Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-17 / 247. szám

1934 OKTOBER 17

NAP C O

S

Magyar tiltakozó jegyzék lázitó röplapok terjesztése ügyében

Azí ENSZ politikai bí xoltságának október 12-i ülése

A külügyminisztérium tóéi főosztálya közli:

A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma október 15-én az alábbi jegyzéket juttatta el az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségének:

Október hó első napjai óta Magyar- ország területére léggömbökkel szállított röplapok hullanak le. Amerikai és más hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint a léggömböket az úgynevezett „keresztes hadjárat a szabadságért’“ szervezet, illetve az általa finanszírozott úgynevezett „szabad európa rádió’“ Nyugat Németország amerikai megszállási övezetéből indítja el Magyarország felé azzal a rendeltetéssel, hogy a léggömbök röplap-rakományukat automatikusan a Magyar Népköztársaság területe felett ürítsék ki. Ennek az akciónak nyíltan hirdetett célja az, hogy az uszító hangú, rágalmazó röplapok a magyar nép körében elégedetlenséget szítsanak és azt ellenállásra szólítsák fel törvényes kormánya ellen.

A Magyar Népköztársaság kormánya ezzel kapcsolatban a következőket kénytelen megállapítani:

1. A nemzetközi jognak az államok szuverénitásából folyó alapvető elve, hogy az egymás belügyeibe való beavatkozástól tartózkodni kötelesek. Nem képezheti vita tárgyát, hogy a fenti tartalmú röplapoknak a Magyar Népköztársaság területére juttatása nyilvánvaló beavatkozást jelent a Magyar Népköztársaság belügyeibe.

2. Azt a területet, ahonnan a szó- banforgó léggömböket feleresztik, az 1945. június 5-i négyhatalmi nyilatkozat, valamint a potsdami megállapodás alapján az Amerikai Egyesült Államok tartja megszállva és ellenőrzése alatt. A nemzetközi jog minden áli«m kötelességévé teszi az arról való gondoskodást, hogy területét más államok ellen irányuló sérelmes cselekményekre ne használ ják fel. Az az állam, amely ezt a kötelességét akár szándékosan, akár gondatlanságból nem teljesíti, nemzetközi jogsértést követ el. Az

Amerikai E gyesint Államok kormánya tehát akkor, amikor lehetővé tette, hogy e lázító röplapokat léggömbök révén magyarországi rendeltetéssel útnak indítsák, nem tett eleget ennek a nemzetközi jogból eá háruló kötelezettségnek.

3. Ebben a vonatkozásban rá kell mutatni arra is, hogy az Egyesült Államok kormányának egyes lépései, így például annak a „kölcsönös biztonsági törvény”-nek törvénybe iktatása, amely dollármilliókat irányoz elő más államok, közöttük a Magyar Népköztársaság ellen irányuló felforgató tevékenységek támogatására, arra engednek következtetni, hogy az Egyesült Államok kormánya a fentiekben körülírt, vagy azokhoz hasonló akciókat nemcsak hogy lehetővé tesz, hanem nyíltan támogat is.

A fenti megvilágításban az Egyesült Államok kormányának felelőssége e röplap-kampánnyal kapcsolatban vitathatatlan. Ezt a felelősséget az Egyesült Államok kormányának annál is inkább viselnie kejl, mert e kampány olyan időben történik, amikor a világ népei egyre hangosabban követelik a különböző rendszerek közötti békés együttélés biztosítását és mert maga az Egyesült Államok kormánya is számos ízben ünnepélyesen kijelentette, hogy

A Második Békekölcsön ötödik sorsolását október 26—29 között tartják meg a tatabányai városi tanács kultúrotthonában. A húzás az első két napon délelőtt 10 és 13 óra, a két utolsó napon délután 16 és 19 óra között lesz. így a délelőtti és

a nemzetközi feszültség enyhítésére és az összes népek közötti békés együttműködés előmozdítására törekszik.

Kétség nem férhet hozzá, hogy az Egyesült Államokkal normális diplomáciai kapcsolatban álló magyar állam ellen irányuló ellenséges akciónak az Egyesült Államok részéről való támogatása, vagy akárcsak az ellenőrzése alatt álló területen való megtörése is szöges ellentétben áll a nemzetközi feszültség enyhítésére irá nyúló törekvésekkel és összeegyeztethetetlen az Egyesült Államok kormányának a Magyar Népköztársasággal való békés együttműködésére irányuló számos ízben hangoztatott akaratával.

