Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-17 / 247. szám

1954 OKTOBER 17

NAPLÓ

5

Ä begyűjtési munka tapasztalatai a paksi járásban

1100 hold búza már zöldéi a íornádi állami gazdaságban

Terven felül még 100 hold búzát vetnek

A gerjeniek állják szavukat

A tanácsháznál hiába keresik ilyen kor a községi begyűjtési megbízottat, Tárnék István elvtársat, mert a határban van. Legtöbb idejét a dolgozó parasztok között tölti mondván: „Ez a kötelességem".

A gerjeni gazdákról ezelőtt 2 hónappal, vagy egy esztendővel nem igen lehetett elmondani, hogy maradék nélkül teljesítik állam iránti kötelezettségüket. 1953-ban például több mázsa burgonyával, kukoricával, sertéssel, vágómarhával és több mindennel adósai maradtak a nép államának és ez évben is 41 mázsa kenyérgabona adósságuk volt.

— Csak volt, — mondja Pleszkár Mária begyűjtési előadó. — Községünk dolgozó parasztjai kenyérgabona tartozásuk negyedrészét már kiegyenlítették. A hátralékot pedig ezután egyenlítik ki.

A 290 gazda közül eddig 120-an vé gezték el a törést és valamennyien teljesítették beadási kötelezettségüket. Akinek gabonabeadási hátraléka van, azt is kiegyenlíti, Molnár Mi hály a 144 kiló búzabeadási kötelezettségét már kiegyenlítette. Amint a példa bizonyítja a gerjeniek tehát állják szavukat. A legutóbb megtartott tanácsülésen megfogadták, hogy november 7-e és a tanácsválasztás tiszteletére határidőre, illetve határidő előtt minden terményféleségből és az állati termékek kivetéséből maradéknélkül teljesítik kötelezettségültet.

■ * Dunaszentgyörgyön nagyobb gondot kell fordítani a bizottsertésbeadásra

Ilyenkor a gazdasági év végén a legtöbb dolgozó paraszt számvetést csinál. Most amikor a termények betakarításának már a végefelé járunk minden gazda tudja, látja, mennyi búza, árpa, kukorica van kamrájában, hogyan gazdálkodjék vele a jövő esztendőben. Ebből a számvetésből nem hiányozhat, sőt első helyre kell kerülnie az állam iránti kötelezettségeknek. A dunaszentgyörgyi gaz dák számvetéseiből azonban, ez gyakran kimarad. Különösen a hízottsertés beadási kötelezettségének teljesítésével van vissza sok gazda. A község ilyen irányú tervét még 20 százalékra sem teljesítette. Pontosan 327 mázsa hízottsertéssel tartoznak a dunaszentgyörgyiek államunknak.

Ez elsősorban is a gazdák hanyagsága, nagyon mostohán viszonozzák az állam segítségét. Egyik hiba aztán szüli a másikat. A dunaszentgyörgyi tanács sem tudja, hogy kit kell felszólítani, kinek a hanyagsága miatt kell a beadást 10 százalékkal felemelni, kinél kell helyszíni elszámolást tartani. Mert, hogy nincs gazda, aki tudná teljesíteni hízottsertés beadási kötelezettségét, ez nem igaz. Az elmúlt héten például a járási begyűjtési hivatal munkatársai 2 gazdánál is találtak „kész“ hízót. Csak a tanács és a begyűjtési hivatal munkatársai a fülükre feküdtek,

nyugodtan tűrik, hogy egyesek húzzák-ha!asszák kötelezettségük teljesítését. fedig a dunaszentgyörgyi

vezetőknek is tudni kellene, hogy a városi és falusi dolgozók hús- és zsírszükségleteinek kielégítését nem lehet hűzni-halasztani, ígérgetésekkel elintézni. Pakson például ha egy téglagyári munkás bemegy egy nép- boltba s kér egy látó zsírt, és azt mondja a kiszolgáló majd decemberben jöjjön, mert Oláh Lajos és Molnár Péter, meg a többi dunaszentgyörgyiek csak ekkor hajlandók hízottsertésbeadási kötelezettségüket teljesíteni, egész biztosan nem mondaná, hogy a dunaszentgyörgyiek becsületes magyar hazafiak, hanem azt hogy az a dolgozó paraszt, amelyik nem tesz eleget kötelezetségének nem érdemli meg, hogy a nép állama segítse. Az a tanácsi vezető, amelyik „félkézzel kezeli” a nép ügyét, az nem méltó a megbecsülésre.

