ink anyagszükségletei", „Egyes orszá. gok öntözött területei“, ,.Az öntözés gépei", „Az öntözőberendezések mé­retezése a növénykultúrák vízszük­séglete alapján“, „A talaj hasmos vízkészletének becslése" stb. 4nS* MM irJe/A «•>«« PÁRTÉPITÉS (Hwvtatőst nyújt a mindennapi pórtma okában

Next

/
Thumbnails
Contents