A magyar kormány erélyes tiltakozását fejezi ki az Egyesült Államok kormányának a fent leírt akcióival kapcsolatos magatartása miatt és elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya a nemzetközi feszültség enyhítésének és a népek közötti békés együttműködés előmozdításának szükségességéről tett, számos ízben megismételt nyilatkozatainak szel lemében haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket a fent leírt röplap-kampány beszüntetésére és az annak szervezésében résztvevő személyek felelősségre vonására.

délutáni műszak dolgozói egyaránt résztvehetnek a sorsoláson.

A Második Békekölcsön ötödik sorsolásán kettőszáztízezerkilencszáz egész kötvény számát húzzák ki ösz- szesen több, mint hatvanhat és félmillió forint nyereménnyel és törlesztéssel.

A politikai bizottság október 12-: délelőtt: ülésén a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyver be tatásáról folytatott vita során Wads- worth, az Egyesült Államok képviselője bár felszólalásában beismerte, hogy a szovjet javaslat tételei elfogadhatók a probléma további meg vitatása és eldöntése céljából, ugyanúgy, mint előző nap az angol és francia képviselői-:. ..magyarázatokat ’ és „értelmezéseiket'' kért a szovjet küldöttségtől a szovjet tervezetre vonatkozóan.

Az amerikai képviselő rámutatott arra, hogy „a Szovjetunió jelenleg: javaslatai — úgy tűnik, — megnyitják az utat a további tárgyalások előtt“, majd kijelentette, hogy az Egyesült Államok „határozottan nem utasítja el a Szovjetunió javaslatait.''

A Fülöp-szigetek képviselője A. J. Visimszkij szovjet küldöttnek a politikai bizottságban előző napon tett nyilatkozatát úgy jellemezte, mint „jelentős előrehaladást a közös cél félé.“

A Fülöip-szigetek képviselője azt javasolta, hogy alakítsanak albizottságot az öt nagyhatalom képviselőiből ..mindkét fél javaslatainak tanulmány ozására". A fü lopsz ige ti küldöttnek ezzel a javaslatával kapcsolatban Entez&m. Irén képviselője kifejezte az,t a kívánságát., hogy a munkacsoportba azoknak az országoknak képviselői kerüljenek be, amelyek közvetlenül érdekelve vannak e kérdés megoldásában.

Ezután A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselője szólalt fel. Foglalkozott Vv’ads worth-inaik. az Egyesült Államok képviselőjének beszédével.

Az Egyesült Államok véleménye szerint az ellenőrző szervet fel kell jogosítani, hogy büntető intézkedéseket tegyen a fegyverkezés csökken, tésével és az atomfegyver eltiltásával kapcsolatos nemzetközi egyezményeik megsértői ellen. Ezzel az amerikai állásponttal kapcsolatban

Visinszácij rámutatott, hogy az ellenőrző szervnek nem lehet feladata, hogy büntetést szabjon ki az ilyen egyezmények megsértéséért, hiszen ilyen funkciója csak a biztonsági tanácsnak van, amint érré az ENSZ alapokmányának 3Ö. cikkelye rámutat. Ha az ellenőrző saervet ilyen büntető funkcióikkal ruháznák fel, ez az ENSZ alapokmányának megsértését jelentené, lényegében azt jelentené, hogy megkerülik a biztonsági tanácsot, a nemzetközi ellenőrző szervet sajátszerű biztonsági tanáccsá változtatják, ami teljesen jogellenes és elfogadhatatlan.

A Szovjetunió azon a véleményen van, hogy amennyiben az ellenőrző szerv' megállapítja, hogy megsértették az atomenergia csupán békés célokra való felhasználását, továbbá az atomenergiának fegyvergyártásra való felhasználása eltiltásáról szóló nemzetköz: egyezményeket, akkor

kötelessége erről jelentést tenni a biztonsági tanácsinak. A biztonsági tanács feladata azután, hogy megállapítsa; valóban fenyegetik-e a békét és a nemzetközi biztonságot, a biztonsági tanács feladata továbbá, hogy a bűnös ellen az ENSZ alapok, mányában körülírt büntetést alkalmazza.

Visinszkij befejezésül rámutatott, hogy a Fülöp-szigetek képviselőjének felszólalása építőbb jellegű é3 azt a reményt kelti, hogy más országok küldöttei, ha nem vettek is részt a leszerelési bizottságnak vagy albizottságának munkájában, a maguk részéről elősegítik a sikert a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése, továbbá az atom-, a hidrogén- és más tömegpusztító fegyverfajták eltiltása oly fontos feladatának megoldásában.