Zöldéi már az „élet" a fornádi állami gazdaság hosszan nyújtózó határában. Az 1.100 hold búza zöld sorai arról tanúskodnak, hogy az állami gazdaság dolgozói időben gondoskodtak a jövő évi bő termésről. Milyen jó érzés is szemlélni azt a határt, ahol újulás van, ahol a kihalót felváltja az új, az élet. Nemrég még a borsóföld dús termését takarították be a gazdaság dolgozói, ahol ma élénken zöldéi a búza.

A hűvös reggelek után a déli órákban szinte húzza felfelé a vetéseket a meleg őszi nap. Mosolygóarcú embereket láthatunk a gazdaság földjein. A traktorok éjjel-nappal szántanak. Gruber János és Ballai József az állami gazdaság „Szocialista munka hőse“ címmel kitüntetett traktorosok normájukat 180—200 százalékra teljesítik. Az ő nevükhöz fűződik, hogy időben el tudtak vetni minden gabonafélét és még terven felül e héten 100 hold búzát vethetnek. A két traktoros több mint 400 holdon végezte el a talajmunkát. Jó munkájuk után megfelelő a keresetük is, mert eléri a havi 3000 forintot.

A zöldelő vetések mellett mintegy- 120 holdon már végeztek a mélyszántással, de a többi területen is be fejezik a mélyszántást november 20- ig.

A napokban fejezték be a 250 hold cukorrépa felszedését is. Ebből is bőséges termést takarított be a gazda ság. A cukorrépa szedésnél komoly verseny alakult ki, melyben Horváth Ferenc DISZ brigádja vezetett. A DISZ brigád a répaszedésen kívül nagy munkát vállalt magára. 0k végzik az állatállomány részére a siFülöp József 6 holdas dolgozó parasztot Felsőnyéken mindenki ismeri. A felszabadulás előtt gyárimunkás volt, földet, melyen gazdálkodik a felszabadulás után kapta. Kis földecs kéjén egyénileg gazdálkodik, nem is akárhogyan. Jól műveli földjét, állandóan fejleszti állatállományát s példásan teljesíti állam iránti kötelezettségét. Egyszóval jó példát mutat a dolgozó paraszttársainak.

■ Az idén sokan panaszkodtak a gyen ge termésre, melyet a szárazság okozott. Fülöp József nem panaszkodhat, nem is panaszkodik, mert az aszályos év ellenére is 12.8 mázsa volt búzából a holdankénti átlagtermése. Az árpája is jól fizetett, jut neki szépen a szabadpiacra is és marad állatainak is belőle. Eredményét persze a szakszerű talajművelésnek köszönheti. Kukoricából is bő terlózast. Eddig 1200 köbmétert silóz- tak, s most vállalták, hogy még ebben a hónapban 2500 köbméter silót elkészítenek, A lelkes fiatalok jó munkája, példamutatása nagyban elő segíti a gazdaság terveinek megvalósítását, de munkájuknak megvan a gyümölcse, mert napi keresetük eléri a 80—100 forintot.

— Nem ment ez így mindig, voltak itt komoly hibák is, — mondja Varga Imre főagronómus. — Az első félévben például 42.000 liter tejjel adósai maradtunk államunknak. Ez abból adódott, hogy nem rendelkeztünk megfelelő állatállománnyal, s az állatállomány részére elegendő ta karmánnyal. Állatgondozóink sem tartották szívügyüknek az állatok gondozását. Az új termés betakarítása óta azonban nagy változás történt ezen a téren. Az állatgondozók lelkiismeretes munkája és a megfelelő takarmánykészlet biztosítása mellett a III. negyedévben 35.000 liter tej tartozásunkat tudtuk törleszteni. A többi 7000 litert még eb bet a hónapban rendezzük, és a továbbiakban még jobban fokozzuk a tejtermelését.

A tavasszal kissé megkésett a gazdaság a kukorica vetéssel, így aztán későbbre maradt a beérés is. Ez azonban, most nem okoz különös gondot. A gazdaság minden munkaerőt mozgósított a kukoricaszedéshez, és itöbb mint 500 hold kukorica- szedését, szárlevágását és betakarítá sát november 5-ig be akarják fejezni.

