Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-31 / 259. szám
1954 OKTOBER 31 IN A P C O 7 Nőtt az igazgatók jogköre és felelőssége Elmondta: Óvári Dezső, a Bonyhádi Zománcmüvek igazgatója Az igazgatókra nagy kincseket bízott dolgozó népünk. Sokmillió forint értékű épületekkel, gépekkel, nyersanyaggal gazdálkodhatunk, döntünk a vállalat ügyeiben, erkölcsi és anyagi téren egyaránt felelősek vagyunk a reánk bízott vagyon becsületes kezeléséért. Az elmondottak alapján úgy érzem meghatározható a feladat: hogy az igazgató, a párt és a dolgozók előtt minden intézkedését úgy hajtsa végre, hogy azzal a dolgozó nép életszínvonalának emelését, a szocializmus építésének ügyét előre vigye. A minisztertanács legutóbb megjelent határozata az igazgatók jogairól és kötelezettségeiről, nagyobb jogot és nagyobb önállóságot biztosít. A határozat megjelenése előtt az igazgató döntését gyakran a felsőbb szervek beosztott dolgozói is megváltoztathatták. Ezzel csorbították az igazgató hatásköréi, csökkentették kezdeményező készségét és úgy éreztük, hogy ez bizonyos mérvű bizalmatlanságot juttat kifejezésre. A minisztertanács határozata értelmében mi,- igazgatók felelősek vagyunk a terv teljesítéséért, az állami vagyon megőrzéséért, a termelő és ügyviteli munka színvonalának fejlesztéséért, a jogszabályok és az irányító szerv által kiadott utasítások maradéktalan végrehajtásáért. De felelősek vagyunk az üzemi munkafegyelem betartásáért és a dolgozók jogainak biztosításáért, valamint azok szakmai továbbiképzéséért és a szocialista munka feltételeinek megteremtéséért. Az igazgató legfontosabb feladata, hogy a vállalat jóváhagyott tervét minden részletében, az előírt minőségben és választék szerint, valamint az önköltség csökkentési előírások betartásával teljesítse. E feladat megvalósítása területén a Bonyhádi Zománcművekben igen komoly lépéseket kell tennünk, mert a kormányprogram végrehajtása során, mint közszükségleti cikkeket termelő vállalat többet és jobbat kell előállítanunk. Ennek érdekében időközönként műszaki konferenciákat tartunk, ahol megbeszéljük a tennivalókat, melynek feladatait minden felelős vezető írásban megkapja. Az új rendelet szellemében az irányító szerv által jóváhagyott tervelőirányzat termelő egységig történő felbontását már oktéjber hónapra elvégeztük. Az október elején megtartott műszaki konferencián a rendelkezésünkre álló lehetőségek figyelembevételével módosítottuk gyártási programunkat. Ennek alapján az eddiginél nagyobb gondot fordítunk gyártmányaink műszaki fejlesztésére, lcor- szerűsítésére, a minőség megjavítására. Néhány területen új gyártási technológiát vezettünk be, s ezzel meg akarjuk szüntetni azokat a kifogásokat, amelyek főleg a vízveder, zsírosbödön és egyéb gyártmányainkkal kapcsolatban felmerültek. Gyártmányaink bővítésére két új cikkféleség beiktatását tervezzük. Ezeknek kísérleti gyártását levezettük és így a IV. negyedévben fürdőkád szappantartó és zománcozott elektromos főzőlap gyártásával bővítettük a közszükségleti cikkek számát. A minőségi munka megjavítására szigorúan betartjuk a szabvány és technológiai utasításokat, de dolgozóink között is mozgalmat indítottunk és minőségi brigádokat szerveztünk. Előkészítettük azoknak a gyártmányoknak a jegyzékét, amelynek gyártására az üzem legalkalmasabb. Egyben terven felül a hulladék felhasználásával zománcozott vízcsaprózsák készítését iktattuk be, melyhez teljes egészében hulladékanyagot használunk fel. Az igazgató