VisdnsZkij szintén támogatta az iráni küldöttnek az albizottság ösz- szetételére vonatkozó fülöpszigeti ja. vaslattal kapcsolatos kívánságát.

tájékoztaTatahányún tes% a Második Békekölcsön ötödik sorsolása

Mészáros terenc:

VALLOMÁSOK

in.

— Szóval megpróbáltam kibúvót keresni. Mondom neki, hogy ezt meg kell tárgyalnom a szüleimmel, a parancsnokommal, a politikai helyettessel, a párttitkárral... azért mondtam ezt mind, hogy lássa, nem olyan egyszerű a dolog. Aztán a többi: akkor már tudtam, hegy élt addig, a férje rengeteget keres, jól tartotta, nem engedte dolgozni, kényeztette, megvolt mindene, amit kívánt. Elmondtam neki, hogy nekem bizony egyelői-e Lakásom sincs, de ha lakást sikerülne is szerezni, nincs bele bútor, meg hogy a szüleim parasztemberek és igaz, hogy tsz-ben dolgoznak, de azért mégiscsak szigorúbban veszik a régi erkölcsöt.

— No és ő? *

— ö? Azt mondja, neki minden

mindegy, én vagyok az egyetlen, akit valaha is igazán szeretett és szeretni fog és ha én most el nem veszem megy a Dunának, vagy mérget vesz be, vagy leugrik az ötödik emeletről, mert nem bírja ki. Hogy mit nem bír ki, azt nem mondta, de nem is kellett. Mit tehettem vele? Beszéltem a párttitkárraíl, kérdeztem, mit tegyek? Csak annyit mondott: tegyek úgy, ahogy a becsületem diktálja. írtam a szüleimnek, jött a válasz, hogy ejnye, ejnye Jóska, nem ezt vártuk tőled — persze tudod ők abban reménykedtek titokban, hogy majd egy falubeli lányt veszek el — de írták, ha már meglesz a kis unoka. akkor már csak egyet lehet tenni. Hát ezt *az egyet tettem. Elvált én meg elvettem. És mondom, azt csodálom, hogy ő, aki annyira el volt kényeztetve, most olyan jól érzi magát a gyárban, meg azt. hogy most. három év után még mindig olyan leveleket kapod? tőle, mint első házas korunkban.

— Mondd csak Jóska, miért nem ismerjük mi a te feleségedet?

A tollal önféledten lyukaikat bök- dösött a levélpapírba, sokáig hallgatott összeráncolt homlokkal, végre megszólalt.

— Nézd, nem tudom, mit fogsz szólni ehhez, de én valahogy úgy éreztem mindig, hogy ha elhozom a családomat is a társaságtofcba, talán lesznek majd, akik különböző dolgokat gondolnák. Mondjuk olyasmit, hogy „no, ennek a pipogya fráternek a nyalkába varrta magát egy asz- szony", vagy azt, hogy mohó és

ügyetlen voltam, amiért házasságkötés után pár hónappal már megszületett a gyerek ... Igaz pajtás, hogy a gyerekről aztán egy szót se! Az öregem tiszta apja, azt le nem tudnám tagadni senki előtt. Csakhát mégis... tudod, hogy van ez.

— Tudom, hogy van — hagytam rá, — csakhogy nem tudod örökké véíka alá dugni az asszonyt. Látod, például én már ismerem.

— Honnan?

— Hát nézd — mondtam nagyképűen, — az a legkevesebb, hogy az ember ismerje a barátja családját.

— Szóval ismered? És ... — belepirult, de megkérdezte: és mit szólsz hozzá?

— Csak azt, hogy szégyeiheted, amiért szégyeled. De most már hagyj aludni.

Halk tolisercegés aitatott el hamarosan. Álmomban hatalmas tengerjáró hajó robogott felém az országúton és nem tudtam kitérni előle. A karmánykeréfk mellől medve termetű tengerész fenyegetett bunk ón yi öleiével.

