Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-17 / 247. szám
w» a NAPLÓ 1954 OKTOBER 17 Hozzászólás a Központi Vezetőség üléséhez A feladatok elvégzésével, az éveleji lemaradások behozásával válaszolunk a Központi Vezetőség határozatára A Központi Vezetőség legutóbbi ülésén megtárgyalta népgazdaságunk helyzetét és megszabta a további fel adatokat. Részleteseit elemezte a nehézségek okait, s a fejlődésünket akadályozó körülményeket az egész dolgozó nép elé tárva, elsősorban a párttagság felé, hogy javítva a hibákon, az akadályokat leküzdve harcoljunk a népjólét további emelé sének ügyéért. Tanulmányozva a Központi Vezető ség határozatát és iránymutatásait meg kell állapítani, hogy a tavaly júniusi határozatok és a III. párt- kongresszus után jelentékeny eredményeket értünk el, ellenben a végre hajtásban nem tettünk meg mindent és nem harcoltunk következetesen. Munkánkon nem húzódott végig vezérfonalként az új szakasz politikájának, célkitűzéseinek végrehajtása. Vizsgálva saját munkaterületünket bizonyos átmeneti nehézségek mutat koztak, különösképpen az elmúlt év őszén, valamint az év elején a dolgozók vándorlásában, amit megelőz hettünk volna kellő felvilágosító munkával. Sok elvtárs vállalatunknál .— a Tatarozónál — a nehézségek forrását az előbbiekben látta, a munkánk lemaradását pedig a nem megfelelő időjárásnak tulajdonította, holott a lemaradás okait egyébben is lehetett volna keresni. így többek között a jobb szervezettség hiányában, továbbá abban, hogy nem folytattunk kielégítő harcot az új szakasz politikájának megvalósításáért. Nem azt mondom, hogy nem tettünk semmit, és hogy nincsenek eredményeink. Ezek megmutatkoztak az I. félévben és a III. negyedévben is. A III. negyedévi tervünket 103 százalékban teljesítettük, béralaptúllépés hónapok óta nem volt. Kevés kivétellel az e.vtársak — pártszervezetünk kommunistái — az adott körülményekhez képest ered ményesen harcoltak a feladatok meg oldásáért. Párttagságunk aktivitását fenn tudtuk tartani, amely kibontakozott a vezetőségválasztáskor, de mindez nem volt kielégítő. Mivel mu lasztásainkat említettem, elsősorban azt is meg kell említenem, hogy javult a pártmunka és a gazdasági munka. Pártunk III. kongresszusa fejlődésünk előfeltételeként a termelés állandó emelését és az önköltség- csökkentést jelölte meg többek közt, ezen a téren még sok a tennivaló nálunk is. Ezért mi is önköltségcsökkentési tervet készítettünk az év negyedik negyedére. Ez azonban fokozottabb felelősséget kíván a gazdasági vezetés, de mindnyájunk és elsősorban a kommunisták részéről. Az önköltségcsökkentés terén nálunk is mint ahogy azt a Központi Vezetőség értékelte anyagi vonalon van lemaradás. (Még mindig sok vállalatunknál az elfekvő anyagkészlet és megmutatkozik az anyagpazarlás is egyes területeken.) — A nehézségek leküzdéséért elsősorban a területen kell munkálkodnunk felvilágosító munkán keresztül. Alapszervezetünk pártvezetősége kezdeményezésére ezért „anyagtakarékosság és a társadalmi tulajdon védelme" szemléltető kiállítást rendezünk. Iparágunk, az építőipar nagymeny nyiségű és különféle anyagokkal kell, hogy rendelkezzen. Elszórt épít kezéseinkre való tekintettel szükséges, hogy az anyag időben álljon rendelkezésre, melynek következményeképp a határidőknek eleget tudunk tenni. Feladat tehát a pazarlást felszámolni, gondoskodni jobban az anyagok megóvásáról és megőrzéséről de nem utolsó sorban tárolásáról. összefoglalva: a legszigorúbb takarékosságot kell meghonosítani. Rendet kell teremtenünk az anyag- szállítások