így készülnek ők is, mint sokszázezer magyar dolgozó a_ Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a tanácsválasztások tiszteletére.

mést vár, lesz neki miből hizlalni.

Az állam iránti kötelezettség teljesítésében is jó példával jár az élen. Az idei sertésbeadási kötelezettségét már teljesítette. Két gazdatársával közösen adott be egy darab 126 kilós sertést. Ezenkívül szerződésre is hizlalt, melyért 22.50 forintos áron 15.300 forintot kapott, így csupán hízottsertésből közel 18 ezer forint a jövedelme. Ez az eredmény nemcsak a jó gazdálkodásra vall, de. azt is mutatja, hogy érdemes sertéshizlalási szerződést kötni.

Fülöpné is jól vezeti a háztartást, sok baromfit tart, melyből szépen jut piacra is, de nem feledkezik meg a kötelezettségéről sem. Most is boldogan újságolta, hogy teljesítette évi baromfibeadásét.

Somogyi István

Az Állami Biztosító kényelmeskedé&e és a madocsai tanács felelőtlensége károsan érezteti hatását a begyűjtési tervek teljesítésében

A községi tanács hivatalos papírjai szerint a madocsai gazdák befejezték a kukoricaszedést. Ugyanakkor a kukoricabegyüjtési tervet csak 24 százalékra teljesítette a község. Tehát itt valami nincs rendben. Bizony hiba van, amiért első sorban a községi tanács vezetői és azon túlmenően az Állami Biztosítót terheli a felelősség. A helyzet ugyanis az, hogy Madocsa határában ebben az esztendőben jelentős jégkár volt. — Hogy melyik gazdának mennyi a jégkára, mennyit lehet mérsékelni beadási kötelezettségéből azt még a mai napig sem állapították meg.

*

A bölcskeiek jogos sérelme

A bölcskei dolgozó parasztok megértették, hogy a népjólét emelése fokozottan megköveteli, hogy többet termeljenek, az eddiginél pontosabban, maradéknélkül teljesítsék kötelezettségeiket. De azt nem értik meg, hogy egyes szervek miért gördítenek még mindig ez elé akadályt. Teljesen igazuk van abban, hogy egyes felelőtlen embereknek abban tellik örömük, ha másokat félrevezethetnek, becsaphatnak.

A bölcskei gazdáknak az egyik sérelme az, hogy a községtől 4 kilométerre van a termónyátvevő hely. A másik, — amely ennél sokkal nagyobb — az, hogy az ottani termény- átvevő Varga József gyakran megcsinálja azt a „viccet“, hogy nem veszi át a kukoricát. Ezt azzal magyarázza. hogy sok a nedvességtartalma. Jóllehet igaza van, — mert ezt még „nem tudta" megállapítani senki. De a nedvességtartalomra való hivatkozás legtöbbször alaptalan, mert a másik terményátvevő Saracz Antal minden további nélkül átveszi ugyanazon a napon, amelyiken Varga nem vette á*.

A bölcskeiek ezt már elmondták „fűnek-fának“, mert hiszen nekik sem mindegy jószágaikat 8 kilométert hiába hajtani, a drága időt elpocsékolni. De bizony az illetékesek még mindig nem találtak módot az elintézésre. Pedig az ilyen ügyeket sokkal lelkiismertesebben kellene intézni. Azt megállapították, hogy hiba van, azt is, hogy hol a hiba,

A helybeli begyűjtési hivatal munkáját ez nagyban megnehezíti. Naponta 50—66 gazdát kell elbocsátani azzal, hogy jöjjön holnap, majd akkorra talán megtudjuk mondani, hogy mennyi a beadása. A madocsai gazdák ezt jogosan sérelmezik. Nem alaptalanul vélekednek az állami biztosítóról, meg a községi tanács vezetőinek ilyeh irányú munkájáról lesújtóan. Ugyanis könnyen lehettek •volna a kukoricabegyüjtési verseny győztesei. De száz szónak is egy a vége. Most már véget kell vetni a kónyelineskedéseknek a begyűjtési tervek teljesítése elnapol gatásának.

de annyi fáradságot nem vettek maguknak, hogy el is intézzék.

sV

A négy község begyűjtési tervteljesítésének tapasztalataiból vonjuk le a következtetést, könnyen rájövünk, hogy miért van ennyi hiba, a kedvező feltételek dacára is miért a paksi járás a sereghajtó.