*

Érdekes emberrel ismerkedtem meg legutóbb. Üdültünk. A Mátra felett gyülekező fellegek persze egyébre sem vártak, csak arra, hogy megérkezzünk, akkor aztán szinte rafinált módszerességgel öntözgették ki tartalmukat, mindig akkor, amikor induLtunk volna valamerre. Nehézkes tertnstu, szélesen, imbolyog- va lépkedő férfi volt az új ismerősöm, bivalyerős nyakán kissé előrelógatva hordta mindig kócos fejét. Egészbevéve volt benne valami, ami medvére emlékeztetett. Például még a hangja is brummogó volt. Nem mutatkozott túlságosan kedélyes embernek, képes volt szó nélkül meginni egy Liter egrit és utána nem ;s imbolygóit sokkal jobban, mint előtte. Egy szobába kerültünk.

— No, — gondoltam az első unalmas estén —- meglátjuk, melyikünk fog többet beszélni.

ELbrummogta a nevét, bizalmatlanul végigmért és rosszkedvűen állapította meg, hogy mindig pont akkor esik az eső, amikor üdülni szeretne. Biztosítottam róla, hogy pontosan úgy vagyok vele.

Ennél aztán meg is akadtunk.

öreg este volt, hát lefeküdtünk.

Hanyattfekve bámultam ki az ablakon. Néztem a csillagokat. Persze, most eiőbujinak, amikor úgyis aludni akar az ember.

A másik ágy felől halk motozás jelezte, hogy szobatársam sem alszik. Gyufa lángja villant, s láttam, hogy felikönyökölve rágyújt.

A nyitott ablak alól fojtott Sutto. gás hallatszott. Női hang. Az ember akaratlanul is figyel ilyenkor, s kinek a szívét nem bizsergetné meg valami bizonytalan irigység, amikor a női suttogásra férfi suttogás válaszol. De nem. A választ is női hang adta.

Szobatársam halkan krákogott a cigarettafüsttől. Hiába, nem egészséges dolog ágyban cigarettázni. Váratlanul megszólalt.

— Tréseinek ... késő éjjel is ... ezek a nők ... a nők csak pletykái - kodni tudnak ...

Vétesz nélkül hagytam a morfon- dírozást. Újra megszólalt, s most már egyenesen hozzám intézte a szavait.

—■ Alszik?

— Nem.

— Én sem tudok. Az ember pihenni jön ide és kiderül, hogy még aludni sem tud. Ezeknek a nőknek folyton jár a szájuk.

— Hét — gondoltam. — ettől a suttogástól még nyugodtan lehetne aludni. De ezt hangosan nem mertem mondani, Ugvlátszik. valami megrögzött nőgyűlölővel kerültem össze.

— Mert a nők olyanok ...

Bliharapta a félmondatot. Vártam.

Nem hiszem, hogy ki fogja bírni szó nélkül. Beszélnie kell. Az ilyen fél- egyedüllétnek. amikor az ismeretlen leendő ismerőssel áll valaki négy- szemközt. akinek bizalmasabban beszélhet, mint a legjobb barátjának, mert biztos, hogy nem meséli tovább elferdítve egy másik barátjának, — nagy a varázsa. Nem bírta ki.

— Az ember sose h így jen nekik — fejezte be a gondolatát.

Újabb szünet. Nem, nem válaszra vár, csak rendezi a mondán ivalókat.

— Bizony öcsém, — megengedi ugye, hogy így szólítsam, hiszen sokkal fiatala-bbnak látszik. — én megégettem magam a nőkkel. Hajaj..

Egy hal‘k résztvevő sóhajt megengedtem magamnak. Bizony, a nők ..

— Annyi idős lehettem, mint most maga, amikor boldog férjnek hittem magam. Szép, fiatal feleségem volt, Szerettük egymást

így. csak így tovább, kerekednek,

hosszabbodnak^a mondatok.

— Azt hitterti, hogy most már zavartalan lesz az életem, valahányszor hazatérek, szerető feleség vár rám. Jól kerestem már ajkkor is. A mi munkánk olyan, hogy aki jól végzi a aolgát, érti a mesterséget, azt meg is fizetik. Persze ezzel nem mondok újat, mert mindenhol így van. de tudja, nálunk az embernek mindig ébernek kell lenni. Csak egy jelzőt vétsen el az ember, kész a baj. És. ködben, viharban menni kell.

— Bizony. — folytatta. — kétezertonnás szállítmányokért viselni a felelősséget, az nem bréíadolog. Azért is fizetnek meg bennünket.

Csak úgy gondolatban mérlegeltem a dolgot, kétezer tonna egy tengerjáró hajón? Az nem is túl sok.