területén. Pártszervezetünk feladata, hogy becsületes dolgozóinkra támaszkodva felvegyük a harcot a köztulajdon megvédése érdekében. A termelékenység emelése érdekében terveink részleteiben való teljesítéséért támaszkodnunk kell dolgozóinkra, azok előtt a nehézségeket feltárva közös erővel küzdeni a hiányosságok felszámolásáért. Ezért a tanácsválasztások tiszteletéra, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára indult versenyt jobban ki kell szélesítenünk, s az abban mutatkozó bürokráciát felszámolva, a verseny nyilvánosságát és naponkénti értékelését biztosítanunk felhasználva a versenymozgaiom élenjáró munkamódszereit. A feladatok elvégzésével, az éveleji lemaradások behozásával válaszolunk a Központi Vezetőség határozatára. Nem viszonyulhatunk egy napig sem tovább úgy a termelő munkához, mint eddig, annál is inkább sem, mert mint a Központi Vezetőség értékelte, dolgozóink élet- színvonala nőtt, úgyszintén keresetük is, ezzel szemben nem kielégítő, a termelés és elég drágán termelünk. Meg kell értenünk és meg kell értetnünk dolgozóinkkal, hogy az élet- színvonal emelése csak kemény munkánk eredménye lehet. Mint feladatot látom pártszervezetünk előtt: hogy a hátralévő időben utolsó negyedévben, de ezt követően a jövő évben az új szakasz követelményeinek megfelelően harcoljunk a termelés emeléséért, az önköltség csökkentéséért, ezen belül a jobb és olcsóbb termelésért. Következetesen kell harcolni azok ellen, akik nem értik meg pártunk politikáját, nem viszonyulnak jól a határozatok végrehajtásához. Minden területen küz- denünk kell a fokozott takarékosságért. Mindezen feladatok végrehajtásában erőt nem kímélve élen kell járnunk, nekünk kommunistáknak. De sokkal többet kell törődnünk dolgozóink nevelésével is, mert így mozgósíthatjuk pártunk nagyszerű célkitűzéseinek megvalósítására. Következetesen harcolni a megmutatkozó bürokratizmus és fegyelmezetlenség ellen, ezen keresztül megszilárdítani a tervfegyelmet az önköltség leszállításáért. Több mint 100 ezer forintos önköltségcsökkentési tervünk van, s hogy ezt megvalósíthassuk, feltétlenül fontos pártszer vezetünk és az üzemi bizottság jobb nevelő munkája. E harcot nekünk, a vállalat kontmuni&táinak kell irányítanunk,’élenjárnunk a nehézségek leküzdésében, mert így pártonkívüli dolgozóink szorosabban zárkóznak mögénk, közös erővel és lendülettel folytathatjuk a harcot a új szakasz politikájának megvalósításáért. László István párttitkár, Tatarozó Vállalat Szekszárd. VASÁRNAPI JEGYZETEK A bátai példa Két héttel ezelőtt máslélszáz gazda gyűlt egybe a bátai kulturatfhon- b»n, hogy meghallgassa a termelési bizottság jelentését. Minden szem Vörös Mihályt, az elnököt figyelte, aki tempós, lassú beszéddel mondta el, mit végeztek az aratás óta s mily en munkálatokat kell elvégezniük, hogy az ősszel se valljanak szégyent. Ezután pedig a termelési bizottság javaslatát terjesztette a népes gyűlés elé s kérte, a falú csatlakozzék a MÄVAG dolgozóinak november 7-1 versenymozgalmához. Mindezt megírták az újságok, beszélt róla a rádió is, újólag világgá röppentve a kis, dunamenti falú hírét. Bátából példa lett s erre a kis hírre talán érdemes most visszatérni. Valamikor azt mondták; a rossz példa ragályos. Ma épp az ellenkező jét tapasztalom; az emberek keresik és követik a jót, a léhűtőket, mi- hasznákaí városon, falun egyaránt megvetik. A többtermelés, a minőségi munka közös ügy lett, s egy jó gazdának, egy új munkamódszernek egyaránt becsülete van. A bátaiak versenyvállalása egy község közös tervét és akaratát fejezi ki s azt hiszem épp