A járási begyűjtési hivatal vezetője Farkas Imre elvtárs becsukott szemmel mondja, — mintha könyvből olvasná, — hogy hol a hiba. A községi begyűjtési szervek engedékenyek, megalkuvók, s nincsenek társadalmi aktívák. A járási tanács végrehajtóbizottságát csak papírfor- maszerint érdekli a begyűjtés és a terményíorgalmi átvevőtelepek vezetői nem elősegítik, hanem helyenként gátolják. Farkas elvtárs tehát maga is tudja, hogy hol a hiba, csali az a baj, hogy nem intézkedik. —• Miért nem meri a végrehajfőbizottságnak nyíltan megmondani, hogy a határozatok és javaslatok tömkelegét most már segítséggel helyettesítsék és azt követeljék meg a községi tanácsoktól is. Meg kell mondani őszintén, hogy egyes tanácsok és egyes begyűjtési szervek ilyen irányú közömbösségének felszámolása most már nem tűr halasztást. Hogy olcsó népszerűségre tesz szert az a tanácsvezető, vagy begyűjtési megbízott, amelyik elhallgatja a kötelesség megkövetelését, becsukott szemmel nézi, hogy egyesek megsértik, kijátsszák a törvényt.

15 ezer forint jövedelem szerződéses sertéshizlalásból

Meggazdagodott a Király család

KIRÁLY GÁBOR 16 holdas középparasztot a jó gazdák között emlegették mindig Nakon. Jó lovai, tehe nei vannak, igyekvő, szorgalmas ember. A nyáron sokat beszélgetett a család a termelőszövetkezetről, — kü lönösen az ifjabbík Király érdeklődött nagyon a közös gazdálkodás iránt s sokszor mondta, hogy milyen jól gazdálkodnak, szép a kukoricájuk, burgonyájuk, cukorrépájuk, és más növényük.

„Belépjünk, ne lépjünk”! De sok ebédet, vacsorát fogyasztották el ami kor ez volt a beszéd tárgya. Az idősebb és fiatalabb Királyban egyre inkább megérlelődött a döntés: belép nek a közösbe, csak a két asszonyban volt némi idegenkedés, bizalmatlanság a szövetkezet iránt. Néhány nappal ezelőtt aztán végleg eldöntötték, hogy belépnek az „Ut a szocializmus felé“ tsz-be, amelyik az utóbbi időben országos hírnevet vívott ki jó munkájával.

Egyik este kutyaugatás zavarta meg a csendet a Király-portán, kedves vendégek érkeztek; Markovics János mezőgazdasági igazgató, Mohär László állattenyésztési igazgató és Tőlősi Antal a tsz elnöke jött el hozzájuk baráti beszélgetésre.

— Üljenek le minálunk — hozza a székeket kedveskedve a háziasz- szony.

— MIT GONDOL, JÓL TESZEM-E,

hogy belépek a szövetkezetbe — kérdi várakozó tekintettel Markovics elvtársiéi az idősebb Király.

— Hogy jól teszi-e — feleli a megyei vendég — arra és helyettem megadta a választ a párt, amikor megmondta, hogy a mezőgazdaság fejlődésének egyetlen helyes útja a nagyüzemi gazdálkodás, ahol gépek segítségével sokkal -magasabb eredményeket lehet elérni, mint egyéni parcellákon. De ezt mutatják a megyében lévő különböző eredmények, mint például a zombai Vörös Csillag tsz, ahol a keresztsoros vetés 12.2 mázsa búzát adott holdanként, -a pári Béké-ben pedig 11.2 mázsát. De hiszen jól ismerik maguk a helybeli „Ut a szocializmus felé" tsz ered ményeit, látják, hogy mennyivel előnyösebb a nagyüzemi gazdálkodás. Minden tagnak bőségesen van kenyere, hízója s a zárszámadáskor jócs kán kap készpénzt is.

— Ammán igaz —■ vakarja meg a fejét Gábor bácsi. — Csak elnézem azokat a gépeket, hallja, azok végeznek csak. igazi munkát. Finom, por- hanyós magágyat készítettek és elvetették a magot előbb keresztbe, aztán hosszába. Csuda rendes munka vott, annyit mondhatok.