feladata, hogy a rendelkezésre bocsátott beruházási keretet ésszerűen és gazdaságosan használja fel. Ez a felelősség akkor sem csökken, ha a feladatok végrehajtásában a felsőbb szervek is közreműködnek. E rendelet alapján felülvizsgáltuk az üzemünkben folyó beruházásokat és intézkedéseket tettünk az eddigi lemaradások részbeni behozására. Elsőrendű feladatnak tekintjük az új zománcozó csarnok építését, mert e beruházás megvalósításával jelentősen növelni tudjuk a zománcedénytermelést, s megszűnik az a hiány, amely ezen a területen eddig még fennáll. Biztosítja az új rendelkezés az igazgató számára azt a jogot is, hogy a termelés korszerűsítése és a munkafeltételek megjavítására kisebb beruházásokat is megvalósíthat. Ezen a területen felmérjük a lehetőségeket és az 1955-ös évre már fel is használjuk a rendelkezés által nyújtott beruházási ösz- szeget. Bővült az igazgató jogköre azzal is, hogy a vállalat munkájának vezetése és szervezése terén munkatársait maga választhatja meg. Amennyiben a felsőbb irányító szerv nevezne ki valakit, minden esetben a vállalat igazgatójának véleményét is ki kell kérnie. Ezzel az intézkedéssel megszűnnek ezok a korlátozások, amelyek az egyes osztályvezetők kinevezését a felsőbb szerv hozzájárulásához kötötték. De bővült a jogkörünk azzal is, ha valaki munkakörében nem megfelelő, leválthatjuk és mást állíthatunk helyébe. Az igazgató az érvényes bérrendszer keretén belül köteles a vállalat dolgozóinak bérét meghatározni és mindent elkövetni, hogy a dolgozó a jogos keresetét megkapja, de jogtalan fizetéshez ne juthasson. Az eddiginél szabadabban rendelkezhetünk a prémiumalappal is, és esetenként a kifizetett prémium 15 százaléka erejéig azokat a dolgozókat is prémiumban részesíthetjük, akiknek munkáját külön elbírálni nem lehet, Az üzemi bizottság véleményének meghallgatásával az igazgató tesz javaslatot a vállalati dolgozók kitüntetésére és jutalmazására. A kollektiv szerződést a vállalat dolgozóit képviselő üzemi bizottsággal az igazgató köti meg, aki egyben felelős is a szerződésben vállaltak teljesítéséért. Ezenkívül köteles gondoskodni a munkavédelem megszervezésével, a biztonságos munkakörülmények megteremtésével a dolgozók egészség és testi épségének védelméről is. A minisztertanács azzal, hogy az igazgató jogait kibővítette, lehetőséget adott, hogy az igazgató rátermettsége és szaktudásán keresztül állandóan fejlessze a rábízott üzemet, és a termelést úgy irányítsa, hogy az a kormányprogram szellemében a dolgozó nép életszínvonalának emeléséhez hozzájáruljon. „Nem bántam meg, hogy gazdász lettem. . Nem. Győri Ilona nem akart mezőgazdasági pályára menni. Semmi hajlandóságot nem érzett ehhez az égvilágon. Édesapja is iparos, tehát otthon sem szcik- hatta, szerethette meg a mezőgazdasági munkát. Mindennél .inkább kedvelte az ügyes tornagyakorl-atokat es mi tagadás, az iskolában a testnevelési órákat szerette legjobban. Már a mórágyi kis iskoláiban arról ábrándozott, hogy tomatanárnő lesz majd. A nyolcadik osztály elvégzése után általános gimnáziumba jelentkezett, de nem volt szerencséje, legalábbis ő akkor így gondolta. Betelt a létszám, más iskolába irányították. Így került egyéb híjján a palánki mezőgazdasági technikumba. Itt a sportolásra is több lehetősége volt mint a kis falusi iskolában. És csakhamar mint tehetséges, törekvő atlétát és tornászt ismerték a pa- lárrkiak. Ilona abban reménykedett, hátha felveszik a technikumi képesítővizsga után a Testnevelési Főiskolára, de