Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-07 / 238. szám
1954 OKTOBER 1 NAPCÍ 3 Ssépen fejlődik a kanacsi állaitu gazdaság szarvasmarha állománya A kanacsi- állami gazdaság szarvasmarha állománya az utóbbi időben komoly fejlődésnek indult. Az állatállomány fejlesztése terén különösen jó eredményt értek el az apaállatgondozók, akik állandóan jó kondícióban tartják az apaállatokat. De nem kevesebb az érdemük a tehenészeknek sem, akik komoly gondot fordítanak a tejtermelés és a szaporulat növelésére. Képünkön a gazdaság két apaállatát gondozóikkal és tehénállományának egyik gondozóját mutatjuk be. Ezen a képen a gazdaság ötéves bonyhádi pirostarka apaállata látható, amellyel gondozója, Sztankó Pál esti jártatásra indul. A gazdaság négyéves Csendes nevű szimentáli bikája már számos utóddal gazdagította a gazdaság növendék állományát. Gondozója Piros György. Balezer Vince tehenész eddig 115 százalékos átlagtejtermelést ért el. Képünk legeltetés közben ábrázolja a Gyúró nevű 17 literes, 5 éves tehénnel. Mg éíek, élelem legszebb papjai közé sorolom a két hetet, amelyet Gallyaiétól! toil öltem Pártunk kezdeményezésére számos törvény és rendelet védi dolgozóink egészségét, biztosítja a pihenéshez, az üdüléshez való jogot. A múltban csak akkor volt a dolgozónak szabadsága, ha munka ■ nélkül volt. Ma Lillafüreden, Mátraházán, vagy a Balaton partján tölthetnek vidám napokat a dolgozók. A Tolnai Selyemfonógyár dolgozói közül az idén huszonkettőn üdültek az ország legszebb helyein. Ezekről a felejthetetlen napokról beszélt Buzánszky Mária, a Selyemfonógyár fiatal dolgozója, aki két hétig ingyenesen üdült a Gallyatetői Nagyszállóban. — Míg élek, életem legszebb napjai közé sorolom ezt a két hetet — mondja nagy örömmel. — Olyan sok szép és jóban volt részünk, hogy így az első percben nem is tudom, hol kezdjem. Szobánk a legnagyobb kényelemmel volt felszerelve, s ablakaiból remek kilátás nyílt a vidékre. Naponta négyszer volt bőséges étkezés. Na és a szórakozás,, a fedett uszoda, a sportpálya, a hinta és azok az esti kedves beszélgetések és társasjátékok, — hogy csak néhányat említsek! A két hét alatt nagyszerű idő volt és sok kiránduláson vettem részt. Bejártuk az egész környéket, a hegycsúcsokról lefelé nézve gyönyörű panoráma tárult elénk. Tiszta időben lefelé nézve az Alföld síkságát láttuk, felfelé nézve a magas Tátra nyúlványaiban gyönyörködhettünk. Szép volt, nagyon szép volt ez a két hét. ügy érzem, hogy a továbbiakban még jobban kell dolgoznom, hogy megháláljam államunknak ezt a nagy megtiszteltetést. Miért mostohagyerek a pusztahencsei üzemegység? A tengelici Petőfi termelőszövetkezet szerves része a pusztahencsei üzemegység. Ez a 237 holddal rendelkező üzemegység alig 9 kilométerre van a termelőszövetkezet központjától. Körülbelül a déli órákban érkeztem meg Pusztahencsére, legalább is arra következtettem, mert a tagok legnagyobb része beszélgetve üldögélt az istálló előtt. Lehet, hogy a régen látott „idegen” tette kíváncsivá a magtárból kijövő lányokat, mert körülállták. — Hosnyánszld elvtárs mikor volt idekint? — kérdeztem a lányoktól. — Mikor? — néztek egymásra, fejüket rázva — nagyon régen láttuk, talán aratáskor?! — Mikor? — ismételtem én is csodálkozva. — Aratáskor, akkor bizony — mondogatták. Nem kíváncsi ránk az elnök, de még a munkánkra sem. Kicsit elgondolkodtam a hallottakon: van még olyan tsz-elnök, aki hétszámra nem nézi meg, hogy az egyik legnagyobb üzemegységben hogyan megy a munka? Pedig csak 9 kilométerre van az Tengelictől. — Miért kezeli Hosnyánszki János mostohagyermekként a pusztahencsei üzemegységet? — azt talán ő tudná