— Elhiszem ón neked, — veszi át

a szót sopánkodva az asszony, — de mit szólnak a rokonok, az ismerősök, ha meghallják. Mintha már hallanám is a gúnyolódásaikat: „Na

Gábor, hát mán te is ide jutottál. Te sem bírod egyedül?

— Nem baj Édesanyám, — mondjon mindenki amit akar, — vigasztalja aggódó anyját a fia. — Majd meglátjuk hogy ki választott jobban.

— MAGAM IS SOKAT VAJÚDTAM ezen a kérdésen, folytatja az idősebbik gazda, — de én már döntöttem: belépek. Nem vagyok mai gyerek, de még részt akarok venni az új életből, mert én is úgy látom, hogy ez az egyedüli helyes út. Antal, nekem már a közösbe lesz búzavetésem, a nagy tábláról, a keresztsorosból részelek ón is. Hallod, te Antal, — fordul hirtelen a tsz elnökhöz^— a traktor még az egereket is kizavarta a ti földetekről, Nem látok én ott egyet sem, az egyéniekén pedig elég sok futkos.

— Igen, mert mi a nagy táblán könnyebben irtjuk, — válaszol a tsz elnöke. — Maguk hiába irtják ki egy félholdon, a különböző termények között visszajön az egér és óriási kárt tesz a vetésben.

— Be is megyeik én hozzátok An- |

tál. De úgy megyek be, hogy nekem senki ne mondhassa „ez is az adósságtól szabadult." Nincs nekem egy fillér adósságom sem, adót és beadást mindent tisztázok, mielőtt bemennék.

— Tudom, hogy az első lépés nehéz, Gáspár bátyám, — magyarázza Tőlősi. — Én is megtettem azt már néhány évvel ezelőtt. Aztán nálunk is voltak olyan hibák, melyek egyáltalán nem kecsegtettek a közösbe. Emlékszem, amikor megjöttem az egyéves elnökképző iskoláról, olyan zür-zavart és fegyelmezetlenséget találtam, hogy mindjárt el akartam zavarni mindenkit. Később rájöttem, hogy akkor egyedül maradnék és felbomlana a szövetkezet, összeszorított fogakkal kezdtem dolgozni és lassan megszilárdult, meggazdagodott a nagy család.

— Hátha még ilyen gazdag tapasztalatokkal rendelkező középparasztokkal szaporodik a csoport, mint Király elvtárs — fűzi tovább a szót a megyei vendég, — aki megtanult gazdálkodni és megbecsülni a nehéz munkával szerzett forintokat.

— MEG IS BECSÜLÖM ÉN — húzza ki magát nem kis büszkeséggel Gáspár bácsi. — Magunknak takarékoskodunk ott is. Nemrég vettem jó két lovat, beviszem azt is, hadd

szaporodjunk. Hirtelen a fejéhez kap mint akinek fontos dolog jutott eszébe:

— Nevelünk jó tenyészbikákat is, I — ügye Antal? Az hoz csak jó hasz

not a konyhára! Jó nagy istállóm van, ha a tagság is úgy akarja átadom a szövetkezetnek az egész hátsó udvarral együtt. Tudod mit? Bízzátok rám a bikanevelést, majd és megmutatom, olyan apaállatokat nevelek, amilyen még nem volt Nakon.

— Jól van Gáspár bátyám, arról majd még beszélgetünk, — feleli Tőlősi Antal. — Most még azt szeretném megkérdezni: vasárnap vásárra megyünk, a tsz-nek jól tejelő, bonyhádi tájfajtákat akarunk vásárolni. El jönne-e velünk?

— Hát mán hogyne mennek el, — válaszol örömmel az üj tsz tag. — Elmegyek szívesen, értek is hozzá, 20 literes tehenem van nekem most, is. Magunknak vesszük, csak nem nézem el, hogy akármilyenek legyenek?

A VENDÉGEK ELBÚCSÚZNAK.

Király Gáspár bácsi azonban tuá- nuk szól:

— Antal, nyugodtan bejelentheted holnap a tagságnak, hogy a Király- család belép, mert magam is eldicsekszem vele, hogy meggazdagodtam; nem 16, de 666 holdas gazdaságnak vagyok tagja, veletek együtt!

émy Uttum