ez az egybehangolás a vonzó. Ezt mutatják a tények is; azóta újabb és újabb községek csatlakoztak a nemes mozgalomhoz s vállalták, hogy november 7-re befejezik az őszi munkákat s teljesítik beadási kötelezettségüket. De másra is emlékeztet a bátai példa. A nyáron árvíz fenyegette a kis községet, s amikor a fél falut közvetlen veszély fenyegette, heteken át folytak a megerősítési, védelmi munkák. A gátépítők között nemcsak bátaiak voltak, Pestről, Szegedről, Pécsről s jószerivel az ország minden részéből érkezett segítség. Munkások, katonák, mérnökök, tisztviselők álltak a gátakon s a kis falut elkerülte az ár. A bátaiak — erről is beszélt a versenyfelhívás — nem felejtenek. Nem felejtették el, hogy a nyáron, a nagy veszély óráiban velük volt a város s a közös munka eredménye az is, hogy most vígan járhat traktor a bátai határban. Az akkori segítségre most válaszol a falu s a bátaiak azt üzenik: most is együtt dolgoznak, mindenki a maga munkahelyén. Amikor megmentettétek a falut, az a mi győzelmünk is volt. Most minden hold bevetett terület a ti győzelmetek is. Szegeden a nagy árvíz emlékére, minden évben, megkondulnak a harangok. Az akkori áradás mindent elpusztított, Szeged romokban hevert. A mostani áradástól sikerült megmenteni földet, házat, jószágot. Éppen ezért nem félrevert harangok szavával emlékezünk a „nagy vízre**, hanem — mint a bátai példa mutatja, jobb, becsületesebb munkával, közös lelkesedéssel a közös ügyért. APOR SÁNDOR. Elkészítette akcióprogram iát az izményi Hazafias Népfrontbizottsá» Az izményi Hazafias Népfront megyénkben elsők között dolgozta ki akcióprogramját. Az akcióprogram bemutatja a község 10 esztendős fejlődését és meghatározza azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek elősegítik a termelés emelését, a kulturális élet, valamint az életszínvonal emelését. A legközelebbi feladatként a silózást, a fkenyérgabona vetésterületének növelését, az állati termékek hozamának emelését, a műtrágyázás jelentőségének népszerűsítését és annak alkalmazását határozza meg. A helyes műtrágyázás elősegítése érdekében a helyi Népfrontbizottság javaslatot tesz az illetékes szerveknek, hogy rendszeres talajvizsgálatot végezzenek a községben. A bizottság igen nagy gondot fordít arra, hogy előadások keretében a I dolgozó parasztság megismerje a helyes agró-, és zoótechnikát, hogy ezáltal korszerűsítse a termelést éí emelje a termésátlagot. A társadalmi munka megszervezésével elő kívánja segíteni a helyi bizottság, hogy tovább korszerűsítsék az iskolát, valamint hathatós segítséget nyújt majd a járdák hely- realítási és parkosítási munkálataihoz. A helyi bizottság támogatja a község fásítási tervét és segítsége' nyújt a mintegy 70 hold beültetéséhez. Ezenkívül segítséget nyújt majd a község útjainak, hídjainak javításához valamint a község belterületének rendezéséhez. Az alulról jövő kezdeményezések támogatása mellett a Hazafias Nép- írontbizottság javaslatot tett akció- programjában arra is, hogy Izmény —Aparhant közötti útszakaszt kövezzék ki, mert részben arra fekszik a község szántóterületének túlnyomó része, részben pedig ez az út köti össze a járási székhellyel. Az 1950 október 22-i tanácsválasztás jelentős állomása annak -a harcnak. amelyet a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével dolgozó népünk folytat, a népi demokratikus állam- szervezet kiszélesítése és megerősítése érdekében. A felszabadulástól a tanácsválasztásig nem voltak allam- hataimi helyi szerveink. Az államhatalom kizárólagos birtokosa ebben az időben az Országgyűlés. • A