megmondani. Ez a kis dolgos had pedig éppen olyan részese a Petőfi tsz eddig elért eredményeinek, mint a többi. Nekik is jól esne, ha az elnök, mint tagokkal, s mint emberekkel, többet törődne velük. Ha érdeklődne, ha próbálna ezeknek az embereknek az életébe beletekinteni, észrevenné azok kisebb-nagyobb problémáit, akkor biztosan még nagyobb kedvvel dolgozna a pusztahencsei üzemegység valamennyi tagja. Megváltozott élet a sárpilisi Márciusi Ébredés tsz-ben Ä napokban a sárpilisi Márciusi Ébredés termelőszövetkezetet kerestem fel, az irodahelyiségben néma sötétség honolt. Na, most merre, meddig? — tettem fel magamnak a kérdést. Elmentem Cungel István tsz elnök lakására. Az elnök elvtárs nem volt otthon, csak a felesége. — Én nem tudom megmondani mikor jön haza — felelte az asz- szony a kérdésemre, — a jó előbb még kinthagytam a burgonyaföldön. Tessék visszamenni az irodához, talán addigra ő is odaér. Megfogadtam tanácsát és az egyszer szerencsém volt. Megtaláltam Cungel elvtársat, aki éppen azt számolgatta, hogy mennyi burgonyát is hoztak ma be. Meglátszott rajta, hogy fáradt, de nem is lehetett csodálni, hiszen jó pár zsák burgonyát emelt a vállára. — Jobb termést várunk az idén, mint tavaly — mondotta az elnök. — Nekem az a véleményem, hogy legkevesebb 60 mázsa termés lesz holdanként. Beadási kötelezettségünk 170 mázsa, de ebből már 128 mázsát teljesítettünk, mert ahogy felszedjük a burgonyát, úgy visz- szűk is mindjárt a begyűjtőhelyre. — Tavaly mennyit osztottak? — Tavaly — felelte, — 50 dekát osztottunk összesen, de még jóakarattal sem lehetett azt burgonyának nevezni, mert olyan aprók voltak. Az idén több és szebb'jut majd, csak úgy durván számítva is 2—3 kilogramm biztosan meglesz munkaegységenként. Igen, így van ez — folytatta tovább. — Az idén mindenből több lesz, mint tavaly volt. Pedig kevesebben vagyunk, de többet és jobban dolgozunk. Az elmúlt zárszámadáskor bizony csak 1 kiló kukoricát tudtunk osztani, az idén pedig 5 kilogrammot osztunk, 4 kilóval többet, mint tavaly. Igaz, nem is úgy dolgozott és dolgozik a tagság ebben az évben, mint tavaly. Én úgy gondolom, hogy mióta kizártuk a nem közénk valókat, azóta megerősödtünk, jobban összetartunk, jobban dolgozunk. Ez meg is látszik minden egyes tag házatáján. Ne menjek messzire példáért, itt vagyok én. Ketten a feleségemmel dolgozunk a tsz-ben és hazavittünk 22 mázsa kenyérgabonát. Ebből eladtunk 10 mázsa búzát. Könnyen adhattam el és könnyen adhatott el a többi tag is, hiszen 4.62 kiló kenyér gabonát osztottunk munkaegységenként, meg 1.50 kiló árpát. Tavaly csupán 3 kiló búzát és 90 deka árpát osztottunk. Az volt a baj, hogy hat hétig arattunk tavaly, nagy volt a szem- veszteség, hiába, nem tudott a tagság egy emberként összefogva dolgozni. Az idén más volt a helyzet, amit fényesen bizonyít az osztott 4.62 kilogramm kenyérgabona. Elégedett a tagság, mert látják munkájuk gyümölcsét, Bottyán János és Báli János tagunknak eddig nem volt tehenük. Kaptak kölcsönt^, meg gyűjtöttek is, és most istállóikban kérődzik egy-egy tehén. Nagyon sokat lehetne még mesélni K. Kovács János bácsi lelkes, odaadó munkájáról, aki 70 éves létére 150 munkaegységet szerzett. Egyszóval, Gungel István elnök elvtárs szavai után nekem is az a véleményem, hogy egy év alatt nagyolt változott az élet a Márciusi Ébredés tsz-ben. Ez a változás minden egyes tag hasznát jelentette és jelenti. Jól halad az őszi vetés, 55 holdon már fűidben van az őszi árpa, 70 holdon kész a mélyszántás, 20 darab tehén részére 100 köbméter kitűnő zöldsilót készítettek és még 100 köbmétert készítenek is. A tagok lelkes munkáját segíti elő Schmidtgál