— Hát szóval ezt csak azért mondom, mert erre a feleségemnek nem lehetett panasza. Mindig tűrhetően megéltünk. Jutott ruhára, ajándékokra is. Ha hosszabb útról hazajöttem, mindig vittem valamit az asz- szonynalk. U,gy tartottam, mint egy elkényeztetett gyereket.

Szünetet tartott, elnyomta a csikket.

— Tudja fene. — fújta ki az utol-, só adag füstöt. — talán éppen ez volt a baj. Mert egyszercsak előáll azzal, hogy ő tanulni szeretne, meg dolgozni. Mondom, minek az neked, nem keresek én eleget? Nem a pénz, azt mondja, nem az hiányzik, hanem hogy egy kicsit „emberek iközött mozogják“, ne maradjak el egészen Igen, gondoltam én. unatkozik az asszonyka, nem munka kell nek:. hanem szórakozás. Mondom is neki hogy udvaroltatni akarsz te magadnak, nem dolgozni. Erre sírvafakad azt mondja, én nem értem meg őt. De értelek, mondom neki, csak ne bőgj. Nekem nem kell, hogy azt mondták a hátam mögött: „no, ez is egy zsugori, nem elég a jó keresete, még az asszonyt is dolgozni küldi.“' Te csak tartsd rendben a ház táját és szeress engem, akkor minden rendben van.

Szünet, motozás. Újabb cigarettát vesz elő, sűrűn szipákol, méregerős füstje ködbéburkolja a parazsat.

— Hát szóval így. Akikor már betette a bolhát a fülembe. Tudtam, hogy valami nincs rendben. De mit tegyek? A munka az első, ott kell 'enni az ember eszének, mért különben embereik és értékei? pusztulnak. Tudja, hogy van ez? Gondoltam, ezek az asszonyi szeszélyek csak elmúlnak majd.

— Nem múl tak el — kottyan tot- tam közbe.

— Igaza van, — hagyta rá nyugodtam, minaen meglepődés nélkül, — nem múltak el. Az asszony túljárt az eszemen. Nem hiába gyanakodtam. Megismerkedett valami modern fickóval. akinek minden mindegy, tisztesség, családi becsület, meg minden — és azzal csalt. Persze nem tudtam meg, csak akkor, amikor az asz- szony már el is költözött tőlem, ösz- szeköltözött azzal a taknyossal. Először arra gondoltam, elmegyek oda és kitekerem annak a fickónak a nyakát. Ha a kezeimbe került a konyhakés, mér azt néztem, elég éles-e, hogy elvágjam a gégéjét vele. Mit mondjak magának kedves öcsém? Ősemberré lettem azokban a napokban. A szakállam kinőtt, a sze_ mem beesett, elszívtam napi száz cigarettát és készen voltam arra, hogy a puszta öklömmel i^srem szét a gazember fejét.

Mindezt nyugodtan mondta, csak az utolsó szónál remegett meg egy kicsit a hangja. Gyorsan, sokszor egymásután szippantott a cigarettából. s ezt is elnyomta a hamutartóban. Mikor megszólalt, a hangja már újra nyugodt volt.

— Sokáig emésztettem magam. És ludja a végén mire jöttem rá? Arra, hogy legjobb, ha nem bántom őket. Vissz® úgyse hozhatom az asszonyt, abból már semmise lesz. És mit csinálhatok egyáltalán? Semmit. Úgy, ahogy mondom, semmit. De azóta kedves öcsém nem bízom a nőikben. Nem hiszek nekik. Egy szavukat sem hiszem el. Rámnéahetnek akármilyen szépen. Nem és nem. Aki egyszer megégette magát, ne menjen, a tűzhöz. Levontam a következtetéseket és megnyugodtam. Nehezen ment. de megnyugodtam. Ideje is volt. mert mondom, a munka az első és már majdnem baj történt a munkámmal is emiatt. Majdnem ráfutottam teljes sebességgel és teljes terheléssel egy vakvágányra.

— Mire? — kérdeztem meghök- kenve.

;—■ Vakvágányra. Tudja, aminél? a végén már csak egy ütközőbak van. Annak nekimegy az ember és kész...

Megzavarodtam. Egyikünk sem ivott sokat, nincs tévedés. Vakvágány. De hajóval? Ez furcsa.

— Hát nem hajókormányos?

— Miért termék kormányos? Mozdonyvezető vagyok, az volt már az apám is. Kétezer tonnánál is többet viszek a négyh uszonnégyesemmel,

Igaza van. Miért tenne éppen a tengerjáró hajó kormányosa?

Vége