felszabadulás előtti időkben kialakított úgynevezett helyi önkormányzati rendszert sem tekinthetjük allamhatalmi szervnek, mert azoknak hatásköre jelentéktelen volt. Arról pedig, hogy a dolgozó népnek valami helyi hatalmi szerve legyen ebben az időben szó sem lehetett. A burzsoá államokban az állam- apparátus egész rendszere a dolgozó nép elnyomását, a kizsákmányoló rend fenntartását szolgálja. A monopóliumok, amelyek kezükben tartják az egész államapparátust, úgy igyekeznek biztosítani az összhangot a központi és helyi ú. n. önkormányzati szervek között, hogy a helyieket a központi szervek függvényévé, kirendeltségévé teszik. A helyi szervek csak egészen kis jelentőségű gazdasági kérdéseket oldanak meg, hatáskörük jelentéktelen kérdések megvitatására szorítkozik. Ez volt a helyzet felszabadulás előtt nálunk is. A fordulat éve után, amikor a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság megszilárdította államhatalmát a proletárdiktatúrát, lehetséges lett, de szükségszerűvé is vált államszervezetünket tovább demokratizálni. A tanácsválasztáskor dolgozó népünk azt a célt tűzte maga elé. hogy olyan államszervezetet hoz létre, amely alkalmas a dolgozók széles tömegeinek bevonására Á tanácsok szerepe a népi demokratikus államban az állami feladatok megoldásába, másrészt ez az államszervezet helyi szervekkel, kell, hogy rendelkezzen, hogy a helyi problémákat a lakosság bevonásával helyben intézzék el. Már az első tanácstörvény igen széles hatáskört biztosított a helyi tanácsoknak. A tanács feladatává teszi a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális feladatok irányítását, szer vezését, a dolgozók jogainak megvédését. Uj tanácstörvényünk pedig még tovább szélesíti tanácsszerveink hatáskörét, tovább fejleszti azok önállóságát. Hatalmuk működési terüie tűkön lényegileg csorbítatlan. Nincs olyan rajtuk kívül álló és tőlük független állami szerv, amely a hatáskörükbe tartozó kérdések elbírálását, elintézését hatásköréből kivonhatná. A tanácsnak ez az önállósága azt jelenti, hogy helyben a helyi küldöttek tanácskozása határozza meg a helyi tervet és költségvetést, a tanács dönt afelett, hogy a rendelkezésre álló "pénzből milyen célra menynyit fordítsanak. Lényegében a tanács határozza meg a terület fejlődését. Pártunk III. kongresszusa is leszögezte, hogy fel kell oldanunk a tanácsok gazdasági gúzsbakötöitségét. A pártnak ez a határozata még tovább szélesítette a tanácsok gazdasági hatáskörét és az azóta megjelent jónéhány jogszabály már ennek a határozatnak a végrehajtását szolgálja. A tanácsnak ez a megnövekedett önállósága azonban fokozott felelősséggel is jár. Tanácsaink előtt a dolgozó nép megnövekedett igényeket támaszt. Azt várja, hogy az új tanácstörvényben biztosított nagyobb hatáskört helyesen, a dolgozó nép felemelkedése érdekében használja fel, és hogy mindent kövessen el a dolgozók jogainak védelme érdekében. A tanácsok azonban nemcsak állam hatalmi szervek, hanem egyben a dolgozók legátfogóbb tömegszervezetei is. A tanácsokban, mint tömeg szervezetekben képviselve van a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség az egész dolgozó nép. A tanácsoknak, mint tömegszervezeleknek igen jelentős szerepük van a proletárdiktatúra államában. „A proletárdiktatúra, — mondja Sztálin elvtárs — jelenti a párt vezető útmutatásait, plusz ezeknek az útmutatásoknak a végrehajtását, a proletariátus tömegszervezetei által, plusz ezeknek megvalósítását a lakosság által." Ahhoz, hogy a párt vezető útmutatásai a proletárdiktatúra állami és társadalmi