János, Oláh János és Tóth Lajos traktorosok, akik váltott műszakban dolgoznak a tsz földjén. Nappal vetnek, éjjel szántanak. Ezen az éjjelen is dübörgött a traktor a tsz földjein, a fényszóró messze, előre világított a barna hantokon, az acélparipa nyergéből pedig biztos kézzel vezette, irányította Oláh János a masinát ■ egészen virradatig. B. R, Termelőszövetkezeteink fontos teendője: a zárszámadás Ezekben a napokban az őszi szántás-vetés és terménybetakarítás gondja mellett más fontos teendőjük is van a termelőszövetkezetek vezetőinek. A gazdasági év befejeztével mérlegre kell tenni a szövetkezet növénytermesztésének, állattenyésztésének és többi üzemágainak eredményeit: bevételeit, kiadásait. Ugyanakkor összegezni kell a tagok munkaegységeit és meg kell állapítani, mennyi az egy munkaegységre jutó jövedelem. Mindez persze nemcsak a vezetőséget, és a tagságot, hanem a kívülállókat is érdekli. Nem közömbös például a tsz eredményeit figyelő egyénileg gazdálkodók előtt az, hogy 20 vagy 50 forint jut egy munkaegységre. És az sem mindegy nekik, hogy a termelőszövetkezeti tagoknak megtelik-e a kamrájuk és az erszényük a közös gazdálkodásból származó jövedelemből. A termelőszövetkezetek gazdasági eredményeit azonban nem lehet csupán az egy mun kaegységre eső jövedelem, vagy egy-egy termelőszövetkezeti családra jutó részesedés alapján lemérni. A fel nem osztható szövetkezeti alap növelése, a vetőmag- és a takarmányalap, valamint a szociális és kulturális alap biztosítása éppen olyan fontos része a jó zárszámadásnak, akárcsak a szétosztható jövedelem. De nem szabad megfeledkezni az állammal s a különböző vállalatokkal kapcsolatos kötelezettsé- í gek teljesítéséről sem. A tagságnak például elsőrendű érdeke, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodásból szár mazó jövedelem évről- évre szakadatlanul növekedjen. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha minden esztendőben 10—15 százalékkal növeljük a fel nem osztható szövetkezeti alapot. Persze ez a 10 —15 százalékos növelés nem azt jelenti, hogy az év végén összegyűlt jövedelemből fedezzék a tsz-ek ezt az összeget, Beleszámít ebbe például az évközben saját erőforrásából épített istálló is. A kiegyensúlyozott és jövedelmező gazdálkodáshoz elengedhetetlen a jó vetőmag- és takarmányalap. Mégis előfordult a múltban, hogy egy-egy termelő- szövetkezet közvetlenül a terménybetakarítás után, vagy az év- végi zárszámadáskor valósággal „kiseperte•’ a magtárját. Nem hagyta meg még a vetőmagot sem. Mikor aztán vetni kellett, a tsz-ve- zetők futkostak fű- höz-fához, járáshoz, megyéhez, hogy saját súlyos hibájukat valahogy kiigazítsák. A jószágállomány egész évi takarmány- alapjának biztosítása is égetően fontos. Nem lehet a megtermelt takarmányból addig osztani a mttnkaegységak re. amíg a közös állatállomány egészévi ele- sége biztosítva nincs. A zárszámadás végleges elkészítése előtt tehát mérjék fel a termelőszövetkezetek vezetői, mennyi abraktakarmányra, szénára, silóra van szüksége a jószágnak és csak azután kezdjenek hozzá a mun kaegységekre kiosztható takarmány adag olc nagyságának megállapításához. Arról sem szabad megfeledkezni. hogy szüle esztendő is jöhet és elemi kár is érheti a szövetkezeteket. — Ezért — ahogy a mező- gazdasági termelőszövetkezet mintaalapszabálya is előírja, — biztonsági vetőmag- és takarmányalapot is kell létesíteni. Erre a célra az évi szükséglet 5—10 százalékát tegyék félre a szövetkezetek. Így nem történhetik meg, hogy például jégkár esetén nem tudják idejében újravetni a jégkár-sújtottá területeket. A szociális és a kulturális alapot is növelni kell, illetve ahol ilyen