ismét „nem volt szerencséje“, nem vették fel. De nem sokáig ért rá ezen bánkódni. Közvetlenül a vizsgák után gyakorlatra helyezték ki egyik gazdaságba, onnan nemsokára egy másikba és így került végűiig a gerjeni állami gazdaságba, mint állattenyésztési brigádvezető. Nézzük hát meg, hogy érzi magát Ilona Gerjenben, új, alig kéthónapos munkakörében és hogyan nyilatkozik ő maga. • — Kitörtek a borjúk! — Hangzik egy elnyújtott kiáltás a borjúnevelő felől. Középtermetű, ruganyosra sportolt nadrágos fiatal lány szalad elő a kiáltásra nagy husággal a kezeiben és a nagyhangú asszonnyal együtt csakhamar visszaterelik a rakoncátlan állatokat a korlátok közé. — Ez mind mesterségesen nevelt borjú, van 70 darab — mondja Ilona, mert nem ncihéz kitalálni, hogy ő az előbb említett lány. A másik, a jóknegtermett, jótorkú asszony Rácz néni. az egyik legjobb állattenyésztési dolgozó. — Az ő keze alatt érnek el legjobb súlygyarapodást a kisborj-aik — meséli Ilona, mert ha munkatársairól van szó, bőbeszédűvé válik, csak ha magáról kell beszélni, akkor lesz szűkszavú. — Mit. roondfiaik? — kérdezi. — Még csak két hónapja dolgozom itt. illetve tanulok. Mert nem könnyű itt eligazodni a sokféle tennivaló között. Bizony sok minden van, amit az iskolában nem lehet megtanulni. A gyakorlat sokkal nehezebb, de sokkal érdekesebb is. A munkatársaim kedvesek és ha Bármikor szükség van rá, segítenek., Ha valamit nem tudok, valahol megakadok, Miaui elvtársat, a főagronómust kérdezem meg. Ö idős, tapasztalt szakember és szívesen segít mind- dig. Volt osztálytársnőimnek, akikkel levelezés útján tartom még a kapcsolatot, csak jót írhatok, hiszen igazán szeretek itt. Mostmár bátran merem bárkinek ajánlani barátnőim, iskolatársnőiim közül, hogy érdemes mezőgazdasági pályára menni. Űgv elrepülnek a napck, hogy észre sem veszem, g már ismét estébe hajlik az idő. Itt hozzji kell tennünk Ilona szavaihoz, hogy bizony korán kezdődnek számára ezek a napok, öt órakor hajnalban már a tejházak és a 'borjúnevelő körül látni. Mindenütt ott van, mindent ellenőriz. Izmos, keményszorítású tenyerén pedig érzik, hogy nem idegenkedik a fizikai munkától sem, ha meg kell fogni valahol a dolog végét. A sportolással szerzett erényei, a határozottság, ügyesség, céltudatosság jól érvényesülnek munkája során. — Szorgalmas lány -r- moinja róla Baricz József, a gazdaság igazgatója — a rábízott feladatokat mindig elvégzi. Ngy örömet jelentenek Ilona számára azok az alkalmak, amikor hazalátogathat Mórágyra, testvéreihez, édesapjához. —• Van egy kis hugocskám — meséli — aki mindig érdeklődik, mindig mesét követel. Neki kedvenc kis bocimról szektám mesélni. Ez egy édes kis jószág, mindössze húsz kilós volt, amikor a világrajött. Elneveztem Csöpinek. Csapit is mesterségesen neveljük. Aranyos, élelmes kis jószág. — Legnehezebb dolog szerintem egy beteg állatról megállapítani, hogy mi a baja. Azt meglátom, hogy beteg, oe ahhoz bizony már tapasztalat kell, hogy a betegséget is felismerje valaki. Vannak azért gyakori, kevésbbé súlyos esetek, amikor én magam tudok segíteni a beteg állaton és ez kimondhatatlanul jó érzés. Aki ilyen rajongással beszél munkájáról, állatairól, ahhoz nem férhet kétség, hegy valóban szereti is. — Szabadidőmet olvasással töltöm rendszerint — mondja Ilona. De legközelebbi tervem, hogy rádiót veszek, mert esténként szívesen elhallgatnám. Hogy az anyagiakról is beszéljek, egyelőre 900 forintot kapok. Az egész hónapi bőséges élelmezésem azonban