munkájának egész területén érvényesüljön, maradéktalanul megvalósuljon, az összekötő kapcsok egész sorozatára van szükség. Ezek a kapcsolatok elszakíthatatlan láncként kapcsolják össze a munkásosztály élcsapatát, a pártot a tömegekkel és mozgósítják a lakosságot a .társadalmi, gazdasági és kulturális feladatok megoldására. Tanácsaink eddig is jelentős eredményeket értek el a tömegek szervezése, mozgósítása területén. Tanácsaink jó tömegszervező munkájának az eredménye az. hogy a kormányprogram megvalósítása terén jelentős eredményeket értünk el. A tömegkapcsolat kiépítése, a tömegmozgósítás területén azonban volt egynéhány olyan hiányosság is, amelyek csökkentették szervező mun kájuk hatásfokát. Egyik ilyen hiányosság volt az, hogy első tanács- törvényünk nem rendezte a tanácsok területi hovatartozását. Nem volt rendezve, hogy melyik tanácstag, a tanács működési területén lakók, mely csoportjának a küldöttje. Gyakran előfordultak, hogy a beszámolók más és más helyen kerültek megtartásra, ennek következtében a tanácstag nem ismerhette meg a választókat, azok problémáit megfelelően, de a választók sem ismerhették meg a tanácstagot. Ebből a hiányosságból következett az is, hogy a visszahívás intézménye a gyakorlatban nem érvényesülhetett. Uj tanácsválasztási törvényünk nagy lépést tesz előre ezeknek a problémáknak rendezése felé. A most következő tanácsválasztásokat már választókerületenként keli meg tartani és a kerület lakossága (jelöléstől á megbízatás lejártáig kezében tartja a küldöttek munkáját. A lakosság maga ismeri a jelöltet, ismerni fogja a tanácstagot és annak mun .káját is. A tanácstag felelős lesz választói felé azért, hogy a szocializmus építésének feladatai választókerületében miként valósulnak meg, de azért is, hogy a tanács működési területén hogyan tölti 'be hivatását, és ezt a felelősséget a választók maguk érvényesítik küldöttjük irányában. Tanácsaink eddigi fejlődése azt mutatja, hogy meg van minden lehetőség arra, hogy valóban az egész dolgozó népet átfogó tömegszervezetté legyenek. Gazdasági életünkben bekövetkezett változás új terveink a mezőgazdaság fellendítése és vele egyidőben az egész dolgozó nép élet- színvonalának fokozatos emelése moz gásba hozta a falut és a várost egyaránt. Azok, akik eddig távoitartot- ták magukat az állami és társadalmi kérdésektől, azok is bizalommal fordulnak helyi szerveink felé és azt várják, hogy a tanács legyen szervezője, irányítója termelő munkájának, legyen éber őrzője jogainak és békéjüknek. Nagy és szép feladatok várnak az újonnan megválasztásra kerülő tanácsokra. Az új tanácstól azt várja a munkás, paraszt, értelmiség és kisiparos, öreg és fiatal egyaránt, hogy többet törődjön a dolgozók panaszaival, hogy lankadatlanul folytasson felvilágosító munkát, hogy fokozottabb szervező munkát fejtsen ki a falu és város szükségleteinek kielégítése érdekében, hogy mindent kövessen el annak érdekében, hogy egyetlen tégla se menjen vszendőbe, hogy minden forintot oda fordítson, ahol arra leginkább szükség van, ahol a legeredményesebben szolgálhatja a dolgozó nép felemelkedésének ügyét. Azt várják a választók az újonnan választásra kerülő tanácstagoktól, hogy munkájukkal küszöböljék ki azokat a fogyatékosságokat, amelyeket az 1950 okt. 22-én megválasztott tanácsnak nem sikerült kiküszöbölni. Elszánt és bátor harcosa legyen annak a harcnak, amely a mezőgazdaság felemelése, a gabona- probléma megoldása, a dolgozók életszínvonalának emelése, a szocializmus építése érdekében már eddig is olyan sok győzelmet hozott. Polgár Ferenc