nincs, ott már a mostani zárszámadásnál meg kell azt teremteni. Ebbe az alapba — amely az elöregedett, vagy beteg tagok segélyezésére, napköziotthon, bölcsőde felállítására, szakkönyvek, folyóiratok, sport felszerelések beszerzés sere szolgál — a szövetkezeti jövedelemből legalább két százalékot kell félretenni. A legtöbb termelőszövetkezetben mindezideig von tátottán haladt a szociális és kulturális alap megteremtése. — Ahol papíron volt is ilyen alap, azt sok esetben másra költötték. Termelőszövetkezeteink vezetői ne feledkezzenek meg a zárszámadás készítésekor ennek az alapnak a megteremtéséről. Gondoljanak arra, hogy ők is megöregszenek egyszer és nekik is szükségük lehet szociális segítségre. Az évvégi zárszámadást, persze az állam iránti kötelezettségek — a gépállomási dijak, adók, beadási terhek — pontos számbavételével kell elkészíteni, De gondolni kell a tagok által behozott állatállomány és felszerelés esedékes részletének, valamint a föld járadék kifizetésének biztosítására is. TI a mindezek figyelembevételével készítik el a tsz-ekben a zárszámadást. a következő gazdasági évben köny- nyebb lesz a boldogulás. íJsemi hírek ■ — A Bonyhádi Zománcművek dolgozói az utóbbi időben rendszeres tervteljesítésről adhatnak számot. Júliusban 105.4, augusztusban 104.6, szeptemberben 104 százalékra teljesítették a tervet. Az eredményeket a dolgozók közötti versenyszellem állandósításával érték el. De nagyban hozzájárult a rendszeres anyagellátás, a helyes programozás és az új technika alkalmazása is. Egyes gyárt mányoknál a palástkivógást gépesítették az eddigi kézimunka helyett, s ezzel jelentősen meggyorsították a termelés menetét. A dolgozók versenymozgalma, a javuló munkaszervezés meghozta a kívánt eredményt: az üzem III. negyedéves tervét túlteljesítette. — A Simontornyai Bőrgyár nagy fejlődésen ment keresztül az utóbbi évek során. 1951-ben 12 millió forintos beruházással a háború alatt rom- badőlt gyárrészleg helyén új cseresműhely épült. Az üzem minden évben sokat kapott a dolgozó nép államától: mosdó, öltöző, ebédlő áll a munkások rendelkezésére. Csak munkavédelmi berendezésekre ezévben 662.000 forintot fordítottak, de megkezdték a kilúgozó üzemrész bővítését is. Kormányzatunk a könnyűipar fejlesztésére az elkövetkezendő években hatalmas összegeket fordít. A Simontornyai Bőrgyár 1955-től 1959-ig mintegy 25 millió forint beruházást kap: bővítik az egyes üzem részeket, az üzem dolgozói részére pedig egy 14 lakásos házat építenek. ~ A Paksi Konzervgyárban még min dig hiba van a munkafegyelemmel, amelyet mutat az is, hogy hónapról- hónapra növekszik az igazolatlan mulasztók száma. Augusztusiban például 46 dolgozó mulasztott, de nem sokat javult a helyzet szeptemberben sem, mert 24-ig 26 olyan dolgozója volt az üzemnek, aki igazolatlanul volt távol munkahely été!. * — A Tolnainegyei Tanács Bánya és Anyagipari Egyesüléséhez tartozó téglagyárak ezévben mintegy 5.500.000 darab nyers tégla gyártásával és 6.210.000 darab tégla égetésével adósak népgazdaságunknak. A lemaradás egy részét a tavaszi esős és a nyári zivataros időjárás, valamint a munkaerőhiány okozta. Egész évben 78 százalékban volt biztosítva a munkaerő. Az objektív okok mellett azonban számtalan olyan nehézség volt, amelyet jobb szervezéssel ki lehetett volna küszöbölni. A hibákon okulva, a jövőben az Egyesülésnek több gondot kell fordítania a telepvezetők szakmai felkészültségére, de idejében és jól el kell végezni a téli nagyjavítási és karbantartási munkálatokat, mert a menetközben! gépjavítás is egyik oka a 'eniara- d ásnak. Olvasd a Társadalmi Szemléi minden szómát. ttméleti iqjiódoseqa) aMttj