mindössze 250 forintba kerül a gazdaság konyháján. — Így éleik — néz rám Ilona bársonyos melegséggel fénylő szemével. — Még csak annvit mondhatok, hogy semmiesetre sem bántam meg, hogy mezőgazdasági pályára mentem, még ha kényszerítő 'körülmények hatására is. Ha újra kezdeném, ismét így csinálnám. Közszükségleti cikkeket gyártanak a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó dolgozói A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat dolgozói önköltség csökkentési mozgalmat indítottak annak idején az Alkotmány ünnepének tiszteletére. Az önköltség csökkentési mozgalomba bevonták az üzem műszaki, adminisztratív és fizikai dolgozóit. Nincs olyan dolgozó — bármilyen egyszerű munkát végez is — aki ne ismerné, hogy a saját munkaterületén mi a feladata. A munkafegyelem megszilárdításában a III. negyedéves tervet 113.7 százalékban teljesítették. Javult az egy főre eső termelési érték is, és a III. negyedévben a II. negyedévhez viszonyítva 18 százalékkal emelkedett az egy főre eső termelés. Az üzemben megszívlelték a párt és a kormány figyelmeztető szavát. A párttagok és a szakszervezet útmutatása alápján a dolgozók megértették, hogy a bérlazítás csak átmenetileg emeli az egyes dolgozók keresetét, és államunk csak úgy tudja biztosítani a zavartalan áruforgalmat és a dolgozók jobb ellátását, ha betartják a bérfegyelmet. Az elmúlt negyedévben az üzemnek nem volt egyetlen olyan dolgozója, aki olyan pénzt vett volna fel, amiért nem dolgozott meg. Ennek eredményeként a III. negyedévben a béralapnál 27.600 forintot takarított meg. A vezetőség következetesen hajtotta végre az önköltségcsökkentési tervét és önköltségét a tervhez viszonyítva 8 százalékkal csökkentette. Ezeket a jó eredményeket úgy tudták elérni, hogy az üzem valamennyi dolgozója állandóan verseny ben van. Az augusztus 20-i versenyszakaszban Nokk János lemezfalcoló munkás megkapta a szakma kiváló dolgozója címet, szeptemberben már újabb két dolgozót tüntettek ki, Nie- bel Jánost és Tálas István, a bádogos üzemrész dolgozóit, Az üzem III. negyedévben össztermelésének 93 százalékában közszükségleti cikket gyártott. Nagy meny- nciségű háztartási eszközt, tűzhelyet, füstcsövet és játékárut adtak a nagykereskedelemnek. Fejlődésében azonban nem áll meg, mert a tervek szerint a közeljövőben beindul a horganyzott edénygyártás is, rozsdamentes mosófazekat, dézsát és egyéb háztartási felszereléseket készítenek. A Dombóvári Malom dolgozói örömmel csatlakoztak a MÁVAG dolgozóinak versenymozgalmúhoz, brigád és egyéni vállaláspWht tettek. A moliiárok elhatározták, hogy az őr lehengereli, a daragépek és a síksziták ellenőrzésével javítják a liszt mi nőségét, arra törekednek, hogy minél magasabb lisztszázalék kiőrlést érjenek el. A gabonatisztítók a tökéletes tisztításra, a lisztmérők a gondos csomagolásra és a zsák megóvására tettek felajánlást. A malom vezetősége, a műszakiak a feltételek biztosításával segítik a dolgozókat, az adminisztratív dolgozók pedig a verseny rendszeres értékelését segítik elő. A Bonyhádi Malom dolgozói lemaradásuk behozására tettek vállalást november 7 és a tanácsválasztások tiszteletére. A molnárok a napi tervek túlteljesítését tűzték ki. A karbantartók pedig vállalást tettei-:, hogy saját erőből, elfekvő anyagokból egy kukoricaőrlő és egy köleshántoló gépet szerelnek fel a járás székely lakosságának kívánságára. A gyulaji Uj Barázda tagjai számolnak a korpa- juttatással, ezért fejlesztik tehénállományukat Államunk gondoskodásával a tsz- ek és egyéni gazdák régi vágya teljesül. A beadott kenyérgabona minden mázsája után 10 kiló korpát kapnak teljesen díjtalanul. Ez az Uj ■ Barázda tsz-nek mintegy 20 mázsa korpát jelent, mely mintegy fi-7 ezer liter tej előállítását eredményezi. A jelenleg cserélt korpa, — egy kiló májusi morzsolt kukoricáért 1.70 kiló korpát kapnak — és a beadás után ajándékként járó mennyiség arra késztette a tsz-t, hogy növelje tehénállományát, a nem megfelelő tej-hozamú állatok helyett új egyediket állítson be. Ezideig tíz tehenet vásároltak, a nem megfelelők pótlására. Tervük az, hagy december végéig legalább 7 literre emeljék a fejési átlagot. , Készül a vasgyűjtési hónapra a VI, c) A kis Szijjártó Júlia, aki a Szekszárdi Álta_ lános Iskola VI. c. osztályába jár, komoly fémgyűjtő múlttal rendelkezik. Eddig már kétízben kapta meg a „Kiváló fémgyűjtő“ jelvényt, s természetesen ezzel együtt szép és értékes ajándékot is kapott. A novemberi fém- gyűjtöhónap előtt lakásán kerestük fel a Júliát, aki akkor érkezett haza az iskolából és büszkén meséli, hogy számtaniból és mértanfoól ötös osztályzatot kapott. Miközben ebédel, megkérdezzük a kislánytól hogyan készülnek a novemberi vasgyűjtő hónapra. — Sikh Magda néni, osztályfőnökünk — mondja a kis Júlia — engem bízott meg, hegy legyek az osztály hulladékgyűjtő felelőse. Én ezt megtiszteltetésnek vettem, mert Apukám minőig arról mesél, hogy mennyi minden értékes dolog készül az összegyűjtött ócskavasból, fémből és egyéb hulladékanyagból. Azonnal munkához láttam, az osztályomban eddig hárem ■brigádot szerveztem. Az egyiknek a vezetője Főglein Éva, a másiké Lázár Nóra, a harmadiké Kecskés Mária. A brigádvezetőket olyanokból .választottam, akik már az elmúlt 'kampányban is jó mun. kát végeztek. Ügy ler_ vezzük, hogy nemcsak a brigádokon belül indítunk versenyt,* hanem kihívjuk az iskola valamennyi tanulóját, az osztályokat versenyre, s kiváncsiak vagyunk. hogy melyik osztály lesz a győztes, kik gyűjtenek legtöbbet. Mi még a fiúktól sem félünk és velük .is felvesszük a versenyt, — mondja büszkén. A szekszárdi általános leányiskola tanuló: szívügyüknek érzik a vasgyűjtést és mi azzal az érzéssel búcsúzunk e! a kis Szijjártó Juliskától, hogy a novemberi vasgyűjtési hónapban is valamenv- nyien kitesznek magukért, mert ahogy mondja nemcsak a jutalom kedvéért lelkesednek az iskolások a vasgyűjtésért, hanem azért is, hogy minél több iparcikk készülhessen a dolgozó nép számára. Malmok versenye Ebben az évben 8 termelőszövetkezet kapott villanyt Megyénkben ebben az évben 8 termelőszövetkezet kapott villanyt jelentős beruházásokkal. A Tolna megyei Épületszerelő és Villamosító Vállalat dolgozói az elmúlt hetekben fejezték be a kétyi „Alkotmány” tsz tagjai lakó- és gazdasági épületeinek villamosítását. A világító áramon kívül a gazdasági épületekbe az ipari áramot is bevezették, s ma már villany hajtja a szecskavágókat és darálókat, ezzel mentesítik az állattenyésztésben dolgozókat a nehéz, fáradtságos munkától. Az ötéves tervben Tolna megye termelőszövetkezetei közül elsőnek a tamási „Vöiös Szikra” hencsei üzemegységét villamosították. Az egykor elhagyatott puszta 20 lakásában és az összes gazdasági épületekben ma már villany ég. Az ötéves terv utolsói évében a tamási „Vörös Szikra” tagsága újabb beruházást kapott. Most kerül sor az adorjáni üzemegység villamosítására. Az ötéves terv újabb ajándékát a tagság nagy örömmel fogadta és jó munkájával igyekszik azt viszonozni.
